Nem csak Hugh Hefner, hanem 50 Cent, Ashton Kutcher, Baywatch, Crystal Harris, David Duchovny, David Furnish, Demi Moore, Elton John, Eminem, Halle Berry, Hugh Hefner, Jack Nicholson, John Stamos, Nelly Furtando, Pamela Anderson, Sandra Theodore is szereti a szexuális segédeszközöket. Tovább a teljes cikkre
Erotika
akt, nude, erotika, meztelen, aktképek, nude, vagina, pina, mell, erotikus képek, erotikus videók, erotikus hírek,
Barátnője tanítja csókolózni a huszonéves lányt
Zavarba ejtő dráma szexualitásról és halálról. Az Attenberg című filmet látnod kell, ha unod már a sablonmozikat. Görög dráma a nemiségről, a szexualitásról, a halálról, és a felnőtté válásról – így foglalhatnánk össze Athina Rachel Tsangari filmjét, az Attenberget. A film magyarországi bemutatója 2011. május 31-én lesz.
Attenberg – A történet egy húszas évei elején járó lányról, Marináról szól. Beteg édesapja állapota folyamatosan romlik, és a lány kénytelen egyik napról a másikra felnőni.
Ha ez nem lenne elég, a lány a szexualitás terén is nagy változásokon megy keresztül: a világot uraló rítusokat, szabályszerűségeket addig csak David Attenborough természetfilmjeiben látta, a nemiség és a szexualitás első tapasztalatait Marina a legjobb barátnőjének segítségével szerzi meg. Szereplők: Ariane Labed – Marina, Evangelia Randou – Bella, Vangelis Mourikis – Spyros, Giorgos Lanthimos.
A görög rendező éles szemmel, minimalista stílusban forgatott coming-of-age mozija helyenként szokatlan, zavarba ejtő megoldásokat használ. A színészek játéka magával ragadó, különösen a Marinát megszemélyesítő Ariane Labed kiemelkedő – nem véletlenül kaphatta meg 2010-ben, a Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb női főszereplőnek járó díjat.
Nézd meg az előzetest! Mind a főszereplőnek – Ariane Labednek –, mind a rendezőnek ez az első filmje. Ez azonban nem látszik az elkészült alkotáson.
Leveszik a bugyit a japán kislányok
Leveszik a bugyit a japán kislányok, és megmutatják szőrös érintetlen nemi szervüket.
Lemondott a szexuális zaklatással vádolt államtitkár
Lemondott vasárnap Georges Tron, a francia kormány közszolgálati ügyekért felelős államtitkára, akit öt nappal ezelőtt szexuális zaklatással vádolt meg két nő – jelentette be a francia miniszterelnöki hivatal.
A rövid közlemény szerint Francois Fillon kormányfő tudomásul vette a döntést, amely semmiben nem kívánja előre megítélni azt az igazságszolgáltatási folyamatot, amelyet az államtitkár ellen tett feljelentések fognak követni, s amelyeknek a megalapozottságát Tron vitatja. Az államtitkár egyben Draveil város jobboldali polgármestere, a hivatalban dolgozó két egykori beosztottja tett ellene szerdán feljelentést.
Alekosz végre beakaszott Veronikának
Alekosz végre szexelt! – Több mint fél év sikertelen próbálkozás után végre révbe ért Alekosz (32), a görög csődörnek ugyanis sikerült ágyba bújnia az egyik feleségjelölttel, akivel egy szenvedélyes éjszakát töltöttek együtt a luxuslakókocsiban. .
– Nem megszokott a számomra, hogy engem a nők akarnak. Korábbi életemre ennek pont az ellenkezője volt a jellemző: rengeteg lányt leszólítottam, mire egy hajlandó volt velem randizni. Zavarba jöttem a nagy érdeklődéstől, de persze élveztem is. Igazából számomra a megismerkedéstől az ágyig tartó időszak a legizgalmasabb, a többi már csak ráadás – magyarázta a Való Világ cizellált beszédű győztese, aki mindössze Verának mutatta meg, milyen az, amikor elkapja a szenvedély. Őt is csak az utolsó randevún tette boldoggá.
Vera, a buja Alekosz szerint: Vad és buja lány, tömény szexualitás. Még csak 19 éves, de a gondolkodása jóval érettebb. Tudtam, hogy ő odaadja magát nekem. Kapcsolatunkban inkább én vagyok a domináns. Nyíltan bevallotta, hogy nem miattam jött a műsorba, de később megérintette valami. Könnyebb megfejteni, mint Olgát.
A villa egykori okostojása a legutolsó randiján romantikus sétarepülésre vitte Veronikát (19), majd egy kaszinóban játszottak és vacsoráztak, végül pedig Alekosz rezidenciáján kötöttek ki, mégpedig egyenesen az ágyban. A görög szexterminátor nem is teketóriázott sokáig, amint kettesben maradt a fiatal lánnyal, azonnal megkezdte a csábítást, és hosszasan kényeztették majd kielégítették egymást az ágyban, amire Alekosz már olyan régóta vágyott.
– Már korábban kitapasztaltam, hogy Veronika nagyon szereti, ha a fülét csókolgatom, ezért a mostani randin is elkezdtem kényeztetni kicsit. Több mint egy óráig bújtunk össze, és természetesen más is történt köztünk, minden, ami ebbe belefért – nyilatkozta a Blikknek tökéletes úriemberként Alekosz, aki úgy tűnik, mégsem véletlenül kapta a görög csődör nevet, hiszen a randin beleadott apait-anyait, hogy ágyba bújhasson Veronikával, próbálkozásait pedig végre siker is koronázta. A villa egykori okostojása azonban a szenvedélyes este után sem gondolja, hogy a vasárnapi ceremónián egyszerűbb lesz döntenie, hiszen mindkét lány teljesen levette a lábáról, és még az sem billentette el a mérleg nyelvét, hogy a fiatal lánnyal végre szexelhetett.
