Erotika

akt, nude, erotika, meztelen, aktképek, nude, vagina, pina, mell, erotikus képek, erotikus videók, erotikus hírek,

Moziszex: Dobó Kata és Árpa Attila The Kiss Goodnight

Posted on by Video

Az alig 17 perces The Kiss Goodnight-ot elkezdve az ember nem tudja elhessegetni azt az érzést, hogy valójában egy közepes költségvetésű pornófilmet néz. A kevés helyszín (üres iroda és luxusvilla), az akcentussal elmondott angol dialógusok és a cselekmény tökéletes hiánya minden jóérzésű pornóaddictból azt a reflexet váltja ki, hogy bokáig tolt nadrággal és bekészített papírzsebkendővel várja a lényeget. Talán több értelme lett volna ténylegesen a keménypornó irányába terelni ezt a filmet, mert amit kapunk az nem sok: nehezen értelmezhető hablatyolás Árpa Attilától a vágyainkról, félelmeinkről, némi meleg vonulattal és egy unottan szeretkező Dobó Katával. Csak miatta fért be ez a film az első húszba, de követeljük, hogy növessze vissza a haját.

Árpa Attila már nem kívánja Dobó Katát. A semmiből bukkant elő egy előzetes a The Kiss Goodnight (Jóéjtpuszi) című minden ízében magyar, de angol nyelvű rövidfilmhez, amelyet Juszt László 27 éves fia, Juszt Balázs rendezett. A filmben Dobó Kata és Árpa Attila egy szexuális problémákkal küszködő házaspárt alakít. Dobó jóéjtpuszi ürügyén szexet próbál kicsikarni Árpából, aki fáradtságra hivatkozva igyekszik kibújni házastársi kötelezettségei alól, de csak annyit ér el, hogy Dobó megkérdőjelezi erekciós képességét („you soft dick”). Később Dobó egy veszekedés során kiböki, hogy lefeküdt férje főnökével, erre Árpa meglepő módon úgy reagál, hogy meghívja vacsorára a felettesét. A vacsora éjszakáján valami bizarr szexuális háromszög látszik kialakulni – nem elég, hogy mindkét férfi lefekszik Dobóval, de az előzetes egyik kockája arra enged következtetni, hogy Árpa is rámászik a kopaszodó főnökére (Ben O’Brien). Szinte biztos, hogy ez utóbbi jelenetről majd kiderül, hogy csak egy rossz álom volt, mert az übermacsó Árpa Attiláról nem tudjuk elképzelni, hogy eljátszana egy olyan figurát, aki tényleg análisan közösül egy férfival. Árpa Attilát eddig főleg igénytelen tévéműsorok producereként és műsorvezetőjeként, egy felháborítóan rossz film rendezőjeként, és egy felettébb szórakoztató könyv írójaként ismerhettük meg, de már korábban is színészkedett a Hyppolit és az Egy szoknya, egy nadrág remake-jeiben, játszott Hajdu Szabolcs Necropolis című kisfilmjében, valamint az idei Szemlén is fel fog tűnni a Czukor show című alkotásban. Meglepő, hogy az előzetesben Árpa egészen hiteles angol nyelvű alakítást nyújt (valószínűleg Alec Baldwin-filmeket tanulmányozott előtte), Dobó Katának viszont sok évnyi amerikai tartózkodás ellenére is erős magyar akcentusa maradt. The Kiss Goodnight filmbemutató itt.
[Videók]

Moziszex: Hernádi Judit szex – Nyugalom

Posted on by Video

A valaha ünnepelt szenvedélyes, érzéki színésznő (Udvaros Dorottya) már 15 éve ki sem mozdul a lakásából. Egyetlen támasza fia, Andor (Makranczi Zalán), írógépe mögé menekül kettejük tehetetlen egymásrautaltságának őrült ketrecéből. Novelláit – melyek anya és fia történetei – csupán az asztalfióknak írja. Szeretet és gyűlölet kötelékei béklyózzák őket egymáshoz. Ebbe az érzelmi patthelyzetbe egy szép napon megérkezik a szerelem.

