Este érkeztünk meg Genfbe, a Népszövetségi gyűlésre. A szállodák zsúfoltak voltak. Benő, a férjem kétségbeesetten alkudozott a portással, és fantasztikus mennyiségű pénzt ígért neki, de hiába.
– Nincs hely. Nincs hely – volt az örökös válasz. Végül az utolsó hotelban sikerült szobához jutnunk egy kis szabálytalansággal. Betti bárónő kirándulásra ment, és csak másnapra jelentette be visszaérkezését, így az ő szobájában tölthettük az éjszakát. Természetesen minden a legnagyobb titoktartásban történt, hogy senki meg ne tudja.
– Holnap tudok szobát adni, mert csak akkor lesznek elutazók – mondta a portás. A lakosztályt elfoglaltuk, és én fáradtságom miatt közöltem a férjemmel, hogy szeretnék egyedül lenni, ugyanis az utazás nagyon kifárasztott.
– Ahogy akarod Lilikém – mondta Benő kicsit csalódottan. Benő elbúcsúzott, és átment a szomszéd szobába.
Kitártam a szoba ablakát, és a virágillattal teli nyári levegőt szívtam magamba. Valami furcsa mámor lett úrrá rajtam, és most először nagyon kívántam a szexet. Hogy mi idézte elő, az utazás vagy az illatos nyári levegő nem tudom, de vérem megpezsdült. A tükör előtt állva meztelenre vetkőztem, és még sokáig néztem hibátlan testemet. Kíváncsi szemérmetlenséggel tapogattam rugalmas melleimet. Végigsimogattam testem domborulatait, és kezem önkéntelenül túrt bele selymes vágatomba. Megfordultam, és visszanéztem a vállam felett. Finom vonalú, sima hátam enyhe hajlással ment át kerek fenekembe. Szép vagyok, állapítottam meg, és lefeküdtem az ágyra. Nem takaróztam be, mert az éjszaka meleg volt, testem pedig tüzes. Kezem önkéntelenül is combjaim közé tévedt, és ujjaim elkezdték simogatni vágytól nedves „ajkaimat”.
Keltsem fel a férjemet? – vetődött fel bennem a kérdés. Nem. Ez túl megalázó lenne. Pedig testem a férfi utáni vágytól szenvedett. Távolról egy epekedő szerenád hangjait hallottam, majd egyre távolodva elmosódtak a hangok. Lassan mély álomba merültem. Azt álmodtam, legalábbis én azt hittem álmodom, hogy valaki mellém fekszik, egy száj lázasan csókolja testemet, és csaknem ugyanabban a pillanatban egy kemény fasz hatol be nagyajkaim közé. Mindez természetesen felébresztett, kinyitottam a szemem, de a sötétben nem láttam semmit.
Azt hittem, hogy a férjem látogatott meg. Talán őt is elkapta az éjszaka mámora, és már nem bírt uralkodni magán. Persze én végtelenül boldog voltam, mert testem felajzott vágyai végre teljesülhettek. Mindeddig passzív voltam a szeretkezések alatt, és mozdulatlanul feküdtem karjaiban, de most testem ösztönösen ritmikus mozgásba kezdett, és ütemesen adta vissza a férfi lökéseit. A kéj extázisában nem gondoltam arra, hogy minden másképp történik, mint eddig volt.
A bennem lüktető farok szokatlanul nagy, és vastag volt. Közben egy kéz csúszott fenekem alá, és annak egyik ujja lassan fenekem nyílásába hatolt. A férjem eddig ilyet sose tett. Felsikoltottam a gyönyörtől. Közben egyre gyorsabb, és erőteljesebb lökésekkel szeretkeztünk. Egy időben a testem két nyílásán folyt az aktus. Heves, és gyönyörű kefélés volt ez, csak rövid ideig tartott. Nem bírtam egy boldog, felfakadó sikolyt visszatartani amikor kielégültem.
– Mi bajod – Lilikém? Miért sikoltottál?
– Szóltál Benő? – kiáltottam zavartan, és felgyújtottam a villanyt.
Az ágy fel volt dúlva. Gyorsan kisimítottam a gyűrődéseket, és magamra rántottam a takarót. A férjem jelent meg az ajtóban…
– Miért sikoltottál, és miért vagy olyan zavart?
– Jaj de jó hogy felébresztettél. Rosszat álmodtam.
