– Jól meggondoltad? – kérdeztem tőle.
– Persze! – jött a dacos válasz.
– Hidd el, jobban jársz egy jó kis Linux disztribúcióval. Bármelyiket fölteszem neked. És elmagyarázom az egészet! – győzködtem. Az egészet elmagyarázni persze enyhénszólva is túlzás volt.
– De nekem jó lesz a Windows is! Vedd figyelembe, csak egy BUTA, SZŐKE NŐ vagyok. A Linux nektek, zseniális férfiaknak való!
Ez talált, megadtam magam. Tény és való, hogy gyakran köszörültem a nyelvemet rajta az irodában, „szőke nő vicceket” mesélve, de esküszöm, egyáltalán nem buta csaj ez a Nóri… Csak SZŐKEEEE! De milyen! Gyakran csaptam neki a szelet, de különösebben nem hajtottam rá. Tudtommal volt barátja a dögös fajtából, aki gyakran értejött autóval munka után az irodaház elé. Viszont muris, de Nóri néha visszanézett rám a kocsiajtóból, és grimaszt vágott. Csak azt nem tudom, rám érti, vagy a pasijára? Voltaképpen elkönyveltem, hogy engem csak afféle munkahelyi havernak tart, és a „házinyúlra nem lövünk” elv alapján nem is lesz hajlandó velem kezdeni. Pedig nem is voltam mindig Nóri körül, mert én a technikai osztályon voltam, és inkább az ügyfeleknél szoktam üzembehelyezni a számítógépeket, valamint installálni a Billy gyerek szemét szoftvereit.
De most végre valami haszna van ennek is. Mert Nóri most elhívott magához, hogy ugyan rakjam össze a PC-jét, és rázzam gatyába a szoftvert is, nem lesz hálátlan… Hát ha Windows kell neki, ám legyen! Legalább ha időnként kékhalál lesz – amire mérget lehet venni -, akkor megint elhív majd…. Napersze nem különösebben reméltem semmit, mert… biztos ott lesz a pasija, én meg csak melózhatok, mint a kisangyal… de különben is. Mindegy ez már, mert nem vett komolyan. Pedig egyszer eléggé beindultunk egymásra… Lent az anyagraktárban őrülten smaciztunk, és tapiztuk egymást vagy egy órahosszat, és úgy rágerjedtem, hogy az alsóm tiszta nedves lett, aztán meg a hosszú és „eredménytelen” erekciómtól fájt a farkam. De nem ez volt a baj, hanem Nóri egyszercsak hirtelen eltolt, megigazította ruháját, és faképnél hagyott. Másnap pedig úgy beszélt velem, mintha semmi se történt volna. Hát valahogy így állunk Nórival… Megvettem, ami csak kellett. Nem vittem túlzásba, csak egy gyors Celeron proci, nagy RAM, közepes wincsi, modem, satöbbi. Inkább csak internetezni akar Nóri. Fórumok, csatik. Na ja, a Fórum….ismerem azt a bandát, mint a rossz pénzt !…. Vannak ott olyan szupermenek, hogy saját elmondásuk szerint sose konyul le a farkuk, és a csajaik (persze mindennap másik) sikoltozva fetrengenek alattuk óraszám a kéjtől… Oldalszámra gyártják a magvas mondanivalójú hozzászólásokat… Kinek hosszabb a dákója, kinek tart tovább a kefélés, elölről vagy hátulról, hányszor egymás után, és mit jelent az, hogy egymásután…
Marhaság! Dugni kell, és kész, nem pedig dumálni róla!
