Svácban dolgozó magyar kurvák

– Azzal kezdeném, hogy tisztában vagyok azzal: lesz olyan, akinek ez az írás megbotránkoztató lesz, akik nem bírják ezt a kurva témát, azokat arra kérem, lépjenek tovább. Én azt írom le, amit átéltem, mert biztos vagyok benne, vannak a blog olvasói között is, akik ugyanebben a cipőben járnak. Főleg, hogy mostanában kb. ötszörösére nőtt az erotikus munkát végző magyar lányok száma Svájcban.
Nem én találtam ki, hanem abban a hivatalban mondták, ahol kiadják az ehhez kapcsolódó engedélyeket (L vagy B vagy C engedély). Én is voltam már pár helyen, és nem volt olyan hely, ahol ne találkoztam volna 2-3 magyar lánnyal minimum. De tényleg mindenhol voltak magyarok. Ez a munka Svájcban (mint ahogy Hollandiában is, meg még ki tudja hol) teljesen legális és bejelentett! Nyugdíj is jár érte majd, meg TB meg minden, ami egy bejelentett munkásnak jár. És itt még le sem köpnek érte.
Mielőtt mindenki lehordana a sárga földig, én sem erre a munkára vágytam elhihetik. Vendéglátós végzettségem van. De sajnos a nyelvtudással problémáim voltak. Itt Svájcban nyelvtudás nélkül szinte lehetetlen (vagy csak nagy mázlival lehet) munkát találni. Az egyik kivétel az erotikus munka, amiből van választék rendesen – vallja egy svájcozó kurva.

