Ez a „doktorbácsi” is így vizsgált megengem… megkért, hogy vetkőzzek meztelenre, majd azt mondta, hogy csupán az én érdekemben – hogy ne érezzem magam feszélyezve – Ő is levetkőzik… (pedig én nem is éreztem magam feszélyezve, na mindegy…)
Aztán a számba helyezett egy „speciális eszközt”, hogy megvizsgálja vele a torkom… jó mélyen és hosszan vizsgált, majd azt mondta, a torokfájásromra egy bizonyos szirupot kell alkalmazni – a „speciális eszköz” segítségével – amely sziruppal nem gargalizálni kell, hanem célszerű lenyelni, figyelve arra, hogy egy csepp se vesszen kárba, mert minden cseppje nagyon értékes.
Azt is mondta, hogy ne aggódjak, az íze nagyon kellemes lesz. Bólintottam, hogy részemről rendben, beleegyezek ezen gyógymódba, csak bátran alkalmazza… És meg is tette. Igaza volt, ez a bizonyos szirup nagyon finom volt, ügyeltem is rá, nehogy egy cseppje is kárba vesszen, ha már a „doktorbácsi” ilyen kedves volt hozzám. Gyorsan és mohón lenyeltem, aminek Ő nagyon örült.
De mivel nagyon figyelmes és jó orvos volt, mondta, hogy szeretne alulról is megvizsgálni, mert úgy a torok más részeit szemlélheti meg… Kérte, hogy térdeljek fel négykézláb a vizsgálóágyra… (ezt kicsit furcsállottam, de mivel Ő az orvos, az anatómiához pedig nem értek, hát beleegyeztem)
Szóval feltérdeltem négykézláb, a „doktorbácsi” pedig elmesélte, hogy mit is fog tenni velem. Azzal a „speciális eszköz”-zel fog megvizsgálni, amit előbb a torkomnál alkalmazott (hm.. ez a mai orvostudomány… multifunkcionális „vizsgálati eszközök”… lenyűgöző!
Aztán felhelyezte a „speciális eszközt”, és hosszan és jó mélyen vizsgálgatni kezdett.
Mondta, hogy szóljak ha fáj, de én ennek jelét sem tapasztaltam, sőt, szóval mondtam neki, vizsgálgasson csak kedvére. Így ment egy darabig, majd mondta, hogy biztos, ami biztos, tényleg elmúljon a fránya torokfájásom, úgy látja innen, hogy még egy adag szirupra lenne szükség a tökéletes gyógyuláshoz. Kivette belőlem a „speciális eszközt”, majd megkért, nyissam ki a szám, mert ha beleegyezem, akkor bead nekem még egy torokszirupot. Megfordultam és mondtam neki, hogy ha mindenképp úgy látja, szükséges még egy adag, hát legyen…
És kinyitottam a kis számat, hogy be tudja injektálni a szirupot. Közben rájöttem, olyan rendes ez a Doktor bácsi, mert megint bőven adott a csodaszirupból. Annyira a lelkén viseli, hogy én meggyógyuljak… Most kicsit ügyetlen voltam, mert a szirupból az ajkaimon kívülre is jutott, de az ujjacskáimmal gyorsan felszedtem azokat és lenyalogattam, nehogy kárba vesszen!
Ezek után a Doktor bácsi elégedetten azt mondta, hogy készen vagyunk, felöltözhetek. Megdícsért, milyen segítőkész betege vagyok, szerinte biztos meg fogok gyógyulni. De azért biztos, ami biztos, jövőhéten menjek vissza kontrollra… Hát engem így vizsgált meg az én „doktorbácsim”
[Történetek]