Este érkeztünk meg Genfbe, a Népszövetségi gyűlésre. A szállodák zsúfoltak voltak. Benő, a férjem kétségbeesetten alkudozott a portással, és fantasztikus mennyiségű pénzt ígért neki, de hiába.
– Nincs hely. Nincs hely – volt az örökös válasz. Végül az utolsó hotelban sikerült szobához jutnunk egy kis szabálytalansággal. Betti bárónő kirándulásra ment, és csak másnapra jelentette be visszaérkezését, így az ő szobájában tölthettük az éjszakát. Természetesen minden a legnagyobb titoktartásban történt, hogy senki meg ne tudja.
– Holnap tudok szobát adni, mert csak akkor lesznek elutazók – mondta a portás. A lakosztályt elfoglaltuk, és én fáradtságom miatt közöltem a férjemmel, hogy szeretnék egyedül lenni, ugyanis az utazás nagyon kifárasztott.
– Ahogy akarod Lilikém – mondta Benő kicsit csalódottan. Benő elbúcsúzott, és átment a szomszéd szobába.
Kitártam a szoba ablakát, és a virágillattal teli nyári levegőt szívtam magamba. Valami furcsa mámor lett úrrá rajtam, és most először nagyon kívántam a szexet. Hogy mi idézte elő, az utazás vagy az illatos nyári levegő nem tudom, de vérem megpezsdült. A tükör előtt állva meztelenre vetkőztem, és még sokáig néztem hibátlan testemet. Kíváncsi szemérmetlenséggel tapogattam rugalmas melleimet. Végigsimogattam testem domborulatait, és kezem önkéntelenül túrt bele selymes vágatomba. Megfordultam, és visszanéztem a vállam felett. Finom vonalú, sima hátam enyhe hajlással ment át kerek fenekembe. Szép vagyok, állapítottam meg, és lefeküdtem az ágyra. Nem takaróztam be, mert az éjszaka meleg volt, testem pedig tüzes. Kezem önkéntelenül is combjaim közé tévedt, és ujjaim elkezdték simogatni vágytól nedves „ajkaimat”.
Keltsem fel a férjemet? – vetődött fel bennem a kérdés. Nem. Ez túl megalázó lenne. Pedig testem a férfi utáni vágytól szenvedett. Távolról egy epekedő szerenád hangjait hallottam, majd egyre távolodva elmosódtak a hangok. Lassan mély álomba merültem. Azt álmodtam, legalábbis én azt hittem álmodom, hogy valaki mellém fekszik, egy száj lázasan csókolja testemet, és csaknem ugyanabban a pillanatban egy kemény fasz hatol be nagyajkaim közé. Mindez természetesen felébresztett, kinyitottam a szemem, de a sötétben nem láttam semmit.
Azt hittem, hogy a férjem látogatott meg. Talán őt is elkapta az éjszaka mámora, és már nem bírt uralkodni magán. Persze én végtelenül boldog voltam, mert testem felajzott vágyai végre teljesülhettek. Mindeddig passzív voltam a szeretkezések alatt, és mozdulatlanul feküdtem karjaiban, de most testem ösztönösen ritmikus mozgásba kezdett, és ütemesen adta vissza a férfi lökéseit. A kéj extázisában nem gondoltam arra, hogy minden másképp történik, mint eddig volt.
A bennem lüktető farok szokatlanul nagy, és vastag volt. Közben egy kéz csúszott fenekem alá, és annak egyik ujja lassan fenekem nyílásába hatolt. A férjem eddig ilyet sose tett. Felsikoltottam a gyönyörtől. Közben egyre gyorsabb, és erőteljesebb lökésekkel szeretkeztünk. Egy időben a testem két nyílásán folyt az aktus. Heves, és gyönyörű kefélés volt ez, csak rövid ideig tartott. Nem bírtam egy boldog, felfakadó sikolyt visszatartani amikor kielégültem.
– Mi bajod – Lilikém? Miért sikoltottál?
– Szóltál Benő? – kiáltottam zavartan, és felgyújtottam a villanyt.
Az ágy fel volt dúlva. Gyorsan kisimítottam a gyűrődéseket, és magamra rántottam a takarót. A férjem jelent meg az ajtóban…
– Miért sikoltottál, és miért vagy olyan zavart?
– Jaj de jó hogy felébresztettél. Rosszat álmodtam.
– Tényleg nagyon sápadt vagy. Azt hittem, hogy kimentél, mert ajtócsapódást hallottam.
– Valamelyik szomszédunk lehetett, mert én nem voltam kinn sehol. Szörnyű álmom volt. Arra ébredtem, hogy a nevemen szólítottál.
– Milyen feldúlt az arcod – ezzel hozzám lépett, és megsimította arcom. Hogy elrejtsem zavaromat, átöleltem és magamhoz húztam őt.
– Gyere maradj itt. Ne hagyj egyedül, mert nagyon félek.
Mellém bújt az ágyban, hozzám simult, és fasza már a combjaim között volt. Nemsokára a megszokott mozdulattal rám feküdt, beigazította faszát a pinámba, és ahogy 6 éve már minden nap tette, elkezdett baszni a jól ismert mozdulatokkal, lihegésekkel. Engedelmesen terültem el alatta, mint egy béka. Kénytelen voltam tűrni, hogy férjem rá ne jöjjön valamire, pedig legszívesebben lelöktem volna magamról. Másnap elmentem fodrászhoz, kiszőkítettem a hajamat, hogy jobban nézzek ki, ha ismét megtörténik a csoda.
