Lolita 1997 filmrészlet – Dominique Swain tinilányként nemi vágyat gerjeszt. További cikkek a témában: Kislányok felnőtt külsejű tinilánykáknak látszanak – Kislányok Lolita szerepben a divatban – Aranyos kislány puncija – Palvin Barbara divatmodell fashion Lolita – Gyereklányokkal szexelt, drogokkal bulizott Bon Jovi – Orosz szűzpinák eladók – Lolita vágyak, vonzalom a tinilányokhoz – Lindsay Lohan tizennégy évesen már szexelt és drogozott – 18 éves pornósok – Nem vagyok Lolita könyvajánló – Loliták: Dominique Swain Lolita 1997 – Loliták Alicia Silverstone – Loliták Jane March A szerető – Loliták Brooke Shields – Loliták Sue Lyon 12 évesen csábító nimfa – Dominique Swain – Vladimir Nabokov Lolita – Russian Lolita – Brigitte Bardot és a Lolita szindróma – Lolita szökés az intézetből – Lolita patika – Lolita 17 perces pornóvideó – Blonde Lolita videók – Pop Loliták könnyűzene pinaszőrzet nélkül – Állatságok és Loliták extrém szubkultúra – Lolita jelenség – Russian Lolita – Magyar tini Lolita – Lolita Appendicitis
mozifilm
A fény ösvényei – film
A filmben két történet fut párhuzamosan: az első egy sikeres modellé, a második egy ötvösmesteré. A fény ösvényei kettejük pokoljárását mutatja be. Történeteik hasonlóan épülnek fel és sajátos módon hatnak egymásra. Hosszú időbe telik, míg mindketten elfogadják sorsukat. Amikor megbékélnek önmagukkal, a szálak összefutnak: az ötvös, aki a látását és a modell, aki a szépségét veszítette el, a film végén találkoznak.
Ha egy filmnek van arca, akkor A fény ösvényei női arc. Fájdalmas szépségű. Sír és mosolyog, szomorú és boldog egyszerre.
Van egy lány. Modell, sétál a kifutón, gyönyörűszép. Akkor is méltósággal viseli szépségét, amikor lángot kap. Meggyullad a kifutón. A szépsége oda. Van egy ötvösmester. Elveszíti a látását, tanítványa mellette, ő lesz a szeme. Kettejük, a nő és a férfi sorsa fog majd összefonódni. És van egy hajléktalan. Nagydarab, karcos arcú férfi, titka van. Az ő sorsa is egy találkozás. Ennek a három embernek a történetét meséli el Mispál Attila első nagyjátékfilmjében.
Mispálnak volt két kisjátékfilmje a kilencvenes években, melyekről azért fontos megemlékeznünk, mert esszenciáját tartalmazzák szuggesztív stílusának, kivételes tehetségének. Az Angst és az Altamira olyan különleges világot mutattak meg, melyben a legendák, a félelmek éterisége korunkba – mondjuk a közeli jövőbe – illesztve összefolynak a megfoghatatlan nagyvárosi léttel. Aki látta, annak az Angst döbbenetes, az Altamira poétikus képei emlékezetébe kellett, hogy vésődjenek. A rendező most ismét összefogott az operatőr Nagy Andrással, hogy megírjon (fénnyel) néhány számára alapvető történetet.
Ezek pedig valóban fontos alaptörténetek, toposzok úgymond, ide és ebbe a korba helyezve, mégis az időtlenség atmoszférájával társulva. Mit mondhat nekünk, egyszerű nézőknek egy ötvös, egy szépség és egy hajléktalan históriája? A sorsról valamit. Arról, hogy mi történik, ha szembe úszunk az árral, vagy mi akkor, ha csak ráfekszünk a hullámokra. A elcsúnyulás, a megvakulás ellen harcolni nem lehet, de valami másért – talán fontosabbért? – igen. A két férfi és a nő sorsa összeér, mindannyian kulcsok egymás életéhez, valamennyien kellenek ahhoz, hogy az történhessen, ami lesz. Mindhárman eszközök valaminek a kezében, amely aztán mindegyiknek valami fontosat mutat. Közhelyesnek ható mondatok ezek? Csak annyira, amennyire közhelyes maga az élet – Mispál Attila pedig felvállalja, hogy egy olyan szemszögből mutatja meg történetét, ahol mindennek, mindenkinek jelentése, jelentősége van.
Ahhoz, hogy ezt az elemelt, egyszerre élet- és végzetszerű atmoszférát megteremtse, épp erre a három emberre volt szüksége: az amatőr – és csodálatosan fotogén, (kamera)érzékeny arcú – Cseh Annamáriára meg két nagy színészre, Cserhalmi Györgyre és Kovács Lajosra. Leginkább ők teszik helyre a történetet, töltik be százszázalékos jelenlétükkel, a belőlük sugárzó élet-akarással az őket körülvevő, gyakorta rideg tereket. S nem utolsósorban kell méltatnom Nagy Andrást gyönyörűen fényképezett, megkomponált képeiért.
Elsőfilmként különösen érdekes, figyelemreméltó alkotás A fény ösvényei, látszik, érződik rajta, hogy alkotója talán mégsem szűz kézzel készítette. Mispál bemutatkozása sokat késett generációjához képest, de talán érdemes volt rá várni. Hibái, esetlen mozzanatai – különösen a dramaturgia és a forgatókönyv oldalán – épp az indulás, a kezdő lépések bizonytalanságát mutatják. És ezért megbocsáthatók.
