Semmi kedvem nem volt itt lenni. Ahelyett, hogy a barátaimmal szórakoznék valahol a tengerparton, itt kell nyaralnom a szüleimmel Dubai-ban. Csodás! Egész nap unatkozhatom majd a medence szélén koktélt szürcsölgetve egyedül. Ugyanis az fix, hogy nem fogok velük lógni, mint valami óvodás. Még mit nem! Ha már elrángattak magukkal, akkor viseljék is a következményeket!
– Ne vágj már ilyen képet! Majd meglátod micsoda luxus szállodába megyünk. Apád a legjobbat foglalta le.- próbált kicsit jobb kedvre deríteni anyám, miközben a szálloda felé tartottunk a transzferrel.
Én csak elhúztam a számat. És kit érdekel az a hülye szálloda? Ugyanolyan, mint az összes többi, ahol eddig voltunk. Csak azért sem fogok jó pofát vágni hozzá! Tüntetőleg látványosan elfordultam az ablak felé, a mellem előtt keresztbe tett karral. Csak néztem a mellettünk elsuhanó tájat és utálkoztam tovább. Nem érdekelt a hely színes forgataga, sem a hangoskodó emberek a piactéren. Különben is, hogy lehet ilyen helyre jönni pihenni? Még egyedül sem mászkálhatok sehova! Apám megtiltotta, nehogy bajom legyen. Kizárólag a testőrömmel léphetek ki a szálloda területéről. Aki szintén egy balfasz, mert mindig úgy ugrál, ahogy apám fütyül neki. Szánalmas, komolyan. És ezt kell kibírnom egy hónapig. Egy egész hónapig!
– Gyere kicsim, megérkeztünk!- rántott ki a duzzogásból anyám még mindig vidám hangja. Élvezi, hogy számolatlanul szórhatja a pénzt és egyfolytában ez az undorító mosoly van az arcán. Imádja, ha kiszolgálják.
Kiszálltam a kocsiból, rá sem néztem az impozáns szállodára, csak mentem előre egyenesen be a recepcióhoz.
Szokásos bejelentkezés és miegymás. A recepciós hölgy nagyon kedves volt, de ez engem egyáltalán nem hatott meg. Képmutatás az egész, csak azért mosolyog ránk mind a harminckét fogával, mert tudja, ki az apám. Mindegy. Végül is a személyzet dolga az, hogy kiszolgáljon. Míg vártunk a szállodaigazgatóra, addig unottan tárcsáztam Szandra számát, hogy egy kicsit megnyugodjak.
– Jaj Tia, olyan rossz, hogy nem vagy itt! – szólt bele köszönés nélkül.
– Te máris részeg vagy? – kérdeztem vissza kissé keserű szájízzel. Csak még nyomorultabbul éreztem magam, hogy mi mindenből maradok ki.
– Hát…csak egy kicsit…meg egy kicsit…tudod…szívtunk is a haverokkal. – vihogott idétlenül a telefonba.- – Na, de inkább te mesélj valamit. Valami izgit. – kuncogta el a végét. Irigyeltem, amiért ilyen vidám állapotba hozta magát. Én a család miatt ezt most nehezebben tudom kivitelezni. De biztosan megtalálom majd a módját, ettől nem félek. Mindig el tudtam ezt intézni. Amúgy sem érdekelt, ha rájönnek is. És akkor mi van? Semmi. Apám majd elsimítja pénzzel, ahogy egész életében tette ha valami probléma adódott.
– Semmi izgi, tök unalom az egész. Családi kiruccanás, gondolhatod. Egyedül abban bízom, hogy az inasom, akit majd kapni fogok bevállalós lesz.
– Ahogy téged ismerlek nem is nagyon lesz más választása.
– Ha meg mégis, hát majd panaszt teszek rá és lecseréltetem valaki olyanra, aki készségesebben teljesíti majd a kívánságaimat.
– Abban biztos vagyok. Hát, ha már oda kényszerültél ez a legjobb, amit tehetsz.
– Tia, gyere megmutatják a szobáinkat és az inasainkat. Majd később beszélgetsz, lesz még időd bőven. – hallottam anyám kiabálását.
– Ajh, francba, mennem kell. Később visszahívlak.