Kritika: Alföldi Róbert Nyugalom című filmjében remek színészek tartanak felolvasóestet Bartis Attila könyvéből. Az elsőfilmes rendező túl nagy tisztelettel közeledett az alapanyaghoz, nem merte igazán sajátjává tenni, így mi is szegényebbek maradtunk egy élménnyel. A Nyugalom című film megnézése után furcsa nyugtalanság vett rajtam erőt. Egy ideig nem tudtam, mi az oka, aztán rájöttem: zavar, hogy képtelen vagyok a film alapján eldönteni, Alföldi Róbert jó rendező-e. Talált egy regényt (Bartis Attila: A nyugalom), ami nyilvánvalóan megérintette, írótársával (Garaczi László) nagy óvatoskodva – a dialógusok maradnak, ahogy vannak! – forgatókönyvvé alakítgatta, kerített magának jó színészeket és egy megbízható operatőrt, nagy levegőt vett… és várta, hogy elkészüljön a filmje.
Alföldi kiváló színész, természetes, hogy mindkét főszereplő, a veterán Udvaros Dorottya és az újonc Makranczi Zalán is kivirágzik a keze alatt. Udvaros sokszínű a színpadról lekergetett, hosszú évek óta saját lakása börtönében élő színésznő szerepében; ha kell, üvöltő hisztérika, ha kell, egyetlen oldalpillantással hozza a fiát – és persze minket – zavarba, teátrális és mégsem túl sok. Makranczi mint Andor, az anyja csecséről leválni nem bíró, de a barlangjában fuldokló fiú egyfélébb, de mégsem egyhangú, végig hozza azt az áthatolhatatlan zavarodottságot, ami a figura fő jellegzetessége.
A magabiztos alakításokon túl viszont nem sok mindent találni ebben a filmben, amitől több lenne, mint egy hangoskönyv vagy felolvasóest. Alföldi félve nyúl a filmes eszközökhöz, mindvégig a könyvre támaszkodik, érezhetően azt próbálja kiötölni, hogyan ne sértse meg az eredeti szöveget. Nem mer kísérletezni, nem újít, nem rakja bele magát a filmbe, mintha rettegne, hogy végzetesen elrontja az egészet. Néhány bátortalan rendezői ötlettől eltekintve mintha inkább operatőrére (Babos Tamás) és vágójára (Politzer Péter) hagyatkozna, hogy majd csak filmet kerekítenek színészei köré.
A cselekmény hűen követi a könyvét, és vannak epizódok, amiket sikerült remekül filmre ültetni, kitűnő például a kurvával (Nagy Mari) töltött éjszaka vagy a szerkesztőnővel (Hernádi Judit) folytatott bestiális affér, a dráma sarkkövénél viszont valami miatt megbicsaklik a forgatókönyv. Az anya-fiú közti beteges köteléket szétcibáló Eszter (Gryllus Dorka) szála érthetetlenül kidolgozatlan marad, a lányról semmit nem tudunk meg, a lány és a fiú kapcsolatát pedig csak röpke vinyettákban hajítják elénk, ami így nem ad elégséges magyarázatot a fiúban végbemenő változásokra. A játékidő persze véges, de fel lehetett volna áldozni kevésbé fontos jeleneteket (elsőként a kocsmárosnő igencsak falsra sikerült monológja jut eszembe), hogy elegendő teret kapjon az Eszter és Andor közti dinamika kibontakozása.
Eszter szálának elsikkadása azt is jelenti, hogy az anya és fia közti húsba maró csatározások egy idő után kissé egyhangúvá válnak, hiába jók a színészek, mintha ugyanazt a jelenetet ismételnék újra és újra, és ahelyett, hogy fokozódna a feszültség, lassan elunjuk őket. Szerencsére mielőtt apátiába süllyednénk, lesújt a vég. Ez majdnem megrázó, csak az a kár, hogy Alföldi pont újranézte a Stalker-t forgatás közben, és ettől az a zseniális ötlete támadt, hogy nem a padlón fekvő Andorral fejezi be a filmet, hanem átemeli ide a szobában zuhogó esőt, végül is, ha Tarkovszkijnak bejött, itt miért ne működne. Kár, hogy nem szólt neki senki, hogy ne tegye.
[Videók]

