Fogadjunk, hogy megszólít! – ajánlottam magamnak szemtelenül, nem mintha az önmagammal fogadásnak lenne különösebb tétje, akár az egyedül sakkozásnál: biztosra vehető a nyertes.
Többször rámnézett: oldalról és laposan, szeme sarkából huncutul, és mosolyogva szemtől szembe. Kedves arc, megőrizve valamiféle bakfisos bájt, hatalmas, fénylő szemek…
Az újságosnál leragadt egy idős hölgy, valamit variálgattak, ugyanis a szatyorjából elővett és ablakon benyújtott újságköteget az árus hamarjában ablak alá süllyesztve eltüntette avatatlan szemek elől és ott nézegette, számolgatta. A 4 fős sor nem akart haladni emiatt, és az előttem álló időnként kihívóan rám tekintett.
Ruhája térd alatt érő, takart mindent, amit egy komoly – gondoltam – családanya nem akar közszemlére kitenni, ám redői és a jótékony szellő játéka mégis megmutattak csábító dombokat és völgyeket. De mit akarhat tőlem?
Az újságosbódéban kalkuláló néni végre elrejtette a sumák magazinokat, amelyeket bizonyára elad majd másnak is, ha már így visszahozták neki, vagy talán a nagykereskedőnek leadja, mint eladatlan remittendát.
– Viszel valami, Gizike? – kérdezte végre az ablak előtt várakozó tettestársától. Tagadó fejrázás után közölte a szokásos megoldást: – Felírom.
Mégsem írta fel, vagy már nem fért a listára, mert néhány bankjegyet kiemelve a kasszából és egy napilap hajtásába téve azokat, mindenestől átadta Gizikének.
Az időnként engem kukucskáló nő következett, szintén bennfentes:
– A szokásosakat kérem!
Nem szeretem az előfizetést, az olyan kötöttség, ami egész időszak alatt teher, ráadásul elfelejtem, mikor jár le, esetleg elfelejtem megújítani… Sokkal jobban illik hozzám naponta dönteni! Még olyan újságokat sem fizetek elő, melyek minden számát megveszem egyébként, élve olvasói és vásárlói – döntési – jogaimmal.
Megvettem, sarkon fordultam. Kis híján beleütköztem a leselkedősbe!
Mintha még a heti- és napilapok táskába helyezésével foglalkozna, engem várt:
– Üdvözlöm! Mit szól a lányomhoz?
A sugárzó mosoly, a csillogó szemek!
Tényleg nem volt szükség itt semmiféle bemutatkozásra: Mariann édesanyja állt közvetlen előttem. Szemtől szemben.
Mit lehet erre a kérdésre válaszolni? Talán azt: az elmúlt két hétben majdnem minden reggel együtt utaztunk, amikor csak tehettük délután is, sőt ha alkalmunk adódott, akkor jót szexeltünk…?
Szerencsémre nem várt el részleteket:
– Mondta ám, hogy kétszer elvitte egy kedves, sármos férfi!
Szóval kettőt bevallott, pontosabban csak a fuvart? Megkönnyebbültem.
– Örömmel tettem, felvettem szegényt a buszmegállóban. Olyan a lánya, mint egy szépségkirálynő! – Ezt talán mégsem kellett volna mondanom, olyan bizalmaskodó… Az anyukának azonban tetszett! Büszkén tekintett egy pillanatra a távolba, lelki szemei előtt megjelent Mariann karcsú alakja…
Ő sem panaszkodhatott a formáira, jóval fiatalabbakat maga mögé utasítana egy megmérettetésen. De honnan tudja, hogy én vagyok a – nem csábító, hanem – sofőr?
– Gondoltuk az apjával, hogy venni kellene neki egy kocsit, ne buszozzon, megkaphatná a szülinapjára szerdán… Viszont a suli nem tart már soká, egy jó hónap van hátra.
Csak egy hónap és vége a szexjáratnak? Ez nem egy jó hír, anyuka!
Átfutott a fejemben, hogy Mariann már a buszmegálló felé tarthat, a találkozónk helyszínére, miközben én itt az anyjával beszélgetek. Azaz: szinte csak ő beszélt. Kedvesen, vidáman, csengő hangon…
– Örülök, hogy megismertem! – nyújtotta végre a kezét.
– Szép napot kívánok, a lányát üdvözlöm! – válaszoltam felszabadultan.
Utánanéztem, ahogy beül az Audiba és maga mellé dobja a frissen vásárolt lapokat.
Én is beszálltam a kocsiba és vidáman gurultam a buszmegálló felé, ahol Mariann vár rám.
Két hét alatt megtettünk néhány kalandos utat a szex birodalmában, és sok izgalom vár még ránk a következő egy hónapban, ha akarjuk. Amikor – már két hete történt? – első nap felvettem az egyedül ácsorgó Mariannt a buszmegállóban, még nem is sejthettem, hogy állandó stopposommá válik. Még csak 2 hete, s mégis mennyi közös élvezetben volt részünk!
A lámpától már szembetűnt szőkén és fehérben. Sudár alakja akkor is magára vonná a figyelmemet, ha százan tolonganának buszra várva… Másik hasonló jelenség is odaért előttem két lépéssel: Tünde. Mariann osztálytársa és barátnője, s mostmár – egy kiadós, közös csúszkás masszázs után – én is barátnőmnek tekinthetem.
Újult erővel indulhat a szexjárat!
– Akadt valami a hétvégén? – érdeklődött Tünde, ahogy elhelyezkedett hátul, középen, keze a két első ülés fejtámláján.
– Mármint a horogra? – kérdeztem feleslegesen, Tünde jól tudja már, hogy döntően egy téma körül szokás forgolódni. – Sajnos nem, úgyhogy fel vagyok muníciózva!
– Én is azt mondhatnám, hogy semmi, ha nem számítjuk azt a szuszogást és erőlködést, ami egy-két másodpercig tartott…- Ezek szerint nála járt a barátja két edzés között, fáradtan. – Még jó, hogy pénteken történtek dolgok rendesen!
– Elmesélitek? – Tünde feje kettőnk közé furakodott.
– Mariann tudja részletesebben előadni… Ja, találkoztam anyukáddal, kérdezte, mit szólok a lányához! – fordultam kissé oldalt a részletesebb előadásmóddal rendelkező felé.
Valószínűleg ugyanilyen képet vághattam, amikor az újságos pavilonnál elcsattant az eredeti kérdés, Mariann sem jutott azonnal szóhoz, lélegzete is elakadt.
– Mit mondtál? – súgta a kérdést.
– Először is azt, hogy finom a puncid és…
– Most ne humorizálj! Mit mondtál?
– … és a kupiban rendesen viselkedtél.
– Tudod, mit csinálok veled? – Sírva-nevetve vállamra hajtotta fejét, éreztem, hogy túllépett az első döbbeneten, és biztos benne, hogy semmi kompromittáló nem hangzott el. Tünde a hátsó ülésről mindkettőnket megsimogatott.
Elmeséltem a találkozást, szinte pontosan, csupán a születésnapi autót hallgattam el tapintatosan. Megkönnyebbült sóhaj, puszi a jobb arcomra. Még egy-egy puszi a hátsó ülésről:
– Mi volt pénteken? Kupiban voltatok?
Mariann volt a soros, a tőle megszokott alapossággal ismertette az események kronológiáját, nem felejtve ki a nudista strandot, sőt még a madam lányát sem, akit megalapozott gyanúnk szerint a kutyája lefetyelt. És természetes közvetlenséggel így fejezte be a beszámolót:
– Hazaindulás előtt a kocsiban még egy furulyázás történt.
– Furulyaszó az éjszakában! – tódította Tünde.
Mielőtt zavarba jöttem volna, eszembe jutott, hogy tapasztalhattam már, milyen egy húron pendülve, mindent kibeszélnek…
– Ugye, nem jelentkeztél a madamnál pénzbegyűjtőnek?
– Nem hát! Ezt már akkor eldöntöttem, bár továbbra is úgy látom, hogy szép hasznot hozna… – Magamban még hozzátettem: lehetek még olyan helyzetben, amikor nem mérlegelhetem, mivel akarok pénzt keresni.
Immár dupla létszámú gyönyörű csaj társaságában így indult közös szexjáratunk harmadik hete. Ketten figyelmeztettek kiszálláskor:
– Holnap ott ne felejts a buszmegállóban!
Riadtan felült. Még nem volt teljes mértékben tisztában azzal, hogy álmodik-e már, vagy még az ébrenlét oldalán tartózkodik.
Egy srác mászott fel hozzá, kerülve bármi neszt, a felső ágyra.
Érezte, hogy a betolakodó finoman, de határozott mozdulattal visszanyomja az ágyra, másik kezével meg a lábai közé nyúl. Hamar visszatért a valóságba, hiszen alig néhány perccel ezelőtt húzódott fel az emeletes ágy felső szintjére azzal, hogy kikapcsolja a külvilágot, és belemerül a gondolataiba. Egy kattintással sötét lett a helyiségben, a 4 ágy közül még kettőnek tartózkodott ott a lakója, kiterülve, alvás előtti állapotban. A kikapcsolás sikerült, a gondolatok lassan álommá változtak, ekkor zavarta meg a két kéz!
Odakinn a kihalt utcán húszpercenként közlekedő busz zaját elnyelték a sárguló lombkoronák, csak az ablakon beszűrődő, a szobán sárga sávban átvonuló fény jelentett némi kapcsolatot a külvilággal.
Egy mohó száj tapadt az ajkaira, egy ismerős, kedves száj. Eddig már többször eljutottak, és egyszer a fiú keze járt már a cickóján és a puncija táján is, igaz: ruhán keresztül. Biztos benne, hogy ébren van, más hangokat is érzékelt már – ruhasuhogást és sugdolózást – a szoba egy közeli pontja felől. Biztos egy másik srác is besurrant, kihasználva a villanyoltás körüli, sok folyosói jövés-menést, amikor feltűnés nélkül lehet eltévedni, egyébként is a megkésett felújítás miatti zűrzavarban a kollégiumban a káosz vette át az irányítást. Kétágyas szobákból átmenetileg négyeseket alakítottak ki, megszűnt az egyértelmű elkülönítése a „lány” és „fiú” folyosóknak…
Az is világos volt Mariann előtt, hogy kihez jöhetett a másik vendég. Akihez szokott elég gyakran, mindig másik, mert futótűzként terjed a híre, kik azok a csajok, akik szívesen bevezetik az erre mindig készen álló fiúkat a szex rejtelmeibe.
A srác megfogta Mariann kezét, rátette bő nadrágja dudorodó elejére. Ilyen is történt már korábban, az iskola egy sötét folyosóján, ám ennél közelebb nem kerültek még egymáshoz egészen eddig a pillanatig, amikor idegen ujjak már a bugyijában kutattak. Ő is kíváncsian markolta meg nadrágon keresztül a felkínált legférfiasabb testrészt, tudva, hogy most meg fog történni, aminek nem biztos, hogy meg kell történnie. Legalábbis nem ezzel a fiúval, aki kedves ugyan és jó tanuló, de egy kamasz lánynál nem ez az elsődleges szempont szüzesség elvesztésekor.
Osztálytársai többsége eddigre túl volt már a tűzkeresztségen, Ki így, ki úgy, és az első tapasztalatok alapján vagy belevetették magukat az élvezetekbe, vagy titkon azt hitték, hogy mások sem élvezik, és beletörődtek ebbe. Mariannt is izgatta, hajtotta a kíváncsiság, de nem akart beleesni egyik osztálytársnője hibájába sem. Gyöngyi már olyannyira nem bírt a vérével, hogy többször szándékosan eltévedt a fiúk folyosóján, míg „végre” két srác elkapta, bevezették egy szobába, ahol még újabb két sráccal együtt megszabadították a kíváncsiság gyötrelméből, mindent megismertettek vele alig 2 óra leforgása alatt, amely ismereteket mások apródonként gyűjtenek be. Még másnap is alig bírt ülni! Mariann nem akarta Kriszti útját sem választani, akinek ágya felől most is érdekes hangok hallatszanak. Bár rendkívül népszerű a srácok körében, a háta mögött kiröhögik, és csak dugógépnek hívják, vagy Kriszpinek, ami a neve és a leginkább használt testrészének mozaikszava.
Akkor már inkább ez a srác, aki úgy látszik, finoman és figyelmesen fogja átvinni őt a túloldalra! Még mindig csókolja, ujja hegyét a puncijába nyomja… Kár, hogy semmi izgalmat nem vált ki belőle!
Mariann megfogta a másik, támaszkodó kezet, és rátette a cicijére. Benyúlt a srác nadrágjába és előhúzta a farkát, odaillesztette a dereka tájékára… Ebben a pillanatban a srác szapora szuszogással Mariann hasára eresztette régóta tartogatott nedveit.
Izgatott koppanás, nyílt az ajtó, kapcsolódott a villany. Három srác surrant be. Megálltak az egyik ágy mellett, és nézték, ahogy Kriszpi kihúzott derékkal ül egy, a hirtelen fénytől hunyorgó srácon, és lassan, nyújtott mozdulatokkal lovagol. Mariann megállapította, hogy míg ők szinte még teljesen fel vannak öltözve, Krisztiék meztelenek, s míg neki egy kellemesen langyos élményben volt rész az előbb, a másik ágyon szemmel láthatólag mindketten élvezik az együttlétet.
Az újonnan érkezettek közül ki ágynak támaszkodva, ki leguggolva nézi az aktust, harmadikuk pedig körülnézve, odaköszön Mariannéknak, majd az üres ágyról az ott talált baseball sapkát Kriszta ütemesen mozgó fejére teszi.
A csajok közül a harmadik összekucorodva, zavartalanul alszik.
Kriszta értékelte a sapkát, nem haragudott, hogy megzavarták az élvezetét, hiszen annak fokozását látta kilátásba helyezve az újonnan jöttek személyében, ahogy a sapka után a srác rutinos mozdulattal kivette a farkát és Krisztinek kínálta. Ő kézbevéve, ugyanabban a lassú ritmusban húzogatta, ahogy a másikat magában mozgatta.
Mariann – egy papírzsebkendővel letörölgetve a hasát – és a srác a felső ágyról, felkönyökölve nézte az eseményeket.
Két srác kicsit toporgott még, keresték a fogást. Kriszta oldotta meg a helyzetet: leszállt a nyeregből, és az ágy szélére ülve, szájába vette, ami az előbb még a kezében volt, és kétoldalt markát tartotta használatra a többiek felé.
A srácnak, aki az ágyon maradt, muris gyorsasággal húzódott össze kisméretűre a farka, bár semmi jelét nem mutatta, hogy elélvezett volna. Egy idő múlva felült, Kriszta háta mögül kimászva, áttelepült a Mariannék alatti, üresen álló ágyra s időnként húzogatva még szundikáló testrészén, onnan nézte a műsort.