– Fantasztikus estét töltöttem Verával, azt azonban nem hiszem, hogy az éjszaka történtek bármit is változtatnának. Egyáltalán nem lepett meg ugyanis, hogy idáig jutottunk, ahogy az sem, hogy Olgával nem kerültünk testileg közelebb. Mindkettejüknél pont erre számítottam. Akkor lepődtem volna meg, ha pont fordítva történik, hiszen akkor mindkét lányban csalódtam volna. Olgával teljesen agyonütötte volna a szex a kettőnk közötti kapcsolatot, hiszen élvezem, hogy ő nekem egy kihívás, szeretem a csatáinkat is. Fogalmam sincs, hogy melyik lányt fogom választani, hiszen annyira különbözőek. Össze kéne gyúrni a két lányt, hogy megkapjam a tökéletes nőt – tudtuk meg Alekosztól, aki lapunknak azt is elmondta, bízik abban, hogy Olga átlendül majd azon a tényen, hogy Veronikával már ágyba bújt.
A fiatal lány azonban kicsit másképp látja a helyzetet, hiszen elmondása szerint az orosz szépség nem igazán örült annak, hogy ilyen jól sikerült a randevúja a görög csődörrel.
– Fantasztikus estét töltöttünk együtt, és annyira boldog voltam, hogy muszáj volt elmondanom valakinek. Persze Olgának csak annyit mondtam, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és hogy összebújtunk, de láttam az arcán, hogy ez is nagyon rosszulesett neki.
Forrás: Blikk.hu, 168óra.hu
Gaspar Noé filmjében kegyetlenül megdugatta Maria Beluccit
Az argentin származású, Franciaországban élő Gaspar Noé első filmje egy vérfertőző hentesről szólt, a másodikban tíz percen keresztül erőszakolták meg a szépséges Monica Belluccit, a legutóbbi pedig egy két és fél órás vizuális trip, amiben egy lelőtt drogdíler szelleme kering Tokió felett. Az Enter the Void magyar premierje alkalmából Budapestre látogató rendezőről kiderült, hogy brutális filmjei ellenére kedves és nyílt ember, aki szívesen beszélt nekünk arról, hogy szerinte mikor megengedhető a vérfertőzés, hogy mit tett hozzá a filmjéhez, hogy színésznője meg akarta mutatni a mellét, és hogy melyek azok a városok, amelyek felizgatják szexuálisan.
– Az Enter the Void a haláltól való félelmedről is szól?
– Húszéves koromban jobban féltem a haláltól, mint ma. Talán mert öregebb vagyok, és már elértem bizonyos dolgokat, megcsináltam pár filmet. Ha itt kéne hagynom ezt a világot, maradna valami nyom a rövid itt-tartózkodásom után. Ateista neveltetést kaptam, de fiatalkoromban rá voltam kattanva a halál utáni életről szóló könyvekre, a Tibeti halottaskönyvre, meg az olyan történetekre, amelyeket kómába esett emberek meséltek utólag, és úgy gondoltam, klassz lenne filmet csinálni ezekből a sztorikból, amelyekben egyébként nem hittem. Különböző pszichedelikus filmek is hatottak rám, no meg az, hogy akkoriban kísérleteztem a pszichedelikus gombával is. Szóval a film alapötlete akkor született meg, amikor a húszas éveim elején jártam, aztán majdnem húsz évig kattogtam rajta, mire sikerült megcsinálni. Ezért nem is csodálkozom, hogy a fiataloknak jobban tetszik, mint a felnőtteknek, hiszen olyan dolgok vannak benne, amiket ők szeretnek: drogozás, táncolás, dugás.
– Miért tartott ilyen hosszú ideig, hogy összehozd a filmet?
– Először is meg kellett írnom. Aztán, mivel ez egy nagy, kísérleti jellegű film, hogy egyáltalán lehetőségem legyen megcsinálni, előtte kellett csinálnom pár másik filmet, amikre felfigyeltek az emberek. Csoda, hogy végül összejött. Igaz, már az is csoda volt, hogy a Visszafordíthatatlan-t megcsinálhattam. Van, amikor baromi sokáig kell várnod, hogy megcsinálhasd a filmet, amiről álmodsz, és én menet közben nem vállaltam el más felkérést, mert nem akartam azzal félremenni, hogy elkezdek mondjuk bankrablós filmeket vagy komédiákat csinálni.
– De meglett volna rá a lehetőséged?
– Ja, rengeteg felkérésem volt, francia és amerikai is. De tudtam, hogy valaki más úgyis megcsinálja majd azokat jobban. Engem nem mozgat a karrierépítés. Konkrét projektek, konkrét szerelmek izgatnak. Az ember tudja, hogy melyek azok a filmek, amiket meg akar venni otthonra DVD-n, hogy újra és újra megnézze őket. Én is tudom, hogy melyek azok a filmtervek, amelyekkel el akarok tölteni három-négy-öt évet. Most egy ideje már egy erotikus film gondolata foglalkoztat. Egy komoly, szentimentális, erotikus film lenne, remélem, legközelebb azt tudom megcsinálni. Vannak olyan rendezők, akik egyik projektből máris beugranak a másikba, de én nem ilyen arc vagyok. Az Enter the Void után nagyjából most jutottam el arra a pontra, hogy már bele tudnék kezdeni a szentimentális, erotikus filmbe.
– Mivel töltöd az idődet két film közt?