Kétkézzel cipeltem föl Nórihoz a szatyrokat a sok kacattal. Ledöbbentem, ahogy ajtót nyitott. Amúgy is formás csípője extrém szexi volt a rövidnadrágjában. Fönt meg csak egy kockás ing volt rajta, alig leplezve félalma formájú didikéit, merthogy melltartója nem volt. Tükörtiszta szeme volt, és vidáman csillogott. Hebegtem valami olyat, hogy „na megjöttem”, és benyomultam az előszobán át. Közben elszakadt a reklámszatyor és mi zuhant a padlóra? A wincsi, ami a legkényesebb! Mekkora égés! Ha ez bekrepált…. Fúúúú…
– Csináltam helyet az íróasztalon. Van konnektor is. Erre még a szőkenőknek is van gondjuk – vigyorgott kihívóan Nóri.
Morogtam valamit és szétrakodtam a vackokat.
– Kérsz üdítőt vagy valamit? – és már ment is érte. Lenyűgözve figyeltem kemény fenekét, ahogy a konyhába ment.
Összeraktam a hardvert. Szokásos vesződség az élesszélű lemezekkel a házban és az ócska anyamenetekkel, amint fölszereltem az alaplapot, meg a wincsit. De nagyobb gond nem volt. Közben Nóri hozott narancslevet, és nézett, ahogy szerelek. Időnként odaadta, amit kértem, s ilyenkor egymáshoz ért a kezünk. Ez olyan hatással volt rám, hogy többször elejtettem a csavarokat, és úgy kellett a CPU ventillátor lapátjai közül kipiszkálnom.
Na ez külön blamázs volt! Végülis nem sok kell egy PC összeszereléséhez. Mindig van nálam egy „túlélőkészlet” ehhez. Ez a következőből áll: csavarhúzó, csipesz, pár floppydiszk és CD a szoftvertelepítéshez, és…. néhány doboz gumióvszer. Na ez nem pont a szereléshez kell, hanem másfajta csavaráshoz… De most elfelejtettem, hogy egy egy helyen van a többivel, és a csipesz keresésekor kiborult egy csomó koton.
Affenébe!…. Fölnéztem, és türkiz szemének huncut tekintetével találkoztam.
– Na, te aztán alaposan felkészült hardveres vagy! Ezek a szőke női ügyfelek elleni védekezésre kellenek? És még választhatnak is? – szivatott keményen.
– Persze! – vágtam rá – mindent az ügyfelekért!
– Érdekes, ezt sosem említették cégünk promóciós kampányában! – kuncogott, és érdeklődve nézegette a dobozokat, sőt beléjük is kukkantott.
– Nini, ebből majdnem mind el is fogyott ! Pedig ez 12-es csomagolás… Biztos ez a kedvenced ! Az van ideírva: „ribbed, dotted and anatomically shaped”. Kíváncsi lennék, az milyen? – kérdezte kihívón.
– Azt csak üzemközben lehet igazán megítélni. Sose láttál ilyet a barátodon? – kérdeztem vissza.
– Ilyet nem! De miért mindig a vetélytársatokkal törődtök ti, srácok? Törődjetek csak velünk, csajokkal ! És honnan veszed, hogy lefeküdtem vele egyáltalán?
Megvontam vállam, de belül a mellkasomban valami meleget éreztem. Valami ujjongást… Lehet… hogy nem is…?
Elhessegetve a gondolatot, bekapcsoltam a kütyüt. Elégedetten néztem a BIOS bejelentkezését a monitoron.
– Máris kész? – kérdezte élénken Nóri. De megsemmisítő pillantással billentettem helyre a tekintélyemet.
– Hova gondolsz? A telepítés csak ezután következik, és adódhatnak problémák is – mondtam fontoskodva. – Lehet az még egy óra is –
– Haragszol? – kérdezte hirtelen.
Nem értettem miért? Elképedésemet látva rátette a sima kezét az enyémre. Megremegtem, és rábámultam.
– Hát azért, ott a raktárban… amikor otthagytalak… – mondta, és mélyen a szemembe nézett.
– Jaaa… dehogy…. csak nem értettem miért? –
– Ti srácok gyakran nem veszitek a lapot. Én pölö számítottam rá, hogy utána rámhajtasz majd komolyan… de te csak hülyéskedtél tovább – mondta szemrehányón.
