Az iroda egy olyan ház, ami egy lepukkant szellemkastélynak tűnik. De komolyan! 50-es őszhajú hapsi az igazgató. Én 25. Ő ül egy fotelban, én egy szófán, egy pillantást vet a CV-mre, majd rám parancsol, hogy menjek a 2 méterre arrébb lévő asztalhoz, hogy aláírjam a CV-t, s ráírjam a dátumot, mert anélkül az nem érvényes. Nézek, mint egy hülye, hogy miért nem írhatom alá ezt az előttem lévő dohányzóasztalon? Ő erre rájön, s kezd mentegetőzni: mert az írásommal megsértem a spéci borítását az asztalának. Mondom, oké, arrébb sétálok. Érzem, hogy a szemei a seggemen vannak… A teljes történet itt olvasható.
állásinterjú
Rám gerjedt az interjú alatt
Volt egy érdekes nyaram, amikor megint munkát kerestem. A hirdetés: asszisztens egy logisztikai cégnél. Két és fél egyetemi diplomával meg tanári tapasztalattal gondoltam megpróbálom. Én sem vagyok egy cica, de a “szigorúan-intelligens vonzó csaj” kategóriájába tartozom fiúhaverjaim szerint. Szemüveg, rövid barna haj, s az interjúra egy totál zárt topban és egy fekete térd alá érő szoknyába mentem (majd’ megsültem!). Minden azt árulta el, hogy csóró bölcsész vagyok, ami igaz is.
A hely: Buda, egy olyan “ház”, ami egy lepukkant szellemkastélynak tűnik. De komolyan! 50-es őszhajú hapsi az igazgató. Én 25. Ő ül egy fotelban, én egy szófán, egy pillantást vet a CV-mre, majd rám parancsol, hogy menjek a 2 méterre arrébb lévő asztalhoz, hogy aláírjam a CV-t, s ráírjam a dátumot, mert anélkül az nem érvényes. Nézek, mint egy hülye, hogy miért nem írhatom alá ezt az előttem lévő dohányzóasztalon? Ő erre rájön, s kezd mentegetőzni: mert az írásommal megsértem a spéci borítását az asztalának. Mondom, oké, arrébb sétálok. Érzem, hogy a szemei a seggemen vannak.
Visszaülök. Angolul kellett tudni, mondtam pár mondatot angolul. Aztán a hapsi a németre is áttért. Az már nem ment annyira, így azt kezdte el kérdezgetni, hogy mennyit fizetek az albimért. Totál meglep a kérdés, annyira, hogy válaszolok is: 25-öt, de ketten lakunk egy szobában. Erre ő: jajj, ő látja rajtam, hogy mennyire egy intelligens egy kislány vagyok! Ki is a kedvenc íróm? Mondom. Költő? Mondom. Kedvenc töri eseményem? Politika? Pártok? Vallás? Filozófia?
Elbeszélgetünk, na. Totál kellemes benyomást kezd nyújtani az öreg, csak épp a munkáról nem beszél. Viszont, menjek már be a nappalijába – ja, mert nem mondta még idáig, hogy az irodája a lakásában van? pedig igen! -, hogy megnézzem a könyveit. Mondom, oké. Szépek. Ja, és mi lenne, ha odaköltöznék? Mondom: mi van? NEM! Jaj, de nézzem már meg, van egy üres bérbaadandó szobája. Csak nekem 10-ért odaadja. Addig dumál, hogy: jó, nézzük meg…! A szobában semmi egyéb nincs mint egy dupla ágy….! Kitűnő kurvákat felhívni oda…
Én még mindig az udvarias kislány pofát nyomatom, hogy köszönöm, de neeeeeem, nagyon keeeedves, de….. És egyébként mi a munka? Erre ő: azt megbeszélhetjük miközben ő elmegy az autószerelőhöz. Mert hogy elrepült az időőőő, s neki azonnal el kell mennie ám! Üljek be a kocsiba! Én barom: jó…. Az irodájából lemenve összefutunk pár nem a típusába tartozó szőke cicával, akik pont interjúra várnak hozzá, azokat nagy hirtelen hazaküldi, hogy az állás már nem aktuális. Na, remek! Megyünk a szerelőhöz. Semmi a munkáról. Vissza. Rámtukmál egy csóró vendéglőből rendelt ebédet a konyhájában, s “ne menjek már mert ő annyira élvezi a társaságomat!”. Mire én nem felelem, hogy én már unom, mert 3 órája tart!