– Bulizok, filmfesztiválokra járok, emberekkel találkozom, élvezem az élet egyszerű dolgait. Igaz, az egyszerű dolgok néha nagyon komplikáltakká is tudnak válni, és olyankor meg jó beletemetkezni a munkába.
– Mi tud komplikálttá válni?
– A normális élet komplikált. Amikor hosszú időre beleásod magad egy filmbe, és aztán kész van, rájössz, hogy például milyen rég nem láttad a szüleidet. Mert miközben a filmen dolgozol, kizársz mindent, ami a filmen kívüli valóság.
– Mesélj egy kicsit az említett erotikus filmről!
– Majd aznap leszek hajlandó beszélni róla, amikor elkezdem forgatni. Egyébként egy horrorfilmet is felajánlottak most nekem. De addig nem kezdek új filmbe, amíg úgy nem érzem, hogy igazán élvezném a munkát.
– A szexet legtöbbször brutálisnak, állatinak ábrázolod a filmjeidben, de nem mindig: a Visszafordíthatatlan-ban Monica Bellucci és Vincent Cassel szerelmi jelenete az egyik legromantikusabb, amit valaha láttam.
– A Visszafordíthatatlan-ban szerettem volna megmutatni a szex lehetséges legszörnyűbb változatát, amikor a hatalom eszközévé válik, és az örömteli, tiszta szexet is. De Vincent és Monica nem vállalta a szexjelenetet (azért a jelenet így is elég explicit – a szerk.), amit meg is értek. Ha az ember annyira híres, mint ők, eleve ki van téve a zaklatóknak. Vincent azt mondta, hogy nem akarja közszemlére tenni a Monicával megélt intimitást, és ezt elfogadtam. Az Enter the Void végén is van egy szerelmi jelenet, de a következő filmemben tényleg örömteli, pozitív dolognak akarom ábrázolni a szexet.
– A legtöbb esetben mégis érzelmek nélküli vagy erőszakos a filmjeidben a szex. Szerinted ez hozzátartozik a szex lényegéhez?
– [Hallgat.] Hm… Bocs, elméláztam a saját magánéletemen, és beugrott pár kép. Na, visszatérek. Azt hiszem, egy szerelmi viszonyban van, amikor fura a szex, van, amikor állatias dolgokat játszik el az ember, van, amikor gyerekes dolgokat. A szerelem és a szex is játék. Ahogy mondani szokás, minden normális, ami egy férfi és egy nő közt történik, amíg mindketten akarják. Bár lehet, hogy kicsit homofób dolog ezt mondani, nyilván nem csak férfira és nőre igaz.
– Mintha kicsit rá lennél kattanva a vérfertőzésre.
– Mint a legtöbb ember. Ezért nincsenek gyerekeim. Na, ez durva vicc volt! De komolyan: fiú- és lánytestvér közt nem tiltja a törvény a vérfertőzést, csak tabu. Nem tudom, miért nem beszélnek erről többet az emberek, nekem van több barátom is, akik az unokatestvérükkel vagy a testvérükkel fedezték fel a szexet. Minden családban van szexuális feszültség. Persze teljesen más, ha két hasonló korú emberről beszélünk, mintha az apáról és a lányáról vagy az anyáról és a fiáról – az a gyerekbántalmazás körébe tartozik. Ha viszont a felnőtt fiú vagy a lány dönt a dologról, az megint más. Anais Nin például húszéves korában döntött úgy, hogy lefekszik az apjával. Az Enter the Void forgatókönyvében egyébként eredetileg nem volt utalás vérfertőzésre, ezt a vonalat főleg Paz (Paz de la Huerta, a film női főszereplője – a szerk.) hozta be, én csak annyit mondtam, hogy a fiú megszagolhatná a nővére fehérneműjét. Paz, az exhibicionista, meg akarta mutatni a mellét, és tény, hogy ha a csinos nővéred megmutatja neked a mellét, akkor könnyen vérfertőző gondolataid támadhatnak.
– Az Enter the Void-ot szerinted valamilyen drog hatása alatt kell megnézni?
– Nem is tudom, én sosem láttam bedrogozva. Már rég nem füvezek, és szerintem a kokain sem passzol a mozizáshoz. Azt el tudom képzelni, hogy vannak, akik LSD vagy gomba hatása alatt látták, de nem hiszem, hogy szükség van ezekre. A 70-es években elég elterjedt volt, hogy LSD hatása alatt mentek moziba az emberek, mondjuk a 2001: Űrodüsszeiá-t vagy a Szelíd motorosok-at megnézni, de én tinédzserkorom óta nem tépek be mozizáshoz. Tizenhat éves koromban sokszor füveztem mozizás előtt, aztán egy kukkot sem értettem a cselekményből.
– Amikor az Enter the Void-ot csináltad, eszedbe jutott, hogy ki lesz a közönsége?
– Rendezőként olyan filmet akarok csinálni, ami nekem tetszik, meg a barátaimnak, akiknek persze hozzám hasonló ízlésük van. Amikor elképzelek egy közönséget, olyan fickók ülnek benne, mint Gaspar Noé és a barátai. Vagy esetleg olyanok, mint a szüleim. De nem képzelek oda egy adóellenőrt vagy bankárt vagy politikust vagy egy olyan rendezőt, akinek nem szeretem a filmjeit. Mint a legtöbben, én is azt gondolom magamról, hogy én vagyok a legnormálisabb ember a világon, még akkor is, ha különbözöm a legtöbb embertől. És egy olyan közönségre vágyom, amiben normális emberek ülnek. Ha valaki kiakad a filmemen, akkor nem normális.
– Említetted a szüleidet; ők mit szóltak az Enter the Void-hoz?