Amióta ismertem az igazi kéjt, azóta utáltam a férjem, aki azt nem tudta kiváltani belőlem. Mialatt basztunk, végig arra gondoltam, hogy ki lehetett az a titokzatos idegen, aki oly rejtélyesen behatolt hozzám, és aki talán most is a közelből figyel mindent.
Benő végre végzett. Miután belém spriccelte annyira nem kívánt gecijét, a szokásához híven lefordult rólam, és hamar elaludt. Még sokáig nem tudtam aludni. A gondolatok lázasan kergették egymást a fejemben, hogy ki lehetett az a férfi, és hogyan merészelt bejönni.
Már virradt, mire elaludtam. Reggel átköltöztünk az új szobába. Mielőtt elhagytuk a régit, észrevettem egy ajtót a falban, mely úgy volt tapétázva mint a fal, és ezért nem láttam tegnap a félhomályban. Rájöttem, hogy ezen az ajtón jött be az idegen férfi tegnap. Még aznap megtudtam mindent.
– Nem valami jól aludtam, – mondtam a portásnak – valaki egész éjszaka zörgött a szomszéd szobában.
– Volasky gróf volt. Betti bárónő vőlegénye. Nem számítottunk rá, hogy ilyen hamar visszatér New Yorkból. A bárónő is csak jövő hétre várta. – legyintett a portás.
Ezzel a titok meg volt fejtve. Magamban a következőképpen gondoltam el a tegnap estét: Volasky gróf, és Betti bárónő jegyesek, de már a házasságuk előtt viszonyuk van. Olyan szobát vettek ki, mely lehetővé tette, hogy mások tudta nélkül felkereshessék egymást. A grófnak haza kellett jönnie, és nem tudta, hogy kedvese egy kiránduláson van. A váratlanul érkező Volasky meg akarta lepni barátnőjét. Óvatosan az ágyhoz lopódzott, melyben hite szerint a bárónő feküdt. Jól „meghúzta”, amikor is én a kéj extázisában felsikoltottam, a szomszéd szobából egy férfihang szólt át. Ijedten bontakozott ki a gróf az ölelésemből, és az ajtón át kiszaladt. Az ajtó mögött hallgatózott, és rájött, hogy egy másik nőt tett a magáévá.
A férjemmel ebédeltünk, miközben a mellettünk lévő asztalnál egy elegáns úr, és egy szép fekete hölgy ült. A férfi végig figyelt engem. Azonnal kitaláltam, hogy az úr nem más, mint Volasky gróf, aki az éjjel összetévesztett a bárónővel. Szívem hevesen kalapált. Tudtam, hogy a férfi is azért figyel, mert tudja hogy én vagyok az a nő, akit az éjjel megbaszott.
– Mi bajod? Egészen piros vagy – kérdezte Benő.
– Nagyon melegem van – válaszoltam. – Gyerünk.
Amint elhagytam az éttermet, végig magamon éreztem a férfi tekintetét, akivel akaratlanul is megcsaltam férjemet. Benő észrevette az idegességemet, amit csak a hirtelen környezetváltozással indokolt.
„Legjobb lenne mindent bevallani” – gondoltam magaban. De a vallomást mégsem tettem meg, mert féltem a következményektől.
Benő játékkaszinóba ment, Én pedig a szobám felé mentem. A folyosón valaki megragadta a karomat, és magával vont. – Jöjjön velem – szólt a hang parancsolóan. Volasky volt.
Szinte megbabonázva követtem a férfit. Amint a szobába értünk bezártuk az ajtót.
– Mióta az akaratomon kívül az enyém lett, nem tudok másra gondolni csak magára.
– Ne beszéljen így. Elég szörnyű, hogy így történt. Csak azért jötten be magával, hogy megkérjem, felejtsük el a dolgot – Válaszoltam nyersen.
– Soha nem felejtem el, nem foglak elfelejteni – felelte szenvedélyesen. Karjaiba kapott, és elkezdett csókolni. Ott álltunk a fal mellett összefonódva. Egy pillanat alatt megszűnt ellenállásom, és nem is gondoltam a következményekre. Nyelve a számba nyomult, és keze a combom belső felét simogatta. Egyre feljebb és feljebb hatolt a simogató kéz. Nyelve hol kihúzódott, hol pedig visszafúródott a számba, miáltal azt az érzést keltette bennem, mintha nyelve, egy erős férfitag lenne.
A férfi ujjai besiklottak szoknyám alá, és bugyin keresztül simogatott. Nemsokára a keze már a bugyim alatt volt, és duzzadt szeméremajkaimat húzkodta úgy, hogy abból kibuggyant a vágy nedve. Ezután keze elhagyta a pinámat, de csak azért, hogy faszát kiszabadítsa nadrágjából, és ujjait azzal helyettesítse.
Boldog sikollyal fogadtam a férfi lökéseit, és intenzíven viszonoztam azokat. Így állva kezdtük el az „extázis – táncot”, ide – oda tántorogva a szobában.