– Rendben és fel a fejjel! Túléled.
Nem is mondtam erre semmit csak bontottam a vonalat.
Miközben a szoba felé tartottunk, az igazgató nagy hévvel magyarázta, hogy mennyi szolgáltatást vehetünk igénybe. Szótlanul sétáltam, az arcomról nyilván teljesen lerítt, hogy mit is gondolok. Anyám persze imádta. Szélesen mosolygott és látványosan sóhajtozott a harsány bútorok és egyéb giccstárgyak láttán. Majd, mikor a szobáinkhoz értünk, ott várt minket két férfi. Vagyis inkább fiúk, állapítottam meg, miután jobban szemügyre vettem őket, mert elég fiatal arcuk volt.
– Bemutatom az inasaikat, akik készséggel állnak rendelkezésükre bármikor. Farshid lesz Ms. O’Conell inasa.
– Állok rendelkezésére asszonyom. – szólt készségesen anyámnak, aki majd’ elalélt a gyönyörűségtől.
– Ő pedig Kadeen, Tia kisasszony inasa.
Megeresztettem egy kihívóbb mosolyt. Kb. 19-20 éves lehet, gyönyörű mélybarna szemekkel, fekete hajjal. Nem arrogáns arca volt vagy macsós, hanem cuki kisfiús. Főleg azért mert nagy szemei voltak. Lehet, hogy mégsem lesz olyan uncsi ez a nyaralás?
– Állok rendelkezésére bármikor, bármiben. – mondta ő is a betanult szöveget kedves mosollyal, tört angollal.
Oh, tényleg? Egyből átfutott az agyamon pár perspektíva, hogy miként is állhatna a rendelkezésemre ez a kis cukiság. Picit megnyaltam az ajkaimat, majd lassan, de azt hiszem elég jelentőségteljesen ránéztem, mert mintha halvány pír jelent volna meg az arcán, ami még a kreol bőrén is láthatóan átütött és egy pillanatra lesütötte a szemeit.
– Szeretném, ha jól viselkednél és nem csinálnál semmi törvénybe ütközőt. – jött be anyám a szobámba, miközben én a fürdőruhám után kutattam az egyik bőröndömben.
– Nem értem, miért mondod ezt. – tettettem a tudatlant.
– Ne add az ártatlant kislányom, jobban ismerlek én annál. Láttam azt a kis közjátékot, amit lerendeztél azzal az inas fiúval. Ő nem azért van itt, amiért te gondolod.
– Ó, igen? Miért mit gondolok, miért van itt? – néztem rá kissé kihívóan. Nehogy már az egyetlen szórakozási lehetőségemet is elvegye. Ehhez nincs joga. Pláne azok után, hogy ide kényszerített.
– Tudod, miről beszélek. – szólt némi nyomatékkal a hangjában. Most már kezdett bennem felmenni a pumpa.
– Nem én akartam idejönni, úgyhogy azt csinálok, amit akarok. Megmondtam az elején is: viseljétek a következményeket, ha már erőszakkal iderángattatok. – sziszegtem, majd felkaptam az egyik kedvenc márkás napszemüvegemet és törölközőmet, hogy levonuljak a medencéhez. Anyám persze nem jött utánam. Már tizenhárom éves korom óta elvesztette a fonalat velem kapcsolatban és nem tud rám hatni. De néha azért megereszt egy halvány próbálkozást, mint az előbb is tette.
Ahogy kijöttem az ajtóm előtt állt az inasom a cuki kis pofijával.
– Szüksége van valamire kisasszony? Csak szóljon kérem és én azonnal állok rendelkezésére.
– A medencéhez megyek épp. – mentem tovább mosolyogva.
– Hozhatom a csomagját? Esetleg kívánja, hogy hozzak még törülközőt? – vette el a kezemből a cuccaimat.
– Igen, kívánom. – csaptam le a magas labdát és egész lassan, kihívóan válaszoltam, miközben a szemeibe néztem.
– Természetesen. Azonnal intézkedem. – nagyon zavarba jött, de ezt jól láthatóan igyekezett palástolni. Csak mosolyogtam rajta, így még édesebb volt. Vajon az ágyban is ilyen félénk? Vagy…? Vagy van egyáltalán tapasztalata? Nem szeretem a szűz fiúkat, úgyhogy ezt még idő előtt ki kell derítenem.
