1. Az Asszony mint a családi tűzhely és a hitvesi ágy Úrnője
A természetes matriarchális-hagyományú és romlatlan népi-erkölcsű Menyecske-házasság, melyben az Asszony a férjének Úrnője és Parancsolója, a boldog Asszonyka számára kéjes szabadságot, a boldog férjecske számára kéjes szolgaságot jelent. A jó házasságban az Asszony a családi tűzhely és a hitvesi ágy Úrnője, s a férfi erotikus alávetése és a szexuális Nő-uralom így erkölcsi viszonnyá magasztosul. Az Asszony, mint fenséges Menyecske-Madonna, a családi erkölcs Őrző-Angyala és Hitves-Nemtője lesz, akit e magasztos hivatásában az engedelmes és alázatos férjnek rabszolgaként és robotként kell kiszolgálnia, éspedig három „férj-műszakban”: nappal pénzkereső-robotként (első műszak), este házicseléd-robotként (második műszak), éjjel szex-rabszolgaként és szex-robotként (harmadik műszak).
A legtöbb pajzán Asszonyka – spontán módon – szintén megvalósítja már eleve a férje fölötti uralmát, a szexuálfeminista Diadalmas Asszony azonban úrnői-parancsolói hatalmát totálissá teszi, a férjfiút tudatosan és folyamatosan a „papucsa alatt” tartva. A férfi „papucs alatt” tartása nem pusztán szimbolikus kifejezés, hanem a Diadalmas Asszonykák által a szó közvetlen értelmében is gyakorolt erotikus eljárás. A férfira (különösen a péniszére) való rálépés általában is a Nő-uralom jellegzetes és hagyományos gesztusa: a Nők már a kacérkodás során is szívesen teszik csini lábinkóikat előbb csak a férfi lábára, aztán egyre följebb, fel egészen a pasi ágyékáig. A Hölgy-esküvőn és/vagy az ezt követő Menyecske-nászéjszakán pedig elmaradhatatlan ceremónia az úgynevezett „rálépési szertartás” a férfi péniszén, amelynek során ugyanis az Asszony rituálisan aláveti és egyben a kegyeibe fogadja az új (mindegy, hogy hányadik) férjét, az ősi Boszorkány-varázsmondóka szerint: „Ide gyere! Feküdj le! / Rálépek a – füledre!” A boldog „papucs”-férjecske ezután alázatosan leborul Asszony-Úrnője lábaihoz, és rituálisan megcsókolja a Nő cipőjét (az esküvőn) vagy a papucsát (a nászéjszakán).
Nagyon szeretetteljes Menyecske-házasságokban ezeket a Hölgy-szertartásokat akár minden olyan estén megismételhetik, amikor a dévaj Asszonykának épp arra támad kedve, hogy a hitvesi ágyon és a férjén keféljen egy jó nagyot. Viszont a férj számára nincs kegyetlenebb Menyecske-szólás ennél: „Mars az ágy alá!” – ez ugyanis általában nem egyszerűen azt jelenti, hogy nem fekhet Imádott Úrnője és Parancsolója puncija/popsija alá, viselni boldogan a Női Test „édes terhét”, hanem a legtöbbször bizony azt is, hogy míg ő alázatosan és bánatosan az úrnői ágy alatt sírdogál, fölötte az ágyban a csintalan Asszonyka valami keményfarkú fiatalembereken jó nagyokat szex-hancúrozik.
Az Asszonynak ugyanis természetes joga van a szabad szexelésre. A férfi egy nyers ösztönlény, akinek mindegy, hogy péniszét melyik Nő elégíti ki (vaginálisan, manuálisan, pedálisan), mert mindig azt az Úrnőt imádja, aki őt, vagyis a farkát éppen „boldoggá-teszi”. Egy ilyen pusztán testi lénynek tökéletesen elegendő, ha az őt kizárólagos jószágaként birtokló Hitves-Úrnő mint „bikáját” időnként jól meghágja, fölös szexuális energiáit pedig manuálisan vagy pedálisan (így a „bika-tej” kozmetikai célú rendszeres kifejésével) folyamatosan lecsapolja. A Nő viszont magasztos lelkületű és fennkölt érzelmű lény, akinek érzelmes lelke és finom érzésvilága természetesen igényli a rafinált erotikus élvezeteket és a kifinomult szexuális gyönyöröket – és így a szexuális változatosságot is, hiszen „varietas delectat” (a változatosság gyönyörködtet). Az Asszonyka kellemesen változatos nemi élete egyébként a férj érdeke is, hiszen a Nő különben hamar megúnhatja és abbahagyhatja a csak vele folytatott egyhangú házaséletet – a félre-„lépései” után viszont nagy szeretettel tudja hűséges férjecskéjét ismét a kegyeibe fogadni. A Feleség szexuális szabadsága így a házasélet harmóniáját szolgálja: ezért nemcsak jogos, de erkölcsös is.