Végülis igaza volt. Amúgy nagyon szeretek a csajokkal flörtölni, de előfordul, hogy ha komolyabbra fordul a dolog, nem kapcsolok, sőt vissza is riadok… Most is… Zavaromban újra a monitorra néztem, de azt se tudtam, hol is tartottam. Ja igen. Úgy döntöttem, előbb DOS-t teszek föl, ami persze túlhaladott oprendszer, de biztosabb alap, hogy rátegyük a Billy gyerek rozoga kártyavárát, amit Windows-nak is szoktak nevezni.
Miközben betettem a DOS floppyt, és formattálást indítottam a vincsin, megéreztem Nóri kezeit, ahogy a vállamat masszírozza… Először megfeszültem, de aztán ellazított. Érzéki kezei voltak… Szemem előtt peregtek a számok: 10%…20%…30% formatted… A jelek szerint a wincsinek nem esett baja. Közben Nóri lágy, de határozott kezeinek nyomán melegség áramlott vé
gig a gerincemen, és bizsergést éreztem ágyékomban is. Oldalt ráhajtottam fejemet a kezére, és néztem a tovább pergő számokat: 50%…60%… Nóri most az arcomat simogatta, majd egyik ujja közben a számszélére csúszott. Puszit nyomtam rá, majd lassan ajkaim közé szorítottam… ő meg hagyta…
Mikor a formázás kész lett, vonakodva mozdultam, hogy megeditáljam a config.sys-t, hogy a CD is életre keljen. Aztán nyomtam egy CTRL-ALT-DEL-t.
– Figyelsz te rám egyáltalán? – kérdezte Nóri, és maga felé fordította az arcomat. Fölálltam, magamhoz húztam derekát, és annyira megkívántam puha nedves ajkait, hogy muszáj volt megcsókolnom. Kajánul villant szép szeme, mielőtt becsukta, és átadtuk magunkat a játéknak egymás nyelvével. Átkaroltam, kezeim a fenekére csúsztak, ő hozzámsimult, és ettől rögvest ágaskodni kezdett nekem ott lent. Erre ő mégjobban hozzámszorította ágyékát. Na jó, ilyet már tapasztaltam nála, de mostvajon hol fog megállni….?
Hosszúnak tűnt a csók, de nem lehetett az, mert a gép időközben bebootolt, és egy sípolással bejött a DOS. Visszazöttyentem a székbe, és betettem a Windows CD-t.
– Ideülök az öledbe, és nézem, hogyan kell csinálni – szólt Nóri, és ráült a balcombomra. Kemény popsija volt. Átkarolta vállamat. Én kicsit remegő kézzel beírtam a „setup” varázsszót, elindult a telepítő, és a képernyőn megjelent:
Az automatizált telepítési folyamat során a Windows98 néhány újdonságát láthatja. Ízelítőt kaphat az új lehetőségekből.
– Most némi pihenőidőnk lesz – és balkezemmel popsijának keménységét tapiztam.
– És mivel töltjük? – kérdezte huncutul, és ujjaival a borostát sercegtette az államon.
– Tanítgatlak szoftverre, de persze a hardvert se hanyagoljuk el! – mondtam, és jobbkezemet a combjára tettem. Annak is a belső felére. Miközben ízlelgettük egymás csókját, kezeim lassan közeledtek a rövidnadrágja szárához, és eközben a combja bőre egyre forróbb lett. Főleg amint bearaszoltam a szárába. Végül már nagyon forró lett, és kicsit nedves is… Nagyot nyeltem. Ahogy faltuk egymást a szánkkal, ő közelebb fészkelődött, egészen az ölembe.