– Kadeen, jöjjön ide kérem. – intettem magamhoz, mikor már a medence szélén pihegtem a nyugágyban. Olyan fura volt magázni.
– Nem baj, ha letegezlek? Nem sokkal lehetsz nálam több.
– Ahogy kívánja hölgyem.
– Mennyi idős is vagy?
– Tizenkilenc éves vagyok, kisasszony.
– Jaj, hagyjuk már ezt a kisasszonyozást! Olyan hülyén hangzik! Tia vagyok, szólíts a nevemen.
– Ahogy parancsolja, Tia. – még mindig mosolygott.
– És ne magázz! Még csak tizenhét vagyok.
– Azt…Sajnálom, de azt nem tehetem. Itt Ön a vendég és nekem maximális tiszteletet kell tanúsítanom Ön felé. Ez egy olyan előírás, amit nem szeghetek meg. Bocsásson meg, kérem.
Felhúztam a szemöldököm.
– Nem az a dolgod, hogy azt tedd, amit mondok?
– De igen, Tia.
– Akkor meg? Én azt mondtam, hogy tegezz. Apám elég befolyásos ember, úgyhogy ha bármelyik felettesednek kifogásolni valója lenne az én parancsom ellen, majd ő elbeszélget velük. Nyugodt lehetsz.
Kicsit elmosolyodott, ami elég kényszeredettre sikerült, de úgy tűnik meggyőztem.
– Rendben van. Úgy lesz, ahogy kívánod. – mosolygott, de most már a szemembe nézve. És megint kimondta a szót.
– Helyes. Igen, így kívánom. – majd félig nyitott ajkakkal ránéztem.
Este épp készülődtem a vacsorához. Anyám úgy döntött, hogy itt a szállodában vacsizunk, és majd holnap délben megyünk valamelyik helyi étterembe. Így, hogy egyedül voltam a hatalmas szobában, megint eszembe jutottak a barátaim. Biztos jól szórakoznak. Nélkülem! Erre a gondolatra ismét elborította a düh az agyamat. Kimentem a teraszra egy cigi társaságában, hátha lenyugszom egy kicsit. Összeszűkült szemekkel vizslattam a terepet, mikor a tekintetem megakadt az alattam lévő medence partján üldögélő inasomon. Furán néztem, hiszen ma estére kimenőt adtam neki, hogy-hogy nem bulizza szét magát valahol? Furcsa volt nekem ez a fajta viselkedés, én biztos kihasználnám a szabad estémet. Na, de ha már itt van, egy kicsit lemegyek hozzá. Visszamentem a szobába, felvettem egy lenge, kihívóbb tunikát és leheletnyi parfümöt fújtam magamra. Még egy gyors sminkigazítás és elégedetten vizsgáltam magam a tükörben. Hát igen, nem panaszkodhatom az adottságaimat illetően. Szép, kerek mellek, kicsi, de formás fenék, karcsú derék, húsos száj. Hál’ Istennek! Vagyis inkább hála a személyi edzőmnek és a plasztikai sebészemnek. A szám és az orrom az utóbbi keze munkáját dicsérik. Tizennyolcadik szülinapomra pedig nagyobb melleket kértem, úgyhogy az is nemsokára kipipálva! De most ehhez a fiúhoz a jelenlegi adottságaim is elegendőek lesznek. Szerintem még így is többet kap, mint amiről álmodozni szokott.
Elindultam és a medence felé vettem az irányt. Mikor odaértem, megálltam mögötte. Nagyon el volt merülve valamiben, mert nem is észlelte, hogy ott vagyok. Kicsit előrébb hajoltam, hogy lássam mivel foglalatoskodik. Egy fényképet szorongatott a kezében. Mikor közelebb mentem, láttam, hogy egy fekete hajú, fiatal lány van a képen.
– Szép lány! – szólaltam meg. Picit összerándult ijedtében és felkapta a tekintetét. Ahogy leültem mellé, elmosolyodott.
– Ő a menyasszonyom. Másik városban él, messze innen. Azért dolgozom itt, hogy összegyűjtsek elég pénzt és feleségül vehessem. Aztán meg elkezdhessük a közös életünket a szülővárosunkban.
