Kollégiumi avatás

Amikor felvételt nyertem az egyetemre és még a kollégiumba is kaptam helyet, nagyon boldog voltam. Minden egyenesben volt. 19 éves egyetemista lettem, várt rám az élet. Barbynak hívnak, szőke, félhosszú hajjal, szolizott szép bőrrel, igen megnyerő adottságokkal. A pasimmal nemrég szakítottunk. Szabad voltam, így vártam is, hogy pezsegjen az élet körülöttem.
Négyen kerültünk egy szobába. Dóri, Nóri, Györgyi meg én. Csinosak voltunk, és elég belevalók… vártuk, mit hoznak nekünk az új körülmények. Épp csak kezdtük megszokni a kollégiumi légkört, mikor végzős csajok, kopogtak be. Négy lány jött be a felső emeletről: Noémi, Eszter, Vanda, Kriszta. hogy szóljanak holnap este kollégiumi avatás lesz a fiú szárnyban, a 109-es szobában. Behívtuk őket, hogy érdeklődjünk, mire számíthatunk, de azt mondták, erről csak annyit mondhatnak, hogy velük együtt fogunk menni, párokban leszünk, és négy fiú tartja az avatást. Legyünk csinosak, és tegyük meg, amit kérnek, higgyük l, jobban járunk. Mosolyogtak, a szemük csillogott, így mi sem nyugtalankodtunk.
Másnap szépen felöltöztünk, készülődtünk. akkor vettem jobban szemügyre a szobatársaimat: Györgyi viszonylag magas lány volt, olyan modell alkat. Formás mellek, hosszú lábak, egyenes szőke haj, fehér bőr. Szép volt, még női szemmel is kívánatos. Nóri alacsonyabb, barna, kicsit kreol, olyan bevállalós, fiú csaj, vékony alakkal, formás popsival, kis mellekkel. Szerintem minden pasi meg akar kapni egy ilyen nőt legalább egy éjszakára. Dóri barna, fürtös hajjal, hebrencs természetével, kerek melleivel és kerek fenekével, jó alakjával az egyik legjobb csaj volt köztünk. Olyan szája volt, hogy még én is lecsókoltam volna. Mikor elkészültünk, meg is érkeztek a felsős csajok, igen kihívóan öltözve. Mind jó csaj volt, csak néztem, mi lesz itt. Noémi nagy mellekkel, sportos alkattal, Eszter kismellű, de formás, Vanda igazi dögös cuccban, Kriszta meg erősebb alkat, de olyan mozgással és fomákkal… húú…
Na, átérünk a fiúkhoz, a lányok kézenfogtak minket… Dórit Noémi, Gyöngyit Kriszta, Nórit Vanda, engem meg Eszter kapott el. Bementünk, nem volt bent senki… félhomály, kellemes zene, illat. A lányok a négy emeletes ágyhoz vezettek minket, odahúztak a ágy oldalsó állványához, hátratették a kezünket, és finom selyemkendővel el kezdték összekötni a kezeinket. Nem értettük, Györgyi aggódott is, hogy ez meg minek, de olyan kedvesek voltak velünk a felsősök, hogy nem gyanakodtunk. Mikor készen voltak, telefonáltak, majd nem sokkal később megjött négy fiú. Gondolom a szoba lakói. Bejöttek, és az egyik elkezdett beszélni. Dávidnak hívták. Megköszönte a lányoknak, hogy idehoztak minket, és nekünk meg elmondta, hogy a szokásos kollégiumi avatáson veszünk részt, ne aggódjunk, ebben a kollégiumban már sokan átestek rajta.
Ahogy beszélt, éreztük, hogy kiválasztottak vagyunk. Dicsért minket, odalépett hozzánk, meg-megsimogatta a vállunkat. Jó érzés volt, és a pasi is igen dögös volt.
Végül kiderült, hogy az avatás három estés, mindhárom este itt találkozunk. Felhívta a figyelmünket, hogy inkább jöjjünk magunktól, és ne próbáljunk meg kimaradni. Ez kicsit fenyegetően hangzott. Az első feladatunk – mondta a második srác, Gábor – igyuk meg a pertut! A négy felsős lány üveget vett elő, poharakat, és töltöttek 12 dupla adag vodkát. Dóri mondta, hogy ennyit nem kér, de Noémi csak mosolygott, hogy meg fogja inni. Láttuk, hogy nem érdemes tiltakozni, és mondták is, hogy jobb, ha megtesszük, amit kérnek… mindenki megitta az italt, ami azonnal hatott… éreztük, hogy meleg lesz a szoba, és tompább a fejünk. A második feladatban – mondta a harmadik csávó, Zoli, nem kell csinálni semmit, csak figyelni. A négy felsős lány odament egy-egy fiúhoz, és elkezdtek táncolni nekik… Noémi ment Dávidhoz… A fenekét egyből a fiú ölébe nyomta és dörgölőzött. A srác kezeit a derekára vezette, majd fel a melleire.
Alig hittük el, mi történik. De senki nem mozdult. A zenét felhangosították, csak úgy dübörgött. Noémi széttárta a lábait, és bevezette Dávid kezét a miniszoknyája alá. Ahogy odaért a fiú keze, Noémi felnyögött. Eszter Zolihoz ment és lesmárolta. Úgy játszott a nyelve a szájában, hogy szinte összeolvadtak, majd a heves nyelvcsapások hatására összegyűlt nyálát a srác arcára csurgatta, majd lenyalta… őrjítő volt… ott álltunk ijedten és egyben izgatottan, megkötözve, tehetetlenül… Kriszta Gáborhoz ment… és nem teketóriázott. Belépett a lábai közé, lehúzta a toppját, ami alatt nem volt semmi csak kicsi, de formás, hegyes mellei, égnek meredő barna mellbimbókkal… ráhúzta Gábor fejét, a srác meg nyalogatta a szemünk láttára… nyála csordogált a csaj hasán, az meg szétkente… Vanda ment a negyedik sráchoz, akit Robinak hívott… Levette a gyerek pólóját és elkezdte nyalni a srác mellbimbóit… harapdálta, kényeztette. Közben saját melleit markolászta, kiszabadította őket és két ujjbegyével a bimbókat izgatta, melyek hamar meg is merevedtek… Hihetetlen látvány volt. A négy lány annyira kihívó volt, gátlástalan és csodálatos szerető, hogy csak néztünk ott összekötözve egymásra. Egyre gyorsabban vettük a levegőt, én még fel is nyögtem. Pedig ez még csak a kezdet volt…
Amikor már tisztán látszott, hogy mind a négyen izgatottak vagyunk és tanácstalanok, a négy lány újra töltött és megitatott minket. Már nem tiltakozott senki. Elöntötte a fejünket a pia…
A lányok visszajöttek hozzánk, ahogy be is vezettek minket. Lehúzták a felsőjüket, a fiúk tapsoltak. Még a ruhából is kibújtak, csak a bugyi maradt. Odaálltak elénk, a négy fiú meg mögéjük. Hátulról átölelték fogdosták őket, ott az orrunk előtt. Markolászták a csöcseiket, nyalták a nyakukat, paskolták a feneküket, benyúltak a bugyijukba, ujjazták őket. Azok meg vonaglottak, nyögtek, sikkantottak. Mi is teljesen kész voltunk, az oszlophoz kötve rángatóztunk… A lányok térdelésbe húztak minket… majd egész közel húzódtak…
Dávid szólalt meg:
– Most már szopjanak ők is!
És a lányok finoman megfogták a fejünket és a melleikhez hajtották. Nem tudom, a többiek csináltak-e már ilyet, de mi 19 éves kiéhezett csajok úgy szoptuk a felsős lányok csöcseit, hogy csak. Kriszti hangosakat nyögött, ahogy Györgyi bele-bele nyalt a bimbóiba. Noémi tartotta szép nagy melleit Dóri ajkai előtt, az meg körbe-körbe nyalta az bimbók udvarát, beszívta… Vanda méretesebb melleit rázta Nóri előtt, aki már annyira be volt indulva, hogy többször ráköpött a ringó mellekre, majd nyalt gyors nyelvcsapásokkal… Eszter kis mellei is nagyon szépek voltak. Eltűntek a számban, ahogy nagyra nyitottam őket, és szívtam, kényeztettem őket. Eszter igen hálás volt érte, simogatta a fejemet, és halkan nyögdécselt…
De a fiúk sem sokáig tudtak kimaradni a játékból. Hátulról megmarkolták a lányok melleit, úgy tolták őket a szánkba… Benyálazták az ujjukat, azzal az ajkunkat, majd kicsit szopatták az ujjunkat. Ez volt az első érintkezésünk a srácokkal…. nem is volt sokkal több, mert azok, mintha megbeszélték volna, befeküdtek a lányok alá, félrehúzták a kis tangákat, és kinyalták a pinájukat. Azok meg már nyögtek az élvezéstől hangosan, a fejünket járatták hol a csöcseiken, hol belecsókoltak a szánkba… de egyébként nem értek hozzánk… őrjítő volt… tudta mindenki, hogy ez addig nem ér véget, míg a négy lány el nem élvez… egymás után adták meg magukat, és remegve, élveztek a sziúk szájára. Hallani lehetett a nyálas nedves pinájukon hogy csapódik a fiúk nyelve… Kriszta megállította lefogta Gábor fejét, és saját magát húzogatta a száján… ő volt a legvadabb, de Gábornak tetszett a játék. Noémi nedve végigcsorogtak Dávid arcán, mikor elélvezett és felállt, Dávid képe tiszta pinalé volt. Vanda nem bírta és saját csiklóját is izgatta… Eszter pedig a legszolidabban, halkan, fejemet a mellére szorítva élvezett el, majd lágyan megcsókolt… a lányok hátradőltek, pihegtek… mi meg sóvárogtunk…
De tudtuk, hogy itt még nem lehet vége, hiszen a négy fiú még kielégületlen… és nem fogják annyiba hagyni… A magam részéről már alig vártam, hogy négy duzzadó kemény farkat lássak… Nórin inkább úgy láttam, ő azt várja, hogy őt is kielégítsék… Györgyi tiszta nyálas volt… az arca, a nyaka… Kriszta őt is elintézte… de nem sajnáltam, inkább irigyeltem. Dóri meg szinte szerelmes szemmel nézett Noémira, látszott, hogy megérintett a köztük történt aktus…
A lányok, mikor összeszedték magukat, újabb kendőket vettek elő, odajöttek hozzánk és bekötötték a szemünket. Ez félelmetes volt és izgalmas, nem tudtuk mi következik…
– Gyertek fiúk – mondták –, most ti következtek…
– Most kibontjuk a nadrágunkat – és hallottuk, az öveket, a farmer suhogását… azt hittem megőrülök…
– Na, szerintetek lányok kinek nagyobb a farka? Vagy vegyék le az alsót is?
– Nem lányok – azt már ti veszitek le, gyertek szépen…
Mi nem tudtuk mikor ki beszél, mert nem is ismertük a hangjukat, csak izgató volt, amit hallottunk, nyögdécseltünk és nagyokat nyeltünk…
– Hú, micsoda szép látvány… neked aztán van méreted!
– Kemény faszok, ágaskodnak, remegnek egy érintésért….
Tudtuk, hogy minket ebbe nem vesznek be, csak az volt a cél, hogy húzzák az idegeinket… szörnyű volt ott lenni, megkötözve egy ilyen este után, mikor négy fasz ágaskodott valahol előttünk, de még csak nem is láttuk őket!
– Na, mi lesz lányok? – kérdezte az egyik srác.
– Gyertek, élvezzetek ránk! Gyertek, kínáljatok meg minket fasszal!
– Verjétek ránk…
Lépéseket hallottunk, helyezkedtek…
– Hova akarod- kérdezte az egyik…
– Gyere a cicimre! Gyere kicsim! Akarod, hogy én csináljam?
– Igen! Verd ki nekem! A szép cicidre! Verjed rá!
Noémi volt az, gondolom Gáborral…
– Gyorsan szeretnéd? Vagy húzzalak még? Mondd!
– Már nem bírom! Csak verd ki, egyszerűen…
– Gyere fölém, és nézd a melleimet, nézd őket! A tieid! Akarod őket, ugye? szeretnéd, ha ráengedhetnéd, ugye?
És közben hallottuk, ahogy ütemesen veri a faszt Noémi… gondolom maga fölött… talán fekve… csattogtak a herék, úgyhogy adhatott neki. Nem is tartott az egész sokáig!
– Gyere, engedd rám, gyere, kérlek, teríts be!
És nagy kiabálással a srác élvezett…
– Finom meleg a gecid… ahogy rámcsurog… beteríti a mellbimbóm, gyere, kend szét rajta, masszírozd bele a nedvedet! Ez az!
Másodiknak a félénkebb Eszter szólalt meg!
– Azt akarom, hogy most rém élvezz! És a fenekemre akarom! Hallod! Azt akarom, hogy verd rá a popsimra magad! És ne várj, türelmetlen vagyok! Ez az, idefekszem a földre, állj ide! Ne térdelj! Azt akarom, hogy állj. És verd rám, ahogy a hasamon fekszem! Vanda, gyere ide te is! Segíts kérlek! Húzd szét neki a seggem, hadd lásson valamit! Gyere, te csődör! Látom a pinám? Oda célozz! Verd ki! Gyere már! Akarlak! Vanda, még jobban feszítsd szét! Hadd lássa a seggem lyukát… Ez az… Csináld! Ah! De meleg… és de sok… Hm… finom sperma a popsimon… Ezt szeretem!
A srác elélvezett ezek szerint.. már a második, és semmit nem láttunk belőle… De a szavak megtették a hatásukat! A kendő már vágta a kezünket, ahogy rángattuk magunkat…
És Eszter, nem is gondoltam, hogy így is tud beszélni… vadító volt, nem csodálom, hogy srác hamar ürített! Elképzeltem, ahogy a popsiján csordogál a fehér, sűrű váladék… olyan állapotban voltam, hogy le is nyalogattam volna… Ha jól hallottam Vanda következett…
– Én a kezembe akarom… a tenyeremet tartom neked… és én akarom csinálni!
– Oké. Fogd meg a farkam! Jó nagy, ugye? – beszélt az egyik srác. Simogasd meg! Húzogasd! De vágyom már rád! Mutasd azt a szép kezed, belecsókolok… A másikkal csináld… Lassan csináld… a fejét masszírozd… igen… most a heréimet… lágyan ütögesd… ah!
A pasi mindent mondott, Vanda meg csak hallgatott, néha kuncogott… De csinálta, azt hallani lehetett!
– Most fog marokra! Két kézzel! És pumpáld. Verd a faszt… kislány… egész belering a cicid is… keményen verjed! Nézd, nézd közben a farkam… az az… Most tedd alá a kezed… Á!!! Pumpáld még… jön… … azt a kurva… kifolyik a tenyeredből… az ujjaid közül… a combodra csorog…
És végig közvetített mindent… Nóri nagyokat hörgött… Györgyi két lábát összeszorítva próbálta izgatni magát…
Már csak egy srác maradt, Krisztáé. Kriszta további meglepetést okozott:
– Az arcomra akarom… a nyakamra… folyasd rám!
A srác vette át a szót:
– Térdelj ide elém… Gyere… simogasd a csöcseid… ringasd nekem – és már verte is olyan sebességgel, hogy csak úgy csattogott a farka… Nyisd ki a szád és nézz rám… fogd a cicidet és tartsad!
– Igen… a tiéd vagyok… gyere rám… engedd rám… a gecidet kérem!
– Ez az, könyörögj!
– Kérlek, verd rá az arcomra… gyere, kérlek, könyörgöm a finom gecidet engedd rám… gyere…
Hatalmas ordítás szólalt meg… A srác elélvezett…
– Meséld el nekik… – mondta a fiú!
– Rám élvezett… az arcomra… a számra… csurog végig a nyakamon és csöpög a combomra… a szaga… egy kiéhezett csődöré… az izé… finom, nyers… és sok… a hajam is olyan lett!
Aztán nem beszélt tovább senki… csak a zene üvöltött tovább… Nyitódott az ajtó és többen kimentek… Azt hittük, már itt hagytak minket, mikor Eszter megszólalt:
– Szerdán lesz a második este! Este 10-re itt legyetek! Ne kelljen értetek menni! Most eloldozlak benneteket! Szedjétek össze magatokat, és menjetek!
Eloldozott minket, mosolygott. Kedvessége megnyugtatott minket… Ernyedten, nedves bugyival, szótlanul mentünk vissza a szobánkba. egy ideig nem beszéltünk semmit. De mindenki tudta.