A póz eléggé fárasztó volt, ezért a falhoz támaszkodtunk, és akkor felhúztam lábaimat, és a férfi derekára kulcsoltam. Így már tökéletesen élvezhettem a lökéseket. Remegő lábakkal adta le utolsó lökéseit, és én teljesen feltárulkozva fogadtam a férfi bő sugárban ömlő ondóját. Hevesen vettük a levegőt, és lerogytunk a földre…
Alig, hogy rendbe hoztuk ruháinkat, kopogtak az ajtón.
– Ki az? – kérdezte Volasky gróf bosszúsan.
– Én vagyok az szívem, remélem nem zavarlak – válaszolt egy női hang.
– A menyasszonyom – suttogta izgatottan a gróf, majd hangosan kikiáltott:
– Egy kis türelmet angyalom, azonnal kinyitom. Ezalatt engem a függöny mögé bújtatott, és gyorsan az ajtóhoz ment.
Amint Betti bárónő belépett, rögtön vőlegénye nyakába borult.
– Mit csinált itt egyedül bezárkózva az én drága szerelmem? A bárónő lenyomta vőlegényét az egyik karosszékbe, és azonnal nadrágjának nyílásához nyúlt.
– Ne bántsd! Nagyon fáradt vagyok. – mondta Volasky.
– Talán megcsaltál? Azelőtt soha sem hoztál fel ilyen ostoba indokot, sőt én voltam az, aki kimerült, és feladta a harcot – morgott a bárónő.
Volasky természetesen azért ellenkezett, mert én is bent voltam a szobában, és mindent láttam. Kétségbeesetten, könyörögve nézett rám, s mivel a bárónő háttal térdelt, nyugodtan inthetett a kezével hogy menjek, de én nem akartam, hogy a bárónő gyanút fogjon. Engem természetesen bántott, hogy az imádott férfit át kell engednem, de hallgattam a józan észre.
Volasky megtörve dőlt hátra. A bárónő keze ekkor már eltűnt a nadrágjában.
– Ó, milyen kicsike. Na nem baj, majd lelket lehelünk belé – mondta a bárónő. Hiszen ez csupa geci! És még te beszélsz hogy fáradt vagy, és alig nyúlok hozzád máris elsül a faszod!
A szegény menyasszony bizonyára nem beszélt volna így, ha tudja hogy nem ő okozta az elsülést, hanem az én forró pinám. Persze, amikor kopogott már nem volt idő megmosakodni.
A bárónő rúzsos szájába vette a gróf még mindig kicsi farkát, és mohón szopogatni kezdte. A hímvessző nem sokáig bírta ezt a kéjes bíztatást. Hosszában, és vastagságában egyre jobban dagadt, és nemsokára úgy állt a szájában, mint egy hordóban a dugó.
A bárónő anélkül, hogy kivette volna szájából a faszt, kezeivel hátranyúlt, felhúzta szoknyáját, és letolta a bugyiját. Hamarosan előtárult nagy, kerek, fehér feneke, mely nagyobb volt az enyémnél, de az én formáimmal nem vehette fel a versenyt.
A nő kivette szájából vőlegénye faszát, és szoknyáját derékig emelve felegyenesedett. Kilépett földre csúszott bugyijából, és szétvetett lábakkal a férfi ölébe ereszkedett.
– Drága nagyfaszú szerelmem, döfd belém kardodat – lihegte a bárónő. Hirtelen rántással széttépte blúzát, és hatalmasra dagadt mellbimbóját a férfi szájába tömte.
– Harapd bátran, erősebben, úgy – úgy jó. A heves mozgástól a karosszék csak recsegett – ropogott, és apró csúszásokkal haladtak az ajtó felé, mely ha ki lett volna nyitva, biztos hogy kibaszták volna magukat a folyosóra. A látvány izgató volt, de mégis kissé kínos a számomra.
Végre a nő kielégült, és a fürdőszobába mentek. Vízcsobogást hallottam, majd a bárónő hangját.
– Engedd, hogy megmossam azt az aranyos kis faszodat. Így ni.
Kis idő múlva ismét előkerültek, s a menyasszony szenvedélyesen csókolta vőlegényét, majd boldog mosollyal kilebbent a szobából. Volasky gondosan bezárta az ajtót.
Kiléptem a függöny mögül.
– Ne haragudj, drága szerelmem – kérlelt a gróf – kényszerhelyzetben voltam.
– Nem haragszom – nyugtattam meg. Erre ő a karjaiba kapott, és a pamlagra fektetett. Feltűrte szoknyámat, és ügyes mozdulattal lehúzta kis bugyimat. Térdeimet széttárta, és a combjaim közé feküdt. Hosszasan nézegette, simogatta, nyalogatta „kedves tájékomat”.
– Ó drága kis pinácskám – suttogta gyengéden. Izgatóan végigsimította szőrömet.
„Érdekes, hogy annak az ostoba férjemnek eszébe sem jutott volna ilyen, vagy hasonló gyengédség. Most már nem sajnáltam, hogy felszarvaztam. Aki semmit sem nyújt a feleségének, olyan mint egy birka a tehénnel, az hasonló sorsot érdemel.” – gondoltam.
