Mire felkeltem, a szoba üres volt. Kissé kábán, miként reggelente az ember legtöbb sarja bámultam egy darabig a plafont, és szelektáltam a feltörő emlékek között, jobb karomat felemelve, majd a homlokomra fektetve. Enyhe fejfájás kerülgetett, de úgy különösképpen nem éreztem magam másnaposnak. Az álmon töprengtem, vigyorogva megcsóválva a fejem. Vigyázni kell az abszinttal, régen is drognak tartották, mert hallucinációkat okozott.
Nagy nehezen felültem, és összevontam a szemöldökömet, körbepillantva a szobában. Elmésen megállapítottam magamban, hogy ez nem a vendégszoba. Az este eseményei hirtelen valószerűtlen élességgel rajzolódtak ki előttem, és éreztem, ahogy a pánik végigsöpör rajtam. Szinte letéptem a csípőmet takaró szaténlepedőt, és felnyögtem csupasz ágyékom láttán. Nemiszervem kókadtan lógott, de ez sem akadályozta meg, hogy lássam a rajta fellelhető, megszáradt, fehéres nedveket.
– Baszd meg – nyögtem kétségbeesetten, szinte kipattanva az ágyból. Megszédültem, és közben egyre-másra jöttek az újabb bizonyítékok: elhasznál papírzsebkendő az ágy mellett, foltok a takarón, az egész ágy összetúrva…
Odakintről beszélgetés szűrődött be. Vacogva a bűntudattól léptem az ajtóhoz, majd pislantottam ki rajta, mielőtt kiléptem volna a nappaliba. A kanapéhoz osonva felvettem otthagyott boxeremet, majd bizonytalan léptekkel a konyhába indultam, ahonnan a beszélgetést hallottam. Megállva az ajtóban hunyorogva néztem be, majd dőltem az ajtófélfának. Nem volt mese, a tegnap este megtörtént.
Zsolti a pultnak támaszkodott, boxeralsóban, Kati pedig egy széken ült az asztalnál, homlokát tenyerében nyugtatva. Úgy sejtettem, hogy sír, és amikor felpillantott, ez beigazolódni látszott. Vádló tűz égett a szemében, arca mész fehér volt, esti sminkjét könnyek csíkozták. Minden volt, csak nem szép. Mindketten engem néztek, mintha az én hibám lett volna a tegnap este. A csend ráereszkedett a konyhára, amit Zsolti tört meg, fejével a konyhapult felé biccentve.
– Ott van kávé.
Motyogva valamit beljebb léptem, úgy kerülve meg Katit, mintha a pokol tüze lángolna körülötte. Lesunyt fejjel ültem le, és töltöttem kávét magamnak, majd gyújtottam rá egy cigire. A számban ott égett a másnaposság pállot íze, muszáj volt valamivel eltüntetni. Percek teltek el, mire meg tudtam szólalni.
– És most?
Mivel nem kaptam választ, felnéztem. Kati mereven az asztalt bámulta, Zsolti meg maga elé meredt, amíg én meg nem mozdultam. Akkor rám nézett, majd megvonta a vállát.
– Ami megtörtént, megtörtént. Katival abban maradtunk, hogy ezt nem tudhatja meg senki.
– Ez nyilvánvaló – bólogottam.
– Főleg nem Feri.
– Még jó. Kati mégis csak a nővérünk.
– Nem.
Kati hangja olyan keményen csattant, hogy összerezzentem.
– Nem vagyok a nővéretek. Soha nem is voltam. A mostohatestvéretek vagyok.
Hallgattunk, amíg folytatta, egyre jobban belelendülve.
– Egy férjes asszony, aki szereti a férjét. Ehhez tartsátok magatokat! Felejtsétek el, ami tegnap este történt, és én is megpróbálom elfelejteni… és…
Szája elé kapta a kezét, és felpattant. Ahogy a mosdó felé igyekezett, arra tudtam csak gondolni, hogy hányni megy.