Szex és kapcsolat

– Nem szabadna ezt csinálnunk! Hagyd abba. – súgtam a fülébe halkan. Ő nem foglalkozott vele, tovább simogatta a combom, egyre feljebb haladva.
– Miért ne szabadna? – kérdezte huncut vigyorral. – Sötét van, alig látni valamit. És különben is, nem jár erre senki…
Ez egy részlete életem egyik legerotikusabb történetének. Elkezdtem elölről, hogy mindenki értse. Június volt. Tikkasztó meleg. A barátnőim mind elutaztak nyaralni, de én kénytelen voltam a nyári munkám miatt itt maradni a városba. Dolgoztam 2 napig, de a főnököm úgy gondolta, hogy egy 16 éves lány mégsem túl jó munkaerő a piacon zöldségpakolónak. Így minden napom szabaddá vált. Pár nap után már kezdtem nagyon unatkozni. Egy délután lementem a boltba, hogy vegyek valami üdítőt. A boltban összefutottam a volt barátommal, Bencével. Fél éve szakítottunk, de nekem még mindig nem sikerült teljesen elfelejteni.
– Szia Anna – köszönt, és rám mosolygott.
– Szia… öö… hogy kerülsz ide? Nem mentél a srácokkal a Balatonra? – annyira meg lepődtem, hogy nem tudtam mást mondani.
– Nem… Petivel kicsit összebalhéztunk, és nem mentem. És te? Hogy-hogy nem mentél nyaralni?
– Hát… dolgozok. Vagyis dolgoztam. 2 nap után kirúgtak. Most szabadon tengetem mindennapjaimat. De lassan beleőrülök.
-Én is így vagyok vele. Nincs kedved csinálni valamit?
Nagyon meglepett a kérdése, de végülis belementem. Délután 4-re beszéltünk meg talákozót.
Hazamentem, a szívem majd kiugrott a helyéröl. Csak most kezdett leesni, hogy Bencével töltöm a napom. ,,De hát nem jelent már nekem semmit, akkor miért örülök ennyire?” Gondolkoztam magamba. ,,Biztos van barátnője… vagy nincs”. Ránéztem az órára, Fél négy. Gyorsan fel kell öltöznöm. Felvettem egy szoknyát, trikót és a tornacipőmet. Harisnyát a melegre való tekintettel a szekrénybe hagytam. Négy után pár perccel találkoztunk. Átbeszélgettük az egész délutánt. Kilenc után hirtelen kifogytunk az ötletből, hogy mit csináljunk.
– Sétáljunk ki a Placcra – javasolta Bence.
– Hát, nem is tudom…
– Mikorra kell hazamenned?
– Éjfél.
– Hát akkor van időnk. Gyere! – húzott magával.
A Placc a város szélén volt. Igazából hatalmas erdős terület. Állatokat legeltetnek rajtunk. Van egy-két pad is elszórtan a fák és kisebb buckák között. Ahogy haladtunk az úton egyre beljebb, úgy lett egyre sötétebb.Ment le a Nap. Egyszer csak az út szélén találtunk egy padot. Vagyis két pad, meg egy asztal. Leültünk, beszélgettünk. Közbe feljött a Hold, és gyönyörű csillagos ég volt.
– Ismered a Hattyú csillagképet? – kérdezte Bence.
– Nem.
– Megmutatom.
Szorosan mellém ült, átkarolta a nyakam, a másik kezével pedig elkezdett mutogatni. A meleg lehelete megcsapta a nyakam. Kirázott a hideg. Ezt ő is észrevetten, és kivette a nyakamból a kezét.
– Fázol?
– Öö..nem.
– Biztos? – kérdezte, és ehhez társult még egy kis huncut elfojtott mosoly a szája szélén.
Lassan elkezdte simogatni a kezem, letért a hátamra, és folytatta. Közbe a kezeim önálló útra indultak. Megfogtam a pólóját, és szép lassan lehúztam róla. A kicsi holdfénynél őrjítően mutatott a finoman kidolgozott felsőtest, és a félhosszú barna haj. Akkor, és ott tudtam, hogy kívánom! Kell nekem.
Bence ezek után vette a bátorságot, és a térdemre tért át. Ujjával kis betűket irt rá, majd tenyerével eltörölte őket. Én a fülcimpáját puszilgattam-nyalogattam felváltva,majd a nyakát. Levegővétele kedzett picikét szaporább lenni. Elkezdte simogatni a combom.
– Nem szabadna ezt csinálnunk! Hagyd abba – súgtam a fülébe halkan.
Ő nem foglalkozott vele, tovább simogatta a combom, egyre feljebb haladva.
– Miért ne szabadna? – kérdezte huncut vigyorral. – Sötét van,alig látni valamit. És különben is, nem jár erre senki…”
Tovább simogattuk és csókolgattuk egymást. Nem sokárarólam is lekerült a trikó. Bence elkezdte simogatni a melleimet, majd egy óvatos mozdulattal kikapcsolta a melltartómat. Érzékien levette, majd falánk módon nekiesett.
– Gyönyörű melleid vannak! Imádom őket!-Dünnyögte, miközben a mellbimbóimmal játszott. -Gyere, ülj föl az asztalra. Segített felülni. Ő leült a padra, és elkezdte csókolgatni a combom, és haladt egyre beljebb. Elérkezett a puncimhoz. Hirtelen lehúzta rólam a szoknyát, úgy mintha póló lenne. Én már lassan az önkívület határán voltam, annyira begerjedtem. Nem engedtem, hogy tovább izgasson. Megkértem, hogy álljon elém. Kivettem a nadrágja zsebéből a pénztárcáját, és kivettem belőle az óvszert. Tudtam, hogy mindig van nála. Kicsatoltam az övét, és letoltam a nadrágját. Ott voltunk egymással szembe, egy szál alsóneműbe, teljesen felizgulva.
– Akarod? – kérdeztem.
Bence csak rám nézett. A szeméből tudtam a választ. Gyorsan levettük a még rajtunk maradt ruhadarabot. Amíg a gumival foglalatoskodott, én izgattam. Megfogtam már igencsak merev szerszámát, és lassan, de izgatóan verni kezdtem.
– Várj! – szólt Bence, és eltolt magától. Felhúzta a gumit, és rám nézett. – Tuti akarod?
Válaszul megcsókoltam. Először két ujját nyomta föl,és elkezdett ujjazni, majd lassan behelyezte a már forró-nedves puncimba. Isteni érzés volt. Imádtam vele lenni-még régebben-és soha se gondoltam volna,hogy még egyszer szeretkezni fogunk. Bence elkezdett mozogni bennem. Először lassan, majd egyre gyorsabban. Mikor az orgazmus szélén voltunk,átölelt, és a fülembe súgta:
-Szeretlek!
A szemem könnybe lábadt, és éreztem, hogy nincs sok vissza. Ezek után még erősebben és gyorsabban csinálta. Hirtelen mindkettőnkre rátört a gyönyör. Egy végtelenségig tartó pillanat volt. Felfeküdt mellém az asztalra, és ott pihegtünk egymás karjaiba. Megsimogatta az arcom, és így szólt:
– Anna, szeretlek! – Azóta is együtt vagyunk…

Flört és szeretkezés

Egy tanfolyamon találkoztam. Érezhetően vibrált körülöttünk a levegő. Olyannyira, hogy telefonszámot is cseréltünk flörtölgetésünk közepette.
Mit veszíhetek, – gondoltam, így mindjárt a következő hétfőn a munkahelyi telefonszámán felhívtam. Szó szót követett. Mondtam, hogy pénteken egy nem túl távoli városban dolgozom és ha Ő is akarja tehetek egy kis kitérőt felé. Nem éreztem, hogy ellenére lett volna, így megbeszéltünk egy randevút.
A megbeszélthez képest jóval korábban érkeztem így volt időm beszerezni egy szál virágot, hogy mégse üres kézzel várjam.
Megérkezett a kocsijával. Beültem mellé és kicsit beszélgettünk. Azt javasolta, hogy menjünk valami nyugisabb helyre, mert nem szeretné, ha bennünket látva mindenféle ismerősök indokolatlanul el kezdenének fantáziálni.
Kimentünk a városból és egy ártéri erdős részen, az útról félrehúzodva, megálltunk a gáton.
A Tisza közel volt. Lementünk a partjára és ott beszélgettünk tovább. Nem akratam hantázgatni, így mondtam Neki, hogy nős vagyok és van két fiam. Gondoltam vagy vége lesz mindennek vagy nem, de úgy éreztem ezt mindenképpen meg kellett tennem. Ez így tisztességes.
Nem lett vége semminek. Egyik szó a másikba fonódott. Ismerkedtünk, meséltünk.
Egyre fokozódott bennem a vágy, hogy megcsókolhassam. Nem bírtam magammal. Megkérdeztem, hogy megtehetném-e, s Ő nem ellenkezett.
Lent a parton, egymást átölelve egyre hevesebben csókolóztunk. Titkolhatatlan jelei lettek iránta érzett vágyaimnak, és határozottan úgy éreztem ez nála sincs másként.
– Hú -, mondtam, – ezt nem nagyon bírom ám, eszeveszetten kívánlak. Ő erre talán még hevesebben csókolt és egyre inkább hozzám simult így is kifejezve Ő sem érez másként.
Felmentünk a gáton álló kocsihoz és beültünk. Ő a kormányhoz én pedig melléje.
Tavasz volt. Kora este. Már kicsit kezdett szürkülni is.
Egyre csak csókolóztunk és hevesen simogattunk egymást. Szinte érezhetően, tapinthatóan hatalmasodott el rajtunk a vágy, hogy végre egyesülhessünk.
Persze erre egy bogárhátú Volkswagen nem épp ideális választás, de mit tegyünk ha ez adatott meg nekünk.
Hátrébb csúsztattam az ülésemet és Ő átmászott az ölembe. Ekkor már egyre többször a blúza alatt matatott a kezem. Ziháltunk, s tudtuk innét nincs már vissza út.
Igyekeztünk a leginkább felesleges ruhadaraboktól megszabadulni, de a hely szűkössége miatt ez korántsem ment könnyedén. Én még csak-csak letoltam valahogy a nadrágomat, de, hogy ő is megszabadolhasson a szoknyája alatt még igen-igen útbanlévő harisnyájától és bugyijától ki kellett szállnia a kocsiból.
Kiszállt és gyors mozdulatokkal letolta magáról, s már jött is vissza az ölembe, hogy beléhatolhasson kökemény farkam. A nyitott kocsiajtóban kifelé fordultam. Ő a hátát mellemnek feszítve ült vissza az ölembe, és a farkamat határozottan megfogva hüvelyébe igazította azt és megpróbált rácsusszanni.
Kicsit szűk volt még a hüvelye, mert szinte fájt, ahogy egyre mélyebben beléhatoltam, de sem Ő, sem én nem törődtünk már ezzel. Először csak lágyan, lassan, majd egyre hevesebben csusszant rajtam fel, s alá a fokozatossan kitáguló és síkosodó hüvelye.
Éreztem nem fogom bírni már túl sokáig. Próbáltam hát figyelmezteni, hogy hamarosan elélvezek, de ő nem törődve ezzel tovább folytatta kéjes siklását péniszemen.
Szinte egyszerre élveztünk el. Lüktető farkamból kilövelő sperma megtöltötte édesen össze-összeránduló kis punciját.
Egy ideig pihegtünk még, miközben átölelve a nyakát csókolgattam, de amint kicsit alábbhagyott farkam merevsége és lucskosan kicsusszant a hüvelyéből, igyekeztük rendbeszedni magunkat. Közben kiderült nem szed fogamzásgátlót, ugyan hallotta, amint figyelmeztetni próbáltam, de nem akarta, hogy meg kelljen szakítani vágytól heves szeretkezésünket. Gondolta hátha nem lesz baj.
– Szólhattál volna nyugodtan, megállíthattál volna, az sem lett volna baj -, mondtam Neki, miközben visszaült a volánhoz és lágyan átölelve megcsókólhattam ismét.
– De, lett volna baj -, mondta, – mert úgy egyikünknek sem lett volna ilyen jó -, lehelte szinte ajkamra válaszát, ahogy viszonozta csókomat. Szinte megfogható módon éreztem elszánt nyugalmát. Szerelmesen csókolóztunk még tovább. Miközben ránk esteledett. Visszamentünk találkahelyünkre. Átültünk most az én kocsimba és szünni nem akaróan búcsúzkodni kezdtünk. Szerelmesen csókolózva szárnyalt az idő még néhány órán keresztül. Tudtuk, ott bent a városban nem szeretkezhettünk újra, de mindkettőnknek nagyon jól esett ez a játszadozás.