– Melyik izgatott jobban? – kérdeztem Mariannt az eset után néhány évvel, szokásos reggeli szexjáratunk alkalmával.
– Az enyém, valami Péter nevűvel, egyáltalán nem izgatott, csak érdekes volt… az sem túlzottan. A másik jóval izgalmasabbnak tűnt a felső ágyról, ám már akkor is sejtettem, hogy csakis kellő távolságból, részt venni nem kívántam benne.
– Valahol a kettő között… – szólalt meg Tünde töprengő hangon hátsó ülésről. – Szükség van a felfokozott hangulatra, amit mondjuk négy… vagy mennyi volt?… pasi tudna okozni, de valójában csak egyetlen eggyel, aki kedves…
– Azzal rontják el a pasik, hogy csak a saját kielégülésük izgatja őket.
– … és hogy soha nem fogják ezt megérteni, mert nem is érdekli… legtöbbjüket.
– Szeretném megérteni, engem érdekel! – tiltakoztam sebesen.
– Te érted is! – Mariann simogatással kísérte az elismerést, Tünde pedig bólogatott a tükörben, majd megszólalt:
– Nekem nagyon kell az az érzés, hogy kíván valaki, miattam áll a farka! Szeretem érezni… Az máris lerombolja az élvezetet, ha nem áll, mint a cövek, akkor mit akar tulajdonképpen? Álljon, és kedveskedéssel érje el, hogy én is akarjam! El sem tudom képzelni, hogy lehet egy jót szexelni olyannal, aki tőlem várja, hogy állítgassam… csak a szeme kíván?
– Akkor neked Mariann Péterkéje nem jött volna be, hanem a négy pasi? – provokáltam, mert nem sokat tudtam még Tündéről.
– Majdnem! Tetszett volna, hogy négyen akarnak megdugni… Állt a farkuk? – Mariann bólintott. – Csak az az egy hibázik, hogy én szeretném kiválasztani azt a négyet, ne ők válasszanak engem… és simogassanak, csókolgassanak, élvezzék a meztelenségemet, hogy én is élvezhessem. Tehát… érted, ugye? … ne csak kielégülésük tárgya legyek vagy eszköze, hanem engem is akarjanak élvezetben részesíteni.
– Értem… – nevettem a szemébe a tükrön át. – Ha szeretnék veled szexelni, nem most persze, mert mindig siettek, akkor ne tőled várjam el, hogy keresd meg a libidómat.
– Veled nincs ilyen gond! Mondtam már…
– Te szavakkal is fel tudsz húzni – erősítette Mariann – és nézd meg – fordult Tünde felé – ha most kigombolod, már használható is.
Nadrágon keresztül simogatott, és két szempár tanulmányozta a látványt.
Kár, hogy a reggeli szexjárat mindig ilyen rövid, bár még mindig jobb, mint a délutáni, mert arra csak ritkán nyílik alkalmunk. Jó lenne túllépni minden nap a verbális izgatáson…
– Holnap azt hiszem, nem kell sietnem hazafelé! – Mariann gondolatolvasó?
– Nekem még bizonytalan – kapcsolódott a témához Tünde is -, ma viszont jobban ráérnék… Ne éld bele még magad! Napközben fog kiderülni, és különben is engedélyt kell kérnünk Marianntól, hogy utazhatunk-e nélküle, kettesben…
– Csakis azzal a feltétellel, ha utána részletesen elmesélitek, egyébként semmi kifogásom ellene, hogy a barátaim jól érezzék magukat egymással.
– Maradhatunk annyiban – kérdezte Tünde mindkettőnk vállára téve a kezét -, hogy ha várlak a kocsinál délután, akkor együtt jövünk haza, ha nem vagyok ott, akkor pedig ne keress?
– Fél négy? – érdeklődtem.
– Oké, addig is jó legyél!
Bekanyarodtam az iskolájuk elé, majd hosszan néztem utánuk.
Történetek
Szex sztorik, szüzesség elvesztése, történetek, vágyálmok!
Éjszakai szórakozóhely 5
Az egyik csütörtöki bulin itallal a kezemben nézelődtem a táncolók mellett, egyszer csak visítozva a nyakamba ugrik valaki és hatalmas csókot nyom az arcomra.
– Szia drágám – lehel a képembe egy kisebb italkereskedést. Lefejtettem a kezét és kis szünet után nagy nehezen beugrott, hogy az anyám barátnőjének a lánya az. Ahhoz képest, hogy háromszor, ha találkoztunk, egészen közvetlen volt. De a neve még véletlenül se ugrott be.
– Hát, szia kedves. Jöttetek kicsit bulizni? – jópofizok, meglátva mögötte két hasonlóan ittas barátnőjét.
– Szombaton lesz az esküvőm! Utoljára még szabadon kitombolom magam. – üvölt a fülembe.
Teljesen elázva visongott ezen egy percig a két kis picsa barátnőjével. Kikértem a pultból egy üveg pezsgőt, és a kezébe nyomtam.
– Sok boldogságot, szerencsés pasi lehet – és nem is udvariaskodtam, mert bár átléphette már a harmadik X-et, egészen jól nézett ki. Rövid nyári ruha volt rajta, merész kivágással, amin a határozott mellei kikívánkoztak volna, ha a melltartó nem tartaná szorosan felnyomva, amitől még nagyobbnak látszódtak az amúgy se kicsi csöcsök.
Körbecsókolt a három részeg csaj, és szerencsére berohantak táncolni valami aktuális, szar slágerre. Gyorsan letöröltem az arcom, és otthagytam őket. Később láttam, hogy nagy sikerük volt a férfi vendégek között. Bent táncoltak fiúkkal körbevéve, akik közül páran egészen felbátorodva fogdosták őket.
Kicsit később, amikor kimentem a mosdóba, velem szembe jött a kis menyasszony, és úgy a nyakamba ugrott, mikor meglátott, hogy majdnem hanyatt estem. Elkaptam, de már csókolt is, és dugta át a nyelvét a számba. Bíztam benne, hogy nem járt még nagyon gusztustalan helyen vele.
– Finoman édesem – szóltam neki. – Jól vagy?
– Persze – de azért erősen kapaszkodott belém és a fenekemet markolászta.
– Ne igyál ma már többet.
– Olyan jó fej vagy, hogy vigyázol rám, de ma még kiélvezem a szabadságot – kiabált közvetlen közelről a fülembe és simogatott tovább minden szégyenérzet nélkül.
– Gyere, dőlj le egy kicsit – és a raktár felé vezettem. Kidobók vigyorognak, amint látják, hogy merre tartok a ribanccal. Tibi még kalimpált valamit nekem, de nem értettem, és csak beleegyezően legyintettem neki.
Beérve a raktárba egyből nekem esett, és a kezével a farkamat fogdosta. Pillanat alatt kihámozta a cerkát. Hátratolt az ágyhoz és rálökött, majd egyből bukott rá és vadul szopni kezdte. Pár perc után felállt és a ruhája alá nyúlva lehúzta a bugyiját. Kapkodva igyekeztem a gumit elővenni, és éppen sikerült felhúzni, máris rám mászott, felhúzta a ruháját és beleült a farkamba. Vadul lovagolni kezdett rajtam, hogy a keblei ugráltak a ruha alatt. Lehajtottam a ruha pántjait, kiszabadítottam a ciciket a melltartóból és erősen markolásztam, harapdáltam őket.
Ügyesen mozgott a farkamon, látszott, hogy egy nagy kefélőgép a csaj. Meglepődtem, mikor mellette elnézve láttam, hogy nyílik az ajtó, és Tibi kaján vigyorral az arcán sétál be. Még bezárni se tudtam az ajtót, a hülye picsa úgy nekem esett. Most már megértettem mit mutogatott kint az előbb. Nem sokat szarakodott, minden totojázás nélkül odaállt és a farkát elővéve a csaj kezébe nyomta. Ő egész természetesen verni kezdte, majd Tibi finom ráhatására a szájába vette. Kimásztam a kis kurva alól, mögé kerülve négykézlábra állítottam, és hátulról keféltem tovább, Tibi meg elé állt, és a hajánál fogva szopatta. Ringott a puha feneke, ahogy döfködtem hátulról. Ráköptem a segglyukára, és a hüvelykujjamat befeszítve, tágítottam kicsit. Felnyögött teli szájjal, és el akarta húzni a picsáját, de én hátul, Tibi meg elől tartotta erősen. Kihúzom a pinájából, lekapom a gumit és lyukat váltva a farkam a seggébe próbálom betolni, amit a kis kurva igyekszik elkerülni.
– Ne, a seggemet neee… áááá fáj! – visít hátra, mikor Tibi fasza kiugrik a szájából és sikerül beszélnie.
– Nyugi kicsim, jó lesz ez – és már félig benyomom neki. Alányúlva a csiklóját dörzsölgetem, és lassan elkezdek mozogni a picsájában. Tibi visszadugta a szájába a cerkát és szopatja tovább. Lökéseimtől teli szájjal nyögdécsel, és ringanak a mellei, amiket Tibi paskolgat közben. Már tövig tologatom be a ribancnak, közben párat rácsapok, hogy kipirul az egyik félgömb. Nem sokára a szűk kis seggébe élvezek. A felhajtott ruhájába törlöm a műszert és felöltözök. Tibi felkapja a ribancot, az ágyra dobja, szétterpeszti a lábait, és rátehénkedve baszni kezdi a pináját. Kifelé menet még hallom, ahogy a kurva visong. A bejáratnál szólok Szabiéknak, hogy a raktárban műsor van, de valaki azért maradjon dolgozni is. Leo a nagy bamba fején kéjes vigyorral már indul is. Kint megkerestem a buksza barátnőit, és szólok nekik, hogy jó helyen van a leendő ara. Éppen a nászéjszakára edz.
Ittam egyet a pultnál, körbenéztem, és húsz perc után indultam a raktár felé. Tibi és Leo már a bejáratnál voltak. Hatalmas vigyorral éppen Szabi jött ki a raktárból. Most biztosan volt sikerélménye. Mikor beléptem a kis ribanc maszatos arccal, a gecifoltos ruhájába igazította vissza a melleit az ágyon ülve.
– Na kitomboltad magad? – kérdezem mosolyogva.
– Azt hiszem, haza kellene mennem – áll fel bizonytalanul, elég megviselt állapotban.
– Gyere, a barátnőid már várnak.
Kikísérem az előtérbe, ahol a másik két szuka, három nyomulós pasival körbevéve vihorászik. Na, ha még ezek közül valamelyik aládörrent a kis menyasszonynak, akkor igazán mozgalmas estéje lesz.
Zárás után Szilvi elég szigorú arcot vágott, gondolom hallott a partiról a raktárban. Majd megbékél szegényke, de ha nem, az se nagy baj. Nem is kísérleteztem nála az egész hétvégén.
Éjszakai szórakozóhely 4
Sikerült délután két óra felé felébrednem. Ildi még javában aludt, félig oldalt, félig hanyatt feküdt az ágyon, egyik kezével a lába között a punciját fogva. Olyan édes, ártatlan kislány volt alvás közben. Óvatosan, hogy ne ébredjen fel kihúztam a kezét és széjjelebb tártam a combjait, hogy teljesen látszódjon a most már rövid szőrű kis vörös cicus. Adtam egy nagy csókot rá, mire kéjesen nyöszörögve felébredt.
– Gyere, öltözz fel. – kelek ki a szép lábai közül.
Elkészültem és otthon hagytam rendet rakni. Elszaladtam az ügyeimet elintézni és felvenni Beát. Délután hat volt, mire hazaértem és alig ismertem rá az otthonomra. Olyan szépen csillogott a lakás, mint új korában. A kis édes még egy mosást is odarakott.
– Hű, nem is láttam még a lakásodat ilyen rendben. Az éjjel biztosan rendesen kitettél magadért – gúnyolódott Bea.
– Én mindig igyekszem. Vagy már Lali elhomályosította az emlékemet? – adtam vissza a fricskát.
Ez betalált, mert duzzogva kiment az autóba. Szóltam Ildinek, hogy szedje össze magát, mert késésben vagyunk.
Útban kifelé a kocsiban, Beácska a telefonjába merült, csak néha egy fél mosolyból tudtam, hogy figyeli a beszélgetésemet Ildivel.
– Kiscsillag, sikerült valami szállást találni? – kérdeztem.
– Hát nem nagyon kerestem még. – lepődik meg – de azt hittem, hogy esetleg nálad maradhatok egy kicsit.
– Ezt miből gondoltad?
– Hát… nem is tudom.
– Csak azért mert lefeküdtél velem? Az nagyon olcsó albérlet lenne.
– De.. én.
– Figyelj, keress valami albérletet.
– De.. haragszol rám, vagy rosszul csináltam valamit? – kérdezi elkenődve.
– Nincs baj, de nem költözök össze senkivel. Olyannal főleg nem akinek valamit kétszer kell mondani. Ugye tudod, mire gondolok?
Azonnal elvörösödött, amikor eszébe jutott az éjszakai seggnyalása.
– Igen. – mondta halkan.
Bea közben alig bírta visszatartani a nevetését, hallva ezt a gyenge idomítást. Amikor kiértünk a klubba, és kettesben kávéztunk, meg is jegyezte, hogy nagyon kis naiv picsát találtam.
Az a szombati parti egészen jól sikerült, köszönhető többek között egy csapatnyi részeg, német sportoló lánynak, akik felforrósították a hangulatot. Kész erotikus műsor ment a tánctéren. Hajnali öt felé, zárás után Szilvivel beszélgettem, aki mondta, hogy éppen lakást keres magának, ahova nyugodtan mehetek majd. Szóltam neki, hogy szerintem Ildit is érdekelné egy közös albérlet, üljenek le megbeszélni. Miután mindenki hazament a kisteremben, hármasban iszogattunk és ketten megbeszélték, hogy megfelezik az albérlet költségeit. Iszogattunk közben, persze töltögettem a töményeket rendesen, és Ildi elég hamar készen is lett, a raktárba küldtem, hogy feküdjön le kicsit. Szilvin is látszott, hogy már nem annyira szomjas, de ő inkább tüzes lett az italtól, mint fáradt. Mikor Ildi ledőlt és ketten maradtunk, a székem elé jött, beállva a két lábam közé.
– Nagyon elhanyagoltál mostanában. – panaszkodott játékos sértődöttséggel és elkezdte kigombolni a felsőjét. Kivillantak a fekete csipkés melltartóba bújtatott kemény cicik. A fejemre dobta a blúzát amint kibújt belőle. Hátrahajítottam, miközben ő már a nadrágját húzta le. Izmos barna teste vadítóan mutatott a csipkés, fekete tangában és melltartóban.