Volasky közelebb hajolt, és gyengéden megcsókolta nedvező vágatomat, azután nyelvével elkezdte az édes játékot. Nyelve végével végigsimogatta a szeméremajkak között húzódó vékonyka rést, majd közé fúrta, és bedugta nyelvét a hüvelyembe. Hévvel kezdte nyalni, miközben seggem ide – oda járt a gyönyörűségtől. Ügyes ujjaival előhalászta csiklómat, és a szájába véve szopogatni kezdte azt. Nem bírtam tovább ellenállni, és szinte eszeveszett szívóhatással élveztem el.
A gróf még magánál akart tartani, mert fasza vadul állt, és nagyon kívánta „lüktető kapumat”. Azonban én fájdalmas szívvel búcsút vettem a gróftól, és hazamentem. Másnap egy homályos, sűrű bokrokkal szegélyezett úton találkoztam a gróffal, véletlenül.
– Nincs időm. Legkésőbb egy negyed óra múlva vissza kell mennem, mert feltűnő lenne a távolmaradásom – mondta a gróf. Használjuk ki ezt a kevés időt – suttogta.
– Igen, de hogyan? – kérdeztem.
A szerelmes ember nagyon leleményes tud lenni bizonyos pillanatokban. A közelben volt egy pad, odasiettem, gyorsam letoltam a bugyimat, és karjaimat a pad támlájára fektetve lehajoltam. A gróf rögtön megértette, hogy mi az óhajom és mögém állt. Felhajtotta szoknyámat, de egy kis ideig semmi sem történt. Tudtam, hogy nézeget. Nemsokára tenyere rásimult meleg, nedves puncimra, majd többször is megcsókolta. Még mindig a lábam között babrált. Tudtam mit akar tenni, ezért szétnyitottam combjaimat, hogy kényelmesen utat engedjek férfiasságának. Nemsokára édes dorongja már bennem is volt. Már basztunk állva, de így hátulról még nem. Ennek a figurának több előnye is van. Ha közeledik valaki, nagyon könnyen szét lehet robbanni. Másrészt a fasz is mélyebben hatol be a pinába, mintha elölről csinálnánk.
Olyan furcsa volt, hogy az eddigiekkel szemben most hátrafelé kellett leadni a válaszlökéseket. Furcsa volt, és nagyon élvezetes. Hamarosan mind a ketten elélveztünk, ez a férjemmel még soha sem sikerült, ezzel a vadidegen férfival pedig szinte azonnal. Érdekes, hogy Volaskyval mindig egyszerre élveztünk, és ebből is látszott, hogy összeillünk. Gyorsan megcsókoltam szeretőmet, és visszasiettem a teraszra.
Vacsora közben, amikor a kávét ittuk, az asztalunkhoz lépett egy monoklis férfi, akit a férjem a játékasztalnál ismert meg.
– Pamír pasa – mutatta be a Benő, és hellyel kínálta a török urat. Számomra teljesen érdektelen dolgokról folyt a szó. Illemből néha a pasára mosolyogtam, majd kis idő elteltével felálltam, és elnézésüket kérve magukra hagytam őket a rém fontos értekezésükben.
A terem teraszára mentem, hogy jobban hallhassam a zenét. Férjem, és ismerőse azt hitték, hogy hallótávolságon kívül vagyok, így fesztelenül vitatkoztak a nőkről.
– Én nem félek hogy megcsal – mondta a férjem. Teljesen hideg természetű nő.
Boldog voltam.
– Micsoda hülye – gondoltam magamban. Természetesen hideg vagyok annak, aki nem tudja pezsgésbe hozni a véremet.
Férjem furcsa kijelentésére a török nevetéssel válaszolt. Önkéntelenül feléje néztem. Talán tud valamit. A WC – n vettem észre, hogy nincs rajtam bugyi.
– Jóságos ég. Otthagytam! Lélekszakadva rohantam a padhoz, de az teljesen üres volt. Talán Volasky megtalálta – nyugodtam meg – akkor jó kezekben van a bűnjel. Azért kínos, mert a monogrammom benne van, és hogyan magyaráznám meg a dolgot?
Szomorúan ültem a szobámban, amikor kopogtattak.
– Szabad – feleltem. Az ajtó kinyílt, és Pamír pasa lépett be rajta.
– Rosszkor jött. Nincs itthon a férjem – mondtam.
– Nem őt keresem. Kizárólag önhöz jöttem asszonyom. – válaszolta.
– Énhozzám? – kérdeztem csodálkozva.
– Igen. Ön elvesztett valamit, és nekem jutott az a szerencse, hogy megtaláljam. – mondta vigyorogva.
Hirtelen megszédültem. Rögtön tisztában voltam vele, hogy miről van szó. Megpróbáltam színlelni az értetlenkedőt.
– Nem tudom, hogy mit vesztettem volna el uram?
– Egy ruhadarabot – és elővette zsebéből a monogrammos bugyimat.
A félelem vakmerővé tett.
– Mit akar ezzel, ez nem az enyém. És különben is hogyan merészeli ezt.
– Ne komédiázzék asszonyom – vágott közbe. Tudom mit akar mondani. Hogy másnak is lehet ilyen betűvel kezdődő neve. Sőt, mondjuk elismeri, hogy a magáé. Még ez nem bizonyít semmit. Levette, mert melege volt.
– Igen, igen – válaszoltam.
Elmosolyodott.
– Nem így történt – válaszolta gúnyosan. Ön ezt a darabot azért vetette le, hogy egy bizonyos lengyel arisztokratának kényelmes utat engedjen formás kis pinácskájához. Én egészen közelről néztem végig a nem mindennapi eseményt.