Döntenem kellett: szerelem vagy pénz?

Kisvárosban élek, aminek egyaránt van előnye és hátránya. Néha jó, hogy mindenki ismer mindenkit, néha azonban baj, mert nem lehet titka az embernek.
A vállalkozásommal kapcsolatban kellett egy igen bonyolult ügyet elintéznem, ezért az ügyfélszolgálati irodába mentem. Meglepődtem, mert az addigi ügyintéző kislány helyett egy idegen férfi fogadott. Vékony, magas, jóképű, szőke férfi, úgy jó tíz évvel lehetett idősebb nálam. Eleinte nyeglének, lekezelőnek tartottam, de minél többször találkoztunk (közben kiderült, hogy ő a főnök, csak helyettesítette az egyik kollégát), annál inkább változott a véleményem. Jó irányba. Kezdtem megkedvelni, és egyre többet beszélgettünk a vállalkozástól független dolgoktól.
Egyik alkalommal, amikor éppen nála voltam, az anyósom telefonált. Szokásos parancsolgató stílusában oktatott ki, amiért csődbe viszem a tőle átvett vállalkozást… Csak mondta, mondta, nem csoda, hogy kiborultam és elsírtam magam. Közben Gyurinak is megszólalt a telefonja.
– Máris indulok – mondta. – Ne haragudj, Juli, de be kell mennem Pestre.
– De jó volna veled menni, és elszabadulni ebből a pokolból! – csúszott ki a számon.
– Gyere, ha van időd! Kora délutánra itthon leszünk.
Hazavittem a kocsimat, s néhány sarokra tőlünk, ahol nem láthatott meg senki, átültem Gyuriéba és elbújtam a hátsó ülésen.
Amikor kiértünk a városból, előremásztam. Megcsapott finom arcvizének az illata, erős vágyat éreztem, hogy megcsókoljam. Tulajdonképpen nem akartam tőle semmit, csak az anyósomat akartam megbüntetni a zsarnokoskodása miatt.
– Ugye, nem szereted az anyósodat? – mintha olvasott volna a gondolataimban.
– Mondj valakit, aki szereti az anyósát! Az enyém mindig kioktat, mintha hülye lennék. Igaz, hogy ő indította be a vállalkozásomat, és ő szerzett nekem munkát, és az is biztos, hogy folyamatosan kapom a megrendeléseket, hála a közreműködésének. De én dolgozom, nekem kell tárgyalni, helytállni. Ezt nem veszi figyelembe. Torkig vagyok vele! Ráadásul a férjem is neki ad igazat – panaszkodtam, és megint elsírtam magam.
Gyuri gyengéden megsimogatta a fejemet, én pedig védelmezésre vágyva hozzábújtam. Hazafelé jövet megálltunk egy kifőzdében és megebédeltünk. Jó volt, hogy nem kellett alakoskodnom, és végre önmagamat adhattam. Amilyen jól telt a nap, olyan rossz volt hazaérkezni.
– Köszi, hogy elvittél! Jó volt veled – leheltem puszit a szájára, aztán egy nagy bokornál kiszálltam a kocsiból, ügyelve arra, hogy ne lásson meg senki.
Este berregett a mobilom. Gyuri írt üzenetet, érdeklődött, hogy jól vagyok-e. Visszaírtam, hogy minden rendben.
Másnap ismét bementem az irodába. Kicsit féltem a személyes találkozástól, mert nem tudtam, mi zajlik le Gyuriban, de amikor becsukta az ajtót mögöttem és szenvedélyesen átölelt, megnyugodtam. Aztán hagytam, hogy csókoljon, ahol ért.
– Nagyon hiányoztál. Azt hittem, nem bírom ki ezt az éjszakát – súgta. Hízelgett a kedvessége. Hiányzott, hogy egy férfi ilyen kedves és szenvedélyes legyen velem. – Menjünk el valahová, ahol csak mi ketten lehetünk!
– Sajnos, nem lehet. A férjem és a kisfiam is otthon van… De a férjem a jövő héten két napra elutazik. Aludj nálam! – merész ötletnek tűnt, hiszen a kisfiam bármikor felébredhet éjjel, de ezzel most nem törődtem.
Szerdán kora délután a férjem elindult otthonról. Megpusziltam, és szinte óránként felhívtam. Szegény, azt hitte, hogy máris hiányzik és aggódom érte, pedig csak abban akartam biztos lenni, hogy valóban elutazott.
Kezdett sötétedni. Izgatottan vártam Gyurit. Végre csengetett. Sietve nyitottam ajtót, és majd elájultam: az anyósom állt az ajtóban.
– Szia. Tudom, hogy Jani elutazott… Ha gondolod, itt alszom, és segítek neked.
Megijedtem. Már csak az kellene, hogy itt legyen, amikor Gyuri megérkezik. Kedvesen elhárítottam az ajánlatát, és közben imádkoztam, hogy minél hamarabb elmenjen.
– Jól vagy? – nézett rám.
– Igen. Miért kérdezed?
– Olyan furcsának tűnsz. Piros az arcod. Nem vagy lázas? Feküdjetek le minél hamarabb és pihenj! Reggel majd jövök és átviszem ezt az angyalkát az oviba. Maradj ágyban, mert úgy látom, beteg vagy.
Alig ment el, halk kopogás hallatszott. Gyuri állt az ajtóban, idegesen nézett jobbra-balra.
– Gyere, nem szeretném, ha meglátnának!
– Az anyósod volt itt? Láttam a kocsiját…
Izgatottan készültem az előttem álló éjszakára, és nem is csalódtam. Gyuri odaadó, figyelmes szerető volt. Megkaptam tőle mindent, amit egy nő férfitól kaphat. Egész éjjel szeretkeztünk, és csak másnap hajnalban váltunk el. Korán kellett elmennie, nehogy reggel összefusson az anyósommal.
Másnap este ismét jött, de éjfél előtt elküldtem, mert féltem, hogy a férjem korábban hazaér. Szerencsénk volt, épp hogy elkerülték egymást.
Alighogy megérkezett a férjem, szerelmesen húzott magához, és mivel nem akartam, hogy rájöjjön, mit tettem, én is „odaadóan” viszonoztam a csókjait, és teljesítettem a házastársi kötelezettségemet.
Hónapokig tartott a titkos kapcsolatunk, de egyik nap Gyuri kiborult:
– Ez így nem mehet tovább! Szeretlek, és tudom, hogy te is szeretsz. Válj el!
Tudtam, hogy igaza van, de a mostaninál nem volt jobb megoldás.
– És hol fogunk lakni? Hozzád nem mehetek, hiszen az elvált feleségeddel laksz.
– Talán sikerülne egy olcsó bérű lakást találni…
Két hét múlva már ki is béreltünk egyet. De nem azért, hogy összeköltözzünk. Ott találkozgattunk napközben, volt olyan nap, amikor kétszer is. Közösen fizettük az albérletet, így senkinek nem tűnt fel, hogy valamennyivel kevesebbet viszünk haza. Janival a külvilág számára továbbra is tökéletes házaspár voltunk, senki nem tudta, hogy már hónapok óta mást szeretek.
Gyuri minden alkalommal kérlelt, hogy váljak el, ezért rászántam magam, hogy változtassak.
Szerdán kora délután a férjem elindult otthonról. Megpusziltam, és szinte óránként felhívtam. Szegény, azt hitte, hogy máris hiányzik és aggódom érte, pedig csak abban akartam biztos lenni, hogy valóban elutazott.
Kezdett sötétedni. Izgatottan vártam Gyurit. Végre csengetett. Sietve nyitottam ajtót, és majd elájultam: az anyósom állt az ajtóban.
– Szia. Tudom, hogy Jani elutazott… Ha gondolod, itt alszom, és segítek neked.
Megijedtem. Már csak az kellene, hogy itt legyen, amikor Gyuri megérkezik. Kedvesen elhárítottam az ajánlatát, és közben imádkoztam, hogy minél hamarabb elmenjen.
– Jól vagy? – nézett rám.
– Igen. Miért kérdezed?
– Olyan furcsának tűnsz. Piros az arcod. Nem vagy lázas? Feküdjetek le minél hamarabb és pihenj! Reggel majd jövök és átviszem ezt az angyalkát az oviba. Maradj ágyban, mert úgy látom, beteg vagy.
Alig ment el, halk kopogás hallatszott. Gyuri állt az ajtóban, idegesen nézett jobbra-balra.
– Gyere, nem szeretném, ha meglátnának!
– Az anyósod volt itt? Láttam a kocsiját…
Izgatottan készültem az előttem álló éjszakára, és nem is csalódtam. Gyuri odaadó, figyelmes szerető volt. Megkaptam tőle mindent, amit egy nő férfitól kaphat. Egész éjjel szeretkeztünk, és csak másnap hajnalban váltunk el. Korán kellett elmennie, nehogy reggel összefusson az anyósommal.
Másnap este ismét jött, de éjfél előtt elküldtem, mert féltem, hogy a férjem korábban hazaér. Szerencsénk volt, épp hogy elkerülték egymást.
Alighogy megérkezett a férjem, szerelmesen húzott magához, és mivel nem akartam, hogy rájöjjön, mit tettem, én is „odaadóan” viszonoztam a csókjait, és teljesítettem a házastársi kötelezettségemet.
Hónapokig tartott a titkos kapcsolatunk, de egyik nap Gyuri kiborult:
– Ez így nem mehet tovább! Szeretlek, és tudom, hogy te is szeretsz. Válj el!
Tudtam, hogy igaza van, de a mostaninál nem volt jobb megoldás.
– És hol fogunk lakni? Hozzád nem mehetek, hiszen az elvált feleségeddel laksz.
– Talán sikerülne egy olcsó bérű lakást találni…
Két hét múlva már ki is béreltünk egyet. De nem azért, hogy összeköltözzünk. Ott találkozgattunk napközben, volt olyan nap, amikor kétszer is. Közösen fizettük az albérletet, így senkinek nem tűnt fel, hogy valamennyivel kevesebbet viszünk haza. Janival a külvilág számára továbbra is tökéletes házaspár voltunk, senki nem tudta, hogy már hónapok óta mást szeretek.
Gyuri minden alkalommal kérlelt, hogy váljak el, ezért rászántam magam, hogy változtassak.
Megmondtam Janinak, hogy szeretnék elválni, mert úgy érzem, kihűlt a szerelmünk.
– Van valakid? – kérdezte.
– Nincs senkim. De el kell költöznöm ahhoz, hogy tisztába jöjjek az érzéseimmel.
Jani elrohant otthonról. Amikor hazajött, már tisztán tudott gondolkodni.
– Ha úgy érzed, hogy nem szeretsz, akkor váljunk el. De szeretném, ha tudnád, hogy itt minden az enyém. A ház, a kocsi, sőt még a munkád is. Elmehetsz, de a gyerek marad!
– Egy gyereknek az anyja mellett a helye…
– És mit fog csinálni szegény gyerek, amíg az édesanyja dolgozik. Különben is, hová mész majd dolgozni?
– Hiszen van munkám!
– Most még igen. A munkát, a berendezéseket az anyám adta. Csak nem hiszed, hogy megtarthatod? Ezt te sem gondoltad komolyan! A ház pedig az enyém volt, amikor megesküdtünk. Ha jól emlékszem, csak a ruháidat hoztad. Azt elviheted, mást nem. A kocsikulcsot is tedd le, mert a kocsi is az enyém. Egy dolog, hogy te használtad, de ha elválunk, akkor vége. Te döntesz, mikor költözöl.
Másnap sírva mondtam el Gyurinak a válás feltételeit.
– Ne foglalkozz az anyagiakkal, nem fogunk éhen halni! Egyedül a kisfiadhoz ragaszkodj!
Kétségek közt hánykolódtam. Megbeszéltük Gyurival, hogy egy darabig nem fogunk találkozni, nehogy kitudódjon a kapcsolatunk.
Egyik december délután a férjem korábban jött haza és kérlelni kezdett.
– Juli, kérlek, gondold meg magad! Ne hagyj el! Még megmenthetjük a házasságunkat. Menjünk el kettesben kikapcsolódni! Ráférne a kapcsolatunkra a semleges környezet. Lefoglaltam egy kubai utat. Anyu vigyáz a kicsire, mi pedig ott töltjük a szilvesztert. Mindig is a Karib-tengerről álmodoztál…
Nem tudtam nemet mondani.
Gyuri fájdalmas tekintettel nézett rám, amikor megmondtam, hogy elutazom a férjemmel.
– Hát neked csak ez számít? A piszkos anyagiak? – vont felelősségre. Látta rajtam a választ. – Akkor légy boldog a férjeddel, ne is hívj többé!
Persze nem bírtam megállni, hogy ne hívjam fel indulás előtt, sőt még Kubából is naponta küldtem neki SMS-t. Amikor pedig hazajöttünk, az első utam a munkahelyére vezetett.
– Haragszol rám? – kérdeztem. – Kérlek, érts meg! Vele kell maradnom, de téged sem akarlak elveszíteni. Holnap találkozzunk a szokott helyen, hogy nyugodtan átbeszélhessünk mindent!
De mégsem beszélgettünk másnap, mert elvesztünk egymás ölelésében, csókjában.
– Hát jó. Ha neked megfelel ez a helyzet, akkor nekem is – mondta Gyuri.
– A jövő héten három napra elmegy. Azt gondoltam, hogy ez idő alatt végig nálunk maradhatnál.
– Hogy képzeled? – kérdezte, mire mindent elmeséltem.
Végre eljött Jani elutazásának a napja. Amikor felszállt a repülőgép, Gyuri már a házban volt. Óvatosan engedtem be, nehogy a gyerek észrevegye. Hirtelen zajt hallottam, kinéztem az ablakon. Az anyósom kopogott. Gyurit gyorsan bezártam a szekrénybe, és szegény ott várta meg, amíg anyósom megfürdeti és lefekteti az unokáját. Szegény Gyurinak teljesen elzsibbadt a lába a szekrényben, a karomban azonban elfelejtette az összes kínját.
Reggel ismét bebújt a szekrényben, nehogy a gyerek meglássa. Aztán jött az anyósom, elvitte oviba az unokáját, megint kiengedtem a szekrényből és miénk volt a nap nagy része, gondtalanul szerethettük egymást. Délután elment, majd este visszajött, és a szekrényben volt, amíg a fiam el nem aludt. Ez így ment három napig, aztán hazajött a férjem, és én ismét kedves feleséggé változtam.
Három éve tart ez a kétlaki élet, amiről senki nem tud az édesanyámon kívül. Szeretem, imádom Gyurit, ő az énem másik fele, de nem válhatok el a férjemtől, mert ő az anyagi jólétemet biztosítja.
Választási lehetőségem volt, és én a pénzt választottam a boldogság helyett. Lopott, boldog óráimon azonban pótolok mindent. De vajon meddig élhetek még ilyen kétlaki életet?