Hogy tessék? Azt hittem nem jól hallok. Hova akar ő házasodni ennyi idősen?
– Nem gondolod, hogy fiatal vagy még a házassághoz?
– Nem, itt ez teljesen normális. Sőt, ki is futhatok az időből, ha nem igyekszem.
– Szerintem meg akkor sem normális. Ilyen fiatalon? Honnan tudod, hogy tényleg ő az igazi? És különben is előtte ki kellene élned magad.
Kérdőn nézett rám, láttam, hogy tényleg nem érti miről beszélek.
– Voltál már egyáltalán rajta kívül más lánnyal?
– Nem, de nem is szeretnék. Mi egymásnak lettünk teremtve, nagyon szeretem őt. Nekem nem kell más. – próbált határozottan válaszolni, de én észrevettem rajta azt a kis bizonytalanságot. A hangja nem csengett valami meggyőzően, ezért ismét nyeregben éreztem magam. Majd én teszek róla, hogy megváltozzon a véleménye.
– Szerintem meg nem ártana megízlelned más lányokat is. Vagy az jobb lesz, ha a házasság alatt dugsz majd félre?
– Nem, nem érted. Nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy emberileg szeretem. Nincs szükségem másra és tudom, hogy nem is lesz, mert mi tökéletesen kiegészítjük egymást szellemileg.
Erre ismét csak elmosolyodtam. Szóval a szex sem olyan kielégítő azzal a lánnyal. Ha egyáltalán volt, mert már ebben sem voltam biztos. Ki tudja, milyen beteg hagyományok vannak még itt errefelé? Ez komolyan felér egy kínzással. El nem tudtam képzelni, hogy lehet így élni. De egyre inkább úgy éreztem itt nyert ügyem lesz. Nem lesz könnyű őt megpuhítani az elvei miatt, de így már lehetetlennek sem tűnt a dolog.
A telefonom csörgése rántott vissza gondolataimból.
– Jó anya, mindjárt ott vagyok. – szóltam bele köszönés nélkül és már bontottam is a vonalat. Mindig a legrosszabbkor tud megzavarni. Esküszöm, külön érzéke van ehhez.
– Most mennem kell. De holnap készülj, mert közös programot fogunk csinálni!
Láttam, hogy kissé elsápad.
– De nekem az a dolgom, hogy kiszolgáljalak. Nem mehetek szórakozni veled, ezt már tényleg nem engedélyezik.
– Nem bulizni fogunk. Ki fogsz szolgálni, ne aggódj. – szóltam vissza egy fölényes mosoly kíséretében. Láttam a rémületet a szemeiben, de nem érdekelt. Dobtam egy csókot felé és elindultam az étteremhez, ahol anyám már türelmetlenül várt az asztalnál ülve.
– Mégis mi tartott ennyi ideig, elárulnád?
– Semmi. Most volt kedvem jönni és kész. – lapozgattam az étlapot. Nem voltam nagyon éhes, inkább Kadeen-on járt az eszem. Minél inkább ellenállást tanúsít, én annál jobban megkívánom. Alig várom a holnapot. Meg fogja adni magát. Mert nem lesz más választása!
– Holnap jön apád.
– Remek. Egy ráksalátát kérek mentes ásványvízzel. A víz ne a hűtőből legyen, mert nem bírom a túl hideget. – fordultam a pincérhez, aki egy bólintással vette tudomásul az elmondottakat, majd távozott.
– Arra gondoltam, holnap elmehetnénk a belvárosba vásárolgatni együtt. – szólt anyám kedélyesen.
– Nem köszi.
– Most ezt fogod csinálni egész idő alatt?
– Anya! Nincs kedvem ezt ismét megvitatni! Nem megyek holnap, mert mást terveztem és kész! – jelentettem ki ellentmondást nem tűrően, közben a pincér alázatosan az asztalra pakolta a megrendelt ételeket.
– Csak tudnám, mi olyan fontos dolgod van itt, ami nem tűr halasztást!
– Nem fogom elmondani, nyugodt lehetsz. – szóltam unottan és csipegetni kezdtem az elém tett salátából, ezzel is jelezve, hogy én lezártam a beszélgetést.