– Tényleg nagyon sápadt vagy. Azt hittem, hogy kimentél, mert ajtócsapódást hallottam.
– Valamelyik szomszédunk lehetett, mert én nem voltam kinn sehol. Szörnyű álmom volt. Arra ébredtem, hogy a nevemen szólítottál.
– Milyen feldúlt az arcod – ezzel hozzám lépett, és megsimította arcom. Hogy elrejtsem zavaromat, átöleltem és magamhoz húztam őt.
– Gyere maradj itt. Ne hagyj egyedül, mert nagyon félek.
Mellém bújt az ágyban, hozzám simult, és fasza már a combjaim között volt. Nemsokára a megszokott mozdulattal rám feküdt, beigazította faszát a pinámba, és ahogy 6 éve már minden nap tette, elkezdett baszni a jól ismert mozdulatokkal, lihegésekkel. Engedelmesen terültem el alatta, mint egy béka. Kénytelen voltam tűrni, hogy férjem rá ne jöjjön valamire, pedig legszívesebben lelöktem volna magamról. Másnap elmentem fodrászhoz, kiszőkítettem a hajamat, hogy jobban nézzek ki, ha ismét megtörténik a csoda.
Amióta ismertem az igazi kéjt, azóta utáltam a férjem, aki azt nem tudta kiváltani belőlem. Mialatt basztunk, végig arra gondoltam, hogy ki lehetett az a titokzatos idegen, aki oly rejtélyesen behatolt hozzám, és aki talán most is a közelből figyel mindent.
Benő végre végzett. Miután belém spriccelte annyira nem kívánt gecijét, a szokásához híven lefordult rólam, és hamar elaludt. Még sokáig nem tudtam aludni. A gondolatok lázasan kergették egymást a fejemben, hogy ki lehetett az a férfi, és hogyan merészelt bejönni.
Már virradt, mire elaludtam. Reggel átköltöztünk az új szobába. Mielőtt elhagytuk a régit, észrevettem egy ajtót a falban, mely úgy volt tapétázva mint a fal, és ezért nem láttam tegnap a félhomályban. Rájöttem, hogy ezen az ajtón jött be az idegen férfi tegnap. Még aznap megtudtam mindent.
– Nem valami jól aludtam, – mondtam a portásnak – valaki egész éjszaka zörgött a szomszéd szobában.
– Volasky gróf volt. Betti bárónő vőlegénye. Nem számítottunk rá, hogy ilyen hamar visszatér New Yorkból. A bárónő is csak jövő hétre várta. – legyintett a portás.
Ezzel a titok meg volt fejtve. Magamban a következőképpen gondoltam el a tegnap estét: Volasky gróf, és Betti bárónő jegyesek, de már a házasságuk előtt viszonyuk van. Olyan szobát vettek ki, mely lehetővé tette, hogy mások tudta nélkül felkereshessék egymást. A grófnak haza kellett jönnie, és nem tudta, hogy kedvese egy kiránduláson van. A váratlanul érkező Volasky meg akarta lepni barátnőjét. Óvatosan az ágyhoz lopódzott, melyben hite szerint a bárónő feküdt. Jól „meghúzta”, amikor is én a kéj extázisában felsikoltottam, a szomszéd szobából egy férfihang szólt át. Ijedten bontakozott ki a gróf az ölelésemből, és az ajtón át kiszaladt. Az ajtó mögött hallgatózott, és rájött, hogy egy másik nőt tett a magáévá.
A férjemmel ebédeltünk, miközben a mellettünk lévő asztalnál egy elegáns úr, és egy szép fekete hölgy ült. A férfi végig figyelt engem. Azonnal kitaláltam, hogy az úr nem más, mint Volasky gróf, aki az éjjel összetévesztett a bárónővel. Szívem hevesen kalapált. Tudtam, hogy a férfi is azért figyel, mert tudja hogy én vagyok az a nő, akit az éjjel megbaszott.
– Mi bajod? Egészen piros vagy – kérdezte Benő.
– Nagyon melegem van – válaszoltam. – Gyerünk.
Amint elhagytam az éttermet, végig magamon éreztem a férfi tekintetét, akivel akaratlanul is megcsaltam férjemet. Benő észrevette az idegességemet, amit csak a hirtelen környezetváltozással indokolt.
„Legjobb lenne mindent bevallani” – gondoltam magaban. De a vallomást mégsem tettem meg, mert féltem a következményektől.
Benő játékkaszinóba ment, Én pedig a szobám felé mentem. A folyosón valaki megragadta a karomat, és magával vont. – Jöjjön velem – szólt a hang parancsolóan. Volasky volt.
Szinte megbabonázva követtem a férfit. Amint a szobába értünk bezártuk az ajtót.
– Mióta az akaratomon kívül az enyém lett, nem tudok másra gondolni csak magára.
– Ne beszéljen így. Elég szörnyű, hogy így történt. Csak azért jötten be magával, hogy megkérjem, felejtsük el a dolgot – Válaszoltam nyersen.
– Soha nem felejtem el, nem foglak elfelejteni – felelte szenvedélyesen. Karjaiba kapott, és elkezdett csókolni. Ott álltunk a fal mellett összefonódva. Egy pillanat alatt megszűnt ellenállásom, és nem is gondoltam a következményekre. Nyelve a számba nyomult, és keze a combom belső felét simogatta. Egyre feljebb és feljebb hatolt a simogató kéz. Nyelve hol kihúzódott, hol pedig visszafúródott a számba, miáltal azt az érzést keltette bennem, mintha nyelve, egy erős férfitag lenne.
A férfi ujjai besiklottak szoknyám alá, és bugyin keresztül simogatott. Nemsokára a keze már a bugyim alatt volt, és duzzadt szeméremajkaimat húzkodta úgy, hogy abból kibuggyant a vágy nedve. Ezután keze elhagyta a pinámat, de csak azért, hogy faszát kiszabadítsa nadrágjából, és ujjait azzal helyettesítse.
Boldog sikollyal fogadtam a férfi lökéseit, és intenzíven viszonoztam azokat. Így állva kezdtük el az „extázis – táncot”, ide – oda tántorogva a szobában.
A póz eléggé fárasztó volt, ezért a falhoz támaszkodtunk, és akkor felhúztam lábaimat, és a férfi derekára kulcsoltam. Így már tökéletesen élvezhettem a lökéseket. Remegő lábakkal adta le utolsó lökéseit, és én teljesen feltárulkozva fogadtam a férfi bő sugárban ömlő ondóját. Hevesen vettük a levegőt, és lerogytunk a földre…
Alig, hogy rendbe hoztuk ruháinkat, kopogtak az ajtón.
– Ki az? – kérdezte Volasky gróf bosszúsan.
– Én vagyok az szívem, remélem nem zavarlak – válaszolt egy női hang.
– A menyasszonyom – suttogta izgatottan a gróf, majd hangosan kikiáltott:
– Egy kis türelmet angyalom, azonnal kinyitom. Ezalatt engem a függöny mögé bújtatott, és gyorsan az ajtóhoz ment.
Amint Betti bárónő belépett, rögtön vőlegénye nyakába borult.
– Mit csinált itt egyedül bezárkózva az én drága szerelmem? A bárónő lenyomta vőlegényét az egyik karosszékbe, és azonnal nadrágjának nyílásához nyúlt.
– Ne bántsd! Nagyon fáradt vagyok. – mondta Volasky.
– Talán megcsaltál? Azelőtt soha sem hoztál fel ilyen ostoba indokot, sőt én voltam az, aki kimerült, és feladta a harcot – morgott a bárónő.
Volasky természetesen azért ellenkezett, mert én is bent voltam a szobában, és mindent láttam. Kétségbeesetten, könyörögve nézett rám, s mivel a bárónő háttal térdelt, nyugodtan inthetett a kezével hogy menjek, de én nem akartam, hogy a bárónő gyanút fogjon. Engem természetesen bántott, hogy az imádott férfit át kell engednem, de hallgattam a józan észre.
Volasky megtörve dőlt hátra. A bárónő keze ekkor már eltűnt a nadrágjában.
– Ó, milyen kicsike. Na nem baj, majd lelket lehelünk belé – mondta a bárónő. Hiszen ez csupa geci! És még te beszélsz hogy fáradt vagy, és alig nyúlok hozzád máris elsül a faszod!
A szegény menyasszony bizonyára nem beszélt volna így, ha tudja hogy nem ő okozta az elsülést, hanem az én forró pinám. Persze, amikor kopogott már nem volt idő megmosakodni.
A bárónő rúzsos szájába vette a gróf még mindig kicsi farkát, és mohón szopogatni kezdte. A hímvessző nem sokáig bírta ezt a kéjes bíztatást. Hosszában, és vastagságában egyre jobban dagadt, és nemsokára úgy állt a szájában, mint egy hordóban a dugó.