Nudista meztelen nők

Meg szeretném osztani veletek nudista élményeimet, avagy ahogyan nudistává váltam történetbe foglalva. Igaz csak amatőr módon, mert még soha semmilyen formátumban nem írtam történeteket. De remélem élvezettel lehet olvasni majd írásaimat.
Először is magamról pár szó. Peti vagyok, 25 éves, Borsodban két szobás panellakásban lakok édesanyámmal és húgommal. Édesapám már nem él velünk. Történetem kezdete röpke tíz évre nyúlik vissza az időben. Mikor elkezdtem serdülni, kamaszodni 14 éves koromban már nagyon érdeklődtem és vágytam az erotika iránt. Ebben az időben Internet még csak a tehetősebb családoknál volt, így az erotikus forrást csak az osztályban kézről kézre járó pornókazetta és az otthoni leskelődés nyújtotta. Otthon nem volt sose az a beburkolózott prűdség, fürdőbe sértődés nélkül bejárhattunk ha fürdőt valaki és a szobáig csupaszon flangáltunk zuhany után. De ez a meztelensége ennyiben ki is merült. Én így kamaszon mindig kerestem a lehetőséget, hogy csupaszon láthassam édesanyámat és húgomat. 13 évesen ők nyújtották nekem a női ideált, hisz akkoriban csak kettőjüket láttam teljesen csupaszon. Ha egyedül maradtam a lakásban mindig csupaszra vetkőztem és így tettem-vettem, nézegettem magam a folyosón a nagy tükörben és nagyokat maszturbáltam. Ahol lakok a környékünkön van agy nudista lehetőség egy bányató. Mikor még nagyon kicsi voltam és autóval arra mentünk, édesapám mindig mondta, hogy na ide nem kell jönni, mert itt csupaszon fürdenek az emberek. Mondanom se kell az ilyen marad meg egyből az agyában egy fiatal fiúnak.
16 évesen jött el első nudista élményem, amikor még a kíváncsiság és az erotika vezérelt, és hogy lányokat-nőket csupaszon láthassak. Nyári szünetemet töltöttem, és egy meleg hétköznapi délelőtt kerékpárra pattantam. Mint egy 10 km-t tekerve leértem a kis falúba a nudista tóhoz, amivel már oly régóta szemezgettem. Beértem a földútra a tó mellé és először feltérképeztem a területet. Ahogy lassan tekertem láttam, hogy kitaposott kis utak vezetnek a közvetlen vízparthoz. Meg is álltam egy kettőnél besétáltam de nem láttam senkit a parton. Tekertem tovább, és láttam egy Wartburg áll a földút szélén, leszálltam kerékpáromról és besétáltam itt is a kitaposott úton és megpillantottam egy meztelen házaspárt ahogy egymás mellett a hátukon feküdve napoznak. Még 20-25m-re voltam tőlük nem is mertem közelebb menni de már éreztem hogy erősen ver a szívem és erotika önti el a testemet. „ez az jó helyen vagyok” mondtam magamban. Még pár percig nézegettem őket így tisztes távolságból és az erotikus hatás látvány, elindította fütyimben a merevedést. Vissza kimentem, kerékpáromra ültem és tovább tekertem.
Erre már kicsit mozgalmasabb volt a part több autó állt az út szélén. Én kinéztem magamnak egy szimpatikus kis leállást a víz mellett. Lesétáltam a vízpartra a kerékpárommal együtt nehogy ellopják tudjak mivel hazamenni. Kb. 6 méteres kis partszakaszt találtam magamnak, balról egy pici kavicsdomb takart jobbról pedig a vízbe benyúló bokor. Táskámból elővettem a plédemet és leterítettem és elkezdtem vetkőzni. Nagyon kellemes és egyben furcsa bizsergés járta át testemet. Kiléptem a cipőmből levettem a pólómat és utána jött a rövidnadrág amit az alsómmal együtt toltam le magamról.
Ahogy az alsóm elengedte fogságából a fütyimet kissé előugró fél merev állapotba került a szabadba. A szomszédos partszakaszokról nem láthattak, mert takarásban voltam jobbról is, balról is. Csak álltam a pléden félig keményedő teljesen csupaszra borotvált farkincával és élveztem a napsugarak lágy érintéseit csupasz testemen és a szellő gyengéd cirógatását. Mennyei érzés volt erotikával fűszerezve. Majd besétáltam a vízbe, ezen a részen nem mélyült hirtelen, 5 m-re voltam a vízben, ekkor már derékig elmerülve, és ahogy megfordultam, láthattam, hogy a velem szomszédos partszakaszon is nudisták élvezik a nyarat. Az egyik oldalon egy idősebb házaspár volt, a másikon pedig egy család vélhetően velem egy korosztályú kislány gyermekkel.
Amikor felmértem kik vannak mellettem, megfordultam és beúsztam a kellően hűs vízbe. Ahogy már úsztam kifelé mind a két szomszédságomat szemügyre vettem, hisz ezért jöttem ki, meg is álltam a vízbe ahol már leért a lábam. A házaspárból a férfi a hátán fekve napozott a nő pedig ült a parton felém nézve. Kb. 50 évesek lehettek, a nő enyhén molett és termetes elterülő lógó cicikkel nézet felém. Majd integetett köszönően nekem. Hú de nagyon megijedtem, de én is köszönően visszaintegettem, ekkor mér a férfi is felült és köszönt nekem.
A másik oldalon a család készült bejönni a vízbe, és ők is barátságosan köszöntek nekem. A nőnek kis cicije volt sötét bimbókkal, a puncija enyhén fazonírozva ilyen téglalap formában sötét szőrzettel. A férfi normál testalkatú, lógó természetes szőrzettel borított farokkal. A kislánynak még épphogy hegyesedő cicije volt, és gyenge pihés szőr fedte punciját, ami alól a szeméremdombja fehérlett, 13-14éves lehetett a kislány.
Én kimentem a partra, leültem a plédre, szárítottam magam a nap sugaraival és közbe néztem a családot, ahogy aranyosan játszottak a vízben. Matracon voltak a lányok, az apuka meg folyton borítgatta be őket a vízbe. Ez olyan kellemes hatással volt rám, hogy teljesen felállt a fütykösöm. Hasra is fordultam, mert a vízből kellően rám láthattak és nem akartam illetlen lenni. Már mikor nagyon melegem volt, hisz dél körül járhatott az idő, felkeltem, és mivel még mindig vastagabb voltam lent a farkincám, ahogy felálltam, beszaladva csobbantam a vízbe, ne nagyon vegyék észre merev farkamat. A hideg víz megtette hatását, elmúlt az izgalmi állapotom, és vissza kiúsztam a partra. Jól össze is ment a fütykösöm.
Ahogy szárítkoztam, járt az agyam. „A fenébe is azért jöttem hogy meztelen nőket láthassak, én átmegyek egy ürüggyel valamelyik szomszédhoz”. Ki is gondoltam, hogy megkérdem az időt az idősebb házaspártól. Lenéztem magamra, még néhol gyöngyözött rajtam a víz, és nagyon picike volt a kukim. Kezembe vettem és elkezdtem húzogatni rajta a bőrt. Nem úgy, hogy felálljon, csak egy picit megnőjön, így jobb az egomnak is, ha így látnak nem kis kukival.
Mikor már nagyobbacska lett a veszőm, nem húztam teljesen vissza le a makkomra a bőrt, és így besétáltam a vízbe a kavicsdombot megkerülve, és megpillantva az idős házaspárt. Mind a ketten a hátukon feküdve napoztak. Én már láttam őket, de még nem vettek észre, kicsit elbizonytalanodtam, hogy meg kellene fordulnom. De a lépteimre felfigyelt a nő, felült, picit megriadtan összezárta lábait. Na mondom most már nincs visszaút, és odamentem hozzájuk csupaszon, a kukimon kilátszó makkal.
– Elnézést a zavarásért! Csókolom! Azt szeretném megkérdezni, hogy hány óra van?
Felült a férfi is.
– Semmi baj, egy pillanat! – És elkezdett matatni a táskájában. A hölgy látta, hogy nem találja az órát, ő is picit hátradőlt, és magához húzta a táskáját.
Végig a hölgy telt egyben lógó melleit néztem, és ahogy hátradőlt szétnyitotta a lábait , és így láthatóvá vált tőlem pár centire egy igazi punci. Természetes barna szőr fedte, de ahogy hátradőlt, enyhén szétnyílt rózsája is. Nem tudtam nem nézni, de ez egyben elindította bennem a hormonokat, és éreztem vér önti el a vesszőmet, és elkezdet megemelkedni. Ahogy előásta az órát és mondta is az időt.
– Fél egy van.
– Köszönöm szépen.
– Csak egyedül vagy lent ilyen fiatal létedre?
– Igen, egyedül jöttem
És láttam, hogy a nő az emelkedő vesszőmre szegezte tekintetét. Nagyon ciki volt, és meg is ijedtem, hogy így reagáltam a dolgokra, és hogy illetlen vagyok. Már próbáltam a beszélgetést befejezni, és már fordultam meg ne lássák a meredező farkamat. Még egyszer megköszöntem kedvességüket, és visszamentem a plédemhez. Hiába megijedtem, ekkor már erőteljesen állt a farkincám, és lüktetett a makkom. Nem volt a vízbe senki, én leültem és megfogtam a vesszőmet. Már a makkom nyálkás volt az elő nedvtől, és elkezdtem húzogatni rajta a bőrt. Nagyon kellemes volt természetben maszturbálni, ad egy varázslatos gyönyört az egésznek. Hamar jött is az orgazmusom, oldalra fordultam, megfeszült a hasam, a lábam, egész testem és a kavicsos talajra lőttem ki felgyülemlett tejemet. Utána a hátamra feküdtem, és élveztem a megnyugvó pillanatokat. Még a hasamra folydogált a gyöngyöző ondóm. Egy kicsit el is szunyókáltam így a napon, és utána bementem a vízbe lehűteni magam, jó messzire beúsztam.
Mikor haladtam visszafelé, állt az idős néni a parton, és integetett nekem, hogy menjek oda hozzájuk. Mondtam, hogy egy életem egy halálom és elkezdtem feléjük úszni. Kiléptem hozzájuk, lenéztem magamra hát megint nagyon picik volt a farkam. Ott álltunk mind a hárman hirtelen kínos csend lépett fel. És a hölgy oldotta a feszültséget.
– Bemutatkozok neked, én Anna vagyok, a párom pedig István.
– Csókolom! Péter vagyok.
És kezet fogtam a hölggyel és az úrral is. Ahogy álltunk egymással szembe láttam, hogy a hölgy többször is a csupasz farkamra pillant. És hiába beszélgettünk, nem tudtam a szemébe nézni, végig az asszonyos melleivel, a nagy bimbókkal és a szőrös puncijával szemezgettem.
– Te mivel jöttél?
– Kerékpárral, és tekertem 10 km-et.
– Az szép nagy táv.
Csatlakozott a beszélgetésbe István, majd Anna folytatta.
– Mi kb. 3 óráig leszünk, ha gondolod, szívesen haza viszünk, mi is itt lakunk a környéken.
István vitte tovább a beszélgetést.
– Kombi Trabantunk van, elfér benne a kerékpárod, persze csak ha gondolod.
Aranyos kedves embereknek ismertem meg e pár perc alapján, de tényleg nem ezek a pedofil, hanem barátkozós stílusúak voltak.
– Persze, ha önöknek ez nem gond, nekem sem hiányzik ez a 10 km-es tekerés.
– Miért lenne gond, hisz akkor fel se ajánlottuk volna!
Majd Anna mondta, hogy ha így összebarátkoztunk, vigyem át a cuccomat hozzájuk, és beszélgessünk. Így is tettem, áttoltam a kerékpáromat hozzájuk, majd összeszedtem a ruháimat, táskámat, plédemet, és mentem már az összes motyómmal vissza. Mikor megkerültem a kavicsdombot, kicsit lefagytam. Anna nekem hátal volt négykézláb, és így kereset a táskájában valamit. Hú de nagyon szép látvány volt, még akkor láttam először élőben ilyen pózban női feneket, és a két fenékpofa közül erotikusan előbukkanó puncit. Barna szőr borította a puncit, de így is látszott a puncijának alakja, és középen az összetapadó hüvelybejárata hosszú vonásban. Elkezdtem leteríteni a plédemet, de eközben a farkam beindult, elkezdet merevedni, még nem volt vészes, de látható. Leültünk mind a hárman és beszélgettünk, mindannyian nyújtott lábal voltunk, és én végig Anna punciját néztem, nem tudtam nem nézni.
Anna kezdte megint a beszélgetést.
– Még ilyen csupasz péniszt nem láttam.
És érezhetően az ágaskodni kezdő farkamat nézte,
– Fiatalság bolondság, mi ilyenek vagyunk, az én korosztályomba ez már szinte divattá vált.
– Igen? De meglepően aranyos.
– Egy kicsit kellemetlenül érzem magam, nekem még ez az első nudista napom, és hát ez a helyzet számomra elég furcsa és…
– Igen, látjuk, hogy merev már picit a péniszed, de velünk ilyen téren úgymond szerencséd van, ezt toleráljuk, főleg így első találkozásnál. Ne légy szégyellős, itt csak mi vagyunk, így nem ciki.
– Köszönöm szépen kedvességüket, nekem ez tényleg egy megnyugtató élmény.
Még sokat beszélgettünk, nem volt szemérmes Anna sem, sokszor nagy belátásom volt érett puncijához. Nem tudom, hogy csak a melegtől izzadt, vagy nedves volt a hüvelye, de enyhén csillogós volt, mikor terpeszekben volt a lába forgolódásokkor. Ez hozta az eredményt is nálam, de csak kedves mosollyal fogadta mindig. Jött a három óra, elkezdtünk készülődni, felöltöztünk, és ahogy megígérték hazavittek. Teljesen a háztömbünk előtt tettek ki. Mondták, ha legközelebb lent leszek a tón, s látom őket, nyugodtan csatlakozzak hozzájuk. Rendkívül aranyos és közvetlen pár volt.