– Anyám Alzheimer-kóros, neki nem tetszett a hét abortuszjelenet a filmben (a filmben egy abortuszjelenet van – a szerk.). Apám viszont nagyon szerette. Ő festő volt, és a filmben láthatók is a festményei. Apám hiperkúl arc, és nagy filmrajongó. Anyám is nagy filmrajongó volt.
– Paz de la Huerta mintha mindig magát játszaná. Ez tényleg így van?
– Igen, abszolút. Olyan színész, mint Humphrey Bogart, aki mindig saját magát adta, vagy Vincent Gallo, aki mindig saját magát adja. Szuper, bolond csaj. Szuper, mert bolond. Az Államokban egy csomó színésznőt megnéztem a szerepre, de egyikük se lett volna hajlandó megcsinálni azt, amit ő megcsinált. Valami hipnotikus erő van benne. Tudtam, hogy nem könnyű természet, de azt is, hogy jobban fogom élvezni vele a munkát, mint bárki mással, mert kiszámíthatatlan és exhibicionista. Rengeteg figyelemre van szüksége, ami elég fárasztó tud lenni, ugyanakkor borzasztó profi, és teljesen átadja magát a filmnek és a figurájának. Végül egyáltalán nem volt nehéz kijönni vele, és tényleg olyan dolgokat nyújtott, amire senki más nem lett volna képes. Például abban a jelenetben, amikor Marióval kiabál, egyáltalán nem én rendeztem őt, ő rendezte saját magát.
– Ez mindig jellemző a munkamódszeredre?
– Vannak színészek, akik pont ezt szeretik bennem, és vannak, akik pont ezt utálják, hogy nem igazán instruálom őket. Megmondom, hogy mit csináljanak, de nekik maguknak kell megtalálniuk az odavezető utat. Csak akkor szólók, ha valami nem tetszik, amúgy hagyom őket, hadd alakítsák a saját figurájukat szabadon. Az biztos, hogy Pazt nem én kergettem olyan lelkiállapotba, hogy sikítozzon, ő maga spanolta fel saját magát.
– Előfordult valaha, hogy valamit megbeszéltél egy színésszel, aztán mégsem akarta megcsinálni?
– A Carne című rövidfilmemben volt egy színész, akit arcon szúrtak volna a filmben, és el is kezdtük forgatni a jelenetet, de aztán aggályai támadtak, hogy rasszista kicsengése lesz a filmnek, mert arab volt. A jelenet közepén azt mondta, hogy kiugrik egy kávéért, de ott hagyta a jelmezét, és soha többet nem jött vissza. Úgyhogy ki kellett találnom, hogyan vegyem fel a jelenetet úgy, hogy nem látszik az arca. Később ilyen volt az a helyzet Vincent-nal és Monicával, amit már említettem, de ők amúgy rengeteget adtak magukból a filmbe. Ki kell aknázni, amit a színészeid adni tudnak, és nem szabad őket rákényszeríteni olyasmire, amit nem akarnak megcsinálni, mert az úgyse lesz jó.
– A film jelentős része felülről fényképezett jelenetekből áll. Ezeket technikailag hogyan oldottátok meg?
– A főszereplő fiú szemszögéből felvett jeleneteket és a visszaemlékezéseket mind igazi helyszíneken forgattuk, aztán ezeknek a pontos, de tető nélküli mását megépítettük egy tokiói stúdióban, ahol daruval meg tudtuk csinálni a légi felvételeket, amelyekkel a szellem szemszögét ábrázoltuk. Ezeknél a jeleneteknél végig én kezeltem a kamerát. Paz panaszkodott is, hogy ahelyett, hogy őt rendezném, a daruval meg a kamerával szórakozom. Sokkal jobban izgatott, hogy hogyan néz ki a jelenet, mint az, hogy lent dirigáljak.
– És amikor az utcákat, házakat mutatjátok felülről?
– Az úgy készült, hogy helikopterről fotókat csináltunk, és aztán a képeket újrarajzoltuk számítógéppel, hozzáadtunk autókat, járókelőket. És az utómunka alatt átalakítottuk olyanná, mintha nem igazi házak és utcák, hanem modellek lennének. Rengeteg munka volt, egy csomó ember dolgozott rajta egy éven keresztül.
– Miért választottad Tokiót a film helyszínéül, éltél ott?
– Nem, de sok időt töltöttem ott, amikor előkészítettem a filmet. Az tetszik a városban, hogy olyan, mint egy óriási flippergép. És imádom a japán filmeket, az éjszakai bárokat, és rá vagyok kattanva a japán lányokra. Korábban, ha választhattam volna bármilyen helyet nyaralásra, biztos, hogy Tokiót választottam volna, ezért remek volt ott forgatni, eltölteni egy csomó időt, és kombinálni a vakációt a munkával. De ennyi elég is volt Tokióból, már nem vagyok rákattanva Japánra. A következő filmemet talán az Egyesült Államokban forgatom, de lehet, hogy az túl nehézkes lenne a szakszervezetek miatt. Párizsban is szívesen forgatnék megint.
– Ha az USA-ban forgatnál, akkor hol? Valamelyik nagyvárosban?
– Nem is tudom. Szeretem New Yorkot, de elég burzsoá hely lett, úgyhogy nem izgat fel szexuálisan. Tokió szexuálisan és intellektuálisan is felizgatott.
– Most melyik hely izgat fel?
– Nemrég forgattam egy rövidfilmet Kubában, azt hittem, hogy fel fog izgatni, de nem várt nehézségek merültek fel. Hozzászoktam ahhoz, ahogy a japánok dolgoznak, ők tényleg munkamániásak, heti hat napot, napi tizennégy órát dolgoztak a forgatáson. Perfekcionisták, és én is az vagyok. Szóval bárhol is forgatok legközelebb, ez hiányozni fog.