– Elmegyek letusolni – morogta Zsolti, ellökve magát a pulttól, és ő is elhagyta a konyhát. Szerettem volna vele beszélni, hogy most mégis hogyan tovább, hiszen nyilvánvaló, hogy ez az ügy nem maradhat ilyen könnyen ennyiben, ahogy próbáljuk beállítani, de mire idáig jutottam volna, már távozott. Én is úgy döntöttem, legalábbis fogat mosok és megtisztálkodok, ezért a másik fürdőszobába mentem. Beálltam a zuhanytálca alá, és magamra engedtem a vizet. Perceken át csak álltam, mire a tusfürdő után nyúltam volna. Jó negyed óráig csak enerváltan mostam magam, majd elzárva a zuhanyt léptem ki a fürdőszobába.
Most, hogy megszűnt a vízcsobogás, nem kerülte el a figyelmem a kintről beszűrődő vita.
– Soha nem leszel a nővérünk!
– Te tiszta hülye vagy…
– Nem! Ha itt kettőnk közül valaki hülye, az te vagy!
– Szeretem a férjemet!
– Azért dugattad meg magad a két öcséddel, mi?
Csattanás. Egészen úgy hangzott, mint egy pofon.
Az ajtóhoz óvakodva résnyire nyitottam, és belém szorult a levegő. Zsolti a szoba közepén állt, félrefordított fejjel, mint aki tényleg most kapott egy pofont. Kati égővörös arccal, dühtől szikrázó szemmel állt előtte, azoknak a nőknek a pózában, akik elhamarkodottan kiosztanak egy felháborodott taslit. Hogy tényleg ez történt, arra utalt a lassan pirosodó tenyérnyom bátyám markáns arcán. Zsolti lassan visszafordította a fejét, és égő tekintetét Katira vetette.
– Válogasd meg a szavaidat! – sziszegte Kati. Gyönyörű volt így kócos hajjal, egy szál törülközőben, meztelen vállakkal, dühtől szikrázó szemekkel, pirosan a haragtól. A következő pillanatban Zsolti előre lendült, ujjai Kati nyakára fogtak, és nekivágta a szekrénynek. Megrezzentem, de mégsem léptem közbe, ugyanis érzékeltem a mozdulatból, hogy ez nem bántalmazás. Elhűlve figyeltem, ahogy a bátyám a nyakánál fogva a szekrénynek nyomja Katit, egészen közel nyomul, és ajkait az ajkaira tapasztja. Újabb pofont vártam, de azt láttam, hogy a karcsú ujjak kapkodva akarják leszedni Zsoltiról a boxert.
Sokszor a harag hozza a felszínre azt az elfojtott szenvedélyt, amelynek következtében őrültségeket csinál az ember, vagy csak enged a vágyainak. Mint a párok esetében a békülős szex. Elkerekedett szemmel figyeltem, ahogy szinte egymást marva csókolják a másikat, mielőtt a földre kerültek volna, és a kanapé háttámlája eltakarta őket előlem. Becsuktam az ajtót, és amikor nyögések szűrődtek át rajta, óvatosan megnyitottam a csapot a tus alatt, majd visszaálltam alá.
Nem tudtam, mit csináljak. Ezek odakinn kefélnek, én meg itt lapulok a tus alatt, mint egy kisgyerek, aki véletlenül meglátta a szüleit nemi életet élni. A csempének dőlve folyattam magamra a vizet, csak nézve, hogy peregnek alá a vízcseppek a kék falburkolaton, és azon töprengtem, most mit csináljak. Nem tudom, mennyi idő telhetett el; arra eszméltem, hogy nyílik az ajtó, majd a zuhanykabiné is megmozdul. Odakaptam a fejemet, majd arrébb húzódtam, amikor Kati beállt mellém.
Meztelen volt, combja belső felén Zsolti testnedvei csorogtak lefelé.
Szende mosollyal egy szivacs felé nyúlt. Én szemlesütve el akartam oldalogni mellette, de szabad kezével elkapta a kezemet. Ránéztem, ő rám nézett.
– Már úgy is mindegy, Ákos.
– De…
– Ne! Ne beszélj…
– Kati, te…
– Cssss!
