A nőuralom szextörténeti alapjai. A Nőuralom témában minden bejegyzést itt olvashatsz el: Female domination
1. A matriarchális időszak természetes Nő-uralma
Az ősi matriarchális időkben a Nő uralkodó helyzetet foglalt el a többférjűségre épült családban: szabadon élte szexuális életét, miközben hűséges férjei a rendelkezésére álltak és mindenben kiszolgálták. A férjek egymással versengve igyekeztek Úrnő-Asszonyuk kegyeit elnyerni: nappal a házban férjfiú-cselédként és/vagy a gazdaságban házi-rabszolgaként dolgoztak az Asszony-Úrnő parancsára, éjszaka pedig reménykedve és epekedve várták Imádott Úrnőjük látogatását az Asszony kényelmes ágyasháza körül elhelyezkedő kis kunyhójukban (melyből az Úrnő engedélye nélkül természetesen tilos volt kilépniük), illetőleg hogy Asszonyuk majd az ágyasházába parancsolja őket egy kis hancúrozásra. Erre az éjszaka során bármikor sor is kerülhetett, s azt viszont a férjek nem tudták és nem is tudhatták, hogy a Nő előttük vagy utánuk kivel töltötte ill. tölti még a kedvét: nehogy ugyanis féltékenyek legyenek egymásra.

A férjek hűtlensége természetesen soha nem fordult elő, mert az Asszonynak joga volt nemcsak elverni és megkorbácsolni, de akár kasztrálni is a netán hűtlenkedésre gondoló férjet – ha viszont Asszony-Úrnője azt parancsolta neki, a férjnek engedelmesen oda kellett adnia magát bármely másik Nőnek is a matriarchális közösség rendszerében. Így tehát a matriarchátusban bizonyos értelemben férfi- illetve férj-közösség létezett, s a Nők mintegy kollektívan uralkodtak a férfiakon és közösen szexeltek rajtuk.
Az Asszonyok továbbá a férjül még ki nem választott legényeket és a fiatal fiúkat is kollektív szex-prédájuknak tekintették. A falu közepén álló díszes, kényelmesen berendezett ún. Asszony-házban bizonyos éjszakákon – hetenként legalább egyszer – csoportosan eljátszadoztak a szexuális nevelésre folyamatosan berendelt (és a foglalkozások során alaposan meg is nevelt) legényekkel és fiúkkal, ünnepi alkalmakkor a falu Leányait is meghíva a hatalmas ivászatokkal egybekötött Nő-csoportszexelésekre. Így a szexre már ugyancsak éhes Bakfis-Lányok, köztük a még tapasztalatlan Szűz-Leánykák is, ezeken a nagy Nő-szexorgiákon kényelmesen és persze jó alaposan kipróbálhatták a női szex-technikákat – és mellesleg a későbbi szeretőiket és férjeiket is. A legények és fiúk szemét azonban az ilyen alkalmakkor bekötötték, hogy a szemérmes Leányok minden zavar és gátlás nélkül próbálgathassák ki őket, s válogathassanak közülük kedvükre szeretőnek és férjnek valót maguknak. A görögök ezeket a nagy Nő-szexorgiákat nevezték bacchanáliának, a résztvevő Asszonyokat és Lányokat pedig Baccháns-Nőknek.
A Lányok az úgynevezett Amazon-kaland során gyakorolták be a nemi életet, ami egy rituális szex-kalandot jelentett: az Amazon-vértezetű Lányok csoportosan útnak indultak, s minden útjukba kerülő férfit pénisz-rabszíjon egy úgynevezett Amazon-rétre vagy Amazon-ligetbe hurcoltak (később ezeket Szűz-rétnek, Szűz-ligetnek nevezték eufemisztikusan), majd miután egész éjszaka rituálisan szexeltek rajtuk, csak hajnalban tértek kielégülten haza. A férfiak közül a megfelelőket haza is hurcolták egy „próba-házasságra”, biztosítandó a többférjűséghez a kényelmes utánpótlást. – Ennek mintegy fordítottja volt a Menyecske-támadás szokása: a faluba tévedő idegen férfit a Menyecskék gátlástalanul megtámadták, lerohanták, s hatalmas dévajkodások közepette válogatott módszerekkel megalázták, meggyötörték és megerőszakolták. Az idegen férfiak szándékosan is igyekeztek a dévaj Menyecskék áldozatául esni: ezt érdekes módon az Asszonyaik sem tiltották nekik, sőt gyakran maguk zavarták őket a könyörtelen Bestiák karmai közé – nem egészen világos, hogy ezt büntetésnek vagy jutalomnak szánták. A férfiakat rabszíjra-fűző és szex-rabszolgaként dolgoztató Diadalmas Amazonokról, valamint az emberiség aranykorában matriarchális uralmat megvalósító Úrnő-Asszonyokról szóló, makacsul újra feltámadó és folyamatosan továbbélő ősi mondáknak és legendáknak tehát nagyonis valós alapjai vannak.