Amire egy nő vágyik

Posted on by Olimpiq

21 éves koromra még mindig szűz voltam. Nem szégyelltem, csak már én is szerettem volna élvezni a szex adta örömöket. Ezért a neten kerestem magamnak partnert.
Nem kellett sok idő hozzá, megismerkedtem Tommal. Sötét haj, sportos test, igéző szem, egyszerűen elvarázsolt. Sokat beszélgettünk, mielőtt találkoztunk volna, izgatta a szüzességem.
Sok idő telt el mire találkoztunk, majdnem 1 év. Megbeszéltük hogy bemegyek Pécsre, és majd „felszed” valahol. Nagy izgalommal készültem erre az estére, elvégre nem sűrűn tesz ilyet egy ember… Este 10-kor találkoztunk. Beszálltunk az autóba, és elindultunk. Nem tudtam hova visz… őszintén nem is érdekelt.
Megérkeztünk egy kis családi ház elé, ami a haverjáé volt, de épp nem használta senki sem, majd bementünk. Kértem ne kapcsoljon villanyt, iszonyat szégyenlős voltam.
Ő leült az ágyra és vetkőzni kezdett, majd odahúzott magához. Kérésére felül csak egy inget viseltem, ruhán keresztül elkezdte ingerelni a mellemet. Símogatta, csókolta. Utána kinyitotta az inget, és a csupasz bőrömet is kényeztette. Nem nagyon izgatott fel, hogy a mellemmel játszanak, de hát gondoltam még az elején vagyunk…
Ő már meztelen volt, rajtam sem sokáig volt ruha, nagyon gyorsan levetkőztetett, majd leült az ágyra és a kezembe adta a férfiasságát. Ő irányított. Kezembe véve lassan húzogatni kezdtem, majd lassan lehajoltam, és belenyaltam a végén lévő lyukba. Oldalt kezdtem el nyalogatni, kicsit meg is harapva, majd bevettem a számba. Biztos, hogy ügyetlen lehettem, hisz ez volt nekem az első, de egy szót sem szólt, fejemre tette a kezét és úgy irányított. Próbáltam az emlékezetemből előhozni, amit a filmeken láttam. Nyalogattam a heréit, kezembe véve morzsolgatni kezdtem. Kezével nyomta le a fejem, így elértem az ánuszához, és azt is nyalni kezdtem, de kezem nem hagyta abba farkán a munkát. Pár perc elteltével felállított, lefektetett az ágyra, és elkezdte csókolni a testemet. Mellemmnél elidőzött, nyalta, gyúrta, majd lefelé vette az irányt. Elkezdett lent nyalogatni, de nem volt tul finom. Vadul harapdált, és keményen belémvágta egy, majd két ujját. Nem igazán élveztem, de gondoltam hátha később jobb lesz, kicsit finomabb lesz velem. De nem így lett. Kb. 3-4 perc nyalás, harapdálás után felhúzott egy gumit, betérdelt a lábam közé, és belémrakta a farkát. Nem finomkodott. Belémnyilalt a fájdalom, elkezdett mozogni bennem, minden mozdulata fájt, szinte durva volt. Pár percig dugott így, aztán felállított és állva hátulról jött belém. Nem igazán találta így el a ritmust, ezért letérdeltem az ágyra és hátulról engedtem magamba. Vadul nyomkodott, szinte durván mozgott bennem. Pár percnyi együttlét után kihúzta belőlem a farkát, levette a gumit és a számba nyomta a férfiasságát. A számba akart élvezni, nem engedtem, így a mellemre élvezett. Az egész nem tartott tovább fél óránál. Megalázva éreztem magam, de nem hibáztattam semmiért elvégre én is akartam. Letöröltem magam papírzsepivel, felöltöztünk és hazavitt.
Másnap levelet kaptam tőle, az volt benne hogy mennyire élvezte a tegnap estét, és hogy még mindig akar. Hiába mondtam neki, hogy nekem nem volt jo, bizonygatta hogy elsőre senkinek sem jo, mindenkinek fáj, de később én is élvezni fogom.
Legközelebb nálam találkoztunk. Ugyanolyan volt mint először. Durva és lényegretörő. Nem törődött velem, előjáték nélkül belémrakta a péniszét, és 2 húzás után elment.
Harmadik alkalomkor kipróbáltuk a kötözéses játékokat is. Összekötötte a kezem és bekötötte a szemem. Nagyon izgatott ez a fajta szex, erről beszéltünk már. De a koreográfia itt is az volt mint az első kettő együttlétnél.
A lényeg: kb. 1,5 év alatt 4x voltunk együtt, de semmi nem változott, ugyanolyan önző volt mint maradt. És hogy miért mentem bele ezekbe az estékbe? Mert naiv voltam, és reménykedtem benne, hogy egyszer, én is megkapom, amire vágyom, velem is foglalkoznak majd, megismerem milyen kielégültnek lenni. Ezt a történetet azért is írtam le, mert ezen az oldalon mindenki mindig mindent élvez. De igenis van olyan, hogy egy szeretkezés nem jó, mondhatni üres.
Életemnek ezt a szakaszát lezártam, már nem érdekel a szex. De reménykedek hogy találok egy olyan srácot aki meg tud adni nekem mindent. Mindent, amire egy nő vágyik….