2. A férj nevelése, idomítása és kondicionálása
A gondos Asszonyka, a családi tűzhely és a hitvesi ágy Nemtője, aki törődik vele, hogy házaséletét rendben tartsa, legelébb arra neveli, idomítja és kondicionálja a férjét, hogy csak akkor kaphat szexet, ha mindenben engedelmeskedik Hitves-Úrnőjének. Ez az ősidők óta mindig bevált Lysistraté-módszer. Hogy pedig a férfi a szex-megvonáskor ne merjen lázadozni, e célból az Asszonyka már előre terrorizálja. A módszer ugyancsak ősi és egyszerű: a férfit folyamatosan verni kell, mégpedig kíméletlenül. (Egy rendes férfi természetesen szégyell visszaütni – az állatias „macho”-kat viszont a Hölgyek egyszerűen kiherélik.) A jó Feleség a férjét hétvégeken már csak azért is rendszeresen elveri, hogy az érezze: Asszonya törődik vele. A férfiban azután a feltételes reflex elve alapján össze kell kapcsolni – és ez csak asszonyi idomítás kérdése – az Úrnőjének való feltétlen engedelmességet az utána reá váró gyönyörrel.
A férj-idomítás során így a férfi megszokja, hogy az Asszony „könnyen eljáró” kis kacsói, melyektől a hatalmas pofonokat kapta, utána hatalmas gyönyöröket tudnak neki okozni. A csíziót nagyon értő Menyecskék szerint, ha lekevernek egy irgalmatlan pofont neki, a jól idomított férjnek rögtön feláll a farka, sőt végül már a Nő kellően erélyes parancsára is. A beidomított férj ugyanis gondolkodás nélkül teljesíti Hitves-Úrnője összes parancsait, Asszonya pedig természetesen bármit csinálhat vele. Akár ki is herélhetné, mert a férj pénisze a Feleség tulajdona: ezt egy amerikai bíróság precedens-értékű ítélete ki is mondta, helybenhagyva egy hirtelenharagú Asszonyka eljárását, amikor az a férje hímtagját mérgében levágta. Persze a Hölgyek csak végső esetben szánják rá magukat egy javíthatatlan és nevelhetetlen férfi kasztrálására, hiszen a péniszt inkább az élvezeteikhez szeretik használni – és ugyanezért csak módjával alkalmazzák az ágyékon-rúgdosás („tökönrúgdosás”) egyébként hatékony és szórakoztató módszerét is.
A huncut Asszonyka pajzán szórakozások és erotikus játszadozások keretében is idomítja és kondicionálja a férjét, ami a házasélet egyhangúságát szintén kellemesen színesíti. A férj számára nagyon izgató fenyegetés például, ha a Menyecske azt mondja neki: „Mindjárt a szájadra ülök!” A férjecske alig várja, hogy Úrnője beváltsa fenyegetését, ő boldogan beléomoljon a Nő pompás fenekébe, élvezni a „popó-parfüm” átható illatát, s a dévaj Hölgy ráadásul „kéjgáz”-illatfelhőkkel árassza el. Hasonló a helyzet, ha a Menyecske így szól: „Na majd rálépek a középső lábadra!” A férjecske már szinte remeg az izgalomtól, hogy csakugyan Úrnője lábaihoz fekhessen, s az Asszony „pedálozzon” a farkán a szépséges junói lábaival. Ha pedig a Menyecske kijelenti: „Hát most aztán hátrakötöm a – farkadat!”, a férjecske már előre eksztatikus remegésbe jön a dévaj kikötözés során reá váró csodálatos kínoktól és kéjektől.
