Pornó a művészfimekben: Intimitás

Ahogy a rendező fogalmaz, az Intimitás ott kezdődik, ahol a legtöbb film véget ér: az ágyban, pontosabban a padlón. Jay és Claire szerdai találkozásai nem szólnak egyébről, mint a szexről: nem kérdeznek egymástól semmit, és tartják magukat ahhoz a ki nem mondott egyezségükhöz, hogy a titkos légyottjaik terepéül szolgáló szobán kívül nem ismerik egymást. Amikor Jay-ben felébred a vágy, hogy többet is megtudjon partneréről, a kapcsolat bomlásnak indul. Egy alkalommal a férfi Claire nyomába szegődik, és kideríti, hogy a nő házasságban él. Claire férje, Andy igen nyitott ember, és hamar összebarátkozik Jay-jel. Úgy fest, Andy nem tud felesége titkos kapcsolatáról – vagy elég okos ahhoz, hogy megadja Claire számára a szabadságot. Amint Claire rájön, hogy Jay szaglászik utána, megszakítja a kapcsolatát vele. Jay ezek után döntő elhatározásra jut. Az „Intimitás” egy erőteljes, gazdag film. Elkerüli az érzelgősséget, nem csomagolja selyempapírba a szexualitást, nem kíván negédes szerelmi viszonyokat ábrázolni, csupán azt kutatja boncnoki hidegvérrel, mit akarhat férfi és nő egymástól az azonnali kielégülést kereső szexualitáson túl. A rendező kivárja, s nem bánja, hogy csak néhány őszinte szót talál a tönkrement és kidobott kapcsolatok romjai között.

Patrice Chereau 2001-es explicit jelenetekkel (közösülés, orális izgatás) teli filmje meglehetősen hajaz Bertolucci 1972-es Utolsó Tangó Párizsban című művére. Az alaptéma ugyanis ugyanaz: hogyan alakulnak ki az érzelmek egy „csak szex és más semmi” kapcsolatban, vagyis hogyan lesz a nyers dugásból szerelem. Jay (Mark Rylance) és Claire (Kerry Fox) heti egy alkalommal, szerdánként találkoznak egy lepukkant külvárosi lakásban, és kapcsolatuk hosszú ideig nem szól semmi másról, csak a szexről. Aztán a férfiban hirtelen felébred a vágy, hogy többet is megtudjon a nőről, és ezzel elkezdődnek a bonyodalmak.
[Videók]