Legkedvesebb fantáziáim egyike egy kényelmes bőrfotellel, dohányzó asztallal, sötét színű bútorokkal berendezett könyvtárszobában játszódik. A hamutartóban szivarvég, a kristálypohárban konyak, a férfi kezében újság. Azt játszuk, hogy nem vesz észre engem, hiába a lenge öltözékem és minden próbálkozásom. A férfi hűvös és elutasító, hiszen „fontosabb” dolga van nálam. Én viszont nem adom fel, a csábítás minden trükkjét bevetve próbálom megkapni őt, hogy aztán diadalként éljem meg, amint végül leteper majd. Úgy tűnik, a valóság ennél egy kicsit mindig „butább”, de annál nagyszerűbb.

Hanyatt feküdtem, de ahelyett, hogy rám mászott volna, csak feltérdelt az ágyra. A könyvért nyúlt, amit nekem hozott ajándékba. Találomra kinyitotta és olvasni kezdte hangosan. Gondosan válogatta ki a mondatokat, zömében arról szóltak, hogy a nő miként csal az ágyába más nőket. Felültem az ágyon és lassan kihámoztam a farkát a nadrágjából. Ő tovább olvasott, én pedig szopni kedtem. Sóvárogtam az első sóhajok és nyögések hangja után, amit ajkaim csalogatnak elő belőle. Vártam, hogy olvasás közben akadjon el a lélegzete és elnyújtva nyögje ki a szavakat. És hallgatva mindezt, még mohóbban szívtam magamba őt. Azt akartam, hogy ne veszítse el a türelmét, és folytassa az olvasást. A szeretett fantáziaképek jártak a fejemben, és kívántam, hogy még kéresse magát egy kicsit, játszon a vágyammal, hiszen már alig vártam, hogy végre félredobja a könyvet és a magáévá tegyen.

A végkifejletről úgy érzem, nem illendő beszámolnom. Egyelőre nem tudom pontosan, hol van a két ember közti intimitás határvonala, de úgy érzem ennyi tartozik hozzám: kedves és alaposan „kitaposott” fantáziaképek felismerése a valós eseményekben. Ez önmagában is csodás élmény, pedig nem (csak) ezért szeretem.