A bárónő anélkül, hogy kivette volna szájából a faszt, kezeivel hátranyúlt, felhúzta szoknyáját, és letolta a bugyiját. Hamarosan előtárult nagy, kerek, fehér feneke, mely nagyobb volt az enyémnél, de az én formáimmal nem vehette fel a versenyt.
A nő kivette szájából vőlegénye faszát, és szoknyáját derékig emelve felegyenesedett. Kilépett földre csúszott bugyijából, és szétvetett lábakkal a férfi ölébe ereszkedett.
– Drága nagyfaszú szerelmem, döfd belém kardodat – lihegte a bárónő. Hirtelen rántással széttépte blúzát, és hatalmasra dagadt mellbimbóját a férfi szájába tömte.
– Harapd bátran, erősebben, úgy – úgy jó. A heves mozgástól a karosszék csak recsegett – ropogott, és apró csúszásokkal haladtak az ajtó felé, mely ha ki lett volna nyitva, biztos hogy kibaszták volna magukat a folyosóra. A látvány izgató volt, de mégis kissé kínos a számomra.
Végre a nő kielégült, és a fürdőszobába mentek. Vízcsobogást hallottam, majd a bárónő hangját.
– Engedd, hogy megmossam azt az aranyos kis faszodat. Így ni.
Kis idő múlva ismét előkerültek, s a menyasszony szenvedélyesen csókolta vőlegényét, majd boldog mosollyal kilebbent a szobából. Volasky gondosan bezárta az ajtót.
Kiléptem a függöny mögül.
– Ne haragudj, drága szerelmem – kérlelt a gróf – kényszerhelyzetben voltam.
– Nem haragszom – nyugtattam meg. Erre ő a karjaiba kapott, és a pamlagra fektetett. Feltűrte szoknyámat, és ügyes mozdulattal lehúzta kis bugyimat. Térdeimet széttárta, és a combjaim közé feküdt. Hosszasan nézegette, simogatta, nyalogatta „kedves tájékomat”.
– Ó drága kis pinácskám – suttogta gyengéden. Izgatóan végigsimította szőrömet.
„Érdekes, hogy annak az ostoba férjemnek eszébe sem jutott volna ilyen, vagy hasonló gyengédség. Most már nem sajnáltam, hogy felszarvaztam. Aki semmit sem nyújt a feleségének, olyan mint egy birka a tehénnel, az hasonló sorsot érdemel.” – gondoltam.
Volasky közelebb hajolt, és gyengéden megcsókolta nedvező vágatomat, azután nyelvével elkezdte az édes játékot. Nyelve végével végigsimogatta a szeméremajkak között húzódó vékonyka rést, majd közé fúrta, és bedugta nyelvét a hüvelyembe. Hévvel kezdte nyalni, miközben seggem ide – oda járt a gyönyörűségtől. Ügyes ujjaival előhalászta csiklómat, és a szájába véve szopogatni kezdte azt. Nem bírtam tovább ellenállni, és szinte eszeveszett szívóhatással élveztem el.
A gróf még magánál akart tartani, mert fasza vadul állt, és nagyon kívánta „lüktető kapumat”. Azonban én fájdalmas szívvel búcsút vettem a gróftól, és hazamentem. Másnap egy homályos, sűrű bokrokkal szegélyezett úton találkoztam a gróffal, véletlenül.
– Nincs időm. Legkésőbb egy negyed óra múlva vissza kell mennem, mert feltűnő lenne a távolmaradásom – mondta a gróf. Használjuk ki ezt a kevés időt – suttogta.
– Igen, de hogyan? – kérdeztem.
A szerelmes ember nagyon leleményes tud lenni bizonyos pillanatokban. A közelben volt egy pad, odasiettem, gyorsam letoltam a bugyimat, és karjaimat a pad támlájára fektetve lehajoltam. A gróf rögtön megértette, hogy mi az óhajom és mögém állt. Felhajtotta szoknyámat, de egy kis ideig semmi sem történt. Tudtam, hogy nézeget. Nemsokára tenyere rásimult meleg, nedves puncimra, majd többször is megcsókolta. Még mindig a lábam között babrált. Tudtam mit akar tenni, ezért szétnyitottam combjaimat, hogy kényelmesen utat engedjek férfiasságának. Nemsokára édes dorongja már bennem is volt. Már basztunk állva, de így hátulról még nem. Ennek a figurának több előnye is van. Ha közeledik valaki, nagyon könnyen szét lehet robbanni. Másrészt a fasz is mélyebben hatol be a pinába, mintha elölről csinálnánk.