Farkam a nadrágban kínlódva kereste a kiteljesedést az egyre szűkebbé váló helyen… Nóri pedig úgy tekergett az ölemben, hogy noha egyre növekvő jóérzést okozott, viszont eközben mohóságában a sliccem gombjaival időnként valósággal darálni kezdte a legérzékenyebb részeimet. Mikor felszisszentem, lazított a szorításon, és lenézett:
– Jaj, nehogy már valami kárt tegyek a hardveredben ! – és kipattintotta a derékgombomat, majd sorra a sliccemen is a többit. Szegény farkam eddig félrehajolva feszengett a farmeremben, de most katonásan felpattant, amint Nóri leszállva rólam teret engedett nekem, és közös erővel lecibáltuk a nadrágomat, és berugdostam az asztal alá a cipőmmel együtt. A boxeralsóm még rajtam maradt, de az sokkal lazább volt.
Ő eközben kígyózó mozdulatokkal lehúzta ingét, majd nadrágját, és kivert engem a víz, annyira bomba látvány volt a tangájában, mellei pedig előtárultak. Lapos, szép, kerek hasán perfekt köldöke volt neki. Otthonosan, és határozottan ült vissza ölembe, de közben észrevettem, hogy közel sem fordíthatom minden figyelmemet őrá, mert a telepítő már régen várt egypár kérdésre választ.
lyenek: Elfogadom-e a licenszszerződés feltételeit?.. Hülye kérdés… Próbálnám nem elfogadni… Nagylelkűen Igent klikkeltem. Aztán jött az obligát kérdés az egyedi szoftverkulcsra vonatkozólag. Ez a ravasz Billy fiú… zavarba akar hozni! Fejből, félkézzel bepötyögtem az univerzális 25 karakteres titkos kulcsot, bár kishíján eltévesztettem, mert Nóri keze közben már a boxerem szára alá kezdett becsusszanni. Érthető, hogy ez rontotta koncentrálóképességemet.
De a kód elfogadásra került, és a telepítés automatikus része beindult….
Most, hogy a Windows Telepítő beindult, több figyelmet fordíthattam Nórira. De azért a szemem sarkából láttam, hogy a képernyőn egymás után jelennek meg mindenféle dagályos, önreklám jellegű szlogenek:
Új hardver hozzáadása nélkül is segít gépét csúcsteljesítményre sarkallni. A programok gyorsabban indulnak, és gyorsabban futnak.
Balkezemet Nóri hátgerincének árkában felcsúsztattam a lapockájáig, ami játékosan mocorgott aszerint, ahogy ő a nyakamat és a mellemet simogatta. Lassan oldalvást haladtam, keresztül a hónalján (amire csiklandósan felkuncogott), míg ujjaim elöl megérezték a cicije domborulatát. Csodás érzés volt. Nem volt túl nagy bimbója, de most, hogy a környékét simogattam, mégiscsak kezdtek kiemelkedni, amint azt előlről, vizuálisan is észlelni lehetett. Ráhajoltam, nyelvemmel körberajzoltam és megpusziltam. Aha! Sokkal keményebb már… Egyáltalán, az egész lány csupa érzéki vizualitás volt, de ugyanakkor olyan szépen simult a karomba, hogy csak! Nagyon kedvére volt simogatásom. Közben a képernyő megint váltott:
Egyszerű, megbízható, gyors és szórakoztató. Segítségével a maximumot hozhatja ki a számítógépéből.
A valós idejű grafika, a digitális videó- és hangeszközök szórakoztatóközpontot varázsol a számítógépéből.
Most azonban ő is támadásba lendült, és mivel alkalmatlannak találta a boxerembe a derekam felől benyúlni, előbb kívülről érintette meg farkam hegyét az alsóm anyagán keresztül, majd finoman, két ujjával széthúzta a boxerem sliccét, segített a dákómnak végre napvilágra bukkanni.
A DirectX új lehetőségei, mint például a force-feedback botkormányok támogatása még izgalmasabbá teszi a játékot. Könnyebben kezelhető.
A számítógépe könnyebben használható mint valaha. A Vissza, az Előre és a Kedvencek gombok segítségével egyszerűen mozoghat…
– Jó ez neked? – kérdi Nóri.
Figyelmeztetés:
ez néhány percet vehet igénybe, és azt eredményezheti, hogy a számítógép nem fog válaszolni.