Esterházy Péter: Egy nő (részlet)

Posted on by Hirkuldo

jennifer_aniston_nudeEgy nő (1) Van egy nő. Szeret.
Egy nő (2) Van egy nő. Gyűlöl. Árnyék, így hív. Például ezt mondja: Hát itt?, ólálkodol, árnyék? Máskor meg ezt: Kelkáposzta lesz, árnyék, ebédre, rendben? Olykor pedig így tréfál: Előre vetem az árnyékom. Ez bizony én vagyok, rám vonatkozik. A tréfa nem okvetlenül jelent jókedvet, ám ha jókedvű, akkor előfordul, hogy fölkurjant: Árnyékvilág! Ezt is magamra kell vennem. Ha viszont kedvetlen – mondjuk telefonált a nővére Lübeckből, vagy úgy érzi, kövér, és hiába esküdözöm, hogy élek-halok a húsáért –, akkor odanyilatkozik, hogy én volnék az a fa, amelytől ő nem látja az erdőt. Nem tágítok mellőle. Ha kitátja a száját, áááá, én is tátogok. Ha leül, mellégubózom. Ha elájul, repülősót kérek. Lehunyja a pilláit, alig észrevehetően remegek. Ha fölemeli a kezét, magam is tornászom. Ha van tiszta falfelület, tud a gyerekeknek nyulat, kutyát és sast utánozni, ilyenkor nyúl, kutya és sas vagyok. Vágyódom rá, de eléggé nyögvenyelősen, cicózva halad az ügy; akadozunk. Hol közel vagyok hozzá, hol távol, de ebből nem következik semmi sem, szeszélyesen kell hajladoznom körötte, előtte, alatta, mögötte. Van valami apály-dagály a viszonyunkban. Hogyan érted ezt, árnyék?, dörren rám harsányan, ugyanis, ha megérzi a vágyamat, ha kiszimatolja, megnyugszik, vágyam nem vágyát korbácsolja föl, ellenkezőleg, belecsillapodik a birtoklásba. Van, hogy nem beszélhet velem nyíltan. (Ennek többféle oka lehet, politikai, munkahelyi, közlekedésszervezési vagy családi. Az édesapja nem állhat engem, árnyjáték, tartja a munkámról, árnyékbokszolás, meg hogy én önmagam árnyoldala volnék, és hogy beárnyékolom a lánya életét satöbbi; igazságtalan, vén hülye, mondanám, ha nem volna amúgy egy édes pofa, kiegyensúlyozott és vonzó – egy szép ősz férfi!) Ilyenkor az álcázás végett megkeményíti a hangját, és oly kásás közönnyel szól hozzám, hogy elszorul a szívem, megijedek, hogy elveszíthetem, s bármit megtennék, bármit, amit kér. Csakugyan? Még virágot is hoznál, árnyék? No nem, nem vagy te olyan, virágot nem hoznál. Inkább eltörnéd a kezed…, bólogat elégedetten. Rövid gondolkodás után azt felelem, igaza van, igazad van, kedvesem, de azután begipszelt kézzel igenis hoznék virágot. A hasamhoz szorítva, úgy vinném, kizárólag nagy darab virág jöhetne szóba, böhöm, dromedár virág, nehogy kiessék a gipsz és a hasam közt, kardvirág például, többnyire azt hoznék. Abban utaznék. Föl is ívelne a termelés. Úgy, árnyék, kardvirágot hát?! Azt, egyetlenem.