– Gyönyörű vagy – csorgatom a nyálam a széken ülve – Gyere térdelj ide! – húzom a nadrágját a lábam elé és kigombolom a sliccem.
– Olyan ügyesen szopjál, mint a múltkor. – adom a szájába a farkamat. Piától fűtve már nem kell győzködni az orális szex gyönyöreiről, jár a feje szépen. Még a végén egészen megszereti, és igazi szopógép lesz.
– Itt kényelmetlen, menjünk be a raktárba. – emelem meg a fejét a rövid hajába markolva. Játékosan rácsapok a fenekére, ahogy előttem riszálja magát útban a raktár felé. Beérve egyből egymásnak esünk és vadul csókolózunk, miközben Ildi kiütve egy méterre alszik tőlünk a heverőn. Kikapcsolom Szilvia melltartóját és megfordítom, hogy háttal legyen nekem. Kibújik a cicifixből én pedig a két kezemmel a melleit fogdosom, miközben a nyakát csókolgatom és harapdálom. Jobb kezem lefelé halad a hasán és benyúlok a nedves pinájától átázott bugyijába. Elégedett nyögést hallat, amikor hozzáérek a puncijához. Érzem, hogy frissen borotválta, mert bársonyosan sima a bőre. Csiklóját izgatom a jobbommal, néha az ujjam picit becsúszik a résbe, a balom pedig a mellbimbóit morzsolgatja. Kezével hátranyúlva a faszomat kezdi húzogatni.
– Nagyon kívánom már, hogy berakd. Dugd be kérlek! – könyörög és a cerkát a lába közé illesztgeti.
– Várj még! – szabadulok ki.
Odamegyek az ágyhoz és Ildit kihúzom a szélére úgy, hogy a lábai kis terpeszben lelógjanak. Elé dobom a nadrágomat és odamutatok.
– Térdelj ide négykézlábra!
Értetlenül néz rám, ezért egy kis erőszakkal lenyomom térdre Ildi lábai közé. Lerángatom a bugyiját és már térdelek is mögé, a farkamat a puncijához dörzsölve. Imádott kis hangján újra nyögdécselni kezd. Előrehajolva megmarkolom a melleit, a kemény faszommal meg a lába között ingerlem, de nem dugom be neki.
– Dugd be kérlek! – könyörög felizgulva.
– Berakom azonnal, csak előbb húzd le a bugyiját!
Úgy tesz, mintha nem hallotta volna és a fenekét mozgatva próbálja felhúzni magát a cerkára.
– Húzd le a bugyiját! –fogom meg a szép kis nyakát. Feltérdel, és lassan lerángatja Ildi pamut bugyiját.
– Ügyes kislány. Most adj rá egy kis puszit!
– De én nem…
– Sssss, ne vitatkozz! Nyald ki szépen! – közben a nedves pinájánál játszadozok tovább a farkammal és a fejét a nyakánál fogva Ildi puncijához tolom. Amint szájával hozzáér Ildi édes kis nunijához, egy erőteljes lökéssel behatolok az izmos, szűk vaginájába. Hatalmasat sikít, ahogy beverem neki a dákómat, és attól félek, hogy a vöröske idő előtt felébred. Lassan elkezdek mozogni benne, ő pedig zihálva óvatos puszikat nyom a puncira.
– Dugd ki a nyelved és nyalj be neki rendesen! – utasítom.
Egy fasszal a pinájában, jól felizgulva már lelkesebben kezdi nyalni. Első pár nyelvcsapás után Ildi nyöszörögni kezd, és félálomban széjjelebb nyitja formás lábait. Megmarkolom a fenekét, és a hüvelykujjammal a fenekénél játszadozok, miközben egyre erőteljesebb lökésekkel döngetem a kis bukszát. Szilvi kezd belejönni, már az ujjaival is játszik a másik punciján, aki pedig a kezével simogatja az őt kényeztető fejet. Tovább fokozom a tempót, az ujjamat a seggébe dugva, nem kell sok már és Szilvike remegve elélvez, kihúzom a farkamat és Ildi mellé ülök az ágyra. Elkezdem kigombolni és kihámozni a felsőjéből. Édes kis melltartójából kibújtatom, és csókolgatom a melleit. Szilvi feláll és hozzám bújva a punciillatú szájával megcsókol.
– Te egy perverz állat vagy – állapítja meg.
– Még nincs vége szerelmem – mosolygok rá.
Értetlenül néz rám.
– Térdelj a feje fölé – mutatom Szilvinek, hogy mit csináljon. Ildi még a piától és az izgalomtól részeg félálomban fekszik és amikor rászólok, szófogadóan elkezd nyalakodni Szilvi puncijában.
Közben Ildi lábai közé térdelve betolom a szűk kis nyílásba a szerszámomat. Jár a farkam a feszes kis puncijában, szegény vörös hajú pici lány nyöszörög is rendesen. Szilvi velem szemben térdel Ildi feje felett és élvezi egy másik lány finom nyelvét az érzékeny vaginájában.
– Segíts neki elmenni, simogasd! – szólok az élvezkedő Szilvinek, aki előrehajolva elkezd Ildi csiklójával játszani.
A hatás nem is marad el, spriccelve és hangos nyögéssel elélvez a kis szuka. Én se bírom már tartani és Szilvi hasáig ellőve beborítom a két lányt spermával.
Szilvi lekászálódik az ágyról és elkezdi összeszedegetni a ruháit. Én meztelenül, lassan lankadó szerszámmal rágyújtok egy cigire. Ildi, ahogy volt, enyhe terpeszben, geciben úszva szinte azonnal elaludt.
Felöltözök én is és odamegyek Szilvihez.
– Mi a baj édes?
– Akkora szemét vagy.
– Miért?
– Olyan dolgokra ráveszel, amit soha nem hittem volna, hogy megcsinálok.
– És rossz volt?
– Nem, de legközelebb inkább kettesben akarok veled lenni. Nem volt jó nézni, ahogy mást kefélsz.
– Ahogy akarod édes – nyomok egy csókot a szájára.
Összerámoltunk, és egy kis életet leheltünk Ildibe, felöltöztettük és bepakoltuk a kocsiba. Kidobtam Szilvit náluk, és délelőtt kilenckor már ágyba raktam Ildit, és én is beájultam mellé.
Szerencsére keddre már találtak is egy kis lakást, ahova kettesben beköltöztek. Szilvi nem beszélt Ildinek a kis kalandjukról, neki pedig teljesen kiesett, hogy miket csinált és mi történt vele.
Éjszakai szórakozóhely 3
A hét gyorsan eltelt. Kedden kiszaladtam az árukat átvenni és a takaríttatást elintézni. A csütörtökön már Beával mentem ki az esti bulira kinyitni. Nyitás előtt Évike a két lábon járó csöcsparádé, Tibivel az egyik kidobóval enyelgett. Durcás tekintettel figyelte, hogy látom-e.
Szilvivel beszéltem pár szót, de semmi utalás nem volt a közöttünk történtekre, közömbösen válaszolgatott, ha kérdeztem tőle valamit.
Elég lapos buli volt, éjjel három óra felé már kezdett kiürülni a hely. Egyedül Ildi fiúja kezdett idegesíteni, mert ott támasztotta a pultot egész este és a csaját idegesítette a féltékenykedésével. Lassan kiterelték a biztonságiak az utolsó részeget is. Bea talált magának egy ismerőst, aki hazavitte kocsival. Évi zárás után látványosan beleült Tibi ölébe, gondosan ügyelve, hogy lássam amint a rövid szoknyájában ficánkol.
– Tibi, gyere számoljunk el. – szóltam oda. Lebillentette a lábáról a lotyót és odacammogott hozzám. Kezébe nyomtam az esti pénzüket.
– Köszi a mai melót. Mi a terved a csöcsikével? Kell a raktár kulcsa? – kérdezem halkabban tőle, fejemmel Éva felé biccentve.
– Ja, adhatod. Kis kurva felhúzott, haza meg nem vinném, mert a csajom nem örülne neki.
A kezébe csúsztatom a kulcsot. Visszamegy a többi bikanyakúhoz és gondoltam szól nekik, hogy egy kefélésnyi idővel később indulnak. Kézen fogta Évikét és a raktár felé vonultak. Elmegyek, átnézem a pultokat és a nagytermet. Tíz perc múlva visszatérve már csak Zolit találom a kidobók közül magában iszogatva. A másik két izomagyú (Leo és Szabolcs) eltűnt. Leesett, hogy mi a felállás. Elindulok a raktár felé és már messziről hallom a nagy röhögéseket. Megállok az ajtó előtt, rágyújtok. Cigivel a számban benyitok és a látványtól belőlem is kitör a nevetés. A frissen szerzett heverőn Évike négykézláb, felhajtott szoknyával pucsít, és az előtte ülő Tibi farkát szopja, aki Évi méretes melleivel játszadozik közben, a háta mögött meg Szabolcs vörösödő fejjel próbálja begyömöszölni a lankadt farkát Éva pinájába. Gondolom, a többiektől zavarban van és nem áll fel neki. Leo a röhögéstől és a piától dülöngélve a telefonjával fényképezi a jelenetet. Majd szólok neki, hogy küldje át nekem is a képeket.
– Na vigyázz kisgyerek, majd a férfiak elintézik ezt. – rakja el a telefonját, húzza le a sliccét és tolja arrébb Leo Szabit, megunva a szerencsétlenkedését. Ráköp a kezére, odakeni Éva pinájára, berakja a faszát és már döngeti is a kis bukszát. Ahogy behatoltak neki hátulról, Éva feje megállt és Tibi dákójával a szájában nyögött egyet. Tibor böki meg a fejét, hogy mozogjon tovább. Bólogat tovább a kurvája, cuppogva mozog a két fasz benne, Leo pedig összeröhögve pacsizik Tibivel.
– Látod kisgyerek így kell ezt csináln – cukkolja Szabit.
Tibor két kézzel lenyomja Éva fejét és hangos hörgéssel a torkára élvez. A nadrágját magára rángatva felkászálódik az ágyról, megpaskolja a kis kurva fejét és rágyújt egy cigire. Szabi kezével egy kis életet vert a farkába, és Évike fejéhez lépve a fekete hajánál fogva felemeli a fejét, hogy a szájába rakja félig kemény faszát. Engedelmesen rábukik a lotyó és szopni kezdi.
Kopogó lépteket hallok a folyosóról, ezért gyorsan kiugrok az ajtón, otthagyva a műsort. Szilvi jön szűk fekete nadrágban és blúzban, elég mogorva ábrázattal, de hát így is ennivaló.
– Készen vagyunk főnök. Mehetünk haza? – szól nagyon szigorúan. Mivel kihallatszik a srácok szórakozásának a hangjai, a derekát ölelve elsétálok a kisterembe vele.
– Hú, ez nagyon hivatalosan hangzott. Nem vársz meg? Mehetünk együtt. – kérdezem kedves hangon.
– Miért, milyen közös dolgunk van? – érdeklődik flegmán.
– Most mi a faszom van? – önti el a szar az agyamat.
– Semmi. A múltkor megdugtál, kialudtad magad aztán elrohantál és azóta négy napig fel sem hívtál. – tőr ki belőle a sértettség.
– Miért mire gondoltál, hogy már cibállak is az oltárhoz egy jó kis szex után? Vigyelek haza vagy gyalogolsz?
– Peti a DJ azt mondta hazavisz.
– Akkor élvezkedj azon a hájas majmon. – fordulok sarkon és elindulok vissza a raktárba.
A srácok éppen végeztek, csak Szabi nem tudott elmenni, mert megint lekonyult a szerszáma. Éva egy zsebkendővel törölgeti magát, miközben a srácok nevetgélve kimennek.
– Látom kicsim jól mulattál. – szólok be neki, amikor ketten maradtunk.
– Mi közöd hozzá?
– Végeztél mára vagy még engem is bevállalsz?
– Hülye bunkó. – és kisiet mellettem.
Na, jól lenulláztam a ma esti lehetséges numerák számát.
Bezárok és egy üveg sörrel a kocsimmal indulok hazafelé. Két sarok után egy lányt látok a padon ülni, ahogy a kezeibe temeti a fejét. Melléállok és lehúzom az ablakot.
– Minden rendben kiscica?
– I-igen..Pehersze. – hüppög. Ildikóra ismerek a kis vékony hangjából. Kiszállok és mellé ülök.
– Na, szia. Hát mi a baj?
– Tényleg semmi.
– Akkor gyere hazaviszlek, mert valaki még elkap itt és olyat tesz veled amit a barátodnak kéne most.
Megint sírásra görbül a szája és a vállamra borul. Odakísérem és beültetem az autóba.
– Hova vigyelek?
– Nem tudom. Összevesztem a Gyurival. Mindig balhét csinál, akárhányszor rám néz valaki. Beivott és lekurvázott ma este is.
– Ne foglalkozz vele, az egy faszkalap. Hova vigyelek?
– Nem merek hazamenni, mert egy pofont ma már kaptam tőle. Nem kell több.
– Másvalakihez?
– Ilyenkor?
– Anyádék?
– Oda főleg nem mennék. Összevesztem velük, amikor Gyurihoz költöztem pár hónapja. Alhatok nálad, csak ma?
– Jó, akkor elviszlek magamhoz, de aztán jól viselkedj! – fenyegetem meg az ujjammal viccesen. Végre látok egy kis mosolyt az arcán.
Az úton hazáig a barátjáról panaszkodott végig. Három éve voltak együtt, az első és egyetlen férfi volt neki eddig. Igyekeztem vigasztalni és felvidítani, több-kevesebb sikerrel. Mire hazaértünk egészen felengedett, már nem hüppögött percenként azon az idiótán.
– Éhes vagy? – kérdeztem már nálam a lakásban.
– Picit.
– Nézek valami kaját, addig tusolj le, ha akarsz. Adok egy pólót.
– Köszi, de nem akarok a terhedre lenni.
– Nem vagy. Na, haladj, mert én is fürdenék utána.
Csináltam pár szendvicset, és beültem velük egy filmre a szobába, amíg Ildi végez. Mezítláb kijött a fürdőből, a neki térdig érő pólómban, vizes vörös hajjal és szégyenlős arccal. Egészen izgató látvány volt, az ártatlan kislányos stílusával.
– Gyere ülj ide és egyél nyugodtan. – engedem az ágyra. Kiugrok egy sörért a hűtőbe és az erkélyen elszívok még egy cigit. Az utolsó slukk után elnyomom, beállok a zuhany alá és lecsapatom magam. Boxeralsóban megyek az ágyhoz, ahol Ildi eldőlve alszik. Picit felcsúszott a póló rajta és láttam, hogy nem vette vissza a bugyiját, az édes kis puncija kivillan. Dúsan beborítja az ott is vörös szőr. Veszek két nagy levegőt, betakarom egy könnyű lepedővel és az ágy másik végében lefekszek aludni.
