Czapáry Veronika Anya kacag című első könyvének főhőse Viktória, aki az érezhetően önéletrajzi ihletettségű naplóregényt jó négy éven át vezeti, eleinte gyakrabban, az utolsó három évben egyre szakadozottabban.
A cselekmény egyszerre külső és belső: egyrészt a kétezres évek Budapestjének bohém köreiben zajló baráti-szerelmi és szexuális kalandokról, füvezésről, italozásról és hajnalig tartó bulikról olvashatunk; másrészt ellenpontként végig ott van ennek a kalandokba menekülő Énnek a megfejtésére tett kísérlet, a “miért csinálom?” és a “hogy esik ez nekem?” kérdése. Az önmegértés fő támpontjává a zaklatott gyerekkorra és a korán elvesztett anyára való visszaemlékezés válik, ezek a betétek mintegy flashback-szerűen, kurzívval szedve ékelődnek a főszövegbe. A cselekmény már-már statikus avagy ciklikus: a kapcsolatok (legyenek barátiak vagy szerelmiek) burjánzanak a lapokon, de nincs igazi fejlődési ívük, azaz egyik nap még a legjobb arcukat mutatják, hogy aztán másnap már Viktória a végleges lezárásukon gondolkodjon, akár háromszor-négyszer is megismételve ezt a kört – szemléletesen példázva azt az egy helyben toporgást és kiútkeresést, amit a főhős is megállapít magáról. Az imponálóan széles ismeretségi kör és a megejtően mozgalmas éjszakai élet ennyiben nem vezet sehová, csak a vágyott szebb jövő elérkezéséig fennálló idő kitöltésére szolgál – az oda vezető út azonban még nem látható tisztán. A szexuálisan szókimondó részeket a kozmikus elvágyódás és a múltra való visszaemlékezés lírai tónusai oldják, ahogy ellenpont a budapesti bohémélet plasztikus dokumentálása is, vagy a már-már karikatúraszerű ábrázolása egyes figuráknak. Az Anya kacag ennyiben sokban rokon Bridget Jones naplójával, Beregi Tamás Egyetleneimjével vagy akár Adrian Mole álnaiv naplóival is. A könyv végére azonban a ringlispíl lassan leáll, és megjelenik a kivezető út ígérete: “Van jövő, van még előttem cél”. Úgy legyen.
czapáry veronika
Nők akik a szexről írnak
Babarczy Eszter, Bak Zsuzsanna, Bárdos Deák Ágnes, Bihari Ágnes, Csobánka Zsuzsa, Czapáry Veronika, Falcsik Mari, Forgács Zsuzsa Bruria, Gindert Mariska, Gordon Agáta, Ivacs Ágnes, Kali Kinga, Kapecz Zsuzsa, Karafiáth Orsolya, Kari Györgyi, Kiss Judit Ágnes, Ladik Katalin, Lángh Júlia, Nagy Ildikó Noémi, Nagy Gabriella, Radics Viktória, Rapai Ágnes, Selyem Zsuzsa, Szemethy Orsolya, Vajda Róza, Tóth Krisztina kortárts írónók fotói itt.
Részlet: “Először megijedtem. A gyerek megvolt, de nem volt hozzá tej. Ha megnyomtam a bimbónál, kicsordult valami, de nem fehér, inkább áttetsző. Mintha ondó volna, csak az íze más. Megnyugtatnak, hogy előtej, ez kell a babának, az immunrendszerének. Simogatni szépen, elindul az ember ujja a hónalj felől, és masszírozza lefelé a csatornák tartalmát, belecsorgatja a gyerekbe, csak meg ne fulladjon tőle. Most már annyi van, hogy csodájára járnak. Anyu mondja, hogy ő még adott is. Van tejtestvérem, és nem tudtam róla.
Tejszag van, tejpuha, babapuha, egyfelé tudok csak figyelni, mindenhol szoptatni szeretnék, olyan jó. Neked is jó, ugye? Ha az arcához ér valami, már nyitja is a száját. Reflex. Békésen szuszog, a nyelve a mellbimbómhoz ér, úgy alszik el. Most nem zavar, ez jó. Annyira jó, hogy zavarba ejtő egy kicsit. Felkínálom a férjemnek, de nem lesz ebből rendszer, túlságosan szégyenkezünk. Csak a fejést nem tudom megtanulni, mindig marad bent valami, nem érem el az ujjammal, nem ismerem ki magam a duzzadt mirigyek között. Ha nem jön ki, hát nem jön ki, marad elég.
Mindenkin megérzem a tejszagot, látom az elengedettséget az arcán, nem feszül egy izom sem, mintha nem volna a világon szorongás, nem lenne készenlét, menekülés, kifelé irányuló figyelem. A gyerekről is látni, hogy szopik-e még. Például tejragya van rajta, piros pörsenések. És másként szuszog. A szoptató nő is másként szuszog. Szóval tudom, de nem mondom ki. A szexről se beszél az ember akárkivel. Nincsenek is jó szavak. (…)
Soha nem voltam még boldog. Most boldog vagyok. A bébim szeret engem, a száján át összeolvad velem, az ujjamat szorongatja, ha görcsbe rándul a teste, végigsimítom, és már jó. Önző lettem, nem figyelek másra. Anyu nem jön. Nem is akarom, hogy jöjjön. Nem kérdezem meg, neki jó volt-e. Vagy szereti-e nézni, ha más szoptat. Nem azért, mert nem merem, csak nem érdekel. Beburkolózom a boldogságba, mindent eltakar.”
– részletek Babarczy Eszter Mellblog című szövegéből, mely megjelent a Szomjas oázis című antológiában a női testről.
Soha korábban annyi nő írását nem adták le a Közrádióban, mint amennyit Solténszky Tibor, a Rádiószínház művészeti vezetője és dramaturgja, készített el és sugárzott munkatársaival.
A Szomjas oázis, Dzsungel a szívben, A szív kutyája, Éjszakai állatkert 178 írásából, A Kitakart Psyché sorozat köteteiből az elmúlt években mintegy 6 órányi anyagot, azaz 30 történetet dolgoztak fel a Rádiószínházban és sugároztak az éterbe, mintahogy nemrégiben Lángh Júlia Párizs fű alatt című könyvét is, részletekben. Solténszky Tibor ezzel történelmet írt. Köszönjük neki mindazt, amit a magyar irodalomért tett munkatársaival!”