A kardvirágtól elbizonytalanodik, és megkíván. A fal elé áll, akár egy halálraítélt, hátulról világíttatja meg magát, lassan, elszántan közelít, megáll, megállok, nincsen vissza, dörzsöli, meszes lesz mindene, perlites (hőszigetelő vakolat), fehér, mint a bohóc arca. Liheg, reszket, én alig mozdulok. Most mondjam azt, hogy a kivégző osztag tagjai, nők, férfiak vegyest, már csőre töltöttek? Vagy hogy az ő arcuk is fehér, perlites, mint a bohócoké?
Egy nő (3) Van egy nő. Gyűlöl. Akar. Szünös-szüntelen telefonozik. Üzenetet hagy. Üzenetrögzítőt vett, hogy azon is üzenetet hagyjon. Sok dolga van. Mindig máshonnét hív. Nem beszélhetek nyíltan, súgja néha a kagylóba. Ezt a következő hívásban megmagyarázza. (Többféle oka lehet.) Ha találkozunk, a régebbi telefonokat értelmezi. Remeg a fürdőszoba, matáv és interurbán, kacarászik alattomos jókedvében.
Egy nő (4) Van egy nő. Szeret. Fölhív, és a nevemet mondja; mint valami varázsszót ismételgeti a nevemet. Hónapokon át. Nem is tudom, mikor alszik. Az iker persze a falra megy, csakis azért nem jelent föl, mert olykor bele tud hallgatni a „beszélgetésünkbe”. Közben a leesett hó elolvadt, a pocsolyák fölszáradtak, a fák kirügyeztek, már lehet nem üvegházi paprikát kapni, igaz, még csak darabra, a nyirkos testrészek, testodvak újra begombásodtak, a parlament megszavazta a 2. zsidótörvényt (május 3-a), és a török csapatokat is kinyomta már az ifjú Bádeni Lajos az országból. Tíz másodperc alatt tizenkétszer bírja kimondani a nevemet, de ez hosszú távon nem egészen mérvadó, mert időnként iszik egy-egy korty langyos vizet. Eddig még nem szóltam bele a kagylóba, tartok tőle, hogy szörnyethalna. Vagy ki tudja, téves kapcsolás.
Egy nő (5) Van egy nő. Szret. A múlttal küszködik, jelesül az egyén és a közösség, a saját és az ország múltjával. Nem tud belenyugodni. Például képtelen megemészteni a világosi fegyverletételt. Talán ha Dembinskibe parányival több tehetség szorul… Vagy mért nem szerette Kossuth Görgeyt? Tudja maga, nekem micsoda seggem volt? Nem, maga ezt nem tudja. Ó, ne afféle kancás farra gondoljon, valami tuti barokk örvényre, ne ilyen, megengedem, igényes trivialitásra… Maga csak azt látja, ami van. 1853. február 18-án Libényi János szabólegény sikertelen merényletet követett el a császár ellen. Maga csak azt látja, hogy megy le, hogy elindult, hogy elindult a seggem.
Szeret csókolózni (lásd Kossuth–Görgey), féktelen vidámság fogja el, nevet, kacag, nyihog – ezek mind csókfajták. De jó játék!, göcög közben a számba, még, na, még egy kicsit, a nyelve megkeményedik, szinte kopogtat a szájpadláson, trillázni kezd ott belül a sötétben, a sötétemben. Maga a csók Paganinije, alázatoskodom. Kuss! Dolgozok! Mászkálnak rajta a csókok, a nyakán, a barnára sült íven, orca, orr, szemgödör, csók a tekintetben, halánték, fejtető, megmozdulnak a combok, moccannak csupán, érintenek és elválnak, és bordák és csontok… A majtényi síkon, rebegi.