Délelőtt arra ébredek, hogy hozzám bújva alszik, és a nyakamba szuszog. Dobok egy puszit a homlokára és kimegyek a reggeli cigire, kávéra. Felöltözök és beszólok a szobába, ahol ébredezve a résnyire nyitott szemeit dörzsölgetve gondolkodik, hogy hol is lehet.
– Picim elszaladok elintézni pár dolgot. Maradj nyugodtan. Egyél-igyál, amit találsz.
Magára hagytam és rohantam elintézni a dolgaimat. Két óra múlva visszatértem és felöltözve találtam a fekete szoknya és feszes felső szerelésben.
– Na, már munkára készen vagy? Később indulunk még csak.
– Csak felöltöztem. Kellett volna alsóneműt hoznom. Olyan gáz, nem akartam felvenni a tegnapit és most nincs rajtam bugyi.
– Te ilyeneket ne is mondj, mert kíváncsi leszek és megnézem. Mit szólna hozzá a barátod?
– Már nem a barátom, csak még nem tudja. Ma szakítok vele.
– Ha így látod, áldásom rá. Gyere elindulunk, majd megkajálunk valahol.
Belvárosban beültünk egy étterembe enni. Fél percenként a szoknyáját húzogatta, zavarta, hogy szabadon van a puncija.
– Milyen bugyi nélkül az emberek között? – kérdezem tőle az asztalnál. Édes, ahogy zavarban van.
– Furcsa, úgy érzem, mintha mindenki tudná. Olyan meztelennek érzem magam.
– Ha rászoksz a bugyi nélküli viseletre, akkor adnék egy jó tanácsot. A cicust szabadítsd meg a vörös bundájától.
– Nem értem mire gondolsz.
– A puncidon ritkítsd meg a dzsungelt. – tagolom neki a szavakat szép lassan.
– Te kukkoltál? – vörösödik el.
– Nem kellett. Szép kis terpeszben aludtál el az ágyon. Bocs, hogy nem csukott szemmel járok.
– Úgy szégyellem magam.
– Nagyon szép, nem kell miatta szégyenkezned. Gyere, fizetek és indulunk.
– Jó, csak kiszaladok a mosdóba.
Amíg kint van, rácsörgök Beára.
– Szia szerelmem. Nemsokára jöhetsz a ház elé, mindjárt ott vagyok. Viszont szeretnék egy bugyit kérni tőled.
– Arra gondolsz, ami rajtam van, te perverz? – cukkol tettetett kéjesen búgó hangon.
– Azt majd legközelebb. Most egy tisztát hozzál.
– Jól van, úgy is kíváncsi vagyok, hogy hogyan áll rajtad egy tanga. – kacarászik a vonal túlsó végén.
– Nofene, de jó kedve van valakinek. Csak nem Lali kitett magáért és rendesen bevert a puncidba?
– Hát nem sajnos. Az orgazmusért magamnak kell megdolgoznom. Siessetek. Pá.
Indulunk érte, és amikor beülve meglátja Ildikót, rosszalló pillantásokat lövell felém.
– Bugyi? – kérdezem köszönésképpen.
– Tessék.
Átadom Ildinek, aki kikerekedett szemekkel forgatja a minimális anyagfelhasználással készült alsót. Nem sok ilyen lehet neki. Szokásos pirulással magára rántja. Szinte magam előtt láttam, ahogy a vékony anyag kettészeli a vörös őserdőt.
Szilvi a többi lánnyal együtt ért be este. Félrehívott és megkérdezte, hogy haragszok-e.
– Miért haragudnék? Mi a baj, Petinek nem ízlett az ebéd, amit csináltál?
– Ne legyél bunkó. Kiszálltam a kocsiból, amikor a hájas ujjaival elkezdett fogdosni. Ha bezártunk hazaviszel?
– Majd még meglátom.
Pénteki buli is lezajlott gond nélkül. Kisebb probléma csak akkor volt, amikor Ildi közölte a barátjával, hogy elköltözik tőle. Szóltam a kidobóknak, hogy hessegessék ki, amikor cirkuszt csinált. Utána mentem az utcára és szóltam, hogy pakolja össze Ildi cuccát szépen, és zárásig hozza ide, ne kelljen a srácokkal bekopognunk érte zárás után. Egy óra múlva ott volt két nagy táskával. Bedobtam a kocsim csomagtartójába őket.
Zárás után Tibi megint elkérte a raktár kulcsát és Évit bevitte, egy potya numerára. Szegény kislánynak jut a jóból rendesen.
Hazafelé menet először Szilvit vittem házhoz és látszott az arcán, hogy más programra számított az éjszaka hátralevő részében. Következő kiszálló Bea volt, akinek volt elképzelése mi fog történni nálam, és cseppnyi irigységgel a szemében búcsúzott el Ilditől és tőlem. Végre hazaértünk. Kivettem a csomagjait és szóltam neki, hogy azért ne nagyon pakoljon ki belőlük, mert ma és holnap még maradhat, de hétfőn keressen valami szállást.
Lefürödtünk külön-külön és szinte felfaltam a szememmel, amikor kijött a fürdőből egy szál pamut bugyiban és egy kis trikóban. Formás alakja és kis kerek popsija láttán megmozdult az egyszemű kígyó a gatyámban. A póló alatti kis halmocskák lehettek volna nagyobbak is, de egészében egy kis szépség volt.
– Sikerült megnyírni a kis bozontost? –cukkolom kicsit.
– Nem is akartam most. – lobban lángra az arca azonnal.
– Segíthetek benne, ha akarod.
– Áá, köszi nem.
– Na, ne legyél szégyenlős. Hamar meglesz. – a szekrényből kivéve a kezébe nyomok egy elektromos hajnyíró gépet – Parancsolj. Hol szeretnéd csinálni?
– Megijedtem, azt hittem te akarod levágni.
– Nem is rossz ötlet. Ha akarod rendbe raklak odalent.
– Köszi ne. – szégyenlősködik.
Két törölközőt kiveszek a szekrényből és az egyiket az ágy szélére terítem, a másikat bevizezem.
– Gyere, ülj ide. – mutatok a törölközőre. Odaaraszol lassan.
– Most tényleg le akarod vágni? – kérdezi ijedten.
– Csak a nagyját. Egy pillanat alatt megvan. Majd leborotválod a többit, amikor fürdesz.
Leül az ágy szélére terített törölközőre összeszorított lábakkal és piruló arccal. Finoman hátradöntöm a felsőtestét, látszik az idegesség rajta.
– Úristen, mit csinálok, ezt nem hiszem el.
– Engedd el magad és lazíts. Emeld meg a popsidat egy picit.
Kiemeli a csípőjét, én pedig a bugyi szélét megfogva lassan elkezdem lehúzni. Előbukkan a sűrű, vörös fanszőrzet. Kibújtatom a lábait és az orromhoz emelve a virágos alsót mély levegőt veszek. Kellemes illata van, egészen megrészegít. Ildi hanyatt fekve egyre sűrűbben kapkodja a levegőt pedig még semmit se csináltam, csak itt fekszik előttem bugyi nélkül a kezeivel takarva a punciját.
– Így nehéz lesz lenyírnom. – és finoman lefejtem a kezét a nunijáról.
Kezemmel végigsimítom a lágy szőrzetet és bekapcsolom a nyírót. Rándul egyet a teste az érintéstől. Dombocskáról letolom a prémet, és a kezemet a combjára téve, óvatosan kitárom a lábait és körbenyírom a lüktető punciját. Kikapcsolom a gépet és a vizes törölközővel megpróbálom az lenyírt bundát letörölni. Kapkodja a levegőt és halkan nyögdécsel minden érintésnél. Megsimogatom a combjait és a duzzadt nagyajkaira adok egy hosszú nyelves puszit. Felnyögött, ahogy a nyelvem a puncijához ért. Kezemmel végigcirógatom a kis borostás puniját.
– Készen vagyunk. – emelkedek fel a lába közül.
Motyogás hallatszik, a feje felöl.
– Bocs nem értem. Mondtál valamit?
– Ne hagyd abba, folytasd kérlek. – suttogja alig hallhatóan.
– Mit folytassak? Már levágtam a bozontot.
– Tudod. Azt, amit utána csináltál.
– Ha szeretnéd. Már csak kérned kell.
– Kérlek puszilgass tovább.
Visszatérdeltem, és elkezdtem lassan körbenyalni a vagináját. Nyögdécselve élvezte egy ideig, utána próbálta úgy mozgatni az altestét, hogy a nyelvemmel benyaljak a résbe. Gonoszkodtam vele, mert csak körülötte kényeztettem.
– Halljam, mit szeretnél?
Lassan kezdte legyűrni a gátlásait.
– Nyald meg a puncimat.
Hosszan végignyaltam a nedvesedő pináját. Hangos sikoltás volt a reakció.
– Igen, nagyon jó. Még mélyebben dugd be a nyelved! –jött bele.
Széthúztam a punciját, behatoltam és ott forgattam a nyelvem. Úgy dobálta magát az ágyon, hogy le kellett kicsit szorítanom. Extázisban az „Igen“ szót percenként vagy százszor ismételgette. Amikor belekombinálta az „Úúúúúriiisteeeeen“ –t is a végére, felemelte a csípőjét és puncinedvét spriccelve elélvezett. Beleszorítottam az arcom a pinájába és lassú, erős nyelvcsapásokkal nyalakodtam, amíg lecsillapodott. Ziháló teste mellé dőltem az ágyra.
– Jól vagy kiscica? – kérdeztem tőle.
Odafordult és vadul csókolgatni kezdett.
– Köszönöm…úristen ez nagyon.. olyan… még sosem éreztem ilyet.
– Jól van picim. Fel ne falj. Gyere segítek levenni a felsődet. – bújtattam ki a trikóból.
Felültem az ágy szélére. Most már a szabadon levő kis ciciket is simogatva odatérdepeltettem magam elé.
– Húzd le a nacimat.
Ahogy megszabadult a gatyám szorításától, kibújt a meredő hímvesszőm. Rákulcsoltam kicsi kezét mutattam, hogy húzogassa.
– Gyere, vedd a szádba, és szopogasd úgy, hogy a nyelveddel körbenyalod közben.
Ügyesen használta a kis száját. Hirtelen késztetéstől letoltam a torkára a dákómat, kitámasztva a fejét. Köhögött kicsit, amikor elengedtem, de folytatta a farkam leápolását. Két napja borotváltam le a zacsit, úgyhogy szép simák voltak még, ideálisak a kényeztetésre.
– Emeld meg, és a golyókat vedd a szádba. Úgy jó, nyalogasd őket. Menj lejjebb! A fenekemet is nyald végig.
– Azt inkább ne, ugye nem baj? – nézett fel kérlelően.
– De igen. Ügyes kislány vagy, menni fog. Nyaljad szépen. – és a fejét finom erőszakkal visszatoltam a fenekemhez. Először óvatosan és bizonytalanul nyalta, később belejött és odaadóan megcsinált mindent, igyekezett rendesen. Amikor kiélvezkedtem magam ezen, felemeltem és hanyatt az ágyra dobtam. Fölé feküdtem és a szájánál kezdve csókoltam és nyalogattam mindenhol, a melleinél kicsit elidőzve, majd ismét a puncijánál lehorgonyozva. A lábait a térdhajlatánál szétfeszítve kitámasztottam.
– Rakd ide a kezed és húzd szét a puncidat! – szóltam rá.
Széthúzta lucskosodó muffját és a megnyílt résben a nyelvemet betologatva mozgattam ki-be.
– Igen, igen ez az. Nagyon jó. – élvezte a kényeztetést.
– Gyere dugd be az ujjadat. – kértem.
Elhúzva a fejem helyet adtam az ujjának, az becsusszant a hüvelyébe. Mozgatta ügyesen, látszott, hogy nem először nyúl magához. Kihúztam és lenyalogattam az ujjait.
– Nem bírom tovább, magamban szeretnélek érezni. – kérlelt halkan.
– Szeretnéd, hogy megdugjalak?
– Dugj meg kérlek! – könyörgött. Úgy fel volt izgulva, hogy akár énekeltethettem volna ezt a kérést vele.
– Jól van, rakd szét a lábaidat és beszélj nekem közben. Szeretném hallani a hangodat.
Odaillesztettem a faszomat a kis puncijához és a makkomat betoltam.
– Lassan rakd be, nagyon nagy. – szisszent fel. Lassan csúsztam be a nyögdécseléseit hallgatva, miközben a kezeivel a hasamnál fékezte a sebességet.
– Úristen, nagyon feszít. Lassan mozogj.
Szorított a pinája, ahogy teljesen behatoltam és elkezdtem óvatos lökésekkel kefélni.
– Élvezed kicsim? – fokoztam a tempót.
– Igenigenigen…ez az…még… mehet gyorsabban. – visítozott folyamatosan, és a félénk kislány átalakult egy kis kurvává. Oldalára fordítottam és az egyik lábát a nyakamba kaptam, a másikat alattam kinyújtotta. Bal kezemmel a lábát tartottam a fejem mellett, a jobb kezem hüvelyk ujjával a segglyukát kezdtem izgatni és így döngettem a kis punciját.
– Úristen… nagyon..jó…mindjárt megint elmegyeeeek.. – és máris lespiccelt egy nagy sugárban.
Nem lassítottam a tempón, csak a bal kezemmel már a csiklóját dörzsöltem és a jobbal kapaszkodtam a lábába. Csukott szemmel zihált hangosan, a teljesen kipirult mellkasa járt fel-le a kis melleivel.
– Rakd szét a lábadat! – dobtam le a nyakamból a formás virgácsát.
Hatalmas terpeszbe nyitotta a lábait. Gyors és erőteljes lökéssekkel basztam tovább. Pár perc múlva önállóan magához nyúlt és a jobb kezével sebesen dörzsölte a csiklóját.
– Ááá.. elmegyek mindjárt újra…most … élvezeeek. – sikított és a tíz ujjával a fenekembe markolva magába húzta a farkamat és bent tartotta, közben a körmeivel szép barázdákat karmolt a seggembe. Most már én is kieresztettem a hangomat, kirántottam a szerszámomat és ráélveztem a hasára meg a melleire. A szerény külső igazi kis vadmacskát takart.
Ledőltem mellé pihegni. Öt perc szusszanás után elküldtem letusolni. Ahogy az ágyneműt néztem megint mindent összespriccelve élvezett el. Kihajítottam a szennyesbe és miután végzett, én is letusoltam. Amikor kijöttem az ágy szélén szipogott.
