A házasságunk elején intenzív és kielégítő volt a szexuális életünk, bár nekem mindössze háromszor volt eddig orgazmusom, de úgy gondoltuk, összecsiszolódunk majd. Szűk 2 éve házasodtunk össze a férjemmel, azóta született egy kisfiunk, és a második babát hordom jelenleg. Én 31 éves vagyok, a férjem 9 évvel idősebb, és a megismerkedésünk után nem sokkal jött is a baba. Úgy döntöttünk, fejest ugrunk a házasságba. A férjem tipikus agglegény volt, jóképű, sok női kapcsolattal és egy rajongó anyukával. Engem is bevonzott, bár szigorú és konzervatív szüleim féltettek tőle. Komolyan gondoljuk a házasságot, igyekszem jó feleség lenni, ezért fordulok most a doktornőhöz.
A házasságunk elején intenzív és kielégítő volt a szexuális életünk, bár nekem mindössze háromszor volt eddig orgazmusom (korábbi kapcsolataimban is nehezen értem el hüvelyi orgazmust), de úgy gondoltuk, összecsiszolódunk majd. Én gátlásos vagyok, így terhesen, világosban nem is tudom elengedni magam. A férjem mérete nem túl nagy, ráadásul a hatalmas tapasztalatához képest meglepően ritkán akar nekem jót (mert csiklóingerléssel ki tudok elégülni, de ő ezt valahogy nem szereti), továbbá gyorsan elmegy. Ezért a szex mellett időnként kielégítettem magam – amiről nem tud, szégyellem is –, de remélem, ha a hormonjaim rendeződnek, meg újra visszanyerem az alakomat, könnyebben ellazulok, és rájövünk, melyik pozíció jó nekünk. A szexuális vágyam fokozatosan csökkent, jelenleg egyáltalán nem vágyom a férjem érintésére.
Ennek okát is látni vélem. A férjem otthon dolgozik a vállalkozásában – csekély hatékonysággal. Szűkössé vált az anyagi helyzetünk, de ami a legjobban zavar: folyamatosan panaszkodik, hogy nem halad a munkájával. (Bár nem is siet jövedelmezőbb állás után nézni.) Állandóan a legkülönfélébb testi bajai vannak, és egyáltalán nem akarja a problémákat megoldani. Közben főzök rá, kiszolgálom, ellátom a kisdedet, távmunkát is vállaltam, amit sokszor késő este végeztem, míg ő tévézett.
Tudom, hogy szeret minket, és ez átmeneti állapot (korábban nagy státusú, jövedelmező állása volt, tervezi is a visszatérést). Ám a folyamatos tétlenkedése és „nyavalygása” miatt már nem tudok felnézni rá. Sokszor fel is bosszant, hogy mindkét terhességemet úgy kell kihordanom, hogy az én állapotom egyáltalán nem érdekli. Soha nem kérdezi, hogy vagyok, viszont az ő problémái mindenek előtt valók. Nem akarom megsérteni sem, így azt mondom neki, hogy nagyon elfáradok estére, azért nem kívánom. Neki az a meggyőződése, hogy ő a legjobb férj, mert sokszor átölel. Hiába mondom, hogy egy-egy gesztusnak jobban örülnék. Lehet, hogy a kisgyermekem ellátása, ölelgetése miatt telítődöm az érintésekkel? Mit tegyek, hogy újra kívánjam?

Ne várjon a hüvelyi orgazmusra, nem érdemes. Minek is? Nem olyan rossz az a másik fajta sem. A kedves férjének meg korai magömlése van, és azt várja, hogy Ön a hüvelyben képes így kielégülni. Világosítsa fel – én üzenem neki –, hogy ez hiú ábránd. Ha Önnek megfelel a csiklón át megélt orgazmus, akkor neki mi ellene a kifogása? Hiszen a Maga kielégüléséről van szó, nem az övéről. Kisméretű pénisszel, korai magömléssel örülnie kell, hogy olyan asszonyt kapott, aki két szép gyerekkel ajándékozta meg.
A férje, úgy látszik, valami miatt lelassult, és a szexuális „lustaság” férfiaknál gyakran összefüggésben van az egzisztenciális tehetetlenséggel. Talán hiányzik belőle az ambíció? Szeretne jobb állást, de hiányzik a hite ahhoz, hogy azt meg is szerezze? Ezt nem tudom. Az viszont lehetséges, hogy miután révbe ért, ráült a babérjaira – minden vonatkozásban. Finoman, tapintatosan, de ébressze fel!
Sok erőt és sikert kívánok hozzá, Maga meg önmagát igyekezzék arról meggyőzni, hogy ez nem is olyan rossz kapcsolat. Hiszen ez van, ezt kell szeretni, tehát próbálja meg elfogadni, főleg a család kedvéért. Türelmes kitartást kívánok hozzá!