Egy nő (6) Van egy nő. Gyűlöl. Szájszaga van. Különböző szagok jönnek ki a szájából. Ezek két fő csoportra oszthatók, úgymint: ha evett és ha nem evett. Az előbbiek azonosítása vidám, meglehet érdektelen tudomány. Karfiolleves. Kelkáposzta feltéttel. Aztán a pappedlik: hagyma, fokhagyma. De már például a zöldsaláta póréhagyma-ízesítése kíván némi lelki csipkét. És hát tiszta nőről van szó, vagyis mindez a fogmosás, nemritkán szájvíz palástolásában.
Ha nem evett, akkor fordul komolyra a dolog, akkor nincsen tegnap vagy alkonyat, amikor evett volt valaki, nincsen ilyen, és nincsen idő, és nincsen ok és okozat, nincsen tehát logika, nincsen történelem, nincsen emlékezet (eképp morál sincs), és nincsen társadalom sem, országról, hazáról, nemzetről nem is beszélve, egy személy van (ismerem, azért mondom így), amelyből a személytelenség árad, ez a langymeleg, rohadt bűz.
Nem, nem bűz, ennél kevesebb, éppen ezért ijesztőbb. Kis, könnyű rossz szag. Módfelett, szerfölött: kevés; ha nem szeretnék mindenek fölött vele csókolózni, mindezt észre sem venném. Ha nem hajtana örökös, olthatatlan vágy az ajkaihoz, nem is volna tudomásom a teremtés e repedéséről, erről a sebről, nyílt gyalázatról. Az egész nő olyan, mint mikor lágy szellő fujdogál az enyvgyár felől. A legelviselhetetlenebb a gyöngédség. Ha gyors apróka csókokkal borítom be az arcát, csókolgatom a szemét, szemhéját, szemgödrét, orrát, fülét, orcáját, halántékát, és hát biz’ értelemszerűen az ajkait, a száját, az az iszony maga, az undor olyan vad bérceire érkezem, hogy szédülnöm kell. Viszont minél vadabb, érzéketlenebb és brutálisabb vagyok, vagyis abstart letámadom, mint az állat, valósággal kiharapva belőle a száját, mintha zabálnánk, csattogó állkapcsokkal, csapdosó nyelvekkel, a vérízzel, annál kevésbé kell az enyvgyárra gondolnom, melyet most, beszélik, bagóért privatizáltak.
Ezért van az, hogy ha csókolózásra alkalmas terepen pillantom meg őt, és manapság alig van hely, amely az egyéni vagy a közösségi ízlés, erény avagy jámborság tiltó hatálya alá esnék, akkor ahajt rohanni kezdek felé, akár egy rajzfilmfigura, a nyakam közé kapom a lábam, és usgyi!, egészen beleszaladva, egymásba csattanva, nem megtorpanva, mert tudom, akkor megcsapna, lecsapna rám ez a pállott üresség, hiányok záp hiánya, poshadt semmi, dögletes lég, amitől, volt már rá példa, öklendezni kezdek, taknyom-nyálam egyben – egyesülésnek éppen ez is egyesülés.
Mindezt tudja, ezért gyűlöl. Biztonságos érzés. Igaz, félreért, azt hiszi, nagylelkűségből teszem, ezért gyűlöl. Pedig nem, hanem mert megőrülök érte, ha becsukom a szemem, csak őt látom, ha kinyitom a szemem, mindent megteszek, hogy őt láthassam. Ha majd erre rájön, ő is szeretni fog engemet. De ez nem fontos, az a fontos, hogy láthassam.
[Történetek]