Másnap elszántan ébredtem. Nekem szex kell! És ma meg is fogom kapni. Lassan nyolc óra lesz, Kadeen mindjárt jön. A tükör elé léptem és emberi formát varázsoltam magamból, majd felvettem azt a kedvenc fürdőruhámat, amihez a készítőknek nem volt szükségük sok anyagra. Épphogy elkészültem kopogás hangja ütötte meg a fülemet.
– Pontos vagy, ezt szeretem. – villantottam rá egy szexi mosolyt.
– Ez a kötelességem. – mosolygott vissza. Picit karikásak voltak a szemei, lehet, hogy nem aludt jól?
– Látom, nem vagy valami kipihent. De ne aggódj, most ellazulunk egy kicsit. Kapd elő a fürdőnadrágod.
Megütközve nézett rám és már épp kezdte volna a – nekem ezt nem szabad mondatát, de a szájára tapasztottam az ujjamat.
– Nincs kifogás Kadeen! Én mondom meg, mit csinálhatsz, tehát most velem jössz és nincs ellenvetés! Apám, aki egyébkén ma érkezik, nem örülne, ha megtudná, hogy megtagadtad az egyetlen kislánya kéréseit. – biggyesztettem le kislányosan a számat a végére.
Lehajtotta a fejét.
– Ahogy parancsolod. Öt perc és itt vagyok. Megengeded?
– Természetesen. Várlak. – mosolyodtam el önelégülten. Ez a srác még nem tudja, hogy én mindig nyerek! Nyertes típus vagyok és az van, amit akarok.
Negyed óra múlva már az egyik elszeparált fürdőrészlegben voltunk, amit még előző este lefoglaltam. Ez egy kisebb jacuzzi-t jelentett és azt, hogy ide most más nem fog jönni rajtunk kívül. De mivel ezek fülkeszerűen vannak elhelyezve, a mellettünk lévő helyiségben esetleg meghallhatják mi történik. De majd megpróbálok halk lenni. Ráadásul biztonsági okokból kulcsra zárni sem lehet, csak egy kirakott tábla árulkodik arról, hogy foglalt a helyiség. Legalább annál izgalmasabb lesz a dolog!
Kadeen szótlanul lépdelt mellettem, hozva törölközőket és még néhány dolgot. Egyből befeküdtünk a Jacuzziba. Élveztem a pezsgést, azt ahogy a buborékok bizsergetik a bőröm. A mellbimbóm szinte átszúrta a felsőmet. Kadeen láthatóan zavarban volt és nem igazán tudta, hogy viselkedjen.
– Lazíts. – simítottam végig a lábán a lábfejemmel a víz alatt. Ettől picit megugrott és arrébb húzódott.
– Nem mehetnénk inkább ki? – kérdezte feszengve.
– Dehogynem! – még örültem is neki, legalább végre akcióba léphetek. Ő szabályszerűen kimenekült a távolabb lévő padra, én pedig kiültem a Jacuzzi szélére és kidomborítottam, amim van. Természetesen nem maradt siker nélkül az akció, Kadeen látványosan küzdött az ellen, hogy végigpillantson rajtam.
– Nem ülsz ide? – kérdeztem búgó hangon.
– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Bárki bejöhet, megláthat és akkor kirúgnak.
– Azt kell csinálnod, amit mondok, nem? – húztam fel a szemöldökömet.
Sóhajtott egyet, majd kelletlenül odaült mellém.
– Na, ne legyél ilyen merev! Vagyis lehetsz, de csak egy bizonyos ponton. – pillantottam végig rajta sokat sejtetően.
Elpirult a pikáns megjegyzéstől. Nem bírtam ki és végigsimítottam a belső combján.
– Kérlek, ne csináld… – becsukta a szemét.
– Na, lazíts már egy kicsit… – súgtam a fülébe. Kicsit tetszett is, ahogy kelleti magát, mivel megszoktam, hogy mindent azonnal megkapok. Megfogtam az állát és magam felé fordítottam a fejét.
