A Panel című rövidfilmet végignézve önkéntelenül is felmerült bennünk, hogy egy hasonló jelenetnek már réges-régen le kellett volna mennie a magyar királyi tévében. Tessék csak elképzelni, ahogy az éppen pityókásan hazatérő Vágásiferi összefut a liftben a hamvas kis Julcsival és hirtelen elszabadulnak a vágyak! Ugye, hogy mennyire jó lett volna egy ilyen életszagú kis ügyetlenkedés a Szomszédok-ban is, amely a valóság megragadása helyett csupán távolságtartó és kiherélt módon mutatta be a panellakók tengődését.
A Panel utóhatásként egész délután mosolyogva jártam-keltem, és arról győzködtem kedves, lehangolt ismerőseimet, hogy az élet talán mégsem olyan szar, amilyenre a Szemlén nem kevés film lefesti. Nyolcpercnyi felszabadult kuncogás, egy fiú és egy lány hamvában holt egy éjszakás, nagyon szerethető, végtelenül egyszerű története, hangos röhögés a csattanón. Hájos Zsolt Panel című kisfilmje több mint egypoénos szkeccsfilm. Már csak azért is, mert karaktereknek ilyen rövid idő alatt, a nélkül, hogy érdemben megszólalnának, még nem sikerült annyira közel kerülniük hozzám, mint a Panel, vihogó, szerencsétlenkedő, hihetetlenül bájos párosának. A fiút a film harmincadik másodpercében szerettem meg, ahogy a kocsmában, orrán sörhabbal szenved, de úgy igazából. Nagy Zsoltnak egyébként még a szempillája is hitelesen rezdül (többi testrészének leírásától szemérmességből eltekintek). Minden apró mozdulata a fiút jellemzi: ahogy a saras- esős lakótelepen, kezében a kiflis szatyorral, amúgy is csuromvizes nadrágszárát kétségbeesve rángatja, vagy mikor a lány szobájában álló beazonosíthatatlan állatszobor (pelikán, majom fülekkel) látványától kibuggyan belőle a nevetés. A kocsmai megismerkedés első pillanatától kezdve hihetetlen az összhang a páros két tagja között, és ebből semmit sem von le az ágyjelenet szerencsétlenkedése. Lassan feladom a reményt, hogy rájöjjek, mitől működik, vagy éppen nem működik egy szexjelenet filmen. Azt hiszem a Panel-lel vált teljessé bennem a zűrzavar. Részeg, burleszkszerű bénázás, ahol a fiú, a lány (Nemes Wanda) fejét véletlenül a falnak csapja, majd ő rúgja orrba a fiút, aki előbb majdnem megfullad vetkőzés közben, majd begörcsöl a vádlija. És annak ellenére, hogy mindezt még végig is röhögik, a jelenet elképesztően intim, és érzéki. Külön ajánlom a filmet megtekintésre annak az embernek (férfi), aki egyszer hosszan magyarázta, mennyire oda nem illő szeretkezés közben nevetgélni.
A film végi csattanó már csak hab a tortán, bár a mozi közönsége meglepően lassan reagálta le, amit ráfogok a blokkban ezt megelőző elképesztően lehangoló kisfilm (fiatal fiú egy sötét pincében tesz magáévá egy hatvanas prostituáltat) tudatmódosító hatására.
[Videók]