– Amikor Cannes-ban Nicolas Winding Refn átvette a rendezői díjat a Drive-ért, azt mondta, te tanítottad meg rá, hogyan kell szétverni egy fejet.
– Szerintem ezt csak privát poénnak szánta, nem dolgoztunk együtt. De tényleg felhívott egyszer, amikor a Drive-ot forgatta, és rákérdezett, hogy a Visszafordíthatatlan-ban hogyan oldottuk meg a fej szétverését, mert az ő filmjében is volt egy hasonló jelenet. Cannes-ban egyik nap együtt iszogattunk, talán ezért ugrott be neki a köszönőbeszéde közben, hogy vicces lenne, ha megemlítene. Egyébként lehet, hogy az volt a célja a Drive-val, hogy túltegyen a Visszafordíthatatlan-on erőszakosságban. Azzal az egy fejszétrúgós jelenettel önmagában talán nem sikerült neki, de rengeteg véres jelenet van a filmjében, imádtam! A végére totál szadistába megy át, egyik gyilkosság jön a másik után. A kedvencem a karfelvágós jelenet.
– Nemrég elterjedt, hogy talán te rendezed a Theresa Duncan és Jeremy Blake öngyilkosságáról szóló The Golden Suicides-t. Ez igaz?
– Nagyon izgalmas projekt, de hollywoodi film lenne, és ha elvállalom, rengeteg időt kell az Államokban töltenem. Most arra várok, hogy összeáll-e a szentimentális, erotikus film finanszírozása, mert ha igen, akkor azt akarom megcsinálni előbb, mert az egy könnyebb, gyorsabb munka lenne. Csak utána vállalnám be a másikat, amihez teljesen át kéne szerveznem az életemet. Nem szeretek hosszabb időt más országban tölteni, mindig honvágyam van. Ez biztos onnan ered, hogy a szüleimmel állandóan költöztünk, amikor gyerek voltam. Szerettem Japánban forgatni, de az életem egyik legtraumatikusabb pillanata volt, amikor ott kellett hagynom Franciaországot három hónapra, úgy éreztem, mintha le kéne vágnom a két karomat. Ha csak egy napra kell elutaznom, akkor sem bírok aludni a megelőző éjjel.
– Sokan rühellik a filmjeidet. Kaptál valaha olyan negatív kritikát, ami hasznos volt számodra?
– Egyre emlékszem, amit egy montreali leszbikus írt a Visszafordíthatatlan-ról. Azt írta, hogy a legszánalmasabb dolog a filmmel kapcsolatban, hogy az elveszített paradicsomot úgy ábrázolom, mint egy burzsoá nőt és pasit, akik egy szuper, a szüleik pénzén vett lakásban élnek, és éppen gyereket várnak, és ez mennyire begyöpösödött, heteroszexuális elképzelés a boldogságról. És ebben igaza is volt. Persze lehet, hogy pont ezért éreztem szükségét, hogy a filmben összetörjem ezt a boldogságot. A Senses of Cinemában meg azt írta valaki, hogy úgy építem fel a filmjeimet, mintha hullámvasutak lennének, amiben a nézőt hol megijesztem, hol megríkatom, de nyilvánvaló, hogy a háttérben valami vicces és szórakoztató dolog húzódik meg.
– Ezt erős kritikának tartod?
– Nem, szerintem se csináltam eddig még semmi komolyat.
– Mi számítana komolynak?
– Az algíri csata például egy komoly film, vagy Pasolini Saló-ja, vagy a 2001: Űrodüsszeia. Én semmi ilyesmit nem csináltam.
– De ambicionálod?
– Talán, majd egyszer. Azt mondják, fiatalság, bolondság. Igaz, én már negyvenhét éves vagyok, de ha választanom kell, hogy elvonulok vidékre, és beletemetkezem egy olyan forgatókönyv írásába, ami szuper jót tenne a karrieremnek, vagy maradok a városban és partyzok a barátaimmal, akkor az utóbbit választom. Forrás: Origo.hu/filmklub
Szexbotrány: a Terminatorból Sperminator lett
Ausztria nem örül ennek a mostani cirkusznak. Itt általában kiveri a biztosítékot, ha egy-egy híres emberről kiderül, hogy évek óta csalja a feleségét. Ráadásul ez a történet, a házvezetőnővel a családi fészekben folytatott viszony mindenen túltesz. Nem beszélve arról, ahogyan a derék apa jóvoltából a törvényes és törvénytelen gyermek egy fedél alatt nevelkedett. A válásokat sem kedvelik Ausztriában, érthető tehát, hogy a látványos tengerentúli karriert befutott férfiú esete hetek óta címlap sztori.
De az sem igaz, hogy a Graz melletti Thal nevű, nagyjából 2500 lakosú község fia most kegyvesztett lenne. Igaz, a bulvársajtó csámcsog eleget a történteken, a Terminator becenév hirtelen Sperminator gúnynévvé alakult, de szó sincs arról, hogy Ausztria lemondja Arnie júniusra tervezett látogatását.
Ha minden marad a régiben – s egyelőre ez látszik a legvalószínűbbnek -, akkor Schwarzenegger június 21-én felszólal a bécsi Energia Fórumon a Hofburgban, s beszámol kedvenc környezetvédelmi projektjéről. Szűkebb pátriájának kedvesebb egy másik rendezvény: frissen renovált szülőházában ő nyitja meg az Arnold Schwarzenegger Múzeumot, amely ausztriai gyermek és ifjúkorának számos kegytárgyát is bemutatja.
Ha vége a programoknak, Athénba utazik a para-olimpiára, amelynek megnyitóján Ausztria rendkívüli követeként együtt vonul majd fel az osztrák csapattal.
