Amióta komoly kapcsolatot ápoló nő vagyok, leszoktam az önkielégítésről, és ez nincs rendjén szerintem. Egyrészt azért, mert nem szabad így elkényelmesedni, másrészt meg azért, mert korábban határozottan vallottam az önkielégítés jótékony hatásairól. És egy kicsit elszomorít, hogy miért nem jut eszembe gyakrabban örömöt okozni magamnak egy ilyen aprósággal. Néha elkap a hév, és elrendelem magamnak a minden napra egy orgazmus tervet, csak aztán azt tapasztalom, hogy a tervszerűség nem igazán passzol a szexualitásomhoz. A furcsa az, hogy nem azért nem csinálom, mert nincs kedvem, hanem mert a pornónézéshez nincs kedve a szerelmes szívemnek -egyedül legalábbis-, és annyira meg nem tudok kielégületlen lenni, hogy pornó nélkül is belevágjak.
Pasinak viszont van egy kedves módszere, ami mindig beválik. Választ egy könyvet, és esténként felolvassa nekem, hogy segítsen elélvezni. Ami hát, mondhatni a legkedvesebb dolog, amit csak tehet értem ilyenkor. Egyébként is szeretem, ha szex közben beszél hozzám, és ez így az ő hangjára, tökéletes segítség forrongó vágyaim csillapítására. Elég sokáig olvastuk A három lány és az anyjukat, most pedig Houellebecq regényekre váltottunk. Nagyon jó így elélvezni -egyedül, de mégis vele. Csak az a furcsa, hogy valamiért nem tudok hangos lenni közben, mert e tekintetben az egyedüllét tudatosul, de utána mindig megbánom, hogy őt kihagytam belőle. Pedig annyira jólesik tőle. Mármint, hogy a távolból is fontos neki az orgazmusom.
Frissítés: Azóta levetkőztem nem létező gátlásaimat és nyögésekkel kommentáltam a felolvasást. Mindkettőnk legnagyobb örömére. Gyanús, hogy függővé válok…