A terhesség természetes vagy mesterséges úton és körülmények között történő megszakasztása. Az előbbit spontán vetélésnek, az utóbbit művi vetélésnek, vagy abortusznak is nevezik. Jelentősége: veszélyességében van – mert a később kívánt magzatok életkilátásait jelentősen ronthatja. Az abortuszon átesett nők 32 % – ban meddőség következik be. Fiatalok esetében ez a szám csaknem 50 .

Lényeges, hogy a terhesség 12. hetéig (különösen indokolt esetben a terhesség 16 . – extrém esetben – a 20. hetéig) a nem kívánt fogamzást megszakítsák. A megtermékenyült petesejt nem ágyazódott be olyan mélyen a méh falába – így onnan még viszonylag könnyen eltávolítható. Az orvosi beavatkozás műtétnek számít.

A méhszáj tágítása mesterséges módon altatásban – vagy a méhnyakba vezetett, nedvességre duzzadó eszközzel – történik. A tágítás során a nyakcsatorna megsérülhet – fokozott a felfertőzés veszélye, mert a nyakcsatorna így nem zár tökéletesen – ezért egy következő terhességnél idő előtt kitágulhat, kinyílhat – még mielőtt a baba teljesen kifejlődött volna – és korábban jöhet a világra. Életesélyei rosszabbak lehetnek, mint egészségesen fejlett társaié. A koraszülött babák gyengébbek, érzékenyebbek, fogékonyabbak a fertőzésekre .

A méh falát is érhetik különböző sérülések, gyulladások. A „Veszteség élményét” mindenkor fel kell (kellene) tudni dolgozni – hiszen a beavatkozás – egy életen át végigkíséri az érintett fiatal leányt, nőt , asszonyt. Megelőzni kellene, mert a következmény sok-sok veszéllyel jár. Okosan szeretve, a veszélyek elkerülhetők. A felelősség közös.

A műtétért fizetni kell,  indokolt esetben fizetéskedvezmény adható. A CSVSZ-nél (Családvédelmi Szolgálatnál) dolgozó védőnőt kell – a nem kívánt terhességgel felkeresni – aki részletes tájékoztatást ad a nehéz helyzetben lévő nőknek, pároknak.