– Én úgy szégyellem magam.
– De miért? Nem volt jó?
– De igen, nagyon is. Ilyesmit én még nem csináltam.
– Hát nem voltál szűz azt tudod ugye?
– Persze, nem arra gondoltam, hanem ilyen perverz dolgokra.
– Hát nagy perverzió nem volt ebben. De amúgy jó volt kicsim?
– Igen.
– Akkor semmi baj.
Hozzám bújt és szinte egyből elaludtunk.
Hentai pornó
Kamasz tavasz 7
Matekóra végső perceiben – élénkülő fészkelődéssel igyekeztük a tanár tudtára adni, hogy csupán a hang cammogó sebessége nem hozta még el a felmentő kicsengetést, de az már megállíthatatlanul úton van felénk – összehajtottam a pad alatt az újságot.
A csukott ablak párkányára ereszkedett egy vadgalamb, és intenzív udvarlásba kezdett az üvegben tükröződő, megszólalásig azonos párjának, saját magának. Erika, aki legközelebb ült a szárnyas szürkeség szerelmi színteréül választott ablakhoz, félig leeresztett szempillákkal, mosolyba hajló ajkakkal hallgatta az érzéki turbékolást.
– Nem neked mondja! – dörmögött Gabi, akinek nem kellett hátrafordulnia, hiszen folyamatosan oldalra, keresztben és visszafelé irányult a tekintete.
A felcsattanó röhögésen jókora erőfeszítéssel bírta magát átverekedni a végre megszólaló, tavaszi végelgyengülésben szenvedő csengő.
Sanyi, mint afféle szorgalmas diák, kipattant a táblához, és sürgősen eltüntette a matek nyomait képletestől, megoldandó házi feladatostól… – Ne is lássam! – Ugyanazzal a pincéres lendülettel az ablak felé vette az irányt, és a látványtól elégedett rikkantást eresztett el: – Dugj!
A lányok ugyanis, jó szokásukhoz híven, szellőztetés ürügyén mielőbb meg akarták vizsgálni, akadnak-e az utcán jó pasik, s a tökéletes szemrevételezés érdekében kellően kihajoltak ahhoz, hogy zavartalan belátást biztosítsanak a szoknyák alá, vagy a nadrágok szépen gömbölyödjenek. Ennél jobb kifejezést én sem találnék, mint a Sanyi által használatos, egyénien és kellően népies „hutyutyu!”
A tanár után nyitva maradt ajtón túl Anettot pillantottam meg, Nettit, ahogy már mindenki hívja. Idejét sem tudom, mikor beszéltünk utoljára – dehogynem: holnap lesz egy hete! -, s akkor is csupán érdektelen iskolai dolgokról.
Belépett az ajtón, s ahogy az már szokás, mindenki elhallgatott és tetőtől talpig, vagy inkább talptól tetőig végigmérte. A srácok elővették vetkőztető tekintetüket, a lányok pedig vihogható hiba után fürkészve szemlélték. Egy-két eltévedt pillantást magamon is éreztem…
– Komolyzenei koncertsorozat lesz a művházban, kedd esténként, összesen hat előadás. Itt a program leírva, és háromféle áron nálam lehet bérletet igényelni. – Mindenki kissé közelebb húzódott, nem mintha ekkora érdeklődést váltana ki a komolyzene. – Más. Zenebarát szakkör indul, terveink szerint közös zenehallgatással, beszámolókkal, koncertlátogatással, vendégeket hívunk…
Röpködtek a meghívandók nevei, főleg tengerentúli előadóké.
– Ezt majd azokkal megbeszéljük, akik tagok szeretnének lenni! – hárította el Anett a keresztülvihetetlen javaslatokat, és kinyújtott tenyerével határozottan visszatartotta Sanyi közeledését, aki már a feszülő ciciket érintve magyarázott.
– Írjál fel, légy szíves!
– Engem is! – hangzott innen-onnan.
– Neveket mondjatok, mert nem ismerek mindenkit, és azt, hogy koncert, vagy szakkör! – csitította a tömeget.
Eddig a helyemen ültem, most töprengve felálltam: melyiket válasszam?
– Téged már felírtalak! – nézett rám Anett.
Hang nem jött ki a torkomon. Tekintetem azt kérdezte: melyikre?
– Mindkettőre. A bérleted hatodik sor középre szól, a zenebarát szakkör pedig holnap 4-kor alakul.
– Köszi…
Tibi keresztülverekedte magát a csoportosulókon, egyenesen hozzám, és összeráncolt homlokkal, súgva kérdezte:
– Nem kedden esténként kíséred a kiscsajt a buszhoz?
Arra az ismerős lányra célzott, aki hetente kétszer, szakmai gyakorlat miatt estig kényszerült a városban maradnia, s ilyenkor találkoztunk.
– Jól ismered a programomat, alkalmazlak személyi titkárnak! Kedd, csütörtök.
– Akkor ennek lőttek! – vigyorgott.
– Mindegy, marad a csütörtök.
– Átpasszolhatod nekem a kiscsajt, te nem érsz rá csütörtökön sem! Tudod, Anett felírt zenebarátnak!
– Viheted… Úgy hívják: Anna – közöltem lemondóan.
Nem volt még időm mérlegelni, hogy a kész tényekként beállított két új program, vagy a korábban kialakított, ugyanazon időpontra eső, általában kapkodó kielégülést célzó napirend a fontosabb. Erősen gyanítottam, hogy bármennyit törném a fejem, a mérleg mindig abba az irányba billenne, amerre Anett tartózkodik.
Tibi komolyan gondolta, ilyen egy önfeláldozó barát:
– Összehozhatnál bennünket! Minden kedden és csütörtökön elintézem Annácskát helyetted, amíg téged lekötnek az intellektuális-kulturális programok.
Fülig vigyor nézett szembe velem.
– Anett! Légy szíves Tibi bácsit is felírni! – kiáltottam keresztül a tömegen.
Anett mutatta: oké!
– Hülye! – bökte felém, és ezzel otthagyott a legfrissebb komolyzenei bérlet-tulajdonos, aki egyben vájtfülű zenebaráttá is vált e pillanattól.
A következő óra elején egy cédula érkezett gyorspostával, megismertem Tibi írását:
„A tesómék is jönnek mind a 2-re!”
Kissé pukkadoztam a röhögéstől, amikor megértettem e rövidke mondatba rejtett, mélységes emberi tragédiát. Szegény Tibi! Mindkét nővére jelentkezett a koncert-sorozatra és a szakkörre is, ott áll majd üresen a lakás… Tényleg üresen, mert Tibi ahelyett, hogy kihasználná a zavartalanságot, és behatóan foglalkozna akár naponta másik csajjal, inkább a zenével barátkozik.
Majdcsak túléli!
Szünetre már ő is másként látta a perspektívát:
– Majd ott fogunk csajozni! – lelkesedett. Úgy látszik, átgondolta a lehetőségeket. – Úgyis ott lesznek a legjobb csajok!
– Meg a legjobb pasik! – vágott hátba egyszerre bennünket Sanyi, elcsípve a mondatot.
– Köszönjük az elismerést! – mosolyogtam.
– Nem rátok értettem, én is megyek zenélni! Minden hangszer érdekel… A furulya, a szaxofon, az oboa… hutyutyu
Mi lesz ott?! A zenebarát szakkör alakuló ülése elfeledtette minden oktalan aggályomat. Elsőként – mikor koppanásra beléptem a klubhelyiséggé kinevezett terembe – az okozott kellemes meglepetést, hogy Anett széles mozdulattal invitált a mellette parlagon heverő székre. Szorosan mellé húzódtam.
Egy pillanattal később belépett a karból talán legkedvencebb tanárom, aki egyébként nyelvek tanításával brillírozott, s akiről köztudott mély zeneszeretete. Elmondta, hogy nem felügyelni vagy beleszólni szeretne, hanem segíteni, amennyiben erre igényünk van. Felsorolt néhány ötletet, mely kisebb-nagyobb hírességet tudná rávenni, hogy meglátogassa szerény társaságunkat, hegedűművésztől zeneszerzőig, sőt még egy ismert énekesnőt – sztárt – is említett, akiről én tudtam, hogy kedvenc tanárom ifjúkorábban menedzserelte őt.
Jólesett Anett közelsége, összeért a vállunk. Mindenki megnevezte egy kedvenc zeneművét, szerzőjét vagy előadóját, akit következő találkozásaink egyikén szívesen bemutatna Cd-ken keresztül a társaságnak. Tetszett a játék!
– Melyiket mondjam?… – kérdezte hozzám hajolva Anett.
Lehelete, mint mézédes érintés lehetetlenné tette, hogy megértsem, s főleg beazonosítsam azt a három vagy négy nevet, akiket felsorolt.
– A másodikat – válaszoltam találomra, míg egy pillanatra a térdünk is összekoccant.
– Jóóó! – súgta ismét, ahogy puszi lebbenne a fülemre.
El kell tekintenem a zenebarát szakkör megalakulásának minden részletre kiterjedő ismertetésétől, ugyanis döntően arra tudtam koncentrálni, Anett válla mikor van tőlem 1 centire, mikor csak félre, s végre mikor ér megint hozzám.
Egészen közelről mosolygott rám, megérintette a kezem, éreztem az illatát, s amikor megrázta a fejét, hosszan szálló haja az én vállamat is simogatta. Amikor pedig játékosan letette a fejér az asztal lapjára, s a szeme sarkából nézett fel rám… Ugrálni tudtam volna örömömben!
Egyszer még – ahogy katicabogárként átgördült az ujjam hegyére – egy könnycseppet is elsimítottam óvatosan a szemem sarkából… Olyan nagyon boldog voltam!
Péntek délelőtt. Nevezhetnénk szombatnak is, hiszen már semmi értelme – ha korábban volt is egyáltalán jelentősége -, amit B tanár úr rajzol a táblára. Kicsit hasonlítana a puncira, ha nem rontaná el mindenféle görög betűkkel.
Úgy éreztem, valamiből kimaradtam. Jöttek-mentek a cetli-levelek, s engem elkerültek. Duzzogva becsuktam az amerikai telepesekről szóló könyvet a pad alatt, és 3 levél-váltás feladói és címzettjei alapján leszűrtem, hogy bulit szerveznek. Nélkülem?
Szünetben a kitóduló fejek fölött megpillantottam a várakozó Anettot. Intettem neki – mindjárt! -, és Tibihez léptem, aki élénken sugdolózott Gabival.
Elhallgattak egy pillanatra, ám a látszatát is kerülve annak, hogy ki akarnának hagyni valamiből, egymás szavába vágva elhadarták:
– Gabiéknál üres a kéró, délutántól akár reggelig. Összeszedünk egy pár belevaló csajt és havert és kiélvezzük a hétvégét. Nem akartunk ezzel izgatni, mert neked biztos más programod van, de azért tudj róla, hogy megvan a helyed, ha leereszkedsz a régi barátok közé…
– Köszi, ez jólesett! – Otthagytam őket. Rohantam. Várt Anett!
– Csak azt akarom mondani, hogy ebéd után muszáj hazautaznom. Ugye, nem haragszol? – Lehet haragudni valakire, aki ilyen szépen néz és mosolyog? – Családi program.
– Akkor csak hétfőn találkozunk? – fakadt ki belőlem keserűen.
– Hétfőn a tiéd vagyok!
Dolgozatírás következett, talán a péntek és a szombat krónikus összetévesztésének megelőzését célozta az időzítés. Soha nem okozott gondot akármilyen fogalmazást összeütni bármilyen témáról és stílusban, meg is írtam gyorsan. Egyetlen mondatára sem emlékeztem tovább, ahogy becsuktam a füzetet, sőt napokkal később, amikor fel kellett olvasnom – mint legjobbat -, idegenként ízlelgettem a szavakat. Két szó volt ismerős csupán, s ezek többször is visszatértek a 3 oldalas irományban: „egyszál magam”.
Így is éreztem egész péntek délután és este, szombaton és vasárnap. Egyszál magam.
Hétfőn reggel – életemben először – én léptem be elsőként a néma terembe. Jó tíz perc telt el a következő sors- és osztálytársig. Éva érkezett sebbel-lobbal, s mintha ezért sietett volna, már ablakot nyitott a fényes, jó szagú reggelre, és derékig kihajolva szemlélte a beton-tájat.
Sanyi azt mondaná: Hutyutyu!
A méretes fenék egészségesen duzzadó félgömbjei közé betűrődött az egyébként sem extraméretű tanga, kétszer kellett odanézni, mire egyáltalán megláttam, hogy visel azért bugyit a felcsúszó szoknya alatt.
– Jön a barátnőd, Netti! – szólt hátra, meg sem moccanva. Meg volt győződve róla, hogy a panorámától földbegyökerezve állok és állok mögötte.
– Hoool? – kérdeztem, s olyan lassan közelítettem meg Évát, mintha valahonnan a terem másik végéből startolnék. Nehogy azt képzelje már, hogy az ő fenekét bámultam!
Nehéz vállalkozásnak bizonyult kinézni mellette az alakon, hiszen a közepét foglalta el, s egyik oldalon sem maradt egy egész hely. Félkönyékre támaszkodva, baljára befurakodtam, és onnan néztem ámulva, ahogy Anett lépdel felém.
Nem tekintett fel – ahogy a legszebb lányok látszólag nem bámészkodnak, hiszen nem az ő dolguk: nem ők nézelődnek, hanem őket nézik -, de mind közelebb került hozzám.
– Hogy rázza a picsáját… – jegyezte meg Éva.
– Szerintem egyáltalán nem rázza! – tiltakoztam hevesen. Nem akartam illetlenül emlékeztetni rá Évát, hogy ő viszont tényleg rázza, amikor nem éppen az ablakban teszi közszemlére kiadós hátsóját.
– Nem baj, ha rázza – tartott ki az álláspontja mellett -, azok mozgatják jól az ágyban is. Szeret lovagolni, mi? Az ilyenek szeretnek!
Fejét felém fordította, úgy várta a választ, mintha valami köze lenne hozzá. Közben az ablak-közepi állásából felém közeledve, lábaim közé helyezte szinte pucér fenekét, s a „rázást” illusztrálva rezegette.
Több csapatban megérkezett az osztály háromnegyede. Éva az ablakban hagyott, én is elléptem onnan, mert nem maradt az utcán látnivaló számomra.
– Irigyellek – jelentette ki Tibi köszönés gyanánt.
– Mert?
– Biztos jobban sikerült a hétvégéd!
Ha már ilyen hangsúllyal mondja, nem lehetett egy nagy szám az a pénteki buli, s talán tényleg irigyelhet egyszál magamban töltött hétvégémért! – gondoltam, némi kárpótlást érezve a visszakapott, és mégis Anett nélküli napokért.