Végre beköpöm, hogy akkor én már megyek is, merthogy így is kihasználtam a vendégszeretetét. Majdnem sírva mond búcsút, szemei könnyesek, s integet utánam mint egy ötéves.
Másnap felhív miközben én egy pizzériában ülök, hogy “ő épp egyedül van egy órán keresztül, nincs- e kedvem hozzá felmenni egy beszélgetésre?” Nincs.
A mellem nem közkincs
Egy ügyvédi irodában dolgozom Budapesten titkárnőként. A főnököm tavaly kitalálta, hogy menjünk hétvégi csapatépítő tréningre, mert az jól összehozza a közösséget. Megkérdeztem, hogy ugye, nem kötelező, mert inkább mással tölteném a kevéske szabadidőmet, de azt mondta a főnököm, hogy kötelező. Mert aki nem vesz részt rajta, az nem közösségi ember.
Erre azt mondtam, hogy én nem vagyok közösségi ember, titkárnő vagyok, van-e valami baj a munkámmal, mert eddig nem szólt. A főnököm elsápadt, üvöltözni kezdett, hogy mit képzelek magamról, hogy visszabeszélek, én itt csak egy cseléd vagyok, akinek kuss a neve. És hogy kirúg, ha nem megyek el a tréningre.
Gondoltam, hülyével nem vitatkozom, elmentem. Volt egy olyan “torna-feladat” lazításképpen, amelyben jól meg kellett volna tapogatnunk egymást. Ekkor közöltem, hogy ennyi nekem elég volt, hazamegyek, ennek semmi köze a csapatépítéshez, és az én mellem nem közkincs. Az év végén csak én nem kaptam jutalmat.
Jövő héten ismét lesz csapatépítő tréning, magyarán szólva, szextúra…
Kitalálta, hogy szerelmes belém
3 fős cégnél dolgozom ( főnök + kereskedelmis + én mint asszisztens) egy éve. Nemrégiben szabadságon voltam (rendes évi) és ezalatt a főnök elkezdett zaklatni, kitalálta hogy szerelmes belém, minden nap sms, telefon, e-mail, jönni akart személyesen oda ahol lakom.. Nem értette meg hogy nem érdekel, pedig első alkalommal közöltem vele hogy hagyjon. A sokadik sms és mail után már szinte kiabálva közöltem vele hogy hagyjon békén, tönkretette saját és családom ünnepeit, végig zaklatott engem és a páromat is. Tudom, biztos sokan arra gondolnának, hogy valami célzó magatartást mutattam irányába, de nem, az 5 hónapból 3-at végigveszekedtünk, mert 10-én soha nem akart fizetni. Szóval egyáltalán nem voltunk jó viszonyban, sőt!
Most ott tartunk hogy engem hibáztat az egészért mert én nem vagyok házas ( ő az ! ) ezért szabad vagyok bárki számára és azt írogatja hogy akkor a kereskedelmis kollegánál tudok felmondani hétfőn. Nem akar odajönni az irodába mert nem mer! Én megírtam hogy mivel vele szerződtem neki kell jönnie hogy megszüntesse a munkaviszonyt! Telefont sem veszi fel, csak írogatni mer.
Kérdésem, mit lehet most tenni? Ez már zaklatás? Erre én nem számoltam, egyik napról másikra ilyen eset miatt se pénz se munka. Tudom én nem akarok ott lenni mert 3 ember között ilyen helyzet nem megoldható mert a főnök nem elég magas értelmi szintű a helyzet kezeléséhez. Ha én mondok fel, nem jelentkezhetek a munkanélkülire sem, ezzel magammal csinálok rosszat, 3 hónapig pénz nélkül nem tudok megélni. A másik alkalmazott tud mindent de azt mondta mindent tagadni fog mert félti a helyét.
Rávehetem valahogy hogy menjen bele a közös megegyezésbe valahogy, ha nem akar mit mondhatok neki amivel jobb lesz a helyzetem? Az sms-eket, e-maileket megtartottam. Kérlek írjatok valamit mit tehetnék mert erre nem igazán számítottam. Köszönöm ha válaszoltok, egy minden ok nélkül zaklatott lány…