Szopás

Múlt hónapban a suli meghirdetett egy síelést Ausztriába. Kiderült, hogy azoknak lett meghirdetve, akik valamilyen versenyen – matek,kémia,fizika stb. – bejutottak az első 4 közé. Nekem szerencsém volt, harmadik lettem egy megyei matekversenyen. Kaptam is a meghívót. Leírták, hogy honnan és mikor indulunk, plusz, hogy mit kell vinnünk. Az utazást nem kellet fizetnünk, csak költőpénzről kellet gondoskodni. A szüleim marhára örültek, hogy az ő okos pici fiúk jutalom útra megy. Szombati napon indultunk.
A buszon vettem észre, hogy nem csak a mi sulinkból jöttek diákok. Még 2 iskola csatlakozott hozzánk. Az hosszú volt, de megérte utazni. Így utólag visszagondolva.
Délután értünk a szállásra. Majdnem a hegy tetején volt, hatalmas faház, ami már hotelnek minősült az én szemembe. A szobámat két idegen sráccal kellet megosztanom. Hamar összehaverkodtunk. Kiderült, hogy a zuhanyzó közös. Nincs külön fiú-lány. Ennek felettébb örültem. A délutánt ismerkedéssel és pókerezéssel ütöttük el. Estefele előkerültek a piás üvegek is. Kilenc után már sokan elmentek lefeküdni. Én pont a zuhanyzók felé pillantottam, amikor megláttam egy csajt törölközőbe. Gyönyörű volt. Vállig érő fekete haj,hosszú lábak…
– Na srácok, asszem elmegyek zuhanyozni.
A többiek annyira belemerültek a pókerba és a whisky-be, hogy észre se vették, hogy eltűntem. Berohantam a szobámba, felkaptam a törülközőmet és már repültem is zuhanyzóba. Illendően bekopogtam, de nem kaptam választ, így benyitottam. A lány éppen zuhanyzott. Gyorsan ledobáltam a cuccaimat, és beálltam a szomszéd fülkébe. Hallottam,hogy végez, úgyhogy én se folyattam már sokáig a vizet. Kiléptem a zuhanyzóból. A lány ott állt előttem teljesen meztelenül. Éppen testápolózta magát.
-Te..te..mit csinálsz itt? – kérdezte riadtan.
– Azt, amit te. Zuhanyoztam. – Felkaptam a törölközőm, és életbe lépő farkam elé raktam, hogy ne vegye észre.- Bocsi,ha megzavartalak.
– Semmi gond. – Nézett végig rajtam. – Ha már itt vagy, bekenhetnéd a hátam! – kezembe nyomta a testápolót, és hátat fordított. A pöcsöm ezzel elérte végeleges tűréshatárát. Leesett rólam a törülkozö. Szerencsére a csaj nem vette észre.
– Amúgy Vanda vagyok.
– Én Peti.
– Na mivan, nem kezded el? Akkor megkérek mást.
– Nem-nem, Már kezdem is. – Azzal a markomba nyomtam a kókuszillatú testápolót. Szétkentem a hátán. Hallottam, hogy kezdi a levegőt gyorsabban venni. Elmosolyodtam.
– Köszi – fordult meg hirtelen. – Most én jövök – mosolygott rám kajánul.
Lekapta rólam a törölközőt,és szembetalálta magát ágaskadó férfiasságommal.
– Szép… – mondta huncutul. Megfogta a testápolót, és a kezébe nyomta. Szétkente a tenyerén, majd hirtelen elkapta a farkam. Azt hittem ott helybe elélvezek. Elkezdte húzogatni. Én a melleivel kezdtem játszadozni, amelyek őszintén szólva csodásak voltak. Nem túl nagy, nem túl kicsi, pont optimális. Elengedte a pöcsöm, és a mellkasomat kezdte simogatni. Bátorságot merítettem, és elkezdtem lefelé haladni a testén. Elértem a már nedvtől csöpögő vénusz-dombját. Elkezdtem simogatni a csiklóját,majd lassan feldugtam neki két ujjamat. Vanda kéjesen felnyögött. -Menjünk át a szobámba. Én egyedül vagyok.- súgta a fülembe. Nem kellet kétszer mondania. Átrohantunk a szobájába, és egymásnak estünk. Levetettük magunkat az ágyra, és ott csókoltuk egymás testét, ahol értük.
Valahogy 69-es pózba keveredtünk. Elkezdtem nyalni. Felnyögött, és viszonzás képpen elkezdte nyalogatni a makkomat, majd lassan szájába vette az egészet. Valami földöntúli érzés volt. Eltöltöttünk így egy kis időt, és amikor már mind ketten az orgazmus felé közeledtünk, hirtelen abbahagytuk, és egymás mellé feküdtünk. Csókoltam a nyakát, a melleit, a hasát, majd elkezdtem újra nyalni. Szépen lassan köröztem a csiklóján, majd begyorsítottam. Vanda mindezt apró nyögésekkel egészítette ki. Megint lassítottam.
Megismételtem egy párszor, és amikor már nagyon vonaglott, elkezdtem ujjazni. Közbe egyre gyorsabban köröztem a nyelvemmel. Hirtelen megrázkódott, és egy hatalmas sikítással elment. Pihegett pár percig, aztán kezébe vette a szerszámom. Elkezdte verni, majd fölé hajolt, és lassan bevette a szájába. Én már teljesen kész voltam. Egyre gyorsabban csinálta,aztán abbahagyta, és csak a makkomat puszilgatta. Meg tudtam volna őrülni. Aztán újból bekapta, és elkezdte óvatosan szívni, közbe kezével is dolgozott. Nem kellet sok. Ő is észrevette, és abbahagyta az oboázást. Csak a kezét használta ezek után. Egyre gyorsabban, és gyorsabban, és végül… Bumm!! Elélveztem.
Csodálatos volt. Csaj még ennyire jól nem elégített ki. Feküdünk egymás mellet,és csókolóztunk,majd lassan álomba merültünk. Éjfélkor felkeltem,elköszöntem tőle, és visszamentem a saját szobámba.De előtte még megbeszéltük, hogy holnap is találkozunk. Az utazás 5 napos volt! Ennél jobb jutalom utazást nem is kívánhattam volna,mert ez tényleg jutalom volt..