– Milyen volt? – kérdeztem.
– Egyszóval: szar.
– Részletesebben?
– Nagyon szar.
– Még ha kicsit megerőltetnéd magad? – biztattam.
– A csajok bepiáltak mielőtt odaértek volna, egyik nonstop okádozott, a másik összetört egy képet keretestől, Gabi tiszta ideg volt, mit szólnak a szülei. Összevesztek, de úgy képzeld el, hogy hajtépésig, egy cipzáros bugyin, hogy melyiküké volt, ez a tehén Éva kiment meztelenül, megnézni, milyen szórólapot dobtak be a postaládába, alig bírtuk visszarángatni az utcáról, másik az ablakban akart táncolni és integetni az arra járóknak… Elég ennyi?
– Jobban meg kell válogatni a résztvevőket – szűrtem le a tanulságot.
– Sokkal jobban… Sanyi érezte jól magát egyedül, volt ám hutyutyu meg hutyutyu, amikor a csajok hol itt estek el, hol ott. Éjfél felé Gabival kitaláltuk, hogy vége a bulinak, mert váratlanul mégis hazaérnek az ősök… De mit mondjak? Cseppet sem bántam, hogy nem tartott reggelig ez a hülyeség… Neked?
– Köszi, jó volt – Nem vette észre a hangomon az őszinteség hiányát.
– Emlegettelek, hogy milyen jól csináltad, hogy biztosra mentél, nem részeg csajokat ápolgatni.
– Hutyutyu?
– Sanyi nagyon maradt volna, még nem tapogatta meg az összes pinát. Még amelyik öklendezett a WC-be, annak is segített hátulról, a seggét markolászta.
– Van egy ötletem… – kezdtem, de megérkezett a hét első napjának legelső tanára.
Óra közben könnyedén ki tudtam válogatni, kik voltak a pénteki buli résztvevői: mindegyikük kissé letörten sajnálta a történteket. Sanyi kivételével, aki a szokottnál is élénkebbnek bizonyult.
Évával és Erikával több levelet váltottunk, majd mire kicsengettek az első óráról, összeállt a megvalósítható terv.
– Legalább feldobjuk egy kicsit a csapatot… – helyeselt Tibi, aki padtársként elolvasta az Évának címzett leveleimet, s így mindennel tisztában volt..
Éva és Erika sürgősen elvonultak a csaj-vécébe, én egy percre kiszaladtam a teremből Anettal megbeszélni, mikor találkozunk.
– Szeretnék veled sokat sétálni! – mosolygott a szemembe.
– Megmutatom a városnak, ki a legszebb lány…
Siettem vissza a terembe, s elfoglaltam a helyemet az eddig Tibi által őrzött ablakmélyedésben.
Sanyi vidáman közelített.
– Milyen volt a buli? – kérdeztem szerepem szerint, mintha még nem hallottam volna felőle semmit.
Sanyi széles mozdulatokkal ecsetelte – hutyutyu! – az élményeket, közben két csaj arrébb tolt minket, hogy ki tudjanak könyökölni az ablakba. Egyikükből, Évából máris több lógott az utcára, mint amennyi testéből – vaskos lábait is beszámítva – bent tartózkodott.
Sanyi előadása közben ügyelt a részletekre, s nem akarván elszalasztani a nyilvánvaló látnivalókat, ügyes tánclépésekkel úgy araszolt, hogy tökéletes belátása lehessen az ablakban tartózkodó csajokhoz. Osztálytársaink közül a beavatottak – főleg, akik csalódtak a pénteki buliban – észrevétlenül gyülekeztek körülöttünk.
Sanyi hirtelen egy mondat közepén elfelejtett mindent, izgatott pirosan meresztgette a szemeit, még megkísérelte a legutoljára elhangzott szó ellebbenő hangjait rekonstruálni, de csak ennyit tudott kinyögni: Dugj!
A kifelé tekintgető, ám félfenékkel szélesen befelé mosolygó Éva félgömbjeit szokás szerint nem takarta el semmi. Arányosan kétfelé elosztva, szemceruzával többször áthúzva, rúzzsal megerősítve ezt olvashattuk az izgő-mozgó női testrészen: Dugj meg!
Kamasz tavasz 6
Beindult a nagyüzem! Érdemes volt sokáig vágyakozni, ezen a tavaszon beérett a termés. Szorgos méhecskeként szálltam illatos kehelyből más nyiladozó szirmok közé, és megint tovább…
Majdnem minden délután elkísértem valakit – Cicus után mások is megismerték a helyet – a sétálók útvonalától távol eső, partmenti, árva padhoz, ahol háttal és szemközt tornyosulva is tudtunk „hóc-hóc”-ot játszani. Csak ritkán zavart meg bennünket egy-egy kóbor kutyasétáltató, esetleg egy másik pár, akik kicsit a vizet tanulmányozva várakoztak illedelmesen, amíg le nem szálltunk mindketten a lóról.
Timi is elfelejtette hirtelen jött csalódását, és nem bánta, hogy mégsem vállaltam el a csajos bulin kollektív masztizásban közreműködést. Azokon a napokon, amikor úgy prognosztizálta, hogy a család többi tagja később ér haza, mi ketten vettük birtokba a lakást. Hosszas rábeszélés után sikerült továbblépni, s egyik alkalommal, amikor nyelvével körbekanyarintva ajkait, letérdelni készült elém, visszatartottam, számmal betapasztottam a száját, és kapkodva levetkőztettem. Mint egymás mellett feszülő két ujj, úgy tűnt, ezek a szirmok nem fognak beengedni, ám a legelső diszkrét érintésre engedelmesen megnyíltak. Közelről néztem, ahogy egy majd két ujjam elmerül, és csillogó nedvességgel borítva felbukkan. Gyengéden megfordítottam, és hátulról is kiélveztem a látványt, majd amikor átvette a ritmust, sőt gyors és határozott lökésekkel reagált hátrafelé, kihúztam az ujjaimat, és fénylő cseppel a végén jelentkező szerszámommal tömtem be a kitágított járatot.
Egy este – élvezve a tavaszi illatokat – összefutottam egy a menzáról ismerős csajjal. Egymásra szoktunk mosolyogni elölről is, hátulról is, de ő az utóbbiról nem tud, hacsak ezek a pletykás csajok el nem mesélték már, hogy mindig megcsodálom gömbölyű fenekét. Hetente háromszor jár suliba, s kétszer szakmai gyakorlatra, mint mondta, s ez a nap éppen a gyakorlatos. Annával ettől kezdve minden héten két este találkoztunk, és amíg nem indult a busza a 30 kilométernyire fekvő otthona felé, együtt töltöttük az időt. Hasznosan persze: megmutattam neki is az árválkodó padot – első alkalommal éppen várakozni kellett egy keveset, mert használatban volt, de legalább láthatta a szeme sarkából, mire való a hely -, és többször meglátogattuk az állomás előtti félhomályos, fás-bokros parkot. Már a legelső parti sétánkon kellemesen aktívnak bizonyult, szó nélkül benyúlt a nadrágomba és birtokbavevő markolással ismerkedett a farkammal, amit gyorsan elő is vettem neki, midőn felszabadult a padunk.
Délelőttönként a szünetekben minden srác hasonló élményekről számolt be. Úgy tűnt, véglegesen szakítottunk a napi egy-két önkiszolgálással, s helyette legalább ugyanennyi élő, igazi, társas élményt szereztünk magunknak.
Beindult a nagyüzem!
A lányok sem fértek a bugyijukba, s ha a méhek nem lettek volna elég szorgosak, hát a virágok fogták a kelyheiket és kerestek maguknak betevőt.
Lassan felfedeztük, hogy osztályunkban előforduló 24 nem fiú – nő.
Korábban az iskola más osztályaiban kerestünk prédát, vagy a menzán, ahová 3 suli tanulói jártak. Mióta azonban a szünetekben minden csaj az ablakokhoz zúdult, s mi nyolcan, bentről a jobbnál jobb, kidüllesztett fenekeket láttuk, rájöttünk, hogy nem kell messzire menni újratermelődő feszültségünk levezetéséhez!…
Erről beszélgettünk Tibivel, amikor egy verőfényes délután, kibogozva egy rozsdás láncot, vígan ringatóztunk a folyón az immár gazdájára lelt csónakban.
– Te hányat bírnál megbütykölni, amikor ott hasalnak az ablakokban? – Választ nem várt, folytatta: – Én minden szünetben egyet… Egy hét alatt végigérnék, a következőn kezdhetem elölről!
Szép gondolat, amikor végre meleg sugarak zúdulnak a nyakunkba.
– Évát fogdosod még? Mintha távolabb ülnétek újabban…
– Ő fogdos engem! – Ez most mű-felháborodás, vagy igazi? – Mondtam már, hogy maradjon nyugton…
– Mi a bajod vele? – csodálkoztam, hiszen nem is olyan régen még büszkén mesélte, milyen kellemesen telnek a hosszú-hosszú órák.
– Nem szeretem, ha felcukkol, amikor nem lehet elélvezni! Szerinted minek fogdossam, ha aztán nem tudok üríteni?
Értem én a költői kérdést!
– Meg sem dugtad még? – hitetlenkedtem.
– Minek? – Értetlen képpel, karjait széttárva… Valami elképesztő dolgot kérdeztem? Megismételte: – Minek? Évát bárki bármikor megdughatja, semmi érdekes nincs benne. „Én nem vagyok olyan” mondja, és már lép ki a bugyijából. Hallottad, hogy Lajosnak odatartotta a pináját, és majdnem megkérdezte a végén, hogy „no kész vagy?”, mintha közben rejtvényt fejtett volna.
– Lajos nem hallottam, de Gabi belejár…
– Gabi!… – legyintett. – Ugyanott laknak, talán még egy utcában is. Felülnek a biciklire és a falu szélén valami kiserdőben Gabi mindennap megtücsköli, cserében minden pletykát elmesélnek egymásnak.
– Jó azért, ha mindig kéznél van – jelentettem ki meggyőződéssel.
– Jó-ni jó, de akkor már egy jobb csaj legyen kéznél!… Ezeket nézd meg! – mutatott a partra, ahol két csaj integetett fejük fölött, szélesen.
– Ezek osztálytársak! – fedeztem fel.
– Tényleg? Mondani akartam, hogy az egyik hasonlít…
– Nemcsak hasonlít!
– Vigyük el őket egy menetre! – lelkesedett Tibi, és leemelve az egyik padszerű ülőkét, a part felé kormányozta a ladikot.
– Merre lesz a séta, hölgyeim? – rikkantotta. – Mi is éppen arrafelé tartunk!
A csajok viháncolva beléptek a billegő csónakba.
– Taxióra bekapcsolva – mondta Tibi, és a hátsó peremen ülve, a deszkával szakszerűen kormányozta a vízi-alkalmatosságot.
– Fuvardíj is lesz? – nevetgéltek a lányok. – Hová megyünk?
– Megmutatjuk, mennyi izgalmat rejt a természet – szólaltam meg.
– Annyi izgalom lesz, amennyit viszünk! – tódította Tibi.
– Ti hoztatok izgalmat? Hol van? – kacarásztak a csajok.
– Egyelőre el van dugva, de megmutatjuk nemsokára. Nálatok is ott van, ami kell…
– Hol? – egyikül évődve tárta szét a karját, a másik lenézett a padra, amelyen ketten szorongtak, mintha az alá rejtették volna az izgalom titokzatos tárgyát.
– Jó felé keresed – hahotázott Tibi mögülük. – Ott ülsz rajta!
A csajok összenéztek, hátul Tibi egyikükre mutatott. Vagy őt szeretné, vagy éppen őt javasolta számomra. Melyik lehet a megfejtés? Bíztam benne, hogy Erika, akire nem mutatott, ő a csendesebb, egyben a nagyobb cicivel rendelkező. Máris a markomban érzetem, amint én rendelkezem e női díszekkel.
Csónakunk eleje felfutott a fövenyre. Kiugrottam és megkíséreltem rozsdás láncánál fogva kissé feljebb húzni a járművet. Nem jutottunk messzire a várostól, nem is ez volt a cél. Kiszálltak a lányok, s utoljára Tibi is, mély nyomokat hagytunk a homokos talajban.
– Lehet, hogy visszafelé gyalogolnunk kell, mert erős az áramlás, evező nélkül nehéz lenne felfelé haladni – Tibi átkarolta a rámutatással kiválasztott csajt, s mire a mondat utolsó szótagja is elhangzott, karja a lány válláról szépen leereszkedett a derekán át egészen a fenekéig, ahol hüvelykujját elégedetten beakasztotta a zseb bejáratába. – Gyere, mutatok valamit!
Egy pillanat múlva eltűntek az emelkedő mögött, csak vidám hangfoszlányaik szűrődtek vissza.
– Mi is nézzük meg! – javasoltam.
– Most, amikor ketten maradtunk? – viccelődött Erika.
– Mehetünk utánuk is, de ők már nézegetik szerintem… – Leküzdöttem az egylépésnyi távot, és Tibis mozdulattal elindult a jobb karom lefelé, miközben ballal szembefordítottam.
Mivel nem volt hüvelykujj-beakasztós zsebe, sőt semmilyen, viszont a nadrág dereka vállalkozó-kedvűen kitárult, tenyerem becsúszott a popsit félig fedő bugyiig. Másik kezem közben megtalálta az utat a melltartóba bújtatott, kiadós fognivalókhoz.
– Hű, de mohó vagy! – mondta, és lehunyt szemmel az ajkát kínálta.
Amíg nyelveink kergetőztek, mindkét kezem beljebb jutott: sikerült kigombolni az egyetlen gombot, így egyikük még tágabb teret kapott, s bekíváncsiskodhatott a bugyi mélyére, bal kezem pedig mindkét kosarat felfelé tolva, kihámozta a markomat jóval meghaladó méretű melleket.
Erika is felfedező túrára indult, célzatosan a nadrágom eleje érdekelte. Először csak a cipzár, majd úgy látta jónak, ha két kézzel elővezeti feszülő farkamat, és egyszerre tapogatja végig a nyelet és a zacsit.
Mint aki megijedt valamitől, hirtelen hátraugrott, s ha nem látom-hallom csiklandós nevetését, azt hihettem volna, hogy menekül felfelé az emelkedőn. Utána vetetem magam, és szorosan a nyomában kapaszkodtam a gyér, száraz növényzet között, s ahogy sikerült elérnem, futás közben lerántottam combközépig a nadrágját, majd újabb nyújtózással a bugyiját is.