Megmozdultam, mire amúgyis kissé zsibbadt lábamról felemelkedett a kedves. Felálltam, eltartottam magamtól, hogy gyönyörködjem szépségében, majd szelíden hátratolva őt, leültettem az íróasztalra. A klaviatúra pont a popsija alá esett, de azt odébb taszigáltam, s mivel akadályozta a mögötte levő PC-ház, az egészet gépet kishíján lelöktem a padlóra a túloldalon. De most már ott ült előttem a lány, én visszaültem a székre, közelebb húztam, és lassan odahajoltam széttárt combjai közé.
Minden eddiginél tökéletesebb webes élményben lesz része. Asztalára automatikusan érkezik az új tartalom. Bővülő kommunikáció. Szemtől szembe találkozhat üzleti partnereivel, vagy élő előadást tarthat az interneten keresztül. Kedvenc weblapjának felhasználásával testre szabhatja a Windows Asztalt
Az egész olyan volt, annyira kitárulkozott nekem, mint egy terített asztal, és a legkisebb erőfeszítésembe se telt, hogy hozzáférjek a legfinomabb falatokhoz. Két kezemmel a térdétől fölfelé simítottam combjait, míg végül hüvelykujjaim odaértek nagyajkaihoz. Egyik ujjammal félrehúztam a tangát, a másikkal a nagyajkát… A feltáruló rózsaszín szirmok láttán kéjes rándulások futottak végig ágyékomon. És Ott, a kisajkak felső találkozásánál ott volt a pici pöcke. Már kiemelkedett a csuklyájából. Óvatosan, az ő saját nektárjával megnedvesített mutatóujjammal megérintettem. Nóri megrándult, és összébb zárta lábait. Hoppá, túl hirtelen nyúltam hozzá.
A Windows új hardvert talált és keresi a hozzá való szoftvert.
Vártam kicsit, de aztán szépen lassan széttoltam őket megint. Odahajoltam, és nyelvemmel finoman megérintettem a kisajkakat, és lassan nyalogatni kezdtem. Finomak voltak. Az egész csaj hallatlanul gusztusos volt. Nóri hátul megtámaszkodott kezeivel az íróasztalon, és rámbízta magát. Én lassan eszegettem belőle, egyik kezem felcsúsztattam a mellére, a másiknak a mutatóujját viszont lassan, óvatosan becsúsztattam a hüvelyébe. Bájosan szoros volt. De jó nedves, és nem tiltakozott, amint eltűnt benne előbb az ujjam negyede, majd a fele. Nóri feljebb emelte a csípőjét, és lassan mozogni kezdett vele. Ujjam így lassan ki-bejárt punuskájában. Igyekeztem hasonló ütemben nyalogatni a csiklóját. Ezt ugyan alig tudtam tartani, mert Nóri egyre hevesebb mozdulatokat tett. Egyszerre csak belemarkolt a hajamba és úgy magához húzott, hogy majdnem belefulladtam a puncijába. De éreztem az ujjammal, hogy hüvelye heves rángásba kezd, Nóri hátravetette fejét és szájából felszakadó nyögés hallatszott, és combjait olyan erővel zárta fejem köré, hogy el se tudtam volna húzni.