Olyan furcsa volt, hogy az eddigiekkel szemben most hátrafelé kellett leadni a válaszlökéseket. Furcsa volt, és nagyon élvezetes. Hamarosan mind a ketten elélveztünk, ez a férjemmel még soha sem sikerült, ezzel a vadidegen férfival pedig szinte azonnal. Érdekes, hogy Volaskyval mindig egyszerre élveztünk, és ebből is látszott, hogy összeillünk. Gyorsan megcsókoltam szeretőmet, és visszasiettem a teraszra.
Vacsora közben, amikor a kávét ittuk, az asztalunkhoz lépett egy monoklis férfi, akit a férjem a játékasztalnál ismert meg.
– Pamír pasa – mutatta be a Benő, és hellyel kínálta a török urat. Számomra teljesen érdektelen dolgokról folyt a szó. Illemből néha a pasára mosolyogtam, majd kis idő elteltével felálltam, és elnézésüket kérve magukra hagytam őket a rém fontos értekezésükben.
A terem teraszára mentem, hogy jobban hallhassam a zenét. Férjem, és ismerőse azt hitték, hogy hallótávolságon kívül vagyok, így fesztelenül vitatkoztak a nőkről.
– Én nem félek hogy megcsal – mondta a férjem. Teljesen hideg természetű nő.
Boldog voltam.
– Micsoda hülye – gondoltam magamban. Természetesen hideg vagyok annak, aki nem tudja pezsgésbe hozni a véremet.
Férjem furcsa kijelentésére a török nevetéssel válaszolt. Önkéntelenül feléje néztem. Talán tud valamit. A WC – n vettem észre, hogy nincs rajtam bugyi.
– Jóságos ég. Otthagytam! Lélekszakadva rohantam a padhoz, de az teljesen üres volt. Talán Volasky megtalálta – nyugodtam meg – akkor jó kezekben van a bűnjel. Azért kínos, mert a monogrammom benne van, és hogyan magyaráznám meg a dolgot?
Szomorúan ültem a szobámban, amikor kopogtattak.
– Szabad – feleltem. Az ajtó kinyílt, és Pamír pasa lépett be rajta.
– Rosszkor jött. Nincs itthon a férjem – mondtam.
– Nem őt keresem. Kizárólag önhöz jöttem asszonyom. – válaszolta.
– Énhozzám? – kérdeztem csodálkozva.
– Igen. Ön elvesztett valamit, és nekem jutott az a szerencse, hogy megtaláljam. – mondta vigyorogva.
Hirtelen megszédültem. Rögtön tisztában voltam vele, hogy miről van szó. Megpróbáltam színlelni az értetlenkedőt.
– Nem tudom, hogy mit vesztettem volna el uram?
– Egy ruhadarabot – és elővette zsebéből a monogrammos bugyimat.
A félelem vakmerővé tett.
– Mit akar ezzel, ez nem az enyém. És különben is hogyan merészeli ezt.
– Ne komédiázzék asszonyom – vágott közbe. Tudom mit akar mondani. Hogy másnak is lehet ilyen betűvel kezdődő neve. Sőt, mondjuk elismeri, hogy a magáé. Még ez nem bizonyít semmit. Levette, mert melege volt.
– Igen, igen – válaszoltam.
Elmosolyodott.
– Nem így történt – válaszolta gúnyosan. Ön ezt a darabot azért vetette le, hogy egy bizonyos lengyel arisztokratának kényelmes utat engedjen formás kis pinácskájához. Én egészen közelről néztem végig a nem mindennapi eseményt.
Megsemmisülve roskadtam le az ágyra.
„Végem van. Ez az átkozott török mindent tud.” – estem kétségbe.
– Ne ijedjen meg – kezdett el ismét beszélni Pamír pasa. Mindezt csak én tudom, és ez idáig még senki más. Most már csak önön múlik, hogy más se tudja meg.
– Bizonyára tudja, hogy én nem fogok beszélni? – kérdeztem reménykedve.
