Verőfényes nyári nap volt, kellemes lágy szellő fújdogált,igazi kiránduló idő volt. Főhősünk ezt kihasználva sétálgatott a közeli kis erdő mellett elterülő pipacsokkal tarkított mezőn. Élvezte a jó időt, a csendet,a táj szépségét. A hely tökéletes volt a pihenésre a kikapcsolódásra, a mindennapi gondok feledésére, de ekkor valami megzavarta addigi nyugalmát … furcsa zaj szűrődött át a fák lombjain,és egyre közeledett. Felismerte…egy ló patájának dobogása törte meg az erdő csendjét. Kis idő múlva megpillantotta a „csendháborítót”…egy lány volt az, ő is kihasználta a jó idő kínálta lehetőséget és kedvenc hátasa társaságában élvezte a természet szépségeit és a lovaglás adta szabadságot. Ő is észrevette a fiút… felé vette az irányt… nem tudta miért, de úgy érezte oda kell mennie. Mikor odaért egymásra néztek, pillantásuk összetalálkozott és ekkor valami csoda történt ott a mezőn, olyan amiről soha nem mertek még csak álmodni sem…különös vibrálást éreztek, beleborzongott egész testük, kellemes melegség öntötte el őket… szerelem volt első látásra. Soha nem gondolták volna, hogy pont itt, pont most, pont velük történjen meg ez a megmagyarázhatatlan csoda. Nagyon örültek szinte kivirultak és hagyták, hogy megtörténjen aminek meg kell történie. Hosszasan beszélgetek,sétáltak,élvezték a természetet és egymás társaságát. A lány – aki eddig végig lóháton ült- érdekes ötlettel állt elő, bár kicsit félt a fiú reakciójától,attól,hogy elutasítja őt…Egy játékot javasolt a fiúnak … egy játékot amiben kiélheti titkos, perverz vágyait. A fiú szerelemtől elvakulva és mert bízott a lányban, Igent mondott … A lány leszállt paripájáról és elővett zsebéből egy selyemkendőt, amit a fiú szemére kötött. Nyeregtáskájából elővett valamit …a fiú nem látta mi az …a lány megfogta kezét, ekkor egy kötél szorítását érezte csuklóján…nem ellenkezett,kíváncsi volt mi fog történni. A lány levette szeméről a kötést… ekkor látta meg, hogy egy hosszú kötéllel a ló nyergéhez van kötve… ő már a lovon ült. Főhősünk először megijedt a kialakult helyzettől, de egy furcsa, megmagyarázhatatlan bizarr érzés hatására úgy döntött belemegy a játékba és hagyja történni az eseményeket, s ha kell teljesíti szerelme minden vágyát. A lány megsarkantyúzta lovát … a kötél megfeszült és rántott egy kicsit az addig egyhelyben álló fiún … lassan, lépésben elindultak. A fiú egy kérdésbe kezdett, de mielőtt elmondta volna, a lány félbeszakította:- hangja teljesen megváltozott, durva,parancsoló lett,amitől a fiú megborzongott… – Mostantól csak akkor beszélhetsz, ha megengedem-mondta …,azt akarom, hogy ne felejtsd el ezt a szabályt…most megtanulsz engedelmeskedni-, és ezzel egy időben megsarkantyúzta hátasát,és vad vágtába kezdett. A fiú fájdalmas futásba kezdett…futott,mert futnia kellett…hosszú,gyötrelmes tortúra vette kezdetét… a lány nem kegyelmezett…néha-néha hátranézett és élvezte szolgája szenvedését… a fiú a gyötrelmek ellenére mégis élvezte kiszolgáltatottságát, bár a MIÉRTre nem tudott magának választ adni,de talán nem is akart…Ekkor a kötél rántása és a mező egyenetlensége miatt váratlanul elesett,hírtelen erős fájdalmat érzett hasa és combja tájékán,ahogy hason csúszva vonszolta maga után a ló…a szenvedés és kín hangja szakadt ki teljes erővel torkából … a lány megkegyelmezett neki…lassított…lépésben húzta tovább,majd megállt. Főhősünk lihegve, fájdalomtól elcsigázott