Megsemmisülve roskadtam le az ágyra.
„Végem van. Ez az átkozott török mindent tud.” – estem kétségbe.
– Ne ijedjen meg – kezdett el ismét beszélni Pamír pasa. Mindezt csak én tudom, és ez idáig még senki más. Most már csak önön múlik, hogy más se tudja meg.
– Bizonyára tudja, hogy én nem fogok beszélni? – kérdeztem reménykedve.
– Tehát csakis egy harmadik beszélhet – válaszolta. Azt tudom, hogy Volasky gróf sem fog. Erre mérget vehet.
– Ha Ön beszél, akkor nem gentleman! – próbáltam támadni.
– Hagyjuk a sértegetést. Visszavághatok, hogy ön nem úriasszony. Ön… ön szép, nagyon szép, és önt én kívánom. Ön három napon keresztül, minden éjjel felkeres a szobámban, és a 3. éjjel visszakapja a bugyiját.
Elsápadtam a szörnyű zsarolásra. Bár inkább pénzt kért volna.
– Hogyan képzeli, hogy a férjem mellől el tudok szökni?
– Ugyan kérem. És amikor a grófról volt szó?
– Hát jó – egyeztem meg vele. De mi a biztosíték, hogy a 3. napon nem fog fellépni újabb igényekkel?
– Megértem a kételyeit. Először is visszakapja a bugyiját, én pedig a 4. napon visszautazom Amerikába. Ugyanezen az emeleten van a szobám, a 33 – as. Éjjel várom – búcsúzott el a pasa.
Átszaladtam Volasky grófhoz, hogy remegő karjai között, legalább egy kis időre elfelejtsem bánatom. Levetkőztünk, nem hagytunk magunkon semmit. Nagyon ideges voltam, a gróf pedig próbált lelket önteni belém. Aztán azon kaptuk magunkat, hogy őrülten csókolóztunk, majd szenvedélyes szeretkezésbe csaptunk át.
Szétnyitottam combjaimat, és a gróf hosszú dorongját közéjük dugta. Ügyes farka hamar megtalálta a helyét. Vastag hímtagját befektette vágytól szétnyílt szeméremajkaim közé, melyek mohó öleléssel fogták körbe azt. Valahonnan halk zene hallatszott, és annak ütemére kezdtünk mozogni. A zene lassú ütemére „férfiereje” egyszer előre, majd hátra csúszott a pinámban. Ez a dörzsölés kimondhatatlan kéjt váltott ki belőlem. A vágy nedve kicsordult belőlem, beolajozva a szerelem dugattyúját, hogy az jobban csússzon a hüvelyemben.
Mielőtt a dal elhalt volna, Volasky elsült, telespriccelve engem a forró ondójával. Ekkorra én már másodszor élveztem el.
Este 9 órakor már az ágyban feküdtem, férjem még vetkőzött. Alsónadrágjának nyílása nyitva volt, s lankadtan lengett jobbra – balra a farka, és szőrös zacskója. „Milyen nevetséges tud lenni ez a férfi!” – gondoltam.
Aztán jött a szokásos menet. Előre tudtam, hogy mi fog történni: „mellém fekszik, lábam közé bújik, és… és… céloz. Zsupsz! Már benn is van a nudli. Benő liheg.”
Kívülről tudtam az egészet. Már 6 éve így ment. Végre végzett. Lefordult rólam, és már horkolt is.
„Itt az ideje, hogy elszánjam magam!” – gondoltam.
Óvatosan felkeltem. Benő horkolása túlharsogta azt a zajt, amit az ajtó nyitása okozott. Már a folyosón voltam. Körülnéztem… sehol sem volt senki rajtam kívül.
„Szerencsém van.” – szorítottam össze a fogaim és lenyomtam a 33 – as számú szoba kilincsét, majd óvatosan beléptem.
Pamír pasa pizsamában feküdt az ágyon, olvasott, majd felnézett könyvéből.
– Már vártam – szólt hozzám nyugodtan.
Kissé bizonytalanul közelítettem hozzá.
– Gyere ide az ágy szélére – bíztatóan hatott bizalmas tegezése. – Vedd elő a farkam.
Nehezen legyőztem belső ellenkezésemet, és engedelmesen az öle felé nyúltam. A fasza egy pillanat alatt pattant ki pizsamájából, mintha rugó lökte volna ki. Egy ideig még himbálózott, de lassan megszűnt mozgása, és a plafon felé meredt.
– Hányat láttál már – kíváncsiskodott a török.
– Hármat. A férjemét, Volasky grófét, és most az Önét.
– Melyik közülük a legkülönb?
– Az öné hosszabb, a grófé vastagabb.
– Szóval holtverseny. És a férjedé? Arról miért nem beszélsz?
– Az övé jelentéktelen, semmi különös nincs rajta. Se nem hosszú, se nem vastag.
– Szóval nem szeretsz vele baszni?
– Nem. Bezzeg Volaskyval annál inkább. – válaszoltam kihívóan.
– No mindegy. Egyenlőre becézgesd az enyémet. Dörzsölgesd meg a derekát, mintha reumás lenne.