2. Menyecske-élet és Boszorkány-szokások
Az ősi matriarchális Nő-uralom számos eleme a patriarchalizmus korában is megmaradt. Mindenekelőtt a romlatlan erkölcsű népi-paraszti házasságban élték életüket Nő-uralmi módon a Paraszt-Menyecskék (vagy Paraszt-Madonnák). Mivel a háztartás és a család valójában mindig – a patriarchális időkben is! – a Nő birodalma volt, így otthon mégiscsak az Asszony volt az Úrnő és Parancsoló. A szex-jutalom és a szex-megvonás „Lysistraté”-módszerét természetesen a Menyecskék is alkalmazták férjükkel szemben, formailag alárendelt helyzetüket pedig a „könnyen eljáró” gyöngéd női kacsóik által kiosztott hatalmas pofonokkal és férj-verésekkel egyenlítették ki. Így különösen a híres-nevezetes sodrófának a férjecskén való megfelelő alkalmazásával: „a sonkáját hurkásra, a nudliját túrósra!” – tartja ma is a pajzán Menyecske-szólás, a férfi ülepének illetve hímtagjának szokásos asszonyi sodrófa-kezeléséről.
Több férjük ugyan nem lehetett a Menyecskéknek, de erre végülis nem volt szükségük: a híres „Paraszt-Dekameronok” tele vannak azokkal a történetekkel, amelyekben a pajzán Menyecske hülyét csinál a férjéből, miközben sorozatosan „felszarvazza”. Ha azonban a férj próbált volna hűtlenkedni, ezt a Menyecske igen hatásos módszerekkel akadályozta meg: a férfi-hűtlenkedési kísérletek büntetésének széles és színes skálája volt, az irgalmatlan veréstől kezdve, a kutyaólba vagy az istállóba való farkánál-kikötésen át, egészen a férfi kiheréléséig. A falu Menyecskéinek ősi férj-közössége természetesen ebben a korban is fönnmaradt, s az erényes Paraszt-Lányok is kipróbálhatták későbbi férjeiket a nyári „legényjáró esték” során, amikor a legények a tornácon aludtak pucéron, de bekötött szemmel, s a házról-házra járó szemérmes Leányzók kedvükre „meglátogathatták” őket. Tehát bár hivatalosan „patriarchátus” volt, a magánéletben mégis matriarchátust teremtettek a „papucs-férjükön” diadalmasan uralkodó Nyelves és Kardos (no meg Tüzes és Kikapós) Menyecskék.
A dévaj Menyecske-Madonnák szexuális életének titkos, de mégis mindenki által tudott részét a Boszorkány-varázslások képezték. A „Boszorkányok” persze maguk a „Bűbájos” Madonnák voltak, akik számos varázsfőzetet és varázsitalt tudtak készíteni, hogy velük a kiszemelt férfiút „elbűvöljék”. Ezekben mindig egy alapvető komponens volt vagy a Boszorkánynak, vagy a varázslást kérő Asszonynak vagy Lánynak egypár pinkó-szőre, néhány csepp pisije vagy menstruációs nedve. A varázs-eljárásokban illetve a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekben ugyanis nyilvánvalóan az az egyébként teljességgel helyes belátás jelent meg, hogy a férfira a Nő a szexualitása (főleg a vulvája) révén gyakorol „elbűvölő” hatást.