– Tehát csakis egy harmadik beszélhet – válaszolta. Azt tudom, hogy Volasky gróf sem fog. Erre mérget vehet.
– Ha Ön beszél, akkor nem gentleman! – próbáltam támadni.
– Hagyjuk a sértegetést. Visszavághatok, hogy ön nem úriasszony. Ön… ön szép, nagyon szép, és önt én kívánom. Ön három napon keresztül, minden éjjel felkeres a szobámban, és a 3. éjjel visszakapja a bugyiját.
Elsápadtam a szörnyű zsarolásra. Bár inkább pénzt kért volna.
– Hogyan képzeli, hogy a férjem mellől el tudok szökni?
– Ugyan kérem. És amikor a grófról volt szó?
– Hát jó – egyeztem meg vele. De mi a biztosíték, hogy a 3. napon nem fog fellépni újabb igényekkel?
– Megértem a kételyeit. Először is visszakapja a bugyiját, én pedig a 4. napon visszautazom Amerikába. Ugyanezen az emeleten van a szobám, a 33 – as. Éjjel várom – búcsúzott el a pasa.
Átszaladtam Volasky grófhoz, hogy remegő karjai között, legalább egy kis időre elfelejtsem bánatom. Levetkőztünk, nem hagytunk magunkon semmit. Nagyon ideges voltam, a gróf pedig próbált lelket önteni belém. Aztán azon kaptuk magunkat, hogy őrülten csókolóztunk, majd szenvedélyes szeretkezésbe csaptunk át.
Szétnyitottam combjaimat, és a gróf hosszú dorongját közéjük dugta. Ügyes farka hamar megtalálta a helyét. Vastag hímtagját befektette vágytól szétnyílt szeméremajkaim közé, melyek mohó öleléssel fogták körbe azt. Valahonnan halk zene hallatszott, és annak ütemére kezdtünk mozogni. A zene lassú ütemére „férfiereje” egyszer előre, majd hátra csúszott a pinámban. Ez a dörzsölés kimondhatatlan kéjt váltott ki belőlem. A vágy nedve kicsordult belőlem, beolajozva a szerelem dugattyúját, hogy az jobban csússzon a hüvelyemben.
Mielőtt a dal elhalt volna, Volasky elsült, telespriccelve engem a forró ondójával. Ekkorra én már másodszor élveztem el.
Este 9 órakor már az ágyban feküdtem, férjem még vetkőzött. Alsónadrágjának nyílása nyitva volt, s lankadtan lengett jobbra – balra a farka, és szőrös zacskója. „Milyen nevetséges tud lenni ez a férfi!” – gondoltam.
Aztán jött a szokásos menet. Előre tudtam, hogy mi fog történni: „mellém fekszik, lábam közé bújik, és… és… céloz. Zsupsz! Már benn is van a nudli. Benő liheg.”
Kívülről tudtam az egészet. Már 6 éve így ment. Végre végzett. Lefordult rólam, és már horkolt is.
„Itt az ideje, hogy elszánjam magam!” – gondoltam.
Óvatosan felkeltem. Benő horkolása túlharsogta azt a zajt, amit az ajtó nyitása okozott. Már a folyosón voltam. Körülnéztem… sehol sem volt senki rajtam kívül.
„Szerencsém van.” – szorítottam össze a fogaim és lenyomtam a 33 – as számú szoba kilincsét, majd óvatosan beléptem.
Pamír pasa pizsamában feküdt az ágyon, olvasott, majd felnézett könyvéből.
– Már vártam – szólt hozzám nyugodtan.
Kissé bizonytalanul közelítettem hozzá.
– Gyere ide az ágy szélére – bíztatóan hatott bizalmas tegezése. – Vedd elő a farkam.
Nehezen legyőztem belső ellenkezésemet, és engedelmesen az öle felé nyúltam. A fasza egy pillanat alatt pattant ki pizsamájából, mintha rugó lökte volna ki. Egy ideig még himbálózott, de lassan megszűnt mozgása, és a plafon felé meredt.
– Hányat láttál már – kíváncsiskodott a török.
– Hármat. A férjemét, Volasky grófét, és most az Önét.
– Melyik közülük a legkülönb?
– Az öné hosszabb, a grófé vastagabb.
– Szóval holtverseny. És a férjedé? Arról miért nem beszélsz?
– Az övé jelentéktelen, semmi különös nincs rajta. Se nem hosszú, se nem vastag.
– Szóval nem szeretsz vele baszni?