Pamír pasa faszának vége nagy, piros gömbben végződött. Azt tudtam, hogy a mohamedánoknál, mind a zsidóknál levágják a fitymát, de ilyet még nem láttam, csak most először. Tehát érdeklődéssel vettem szemügyre. Tulajdonképpen nem volt rajta semmi különös, mert izgalmi állapotában a gróf, és Benő faszáról is lecsúszott a bőr, és a fej alján összegyűrődött gallér alakjában. Az övéről ez a gallér hiányzott.
Mialatt elmélkedve követtem a török utasításait, jobb kezem hüvelyk és mutató ujjával fogtam a pasa szerszámát, és elkezdtem simogatni.
– Nagyon jó, de gyorsabban, és erősebben csináld. – utasított.
Engedelmeskedtem, ujjaim azonban elfáradtak, és ezért átkaroltam a törzsét, és úgy dörzsöltem gyorsan, szorgalmasan. Olyan szorgalmasan, mint amikor a háziasszony a réz gyertyatartót fényesíti. – Jaj de pompás… fenséges – nyögte a török, én pedig kitartóan ráztam tovább hatalmas falloszát. Fáradozásom eredményeként az arcom közepébe spriccelt.
„Ezt még olcsón megúsztam!” – gondoltam, miközben az arcomat törölgettem.
A pasa elégedetten dőlt hátra ágyában, majd elengedett. Óvatosan hazaosontam. Férjem felébredt, amikor visszabújtam mellé az ágyba.
– Hol voltál? – kérdezte ásítva.
– A szeretőmnél, hol is lettem volna máshol. – válaszoltam flegmán.
– Kérlek ne indulatoskodj, végül is a feleségem vagy, és nem kell szégyellned magad, ha muszáj volt „kimenned”.
„De nagy barom vagy te…” – gondoltam magamban.
Másnap beszöktem a grófhoz. Alig öleltük meg egymást, máris megzavartak. Betti bárónő volt az. Sóvárogva elképzeltem, hogy elégül ki szeretőm a másik nő karjaiban. Azonban meg sem csókolták egymást, amikor újra kopogtak az ajtón. Egy alkalmazott volt. Jelentette, hogy megérkezett a gróf öccse.
Volasky elsietett. Betti grófnő kíváncsian nézett körül, a szívverésem is elállt. A kandallóról levette a gróf egy modern állókeretben lévő képét, és az aranyozott gyertyatartóból kihúzott egy vastag, és hosszú gyertyát, mely csak díszítésül szolgált. E két tárggyal felszerelve az asztalhoz telepedett. Tudtam, hogy mit akar csinálni. Én is sokszor maszturbáltam már.
A bárónő hátradőlt a kényelmes, puha karosszékben. Selyemharisnyás lábát szétterpesztette, felrakta az asztalra, és közéje állította vőlegénye fényképét. Felhúzta szoknyáját. Nem volt rajta bugyi. Hófehér combjait szétnyitva látni lehetett alsórésze sejtelmes feketeségét. Ábrándozva, és epekedve nézte vőlegénye fényképét, majd megragadta a gyertyát, és vékonyabbik végével megkereste izgalomtól hatalmasra duzzadt csiklóját, majd lassan kör – körösen izgatni kezdte azt. Miután teljesen benedvesedett, a gyertya végét lejjebb csúsztatta, és egyetlen lökéssel tövig nyomta vágyakozó testébe, majd a hirtelen izgalomtól nagyot nyögött. A gyertyából csupán annyi lógott ki, hogy meg tudja fogni a végét. A szerszám lassan előbújt, majd újra elmerült. Ez a mozgás a vágy növekedésével egyre gyorsult. Másik kezével megkereste csiklóját, és azt is elkezdte simogatni. A gyertya ekkor már hihetelen sebességgel mozgott benne. A bárónő vonaglott, egyre hangosabban nyögdécselt, keble pedig hevesen meg – megemelkedett. Elhomályosodott szemei mereven a képre szegeződtek.
Egyszerre csak mély sóhaj tört elő ajkai közül. Teste görcsbe rándult, mintha fogva akarna tartani valamit, aztán testének merevsége kezdett megszűnni. Kezei lankadtan pihentek lucskos ágyékán, combjai pedig széjjelebb nyíltak. A punci nedvétől fényes gyertya lassan kicsúszott a bárónő hüvelyéből, és halk koppanással a padlóra esett. Betti bárónő pár perc múlva felemelkedett a székből, és vontatott léptekkel indult a tapétaajtó felé. Egyedül maradtam a szeretőm szobájában, s a hallottakból tudtam, hogy hiába várnám vissza, nem valószínű, hogy hamar visszajön.
Kiléptem a függöny mögül, de abban a pillanatban kénytelen voltam visszaugrani, mert megláttam, hogy a kilincs lenyomódik. A szobalány, és egy hotelszolga lépett be.
„Most már biztosan felfedeznek, mert jönnek takarítani!” – gondoltam.
Csakhamar kiderült, hogy egészen más miatt hatoltak be.
– Mondtam Feri, hogy itt nem kell félni semmitől. A saját szemmel láttam, amint a gróf a városba ment. – mondta fiatal fruska.
Körülnézett.
– Kényelmesebben laknak ezek, és ha elmennek szétszórva hagynak mindent. Tudják, hogy majd összeszedi a szobalány. Ezt gyertyát is minek dobták le a földre? – duzzogva kiment, s még egyszer körülnézett.
