Éjjel a Románc című film jutott eszembe. Az egyik jelenetében a nő arról beszél, hogy legszívesebben egész éjjel a férfi farkát tartaná a kezében. A puha, álmodó farkat, amit egy törékeny madárfiókához hasonlít. Nem tudom, miért, de kedvesnek találtam a dolgot. Valahogy annyira ellentétes a duzzadt, kemény farokkal, ami tele van vággyal és nem akar mást, mint meghágni és magáévá tenni a nőt.
Éjjel a kezembe vettem a farkát, ami puha volt és álmos. Ő meg aludt, vagy éppenhogy ébren volt. A markomban tartottam és az előbbi filmjelenet jutott eszembe. Aztán megéreztem, ahogy nőni kezd. Nem hittem, nem hiszem, hogy az izgalomtól, öntudatlan és ösztönös élet mozgolódott benne, talán ezért tetszett ennyire.