Szerelem és más drogok – Love and Other Drugs
Jamie (Jake Gyllenhaal) sármos pasi, nincs nő, akit ne kapna meg, ha akar. És ő mindegyiket akarja – miközben a munkájában is örökké győzelemre tör: gyógyszerekkel kereskedik, és már nagyon várja a nagy fogást.
Azután találkozik Maggie-vel (Anne Hathaway), aki más, mint az addigi könnyű kalandjai. Meghódíthatatlan szabad szellem, aki nem hagyja, hogy bárki vagy bármi az útjába álljon. A páros vad, szenvedélyes, és kiszámíthatatlan viszonyba keveredik egymással.
Jamie, aki képtelen bármiféle elkötelezettségre, kisebb válságba kerül, mikor kapcsolatuk komolyra kezd fordulni. Maggie is egyre jobban vonzódik hozzá, bármennyire is küzd az érzései ellen, és az ellen, hogy ez a szerelem mindent megváltoztathat körülöttük.
Jake Gyllenhaal és Anne Hathaway között izzik a levegő ebben a megszokottól eltérő, romantikus filmben, amiből a komolyabb felhangok sem hiányoznak. A mellékszerepekben olyan remek színészeket láthatunk, mint Hank Azaria, Oliver Platt, Gabriel Macht.
Íme egy film az orvoslátogatók életéről,amely egy szerelmi történeten keresztül bebizonyítja, vagy legalábbis próbálja, hogy az orvoslátogató is ember.
Jamie (Jake Gyllenhaal) egy felelőtlen sármos szívtipró. Miután kirúgják egy elektrotechnikai boltból, a nagy pénz reményében orvoslátogatónak megy. Módszere egyszerű, elcsavarja a recepciós lányok fejét, akiktől egyenesen a doktor úr rendelőjébe vezet az út. Az üzlet kezd beindulni, amikor az egyik rendelőben összefut egy lánnyal, Maggievel, aki testét igen, de a szívét nem adja könnyen. Maggie nehezen bonyolódik komolyabb kapcsolatba, mert betegségét a parkinson-kórt senkire nem akarja ráerőszakolni. Innentől kezdve már csak szerelmi huzavonájukról vagy inkább csak nyűglődésükről szól a film.
A film végén a srác kimondja, hogy egy ideális világban a lány nem lenne beteg a srác meg tökélete lenne, de ő mégis ezt a tökéletlen világot választja. Ezért nem tud nekem hiteles lenni ez az egész sztori. Mert a filmben minden tökéletes, minden ideális. A lány gyönyörű, a fiú szexi, aki szerelméért még harcolni is képes, és csak néha elmékeztetnek minket arra, hogy van egy kis difi a lány parkinson-kóros.
Jake Gyllenhall, aki az életben is sportot űz a hollywoodi színésznők felszedéséből, ideális választás a szerepre. Sármos, jóképű, el tudom hinni, hogy azt kap meg akit akar. Anne Hathaway habár gyönyörű színésznő és ebben a filmeben Liv Tylerre hasonlít leginkább nem győz meg. Talán mert a történet túl bugyuta és felszínes, nem korhű csak a film második felébenválik világossá, hogy nem a jelenben játszódik. (Jake csipogót használ, és a gyógyszercég bevezeti a Viagrát, hát ez nem ma volt.)
A filmben rengeteg az ágyjelenet, szóval, aki Anne Hathawayt vagy Jake Gyllenhallt szeretné látni meztelenül az máris indulhat a moziba. Viszont aki egy komolyabb témára vágyik, az ne várjon sokat, ugyanis a film nem vállalja fel azt az utat amit elkezdett. Sajnos ott áll meg, ahol épp elkezdődne a dolog lényegi része az, hogy mire képes a szerelem, ha egy olyan betegséggel állunk szembe, amely gyógyíthatatlan. Csak kapargatja a felszínét a problémának de nem mer belenyúlni igazán. Így nem marad más mint egy felejthető film, mert romantikus komédiának nem elég nevettető, drámának pedig gyenge.
Lora nem csak a melle miatt jó
Lora, a gyönyörű, érzékeny lány évek óta egyedül él. Élete három évvel ezelőtt vett gyökeres fordulatot, amikor egy balesetben elveszítette a szerelmét, Dávidot. Ekkor megszakította minden fontos kapcsolatát: Bettivel, legjobb barátnőjével és Gerivel, Dávid öccsével sem találkozott azóta. Geri szerette Lorát, de nem akart, vagy nem mert a bátyja és a lány közé állni. Három évvel a tragédia után Lora és Geri útja újra keresztezi egymást. Lora menekül az emlékek elől, míg a fiúban feltámadnak a régi érzések. Idővel egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Rendező: Herendi Gábor, forgatókönyvíró: Herendi Gábor, Divinyi Réka, Sárközi Andrea. Lora: Lucia Brawley
2010 legjobb meztelen színésznőjére szavazhatsz
A filmes és sorozatos meztelenkedéssel foglalkozó Mr Skin weboldalán idén tizenkettedszerre lehet szavazni az év legjobb filmes melleire, seggeire: az Annual Anatomy Awardson (melynek neve nagyszerűen rímel az Annual Academy Awards-ra, azaz az Oscarra) Legjobb mell, Legjobb Leszbikus jelenet és Legjobb Fenék kategóriában nyerhetnek azok a színésznők, akik 2010-ben kamera előtt vetkőztek: erős a mezőny, sok a természetes mell. A szakértő zsűri mellett mi is szavazhatunk, minden kategóriában hirdetnek közönségdíjast. Eredményhirdetés február 23-án!