testel feküdt a fűben… úrnője odaléptettet mellé,szinte már rálépett a ló olyan közel,de azért vigyázva rá. – Térdre rabszolga – hangzott a kíméletlen parancs … Ő minden erejét összeszedve térdre kényszerítette testét, félve a büntetéstől, amit azért kapna ha nem teljesítené a parancsot. – Nyald a csimámat kutya – utasította kéjes élvezettel az előtte térdelő megtört ifjút. A fiú nyalni kezdte … – tisztára! – jött a következő utasítás…valami félelmetes, borzongató volt a lány hangjában, amiből a fiú arra következtetett, ha nem végez tökéletes munkát akkor kíméletlen büntetést fog kapni…ettől való félelmében mindent megtett, hogy munkája hibátlan legyen. – A másikat is kutya, nyald most! a fiú szinte meg sem várva a parancs végét amilyen gyorsan tudta átvonszolta megkínzott testét a ló másik oldalára és tovább folytatta a csizmák tisztítását. A lány mosolygott nagyon élvezte, szolgája munkálkodását,és azt, hogy bármit megtehet vele … Büntetni akart…A fiú ezt nem sejtve tette dolgát…tökéletes munkát végzett…talán azért, mert nem akart több büntetést…abban reménykedett jó munkájáért jutalmul a lány elengedi …de nem így történt ; nem sejtette, hogy szenvedéseinek közel sincs vége. Ekkor meghallotta a kérdést amitől hírtelen félelem járta át az egész testét: – A talpát is lenyaltad? …nem,nem nyalta le …Úrnője hangja alapján úgy érezte most kemény büntetést fog kapni…jól gondolta. – Hibáztál – hangzott az ítélet, – Ezért keményen meg foglak büntetni – és ezzel már indult is az erdő irányába,vonszolva maga után szolgáját. Az erdő szélén megállt egy fánál, majd eloldozta a nyereghez rögzített kötelet, amit a fa egyik ágán átvetve újra visszakötötte oda. Leszállt a lóról és előre vezette annyira, hogy a kötél megfeszüljön …ahogy a ló lassan lépett előre, távolodva a fától a fiú lába lassan elemelkedett a talajtól…ott lógott felfüggesztve ég és föld között a kötél kegyetlen szorításában…félelemmel és valamiféle bizarr izgalommal várta mi fog történni. A lány leszaggatta róla ruháit majd egy hosszú, egyágú fonott bőrkorbácsot vett elő, majd játékos de mégis bizarr mosollyal az arcán csak annyit mondott : – Ezt élveni fogod. Majd nagy lendületet véve elkezdte a korbácsolást… a fiú már az első ütéstől felüvöltött…de hiába …ezzel nem hatotta meg a lányt,aki valami őrült csillogással a szemében tovább folytatta a tortúrát. Főhősünk minden ütésnél fájdalommal és kínnal teli hangon felüvöltött, de a szinte elviselhetetlen ütések ellenére valahogy mégis élvezte a dolgot. 40-50 ütés után a lány megnézte művét, végigsimította szolgája hátát… kezével érezte a forróságot … néhány erősebb ütés kissé felszaggatta a bőrt …vékonyan kiserkent pár csepp vér,ami gyöngyözve csillogott a fiú könyörtelenül megkínzott testén…elégedett volt művével… majd folytatta tovább a bizarr játékot…ezt még párszor megismételte egy-egy hálás szünetet közbeiktatva, majd eloldozta szolgáját,aki kimerülten, meggyötörve zuhant a földre. A lány már nem bántotta, hagyta pihenni…sokáig hevert ott, szinte ájult mozdulatlansággal. Majd miután erőt gyűjtött,felállt … jóleső fáradság és kielégültség töltötte el korbácsnyomoktól tarkított testét… elindultak haza… együtt… beszélgettek.
– Ez jobb volt, mint a múltkor.
– Én is nagyon élveztem.
– Legutóbb nem ütöttél ekkorákat!
– Miért így nem tetszett?
– De nagyon is… Köszönöm… De most siessünk haza! Forrás: Reflector.blog.hu