Hirtelen nem is tudtam, mihez kezdjek. Túl hamar történt… Fölálltam, és cibálni kezdtem magamról a gatyámat. Az persze beleakadt a farkamba, közben meg azt lestem, Nóri vajon akarja-e, hogy beléhatoljak? Aztán ott volt még rajta a tangája is… Na mindegy, én nem bírom tovább!!! Átnyaláboltam Nóri fenekét, és közelebb vonszoltam az íróasztal széléhez, és megpróbáltam bedugni neki. De azt hiszem, annyire sokat még sosem ügyetlenkedtem… Mert az asztal ugyan pont jó ergonomikus magasságban volt, és Nóri punuskája épp „kézre” esett azonban több dolog is történt egyszerre… hol a farkam keveredett el a bő boxeremben, amikor meg előhalásztam, akkor meg a tanga ugrott vissza a helyére. Mindehhez elég lett volna a két kezem, csakhogy Nóri közben összevissza ficánkolt, nyögdösött, aztán mire odaigazítottam neki, és éppen sikerült volna behatolnom, valahogy nem sikerült, mert olya
n szoros volt. Mikor pedig megtaszítottam kissé, Nóri ellökött, mert fájt neki. Próbáltam nyugtatóan megpuszilni, de… Szóval… izé…. addig töketlenkedtem, míg Nóri határozottan eltaszított magától, és azt mondta indulatosan:
– Várj már egy kicsit !!!
Lihegve csillapítgattam magam, s remegtek a lábaim. Nóri felállt elém, és nyugtatgatott, hogy semmi baj sincs, csak nem kellett volna erőltetnem… Eléggé elszontyolodtam, meg égett is a pofám, hogy annyit idétlenkedtem. Az az igazság, hogy még a… szóval a farkam is lejjebb konyult, ami elég cikis volt, még sosem tapasztaltam ilyenkor ilyet… De mikor Nórinak is alábbhagyott a borzongása és lihegése, valamint megenyhült az eddig vádló tekintete, adott egy puszit, hozzám simult, és átölelt. Így ringatóztunk egy darabig, majd csípőjével megint körözni kezdett az ágyékomon, és megérezte, hogy nincs ami bökdösse őt. Elmosolyodott, lehúzta előbb a pólómat, megcirógatta mellemen a szőrt, majd lassan letérdelt elém… Nagyon lassan lehúzta a boxeremet, és külön ügyelt, hogy ne legyen elakadás. Kézbe vette a dákómat… Ez megrezzent, és megint ágaskodni kezdett.
Nóri lassan közelebb hajolt, és előbb csukott ajkaival megérintette, puszit nyomott a hegyére, majd a puszi nyitottabbá vált, és makkom lassan eltűnt az ajkai között. Mire a dákó feléhez ért, megint egészen kemény lettem. Sőt, ahogy játszott nyelvével rajtam, egyre erősebben kívántam, hogy fokozza az ingert, és mocorogni kezdtem. Közben selymes haját markolásztam, és el-elakadt a lélegzetem.
Új varázslókkal és intelligens eszközökkel segít a merevlemezek problémamentes működésben.
Ezután Nóri visszaült az asztalra, és várakozón nézett rám. Kicsit bántam, hogy nem úgy folytatja, de ugyanakkor azt is nagyon kívántam, hogy végre behatolhassak a puncijába. És ennek most semmi akadálya nem látszott. A punuska hívogatón kitárulkozva az asztal szélénél, és ahogy közelebb léptem, Nóri huncut szemétől kísérve a lábait föltette a vállaimra. Elnyíló száját néztem, majd mellei között lefelé, a köldökén keresztül láthattam, amint farkam hegye ezúttal semmitől sem akadályoztatva lassan behatol hozzá… Levegőt is elfelejtettem szedni, amint pont azt az őrjítő érzést tapasztalhattam, amint makkom átcsusszan a puncija bejáratának szűkületén, és körülöleli a bársonyos melegség. Vigyázva, nehogy megint bajt csináljak, tovább toltam, és végül letekintve nem láttam már mást, mint fanszőrzetünk összevegyülését… Közben azonban a tangája széle fűrészelgette a farkam szárát egyik oldalról.
Nóri behunyta szemét, és enyhén felém nyomult, mintegy bíztatva engem, hogy csináljam csak, most pont jó minden…
Azaz mégsem… Mert megszólalt:
– A híres hardveres kolléga elfeledkezik valamiről… pedig azt hittem, a felszerelése hiánytalan…
Megdermedtem… Igen… gumit kéne húzni! Hova a fenébe keveredett el? Turkálni kezdtem az asztalon a diszkek és papírok alatt. Néhány alkatrész le is esett, de megkaparintottam egy tasakot… és pont azt, amit Nóri kedvtelve nézegetett nemrégen. Felnézve megint cinkos tekintetével találkoztam:
– Várj csak, hadd tegyem föl én ! – kérte, és gyorsan lerántotta a bugyiját is.