Mivel nyolc kategóriában, összesen 40 színésznő esélyes a legjobbaknak járó díjra, mi most csak az ismertebbeket (és legmezetlenebbeket) vesszük sora: február 23-án derül ki, ki az a 8 színésznő, aki Mr.Skin szerint felejthetetlent alkotott idén. A jelöltek között többször szerepel az eddig ártatlan-szürke-egér szerepeiről híres Anne Hathaway, a komolyabb filmekben látható Julianne Moore leszbikus jelenettel versenyez, a sokak szerint kevéssé szép Paz de la Huertát pedig meg is dugják az HBO sorozatában.
Legjobb mellek, leszbikus jelenetek: Anne Hathaway a Szerelem és más drogok című filmmel került a Legjobb Mellek díjra esélyesek közé. Mint mondta, először gondot okozott neki a vetkőzés [1], de aztán belejött: kezdeti zavara nem is látszik a szexjeleneteken. A szintén konzervatívnak tűnő, 50 éves Julianne Moore Amanda Seyfrieddel keveredik leszbikus kalandba a Chloé című film forgatókönyve szerint, így leszbikus jelenettel és melleikkel is versenyben vannak. A film egyébként fajsúlyos dráma hivatott lenni, de inkább szex és magamutogatás lett belőle.
Natalie Portman a Fekete Hattyúval érdemelte ki a Legjobb Leszbikus Jelenet jelölést: a filmben Mila Kunis nyalja ki a mindig szelídnek tűnő Portmant. A 3D-s Piranha film sem maradhatott ki a szórásból, a fehérneműmodell, Kelly Brook, Jessica Szohrral és Riley Steele-lel annyira hosszan úszkál meztelenül, hogy fürdőzésük leszbikus jelenetbe torkollik. És persze ruha sincs rajtuk a víz alatti felvételeken, ráadásul 3D-ben láthatjuk a végeredményt.
Dugás és fenekek: A Legjobb Televíziós Produkció kategóriájában a Boardwalk Empire is kapott jelölést, hála Paz de la Huertának. Az örömlányt alakítóeklektikus és bevállalós stílusáról ismert Huerta egy dugós jelenettel nyerheti el Mr.Skin díját. A Legjobb Teljesen Pucér jelenetet is díjazhatjuk, Naomi Watts például egy elég súlyos, örökbefogadást taglaló drámában (Anya és Gyermeke) vetkőzött teljesen meztelenre: az érzelmileg kiüresedett Elisabeth szerepében szexjelenetet is kapott Samuel. L. Jacksonnal. Az Anatomy Awardson Legjobb Feneket is hirdetnek, a jelöltek közül nem maradhatott ki Jessica Alba és Kate Hudson, mindketten a The Killer Inside Me című krimiben vetkőznek.
Legjobb Első-vetkőző is kell egy ilyen listára, például egy brit szappanoperasztár: Roxanne Pallet. A színésznő a Szörny 3-ban szexel a vízparton (természetesen meztelenül), mielőtt őt és pasiját krokodilok falnák fel. Az Anatomy Awards jelöléshez egyáltalán nem fontos, hogy a film jó legyen, nem kell meggyőző alakítás, elég levetkőzni.
Moziszex a magyar és külföldi filmekben: Szex és vér a Spartacus előzményében – Szerelem és más drogok mozifilm – Monica Belucci megerőszakolása az Irreversible című filmben – Natalie Portman feneke cenzúrázva – Moziszukák Andrea Riseborough, Mia Wasikowska – Görög Zita visszatért – Julia Roberts csak szexre kellett Richard Gere-nek – Szex a moziban Gryllus Dorka Nyugalom – Gryllus Dorka és Parti Nóra szexelnek Zuhanórepülés – További cikkek moziszex témában: Túl jó nő a csajom Alice Eve az ágyban – Rudolf Péter és Kecskés Karina Üvegtigris – Szopós szájú szexistennők: Emmanuelle Béart és Béatrice Dalle, Brigitte Bardot és Jeanne Moreau, Susan Sarandon és Geena Davis, Charlize Theron és Penélope Cruz, Penélope Cruz és Salma Hayek, Monica Bellucci és Sophie Marceau – Szex a mozivászon, Ismeretlen nyugdíjasok szexelnek Tejút 2007 – Gálffi László és Szabó Dávid Férfiakt – Oroszlán Szonja és Szabó Győző Valami Amerika – Rudolf Péter és Kecskés Karina Üvegtigris – Gsyllus Dorka és Makranczi Zalán Nyugalom – Tóth Ildikó Jadviga párnája szexjelenet – Kristi Stubo és Ulrich Tomsen Ópium Egy elmebeteg nő naplója – Sárközi Nagy ilona és László Zsolt Májusi zápor – Tóth Orsi és egy idős farok Johanna – Hámori Gabriellát dugja Nagy Ervina a moziban Kaméleon – Hámori Gabriella és Leonardo Madeiros Budapest – Dobó Katát dugja Árpa Attila The Kiss Goodnight – Kerekes Vica és Keresztes Tamás Felnőttfilm – Hernádi Judit szex Nyugalom – Molnár Piroska és Czene Csaba Taxidermia – Kerekes Vica és Jiri Machánek szex Nestyda – Görög Zita Pinája 8 mm gruppenszex a filmben – Gryllus Dorka és Parti Nóra Zuhanórepülés – Tóth Ildikó és Bodó Viktor Jadviga párnája – Szirtes Ági és Mucsi Zoltán Roncsfilm – Kerekes Éva és Nagy Ervin Szezon – Lucia Brawley és Nagy Péter Lora – Nemes Wanda és Nagy Zsolt Panel – Marozsán Erika és Joachim Krol Szomorú vasárnap – Görög Zita gruppenszex Johnathon Schaech és Lori Heurig 8 MM 2 – Liptai Claudia és SzabóGyőző Valami Amerika – Oroszlán Szonja, Herendi Gábor Valami Amerika – Eredendő bűn Angelina Jolie meztelen – Pornó és szadizmus a művészfilmekben Grotesque – Zongoratanárnő – Titkárnő – Ken Park – Az érzékek birodalma – Kilenc dal – Pannon töredék szex pornó és forradalom – Szopós szájú szexistennők egymást kívánják