A lány visszatérve ráfeküdt az ágyra, s a fiú a világ legtermészetesebb módján megbaszta. Lelkesedve néztem végig a pornófilmbe illő kefélést. Befejezve azt, rendbe szedték magukat, és óvatosan kisurrantak a szobából. Utánuk én is elhagytam a szobát, de a folyosón találkoztam a gróffal, aki visszahívott. Egy perc múlva már az ágyban feküdtem, szeretőm pedig rajtam, faszával mélyen bennem. Ott, ahol az előbb még a szolgák „tüsténkedtek”.
Nemsokára „aranykapum” mohón falta a szeretőm bő sugárban ömlő gecijét.
Ismét este lett. Az óra elütötte az éjfélt, s én kibújtam az ágyból, hogy felkeressem a pasát.
– Szívd ki! Remélem, tudod hogy kell? – parancsolta
– Nem, még sosem tettem ilyet.
– No nem baj, majd megtanítalak. Vedd a szádba… úgy!
Furcsa érzés volt a meleg, kemény húst az ajkaim között tartani. Ismét valami furcsa, de egyáltalán nem kellemetlen érzés töltött el.
Valami perverz vágytól hajtva nem vártam meg a török utasításait, hanem cselekedtem. Dicsérete még jobban felvillanyozott. Gyengéden megrágcsáltam a vastag dorongot, majd mint egy csecsemő az anyja mellbimbóját, mohón szopni kezdtem. A török most már olyan sűrűn sóhajtozott, hogy azzal egy szélmalmot is üzembe lehetett volna helyezni. A férfi lágyéka megmozdult, felemelkedett, és ismét visszasüllyedt. Ezután a farka hol tövig nyomódott, hol pedig ismét kihúzódott a számból. A fasz megremegett. Tudtam hogy ezután mi következik, de nem engedtem ki a számból, mert túlságosam kíváncsi voltam. A következő pillanatban már nyeltem is a „meleg tejet”.
Nem tudtam hirtelen mihez hasonlítani az ízét, se nem jó, se nem rossz. Langyos, kissé ragacsos folyadék, mely kicsit kesernyésen lúgos ízű, és sűrű volt.
A törököt nyáltól nedves fasszal, és kéjtől eltorzult arccal hagytam a pamlagon, én pedig visszamentem a szobámba. Benő fel sem ébredt, amikor visszafeküdtem az ágyba.
„Már két éjszakát ledolgoztam” – állapítottam meg elégedetten.
A következő nap eseménytelenül múlott el. Képtelen voltam a férjemet lerázni. Magával cipelt a városba, és egészen estig a szoknyámon ült. Vacsora után a gróf az étteremben az asztalunkhoz lépett, és felkért táncolni.
– Nagyon szomorú leszek, ha nem tudsz átszökni hozzám – mondta, amikor már a táncoló párok forgatagában voltunk.
– Engem ugyanúgy bánt, mint téged – vallottam be őszintén.
– Remélem, az éjjel átjössz hozzám.
– Lehetetlen. A férjem nem tudom miért, de valahogy gyanakvó lett – hazudtam neki. Végtére is nem vallhattam be, Pamír pasával való kényszerviszonyomat mely tulajdonképpen kínos áldozat volt, amit mindkettőnkért hoztam.
Vigaszképpen odasimultam az imádott férfihez. Rövidesen érezten merevedésének kemény nyomását. Visszagondoltam arra a bizonyos napra, amikor a zenére keféltünk. De itt mindenki szemeláttára óvatosnak kellett lenni. Alsó felemet egyre erősebben dörzsöltem oda, ahol a keménységet éreztem. A gróf egyre több hibás lépést ejtett, ez után nem sokkal pedig nedvességet éreztem, s a gróf úgy megtántorodott, hogy majdnem elesett.
Mikor a férjemhez visszavezetett, ügyesen takarta bal nadrágszárát, s rajta a nedves foltot.
Vacsora után felmentünk a szobánkba. Az éjjeliszekrényen egy kis lámpa égett, mellette pedig újság hevert. Odanyúltam, felvettem a lapot, és Benő feje felett olvasni kezdtem. Egy izgalmas válóper volt benne. A férfi az anyósával csalta meg a feleségét.
„Ma van Pamír pasa utolsó éjszakája.” – ábrándoztam, és azon gondolkodtam, hogy miután a férjem elalszik, hogyan osonjak ki a szobából, és hogy vajon mit fog velem csinálni utoljára, búcsúzóul a török pasa.
Amikor az idő elérkezett, elindultam. Sikerült észrevétlenül bejutnom hozzá, a pasa szobájába. Tetszettem neki, dicsérgetett, jó alaposan megnézett, majd azután négykézláb állított, és az ágyon a fenekem mögé térdelt. Most már megértettem, hogy mit akar csinálni.
„Hátulról akarja, mint a kutyák.” – gondoltam és kíváncsian vártam a fejleményeket, mert ez a pozíció már a múltkor is, a gróffal nagyon kéjes volt.
Egy ideig a hátsómat markolászta, szétfeszítette a két félgömböt, és bekukucskált a parányi lyukon.
„Szemérmetlenül kíváncsi!” – gondoltam huncutul magamban.