Moziszex: Molnár Piroska és Czene Csaba Taxidermia 2006

Posted on by Video

Nyomatékosan kérjük az érzékeny lelkű vagy vegetáriánus olvasóinkat, hogy ne nézzék meg a videót, mert megfeküdheti a gyomrukat ez a hússzagú, disznózsírban tocsogó képi világ. Itt nincs kecmec, mellébeszélés, finom utalás, csak egy nagy lavór nyers hús és annyi szabadjára engedett vágyakozás, amitől talán még a sokat látott Kelemen Anna is zavarba jönne. Zseniálisan adja meg a jelenet alaphangulatát, ahogy főhősnőnk  Molnár Piroska vágytól elcsukló hangon keringőre hívja nem kevésbé vonzó partnerét Czene Csaba: „Vakargasson, Morosgoványi, vakargasson!” Lehet ennél plasztikusabban kifejezni, ha valaki egy kis malackodásra vágyik? Ugye nem.

Tartalom: Három történet. Három kor. Három férfi. Nagyapa, apa, fiú. Egy tisztiszolga, egy élsportoló és egy preparátor mester. Az egyik szerelemre vágyik, a másik sikerre, a harmadik halhatatlanságra.
A nagyapa fantáziál; lázas képzeletével fűti be magának fagyos kis kamráját a hideg téli estéken. A megtermékenyítő erejű képzeletnek semmi sem szab határt. Az apa zabál, négy évig volt szekcióelső az Édesiparban. Mártott ostyában egyenesen verhetetlen, 2,98 az egyéni rekordja (csak úgy viszonyításképpen, az Igor Vosztongonov 3,21-gyel lett Európa-bajnok Szófiában). A fiú állatokat töm ki. Másfél kilóval született. Most másfél perce sincs hátra. Valami olyasmire adta a fejét, amire még soha senki.
Kronologikus szerkezetű film Parti Nagy Lajos novellái alapján. Hőse egy család három egymást követő generációja. Sorsuknak alakulása egyfajta szubjektív történelemkönyvként tárja elénk a XX. század második felének legjellemzőbb életérzéseit. A történet mesélője a család legfiatalabb tagja, Lajos. Valójában az ő egyéni, és nem minden torzítás nélküli nézőpontjából ismerhetjük meg elődeinek mindennapjait. Szürreális látomások és történelmi tények elegyednek torz valóságszilánkokká, kificamodott igazságokká, groteszk érzésmozaikokká történetében, létrehozva ezzel egy olyan világot, amely leginkább Garcia Marquez regényeihez hasonlítható, ám jellegzetesen kelet-európai, jellegzetesen magyar.
Kritika: Égő, faggyúval bevont fallosz lángol a hideg faházban. 1944 telén a magányos, enyhén szellemi fogyatékos Morozsgoványi közlegény onanizál a sötét, hideg éjszakában. Genitáliája tüzet hány, mint az ördög ostora.
Markáns kezdés. Az ember vagy elborzad, vagy felnevet, megszabadulva a hirtelen sokktól. Innen a gyomor görcsbe rándul, és nem enged ki a film végéig.
Gálfi groteszk vizuális utazásra hív minket. A Taxidermia nézője már az első pillanattól fogva sejti, hogy itt bizony olyan élményekkel gazdagodik, amelyeket sosem fog elfelejteni. Parti Nagy Lajos novellafüzéreinek (Hullámzó Balaton) filmadaptációjával állunk szemben, amely mentes az irodalmi feldolgozások közhelyeitől. Semmi papíríz, hosszú, helyzetelemző narráció. Ehelyett mozgóképes költészet van jelen. A legékesebb bizonyítéka az effajta filmkészítői magatartásnak, amikor a vers, vagy akár a zene ritmusához hasonlatos ütemben libikókázik a kamera egy fateknő alatt és fölött. Az élet körforgását, a születést és a halált, a disznótort, a mosakodást a Taxidermia képes egy jelenetben megmutatni. Minden fontos rítus ebben az óriási kelesztőben zajlik. Nagyszerű ötlet és szemkápráztató vizuális megoldás. A film egyedülálló kísérlet. Valamit úgy elmondani, ahogy arra csak a filmnyelv képes. Talán ebben rejlik Pálfi és állandó segítőtársa, a látványvilágot dirigáló Pohárnok Gergely operatőr titka. A Hukkle óta megtett út tovább érlelte az alkotók bátorságát, egyéni vízióját. Akkor egy mikro- és makrovilágot bemutató, első blikkre természetfilmnek álcázott, szeretnivaló falu- krimit láthattunk, amely fellebbentette a fátylat a nadragulyafőzettel sorozatgyilkossá avanzsált parasztasszonyok mindennapjairól és férjeik groteszk haláláról. Mára Pálfi és csapata nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a XX. század történései emberi sorsokon és kálváriákon átívelő, fantáziadús korrajzának elkészítését. A vállalkozás sikerrel járt, amit többek között a 37. Magyar Filmszemle fődíja is példáz.