Kristen Stewart nemet vált és gyilkos lesz új filmjében
Már 2008 óta készül a világ Kristen Stewart sötét, droggal, erőszakkal, szexszel és durvasággal teli új filmjére – a forgatások csak júniusban kezdődnek. A K11 című produkcióról a Kristen-fanok nyilván halottak már: évek óta rebesgetik a híreket egy brutális filmről, aminek forgatókönyvét Kristen Stewart édesanyja, Jules írta. Eddig azonban számos gond akadt a film körül: elfogyott a pénz, lemondták a projektet a partnerek, Kristen sűrű forgatási rendje ellehetetlenítette a forgatást. Most azonban már egyértelmű: június 6-án elkezdik a film felvételeit, akkor is, ha a Hófehérke és a The Huntsman forgatása is zajlik még akkor.
A forgatókönyv sokkoló: Kristen egy lányt alakít, aki valójában fiú. Börtönbe kerül, de nem ám hagyományos fegyintézetbe, hanem egy kimondottan meleg és transznemű férfiak számára létrehozott helyen zárják el a világtól. Itt szeretetteljes családi közösségek születnek, viszont a másik oldalon a többi szövetség háborúban állnak egymással: minden a dominanciáról szól. Szinte valamennyi főszereplőt megerőszakolják a kamera előtt, mivel ez a börtönben a szolgaság jelképe. A drogok is előkerülnek: kokaintól heroinon át LSD-ig számtalan szer kerül bemutatásra, persze Kristen karaktere is injekció és tablettafüggő.
A filmben eredetileg Nikki Reed is játszott volna, de ő lemondta a produlciót a filmet kísérő ellentmondások miatt. A figura, akit a Kristen alakít, Birdie névre hallgat, és egy napon brutálisan megerőszakolják, megcsonkítják. Ekkor Birdie bosszút forral, és kivégzi az erőszaktevőt…Olyan világ ez, ahol vagy ölsz, vagy téged ölnek meg, az erpszak pedig a mindennapok része. Az összetartó kisközösségekben ugyanakkor ott a szeretet, az összetartás, az önfeláldozás – éppen ez teszi a filmet árnyalttá, érzékennyé és finommá, a durvaság ellenére is. Az ellentézis a művészet gyökere – de vajon bírni figja Hollywood a brutális képanyagot?
Moziszukák: Mia Wasikowska
Ki az a vérmes csaj, aki Steve Buscemivel szexel a Boardwalk Empire-ben? Merre járt Tim Burton Alice-e, mielőtt eljutott Csodaországba? A könnyű nőcskének titulált kis vörös már eddig is léha nőszemély volt? Melyik csaj miatt alapította Mark Zuckerberg a Facebookot? Berobbant színésznőkről olvashatsz, videózhatsz, és választ kapsz ezekre a kérdésekre, és még többre is. Az első lány Mia Wasikowska, született: 1989. október 14-én.
Két éve jöttünk rá, hogy különleges tehetséggel van dolgunk, amikor leesett állal néztük a tornászlányt játszó Wasikowska és a terapeutáját alakító Gabriel Byrne csodálatos összjátékát az In Treatment című sorozatban. Aztán Wasikowska feltűnt egy-két felejthető filmben (Ellenállás, Amelia), amíg Tim Burton szeme meg nem akadt rajta, és ki nem választotta az Alice Csodaországban főszerepére. Burton azt mondja, az ragadta meg őt Wasikowskában, hogy „öreg lelke van”, gazdag belső élete, amitől egy kicsit melankolikus, szomorkás az egész személyisége. Mindketten jó lóra tettek: a film több mint egymilliárd dollárt hozott, és Wasikowska arcát megismerte az egész világ.
Az érdekes filmesek viszont már korábban megtalálták (biztos ők is nézték az In Treatment-et): a Sundance-en kritikusok üdvrivalgásától kísérve debütált a The Kids Are All Right, amelyben a leszbikus párt alakító Annette Bening és Julianne Moore lányát játssza, aki kitalálja, hogy megkeresi az apját, szintén már tavaly leforgott Gus Van Sant Restless című sötét tinifilmje, amiben egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő lányt alakít, és Cary Fukunaga Jane Eyre-jére is már tavaly leszerződött, ahol Michael Fassbender Mr. Rochesterje lesz a partnere. Utóbbit kétkedéssel vegyes kíváncsisággal várjuk, hiszen furcsa, hogy két ennyire szép emberre osztották ezeket a szerepeket, de reméljük, Wasikowska és Fassbender vannak olyan jó színészek, hogy még a jelentéktelen külsőt is eljátsszák nekünk.
