– Nem szabadna ezt csinálnunk! Hagyd abba. – súgtam a fülébe halkan. Ő nem foglalkozott vele, tovább simogatta a combom, egyre feljebb haladva.
– Miért ne szabadna? – kérdezte huncut vigyorral. – Sötét van, alig látni valamit. És különben is, nem jár erre senki…
Ez egy részlete életem egyik legerotikusabb történetének. Elkezdtem elölről, hogy mindenki értse. Június volt. Tikkasztó meleg. A barátnőim mind elutaztak nyaralni, de én kénytelen voltam a nyári munkám miatt itt maradni a városba. Dolgoztam 2 napig, de a főnököm úgy gondolta, hogy egy 16 éves lány mégsem túl jó munkaerő a piacon zöldségpakolónak. Így minden napom szabaddá vált. Pár nap után már kezdtem nagyon unatkozni. Egy délután lementem a boltba, hogy vegyek valami üdítőt. A boltban összefutottam a volt barátommal, Bencével. Fél éve szakítottunk, de nekem még mindig nem sikerült teljesen elfelejteni.
– Szia Anna – köszönt, és rám mosolygott.
– Szia… öö… hogy kerülsz ide? Nem mentél a srácokkal a Balatonra? – annyira meg lepődtem, hogy nem tudtam mást mondani.
– Nem… Petivel kicsit összebalhéztunk, és nem mentem. És te? Hogy-hogy nem mentél nyaralni?
– Hát… dolgozok. Vagyis dolgoztam. 2 nap után kirúgtak. Most szabadon tengetem mindennapjaimat. De lassan beleőrülök.
-Én is így vagyok vele. Nincs kedved csinálni valamit?
Nagyon meglepett a kérdése, de végülis belementem. Délután 4-re beszéltünk meg talákozót.
Hazamentem, a szívem majd kiugrott a helyéröl. Csak most kezdett leesni, hogy Bencével töltöm a napom. ,,De hát nem jelent már nekem semmit, akkor miért örülök ennyire?” Gondolkoztam magamba. ,,Biztos van barátnője… vagy nincs”. Ránéztem az órára, Fél négy. Gyorsan fel kell öltöznöm. Felvettem egy szoknyát, trikót és a tornacipőmet. Harisnyát a melegre való tekintettel a szekrénybe hagytam. Négy után pár perccel találkoztunk. Átbeszélgettük az egész délutánt. Kilenc után hirtelen kifogytunk az ötletből, hogy mit csináljunk.
– Sétáljunk ki a Placcra – javasolta Bence.
– Hát, nem is tudom…
– Mikorra kell hazamenned?
– Éjfél.
– Hát akkor van időnk. Gyere! – húzott magával.
A Placc a város szélén volt. Igazából hatalmas erdős terület. Állatokat legeltetnek rajtunk. Van egy-két pad is elszórtan a fák és kisebb buckák között. Ahogy haladtunk az úton egyre beljebb, úgy lett egyre sötétebb.Ment le a Nap. Egyszer csak az út szélén találtunk egy padot. Vagyis két pad, meg egy asztal. Leültünk, beszélgettünk. Közbe feljött a Hold, és gyönyörű csillagos ég volt.
– Ismered a Hattyú csillagképet? – kérdezte Bence.
– Nem.
– Megmutatom.
Szorosan mellém ült, átkarolta a nyakam, a másik kezével pedig elkezdett mutogatni. A meleg lehelete megcsapta a nyakam. Kirázott a hideg. Ezt ő is észrevetten, és kivette a nyakamból a kezét.
– Fázol?
– Öö..nem.
– Biztos? – kérdezte, és ehhez társult még egy kis huncut elfojtott mosoly a szája szélén.
Lassan elkezdte simogatni a kezem, letért a hátamra, és folytatta. Közbe a kezeim önálló útra indultak. Megfogtam a pólóját, és szép lassan lehúztam róla. A kicsi holdfénynél őrjítően mutatott a finoman kidolgozott felsőtest, és a félhosszú barna haj. Akkor, és ott tudtam, hogy kívánom! Kell nekem.
Bence ezek után vette a bátorságot, és a térdemre tért át. Ujjával kis betűket irt rá, majd tenyerével eltörölte őket. Én a fülcimpáját puszilgattam-nyalogattam felváltva,majd a nyakát. Levegővétele kedzett picikét szaporább lenni. Elkezdte simogatni a combom.
– Nem szabadna ezt csinálnunk! Hagyd abba – súgtam a fülébe halkan.
Ő nem foglalkozott vele, tovább simogatta a combom, egyre feljebb haladva.
– Miért ne szabadna? – kérdezte huncut vigyorral. – Sötét van,alig látni valamit. És különben is, nem jár erre senki…”
Tovább simogattuk és csókolgattuk egymást. Nem sokárarólam is lekerült a trikó. Bence elkezdte simogatni a melleimet, majd egy óvatos mozdulattal kikapcsolta a melltartómat. Érzékien levette, majd falánk módon nekiesett.
– Gyönyörű melleid vannak! Imádom őket!-Dünnyögte, miközben a mellbimbóimmal játszott. -Gyere, ülj föl az asztalra. Segített felülni. Ő leült a padra, és elkezdte csókolgatni a combom, és haladt egyre beljebb. Elérkezett a puncimhoz. Hirtelen lehúzta rólam a szoknyát, úgy mintha póló lenne. Én már lassan az önkívület határán voltam, annyira begerjedtem. Nem engedtem, hogy tovább izgasson. Megkértem, hogy álljon elém. Kivettem a nadrágja zsebéből a pénztárcáját, és kivettem belőle az óvszert. Tudtam, hogy mindig van nála. Kicsatoltam az övét, és letoltam a nadrágját. Ott voltunk egymással szembe, egy szál alsóneműbe, teljesen felizgulva.
– Akarod? – kérdeztem.
Bence csak rám nézett. A szeméből tudtam a választ. Gyorsan levettük a még rajtunk maradt ruhadarabot. Amíg a gumival foglalatoskodott, én izgattam. Megfogtam már igencsak merev szerszámát, és lassan, de izgatóan verni kezdtem.
– Várj! – szólt Bence, és eltolt magától. Felhúzta a gumit, és rám nézett. – Tuti akarod?
Válaszul megcsókoltam. Először két ujját nyomta föl,és elkezdett ujjazni, majd lassan behelyezte a már forró-nedves puncimba. Isteni érzés volt. Imádtam vele lenni-még régebben-és soha se gondoltam volna,hogy még egyszer szeretkezni fogunk. Bence elkezdett mozogni bennem. Először lassan, majd egyre gyorsabban. Mikor az orgazmus szélén voltunk,átölelt, és a fülembe súgta:
-Szeretlek!
A szemem könnybe lábadt, és éreztem, hogy nincs sok vissza. Ezek után még erősebben és gyorsabban csinálta. Hirtelen mindkettőnkre rátört a gyönyör. Egy végtelenségig tartó pillanat volt. Felfeküdt mellém az asztalra, és ott pihegtünk egymás karjaiba. Megsimogatta az arcom, és így szólt:
– Anna, szeretlek! – Azóta is együtt vagyunk…