Homokos, leszbikus, állattal, gyerekkel, extrém-bizarr, mi kell még? Nagyjából ennyi jut eszembe, ha a szexuális aberrációkra gondolok. Ha kihagytam valamit, azért elnézést kérek, de már így is felfordul a gyomrom.

A következőkben megpróbálom meghatározni, hogy hol is van a szexuális aberráció határa. Nem könnyű, és lehetetlen is. Gondoljunk csak bele, ha egy ilyen betegségben szenvedőt, (vagy éppen élvezkedőt) kérdezünk meg, akkor a válasz valószínűleg az lesz, hogy a határ a csillagos ég, ha engem, akkor meg az, hogy egy kalap alatt elítélem őket, és ezt a határt elég hamar meghúznám. Reményeim szerint azért találok egy arany közép utat, amit mindenki, vagy legalább is a döntő többség elfogad.

Nem véletlenül írtam úgy az elején a felsorolást, hogy az a leszbikusokkal és a homoszexuálisokkal kezdődjön. Manapság ez a két beállítottság nagyobb reflektorfényt kap, mint Michael Jackson fénykorában, és a fiatalság körében nem, hogy elítélőnek, hanem divatnak számít, ha az egyneműek például csókolóznak. De miért is lesz valaki meleg? Valószínűleg erre senki sem tud konkrét választ adni, és talán csak azt az egy felfogást lehetne elfogadni, hogy mindenki az eggyé válásra törekszik, csak vannak olyanok, akiknek az ellenkező nemmel ez aligha sikerül, és mindezt máshol keresik.

A következő kategóriába sorolnám a bizarr szexet, amibe beletartozik például az állatos, vagy a kaka-pisi szex is. Ez a két variáció már egy kicsit keményebb megnyilvánulása a már említett eggyé válásnak. Személy szerint itt már ezt véletlenül sem tartom jó indoknak, és erőteljesebbnek érzem a betegség mivoltát, mint az első két esetben. Rengeteg videót találhatunk az interneten, ahol kutyákkal, lovakkal és kígyókkal létesítenek intim kapcsolatot, és még nem beszéltem arról, amikor egymásra ürítenek az aktus résztvevői. Nem értem, hogy mi viszi odáig az embereket, hogy ilyet megtegyenek, és azt sem értem, hogy miért engedi meg bárki is, hogy az állatokat a kezük közé adják.

Az ilyenek megérdemelnék, hogy egy ló tegye őket fenékbe, de lehet inkább ezzel csak szívességet tennének nekik. Ettől a jóindulatú gondolatomtól azok sem állnak távolabb, akik a gyerekek befolyásolhatóságát kihasználva, szexuális viszonyra kényszerítik őket. Érzésem szerint ez az a határvonal, amit már csak úgy lehetne túl lépni, ha a kedves egybegyűlt hajlamok egyszerre megtalálhatóak lennének a delikvens agyában. Az, hogy ez helyezkedik el a hajlamok határmezsgyéjén, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az ilyeneket még a fegyencek is körbevizelik, és megalázzák, mikor azok bekerülnek a börtönbe.

Végső sorban pedig még megjegyezném, hogy mindezek a betegségek, hajlamok, állítólag gyógyíthatóak, csak ahhoz ezeket az aberrációkat nem elfojtani kéne, hanem orvosolni, például ugyanolyan módszerekkel, mint ahogy azt a névtelen alkoholisták is teszik.