A Boszorkány-varázslások különleges alkalmai voltak a nagy Boszorkány-ünnepek, amelyeknek színesen erotikus világát a szexuálfeminista folklorosztika napjainkra már sikeresen és részletekbe menően feltárta. Boszorkány-bálon a kurta-inges Nők (férfi-)„seprűnyélen” lovagoltak, húsvétkor (férfinedv-)„locsolkodást” rendeztek a szépítő-mosdásukhoz, majálisaikon „május-fa[sz]”-állításban versengtek, Luca-napon a „Luca-székre” (valójában lócára) kötözött legény hímtagjából és annak elfolyásaiból jósoltak, a nyáréji nagy Boszorkány-szombaton (a nyári napfordulón, Szent Yvonna éjjelén) pedig előbb erotikus tűz- és víz-próbáknak vetették alá a hímtagjukat perzselő tüzeken farkuknál-kikötve átugráltatott, illetve a vízben a Nők ülepe alatti fulladozásukig megült férfiakat, majd kéjes szex-varázsitalt pisiltek a szájukba, s végül sorra mind meglovagolták a csődöreiket – „hátán” és „szőrén” is.
3. Vár-Úrnők, Kurtizánok, Szépasszonyok
Előkelő Hölgyek is őriztek Nő-uralmi szokásokat. Az élveteg Vár-Úrnők rendelkezésére fiatal apródok álltak, akik a Hölgyet mindenben kiszolgálták és kielégítették. A kacér Vár-Úrnők továbbá megjutalmazták a nekik hódoló lovagokat, egy-egy éjszakára a hálótermükben fogadva őket. A szertartás során a Vár-Úrnő parancsára meztelenre vetkőző lovag előbb térdenállva kézcsókokkal szerelmet vallott Hölgyének, majd leborulva lábcsókokkal alárendelte magát Úrnőjének, végül a köntöse alá bújva intim-csókokkal adózott Istennőjének. Ezután a Vár-Úrnő kegyesen levetkőzőtt, csak koronáját tartva Úrnői Testén, s a lovag imádhatta „minden porcikáját”. A ceremónia két Udvar-Hölgy (Courtisane, Kurtizán) asszisztálásával zajlott, akik szintén imádtatták magukat a lovaggal. Végül a pajzán Vár-Úrnő és a dévaj Udvar-Hölgyek lóvá tették a lovagjukat, s kedvükre lovagolták egész éjjel, „hátán” és „szőrén” egyaránt.
A városokban is ott voltak továbbá az ősi Nő-uralom diadalmas Hölgy-képviselői: mindenekelőtt a férfiakon ellenállhatatlanul és gátlástalanul uralkodó (esetleg polgári, de a férfiak fölötti uralmuk alapján szintén így nevezett) Kurtizánok – s a férfiak szüntelenül áldozatul estek vágyaiknak és ösztöneiknek, melyek e csodálatos és gátlástalan Hölgyikék alá űzték őket. Mint tudjuk, egy Igazi Kurtizán (egy igazi gátlástalan Hölgy-Kurva) kegyeinek elnyeréséért az ösztönlény férfiak képesek voltak feláldozni nemcsak a vagyonukat vagy a karrierjüket, de az életüket vagy a becsületüket is.
Kevésbé nyíltan, de annál elterjedtebben és hatásosabban érvényesült az erotikus Nő-uralom a híres Szépasszonyok (Arisztokrata-Hölgyikék vagy Polgár-Asszonykák) kacér játékaiban. A dévaj Szépasszony-Hölgyek kedvenc szórakozása mindigis az volt és maradt, hogy kacérkodásukkal elbolondítsák a férfiakat – a leginkább élvezve: a bájosan naiv fiatalembereket –, majd kifacsarjanak az engedelmes eszközükké és játékszerükké tett pasikból mindent (beleértve az erotikus élvezeteiket és a szexuális gyönyörüket is persze), azután pedig kacagva eldobják megúnt játékszereiket. Az etimológiai elemzés szerint a „Szépasszony” valójában egyenesen eufemizmus a „Boszorkány” szóra. Nem csoda: hiszen a Szépasszonyokat a férfiak mindigis – valóban és teljes joggal – hol imádandó Tündérnek, hol pedig kegyetlen Boszorkánynak, szóval igazi Diadalmas Kurvának és Bestiának látták és látják.