Így értünk fel talán 3 méternyire, a környék legmagasabb pontjára, és ugyanazzal a lendülettel tovább a túloldalra: elöl Erika, felsője és melltartója a nyakában, szabadon rengő cicikkel, majdnem térdig letolt nadrágban és fehérlő bugyiban, csábítóan gömbölyödő, ringó, becses fenékkel. Közvetlenül mögötte én, szintén vihorászva, és hasonlóan félárbócra eresztett nadrággal, amiben lépni sem volt egyszerű, szuronyként meredező farokkal.
Mint a turisták, akik a természet ölén kívánnak egymásban gyönyörködni.
A dombocskának sem mondható emelkedő mögötti, feltáruló impresszió így festett: A másik csaj, Betti ruhái szétdobálva, aminek semmi értelmét nem láttam, hiszen Tibi nem a meztelen csajt nézte, hanem a bárányfelhőket. Betti előtte guggolt, szájával nyögdécselős hangokat csalogatott egy furulyából, egyik kezével a szőrös lábakba kapaszkodott, másikat élénken mozgatta saját széttárt lábai között.
Megtettük a hátralévő 4-5 lépést Tibiékig, és Erika vidáman lekucorodott elém. Kétszer megszakítva az immár kétszólamú zeneművet – amíg felülről levetkőztettem -, a két csaj egymásra pislantgatva vibrálóan kellemes élvezetben részesített bennünket.
Teljes összhangban felálltak, és tekintetükkel támaszkodásra alkalmas tereptárgyat kutattak eredménytelenül – csak jóval távolabb látszott néhány megtermett fa -, így behajolva, egymásba kapaszkodva állapodtak meg. Erikáról lefejtettem a még félig felöltözöttséget szimbolizáló ruhadarabokat, és a méretes gömbök mögé állva, végre minden a helyére került, ahogy az őseink közül a szex feltalálója megálmodta.
A csajok egymást erősítve és támasztva nevetgéltek, mögülük Tibivel gyakran egymásra néztünk cinkos pillantásokkal. Kérdés gyanánt felhúztam a szemöldököm – na, milyen? – mire az emberi építmény túloldalán Tibi megpaskolta Betti popsiját. Válaszként ráhajoltam Erikára, és két markomba fogtam dús melleit.
Változatlan vidámsággal lépdeltünk vissza a városba.
Később, egy Tibi által alkalmasnak ítélt napon, amikor valamiféle árhullám visszaduzzasztó hatására megoldható lett, visszaúsztattuk a csónakot oda, ahol eredetileg a gazdája tárolta.
… Újabb pár nap múlva megint kikölcsönöztük, kétszer egymásután, s mint a menetrendszerinti vízibusz, megint elvitt minket természetet vizsgálni, szirmok nyiladozását élvezni, először másik két csajjal, majd Erika-Betti párossal egy ismétlésre.
Kamasz tavasz 5
Anett valamiért került. Alig futottunk össze a folyosón, elválaszthatatlan barátnői nélküle rótták a köröket, cicijükhöz szorítva a következő órához tartozó füzetet.
Képtelen voltam eldönteni, hogy szerelem-e amit érzek, vagy csak szexuális vonzódás, esetleg mindkettő. Olvastam, hogy a férfiak többségét egész életében végigkíséri ez a bizonytalanság, ezért bocsánatos bűn, amikor szerelmet emlegetnek akkor is, ha az éppen nem mutatható ki. Általában csakis utólag jönnek rá, amikor elmúlt a szex izgalma és újdonsága, hogy nem maradt semmi – mégsem szerelem volt?
Úgy gondoltam, hogy szerelmet is érzek. Azonban ha külső személőként megkíséreltem elemezni, ámulva tapasztaltam, hogy könnyedén helyettesítem más érzelmi szálakkal: kötődést, vonzalmat, hálát érzek, és még seregnyi mást, amik eredője mégsem a szerelmet jelenti. Ki érti ezt?
A „hosszú szünetben” – ami a várakozással ellentétben mindig a leggyorsabban telt el – egy pillanatra feltűnt Anett az udvaron, de mire minden tekintet ráirányult, el is vesztettem szem elől. Megjelent viszont Timi, akire mindig mint Tibi nővérére gondolok, talán azért, mert történt már egy s más közöttünk, ám erről jobb, ha Tibi nem szerez tudomást. Egyenesen felém tartott, s ezúttal őt sem kísérte a szokásos slepp, ami valahogy minden toplistás csaj tartozéka.
– Mit búslakodsz egyedül? – kérdezte.
– A többiek még írják a matek zh-t.
– Nehéz volt?… De nem ezt akarom kérdezni.
– Hanem?
– Több csaj érdekelne egyszerre? – Körbe-körbe tekintgetett, és olyan semleges arckifejezést vett fel, mintha a matekról lenne szó.
– Ez mit jelent?
– Ott voltál az öcsém szülinapi buliján, amikor Judy vetkőzött… No, ennek az inverze lenne!
– Csupa csajok? Kik?
– Nem mindegy az? Én is ott leszek…
– Nem vagyok chippendale … Vetkőzni sem szeretek sok ember előtt.
– Képzelt el, hogy beindulnak majd a csajok, ujjazzák magukat, mindegyik furulyázni akar! – Úgy mesélte, mint a deriválás szabályait, közömbös tekintettel.
– Nem. Nem vagyok én olyan jó pasi!
– Jó pasi vagy, de nem az számít, hanem a meglepetés! Csajos bulin egy szál farok… csak képzeld el, mit csinálnak veled!
– Szerintem keress mást!
– Akkor nem érdekes, csak neked akartam jót. Majd találnak a csajok egy pasit, ezen nem múlik! – mondta kissé sértődötten, mintha még mindig nem érteném a szögfüggvények összefüggéseit, pedig már mióta magyarázza az udvar közepén.
Megpördült és otthagyott.
Pedig nyílt a szám kifejezni vágyamat: milyen jó lenne, ha nem a lökött barátnőinek, hanem csak neki mutathatnám meg…
Összegezve: Anett nincs, Timi nincs. Legalábbis úgy tűnik.
Anett most nem mondhatná rám, hogy nagyképű vagyok. Álltam a zsúfolt udvar közepén. Egyszál magam.
– Nem kell válogatni – szokta hangoztatni Tibi -, annak is van pinája!
Jó, jó, de kinek is?
Elgondolkozva lépegettem lefelé, többen el akartak sodorni, mert tanítás után ez a lassúság, melyet tempónak sem lehetne csúfolni, természetellenes.
Nem adták egymásnak a kilincset eddig sem a csajok, de soha nem éreztem ekkorának a hiányukat, mint mióta péntek éjjelen többször átbújhattam a rejtélyek forró alagútján. Egyszerűen sértve és megalázva éreztem magam, amiért nem vezethetem le egy készséges lányon gyakran összetoluló energiámat. Bármikor!
Utolértem Lajost és újdonsült – egyszersmind legelső – barátnőjét, akik még nálam is lomhábban ereszkedtek lefelé. Hátulról nézve nem is olyan csúnya a csaj! Biztos megvan mindene…
– Ebédelni jössz? – Egy csicsergő hang szólalt meg közvetlen mellettem.
Csak egy osztálytársnő.
– Már reggel óta éhes vagyok – válaszoltam, és továbbra is ragaszkodtam a helybennjárás-szerű sebességhez.
Cicus – mindenki így nevezte suliszerte – hozzám igazította lépteit.
– Délelőtt miért nem szoktál enni valamit? Legalább egy sajtosrudat a büféből…
Mi közöd hozzá? – gondoltam, de inkább nem válaszoltam semmit.
– Anettnek még órája van? – folytatta a kérdezősködést.
– Azt hiszem… – válaszoltam kissé közömbösen, inkább szórakozottan.
A nagy rendező, aki háttámlás székéből irányítja sorsunkat, úgy döntött, hogy az előbbi kérdés lényegbevágó, s mégsem maradhat a levegőben, ezért úgy intézte, hogy a következő pillanatban Anett és népes sleppje vidám zsivajjal elkerüljön bennünket.
– Mégsincs órája… – helyesbítettem, sikertelenül kerülgetve a hangom mélyén bujkáló szomorúságot.
– Valamilyen főzelék van a menzán. Szereted? – váltott témát Cicus, és ezért nagyon hálásnak érzetem magam. A kérdésben jelzett ötlet is tetszett: talán nem kellene feltétlenül Anették után kullogni.
– Ilyenkor le szoktam sétálni a partra és rántott halat enni – vetettem fel.
– Mehetünk! – Annyira magától értetődően hangzott, mintha bevett szokásom lenne így délidőben akármelyik osztálytársnőmmel lesétálni a partra.
Meglepetten néztem rá. Félreértette:
– Fizetem a sajátomat.
Vállat vontam.
– Jó, hogy nem vállaltad el a bulit – jelentette ki.
– Milyen bulit? – ámultam-bámultam. Mindenki tud mindenről?
– Mondták a csajok, hogy te leszel a meglepetés, aztán meg, hogy mégsem. Tudod, kit beszéltek rá? – Hatásszünet. – A Sanyit…
– Ez egy jó ötlet! – helyeseltem. – Szeret szerepelni.
– Hallottam, hogy a Tibi szülinapi buliján is ő villantott először. Érted? Te ott voltál! Bebújt az asztal alá és elővette a… fütykösét.
– Tényleg így volt, de te honnan tudod?
– Többen is mesélték már.
Értetlenül álltam, lenyűgözött az információáramlás sebessége és iránya.
– Biztos a csajoknak járt el a szája… – találgattam.
– Csajok? Nem csak a Judy volt?
– Benézett egy kicsit Timi is, hogy mi folyik…
– És mi folyt? Tényleg, a Timi… Sanyi a markába élvezett? Timiébe?
– Ezt tényleg kérdezed? Úgyis tudsz mindent… Timi mesélte?
– A csajok nem ilyen pletykásak.
– Akkor ki? – töprengtem.
– Gábor…
– Gabi? Hihetetlen!
– Éva szedte ki belőle, mindent elmesélt részletesen. Biztos megérte neki, mert Éva beigért valamit az infókért.
– Mit? – kérdeztem, bár kitalálhattam volna a választ.
– Azt nem tudom, ugyanis a csajok nem pletykálnak.
Szinte szótlanul megettünk egy-egy ujjbegyet égető, vastagbundás halat sok kenyérrel és kovászos uborkával.
– Holnapra sok a tanulnivaló? – érdeklődött, mintha nem egyosztályba járnánk.
– Nem tudom, mert én mindig az aznapit tanulom frissen, nem a következőt.
– Akkor neked ma szabadnapod van! – Megörült a felfedezésnek. Én is megállapítottam már a délelőtt folyamán, hogy semmi olyan nem történt, ami tanulást igényelhet. – Mit szoktál ilyenkor csinálni?
Mit lehet erre válaszolni?
– Mikor mit… Olvasok, beszélgetünk a haverokkal.
– Tibiéknél?
– Akár…
– Timi is ott szokott lenni? – csillant fel a szeme, mint aki valami nyomra bukkant.
– Hát ott lakik.
Elindultunk a parton.
– Nem úgy értem… Máskor is volt már ilyen bulitok? Meztelenkedés, közös masztizás Timi markába?
– Nem mindenki Timi markába eresztette…
Illetve velem is előfordult korábban, de erről – remélem – Cicus nem tud. És nem csak a markába…
– Tudom, Judyra is folyt. Máskor is játszottatok már ilyet?
– Sajnos nem. És ti? – passzoltam vissza. Ha már ennyire tájékozott buli-fronton, biztosan vannak testközeli tapasztalatai.
– Ez lesz az első, amit te éppen nem vállaltál. Majd a Sanyi produkálja magát!
– Mit csináltok vele?
– Mondom, hogy nem volt még ilyen, de gondolom, megnézzük alaposan, mert nem sok … faszt láttunk még.
– Ennyi? – Arcán az izgalom pírját fedeztem fel, és érdekes volt egy nő szemszögéből hallani a minden gondolatomat ellepő erotikáról.
– Tényleg nem tudom… én … hát megfognám neki…
– De jó lesz ennek a Sanyinak! – sóhajtottam.
– Éva biztos szopizni akar majd…
Aha! Így szedte ki Gabiból az infókat?
– Ha lesz elég bátorságunk – folytatta Cicus -, masztizunk előtte, úgy izgalmasabb, ha látja a pasi. Tényleg nem tudom, talán valamelyik csaj megdugatja magát.
Lábainkkal egészen lelassultunk, miközben gondolataink veszett iramban cikáztak. Leültem az utolsó padra, ami a parton a város szélét jelezte, ameddig még elsétálnak a párok bizsergő alkonyokon.
– Neked mihez lenne kedved? – érdeklődtem az egy-két lépésnyire előttem álló lánytól.
– Akkor vagy most?
– Akkor és most!
– Szeretem nézni a kiélvezést, tudod… amikor kispriccel… – Közelebb lépett.
– A kezedbe?
Még két lépést tett az egylépésnyi távolságon belül: két lábával kétoldalra. A hosszú combok között én ültem, és felfelé néztem rá. Akárha mérlegelné a választ, lassan adagolta:
– Kezembe, arcomra, esetleg a cicimre, de oda még nem próbáltam.
Mutatóujjam körmét végigfuttattam a cipzárján, ami olyan hangot hallatott, mintha lehúztam volna. Nem nézett oda, amit úgy értelmeztem, hogy akár meg is szabadíthatnám a nadrágjától, és ott mosolyogna rám elérthető távolságban egy élő punci.
– Neked mihez lenne kedved? – tolta hozzám a hasát.
– Amit csak lehet! – lelkesedtem, megmarkolva farmeron keresztül a fenekét.
– Gumid van? – kérdezte gyakorlatiasan.
– Nincs… – Évek múlva, kissé elkésve figyelmeztetett egy kollégám: „akárhová mész, esernyő és óvszer mindig legyen nálad!”
– Akkor amit felsoroltam, megfelel? Ez a kínálat.
Válasz helyett ténylegesen lehúztam a cipzárját, majd a nadrágot, ameddig csak engedték szétterpesztett lábai. Benyúltam oldalról a bugyijába, és meglepődtem a nedvességen.
– Te készen vagy? – ámuldoztam.
– A befogadásodra. Már alig várom!… Ujjaddal légy szíves!
– Legközelebb hozok gumit!
– Csak csináld! – Megfogta a kezemet, és irányított.
Többször megfeszült, kapkodta a levegőt. Megigazítottam a derekán a vékony kabátot, hogy legalább az takarja ebben a kora tavaszi egy helyben, de azért a szabadon mozgó kezemmel felkúsztam a ruhája alatt maroknyi, finom cicijeiig, és felváltva gyömöszöltem.