További moziszukák: Görög Zita visszatért – Julia Roberts csak szexre kellett Richard Gere-nek – Szex a moziban Gryllus Dorka Nyugalom – Gryllus Dorka és Parti Nóra szexelnek Zuhanórepülés – További cikkek moziszex témában: Túl jó nő a csajom Alice Eve az ágyban – Rudolf Péter és Kecskés Karina Üvegtigris – Szopós szájú szexistennők: Emmanuelle Béart és Béatrice Dalle, Brigitte Bardot és Jeanne Moreau, Susan Sarandon és Geena Davis, Charlize Theron és Penélope Cruz, Penélope Cruz és Salma Hayek, Monica Bellucci és Sophie Marceau – Szex a mozivászon, Ismeretlen nyugdíjasok szexelnek Tejút 2007 – Gálffi László és Szabó Dávid Férfiakt – Oroszlán Szonja és Szabó Győző Valami Amerika – Rudolf Péter és Kecskés Karina Üvegtigris – Gsyllus Dorka és Makranczi Zalán Nyugalom – Tóth Ildikó Jadviga párnája szexjelenet – Kristi Stubo és Ulrich Tomsen Ópium Egy elmebeteg nő naplója – Sárközi Nagy ilona és László Zsolt Májusi zápor – Tóth Orsi és egy idős farok Johanna – Hámori Gabriellát dugja Nagy Ervina a moziban Kaméleon – Hámori Gabriella és Leonardo Madeiros Budapest – Dobó Katát dugja Árpa Attila The Kiss Goodnight – Kerekes Vica és Keresztes Tamás Felnőttfilm – Hernádi Judit szex Nyugalom – Molnár Piroska és Czene Csaba Taxidermia – Kerekes Vica és Jiri Machánek szex Nestyda – Görög Zita Pinája 8 mm gruppenszex a filmben – Gryllus Dorka és Parti Nóra Zuhanórepülés – Tóth Ildikó és Bodó Viktor Jadviga párnája – Szirtes Ági és Mucsi Zoltán Roncsfilm – Kerekes Éva és Nagy Ervin Szezon – Lucia Brawley és Nagy Péter Lora – Nemes Wanda és Nagy Zsolt Panel – Marozsán Erika és Joachim Krol Szomorú vasárnap – Görög Zita gruppenszex Johnathon Schaech és Lori Heurig 8 MM 2 – Liptai Claudia és SzabóGyőző Valami Amerika – Oroszlán Szonja, Herendi Gábor Valami Amerika – Eredendő bűn Angelina Jolie meztelen – Pornó és szadizmus a művészfilmekben Grotesque – Zongoratanárnő – Titkárnő – Ken Park – Az érzékek birodalma – Kilenc dal – Pannon töredék szex pornó és forradalom – Szopós szájú szexistennők egymást kívánják
Sharon Tate – Polanski felesége akit brutálisan meggyilkoltak
A filmes Roman Polanski, a fiatalkorú kislány megrontója – vannak, akik csak ennyit hallottak róla. Pedig ha már nem a munkáiról van szó, akkor is találunk ennél ezerszer fontosabb sztorit az életében. Ami ráadásul nem kevésbé volt botrányos a maga idejében, és ami Polanski életére – állítása szerint – a legnagyobb hatással volt. Második felesége, Sharon Tate ugyanis nemcsak a hatvanas évek egyik legszebb nője és Hollywood ígéretes sztárjelöljte volt, hanem az egyik legbrutálisabb gyilkosságának áldozata is.
Polanski 1966-ban első amerikai stúdiófilmjére, a Vámpírok báljá-ra készült, amihez főszereplőnőt keresett. Illetve ő nem is nagyon keresett már, mert Jill St. John személyében megtalálni vélte, de a producerek ragaszkodtak hozzá, hogy megnézzen egy akkoriban szárnyait bontogató sztárjelöltet, Sharon Tate-et, mert vele már amúgy is volt szerződésük. Egy londoni partin mutatták be őket egymásnak, és azon kívül, hogy Polanski megállapította róla, hogy feltűnően szép nő, nem sokat foglalkozott vele. A szerepre túlságosan amerikai kinézetűnek találta.
Mivel azonban egy szép nőt nem hagyott csak úgy futni, a buli után még rácsörgött, és megbeszélt vele egy randit. Ekkor változott meg róla a véleménye. Benyomtak egy kis LSD-t, eldumcsiztak, zenét hallgattak, órákig csak lötyögtek Polanski lakásában, aztán reggelre az ágyban kötöttek ki. Polanski másnap Svédországba repült, de már az úton rájött, hogy ez az este több volt, mint egy egyéjszakás kaland. „Ami a legnagyobb hatással volt rám – leszámítva a kivételes szépségét -, az a kedvességéből és természetéből fakadó kisugárzása volt. Persze voltak szorongásai, de amúgy teljesen szabadnak tűnt. Sosem találkoztam előtte olyannal, mint ő” – emlékezett vissza Polanski a memoárjában.