A „Stájer Tölgy” mindig is szoros kapcsolatot tartott szülőhelyével, Stájerországban pedig nemcsak politikai karrierje óta büszkék rá. Kezdettől fogva jóindulatú figyelemmel kísérték az Amerikába szakadt honfitárs minden megmozdulását, hazalátogatásai ünnepi eseménynek számítottak, akár filmbemutatóra, akár családjához, vagy éppen a paraolimpia alkalmából érkezett. Édesanyja, Aurélia 1998. évi haláláig köztiszteletnek örvendett, sőt szent asszonynak számított, amiért ilyen fiút adott a hazának és a világnak. Az osztrákok egy emberként drukkoltak Arnie negyedik gyermekének születésekor, hogy minden rendben menjen, és a szokásos káröröm helyett inkább sajnálkozást és aggodalmat váltott ki, amikor a Sylvester Stallonéval közös étteremlánc-vállalkozás, a Hollywood Planet megbukott. A község apraja nagyja ott ült a képernyő előtt a kaliforniai kormányzóválasztáskor, amit az osztrák tévé a helyszínről közvetített.
Feszültségek – Aprócska kisiklások azért adódtak. Előfordult, hogy Ausztriában úgy érezték, befeketíti az óhazát. Példának okáért éppen a választások előtt egy New Yorki republikánus gyűlésen elhangzott beszédében. – Saját szememmel láttam a kommunizmust – mennydörgött a szónoki emelvényről, majd a szovjet páncélosok látványával, a kivonulás utáni szocialista Ausztria emlékével magyarázta, miért támogatja inkább a republikánusokat. Márpedig szovjet páncélost Schwarzenegger egyet sem láthatott: amikor 1947. július 30-án megszületett, Stájerországban már több mint két éve egyetlen orosz sem volt, lévén angol megszállási övezet. Nagyjából ennyire lehetett szörnyű a „szocialista Ausztriáról„ őrzött emléke is. Védelmezői a tévedést azzal mentegették, hogy nem történészként, hanem politikusként beszélt, s nyilván a kollektív emlékezetre hagyatkozott: akkortájt Ausztriában azok is féltek az oroszoktól, akik életükben egyet se láttak.
Súlyosabb ügy volt a másik eset: Ausztriában kifejezetten nehezményezték, hogy a kaliforniai kormányzó nem élt a kegyelem lehetőségével, és engedte kivégezni a halálraítélt Stanley „Tookie” Williams-t. Valamennyi politikai erő, de a szülőfalu lakossága is követelte: Ausztria szakítson meg vele minden kapcsolatot, vegyék vissza tőle az osztrák állampolgárságot, a thali díszpolgárságot, sőt, Graz róla elnevezett stadionját kereszteljék más névre.
Aztán lecsillapodtak a kedélyek. Végül is Arnie érdemei nagyobbak „bűneinél”. Ő, a szegénysorból a csúcsra emelkedett mesebeli hős az, aki beteljesíti a kisember vágyait. Gyermekkorát részben Ausztria háború utáni éveinek szegénysége, részben az apa – a náci párttagsági múltú csendőrparancsnok – kérlelhetetlen szigora határozta meg. Mindig azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó – emlékezik a mai napig gyermekkorára, de nem az lenne, aki, ha ezt haraggal mondaná. Körömszakadtáig védi a papa jó hírnevét – nemcsak önös érdekből -, olyannyira, hogy 1990-ben felkérte a Los Angeles-i Wiesenthal Központot a kétes múlt felkutatására. A „bizonyítványt” Amerikában feltehetően gyakran kell elővennie: abból az derül ki, hogy Gustav Schwarzenegger tagja volt ugyan a náci pártnak, de háborús bűnöket nem követett el.
Arnie egyébként már akkor bizonyította, hogy távol áll a fasiszta eszméktől, amikor még eszében sem jutott indulni a kaliforniai kormányzói posztért. Elkötelezett pártfogója a mozgáskorlátozottaknak, akiket hatalmas összegekkel támogat, csakúgy, mint a holokauszt-kutatást, emellett harcol a homoszexuálisok jogaiért.
A tündérmese – Talán az atyai szigor űzte a szép szál kamasz fiút annak idején a fitneszklubba: 15 évesen már heti hat napon alkalmanként négy órát tölt izmai acélozásával, s közben Amerikáról, a korlátlan lehetőségek hazájáról álmodozik. Bálványa Reg Park, a filmsztárrá lett legendás testépítő.
A kitartás, amivel edzett, azóta is jellemzője. 1965-ben éppen sorkatonai szolgálatát tölti, amikor Stuttgartban megrendezik a junior testépítő Európa-bajnokságot. Odautazik, megnyeri, de a kaszárnyában vörös szőnyeg helyett sötétzárka várja, mert nem kért engedélyt az eltávozásra.
Mr. Junior Europe-ként jön a nagy lehetőség: a body building mogulja, Joe Wieder Kaliforniába invitálja. 1968-ban immár a profi izompacsirták legjobbjának bizonyul, sőt a Guinness könyvbe is bekerül, mint „minden idők legjobb felépítésű férfiúja”. (Mellbőség: 144 cm; bicepsz: 56 cm; versenysúly: 106 kg.).
