19 évesen, az első komolyabb munkahelyemen találkoztam a munkahelyi szexuális zaklatással. Irodai munka volt, egy ismerősöm ajánlott be, korábban ő is dolgozott a cégnél, de egész más beosztásban. Ha tudtam volna, mi vár rám, eszem ágába nem lett volna elfogadni a segítségét. Már az első napon tudatosult bennem, valami nincs rendben a főnökkel. Negyvenes, szimpatikusnak tűnő férfi volt, talán túlságosan is kedvesen igyekezett megmutatni mindent, mit is kell majd csinálnom a jövőben. Kedveskedő megjegyzésekkel, bókokkal bombázott, mondhatom, elég kellemetlenül éreztem magamat, de megpróbáltam csak a munkára koncentrálni.
Minden nappal egyre nehezebb lett az életem, amit eleinte csak gyanítottam, bizonyossá vált, nyomul rám a főnök úr. Történt ugyanis, hogy egyik délután, munkaidő végeztével már épp indultam volna haza, amikor behívott, mert valami „nagyon fontosat” akart megbeszélni velem. Bezárta az ajtót, majd közölte, csak akkor maradhatok a cégnél, ha minden kívánságát teljesítem, ő pedig engem akar. Az állam persze leesett, de miután visszanyeretm lélekjelenlétemet, elküldtem melegebb éghajlatokra. Megmondtam neki, hogy ne is álmodjon ilyesmiről, inkább magamtól kilépek.
Amikor megpróbáltam sietve távozni, elém állt, fogdosni és erőszakoskodni kezdett. Nagyon megijedtem, de szerencsére maradt némi lélekjelenlétem és lekevertem neki egy jó nagy pofont, majd pillanatnyi előnyömet kihasználva elszaladtam.
Másnap a párommal karöltve bementem a papírokért, amelyeket természetesen a nagyfőnök adott át, ez a disznó be sem jött aznap, állítólag lebetegedett… Komolyan fontolgattam a feljelentést, de végül úgy döntöttem, inkább megpróbálom elfelejteni az egészet. Úgy sem hitt volna nekem senki.