De a Vámpírok bálja főszereplőjét továbbra sem látta benne, legfeljebb egy újabb randit. Nyilvánvaló volt, hogy ez bántja Sharon önérzetét – a találkozók elől többször kitért. És mivel a producerek részéről továbbra is volt rajta nyomás, Polanski végül beleegyezett egy próbafelvételbe. Ekkor állítólag elég volt egy paróka ahhoz, hogy meglássa benne a film főhősnőjét. Az egyik férfi főszerepet pedig magára osztotta. A forgatás elején gyorsan újra összejöttek, és már senki előtt nem titkolták, hogy egy pár lettek. A szerelem és a munka azonban nem volt jó hatással egymásra. „Nem meglepő módon Sharon alakítása egyre jobban megszenvedte, hogy a kapcsolatunk mélyülni kezdett” – idézi fel Polanski. „Ez annak volt a következménye, hogy nagyon akart bizonyítani. Később azt mesélte, hogy minél jobban megismert mint szeretőt, annál kevésbé tudott ellazulni a forgatáson. Nem volt meg benne a természetes előadók magabiztossága, majd’ belehalt, hogy jól teljesítsen. Be akarta bizonyítani, hogy a képességei miatt érdemelte ki a szerepet. Nem volt könnyű megadni neki a visszaigazolást.” És persze Polanski sem volt a legkönnyebb rendező.
A szerelem viszont jól alakult. A forgatás végeztével is együtt maradtak, és ingáztak Polanski korábbi otthona, London és Los Angeles között. „Minden másodpercet élvezek, amit veled töltök” – írta Polanskinak egyszer. „Olyan boldog vagyok. Komolyan, nem tudom, hogy írjam le, de mindent szeretek benned. Tudom, hogy giccsesen hangzik, de egyszerűen szeretlek.”
És míg Polanski a Vámpírok bálja utómunkáit végezte, újabb filmre kapott felkérést a Paramounttól, ezért áttette a székhelyét Amerikába. Bob Evans producer kérte fel a Rosemary gyermeke megrendezésére.
Érekes, hogy addigra már eléggé szétválhatott benne a Sharon iránti szerelme és a rendezői énje. Fel sem vetette a producereknek, hogy Tate játszhatná a főszerepet – noha Mia Farrow, aki végül életre keltette Rosemaryt, alkatilag egyáltalán nem áll távol Sharon Tate-től. Mindketten törékeny, szőke amerikai szépségek. Csakhogy Mia Farrow tehetsége annyira meggyőző volt Polanski számára, hogy az első találkozójuk (és próbájuk) után neki adta a szerepet.
Mialatt elkezdődött a forgatás, kijött a mozikba a Vámpírok bálja – de egy olyan verzióban, amelyhez Polanskinak nem sok köze volt. A szerződés szerint ugyanis átadta a végső vágás jogát az egyik producernek, aki élt is vele. „Amikor megnéztem a filmet, úgy éreztem magam, mint az anya, aki torzszülöttnek adott életet. A fickó (Marty Ransohoff producer – a szerk.) totálisan széttrancsírozta a filmemet. Le akartam vetetni a nevemet a stáblistáról, hogy ehhez a szégyenletes fércműhöz közöm se legyen, de az MGM-mel kötött szerződésem nem engedte.” Bosszúból minden fontos interjúban elmondta, mi történt, a film pedig megbukott.
„Az összes probléma ellenére Sharonnal nagyon jól éreztük magunkat Hollywood krémjében. Folyamatos bulizás zajlott Beverly Hillsben és Bel Airben, a hét minden napján partikra jártunk. Mint a filmvilág két feltörekvő csillagát, mindenki tárt karokkal fogadott minket – a régi holywoodi sztároktól kezdve a menő, fiatal arcokig” – írja Polanski. Még inkább így volt ez, miután elkészült a Rosemary gyermeke – ami óriási siker lett, és ezzel párhuzamosan Sharon Tate is egyre jobb szerepeket kapott.
Bár Polanski nem tudta megállni, hogy meg ne csalja őt, de társként abszolút komolyan vette. Amikor úgy érezte, eljött az ideje, megkérte a kezét, és feleségül vette Londonban. Sharon Tate a szabad szellemisége mellett példás háziasszony volt, főzött annak a millió vendégnek, aki megfordult náluk, ő vágta Polanski haját, és ha el kellett utaznia, a bőröndjét is becsomagolta. Még csak 24 éves volt, de egyértelművé tette, hogy mihamarabb gyereket szeretne. És bár Polanski egyáltalán nem volt biztos benne, hogy ő ugyanúgy akarja, nem is ellenkezett.
Sharon pedig teherbe esett, de még mielőtt túl nagyra nőtt volna a pocakja, egy filmet is leforgatott Olaszországban, Polanski meg a Rosemary gyermeke utáni alkotói válságból próbált kikecmeregni Londonban. Kereste a megfelelő forgatókönyvet, belekezdett egybe maga is, és folyamatosan tárgyalt különféle producerekkel. Hol együtt voltak, hol külön a munkájuk miatt, de amikor már előrehaladott a terhesség, Tate visszautazott Los Angelesbe, hogy ott szülje meg a babát. Polanski még Londonban maradt befejezni a forgatókönyvét, de azt tervezte, a szülés idejére már Amerikában lesz ő is.
Utoljára tehát Londonban találkoztak, és kivételesen valóban könnyek között váltak el. Polanski azt írja, bármilyen bizarr, de volt egy olyan érzése, hogy utoljára látja a feleségét. Persze aztán elhessegette magától a gondolatot.