Csókjai, amikkel elhalmozott, az arcomba kergették a vért. Ekkor még nem is gondoltam, mi fog következni. A következő pillanatban azonban nem maradt semmi kétségem, a szándéka felől. Pamír pasa hosszú rúdját a fenekembe helyezte, illetve taszította. A dolog teljesen váratlanul ért, nem is beszélve arról, hogy teljesen más kapun hatolt be, mint ahol vártam. A seggem lyuka túl szűknek bizonyult, mert első lökésre a török csak egyharmadig hatolt be. A pasa nem volt megelégedve az eredménnyel, és kitartó lökésekkel egyre mélyebbre taszította vörösfejű dárdáját a szűk nyílásba. Ez a művelet nem volt egészen fájdalommentes, de a kín összevegyült egy meghatározott kéjérzéssel. Mikor a pasának már tövig sikerült belém erőszakolni a faszát, a fájdalom megszűnt, a kéj fokozódott, és végül is a pinám olyan szabályosan élvezett, mintha ott basztak volna meg.
Néhány perc múlva már a folyosón voltam, és a kéjtől sajgó hátsómmal igyekeztem a szobám felé. A sok élvezetes kellemetlenséget okozó bugyit a kebleim közé dugva vittem haza.
Legszívesebben meglengettem volna, mint egy győzelmi lobogót, amelyet három elnyúló, élvezetes harcban sikerült visszahódítani. Könnyen átvészelten a három éjszakát, de most már sokkal nyugodtabb vagyok.
Másnap a férjemnek dolga volt a városban, s ezt az időt igyekeztem a gróffal alaposan kihasználni. Alighogy Benő elhagyta a szálloda területét, máris a kedvesem szobája felé igyekeztem. Pár pillanat múlva a szeretőm ágyában feküdtem, hónaljig felgyűrt ruhában, kedvesem pedig rajtam, mélyen pinámban vastag, kiéhezett faszával.
– Várj csak, várj csak – állítottam meg vad lökéseit. Midőn abbahagyta a kefélést megkértem, hogy ne siessen, ne süsse el bennem a magját olyan hamar, hanem nyújtsuk meg az élvezetet olyan hosszúra, amennyire csak lehet.
– Nagyon okos vagy szívecském – mondta, és szenvedélyesen elkezdte csókolni a számat.
– Most pedig lökj 4 – et, 5 – öt, és ismét hagyd abba. – mondtam neki kéjesen.
A gróf engedelmesen lökte belém néhányszor magát, s amikor mozdulatlanul feküdt rajtam, elmeséltem neki menyasszonya gyertyázását. Az izgató téma megkívánta, hogy most egy kicsit tovább szeretkezzünk, de még idejében sikerült abbahagyni. A szenvedélyes csókolózás viszont tovább folyt. Szinte párbajt vívtunk nyelveinkkel. Ezután elmeséltem a hotelszolga és a szobalány esetét, hogy hogyan vették igénybe a grófi ágyat. Ez még inkább csökkentette a gróf türelmét. Mikor befejeztem a mesélést, a szerelmi enyelgést tovább folytattuk, amit már nem bírtunk abbahagyni, felhevült, szinte parázsló ágyékom bőven nyelte szeretőm kiadósan ömlő ondóját.
Az idő rohamosan telt, nemsokára elbúcsúztam kedvesemtől, és visszamentem a szobámba.
Nemsokára lengyel grófom Varsóba utazott a menyasszonyával, hogy összeházasodjanak. Pamír pasa is, utolsó együttlétünk másnapján búcsút mondott Genfnek, és rám köszöntöttek az unalmas hétköznapok. Benő éjszakánként baszogatott az ő egyhangú módszerével. Azt hittem, hogy az élet nem tartogat mást számomra, mint egyhangú szürke napokat, és lassú megöregedést.
Nem így történt!
Férjem az egyik napon izgatottan egy levelet tett elém. Pamír pasa írta:
„Egy alkalommal ön említette, hogy vannak nők, akik képtelenek megcsalni a férjüket, mint például az ön felesége. Én ebben kételkedem! Ön fogadást ajánlott, amit én elfogadtam. A fogadást megnyertem, ezért kérem a 10.000 forintot postafordultával címemre megküldeni.”
– Mit szólsz hozzá? – üvöltötte Benő. Erre hatalmas pofont kaptam, majd sápadtan álltam, és hallgattam. Az ütlegek záporát zúdította rám. – Büdös kurva… rohadt dög! – ordította.
Lerángatta ruháimat, és meztelenül rohantam előle egyik szobából a másikba. Végül is több helyen vérezve, kékre – zöldre verve terültem el a kemény padlón. A férjem belém rúgott, leköpött, majd hirtelen rám vetette magát. Végtelen dühében azt hittem meg akar fojtani, ehelyett azonban szétfeszítette combjaimat, elővette keménnyé duzzadt faszát, és valósággal megerőszakolt. Nem ismertem rá az eddigi férjemre, aki úgy megbaszott, hogy üvöltöttem a kéjtől. Hosszú hetekig úgy bánt velem, mint egy kutyával, de boldog voltam, mert este az ágyban különösnek mutatkozott, jobb volt vele mint a gróffal.
Idővel azután megbocsátott, és ettől kezdve boldogan éltünk, mert nappal jó férj volt, éjjel pedig elsőrendű, kemény farkú, ügyes szerető.