A szerepválasztás telitalálat: Czene Csaba a nyúlszájú, pedofil-nekrofil nagyapa; Trócsányi Gergely alakítja a triplatokájú, néhol erősen ostoba, olykor kutyatekintetű evőbajnokot, Marc Bischoff hullafehér arcú, albínó preparátorként és embriókulcstartó-készítőként jelenik meg: ők a három generáció kísérteties alakjai, míg az idős Kálmán szerepében Máté Gábor remekel. Elhízott bálnateste és elfolyó jelleme a Csillagok háborúja Jabbáját idézi. Az idős Kálmán úgy tolja be sztaniolpapírostul egymás után a Bajnok szeleteket, mint a habtestű űrlény a békákat. Ebben az embernek már nem nevezhető véglénynek a megteremtésében Pohárnok Iván maszkmesternek jutott a munka oroszlánrésze. A végeredmény bámulatos: a figura mintha a Csillagok háborúja bábjait gyártó Industrial Light & Magic, vagy A Gyűrűk Ura maszkjait készítő Weta műhelyéből bukkant volna elő – talán egyedül a hasa sikeredett kissé gumiszerűre. A látvány tekintetében Asztalos Adrienn olyasmivel állt elő, amely Jeunet és Caro (Delicatessen, Elveszett gyerekek városa) világával és vizualitásával vetekszik. A díszletek mellett Hollywood becsületére váló CGI effektusok is készültek, amelyek nem magamutogatásként, otrombán önmagukban, önmagukért vannak jelen, hanem a lehetetlent, a nem láthatót, a képzeletet hivatottak megidézni. A Hukklével bizonyított KGB cég animátorainak munkája a film pár lélegzetelállító jelenete. A zenei világ megteremtéséért Amon Tobin, míg az audiális, fenyegető atmoszféra kialakításáért Zányi Tamás hangmérnök felelt. Olyan problémákkal kellett megbirkóznia, mint az ultrahangfelvételen keresztül bálnabőgésszerűen morajló kisbaba hangja, vagy éppen egy jó kétliteres hányás csobogása a Balaton vízében – Parti Nagynál mezeien „nullázás”. Egyszóval a már-már beteges maximalizmus hatja át a stáb munkáját, ami kishazánkban ritka, mint a fehér, vagy a rózsaszín holló.
Ez az apák és fiúk útjáról szóló mozi nem családregény, sokkal inkább tudatutazás. Az emberi sorsokon átívelő történetfolyam maga az útkeresés. A folyton önkielégítő és szeretetéhségben szenvedő Morozsgoványi, aki a boldogságot keresi; utódja, Kálmán, a víziló-izomzatú evőbajnok, akit a haláláig csak a hírnév foglalkoztat; és fia, a nyüzüge, beesett szemű Lajoska, aki a halhatatlanságot célozza meg mint élő-ember preparátor – mind-mind valamit hajtanak, valami mozgatja őket, és mind elbuknak. Hát nem erről szólt a XX. század magyar történelme?
Talán Huszárikrik Szindbádja óta nem volt ilyen pontos irodalmi adaptáció, amely filmnyelvi újításokkal is elő tudott állni. (Gondolok itt a madárfenék szemszögétől a padlón keresztül haladó-libikókázó kamerán át a zsigerekbe hatoló szikéig.) Pálfi jó tíz éve készült Hal című rövidfilmjében is fellelhető volt ez a szemérmetlenül éles világlátás. A nézőt már akkor megragadta az átgondolt, lehetetlent nem ismerő képi megoldások áradata. Snitt a hal szemszögéből, az akváriumból, a háttérben szexelő kofával, vagy például a Hukkléban a szörnyként a kisbékára támadó harcsa képe – ez a lírai világlátás jellemző leginkább az eddigi filmjeire. A Taxidermiáról még sokan, sokféleképpen fognak beszélni és vitatkozni. Természetesen nem kell, hogy mindenkinek tetsszen a film naturalizmusa, de jó lenne, ha nem szemellenzővel ülnének be a vetítőterembe a nézők: annyi álművészfilm készül évente, itt az alkalom, hogy megpillantsuk parányi palettánkon ezt a színes foltot.
Morozsgoványi, Balatony Kálmán és Lajoska történetén keresztül bepillanthatunk a XX. század groteszk magyar valóságába. Utunk szodomizált disznókon át, nagy kaviárzabáló versenyeken és élőember-preparátorokon át vezet. A Taxidermia az életet olyan perspektívából mutatja, amelyet e filmes kereső nélkül talán sosem látnánk meg.
[Videók]