17 éves szuka vagyok

17 éves középiskolás leány vagyok, egy tüzelő pinájú szuka. A magam 168 cm-vel elég alacsonynak számítok a 180 cm párom mellett. Testalkatom nőiesen telt, közepes mellekkel. Hajam hátközépig érő méz szőke. Puncimat rendszeresen borotválom, különösen hétvége előtt, amikor barátommal találkozom. Őt Tominak hívják, nyár óta vagyunk együtt, és szexuálisan elég túlfűtött a kapcsolatunk.
A történet, amit el szeretnék mesélni egy hideg téli éjszakán történt meg, egy pénteki napon. Aznap én délig iskolában voltam, ami még azt a kevés energiámat is leszívta, de teljesen fel voltam villanyozódva, hiszen péntek volt, ami azt jelentette, hogy végre találkozom Tomival. Az egész hétvégét nálam töltöttük, de mondanom sem kell nem sakkozással. A buszra menet beugrottam az útba eső drogériába, mert színes óvszert szerettem volna venni. Az akció sikerrel végződött, így nagy örömmel szálltam fel a hazafelé tartó buszra.
Otthon amint egyedül lettem ki is bontottam a dobozt, mert kíváncsi voltam milyen színűek. Volt benne: citromsárga, ami kiderült, hogy banános ízesítésű volt, aztán volt benne narancssárga, ami ugye narancs ízű volt és a 3. piros színű, azaz epres volt. Már alig vártam, hogy megkóstoljam. A délután folyamán megmostam a hajamat és ameddig az a törölközőbe csavarva várta, hogy megszárítsam szépen kiigazítottam az enyhén borostás puncimat. Olyan másfél óra alatt el is készültem mindennel és már mehettem is vissza busszal a városba Tomi elé. Nagyjából fél órát kellett várnom, mire az ő busza is beért. Addig az elénk táruló estéről fantáziáltam, már kezdtem nagyon beindulni, mikor végre megérkezett.
Csókkal és hosszú öleléssel köszöntöttük egymást, majd negyed óra elteltével felszálltunk a hozzám tartó buszra.
Miután hazaértünk, lepakoltunk a cuccainkat, átöltöztünk kényelmesebb ruhába lefeküdtünk és pihenéskeppen megnéztünk valami jó kis vígjátékot. A filmnek olyan fél7 körül vége lett aztán megvacsoráztunk. 7 órakor vacsi után szerettem volna megnézni a TV-ben egy műsort, ezzel is húzva Tomit. Az adás közepe körül már nem nagyon bírta, felém fordult megcsókolt majd lassan áttért a nyakamra. Itt gondoltam azt, hogy megállítom, amíg tudom, különben saját magammal sem bírtam volna.
– Tomi nem! – szóltam suttogva – Megmondtam majd este.
– Vandus kérlek – hangja lágy és cirógató volt – Tudom, hogy te is szeretnéd.
– Szeretném, nagyon is, de majd csak este – szólt a könyörtelen válaszom.
Ez után a próbálkozása után békén hagyott. Vagy legalábbis nem voltak ilyen nyílt támadásai. Miután vége lett az adásnak, amit néztem elmentünk együtt zuhanyozni. A fürdőbe lépve kacéran elmosolyodtam és lassan odaléptem hozzá, lágy csókot lehetve ajkaira. Lassan levettem róla a pólóját, majd a nadrágját. Itt megálltam, belenéztem azokba a csodálatos zöld szemeibe. Most ő következett. Érzékien kigondolta a felsőmet, majd egy laza mozdulattal leszedte rólam. A nadrágomtól pillanatok alatt megszabadított, de ő nem állt meg itt. Egy gyors mozdulattal levette rólam a melltartómat és a bugyimat. ezért cserébe én is megszabadítottam az alsónadrágjától.
Miután beállítottam a vízsugarat kellemes melegre, mind a ketten beálltunk alája és összevizeztük magunkat. Először én nyomtam a tenyerembe egy kis tusfürdőt és kentem be vele a hasát, kezeit. Szépen lassan masszíroztam bele testébe a habot. Majd haladtam a hátán keresztül a lábai felé. Mikor elég habosnak tulajdonítottam a vizet felé irányítva alaposan lemostam. Ez után következett Tomi. Ő is fentről lefelé haladt, először a kezeimet kente be tusfürdővel majd a nyakamon át kezei a mellemre, tértek át.
Sokáig masszírozta őket a kellemesen meleg habbal, majd mikor már látta rajtam a belső küzdelem jelét, hogy ne támadjam le ott helyben áttért a hasamra, és a hátamra. Lassú mozdulatokkal haladt végig a lábamon és mosta le rólam a habot. Miután gyorsan megtörölköztünk és egy nagyon minimálisnak mondható ruhadarabot magunkra vettünk, bementünk a szobámba. Ahogy betettem mögöttünk az ajtót, Tomi abban a pillanatban letámadta ajkaimat. Forró csókunk alatt lassan odavezettem a fotelhoz majd leültettem rá.
Gyors mozdulattal megszabadítottam a pólótól, amit magára vett, és letérdeltem elé. Először megcsókoltam az ajkait, majd szopogattam a fülcimpáját és apró csókokkal beborítva testét haladtam egyre lejjebb és lejjebb. Közbe vissza visszatérve ajkaihoz és füleihez. Érzékien lassú mozdulatokkal húztam le róla alsónadrágját, és elém tárult meredező férfiassága. Apró puszikkal borítottam be, majd lassan a számba vettem. Lágyan szívogattam, nyalogattam a nyelvemmel, apró kis köröket rajzolva így a makkra. Lágyan szívogattam, hol gyors ütembe, hol lassabban. Közben a kezemmel is rásegítettem lágy mozdulatokkal. Egy idő után lehajolt hozzám, megcsókolt, majd a fülembe suttogott.
– Kicsim, most te jössz.
Hangjától teljesen libabőrös lettem. Felállított majd karomnál fogva az ágyra fektetett. Lassan lehúzta rólam, a nedveimtől már teljesen elázott falatnyi kis bugyimat. Rám szólt, hogy csukjam be a szemem és élvezzem. Hanyatt feküdtem széttárt lábakkal és vártam. Hangtalanul közeledett felém, arra észleltem, hogy apró puszit adott a szám szélére. Körbepuszilgatott majd egy forró csókot váltottunk. Apró csókokkal haladt végig nyakamon, majd kezdte heves nyelvcsapásokkal ostromolni égnek álló mellbimbóimat. Egyre hevesebben szívogatta, cirógatta nyelvével, amit halk nyögésekkel jutalmaztam. Melleim kényeztetése után hasamra adott puha csókokat majd, haladt egyre lejjebb. Apró puszit lehet csiklómra, heves nyelvcsapásokkal izgatta tovább.
Mindeközben egyik ujját belém lassan hüvelyembe dugta, és gyors mozgatása közben továbbra is lassú nyelvcsapások közepette évezés közelébe kerültem, hirtelen mindent abbahagyott, és az asztalhoz lépett. Hamar felhúzta az óvszert, majd felém hajolt és lágy csókot lehet ajkaimra, és hirtelen mozdulattal hatolt belém. Lábaimat felhúztam és térdemnél tartottam őket, Tomi pedig gyors mozdulatokkal mozgott bennem. Nem kellett sok és hatalmasat élveztem, pár pillanattal később Tomi is követett. Pihegve néztünk egymásra. A tökéletes éjszakát egy forró csókkal zártuk le.

Térdre rogytam és szopni kezdtem

Még mindig a délelőtt történtek zakatoltak a fejemben. Miért is kellett bemennem abba a bankba. Valami vonzott, de amikor megláttam Johnt, már tudtam, hogy nem kellett volna engednem a csábításnak. Amikor meglátott, már éreztem, hogy nincs menekvés. Az a ravasz mosoly ott húzódott a szája sarkában.
– Szervusz Nikol, milyen gyönyörű vagy, semmit sem változtál.
– Oh John, kérlek, ne udvarolj, már nem vagy rám hatással.
– Drágám, csak nem azt akarod mondani, hogy nem élvezted a velem töltött órákat?
– Ó dehogynem, és a legélvezetesebb az volt, amikor szó nélkül leléptél.
– Ne mondd, hogy még mindig ez miatt haragszol rám?
– Ugyan John, hagyjuk ezt, olyan régen volt.
– Régen.
– Had hívjalak meg egy kávéra, elmagyaráznám a történeket.
– Köszönöm nem, sietek.
– Kérlek, csak egy kávé, ígérem, nem teszek semmi rosszat.
Ebben a mondatában benne volt minden. A rossz, az nagyon is jó volt, és a lelkem mélyén azt akartam,hogy ismét megtörténjen. De nem hagyhattam, hogy megint levegyen a lábamról. A lehető leghűvösebben viselkedtem, mégis ő egyre pimaszabbul mosolygott és bókolt, amitől tudta jól, hogy elolvadok. A kávézó, egy csendesebb zugában ültünk le. Meg sem lepődtem, hogy nem szembe, hanem mellém ült. A pincér hamar kihozta az italokat, aztán sietve elviharzott az újabb vendégekhez.
Hallgattam, hogyan kezdi el mosni magát, a két évvel ezelőtti nap miatt. Szavai, mintha üvegfal mögül jöttek volna, én már csak az utolsó esténkre tudtam gondolni.
Úristen, mi történik velem? Éreztem ahogy keze, végigsimít a combomon. Ágyékom, máris forrón lüktetett, melleim megemelkedtek, és olyan szaporán vettem a levegőt, hogy majd szétrobbantam. Tudtam, hogy ismét győzött. De nem bántam. Két éve nem volt senkim.
Azt akartam, hogy ismét egymáséi legyünk, úgy mint régen.
Szállodai szobájában kellemes szantálfa illat volt, és félhomály a behúzott függönyöktől. Pezsgővel kínált, de nem akartam becsípni. Szerettem volna teljesen önmagam lenni.
És az is voltam.
A zenelejátszóból halkan megszólalt egy Nightwish szám, amit nagyon szeretek. A hátam mögé lépett, és leengedte a hajamat. Éreztem, ahogy felsóhajt. A nyakamat csókolta, én meg hátra nyúltam a nadrágjához. Férfiassága, máris menetkész volt. Még mindig a hátam mögött állva levette a blúzomat, és a melltartómmal pepecselt. Segítettem neki, majd ki csatoltam az övét. Megfordított, és a számat kereste. Nyelve vadul simított végig ajkaimon, majd kicsit megharapta a szám szélét. Ettől teljesen beindultam, tudta jól hogy már az övé vagyok, és ő az enyém.
Térdre rogytam előtte, és szopni kezdtem kőkemény farkát, miközben ő a melleimet markolta. Az ágyra húzott, és felvettük a klasszikus 69-es figurát, én voltam alul. Szinte sikítottam a kéjtől, de én sem maradtam adósa. A farka tövét és a heréit szoptam. Tudtam, hogy mennyire szereti. Aztán hirtelen leugrott rólam, és megfordított. Vágytam arra ami ezután következett. Senkivel nem volt olyan izgató az anál szex, mint Johnnal, és nem kellett könyörögnöm neki. Négykézláb térdeltem miközben a hátam mögé állt. Először nyelvével izgatott, majd az ujját dugta a popsimba. A csiklómat simogattam, miközben ő gyengéden bedugta farkát. Felnyögött, és én is. Egyre ütemesebben dugta a fenekemet. Egyik kezével a mellemet markolta, míg a másikkal a hajamba kapaszkodott. Végtelen vágtába kezdtünk, egyre hangosabban nyögtünk. Vérünk forrón lüktetett, és már csak a csúcs mámora állíthatott meg minket. Éreztem, hogy figyelme kicsit kihagy, de már azt is tudtam, hogy miért. Halkan zúgó vibrátor kúszott vágytól tocsogó puncimba. Mintha felnyársaltak volna, de ez a kettős nyárs olyan hatással volt rám, hogy szinte hörögtem a kéjtől.
Amikor elélvezett, elöntötte a forróság a popsimat.
Verejtéke a hátamra csöpögött,és csak ölelt,mintha soha nem akarná,hogy véget érjen.
– Még mindig kívánlak!
és éreztem, hogy farka még készen áll, egy újabb menetre.
Nem kérettem magam. Vad csókcsatába kezdtünk, miközben ujjamat én is a popsijába dugtam.
Felnyögött.
– Nikol. Ne… hagyd… abba…
Aztán a hátára feküdt, és én a farkára cuppantam. Szívtam és nyaltam, miközben a heréit masszíroztam. Újra csak a 69-es nél kötöttünk ki,de most a nyelve helyett a vibrátort járatta meg lucskos pumcimban. Amikor megéreztem nyelvemmel, hogy a farkán végigfutó csatorna megtelik, már tudtam, hogy elélvezett. Mohón nyeltem édeskés nedvét, amitől én is annyira begerjedtem, hogy felnyögtem a rám törő orgazmustól…
Egymás karjaiban hevertünk, a hűvös szatén lepedőn. Mindketten tudtuk, hogy egyhamar nem lesz ilyen élvezetben részünk.
Később, miután mindketten lefürödtünk, felvettem olivazöld színű blúzomat, és a hozzá illő mini szoknyát. John, visszavitt a Szt. Earl térre, majd gyengéden megcsókolt. Még a hatása alatt voltam, ezért mire felocsúdtam, már csak a távolodó sziluettjét láttam, amint beül az autójába.

Titkos házaspár csere – igaz történet

Az élet néha olyanonkat produkál, hogy csak néz az ember. Jó házasság. Jóképű férj. Édes kisgyerek. Szülés után visszanyert, lányos, sportos alak. Szuper állás. Ezeket rendszeresen tudatosítottam magamban, mert az embernek örülnie kell, amikor minden stimmel az életében. És akkor…


