Miklósi Gábor (Magyar Narancs, július 19.) elviselhetetlen-erősen megírta, hogy egy zárka fiatal felnőtt rabjai miként kínozták-alázták meg szakadatlanul a közéjük vetett kamaszt, s kényszeríttették borotvapengével, veréssel szexuális szolgáltatásokra, miként nyomták el égő cigarettájukat a nyelvén – és nem folytatom.
Persze, tilos lett volna a fiatal fiút közéjük zárni. Persze, nyilvánvaló, hogy a börtönőrök hiába tetették: gőzük nincs, mi történik a zárkában. Persze, mindig újra kiderül, hogy mikor valakik teljhatalomhoz jutnak, véresen felszínre hullámzik kegyetlenségük, erőszakos kéjvágyuk, szadizmusuk – még csak nem is kell hozzá háború, még csak nem is kell részeg, idegen katonáknak lenniük, hisz gyilkolni, kínozni, megölni, megerőszakolni minden durva lélek és test képes a sajátjait is, nemcsak a véle egynyelvűeket-hitűeket, de saját családját, gyerekét, kislányát. Ha teljhatalma van. Ha a lehetséges tanú is retteg tőle. S bizonyára így volt ezer évekkel ezelőtt, és lám, így lehetséges a huszonegyedik században is.
Nem azért rendültem meg, mintha meglepetésként ért volna. Nem először értesül ilyen tragédiákról a közvélemény. Valamikor megírtam, hogy Dr. Sergiu D. a Kolozsvár környéki pszichiátria súlyos eseteinek részlegén egy fiatalembert kezelt, aki már életveszélyesen legyengült, mert semmiképp sem akart enni. Őt ugyanis a börtönben újra meg újra orális szexre kényszeríttették és megdugták a végbelét a cellatársai. Sergiu barátom hihetetlen türelemmel, nagyon nehezen és lassan enyhített állapotán, és adta vissza az életnek.
Azt mindenki fölfogja, mit jelent „a báránybőrbe bújt farkas”. De kevesen sejtik, hogy a bárányoknak meg farkasbőrbe kellene bújniuk, ha életben akarnak maradni, és épelméjűek akarnak maradni. Valamilyen fegyvert kell rejtegetniük, valamilyen misztikus erőre kell hivatkozniuk, valamilyen rettegést kell gerjeszteniük – úgy látszik, nincs más önvédelem. Ilyenkor megértem a megszállott idealistákat, akik minden erejükkel erős hitet terjesztenek egy kegyetlen s meg nem bocsátó, szigorú erkölcsű, büntető istenben.
Akitől, ha eléggé félnek a hívek, az ő nevében megerőszakolhatók a kisdedek is. Borzalom.
cella
Natascha Kampusch 3096 napja – könyv
A sokkoló osztrák történetet 15 perces videóban kezdik el összefoglalni. A Scolar Kiadónál megjelenő kötet címe 3096 nap, mert pontosan ennyi időt töltött Natascha Kampusch tíztől tizennyolc éves koráig a tettes, Wolfgang Priklopil fogságában. A férfi egy vastag ajtóval és biztonsági berendezésekkel ellátott „cellát” alakított ki Bécs melletti háza pincéjében, ide hurcolta a lányt, miután fényes nappal elrabolta az utcán. Natascha Kampusch évekig nem hagyhatta el ezt a pincehelyiséget. Fogvatartója később megengedte neki, hogy felmenjen a házba, s egyszer-egyszer a városba is magával vitte. A szomszédok közül többen is látták, de nem ismerték fel benne az 1998-ban eltűnt kislányt.
Sugár S. András, a kötetet kiadó Scolar Kiadó vezetője elmondta: a 3096 nap hatalmas könyvsiker a német nyelvű könyvpiacon, Németországban például több százezer példányban vásárolták meg az emberek a megjelenés utáni hetekben.
A kötetet november közepén tervezi megjelentetni a Scolar, s mint a kiadóvezető fogalmazott, ez lesz az első bestseller típusú könyv a cég történetében. Véleménye szerint a könyvben Natascha Kampusch „hihetetlen színvonalas módon” meséli el azt nyolc évet, amelyet Wolfgang Priklopil fogságában töltött.
Sugár S. András hozzátette: december elején a könyv népszerűsítésére a szerző is Magyarországra látogat, hogy néhány interjút adjon, de elfoglaltságai miatt a nagyközönséggel nem lesz ideje találkozni.
Bán Zoltán András, a könyv fordítója elmondta: Natascha Kampusch nem egyedül írta a könyvet, hanem két újságíró, Heike Gronemeier és Corinna Milborn közreműködésével. „A könyv egyszerű nyelven írodik, ami nem is meglepő egy dokumentumkötet esetében. Viszont az anyag annyira hátborzongató és egyedülálló, hogy attól a szöveg a szépirodalom felé mozdul” – vélekedett a fordító, aki szerint a német kritikák legtöbbje is megemlékezett arról, hogy meglepően választékos nyelven írt az évekig a világtól elzárt Natascha Kampusch.
„A kötetben ráadásul megfigyelhető egyfajta erős társadalomkritikai vonulat is, azt sugallja, hogy az ilyen esetek nem véletlenül következnek be” – tette hozzá Bán Zoltán András, majd elmondta: a visszaemlékezést esszéisztikus betétek tarkítják. „Csalódni fog, aki azt hiszi, a borzalmak és szexuális perverziók tárházát találja majd a könyvben” – jegyezte meg.
A 3096 nap első fejezete az elrabolt kislány gyerekkorát, szüleit és Bécs peremvárosának nyomasztó hétköznapjait mutatja be – mondta a fordító, majd hozzátette: Natascha Kampusch az elrablását és a szabadulását taglalja részletesen, ezenkívül a nyolc év csomópontjait emeli ki. „Pszichológiai fejlődésregénynek nevezném, ha műfajilag kellene besorolni” – mondta Bán Zoltán András, aki szerint a kötet első fele „leépülési regény”, azt meséli el, hogyan fejlődött vissza a tízéves kislány egy négyéves gyerek színvonalára. „Önmaga építette ki azokat a lelki börtönfalakat, amelyek nem engedték megszökni. Lett volna alkalma, hiszen Wolfgang Priklopil még síelni is elvitte” – vélekedett, majd hozzátette: a könyv második fele arról szól, hogyan sikerült ezeket a falakat elbontania és végül megszabadulnia.
Bán Zoltán András ugyanakkor elmondta: a kötetben kevés szó esik a szabadulás óta eltelt időről. „A könyv azzal a mondattal zárul, hogy végre szabad lett, vagyis attól szabadult ki végleg Priklopil fogságából, hogy megírta a könyvet” – tette hozzá a fordító.
Natascha Kampusch hírek, szex, bulvár: Natascha Kampusch 3096 napja könyvben megjelennni – Natasha Kapmush élvezte a pincét – 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány