Lehet hogy teljesen szokványos a történet, majd eldöntitek. Adott a férfi, én, Roland, 38 éves, erős, egészséges, ereje teljében. Adott a nő, 27 éves, a feleségem Csilla, egy 3,5 éves bájos kislány szülei vagyunk. 6 éve vagyunk házasok. A feleségem a gyermek születése után elveszítette a szexuális élet utáni vágyát. Csinos, dekoratív, nincs elhízva. A szex viszont nem megy. Sok mindent próbáltam, hogy helyrejöjjön a dolog, de nem jártam sikerrel.
Csilla nem próbálkozott semmivel, nem érdekli az egész. Próbáltam rábírni, hogy keressen fel egy szakorvost, próbáltam meggyőzni, hogy mivel nekem minőségi és gyakori szexuális életre van igényem, próbáljon meg ő is valami megoldáson gondolkodni. Sokszor volt ez beszédtéma az elmúlt több mint 3 évben, de mindig csak az lett a vége, hogy homokba dugta a fejét a probléma elől. Már régóta nem hiszem, hogy rendbe jöhet a dolog. Élünk egymás mellett, alszunk egymás mellett, egymásnak hátat fordítva, simogatás, erotika, szenvedély, kielégülés nélkül. Egy éve annak, hogy szeretőt tartok. Először nagyon bántott a lelkiismeret, de aztán azzal nyugtattam magam, hogy valahol nem én tehetek róla. Nem én szegtem meg először a házastársi esküt. Szerintem mindkét félnek megvan a kötelessége a másik iránt. És szerintem az is kötelesség valahol, hogy a feleség elégítse ki a férjét, persze normális keretek közt, itt csupán erről lett volna szó. Valahol szeretem Csillát, nem veszekszünk, nincs köztünk hangos szó, kifelé példás család vagyunk. A gyereket természetesen imádom, ő az életem fő értelme. Hosszú távon nem tudom mi lehet a megoldás. Váljak? Nőjön fel a gyerek csonka családban? Éljek kettős életet? Kíváncsi volnék a blog olvasóinak véleményére.