Mivel már a negyedik gyűrűt kapta meg a puncim, gondoltam ideje beszámolnom a tapasztalatokról, mert erre sokan voltak kíváncsiak privátban is. Nekem a fogamzásgátló gyűrű a kompromisszumot jelenti, mert a gyógyszerszedéstől idegenkedtem. KedvesM is ugyanúgy, tehát mindkettőnknek elfogadhatóbb megoldásnak tűnt. Nem panaszkodom, mert egyszerű, kényelmes, biztonságos, stb. Nem kell mindennap figyelni rá, csak havonta kétszer, hogy mikor kell kivenni, illetve betenni. Nem érzek belőle semmit, mert nagyon belesimul a hüvely falába, olyannyira, hogy KedvesM sem találkozik vele, sokszor még ujjazáskor sem, a farkával meg aztán tényleg nem szokta érezni. És ugyanúgy csinálhatok bármit, mint előtte, úgy kell kezelni, mintha ott sem lenne.
Ami mellékhatást tapasztaltam, hogy az első gyűrű behelyezése után pár napig hányingerem volt, ami elég kellemetlen érzés, de minden hormonális szabályozás velejárója lehet. Szintén az első gyűrű mellett voltak nagyon viccesen szélsőséges érzelmi hullámaim is, amik azóta már csillapodtak, úgy veszem észre. (Bár a ma reggeli hisztimet végighallgatva kedvesM nyilván nem ezt mondaná.) De összességében a leghülyébb dolog, amit a fogamzásgátló hozott, hogy minden hónapban van egy pár nap, amikor kijön rajtam egy csomó pattanás. Egyelőre emiatt azért nem aggódom, mert az első három hónap alapvetően a hozzászokásról szól, tehát meglátjuk, hogy lesz ezután.
Viszont korábban a szokásos vérzést megelőző egy hétben annyira fájtak a melleim, hogy a lépcsőnjárást is megéreztem, plusz annyira megduzzadtak, hogy nem fértem a melltartóimba, pedig D kosaram van. A gyűrű óta ez nincs, tehát vannak pozitív mellékhatások is. Hogy ne említsem a szexet, ami nekem sajnos vagy szerencsére tényleg fontos, és a védettség nagy biztonságot ad mindekttőnknek. Nem kapkodtuk el a döntést anno, de szerintem az ő nevében is mondhatom, hogy ez most így jó és nem bántuk meg a beavatkozást. Csak arra kéne rájönni, hogy hogyan lehet felkelni anélkül, hogy az egész ágyat összecsepegtetném szex után…