Nyolc éve voltunk együtt Kristóffal, szerelemben, szeretetben. Építettük a karrierünket, néha kevesebbet figyeltünk egymásra, de gondoskodtunk arról, hogy évente legalább háromszor elutazzunk valahová, ahol kettesben lehetünk. Erre a fiunk születése után is figyelni akartunk.
– Boldog szülinapot! – lépett be a hálószobába egyik reggel Kristóf, karján Marcival, és szépen becsomagolt ajándékot tett az ágyra. Alig voltam még magamnál. Odakint még csak akkor kezdett világosodni, az egyéves Marci édesen gőgicsélt Kristóf kezében, már túl volt a reggeli kakaóján. Kibújtam az ágyból, kibontottam a dobozt, és valósággal szíven ütött a gyönyörű gyűrű, amelynek közepén egy brill ragyogott.
Felálltam, Kristófhoz léptem, átöleltem őket. Az én két „pasimat”. Kristóf azután elvitte Marcit a bölcsibe, én pedig beköltöztem a fürdőszobába. Meglepődtem, amikor Kristóf visszajött. Belépett a fürdőbe, épp kiszálltam a kádból és a tükör előtt bekentem magamat testápolóval. Kristóf mögém állt, átölelt, és azt mondta:
– Gyönyörű vagy, Gabi. Szebb a tested, mint egy húszévesé. Csak ezt akartam mondani – csókolt a nyakamba. Nevettem, de közben a tükörbe néztem. Negyvenedik születésnap – és a tükörben egy fiatal nő állt velem szemben, ruganyos, izmos testtel, formás mellel, ránctalan arccal. Elégedett voltam mindennel, amit eddig elértem. Felhőtlenül boldog voltam a negyvenedik születésnapomon.
A családi ünneplést pénteken tartottuk, szombaton pedig a barátainkkal ünnepeltünk egy étteremben. Összesen hatan voltunk, két baráti házaspárral: Judittal és Zsolttal, valamint Ágival és Zsomborral. Judit a lánykori barátnőm volt, Ágiékat pár éve nyaraláson ismertük meg. A főételek után érkezett a torta, tűzijátékkal, és én eléggé zavarban voltam, ugyanis a környező asztaloktól mindenki minket figyelt, mivel még zenei kíséretet is kaptam a tortához. Vártuk, hogy elégjenek a tűzijáték gyertyái, és a villódzó fényen keresztül éppen a velem szemben ülő Zsombort láttam. Meleg barna tekintete lágy volt, ahogyan nézett rám.
Az volt az érzésem: ebben a tekintetben el lehet veszni… Aztán a gyertya elaludt, Kristóf megcsókolt, majd mindannyian puszival köszöntöttek. Az est további részében önkéntelenül újra és újra Zsombor felé kalandozott a tekintetem. Érdekes, hogy évek óta összejártunk több-kevesebb rendszerességgel, szerettük őket, de azon az estén, a tűzijáték fényénél történt valami, ami miatt másként kezdtem látni Zsombort.
Kétgyerekes, megbízható családapa, felelős beosztású férfi, hűséges férj – hasonlóan Kristófhoz. Addig nem tartottam különösebben jóképűnek, de ahogy a tűzijáték sárgás szikrái visszatükröződtek világosbarna íriszében, bennem is felszikrázott valami. Nyolc év után először fordult elő velem, hogy egyáltalán észrevettem egy férfit, hogy nőként néztem valakire.
Zavartan búcsúztam el a barátainktól, magam sem értettem, mi történt velem egyetlen másodperc alatt, mi változott, mi kavart fel annyira, hogy rám telepedhessen a zavar. Azt gondoltam, talán minden elmúlik majd, ahogyan jött, talán másnap arra ébredek, hogy elmúlt ez a hangulat, hogy tévedés volt ez a pillanat. De a zavartság megmaradt, és egyre jobban vágytam rá, hogy újra láthassam őt.
– Ez vágy. Sima szexuális vágy, vagyis ösztön – mondta pár hét múlva az egyik legjobb barátnőm, „párkapcsolati szakértőm”, Lilla. – Rád törhet egy pillanat alatt, és el is múlhat, ahogy jött. Valószínűleg ő is hasonlóan érez, mert ezek a pillanatok kölcsönösek.
– És ha nem? – kérdeztem aggodalmasan, bár nem is tudtam biztosan, miért aggódom: hogy elmúlik, vagy hogy nem múlik el belőlem a vágy.
– Ha nem, akkor döntés születik, gondolom én – vonta meg a vállát. – Csak Kristóf meg ne tudja, és persze Zsombor felesége sem. Reméljük, hogy egy alkalom, és kisül belőletek a feszültség. Mert ha nem, akkor ez már nem csupán vágy. De ne beszéljünk most erről, lehetséges, hogy egyik nap valóban arra ébredsz, hogy nevetsz ezen a vágyadon, és múlt időben beszélhetsz róla…
Hát ez a feszültség nem akaródzott múlni. A születésnapom után kétszer találkoztunk Zsomborékkal, egyszer ők jöttek hozzánk, egyszer mi mentünk hozzájuk. Mindkét alkalommal többször összekapcsolódott a tekintetünk, és beleborzongtam a pillantásába. Ugyanúgy beszélgettünk, mint régen, de a társalgásunk lassanként már két szinten zajlott: a társasági szint alatt a nő és a férfi adott óvatos, de félreérthetetlen jelzéseket egymásnak.
Minden este azzal aludtam el, hogy elképzeltem, milyen lenne, ha ő meg én szeretkeznénk, ha mindketten társat cserélnénk, és ő meg én együtt élnénk… Egyre durvább álmok tolakodtak elém, bizony, megfordult a fejemben, hogy esetleg Zsombor a végzetem, hogy nem véletlenül találkoztunk annak idején azon a nyaraláson. Közben szerettem, ugyanúgy szerettem a férjemet, de mégis Zsomborról ábrándoztam. Veszélytelen álmodozás volt, hiszen kettesben még sosem találkoztunk.
Aztán egyik nap felhívott azzal, hogy oda tudnám-e adni neki az egyik reprezentatív felmérésünk adatait, mert a cége szeretné használni az egyik projekthez. Attól kezdve naponta hívtuk egymást, persze csakis a felméréssel és a projekttel kapcsolatban, de érezhetően ellágyult a hangja, amikor velem beszélt, és éreztem, hogy az enyém is megváltozott, amikor ő volt a vonalban. Egyre izgalmasabb és egyre veszélyesebb játékot játszottunk. – Ez már nem csupán vágy – közölte Lilla. – Azt lerendeztétek volna ennyi idő alatt. Vigyázzatok, mert simán lebukhattok.
Amikor személyesen adtam át néhány iratot, Zsombor annyira zavarban volt, hogy teljesen idétlenül viselkedett. Azt gondoltam, meggondolta magát, és mégsem érdeklődik irántam. De másnap valami fura alibivel felhívott. Hétvégenként nem beszéltünk egymással, holott korábban ilyen gyakran előfordult – most valószínűleg mindketten attól tartottunk, hogy a hitvesünk észreveszi a hangunk változását, amikor vonalban vagyunk. A feszültség annyira nőtt bennem, olyan türelmetlenné váltam, hogy én erőltettem a következő találkozást. Érdekes volt, mert Zsombor többször igent mondott, aztán valamire hivatkozva mindig lemondta a találkozót.
– Fél. Vissza akar lépni. Mérlegel. Nem mer belemenni – sorolta Lilla.
– Mitől fél? Egy halom iratot kért, és egy kávézóban találkoznánk. Nincs oka félelemre, nem gondolod?
– Az érzelmeitől fél. Attól, hogy nem tud ellenállni neked, és hogy megtörténik az, ami eddig sosem, de amire mindketten vágytok.
Végül felhívtam, és azt mondtam neki, muszáj kérdeznem tőle valamit, személyesen. Vonakodva bár, de beleegyezett a találkozóba. Már ott állt a hotel előtt, ahová a randit megbeszéltük. Amikor meglátta, hogy kiszállok a kocsiból, önkéntelenül is elmosolyodott. Odaléptem hozzá egy puszira, majd ő kicsit elhátrált.
– Tettem valami rosszat, hogy ennyire furcsán viselkedsz velem? – vágtam rögtön a közepébe. – Ha igen, akkor mondd meg, mert tudd, hogy egyáltalán nem akartalak megbántani, még ha esetleg te úgy érezted is…
– Nem, nem bántottál meg, úristen, hogy jutott ez eszedbe? – nézett rám melegen, és magához ölelt. A torkomban dobogott a szívem. – Csakhogy ez, amit érzek, ezt nem lehet! Gabi, ezt tudjuk, hogy nem lehet… Nem tisztességes, nem lehet…
Csak álltunk ott, összeölelkezve, ki tudja, mennyi ideig. Közben csepergett az eső, és ő szorított magához, mint aki sosem akar elengedni, bennem pedig szomorúság és boldogság érzése kavargott. A nyakamba hajtotta a fejét, és lassan megéreztem, ahogy megcsókolja a nyakamat, majd az arcomat, és szép lassan a számhoz ért. Hónapok óta erre a forró, szenvedélyes csókra vágytam. Ott álltunk az utcán, a sötétben, csöpögött ránk az eső, és forrón csókoltuk egymást, percekig vagy akár órákig. Egészen ránk sötétedett, és egészen elzsibbadt a szám, amikor el tudtunk válni egymástól. Szó nélkül beültünk mindketten az autónkba és elhajtottunk.
Bűntudat, vágy, szerelem, szeretet – ezek az érzések kavarogtak bennem. Marcit már hazavitte az anyukám, és elég furcsán nézett rám, amikor megérkeztem (vagy csak én éreztem így). Attól kezdve vártam, hogy történjen valami, hogy legyen folytatás, majd megőrültem, hogy Zsombor hívjon fel végre, de nem hívott, és Zsombor külföldi útjára hivatkozva Ági lemondta a következő közös vacsoránkat. Tudtam, hogy nem hívhatom fel, de vajon lesz-e folytatás? Csakis erre gondoltam, és arra sokkal kevesebbet, hogy férjes asszony vagyok, hűséges, jóképű férjjel… Tudtam, hogy Zsombornak kell hívnia, és azt is tudtam, ha ő úgy dönt, hogy ne menjünk tovább, akkor nem teszek ez ellen. Szinte szétrobbantam a feszültségtől, de nem tehettem semmit. Nem küldhettem SMS-t, e-mailt, nem hívhattam. Hiszen már kiterítettük a kártyáinkat.
Azért folyamatosan a hívását vártam, és ez őrjítő volt. El is vállaltam egy kétnapos, vidéki előadást, amikor legalább hivatalból kikapcsolhattam a telefonomat. Sopronban szálltam meg, és délután, az első munkanap után jelentkeztem be a szállodába.
– Egy éjszaka lesz, igaz? – kérdezte a recepciós, amikor valaki megérintette a vállamat. Hátrafordultam, és az első csodálkozás után berobbant bennem a vágy. Zsombor volt az, öltönyben, elegánsan. Kongresszuson vett részt, éppen Sopronban. Teljesen véletlenül.
Egyikünk sem ejtett szót a vacsora alatt arról az átcsókolt estéről, de szinte vágni lehetett közöttünk a feszültséget. Aztán jött az éjszaka, és nem volt kérdés egyikünknek sem, hogy együtt töltjük. Mámorító volt, ahogyan hozzám ért, borzongató, ahogyan az ujjaival játszott a testemen, ahogyan csókolta a számat, a bőrömet. Erre vágytam hónapok óta, de álmaimban sem gondoltam arra, hogy ennyire csodás lesz. Másnap együtt reggeliztünk, szomorúan-boldogan, aztán ki-ki ment a dolgára.
Később megbeszéltük, hogy muszáj befejeznünk, mert ez nem csupán vágy, hanem szerelem. Mindketten sírtunk, de tudtuk, hogy vagy befejezzük, vagy nem tudjuk kontrollálni, mi történik velünk – és a családunkkal – a továbbiakban. Hetekig kiborulva jártam dolgozni, otthon próbáltam leplezni a szomorúságomat.
Aztán jött Zsombortól egy SMS. Válaszoltam. Aztán jött egy telefon. Szerelmes, kínlódó beszélgetés. Aztán még egy hívás. És most perceken belül mindketten indulunk a repülőtérre, külön-külön, hogy a váróban majd találkozzunk, és „szakmai útként” néhány napot Párizsban töltsünk. Hogy azután mi lesz? Ki tudja. Jó lenne, ha valaki tudná!