És a film? – A filmpálya legalább ekkora kitartást igényel. Az első szerep, 1969-ben a Herkules New Yorkban című filmben bukás. Pedig mindenben követi a producer akaratát: az Amerikában kimondhatatlannak tartott név helyett Arnold Strong-ként játszik. Nem csügged, előveszi a fitnesz teremben kialakított akaraterejét, fegyelmezettségét, taktikai érzékét. Az áttörés 1981-ben következik be a Conan, a barbár című filmmel. Az acél, az erő, és az akarat keveréke – mondja róla producere. Testépítő kollégája, Lou Ferrigno nem őriz ilyen szép emléket: arrogáns fickónak nevezi, aki manipulálja az ellenfelet, és nem válogat az eszközökben. Hatszoros testépítő világbajnokként a 28 éves Arnie felkészülését a következő olimpiára már kamera követi. Az így elkészült dokumentumfilm fura részeket is tartalmaz: megörökíti, ahogyan Arnie marijuanát szív, diktátorokat dicsőít, rasszista vicceket mesél – így aztán nem csoda, hogy a vagy 80 óra vágatlan anyag összes jogát ő maga vásárolja meg. (Pár éve hozzájárult a szerkesztett változat vetítéséhez).
Az igazi sikersorozat 1983-ban kezdődik, a 6, 4 millió dolláros mini költségvetéssel készült Terminátorral, amely aztán 100 milliót hozott be. A siker csakis neki, a főhősnek tudható be. Saját stílust teremtve ettől kezdve sorozatban alakítja a szeretnivaló akcióhőst, aki a gonosz elleni harcot rövid vicces „egysoros” mondásokkal fűszerezi. Huszonhat filmje mind kasszasiker, összesen 1,88 milliárd dollárt hozott, ő maga 30 millióra tornászta fel gázsiját. Eszesen alakította karrierjét, anyagi sikerét ingatlanvállalkozásával is biztosította.
Családi kötelék és az osztrák kapcsolat – A sztori ismerői eddig úgy tartották, hogy magánélete is tökéletesen alakult. A legendás Kennedyk unokahúga, Maria Shriver 1977-ben egy jótékonysági teniszturnén szeretett bele a különlegesen kidolgozott testbe. Nem titok, hogy Arnie szülőföldjén, a Thaler tó közepén egy csónakban kérte meg Maria kezét. Az esküvőig, 1986-ig volt lehetősége a Kennedy klánnak befogadni Arniet – s ma Schwarzenegger erényei közé számítják, hogy a családi kötődés ellenére megtartotta saját énjét, vagyis a Kennedyk hagyományos demokrata elkötelezettsége közepette ő kitart republikánus érzelmei mellett. A család elnézi (eddig elnézte) neki ezt is, s ebben bizonyára szerepe van annak, hogy e robusztus felépítésű férfiú kedvessége, lebilincselő modora legalább olyan híres, mint testi ereje.
Ez a tökéletes családi élet legenda most gellert kapott. Az osztrák sajtó tudni véli, és szorgalmasan tárja a nyilvánosság elé, hányszor csalta meg a Kennedy-lányt, s az sem titok már, hogy néhány éve Maria bizalma is megrendült benne.
Költséges válás lesz – Az osztrákok számára fontos, hogy Arnie, bár feleségét megcsalta, hazájához hűséges maradt. Lépten-nyomon hangoztatja ragaszkodását Ausztriához. „Félig amerikai vagyok, félig osztrák, a szívem pedig stájer” – szokta mondani. A Terminator 3-ban széles vásznon látható, amint éppen Manner ostyáért nyúl: Ausztriában persze köztudott, hogy imádott mamája halála óta ez a tipikusan osztrák édesség tölti be életében az almás rétes szerepét. Santa Monica-ban, Schatzi am Main névre keresztelt vendéglőjét ugyan váratlanul eladta, de továbbra is importálja az amerikai szabványnak megfelelő alkoholtartalmú saját Gösser sört. Telik a külön gyártásra és behozatalra: Arnie vagyonát minimum 200 millió dollárra becsülik
Ilyen gesztusoknak is köszönheti, hogy Ausztriában is magas pártfogói, igaz barátai vannak. Ők intézték el még 1981-ben, hogy amerikai állampolgársága mellett megtarthassa az osztrákot is. Az óhaza csodálatának jele, hogy a grazi stadiont nevére keresztelték, és megszavazták a múzeumot, amelyet most avat. Nagy kár ez a szégyenfoltocska, amely kétségkívül kis árnyékot vet az ünnepre – de azért úgy tűnik, teljesen elrontani nem tudja. Most az a kérdés, ezután is érvényes-e az eddigi alapelv: csináljon bármit is, Arnie a „mi kutyánk kölyke”. Forrás: 168óra.hu
Szex a Gellértben, egykor és ma
Egykor a „Szüzek fürdőjeként” ismerték, manapság egy ott rendezett szexorgia miatt került az érdeklődés középpontjába a Gellért. Egy időben antirasszista szellemisége miatt is népszerű volt.
A szexorgiákról elhíresült Gellért fürdőben egykoron szexuális tanácsadás is volt. A városi legenda szerint egy szerzetes volt az, aki rendre megválaszolta a hozzá forduló szüzek szexuális és morális kérdéseit. Mostanság pedig német biztosító rendezett szexorgiát a Gellért fürdőben, ami 23 millióba került.
Budapest nevezetessége azonban nemcsak a szexualitáshoz való sajátos viszonyáról ismert, hanem a következetesen vallott antirasszista szemléletéről is. Úgy tudni, valamikor a Gellért fénykorában, a 30-as években egy magas rangú, színes bőrű férfi volt a szálló vendége, amikor egyik délután lement a fürdőbe, és ott angol lordok, úriemberek társaságában szintén megmártózott a Gellért gyógyvizében.
A britek felháborodva rajzottak ki a vízből, és vonultak a szálló vezetősége elé, hogy azonnal utasítsák ki a színes bőrű férfit abból a fürdővízből, amelyben ők a fehér testüket áztatják. A fürdő vezetősége a kor szellemiségéhez képest egy meglepően liberális határozatot hozott: „a Gellért Fürdőben mindenki élvezheti a gyógyvíz áldásos hatásait, bőrszínre való tekintet nélkül!” Állítólag az 1990-es években a férfi özvegye Budapestre látogatott, külön köszönetet mondva a Gellért Szálló vezetőségének, hogy annak idején kiálltak a férje mellett.
Csöcsös asszisztens jól jön a tárgyaláson
Néha egész egyszerű kommunikációs eszközök segítenek a bíróság meggyőzésében. Egy használt autóról szóló chicagói polgári perben a felperes ügyvédje a bírósági tárgyaláson kifogásolta, hogy az alperesi ügyvéd egy nagymellű asszisztenst alkalmazott abból a célból, hogy elvonja az esküdtek figyelmét, – írta a Chicago Sun-Times. Természetesen nem Amerika lenne, ha most nem arról folyna a vita, hogy a ki a szextisább, a trükköt bevető ügyvéd vagy az ezt kifogásoló kollégája.
A lap tudósítása szerint Dmitry Feofanov ügyvéd úgy próbálta elvonni az esküdtek figyelmét kollégája perbeszédéről, hogy a dúskeblű Daniella Atenciát ültette maga mellé. A panaszt benyújtó Thomas Gooch ügyvéd ügyvéd hangsúlyozta, hogy maga is kedveli a nagy melleket, de sérelmezi, hogy valaki csak ezért kiülhet a védők asztalához, miközben nincs megfelelő jogi képzettsége. Arra kérte a tárgyalást vezető bírót, hogy küldje Daniella Atenciát a védői padból a hallgatóság közé. Dmitry Feofanovot ezt visszautasítva kitért rá, hogy a nő képzett jogi asszisztens, aki érdemi segítséget nyújt számára a perben, és már más alkalommal is részt vett ebben a minőségében a Cook megyei bíróság tárgyalásain. A bíróság később dönt arról, maradhat-e az ügyvéd mellett a nagymellű asszisztens.
Az ügynek mindjárt nagy sajtóvisszhangja lett, s hol az asszisztenst alkalmazó ügyvédet, hol a nagy melleket kifogásoló kollégáját illették szexizmussal. A legérdekesebb az a feltételezés, hogy Feoanov nem is az esküdteket akarta befolyásolni a keblekkel, hanem magának a pernek akart sajtóvisszhangot generálni. Az ezzel foglalkozó beadvány és a részletek elolvashatóak itt. Kiváló elemzés a még kiválóbb Above the Law blogon olvasható.
A cikkek ugyanakkor nem térnek ki rá, hogy a női esküdtekre milyen hatást gyakorolnak a nevezetes keblek, illetve arra sem, hogy mit tesz az asszisztens akkor, amikor a főnöke tart beszédet: Begombolja-e az ingét, netán talárt vesz fel? Talán sose tudjuk meg, éppen ezért – természetesen tisztán tudományos céllal – érdemes lenne kipróbálni az eljárást a magyar bíróságokon, – esküdtek híján a férfi bírákra koncentrálva. Forrás: Petrocelli.blog.hu
Egyszerre volt terhes az Schwarzi neje és szeretője
Le se tagadhatná zabigyerekét Schwarzenegger a szexista, aki a házvezetőnőjével folytatott bűnös viszonyt. Az egykori terminátor, aki majd két évtized után vallott erről.
Újabb részletek derültek ki Schwarzenegger titkos kapcsolatáról, aki közel tizennégy évig hazudott a feleségének és a világnak. Most úgy érezte, nincs vesztenivalója, mert megszűnt a kormányzói megbízása, húsz év szolgálat után felmondott a házvezetőnő, na és a feleségével is elhidegültek egymástól. Bevallotta, hogy igazak a pletykák, tényleg folytatott szexuális viszonyt Mildred Baena-val a család segítőjével, sőt a kapcsolatból egy fiú is született, aki most 14 éves. A színész-politikus egyébként le sem tagadhatná a gyermeket, aki megszólalásig hasonlít rá.
A történet így is pikáns, de a New York Times nyomozása még megdöbbentőbb részletekre világít rá: a házvezetőnő egy időben volt terhes, Schwarzi feleségével, Maria Shriver-rel, aki akkoriban a negyedik gyermekét, Christophert várta. A két nő naponta találkozott és különböző tanácsokkal látták el egymást a gyermekvállalással kapcsolatban, de nem éltek egy fedél alatt. Az asszony házasságban élt, minden nap hazajárt a férjéhez, talán ezért nem tűnt gyanúsnak, hogy teherbe esett. Húsz év „szolgálat” után idén januárban elhagyta a Schwarzenegger házat, de csak most törte meg a csendet és egy közösségi portálon elismerte a viszonyt.
A TMZ internetes portál a volt kormányzó barátainak beszámolójára hivatkozva nyilvánosságra hozta, hogy a házvezetőnő és a nagy étvágyú egykori terminátor között nem egyszeri, hanem rendszeres szexuális kapcsolat volt és – mint gyümülcséből is látható – nem védekeztek. A hírek szerint az asszony 1200 dollárt (240 ezer forintot) keresett hetente, miután Schwarzenegger rájött, hogy ő a kisfiú édesapja. Ez a bérezés messze meghaladja azt, amit egy háztartási alkalmazott kaphat. Mildred jelenleg Los Angelesben egy medencés, négy hálószobás házban éldegél négy gyermekével.
Schwarzi persze szánja, bánja a dolgot: – Nincs mentség a tetteimre, melyekért vállalom a teljes felelősséget – olvasható a Dailymail-ben. – Nagyon sajnálom, hogy fájdalmat okoztam a szeretteimnek.