utcai_kurva_kunycsaftra_vadaszik

56 kurvából 55 magyar Svájcban. Nemrég meglepő adat került nyilvánosságra: 56 kérelemből, melyet Zürichben legálisan dolgozni kívánó prostituáltak nyújtottak be a svájci hatóságoknak, csak egy olyan volt, amit nem magyar nő adott be. Svájci kutatások szerint a nők jelentős része – de messze nem mind – roma, akiket valamelyik családtagja küldött ki Svájcba dolgozni. Nem egyszer ők tartják el az egész otthon maradt rokonságot. A prostituáltak nagy részének gyerekei vannak, akiknek így szeretnének minél jobb életet biztosítani. A kutatásokban megkérdezett nők tagadták, hogy kényszerítették őket a munkára, mégis többször kiderült, hogy magyar stricik utcai prostitúcióra kényszerítettek és rendszeresen vertek magyar nőket Svájcban.
A magyar nők 2009–2010-ben özönlötték el az országot, elsősorban Zürichet, szinte egyik évről a másikra megsokszorozódott a számuk. Ahogy egyre többen lettek, úgy csökkent az átlagéletkoruk. 2011-ben közösen lobbizott Svájcban Balog Zoltán, aki akkor még a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára volt, és Bogárdi Szabó István református püspök azért, hogy az országban a legális prostitúció korhatárát 16-ról emeljék föl 18 évre.
– Otthon sajnos olyan anyagi körülmények közé kerültem, hogy nem volt más esély: vagy külföldön találok valami melót azonnal, vagy nagyon nagy bajok lesznek. Már élelmiszer problémákkal is küszködtem, nem is beszélve a hitelekről, meg egyéb dolgokról. De gondolom, nagyon sokan járnak ebben a cipőben, mégsem vállalnának be ilyet, de hát ez van.
Sajnos tényleg nem volt más esély, csak hogy azonnal kint tudjak dolgozni valahol külföldön valami olyan munkát, ahol „normális” munkabért kapok.
És akkor az egyik barátnőm mondta ezt a lehetőséget, akár azonnal tudnék menni dolgozni. Sokat gondolkoztam rajta én is, de nem volt más lehetőségem, be kellett vállalni.
A barátnőm mindig tele volt pénzzel, mindig tőle kértem kölcsön. Nem tudtam, honnan van neki ennyi pénze mindig, de elmondta. Svájcban 400 Frankot lehet keresni erotikus munkával 1 óra alatt. Ez itthon az 1 havi minimálbér!
Jó, ennek a fele, azaz 200 frank általában a helyé, ahol dolgozunk. De 200 frank sem rossz órabér, amiben kb. 20 perc a munka. Ezt nem azért írtam, hogy „hú, milyen könnyen lehet ennyi pénzt keresni szinte semmi munkával”, én nem vagyok munkakerülő, dolgoztam mindig rendesen Magyarországon, egy étteremben voltam felszolgáló.
A szállásért nem kell fizetni, legalábbis ahol én voltam sosem kellett, és luxusvillákban vagyunk, jakuzzival, szaunával, meg minden egyébbel. Gyönyörű hely tényleg.
Mielőtt még valaki azt hinné, hogy ez álmai munkája és milyen könnyen tud milliókat keresni havonta, először is meg kell békélnie a lelkiismeretével, ami nekem nagyon rossz volt, elhihetik.
Mint már mondtam, én sem ezt akartam csinálni, a sors iróniája, hogy régen én is lehordtam ezeket a lányokat, most meg itt vagyok. Meg kell békélni vele, mert későbbiekben ez lelki sebeket okozhat. Lehet, hogy az ember a testét eladja, de a szíve mélyén a lelke nem eladó.
A másik, hogy felejtse el ezeket a neten megismert munkaközvetítőket! Melegen ajánlom, mert veszélyes, főleg ilyen ismeretlenekkel. Az internet tele van Svájcban hivatalosan bejelentett klubokkal, ahova a rendőrség hetente kijár, sőt a rendőrség vigyáz a magyar lányokra (egyébként nagyon kedvesek Svájcban a rendőrök).
Sajnos ebben a dologban a maffia is virágzik, mint mindenben, amiben nagyon sok pénz van. Tele van az internet ezekkel a sztorikkal, én azt mondom, ha az ember felelősségteljesen gondolkozik, és felnőtt emberként képes felmérni a kockázatokat, akkor nem lehet baj az ilyen dolgokkal.
A harmadik dolog a kapzsiság: ne legyenek kapzsik! Nagyon nehéz leállni annak, aki ezt a munkát csinálja, mert a sok pénz, könnyű munka általában meg szokta bolondítani a lányokat elég szépen, a világ összes pénze nem elég nekik. Az egyik munkatársam 7000 frankkal szokott hazajönni 1 hónap alatt, és mindig sír, hogy ilyen kevés pénzt hozott haza, máskor jobb volt.
A negyedik a védekezés. Ezekben a klubokban kötelező a védekezés és senki ne is próbáljon meg nem védekezni, akármekkora összeget is kínálnak érte. A saját egészségük érdekében, mert az egészség a legfontosabb a világon!
Mindezt nem azért írtam le, hogy valakinek is ezt a munkát javasoljam, mert ez nem az a munka, amit boldogan lehet csinálni, csak szettem volna ezt leírni, mert most olyan jól esett kitárni a lelkem és szerettem volna pár hasznos tanácsot adni azoknak, akik ezt csinálják, hogy Svájcban mire figyeljenek oda. Még akkor is, ha tudom, hogy a legtöbb embertől csak a negatív megjegyzésekre számíthatok. De én őket is szeretem. Hát én így élek Svájcban, azóta nincsenek anyagi gondjaim, hamarosan veszek egy lakást is részletre, autóm van, hiteleimet fizetem. Ez azért elég nagy előrelépés ahhoz képest, hogy otthon már lassan kenyérre sem volt pénzem.
Ez van sajnos, nem hencegésnek szántam, mert elég nagy problémának tartom, hogy Magyarországon belekényszerítenek ilyen helyzetekbe embereket, akik a kilátástalanság és az anyagi helyzetük miatt kénytelenek bevállalni az ilyen jelegű munkákat. Ezért menekül mindenki az országból és mindenki megragad minden adandó alkalmat. Én nem vagyok kapzsi és most már hamarosan beszélem annyira a nyelvet, hogy a vendéglátós szakmámban is el tudjak helyezkedni itt Svájcban.