Visszatért a forgatókönyvéhez, amivel sehogy sem tudott zöldágra vergődni. Újra és újra elhalasztotta a Los Angeles-i útját. Sharonnal minden nap beszélt telefonon, így tudta, hogy a felesége egyre türelmetlenebb. „Augusztus 8-án, pénteken a szokásosnál hosszabban beszéltünk. Elmesélte, hogy talált egy kóbor cicát a kertben, hogy szemcseppentővel próbálja etetni, és szeretné megszelidíteni. Jó móka ez a cica, mondta, de elég idegesnek hangzott.” Még két-három hét volt hátra a baba születéséig.
Polanski vergődése nem akart véget érni, úgyhogy végül segítséget kért egy forgatókönyvírótól, és kérelmezte a vízumot Amerikába. (Akkor ugyanis még lengyel útlevele volt.) Augusztus 9-én is a forgatókönyvéről tárgyalt, és egyeztetett arról, hogyan folytassák, amíg ő Amerikában lesz. Kollégák között volt tehát, amikor este 8-kor telefont kapott.
Bill Tennant, egy amerikai barátja hívta a szörnyű hírrel. Addigra túl volt azon, hogy azonosította mind az öt holttestet, akiket a Los Angeles-i házban találtak brutálisan meggyilkolva. Polanski kilenc hónapos terhes felesége, Sharon Tate az estét szűk baráti körben töltötte.
„Körbe-körbe kezdtem sétálni a szobában, a kezem ökölbe szorítva a hátam mögött. Hallottam, hogy Andy Gene Gutowskit (producer, Polanski közeli barátja – a szerk.) hívja telefonon. ‘Gyere át azonnal!’ – mondta. Egy pillanattal később már ordított: ‘Csak gyere át!’ Nem sokkal többre emlékszem. Gene szerint magam elé motyogva mondogattam, hogy ‘Nem, nem’, és és előbb ökölllel ütöttem a falat, aztán a fejemet vertem bele olyan erővel, hogy attól féltek, kárt teszek magamban. Átvetette rajtam a karját, és szorosan magához vont. ‘Tudta, hogy mennyire szeretem?’-kérdeztem tőle lengyelül, újra meg újra. ‘Tudta? Tudta?!’
Ahogy ilyen fajsúlyú traumánál lenni szokott, Polanski még sokáig nem tudta felfogni, mi történt. Altatókat, nyugtatókat tömtek belé, és az amerikai konzul azonnali intézkedésének köszönhetően már másnap Los Angelesbe utazhatott. Még a temetésen sem hitte el, hogy a felesége fekszik a koporsóban. És a rendőri kihallgatásokon sem tudott ép tudattal részt venni.
Amikor túl volt a kezdeti sokkon, azzal kellett szembesülnie, hogy a média támadást indított ellene – illetve ellenük. Azt a képet próbálta sugallni, hogy a gyilkosságban a drog is szerepet játszott, noha a valóságban alig pár füves cigit találtak a házban, és egy kis kokaint az egyik áldozat autójában. Sharon Tate a teherbe esése óta semmilyen szert nem használt. Később, a gyilkosság részletes feltárása után az is kiderült, hogy nem egy féktelen buliról volt szó, hanem egy baráti lazulásról – ketten beszélgettek, a többiek itt-ott heverésztek a házban, amikor Charles Manson bandája rájuk tört.
Polanski mindenfélére gondolt, ki követhette el a gyilkosságot, megszállottan nyomozott maga is, és Sharon Tate édesapja sem hagyta a rendőrségre a dolgot. Mindenki abból indult ki, hogy a baráti körben kell keresni a gyilkost vagy gyilkosokat. Ugyanakkor Polanski – mint egy jó rendező – megérezte, hogy nem állhat szokványos indíték az ügy hátterében. Azt azonban ő is nehezen hitte el, hogy egy hippibanda követte el a tettet. A hippiket addig Sharon és ő is szimpatikus, szabad szellemű embereknek tartották, akik teljesen ártalmatlanok a társadalomra nézve.
„Furcsa, de amint letartóztatták a gyilkosokat, nem éreztem többé bosszúvágyat. Érezhettem volna, de nem éreztem. Sokkal erősebb volt bennem a bűntudat, amiért nem voltam ott, a házban aznap este. A mai napig hiszek abban, hogy ha ott vagyok, Frykowski és én leszereltem volna a három nőből és egy férfiból álló bandát, amikor átmásztak a kerítésen, és betörtek a házba. Frykowski sérülései arról árulkodtak, hogy a végsőkig harcolt ellenük.”
Polanski felépülése a sokkból évekig tartott. Leghamarabb a szexuális életét folytatta, mint írja: „az aktus egyfajta megkönnyebülés volt, bizonyíték arra, hogy az én létezésem folytatódik. Rossz hírem terjedt, a ‘notórius Roman Polanski’ lettem.” Az egyéjszakás kalandok mögött persze valódi kínszenvedés lapult.
„Sharon halála az egyetlen komoly vízválasztó az életemben. Mielőtt meghalt, az élet gondtalan, határtalan tengerén hajóztam, tele várakozással és optimizmussal. Utána bármikor éreztem egy kis örömöt, rögtön bűntudat is társult mellé. Egy pszichiáter, akivel röviddel a halála után találkoztam, arra intett, hogy négy évig tart majd, míg túljutok a gyászon. Sokkal tovább tartott.”
