A szexualitás minden olyan folyamat, amely a nemi tevékenységgel kapcsolatos vagy azt ábrázolja, szűkebb értelemben az élő természetben mindenütt meglévő nemiség illetve kétneműség (heteroszexualitás). A szaporodás során rendszerint nem túl közeli és nem túl távoli rokonok egyesülnek. Az utódok (a leszármazottak) két független sorának egybeolvadása révén az új változatok és rasszok kiindulópontjait alakítja ki ugyanúgy, mint ahogyan a nemi jegyek vonatkozásában kiegyenlítően hat. A szexualitás így az élet fennmaradását szolgálja, ami csak akkor maradhat fenn huzamosabb ideig, ha megváltozott környezeti feltételekhez alkalmazkodik. Ez csak úgy lehetséges, ha az élet hordozóiak sokfélesége révén, állandóan kész arra, hogy a környezet megváltozásakor a megfelelő választék rendelkezésre álljon.
A szexualitás sokféle öröklődő tényező rendkívül bonyolult mechanizmusán alapul (komplementer poligénia). A nemi különbség és ezzel a szexualitás a növényekben és állatokban meghatározott, determinált. A szexualitás erőssége, vagyis a nemi jellegek megmutatkozási foka relatív. Ezért minden ember egy bizonyos helyet foglal el a férfi-nő biszexuális vonalán. Az ember, a szexualitásnak különféle jelentőséget és fontosságot tulajdonít. A szexualitás szerepe történelmileg alakul és a történelmi körülményektől függ. Az ember számára nem jelent feltétlen, elkerülhetetlen sorsot.
Az emberi szexualitás a viselkedések, folyamatok és társadalmi jelenségek széles körét öleli fel. Biológiai értelemben idetartoznak a közösülés és más nemi kapcsolatok, valamint a szexuális viselkedés pszichológiai és fiziológiai aspektusai, a szociológia szemszögéből a kulturális, politikai és jogi vonzatok, filozófiai szempontból pedig az erkölcsi, etikai, teológiai, spirituális és vallási megközelítés. A szexualitás az emberi párkapcsolatok szerves része. Tovább a teljes cikkre