A barátnőm fia eképp mesélte el tavalyi nyaralását. Tizenhat éves voltam, mikor megesett velem. Örömmel rohantunk ki az iskola kapuján, kezünkben a jól sikerült bizonyítvánnyal. Mindenki tervezgette nyarát és azzal dicsekedett a többieknek, hogy hova, ki hívta meg. Kicsit szomorú voltam, hogy több mint két hónapig megint egyedül kell otthon ücsörögnöm. Még anyám finom tortája sem tudott megvígesztalni, amikor szüleim mosolyogva nyújtottak át egy levelet, melyet falusi nagyanyám írt. Már egy hete megérkezett – mondta apám – de úgy gondoltuk, nagyobb lesz a hatás, ha most adjuk át. Az is volt. Nagyszüleim ugyanis meghívtak két hétre a falujukba. Örömömben ugrottam anyám nyakába, és máris rohantam csomagolni. Már másnap indultam. A vasúti kupéban elgondoltam, hogy milyen is lehet a falusi élet? Valahogy a Tüskevár főhőse, Tutajos jutott eszembe. Most végre élőben is megtörténik velem amit eddig csak könyvekben olvashattam. Pár órás utazás után megérkeztem. Nagyapám várt rám és boldogan átölelt:
– Ezer éve nem láttalak. De megnőttél!
Büszke voltam magamra és örömmel teli szívvel bíztam magam a gondjaira.
– Síetnünk kell, vette el a bőröndöm – nagyanyád már finom ebéddel vár.
Beszálltunk hát az öreg Skodába és elindultunk. Az autó köhögve nyelte a kilométereket, miközben nagyapám folyamatosan mesélt nekem:
– Majd meglátod! Lemegyünk pecázni a tóra és megnézzük a lányokat amikor fürdenek!
Megérkeztünk. Régen jártam itt, mégis ismerősnek tünt nagyszüleim portája. Nagyanyám össze-vissza csókolta arcom és büszke volt, hogy ilyen szép nagy unokája van. A kiadós falusi ebéd után estig beszélgettünk. Másnap hajnalban furcsa zajokra ébredtem. Izgatott férfihangok zaja. Gyorsan a fejemre húztam a paplant, és reménykedtem benne, hogy az egész egy rossz álom. Amikor tíz óra körül felébredtem, rá kellett jönnöm, hogy valóság volt amit hajnalban megértem.
– Az éjszaka kigyulladt a termelőszövetkezet telepe – világosított fel szomorúan nagyanyám – és a falu összes férfija ott dolgozik.
Éreztem, hogy a nyaralásom saját magamnak kell megformálni. Nagyapám nem fog ráérni. Felöltöztem hát, és zsebre dugott kézzel elindultam csavarogni. A korábbi nyári vakációkat is sokszor ezzel töltöttem. Órákig kóboroltam, nézegettem a járókelőket, amikor az egyik hozzám közelebb eső ház nyitott ablakából fájdalmas kiáltásokat hallottam. Mintha valakit vertek volna. Gyorsan az ablakhoz síettem és lekucorodtam alá. Lélegzet visszafojtva hallgattam, amint egy női hang szíd valakit:
– Majd adok én neked te kis féreg!
Újabb ütéshangok és sírós kiáltások következtek. Egyszer csak csend lett. Moccanni sem mertem, ugyanis tudtam, ha most elrohanok azzal leleplezem magam. Többször hallgatóztam már mások ablaka alatt. Vártam, mígnem kivágódott a kapu és egy nyári ruhába öltözött, arcát eltakaró, fiatal lány szaladt ki rajta. Vártam, amíg eltűnik az utca végén, majd több se kellett, a nyomába eredtem. Mivel az iskolában én voltam az egyik legjobb síkfutó, hamar utolértem és utána kiáltottam:
– Állj meg! Nem akarlak bántani!
De ő csak futott tovább. Kissé idegesített a dolog, ezért gyorsabb tempóra kapcsoltam, majd amikor utolértem a vállánál fogva lehúztam a földre.
– Megvagy!
Látszott rajta, alig kap levegőt.
– Nagyon fájt? – kérdeztem tőle.
– Nagyon – szipogta.
– Hogy hívnak?
– Edina.
– Én meg Gergő vagyok – húztam ki magam.
– Miért bántottak?
Haragos szemekkel nézett rám, amikben már csak halványan látszódtak a sírás nyomai.
– Mi közöd hozzá? – kérdezett vissza flegmán, majd felugrott és elrohant.
Tudtam, ha utána eredek, megint elkaphatnám, de hagytam, csak menjen. Furcsa érzések keringettek bennem, úgy tűnt, hogy szerelmes lettem első látásra.
A következő naptól fogva csak Edinára tudtam gondolni. Megint elmentem a házukhoz és a kapunál lesben állva vártam, mikor jön ki. Hamarosan megjelent, de most nyugodt volt. Úgy látszik, nem bántották. Odavágódtam hozzá és megszólítottam:
– Szia!
– Ne haragudj a tegnapiért – mosolygott.
– Nincs harag, válaszoltam. Hány éves vagy?
– Tizenöt.
– Én meg tizenhat – és megint elöntött a forróság.
Innentől kezdve ment minden, mint a karikacsapás. Beszéltünk mindenről, nap mint nap találkoztunk és egy hét elteltével valódi pajtások lettünk. Nem is bántam, hogy így alakult a nyaralásom. Sokáig morfondíroztam, hogy rákérdezzek-e a verésre, végül az egyik alkalommal, amikor a vegyesboltba kísértem, megkérdezem tőle:
– Mondd, gyakran kikapsz?
– Majdnem minden nap – komorodott el.
– És?
– Elfenekelnek – válaszolta Edina. Hol kézzel, hol fakanállal, hol nadrágszíjjal.
– Az fájdalmas lehet – szisszentem fel.
– Az bizony! Főleg, ha látnád a fenekem.
– Láthatom? – csillant fel a szemem, miközben péniszem megmerevedett a nadrágban.
Szerintem ezt ő is észrevehette, annyira lenge volt rajtam a short. Mosolyogva, de velősen válaszolt:
– Csak utánad!
Igaz több, mint egy éve maszturbáltam, de eszembe sem volt megmutatni magam egy idegen lánynak. Pedig több osztálytársam megtette már, és szerintük remek érzés.
– Áááá… – szabadkoztam.
– Ha nem, hát nem – zárta rövidre.
Az alkudozás talán tovább is folytatótdott volna, de elérkeztünk a közérthez. Nem volt kedvem visszakísérni, ezért búcsút vettem tőle.
– Holnap is eljössz? – kérdezte.
– Persze – válaszoltam – hiszen tudod, hogy még két napom van.
Így is történt. Másnap azonban nem az utcán kellett sétálnunk, hanem behívott a szobába. Örültem, hogy közelebb engedett magához. Csak úgy pezsgett a vérem. Ám az öröm nem tartott sokáig, ugyanis fél óra sem telt bele és hazajött az anyja. Dekoratív, középkorú, ám annál szigorúbb asszony volt. Ki nem néztem volna belőle, hogy képes elverni a lányát.
– Ő ki? – kérdezte szikrázó szemekkel a lányát.
– Izé…, ő… az én barátom – nyögdécselt Edina.
– A barátod? – kérdezett vissza gúnyosan – Ekkora kurva vagy?
Engem is zavani kezdett az asszony modora, éreztem közbe kell lépnem.
– Kérem én Gergő vagyok és nyaralni jöttem!
– Nyaralni? Majd adok én neked nyaralást. Úgy elfenekellek, hogy megemlegeted.
Mivel több helyen olvastam már a fenekelés izgató mivoltáról, kíváncsi lettem, hogy milyen lehet, ha megraknak. Szüleim soha nem bántottak, így hát ideje volt bele tanulnom.
– Azt csak úgy tetszik mondani! – válaszoltam szemtelenül.
Láttam Edina elnyúlt arcát. Valószinűleg rosszat mondhattam, de az anyja vehette a lapot. Elővette az ajtó mögül a népnevelő nadrágszíjat és rám reccsent:
– Told le a nadrágod és feküdj hasra az ágyon.
Engedelmeskedtem.
– És az alsó? – kérdezte, majd a nadrágom után tolta egészen a bokámig.
A keze lesújtott, a szíj zúgott és kellemesen bizsergő érzés közepette landolt csupasz fenekemen. A csattanás után behunytam a szemem. Teljesen elfelejtkeztem róla, hogy két idegen nő is jelen van. Az egyik, aki püföl, a másik: aki nézi. Az ütés többször megismétlődött. Mikor már kezdett fájdalmassá válni a dolog, próbáltam úgy mozogni, hogy lássa, elegem volt belőle. Ez azonban csak olaj volt a tűzre. Tovább folytatta, mindaddig amíg teljesen hólyagos nem lett a hátsóm.
– Állj fel – hangzott a parancs – és fordulj Edina felé.
Tudtam, hogy miért mondja. Érezte, hogy az első ütések felizgattak és merev vagyok. Szégyen, nem szégyen, de meg kellett mutatnom férfiasságom egy idegen nőnek. Mikor Edina meglátta, hatalmas nevetésben tört ki, és az anyja is mosolygott. Úgy látszik, nem nagyon láthattak ilyet. Rettenetesen restellem magam, de nem volt mit tenni: közröhej tárgya lettem.
– Verd ki, te perverz! – mondta az anyja.
Beletörődve kezdtem el húzgálni rajta a bőrt, ami Edinának még jobban tetszett. Nem telt bele sok idő, és máris lövellt ki a parkettára az “anyag”.
– Jó volt? – kérdezte megint csak gúnyolódva. Csak tudd azért kaptál, és azért szégyenítettelek meg, hogy vedd tudomásul a lányom nem barátkozhat egy ilyen alakkal – mondta. Most pedig tűnj el, ne is lássalak!
Haza indultam és út közben végig arra gondotam, hogy otthon hogy magyarázom ki magam. Szerencsére erre nem került sor. Másnap délelőtt azonban láttam az ablakból, hogy a kapuban ismerős alak áll: Edina. Amint kiértem, csak ennyit szólt:
– Ide nézz!
Azzal hátrébb lépett és egészen nyakig felhúzta nyáriruháját, majd megfordult egy párszor. A látvány megrészígetett: teljesen meztelenül volt. Nem viselt sem bugyit, sem melltartót. Kicsiny, zsenge szőrzete, feneke és félig kialakult mellei sokkal jobban néztek ki mint a pornólapokban látott sztároké.
– Tetszett? – kérdezte, miután visszahajtotta a lenge ruhát.
Alig kaptam levegőt és péniszem majd kiszakította a nadrágot, úgy állt.
– Persze. De miért tetted? Talán meg is láttak.
– Na és. Anyám szerint kurva vagyok, különben is megígértem, hogy utánad mindent megmutatok. Tegnap megtetted a magadét. Tudtad, anyám nem tréfált és rám való tekintettel mégis vállaltad a fájdalmakat.
– Igazad van – azzal közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam, legalábbis én annak éreztem.
– Utánad nagyon kikaptam – mondta miközben előre hajolt és ismét felhajtotta a szoknyáját.
Csak úgy világítottak rajta a vörös hurkák, akár csak az enyémen. Miután megint szemben állt velem, átnyújtott egy képet:
– Rajta van a nevem és a címem. Ha tudsz, küldj te is egyet. Remélem, anyám nem jön rá.
Azzal megint megcsókolt és elsíetett. Szememben könnyek jelentek meg és berohantam a szobába bőgni. Sírtam a fájdalmaktól, a szerelemtől, mindentől. Már csak egy napom maradt. Csavarogtam a faluban, de Edinát nem láttam. Nem is bántam, alig vártam, hogy végre otthon lehessek. Másnap az állomáson nagyszüleim szomorúan tettek fel a vonatra.
– Ne haragudj – ölelt magához nagyapám – Jövőre majd mindent bepótolunk.
Felszálltam a vonatra, és elindultunk. Már bőven a városom felé tartottam, amikor elővettem Edina fényképét.
– Micsoda csajom volt! – gondoltam magamban, majd egy mozdulattal széttéptem a fényképet és kidobtam a vonat ablakán. Néztem a szálló darabok után, és könnyes szemmel gondoltam első, igazi, nagy nyári kalandomra. Ahogy a kép darabjai szerte foszlottak, úgy múlt el egy ki sem alakult kapcsolatom.
[Domina történetek]
One thought on “Emlékezetes nyár szadómazó vágyakkal”
Comments are closed.