Megcsókoltam. Érzékien, de határozottan kezdtem felfedezni szája minden kis szegletét. Az csak még jobban feltüzelt, hogy megpróbált ellenállni, de nem fordította el a fejét. Átöleltem és a tarkójánál beletúrtam a hajába. Ahogy hozzásimultam, éreztem, hogy libabőrös lesz és gyorsabban ver a szíve. Pár pillanat múlva megadta magát és visszacsókolt.
– Ne, ezt nekem nem szabad… – húzta el a fejét kissé lihegve és végighúzta a kezét a száján. – Az állásommal játszom.
Ügyet sem vetve rá tovább simogattam.
– Kérlek ne csináld, mert… – ám itt bennakadt a szó, mert megérintettem a legérzékenyebb pontjánál.
– Mit? Mit ne csináljak? – súgtam bele a fülébe és végigcsókoltam a nyakánál. Megremegett a teste és mélyebben kezdte venni a levegőt.
– Ne! Nem fogom megcsalni a menyasszonyomat! – pattant fel mellőlem hirtelen. Erre én is felálltam és szembefordultam vele.
– Oh, tényleg? – majd egy mozdulattal lerántottam róla a kis anyagot, ami eddig kedvenc testrészét rejtegette előlem. Lenéztem és egy mosollyal nyugtáztam, hogy úgy látszik, bizony ő is élvezi a mi kis játékunkat, akármennyire is próbál ellenkezni vagy mást mutatni. Mikor a megilletődöttség után realizálta hova is nézek, kissé szégyenkezve lehajtotta a fejét.
– Nekem barátnőm van, akit feleségül fogok venni és… – az érvelése inkább hasonlított egy kis kölyökkutya nyüszítésére, mintsem egy határozott nemre. És úgy tűnt inkább mondta ezt magának, mintsem nekem. Odamentem hozzá és szorosan hozzányomtam a csípőmet. Érezhette testem minden centiméterét. Felsóhajtott és szemét becsukva hátravetette a fejét.
– Kérlek… kérlek ne kínozz.
– Nem fogja megtudni. Sőt senki sem fogja megtudni, ezt megígérhetem. – suttogtam, és kioldottam a fürdőruha felsőmet, ami lágyan lehullott a földre.
Hátrábbtoltam, és leültettem a fal előtt lévő padra. Kioldottam az alsórészt is, teljesen felfedve testem minden pontját. Kétségbeeséssel keveredett vágytól csillogó szemekkel nézett végig rajtam. Annyira kívántam már, hogy nem érdekelt semmiféle előjáték. Azonnal érezni akartam őt. Lovaglópózban az ölébe ültem vele szembe, halkan nyögött egyet, mikor megérezte a testem. Ő kezdett el mozogni, ami az előbbi visszakozások után kicsit meglepett. Sőt, kezdett egyre hevesebb lenni, rámarkolt a csípőmre és a számat kereste az ajkaival. Szenvedélyesen szívni kezdte, bele is harapott, majd mélyen betolta a nyelvét. Na, ezt már szeretem. Beletúrtam a hajába, vadul húztam magamhoz és erősebben kezdtem mozogni rajta. Faltam az ajkait, ami a vágytól és a vad csókoktól, harapásoktól még duzzadtabbak lettek.
Ekkor lelassítottam és kicsit eltoltam magamtól. Fátyolos tekintettel nézte ismét a testem, ahogy nekidőlt a falnak. Lágyan simogatott mindenhol, miközben lassan egyre mélyebben és mélyebben mozgott bennem. Végighúztam az ujjam a félig nyitott száján. Finom puszikat lehelt rá és a fogai közé vette. Odahajoltam hozzá és újra csókolni kezdtem, most már abszolút nem ütköztem semmilyen ellenállásba, engedelmesen nyitotta szét a száját. Odaadó volt, szenvedélyes és gyengéd egyszerre. Egyre gyorsabban mozogtam rajta, ő halkan nyögdécselt és szüntelenül simogatta a testem, egyetlen centimétert sem kihagyva. A sóhajaink betöltötték az egész helyiséget. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, ekkor pozíciót váltott. Megfogott és lefektetett a padra, így ő került felülre. Lábaimat teljesen rásimítottam a derekára, hogy minél mélyebben érezhessem őt magamban.
