A bálványimádásról

Már több alkalommal is szóba hoztam a témát, például itt egészen hosszasan, úgyhogy most nem is szándékozom ezzel sokat törődni, de csak kikívánkozik az emberből.
Szeretem a pornót. Viszonylag régóta, elég tájékozottnak is tartom magam a témában, érdekel a történelme, alakulása, tendenciái, formái és fajtái, szereplői, alkotói, szinte minden. Egyrészt ez a pszichológizáló énemből is fakad, másrészt nem véletlen az sem, hogy blogolok róla. Mint szexuális segédeszközt is szeretem, használom, javaslom. Mindannyian, akik ilyen kapcsolatban vagyunk a pornóval, bizonyos fokig perverzek vagyunk. Nincs ezen mit titkolni. Az nem normális dolog, hogy szeretjük nézni, ahogy 1-2-3-x ember egymással mindenfélét tesz, a normális szexuális aktusból kiindulva egészen a szemelkerekítő mutatványokig. A pornó mocskos dolog, mocskosak a benne szereplő emberek is, és valamilyen szinten mi magunk is azok vagyunk. De ez kevéssé érdekel minket.

Annyiban legalábbis nem, hogy mindezt elfogadjuk. Magunkkal szemben is, meg sorstársainkkal szemben is. Az első lépés a gyógyulás felé a beismerés, de mi nem is akarunk gyógyulni, mert élvezzük. És ez teljesen rendben is van. Annyira romlott ez a világ, miért pont mi ne legyünk azok, ha csak egy kis mértékben is? Az viszont már egészen más dolog, ahogy a pornót kezeljük. Divatos lett mostanában nem szeretni, hanem rajongani a pornóért, az viszont egy egészen más terület.
Ezek a nők és férfiak kurvák, akik pénzért basznak kamera előtt és ez még csak a minimum, mert ezen felül tesznek egy csomó olyan dolgot, amin csak néz az ember. Vagy éppen tetszik is neki, hogy mindezt láthatja.
Ha rosszul esik valakinek, hogy lekurvázzák, ne kurválkodjon. Önző módon szeretem nézni azokat a férfiakat és nőket, akik filmre vehetőek, ahogy több-kevesebb pénzért megvehető az önbecsülésük, de közben egy pillanatra sem jut eszembe, hogy nekem ezeket az embereket tisztelnem vagy védenem kellene. Ne akarjunk felkent harcosai lenni a butaságnak. Az ilyen viselkedés érthető annál, akinek szexuális tapasztalatai a jpeg, avi és keze hármasába esnek, de úgy hiszem, mi itt többségében nem ilyenek vagyunk. A pornó mocskos dolog, mocskos emberekkel, mi meg ezt élvezzük. Slussz.
Persze valamilyen szinten érthetőek a rajongói megnyilvánulások, ez is csak a showbiz’ egy része, de mikor az ember újra és újra találkozik a baromságokkal, nem árt, ha levezeti másoknak is, mi a probléma. Száz szónak is egy a vége: szeretjük, mert mocskos, de ha közben az agyunk egészségesebb részében nincs ott a tudat, hogy ez romlott és elítélendő dolog, az általunk nézett emberek pedig nem kiscsillagok, hanem bizonyos összegért szinte bármire megvehető vázak, akkor kurvára tévúton járunk. Én szeretem ezt a perverzséget, azt pedig még inkább, hogy nincsenek tájolási problémáim, így pontosan el tudom helyezni mindennek a fontosságát és a jelentőségét.
Szeretem a pornót. És pontosan arra a polcra helyezem, amire való, a benne szereplőkkel, és az egész iparágat működtetőkkel együtt. Szeretem a mocskot, de ettől még nem látom a szart drágakőnek. (Pornolover, Heni-Baby)