Hajnali állomás

Körbekerültem a csupa-szöglet épületkolosszust. Mintha formákkal és színekkel ismerkedő gyerek építette volna: a formát a kocka és a téglatest, a színskálát a szürke jelenti.
Egy elpusztult lámpa tövében – éppen ott terveztem pisilni – rendőrségi autó áll lesben, utasai egymásután kipöccintenek egy-egy parázsló csikket.
Az óriáscsecsemő gigantikus középső kockáján ásít a bejárat rovarok által ostromlott üvegje, jobbra és balra wc térdig kopott ajtója. Egy szuvas csempe mértani közepére fejmagasságban, szabályos szögletes betűkkel kiírva: SZOPNÉK AZ UTOLSÓ FÜLKÉBEN 13 H-KOR.
Éjfél elmúlt. Holtidő a vonatok számára, csak a hátsó vágányokon nyikordul meg néha az élet értelmetlenül vakkantó, visszhangos, erősítő tölcsérek nyomán. Középen kezdődően, a kijárattól balra elnyúlva, teljesen sötétbe burkolózva, egy mozdonytalan kocsisor lapul, domború tetején megtorpannak és elvesznek az aláhulló, fakósárga fények. Talán ez lesz az én vonatom – majd négy-öt óra múlva.
Két alak a sötét sarkon, egyikük a rókaképével kötözködő pillantásokat lövellt felém kapucni alól, a másik prédára vadászó tekintetét körbesompolyogtatja a falak mentén.
Jellegzetes vasúti óra minden percben hangos zökkenéssel tovább tolja a lomha perceket.
Újabb körre indulnak lábaim a félhomályban. Ha vonatindulásig rónám, mint bekötött szemű lómalom, még legalább 48-szor látnám újabb fénylő röppályája ívét a rendőrségi autó ablaka és a töredezett beton között.
A koncert a várt adrenalin-mennyiséget szabadította fel – kéthetente-havonta kijár nekem egy ilyen kikapcsolódás még szorgalmi időszakban is, nemhogy nyáron – az élőzene húsbamarkoló élménye megéri ezt a kevés, utána következő várakozást. Kicsit unalmas egy éjszakai vasútállomás.
Megborzongtam. Átjárt a mozdulatlanul lebegő hajnal lehelete.
Az egymásmellé pakolt óriási kockák és téglatestek egyikének mélyén, egy nagyméretű várócsarnok szakadt padján alvó alak. Szinte hallom hangos lélegzetét, húsevésről álmodó horkantását, és a tescos-szatyor zizzenéseit minden zaklatott mozdulatánál. Még a kellemetlenül körbesűrűsödött, ragacsos szagot is érezni véltem a porcsíkos ablakos keresztül. Másik váróterem-rekeszben bennfentes vasutasok kipakolták a nappalról megmaradt elemózsiájukat, és – pótvacsora vagy előreggeli gyanánt – egymás adagjából csipegettek jóízűen.
Két lány érkezett duruzsolva-nevetgélve, talán ők is a koncertről tartanak hazafelé. Hosszan beszélgetnek a bejárat mellett, óvatosan szemrevételezve a kék-fehér autó mélyén megbújó egyenruhásokat. Még egy kis flört beleférne az éjszakába! – árulkodnak a pillantások.
A sötét beszögelés felől mohó rókatekintetek mérik fel a csajokat tetőtől talpig, talptól tetőig, amennyire ezt a távolság lehetővé teszi, s képzeletben félredobálják azt a néhány felesleges, didergősen összehúzott ruhadarabot.
Az elhanyagolt alvó felnyitja sűrű szemhéjait, és mint a tüsöksöprű, megvizsgálja az egyébként üres terem minden szegletét, megszámolja a cipőit és eligazítja a lecsúszófélben talált reklámszatyrot.
Egy tartályvagonokból álló szerelvény kocog át az állomáson, a hangszóró elégedett vakkantásokkal nyugtázza a sikeres műveletet.
Csikorgó kerekekkel, szinte milliméterekre a bejárattól megáll egy autó, és egy vidám család kászálódik ki az ülésekből. Mintha egy perce még a táncparketten ropták volna, üveggel a kézben, valami lagziban, úgy néztek körül, lassan dolgozták fel a helyszínváltozást. A sofőr is kiszáll, és halmozott beszédhibásként, érthetetlenül formálva a szavakat, kedélyesen búcsúzkodik. Talán ő tűnt a legjózanabbnak a bálban, ezért kérték meg alkalmi fuvarra.
A rendőrök irányába néztem kíváncsian: erre mit lépnek? Inkább pihennek még.
A két lány elhallgatott, ahogy közelebb értem, és – mint kiállítási tárgyat – érdeklődéssel szemléltek. Amint néhány lépést elhaladtam, egyikük a város felé indult – ezek szerint csak kikísérte a barátnőjét a hajnali vonathoz -, a másik belépett a csarnokba. Az előbb érkezett család hímje hirtelen felvette az összehúzódva formátlannak tűnő lány lépteit, s közvetlenül a nyomában, viccesen utánozva annak mozgását, a női wc felé tartanak. Akár egy kétszemélyes katonai díszszemle, melynek egyik szereplője fiatal lány, a másik egy fiatalos, de részeg koma. A csaj észrevehetett valamit a cselszövésből – talán a család másik 3 tagjának kuncogása tűnt fel -, mert megtorpant, mire a családfő beleütközött és göcögve hahotázott a visszhangzó csarnokban saját, határtalan humorán. A lány egyedül tűnt el a wc-ajtó mögött, a vidám família pedig hunyorogva tanulmányozni kezdte az előírásszerűen kifüggesztett menetrendet, néha olyan mozdulatokat téve, mintha vagy a falat, vagy a táblát megállásra kellene bírni, esetleg a viccesen hullámzó, szürke-mégszürkébb padozatot lerögzíteni, amíg sikerül megtalálni a hatalmas táblázaton a Föld nevű bolygót, s ezen belül csak egyetlen időpontot: a vonat indulását.
Nem telik az idő – állapítottam meg. A monstrum óra nagymutatója elsumákolja a haladást, amikor nem tartom szemmel.
A koncerten ismerőst is találtam, afféle havert, akivel máskor is megittunk egy sört. Segíteni szokott a zenekarnak ki- és bepakolni a hangfalakat, s cserében ingyen mehet be a műsorra, sőt ezért otthonosan mozog a kulisszák mögött. A csajok közül többeket megtévesztett ez a jövés-menése a színpad és az öltöző körül, könnyen a zenekar külsős tagjának tekintik.
Beültem az egyik váróterembe, és jót mosolyogtam azon a képen, ahogy pár órával ezelőtt a haverom felsegített egy lányt oldalt a dobogóra – vagy inkább színpadra -, egyik kezével a szép testű barna kezét fogva, másikkal a fellépő jobb láb és a hátul maradó bal találkozási pontjában keresgélve. Amikor mindkét lába felért, mosollyal nyugtázták egymás felé az akciót, és eltűntek a hátsó függöny mögött felhalmozott poros díszletelemek között. Haverom mindig tud olyan eldugott pontot mutatni a csajoknak, ahonnan szinte testközelből élvezhetik a koncertet, s ahol ő szorosan mögéjük állva, zavartalanul csöcsörészi a műélvezőt.
– Egy perc alatt kiderül, lehet-e továbbmenni, vagy megmaradunk a cickók és a segg markolászásánál… – oktatott ki már régebben.
Újabb tartálykocsik haladtak át kattogva rendeltetési helyük felé.
Belépett az egyedül maradt lány, nyomában a kívülről előkerült, felélénkült szakadttal. Az ablakon túlról felsejlett a két srác bámészkodása, ők sem érthették, mit akarhat a szépség a szörnyetegtől, vagy fordítva. Ezek leültek egymás mellé, és a csaj érdeklődéssel hallgatta az otthontalan koma – távolról nyúlósnak látszó – szövegét. Olyan élénken magyarázott, miközben lassan összeért a homlokuk, hogy minden nyomatékul szolgáló gesztussal megérintette valahol a női testet.
Nem akartam bámulni őket, ezért útra keltem a kiakasztott hirdetményeket tanulmányozni, s újra körbekerülni az állomás épületét.
A beton eddigre kisugározta és elfelejtette a nappal összegyűjtött valamennyi melegét, és hűvös hajnali szellő kezdett lengedezni. A rendőröknek lejárhatott a műszak, vagy csak teljesíteniük kellett a kilométer-tervet: eltűntek a környékről.
– Melyik lesz a…? – igyekeztem megtudakolni a táplálkozó bakteroktól.
Egyikük az egyetlen vonat irányába mutatott lekezelően. Tudhatnám, hogy csakis az mehet arra, emerre utazni akarok, még ha nem is tudtam befejezni a kérdést.
A gazdátlanul árválkodó szerelvényről nem kis erőfeszítéssel, mintha száguldó vonatról igyekezne hatalmas csomagokkal leszállni, a nemrég megismert családfő kászálódott le. Megcélozta a mozdulatlan kocsihoz képest eszeveszetten száguldó peronrészt, és görcsösen kapaszkodva a lépcsőbe, sikerült talpon maradnia. Elindult az orra után, kicsit vizsgálgatta a sötét büfé pultjait, majd farkasszemet nézett a mély beszélgetésbe elegyedett lány topis partnerével. Olyan testtartást vett fel, mintha a következő percben meg kellene küzdenie az egyetlen nőstényért a vasúti dzsungelben, majd inkább visszatért az utasokra és indulásra váró, sötét vonatra.
Mélypontjára zuhant a hajnali hőmérsékletindex. Milyen jólesne ebből a hűs fuvallatból napközben egy kis ízelítő!
A vasutasok beköszöntek egy, a peronról nyíló, kiszögellő, csupa-ablak helyiségbe. Valahol a háttérben egy tévé vibrált. Bizonyára nem invitálták be őket, mert kis tanakodás után a sötétlő vonat irányába baktattak a bakterok. Megálltak ott, ahol azt a mozdony hiánya tette szembetűnővé, majd egyikük elindult a legutolsó vagon felé, ketten pedig visszabattyogtak az épületbe. Kicsivel később abban a váróteremben láttam őket, ahol eddig a lány és a sokbeszédű koma tartózkodott.
Kattant az óra a fejem felett.
Elhatároztam, hogy felülök a vonatra, az sem baj, ha elalszom, hiszen jó irányba fog vinni majd… Mikor is? Inkább nem néztem az órára… Soká még!
A legelső kocsinak csukva volt az ajtaja, viszont több ablak is tenyérnyire nyitva; talán fel sem lehet húzni rendesen. A másodikon csak jól zárt ablakokat láttam, de a nyitott ajtó mellett valami folyt éppen a sínek közé. Éppen továbbléptem volna, amikor kocsi végében megpillantottam a család két tagját. Egyikük a nyitott wc-ajtón kívül, nevetgélve igazgatta a ruháját, a másik bentről csicseregve szóval tartotta. Érdekesnek bizonyult látni e humoros család fiatalabb felét, ahogy meglepődnek, amikor hangtalanul felléptem a lépcsőn. Az egyik lány még mindig a dereka körül és alatt rendezgette a ruházatát, a másikuk a wc-kagyló fölött kucorgott – hozzá nem érve ahhoz -, lehajtott fejjel figyelte, amint kifolyik az, ami mindjárt a sínek közé kerül.
Pillanatnyi döbbent csend után felcsattant a nevetésük.
– Nem akartalak megijeszteni benneteket – mondtam ártatlan képpel.
– Megijedtem, hogy valami vasutas jött megnézni, ki mer az állomás közepén pisilni… – válaszolt cseppet sem ijedten, aki bent guggolt.
– Körbehugyozod az egész pályaudvart! – zsörtölődött a másik, mintha nem ő is éppen ezt művelte volna az előbb.
– Csak nyugodtan, lányok… – Kezem már a belső ajtó kilincsén.
Leültem eggyel előbb, mint ahol a család idősebb felének alvós hangjait hallottam.
Jó választásnak bizonyult a helyfoglalás, mert a lányok kicsivel később velem átellenben foglaltak helyet, a szülőkkel párhuzamosan. Egyikük néhányszor lapos pillantásokkal felém nézett, miközben óvatosan kontrollálta, hogy a szülők ebből nem vesznek semmit észre. A másik lány végigfeküdt az ülésen, pozíciómból csak felhúzott, karcsú lábait láttam térdtől lefelé.
Néztem kifelé a sötétbe. Távol egy bevágott kocsiajtó puffant.
Nyeleseket pislogtam. Úgy éreztem, elnehezülnek a szemhéjaim, s menthetetlenül leterít az álom. Az éber csaj egyre virgoncabbá vált, ahányszor odanéztem, mindig egy újabb mosolyt küldött felém. Rámutatott a testvérére – talán a húgára -, s mivel értetlenül néztem, megértette, hogy ebből a szemszögből nem ugyanazt látom, amit ő. Fejmozdulattal és széles mosollyal jelezte, hogy hajoljak előre, megéri. Az alvó lány egyik karja a feje alatt, a másik keze a lábai között – ez a látvány fogadott -, s a ruhája felcsúszva éppen annyira, hogy zavartalanul megcsodálhassam hibátlan fenekét, vájatában egy begyűrődött bugyival.
Hüvelykujjammal jeleztem, hogy elégedett vagyok a panorámával, s ismét hátradőltem.
A lány nem nyugodott, mutogatott és hangtalanul súgott valamit.
Kérdőn tekintettem rá.
Megint jelezni próbált valamit – két ujját a saját teste előtt mozgatva, majd „nem”-et intve -, s végre sikerült megértenem, mit suttog:
– Nem masztizik…
Bólintottam: tudom. Csak melegíti a kezét.
Örült, hogy felfogtam a jelzéseket, és éppen további magyarázatba kezdett, amikor hirtelen lefagyott az arcáról a mosoly, és alvást színlelt.
Feltápászkodott a családfő, és egy diszkrét böfögés után a kijárathoz indult, majd hamarosan legyőzte az akadályokat, s az ablakon át megfigyelhettem, ahogy akrobatikus mozdulatokkal az állomás épülete felé tart.
A csajszi egy libbenéssel a velem szemközti ülésen termett:
– Nem masztizik – ismételte.
– Láttam.
– De anya igen – villantott a szemével.
– Ne mondd!
– Tényleg! Megnézheted…
Feltérdelve az ülésre, mutatta, hogy onnan jól látni. Tényleg, a harmincöt körülinek saccolt nő talpait feltette a szembelévő műbőrre, és jobb kezével a felhúzott ruhája mélyén matatott ütemesen. Alvás közben.
– Ne zavarjuk!… – mondtam.
– Én is szoktam álmomban… vagy az is lehet, hogy csak álmodom.
Nem válaszoltam.
– De szép segge van, nem? – kérdezte a másik lány felé mutatva.
Bólintottam.
– Anyának meg szép cickói…
Ismét egy bólintással válaszoltam.
– Rajtam mi a szép? – kérdezte ártatlannak álcázott naivsággal.
Úgy látszott, jót szórakozik alvás helyett. Gondoltam, felveszem a kesztyűt:
– Nem látok belőled semmit.
Erre a feleletre várhatott, mert abban a pillanatban felcsattant a kérdés:
– Mit szeretnél látni?
Tudtam, hogy akármit válaszolok, valamivel úgyis büszkélkedni szeretne, s talán mindent meg fog mutatni a következő percekben…
Csakhogy az ablakon túl felbukkant a családfő bizonytalan mozgású feje – a büfét még mindig zárva találhatta -, s a lány szélsebesen visszatért az eredeti helyére, s látszólag békés álomba merült. Ugyanolyan testhelyzetben, mint a testvérhúga, csak a lábai közül az ujjaival pajkosan búcsút integetett.
Bámultam a fakuló sötétséget. Unalom, fáradtság.
A koncertre gondoltam, majd a lányra a másik ülésen – aki mély szuszogással tényleg elaludt -, s a csendben én is közelebb kerültem a túlsó parthoz, mint az ébrenléthez. Az ablak alatt láttam elmenni a várótermi csajt, majd néhány lépéssel később egy másik alakot, aztán egy harmadikat… A fejem nehézzé vált. Mielőtt győzött volna felettem az álom, még a családfő mozgására figyeltem fel, aki megint útnak indult, miközben kinn a vasutasok is hátrafelé tartottak a vonat mellett…
Talán a mozdony rákapcsolására riadtam, vagy közeledő szirénavijjogásra, esetleg a kocsi többi utasának ébredésére. Az ablakkal egyvonalban kéklámpa villog, a mentő hátsó ajtaja kitárva…
A család három nőnemű tagja mellig az ablakokban, a teljes létszámhoz a családfő is előtűnt, a mentőtől távolabb leskelődött.
Meghozták egy hordágyon… azt a lányt, akit a barátnője kísért ki az állomásra, s aztán sokat várakozott! Fél arca duzzadt, szája és orra véres, testének többi része letakarva