Hozzám simult. Feszes keblei a mellkasomhoz nyomakodtak, követelték a kényeztetést. Átkarolta a nyakamat, és puha ajkait az enyémre tapasztotta. Három másodperc. Eddig tudtam ellenállni, három hosszú másodpercig, aztán ujjaim a csípőjére futottak, majd tovább a fenekére, és visszacsókoltam. Éreztem, hogy feltámad bennem a vágy, a vér lefelé áramlott az agyamból, és egyre csak keményedtem. Kati egyik kezével közénk nyúlt, a szivacsot időközben elengedte, és karcsú ujjai farkamra fogva finoman húzogatni kezdték. Amikor teljesen keményre masszírozott, kis terpeszbe állt, és a combjai közé vezetett, így farkam felső oldala csatakos puncijához simult. Halkan, nyöszörögve felnyögött, és finom csípőmozgásokkal dörzsölte csiklóját, szeméremajkait keménységemhez. A csókcsatánk időközben fülledtté vált, egyre többször kaptunk levegő után, kezeink a másik testén barangoltak…
Sokkal könnyebb volt elvonatkoztatni attól, hogy ki áll előttem, mint hittem. Amikor elhúzódott, szólni akartam, hogy én ezt nem akarom; a testvéremként szeretem, és neki ott a férje. De nem hagyott választási lehetőséget, mert megfordult, közepesen széles terpeszbe állt, bal kezével a falon támaszkodva, jobb kezével a zuhanyrózsa függőleges vascsövébe kapaszkodva, és hátratolta kemény, tökéletes fenekét. Ha akartam volna szólni, se tudtam volna. Egész egyszerűen elborult az agyam, ahogy ott állt terpeszben, előredőlve, és vízcseppek varázsolták még izgatóbbá a testét.
Mögé léptem, és mint este, bal kezemmel a fenekére, jobb kezemmel a farkamra fogtam. Vágytól remegve illesztettem a makkom Kati vaginájához, és a kisajkak azonnal engedtek.
– Ahh…
– Mmhmmm…
A behatolás édes volt. Mennyei. Sokkal szűkebbnek éreztem, mint tegnap estéről rémlett. Jobb kezemet a fenekére vezettem, és tövig belé hatoltam, síkos puncija otthont adott, magába fogadott, rám szorult. Hátravetette a fejét, mintha a plafont akarná megnézni, de láttam, hogy a szemei le vannak hunyva, A pillantásom most lefelé siklott, ahogy hátrahúztam a csípőmet, és makkig kicsúsztam belőle. Az ő kéjnedveitől csillogott a farkam, ahogy előbukkant.
Megtörtént, ismét. Eggyé váltunk.
Bűnbe estünk…
Belemarkoltam a csípőjébe, amit hangos nyögéssel honorált. Elkapott minket a szenvedély, nem is akartam megállítani azt, s míg ő ellent tartott, addig én egyre keményebb, egyre gyorsabb mozdulatokkal kezdtem baszni őt. Mindeközben a tus vize záporozott ránk, mintha a magunkra vett szennyet akarná letakarítani rólunk, felesleges nekifutásokkal. Kemény farkam olyan otthonosan járt Kati puncijában, mintha oda teremtették volna, és furcsa mód Kati sem ágált a kemény lökések ellen, holott emlékeztem, hogy tegnap az ágyon térdelve nem igazán tolerálta.
Csattogva váltunk eggyé.
Percek múlva a teste megfeszült, háta még inkább ívbe homorult, és úgy hátratolta a csípőjét, hogy szinte ellökött. Titokizmai lüktetve pulzáltak körülöttem, összepréseltek, ingerelték fürgén járó farkam érzékeny pontjait, és ez elég volt arra, hogy két lökés után reszelősen felnyögve tövig hatolja belé. Pumpálva, lüktetve élveztem, ujjaimmal Kati csípőjébe marva, felakadó szemekkel lebegve a Mennyország küszöbén, átadva magam a kéjes beteljesülésnek…
Körülbelül negyed órával később kiléptünk a fürdőszobából, mindketten tisztára csutakolva. Ruha egyikünkön sem volt.
Zsolti a kanapén ült, minket bámult. Ülés közben állt is, jobb keze keményen meredő farkán húzogatta a bőrt.
– Feri mikor jön haza?
– Van még időnk – válaszolta Kati elmosolyodva.
– Essünk bűnbe újra.
– És újra és újra…