Kinyitottam a tasakot, és kezébe adtam a gumit. Ő tényleg kicsit tapasztalatlanul forgatta kezében, de végülis jó oldalával tette rá a makkomra. Segítettem neki a gumi hegyéből kiszorítani a bennmaradt levegőt, és ő hallatlanul finom mozdulatokkal rásodorta a köpönyeget a dákóm szárára, végig.
– Pont jó rád, egészen rásimul… – nézegette és simogatta munkája eredményét kedvtelve – És ettől nevezik ezt „anatómiai”-nak? – kérdezte, és a makkom peremét birizgálta, ahol szintén frankón felfeküdt rám.
– Bocs, most nem vagyok képes előadást tartani – mondtam, majd cselekedtem, és megint átérezhettem azt az érzést, hogy elmerülhetek benne. Újra és újra elmerülgettem, lassan megszűnt a külvilág, csak annyit láttam még a képernyőn:
Aztán már csak oda belülre figyeltem… Tenyereimben az ő formás fenekével, lábaival nyakamban éreztem őt egészen kinyílni nekem, ritmikusan, mélyen elmerültem benne, élveztem minden moccanást, minden kis csúszós redőcskét.
Aztán idővel Nórika karjai, amikkel eddig hátul az asztalra támaszkodtak, elfáradtak, ő a nyakamba kapaszkodva hátrafeküdt, én meg, ködösen észlelve, hogy mi minden zavarja őt a kényelemben, egy nagy mozdulattal lesöpörtem minden apróságot az asztallapról. Potyogtak a diszkek, csavarhúzók, papírok, könyvek, a modemkártya, és számtalan bontatlan csomag koton. Csak a gép maradt.
Úgy éreztem, Nóri most azt szeretné, mindent beleadjak, ezt diktálta heves tekergése, nyöszörgése, és mikor jót löktem rajta, mindig még hevesebben tapadt rám. Szinte elnyelt már, és én csak hajtottam, hajtottam, mert ezt kívánta minden porcikám, és lehetetlen volt ellenállni az ő és az én vágyamnak.
Egy fergeteges végső hajsza után, mikor feljutottam érzékeim csúcsára, és teljes erőből hozzátapadva megdermedtem egy hosszú-hosszú pillanatra, Nóri vaskeménységgel kulcsolta át derakamat a combjaival, átnyalábolta a nyakamat, számat a nyakára rántotta, és rámnyöszörgött:
– Harapjááááááál !!!!!!!
Megtettem neki…
DE Ő IS!!! Fájdalommal vegyes kéj hasított belém, pont abban a pillanatban, mikor magom heves lüktetéssel megindult, és Nóri csak szorított, szorított, és követelte, hogy nehogy abbahagyjam, és hogy szorítsam még! még!! még !!!!!!a fogaimmal…..
Még sokáig ficánkoltam benne, ő pedig hevesen ölelt, szorított, ahogy csak bírt. Majd ahogy szorítása enyhült, lassítottam, majd meg-megrándulván még, megálltam. Hevesen kapkodtam friss levegő után. Hátamon csorgott a veríték, combjaim remegtek. De egész testem ujjongott, a kéj lassan oszlott szereteszét bennem. Fölemelkedtem, és alattam, szőke haja kuszán az asztalon, keblei hevesen emelkedvén-süllyedvén ott feküdt Nóri, szeme lazán lehunyva, karjai ernyedten.
Lassan elszakadtam tőle, és erőtlenül visszazökkenve a székbe, fejemet a lány ölébe hajtottam, és éreztem testünk összevegyült nedveinek szagát. Mikor végül föltekintettem, a monitoron ezt láttam: