Július volt, csodaszép nap. Eszter, a fiatal 16 éves lány korán kelt, és kinézett az ablakon. A nap izzó narancsfényben mosta a fák zöldjét, a leveleken rubinként csillámlottak az előző éjszakai eső cseppjei. Az egyik ágon egy magányos feketerigó siratta az éjt.
– Juhé! – kiáltotta boldogan a lány, és kipattant az ágyból. Egy szál fehér bugyi volt rajta, csábosan feszült feszes kis fenekén. Kis csöcsöcskéi alig is ugráltak, ahogyan átszaladt a szobán, hogy kivéve a szekrényből ruháit, felöltözzön.
Megfésülte gyönyörű szőke haját, felvette tornacipőjét, és kilépett az utcára. A hőség elkábította, s madonna-édes mosolyt csalt az arcára. Felnevetett a szétfolyó kék égre. A világ teljes, fantasztikus súlyával nehezedett rá egyszeriben. Úgy szeretett egyszerre mindent és mindenkit! A kisfiút, aki apró bringáján kerekezett a forró aszfalton, a nénit, aki a tulipánjait öntözte, a parkoló kocsikat, a fűnyírók zaját!
– Szia Eszti!
A lány a hang irányába kapta a fejét, és meglátta Andrist, az osztálytársát, ahogyan felé ballag az utcán. Még szélesebben mosolygott. Tetszett neki a fiú.
Andris óta ért hozzá, és könnyedén összepuszilkodtak. Aztán a fiú megkérdezte:
– Nincs kedved lejönni velem a folyópartra?
Eszter boldogan bólintott.
– De, egy pillanat. Csak kiveszem a ruhákat a mosógépből.
A lány visszasurrant a házba, de természetesen más dolga volt, mint hogy a vizes ruhákkal gatyázzon. Mindössze pár csepp Freya parfümöt akart magára loccsantani. Különös érzés lobbant a szívén: reszkető kezekkel illatosította magát, arcát, hónalját, majd néhány pillanatnyi tétovázás után lehúzta feszes, rövidszárú farmernadrágját, és a combjai belsejére is lötykölt egy keveset. Mellbimbói közben megdermedtek. Belenézett a tükörbe, és látta, milyen piros az arca. Elmosolyodott, vállat vont, és kiszaladt Andrishoz.
Beszélgetve ballagtak végig az utcán, majd hamarosan kiértek lakott területen kívülre. Átvágtak egy szántóföldön, amely por, lonc és búzavirág illatot árasztott, aztán megpillantottak a partot szegélyező fűzfák zöldellő sávját. Egymás viccein kacagva értek be a fák közé, s már érezték is a víz csodás, hűs illatát. Leheveredtek a fövenyre, és húsz percig csak beszélgettek, miközben nézték a folyón száguldozó motorcsónakokat. Aztán kifogytak a szavakból, s csak gyönyörködtek a tájban s a nyár békéjében. Végül néma parancsszavaknak engedelmeskedve közelebb húzódtak egymáshoz, s fiatal sejtjeik egyből reagáltak is egymásra. A fiú maga felé fordította Eszter arcát, s amint megérezte a lány parfümjét, megmerevedett a pénisze. A lány érezte, hogy kívánják, ajkai nedvesen szétnyíltak, s álmoskássá váló tekintete jelezte, készen áll a csókra. Andris nem is habozott – szelíden megfogta a lány kezét, s ajka lecsapott a lányéra. Finom ízlelgette, hisz elég tapasztalatlan volt még, akárcsak Eszter. De a vágy hamar feltolult mindkettőjükben. Nem telt bele néhány perc, és a fiú keze már a lány lapos hasát simogatta.
– Szeretnéd? – lehelte a fiú.
– Nem is tudom – felelte a lány, és összeszorította a combjait (kicsit irritálta a nedvesség, amit közötte érzett) aztán szétnyitotta ismét. – Mit szeretnél?
– Megérinteni – súgta a fiú, és a topba bújtatott mellekre tette a kezét. – Számba venni.
Eszter mélyet sóhajtott, és nem tolta el a másik kezét, jelezve, hogy ő is akarja. Andris kihasználva a lehetőséget, gyorsan megszabadította a lányt a toptól, és a kis mellek egyike máris a szájába csúszott. Nyelvével bebarangolta az érzékeny halmot, s amikor megszívta a kemény bimbót, Eszter felszisszent örömében, és a fiú hajába túrt.
– Igen…
Andris gyorsan lehúzta a pólóját, és Eszter egyből magához húzta a meztelen fiútestet. A hús gyönyöre, gondolta. Akarom ezt a fiút.
Andris szája továbbra is a mellén ténykedett, a kezei pedig a hasa után a farmer elejére siklottak, és ott dörzsölni kezdték. Eszter megvonaglott, és nyögdécselni kezdett. A fiú az anyagon át is érezte, hogy milyen forró és nedves. Beleszédült az izgalomba. Remegő kezekkel húzta le a kis farmert, és felkiáltott, amikor látta, hogy vele jött a lány bugyija is.
– Kinyaljalak? – kérdezte hirtelen támadt bátorsággal. Ujjai már a sima combok belsejét izgatták, és érezte a csodás illatot, a meztelen lánytest ziháló vágyát.
– Igen… – nyögte Eszter, és lehunyta a szemét. Lezárt szemhéjai mögött forróság patakzott és gerjedelem.
– Akkor most bekapom… a csiklódat – mondta Andris, és fejével eltűnt a készségesen szétfeszülő combok között.
Mondani azonban könnyebb volt, mint megtenni. Végignyalta a duzzadt nagyajkakat – a lány meg is vonaglott belé – de a csiklót csak hosszas keresgélés után találta meg. Akkor azonban olyan kéjt váltott ki Eszterből, hogy az másodperceken belül elélvezett, s a fiú nyelvén érezhette az ízét. A bájos lánytest fél percig rángott, nyüszített az orgazmustól, s közben feldobta a levegőbe a fenekét. Andris ekkor sem vesztette el lélekjelenlétét, nemcsak tovább szívta Eszti csiklóját, de egy ujjával a gátat és a popó lukának környékét is masszírozta. Utána még percekig puszilgatta a pihegő lány hasát, combjait, mielőtt jó mélyen és alapvetően szájbakúrta volna Esztit.