Hallottam a hangokból, hogy eljutott addig a pontig, ahová én is törekedtem, lelassította csúszkáló két ujjamat, majd lassan kihúzta magából.
– Te jössz!
Leült mellém, és nadrágon keresztül felmérte szabadulni vágyó szerszámomat.
– Íme! – mutattam be, s ujjaival egyből körbefonta.
– Te is mutasd ám, irányíts, hogyan szereted! – biztatott.
– Így pont jó!
– Zavar, ha nézem? Szeretem látni!
– Még izgalmasabb, nézd csak nyugodtan!
Lassan húzogatta a garbónyakú pulóvert, ami bőrből van, és igen kellemes élményt okoz számomra. Fejem egyre gyakrabban bukkant ki, ahogy Cicus gyorsított a tempón.
Megfogtam a csuklóját, ami azt jelentette: Ne siess, nem elsőként akarok célbalőni, hanem élvezni a röppályát!
Újra belelendült, s olyan veszett iramban késztetett csúszkálásra saját bőrömben és a markában, miként utoljára nagymamámat tojáshabot verni láthattam. Az ideális sebesség pedig megegyezne azzal, ahogy a puncijában mozgatnám. Lehet, hogy ilyen döngetősen szereti? Kemény tojáshabra lehet számítani, az már biztos!
Közelebb hajolt, így láthattam, hogy távolabb kutyát sétáltat egy bácsika. Nem számít!
Újabb sebességfokozatra kapcsolt, már meg sem kíséreltem fékezni. Amikor már a felhőkre irányítottam feszülő, de üres tekintetem, hirtelen megtorpant, és lassú, préselő-simogató mozdulatokkal, még közelebb hajolva vizsgálta a kiteljesülést.
Befejező akkordként egy puszi-féle leheletet éreztem.
– Legközelebb hozok gumit – jelentettem ki.
– Ide? – mutatott a közeledő kutyás bácsira.
– A kabátod eltakarja az akciót…
– Olyan lenne, mintha lovagoltatnád a kislányt: hóc-hóc, katona…
Kamasz tavasz 4
Felengedett a föld, és tűnyi vékonyságú zöld szálak könyököltek ki egyik napról a másikra. Gyerekkocsis anyukák lepték el a parkot. A padokat átfestették, foghíjaikat pótolták.
B tanár úrnak is vadonatúj bal 3-as csillant meg a szájában, miközben széles lendülettel magyarázta a fizika rejtelmeit. Sanyi szerint B tanár úr valami hajnövesztőt is használ, mert a fején tárolt készletéből az a néhány szál vészesen rákapcsolt.
Beindulni látszott az a néhány srác is az osztályból, akik eddig a szüzesség nyűgjét és kínját nyögték. Reggel kézen fogva láttam andalogni – mint két vaklégy – Lajost és egy ismeretlen, nem túl mutatós csajt, és látszott elvarázsolt arcukon, hogy vagy már átvezették egymást a tűzkeresztségen, vagy éppen oda tartanak, csak közben útba ejtik egy kicsit a sulit is.
– Nem kell válogatni, annak is van pinája! – nyugtatott lekezelően Tibi, amikor megjegyeztem, hogy Lajos csaja nem éppen svájci óra.
Sanyi majd’ minden napra tartogatott számunkra valami sürgős mesélnivalót, amikor összegyűltünk a tornaterem előtti félhomályos folyosón. Már irigykedtem is, sokalltam is a hirtelen támadt élménydömpinget, amely megszállta az utóbbi időben.
B tanár úr hirtelen elhallgatott, és a körözésbe beleszédült vércse hirtelenségével összeszedett egynéhány kószáló levelet a padokról. Ezeket osztálytársnőink írták egymásnak, mert a lányoknak sosem elég a szünet hossza az élmények részletes előadására.
Mi, srácok, akik főleg és másodsorban is saját dolgainkkal foglalatoskodtunk, nem sok információt csíptünk fel a csajos dumából, de az köztudott volt, hogy közülük utolsóként Rita is megismerkedett végre a szex-szel.
Tibinek persze ehhez is akadt hozzáfűzni valója:
– Biztos leitatott valakit!
Ő persze könnyen beszél, két olyan szuper csajjal – nővéreivel – , és főleg mindkét csaj, ha lehetséges fokozni, még szuperebb barátnőivel a háttérben.
Fizika óra volt éppen.
Fizikailag régen találkoztam már Tibi nővéreivel, főleg Timi emlékei égtek élénken emlékezetemben. Biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb megízlelhetem azokat a titkokat, amiket nem is annyira rejteget.
Indokoltnak tartottam magam előtt, hogy – bár még Anettal látszólag együtt járunk – gondoskodjak tartalék résről. Ugyanis Anett az alig 1 héttel korábbi, egész éjszakás, kollégiumi kalandunk óta egyre kevesebbet ér rá. Mintha kerülne! Nem úgy, hogy nem lehet vele beszélgetni, ami egyértelművé tenné a borús helyzetet, hanem nem segít alkalmat találni újabb együttléthez.
Egyszer a zsúfolt folyosón elszólta magát:
– Olyan nagyképű lettél…
Puff! Zsigerből sértődés, de csupán egy percig… Valami igazsága lehet Anettnak!
Ő az oka! Az iskola szépével járni és vele együtt elveszíteni a szüzességet, ez – akárhogy is nézzük – büszkeségre ad okot. Csak természetes, hogy ha a topcsaj az enyém, gőgösen viselem az állapotot! Vagy mégsem? Az a baj, hogy éppen neki nem kellene észrevennie, vagy ha már feltűnt is, lehetne ő is büszke az én büszkeségemre…
Véget ért a fizika…
Elgondolkodva lépkedtem lefelé. Sanyinak kivételesen nincs megtervezett élménybeszámolója, ilyenkor vagy Anettal nézzük egymást egy sarokba húzódva, vagy Tibivel körözünk az udvaron. A tuják körüli beton „O” nemcsak számtalan és értelmetlen körbefutkosás színtere, hanem szünetekben ott lehet sütkérezni az ablakokból lefelé irányuló lányszemek sugaraiban.
– Egyedül? – vigyorgott a szemembe Zsolti.
Mit mondja erre?
– Szoktatok ablakot nyitni? – kérdezte, cseppet sem zavartatva magát. Ez megint egy nagyon fontos kérdés lehet az ő szemszögéből.
– Sanyi mesélte a bulit? – fuldoklott a röhögéstől, bár én még nem találtam benne egy morzsányi humort sem.
– Elmondta. Jó lehetett – válaszoltam tettetett közömbösséggel. Valójában a sötét folyosón elhangzott élmények óta többször is megfordult a fejemben az a bizonyos buli, s nem is a csajok vagy az események miatt, hanem élőben látni egy ilyet, az nem lehet semmi!
– Hazafelé a legelső megállóban leszállt mindenki, csak Sanyi maradt a buszon – hahotázott remegve.
A poént még mindig nem találtam meg, s ez látszott is rajtam.
– Áh, ezt nem mesélte?
Vállat vontam, jelezve, hogy nem is érdekel.
– Akkor várj! – Megállt a betonon, és szemeiből könnycseppek gurguláztak, végre valakinek elmesélheti… – Felszálltunk a buszra, és Sanyi kigombolta a bőrkabátját. A sok kómás utas, akik éjjeli járaton előfordulnak, mind szimatolni kezdtek, és kinyitották az ablakokat. Majdnem kivitt a huzat mindent, de a szag maradt.
– Mi volt az? – Mégis érdekes sztori.
– Sahanyihi pohólóhójaha! – Meg lehet halni röhögéstől? Zsoltit kerülgette a vég!
– Beleizzadt?
– Dehogy! A …hihi… félrészeg csaj, akit mindenki… haha… megdugott, minden menet után megtörölte a buleszt valamivel, hát az Sanyi pólója volt! Aztán, amikor végeztünk több soron, Sanyi felöltözött, és akkor kezdett párologni a sok nedű, amikor a buszon kigombolkozott… haha!
A szebbnél szebb lányfejek az ablakokban nem tudták eltalálni, hogy két dülöngélő, szemmel láthatólag gyomorgörcsben szenvedő alak, akiknek a szeméből könny patakzik, miért ad ki nyerítéshez hasonló hangokat fuldoklás közben.
A következő – történelem – órán többször megcsíptem a saját karom, majd valamit gyorsan leejtettem, hogy a pad takarásában kíséreljem meg elfojtani fel- és kitörő jókedvemet.
Elég volt csak a szemem sarkából meglátni Sanyit, amint a telefonján netezik – talán pólót vásárol online? -, vagy éppen az ablak felé tévedt a tekintetem – „Szoktatok ablakot nyitni?” kérdezte Zsolti pár perce az udvaron…
Anettot ezen a napon csak egyszer láttam – messziről. Úgy gondoltam, akár van oka rá, akár nincs, majd abbahagyja a hisztit, én nem fogom keresni.
Sokat lendített a mellőzési taktikámon, hogy az épületből kilépve Timit értem utol, ahogy több toplistás csajnak int búcsút éppen.
– Jössz? – mosolygott.
– Veled? Bárhová! – zárkóztam fel mellé.
– Régen jártál már nálunk…
– Tudod, a sok tanulnivaló… – kezdtem, magamnak sem elég meggyőző módon. Nem csak a hangsúllyal akadtak gondok, de a tartalom is labilisnak hangzott az én számból.
– Anettal tanulsz? Megértelek! Hol tartotok már? – nézett rám huncutul.
Kicsit zavarban voltam, mert egyik csajnak nem szabad a másikról beszélni, mint tapasztaltam, mert bekövetkezik a két szék esete,a melyik között nagy a rés.
– Vagy tőlem ijedtél meg? – folytatta, eltérve Anett irányából. – Nem harapok ám!
– Nem vagyok én olyan félős, te meg nem vagy ijesztő… sőt!
– Nem harapok ám! – ismételte meg a kiemelt ismérvet. Lehet valami titkos jelentése? No nézzük:
– Nem hiszem, hogy megharapnál… már ha közel kerülnék a szádhoz… – Hogy kellene kijönni ebből a mondatból vereség nélkül?
Timi értette:
– Amire máskor is szükség lehet, azt nem eszem meg… – mosolygott változatlanul.
Legszívesebben valami ilyet kérdeztem volna: „Jársz valakivel?” Csakhogy ha azt feleli: igen, akkor nem tudom folytatni a beszélgetést. Haragudtam magamra! Mi ez a gyámoltalankodás?
Tibitől – Timi testvérétől – naponta azt hallom, hogy a csajok ugyanúgy akarják és szeretik, mint mi, de még nem tudatosult eléggé… Valami mondani vagy kérdezni kell sürgősen, mert kínos a csend!
– Szereted? – dobtam fel a talányos kérdést, melyről mindketten tudtuk, mire vonatkozik.
Timi következett a zavarba jövéssel:
– Hát… nem… sokat… próbáltam még, de nem rossz.
Nem volt szándékos és tudatos, hogy visszaadtam neki a kínos csendet. Egyszerűen nem tudtam mit válaszolni a nyílt kérdésemre adott nyers vallomására. Azóta pontosan ismerem már a csend hatását és a marketing számos ezzel rokon eszközét.
Lépkedtünk egymás mellett.
Némán kapaszkodtunk fel a harmadikra. Timi elővette a kulcsát.
– Szia! – rikkantott az előszobában.
Válasz nem érkezett. Egyedül álltunk a lakásban.
Megszokott mozdulattal kigombolta a farmerjét, ahogy mindig tette. Merész mozdulattal én is az enyémet, mire felnevetett.
Karját a nyakam köré vonva – enyémek abban a pillanatban a derekára pattantak -, puhán megcsókoltuk egymást és ismerkedtünk az illatokkal.
Erről persze eszembe jutott Sanyi esete a saját pólójával… elmeséltem, név nélkül, mint egy távoli ismerőssel megtörtént sztorit.
– Hogy hívják azt a kis fekete osztálytársatokat? – érdeklődött Timi. – Sanyi! Nem? Vele is valami ilyen…
Puff!
Sanyi rovására legalább felengedett a feszültség közöttünk, és neki köszönhetően izgatottan, de vidáman és játékosan lehúztuk egymás cipzárját.
Csintalan mozdulattal nekitolt egy fotelnek, és elém térdelve elővette harcias fegyveremet.
– Tényleg szereted? – kérdeztem.
– Most ne beszéltess!
Bőréből kibújó kígyó jutott eszembe, amint egy másik kígyó szó nélkül – mert miért is beszélnének a kígyók, amikor minden egyértelmű? – elnyeli…
Kis fészkelődéssel elértem a ciciket, kibontogattam, és markomban méregettem.
Mintha sok apró nyelv ostromolna, pedig csak egy pirosat láttam, amely szárnyaló-fürgén siklott és csapkodott…
– Nem sok időnk van – jelentette ki végül, amikor a fürdőszobába kísért. – Mindjárt jönnek a többiek!
– Akkor mire volt jó? – értetlenkedtem.
– Nem volt jóóó? – Mű-felháborodás.
– Nem azt mondtam… de neked?
– Mondtam… vagy nem mondtam, mert akkor már tele volt a szám… nekem az az élvezet, hogy látlak elélvezni.
– De nem bárkit… – Meg is bántam, hogy ennyi kicsúszott a mondat elejéből, de Timi nem sértődött meg.
– Nem, nem!
Tibi érkezett nagy ajtócsapódással. Cseppet sem csodálkozott, hogy előbb értem „haza”, hozzájuk, mint ő, még azon sem, hogy nővérével a fürdőszoba ajtajában beszélgetünk.
Webkamerázott a drágám
“Excsajommal együtt éltem 4 hónapig azt hitette el velem, hogy egy közértben dolgozik délutános műszakban. Kettőtől tízig majdnem minden nap elment. Aztán kiderült, hogy átvert a 19 éves kis mocsok, a télikabájának belső zsebében egy rakás pénzt találtam. Nem szóltam neki, hanem amikor a szokásos játékunkat játszottuk: kikötöztem az ágyhoz, és úgy szexeltem vele, akkor erősebben kötöztem ki. A korbáccsal most nem simogattam, hanem keményen ütöttem, és faggattam, hogy honnan a pénz. Közben a farkam is felállt, és úgy basztam meg, mint még soha. A seggébe egy slunggal toltam tövig a faszom, ekkor üvöltözni és sírni kezdett. Állatias kéjvágyaimat kezdtem kiélni vele, mikor megtört. Wekamera stúdióba járt, és egy fiúval ott szexcsetet nyomtak, párban mindenféle perverz szexdolgokat csináltak a nézőknek. Na erre még lepisáltam a fejét, és a szájába is engedtem, mint ahogy a pornófilmekben is láttam, és kirúgtam a csajt…”