3. A Menyecske szabadsága és Asszonyka-szórakozások
A boldog Menyecske-házasság másik titka természetesen az, hogy hűséges férje mellett az Asszonyka házon kívül is azt csinálhat, amihez csak kedve van. Míg a szexuális függésében tartott, pofonokkal és sodrófával jól megnevelt, s a dévaj erotikus büntetésekkel jól beidomított és kondicionált férjecske mindig csak Asszonya imádott puncijába és popsijába mer és tud vágyakozni (különösen, ha Úrnője a biztonság kedvéért még egy férfi-erényövet is szerel a péniszére), a „kikapós” Menyecske úgy és azzal „lép” félre, ahogyan és akivel kedve tartja. Házon-kívüli szórakozásairól a férjének elegendő csak annyit mondania, esetleg néhány irgalmatlan pofonnal nyomatékosítva: „Ez egyáltalán nem tartozik rád, bébi – és ne merészelj gyanúsítgatni vagy nyomozni utánam, mert kiheréllek, hanem legyél csak nagyon boldog és köszönd meg alázatosan, ha időnként megháglak, vagy ‘kézimunkázom’, esetleg ‘pedálozok’ rajtad!”
A szórakozni vágyó Asszonyka így persze meglehetősen sűrűn és akár hajnalig is kimaradozik, miközben jól megnevelt hűséges férjecskéje otthon meleg ételekkel és hideg italokkal – no meg forró vágyakkal – várja. Ha a huncut Asszonyka azt mondja a férjének, hogy ő most egy kellemes kis „Leány-zsúrra” vagy egy jó kis intim „Hölgy-teapartira” megy, az természetesen egy hatalmas ivászattal egybekötött Nő-csoportszexet jelent, s ezt persze az otthon epekedő és sírdogáló férje is tudja vagy legalább sejti. Minden bánatát elfelejti azonban, ha Imádott Asszonya végre hazaérkezik, s megengedi hűséges férjének, hogy – amennyiben nem eleve így várta Úrnőjét – meztelenre vetkőzzön a Nő előtt, s eléje leborulva lábcsókkal köszöntse. Ilyenkor az Asszony a félrelépő-cipőjével kegyesen a férjecske lángoló farkára lép, őt ezzel ismét úrnői kegyeibe fogadva, s a boldog férjecske hálásan csókolgatja és a forró könnyeivel öntözi Úrnője és Parancsolója szépséges lábinkóit és szexi félrelépő-cipőjét.
Egyébként a pajzán Asszonykák időnként persze a férjüket is „bedobják” a nagy Hölgy-szexpartikba: ha ezt otthon rendezik, akkor a férjnek inkább csak felszolgáló-szerep jut (egy szál szobacicus-köténykébe öltöztetve-vetkőztetve), ha azonban házon kívül, akkor minden Hölgy végigmegy rajta – kivéve persze a saját Asszonyát, aki közben ugyanis szex-tárgyává teszi az összes többi pasit és „boldoggá-teszi” őket. A dévaj Asszonykák néha azokra a nagyszabású elegáns Hölgy-bálokra is elviszik a férjüket (bár inkább persze egy új pasijukat), amelyeken ők erotikus nagyestélyiben vagy kisestélyiben (áttetsző hosszú-hálóing vagy kacér kurta-kombiné), vagy netán ún. „Éva-estélyiben” (= Éva-kosztüm + ékszer/kesztyű/harisnya/cipő) jelennek meg, a nagyvilági Hölgy-társaságba farkuknál „bevezetett” pasik meg „ádámszmokingban” (= ádámkosztüm + csokornyakkendő).
A modern életvitelű csintalan Asszonykák szívesen szórakoznak erotikus Hölgy-klubokban és masszázs-szalonokban is. Az élveteg Dámák a Hölgy-klubokban kedvükre italozhatnak és szórakozhatnak a mindenben rendelkezésükre álló fiúkkal, erotikus férfi-show-kban is gyönyörködve, a masszázs-szalonokban pedig kellemesen felüdülhetnek – főleg az élvezetes cunnilingus-„masszázstól”.