Szopós szájú szexistennők: Brigitte Bardot és Jeanne Moreau
Brigitte Bardot és Jeanne Moreau (Viva Maria!, 1965)
Bardot egy Maria nevű anarchistát játszik, aki hidakat és rendőrállomásokat robbant fel, majd összeáll Moreau-val (akit szintén Mariának hívják) és együtt véletlenül feltalálják a sztriptízt. A történet 1907-ben, valahol Közép-Amerikában játszódik. Maria II, egy ír terrorista lánya apja halála után találkozik Maria I-gyel, egy cirkuszi énekesnővel. Elhatározza, hogy ő is csatlakozik a cirkuszhoz. Első fellépése alkalmával az éneklést „véletlenül” összeköti a sztriptízzel, ami a cirkuszt egy csapásra híressé teszi. A térségben forradalom tör ki a diktátor ellen és Maria I beleszeret a forradalom vezetőjébe, Flores-be. Amikor a forradalmárt halálosan megsebesítik, a lány megfogadja, hogy folytatja szerelme harcát. Maria II – némi vonakodás után – lelkesen (és hatékonyan) támogatja harcukat. Vállalkozásukat kezdetben siker koronázza, de váratlanul akadályok merülnek fel…
[Babes] Brigitte Bardot önpusztító élete – Brigitte Bardot és a Lolita szindróma – Brigitte Bardot szőrös pinája
Dugj meg, Baise-moi mozifilm
A történet: Egy Franciaországban élő arab pornószínész, Manu barátnőjével elindul füvezni a parkba. Három arra járó férfi elhatározza, hogy kihasználják védtelenségüket, és megerőszakolják őket. A barátnő sikoltozva ellenáll, ám Manu közönyösen tűri az erőszakot, amellyel elrontja a férfiak szórakozását, akik ott is hagyják őket. Manu bátyja megtudja, hogy húgát megerőszakolták és pisztolyt ránt, hogy bosszút álljon. A lány kikéri magának, hogy fivérét csak a bosszú érdekli, de azt meg sem kérdezi, ő hogy érzi magát. A vita hevében Manu fejbe lövi bátyját, s ezzel megkezdődik az ámokfutás. A másik lány, Nadine társbérletben lakik, nehezen tud alkalmazkodni. Lakótársnőjének elege van abból, hogy Nadine sokszor eleszi előle kajáját, elszívja füvét, és nyíltan maszturbál a kanapén, miközben pornófilmet néz. Egyik veszekedésük verekedéssé fajul, s Nadine megfojtja lakótársát. Elindul a városba, de lekési az utolsó metrót, és ekkor akad össze véletlenül az arab lánnyal, akit felismer az egyik pornófilmből. Egymást erősítve folytatják ámokfutásukat…
Kritika: Húsz-harminc évvel ezelőtt teljesen természetesnek hatott, ha pornófilm került a francia mozikba. A videó forradalma azonban végleg száműzte a vászonról a műfaj egyre növekvő számú képviselőit. A pornómozik bezártak, mely egyúttal az egész korszaknak véget vetett. A Virgine Despentes és Coralie Trinh-Thi rendezte Dugj meg! akkoriban minden bizonnyal csupán egy lett volna a szériagyártásban készülő produkciók közül, ám napjainkban képes volt arra a bravúrra, hogy felhívta magára a figyelmet, és jelentősen megosztani a közönséget: az egyik oldal szerint a produkció komoly művészeti értékeket képvisel, míg a másik csoport véresen küzdött és küzd a mai napig azért, hogy a Dugj meg! végérvényesen letörlődjön a mozik műsoráról.
A franciaországi botrány szele hazánkban is megmutatkozott: a férfiközönség nyálcsorgatva töltötte meg a mozikat a Titanic Filmfesztivál idején, hogy aztán a felénél megrökönyödve hagyják el a termet. De vajon mindez tényleg azért volt, mert a bemutatott erőszak és brutalitás elviselhetetlen mértékben sokkoló? Nos, nem erről van szó.
Az ok sokkal inkább a film halvány minőségében keresendő. A nevetséges, feminista történet két hőse Manu és Nadine, akik egy véletlen találkozás során felkerekednek, hogy elégtételt vegyenek a világ összes kihasznált és meghurcolt nőjéért. Őrült ámokfutásuk során férfiak tucatjaival végeznek kíméletlen körülmények között, majd végül egy társkereső iroda rendezvényén minden jelenlévőt lemészárolnak.
A Született gyilkosok két őrült sorozatgyilkosával Oliver Stone a média társadalmunkra gyakorolt manipulálását mutatja be nagyszerűen, s főszereplőit egy pillanatig sem próbálja szimpatikusnak ábrázolni, addig a Dugj meg!-ben Manu-t és Nadine-t, a társadalom két kitaszítottját már-már hősként láthatjuk, akik ennélfogva nem hibáztathatók tetteikért.
A megideologizált gyilkolászósdin tovább ront a kivitelezés: a megmosolyogható operatőri munka a családi videók színvonalát idézi, a teljes mértékben hatásvadász erőszakolós részek és a katasztrofális színészi alakítások tovább csökkentik az alkotás nem létező érdemeit.
A Dugj meg! maximum a feminista mozgalmak éllovasai számára jelenthet élvezetet, mindenki más azonban jobb, ha messziről elkerüli azt a pár művészmozit, amely a botrány reményében műsorra tűzi. A film videón Baise-moi – Legyél velem! címen jelent meg.
[x69]