– Annyira jó vagy! – sóhajtoztam önkívületben és végigsimítottam a mellkasánál. Egymás szemébe néztünk. Nem kellett volna. Ugyanis vággyal kevert bűntudat volt a tekintetében. Ez egy pillanatra kizökkentett, ezért elfordítottam a fejem. A nyakamba csókolt és heves tempót kezdett diktálni, a pad ritmusosan nyikorogni kezdett alattunk, de nem foglalkoztam vele. Nem érdekelt, hogy bárki meghallhatja. Jobban felizgatott a tudat, hogy valami tilos, valami veszélyes dolgot teszek épp. És élvezem! Becsuktam a szemem és csakis erre koncentráltam. Olyat élveztem, mint talán még soha életemben.
Egymás mellett ültünk a padon, nem mert rám nézni. Talán megbánta? Velem senki nem bánhatja meg!
– Mi a baj, nem volt jó? – simítottam végig az arcélén. Elrántotta a fejét.
– Ezt…ennek nem lett volna szabad megtörténnie! Neked semmi sem szent? – szemei szikráztak a dühtől. Mondjuk ezt a szikrázó szenvedélyt szívesebben láttam volna előbb is a bűntudat helyett.
– Nem igazán. De ne legyél álszent! Te ugyanúgy élvezted! Szinte kirobbant belőled az orgazmus! Nem gyakran van ilyenben részed, mi? – tudtam, hogy igazából magára dühös, amiért ő is ugyanúgy akarta és túl gyenge volt ellenállni.
– Ehhez semmi közöd! Akkor sem volt jogod ezt tenni velem!
– Ugyan. Örülök, hogy segíthettem rajtad! Rád fért! Tudod, hogy nem egészséges rád nézve, amit csinálsz magaddal? Egy fiatal fiúnak szüksége van kielégítő szexuális életre. Hát én megadtam neked. – okoskodtam tovább kissé fölényeskedő hangnemben, de ő csak tovább puffogott.
– Holnaptól áthelyeztetem magam. Ezt nem csinálhatod velem!
– Oh, tényleg? Akkor mindenkinek elmondom mi történt ma! De úgy, hogy te akartad! Sőt, ennél tovább is mehetek, ha gondolod. Apám nem fog örülni, nekem elhiheted! És akkor neked itt annyi!
– Le fogom tagadni! És elmondom az igazat.
– És ki hinne neked? Pont neked! Ráadásul velem szemben! Senki. Mert nekem van pénzem, neked meg nincs. Úgyhogy fölösleges ilyenekkel dobálóznod, csak magadat tennéd nevetségessé. – rántottam meg a vállam.
Nem nézett rám, de tudta, hogy igazam van és ez gondolom még jobban dühítette. Felálltam és magamra vettem a köntöst, majd összeszedtem a fürdőruhám darabjait.
– Mára kaphatsz kimenőt, mert a szüleimmel leszek a belvárosban. De estére várlak és nagyon ajánlom, hogy a szobámban legyél! Addig is minden jót. – dobtam neki egy puszit és elsétáltam. Elégedetten mentem vissza a szobám felé, mikor szembetaláltam magam a szüleimmel a hallban. A fürdőruhámat gyorsan belesüllyesztettem a köntösöm hatalmas zsebébe.
– Apa! – kiáltottam fel és odasiettem hozzá megölelni.
– Hát te? Nem arról volt szó, hogy elfoglalt leszel? – tette karba a kezét anyám és kérdőn nézett rám.
– De meggondoltam magam és úgy döntöttem inkább vásárolgatni megyek az apucikámmal.
– Persze kicsim, veszünk neked mindent. Siess, öltözz fel, itt várunk.
– Rendben, sietek apa. Jó, hogy itt vagy. – cuppantottam egyet az arcára és vidáman szökelltem a lift felé.
A szobámban ledobtam magamról a köntöst és gyorsan magamra kaptam egy könnyű kis fehér horgolt nyári ruhát. Épp fel akartam gumizni a hajam a tükör előtt, mikor észrevettem a nyakam jobb oldalán egy kisebb foltot. Elmosolyodtam. A kis huncut, biztos akkor keletkezett, mikor az ölében ülve beleharapott a nyakamba. Hát jó, akkor ma nem kötöm fel a hajam. Még felkaptam a szandálomhoz illő kis táskámat és már siettem is le.