– Nem. Bezzeg Volaskyval annál inkább. – válaszoltam kihívóan.
– No mindegy. Egyenlőre becézgesd az enyémet. Dörzsölgesd meg a derekát, mintha reumás lenne.
Pamír pasa faszának vége nagy, piros gömbben végződött. Azt tudtam, hogy a mohamedánoknál, mind a zsidóknál levágják a fitymát, de ilyet még nem láttam, csak most először. Tehát érdeklődéssel vettem szemügyre. Tulajdonképpen nem volt rajta semmi különös, mert izgalmi állapotában a gróf, és Benő faszáról is lecsúszott a bőr, és a fej alján összegyűrődött gallér alakjában. Az övéről ez a gallér hiányzott.
Mialatt elmélkedve követtem a török utasításait, jobb kezem hüvelyk és mutató ujjával fogtam a pasa szerszámát, és elkezdtem simogatni.
– Nagyon jó, de gyorsabban, és erősebben csináld. – utasított.
Engedelmeskedtem, ujjaim azonban elfáradtak, és ezért átkaroltam a törzsét, és úgy dörzsöltem gyorsan, szorgalmasan. Olyan szorgalmasan, mint amikor a háziasszony a réz gyertyatartót fényesíti. – Jaj de pompás… fenséges – nyögte a török, én pedig kitartóan ráztam tovább hatalmas falloszát. Fáradozásom eredményeként az arcom közepébe spriccelt.
„Ezt még olcsón megúsztam!” – gondoltam, miközben az arcomat törölgettem.
A pasa elégedetten dőlt hátra ágyában, majd elengedett. Óvatosan hazaosontam. Férjem felébredt, amikor visszabújtam mellé az ágyba.
– Hol voltál? – kérdezte ásítva.
– A szeretőmnél, hol is lettem volna máshol. – válaszoltam flegmán.
– Kérlek ne indulatoskodj, végül is a feleségem vagy, és nem kell szégyellned magad, ha muszáj volt „kimenned”.
„De nagy barom vagy te…” – gondoltam magamban.
Másnap beszöktem a grófhoz. Alig öleltük meg egymást, máris megzavartak. Betti bárónő volt az. Sóvárogva elképzeltem, hogy elégül ki szeretőm a másik nő karjaiban. Azonban meg sem csókolták egymást, amikor újra kopogtak az ajtón. Egy alkalmazott volt. Jelentette, hogy megérkezett a gróf öccse.
Volasky elsietett. Betti grófnő kíváncsian nézett körül, a szívverésem is elállt. A kandallóról levette a gróf egy modern állókeretben lévő képét, és az aranyozott gyertyatartóból kihúzott egy vastag, és hosszú gyertyát, mely csak díszítésül szolgált. E két tárggyal felszerelve az asztalhoz telepedett. Tudtam, hogy mit akar csinálni. Én is sokszor maszturbáltam már.
A bárónő hátradőlt a kényelmes, puha karosszékben. Selyemharisnyás lábát szétterpesztette, felrakta az asztalra, és közéje állította vőlegénye fényképét. Felhúzta szoknyáját. Nem volt rajta bugyi. Hófehér combjait szétnyitva látni lehetett alsórésze sejtelmes feketeségét. Ábrándozva, és epekedve nézte vőlegénye fényképét, majd megragadta a gyertyát, és vékonyabbik végével megkereste izgalomtól hatalmasra duzzadt csiklóját, majd lassan kör – körösen izgatni kezdte azt. Miután teljesen benedvesedett, a gyertya végét lejjebb csúsztatta, és egyetlen lökéssel tövig nyomta vágyakozó testébe, majd a hirtelen izgalomtól nagyot nyögött. A gyertyából csupán annyi lógott ki, hogy meg tudja fogni a végét. A szerszám lassan előbújt, majd újra elmerült. Ez a mozgás a vágy növekedésével egyre gyorsult. Másik kezével megkereste csiklóját, és azt is elkezdte simogatni. A gyertya ekkor már hihetelen sebességgel mozgott benne. A bárónő vonaglott, egyre hangosabban nyögdécselt, keble pedig hevesen meg – megemelkedett. Elhomályosodott szemei mereven a képre szegeződtek.
Egyszerre csak mély sóhaj tört elő ajkai közül. Teste görcsbe rándult, mintha fogva akarna tartani valamit, aztán testének merevsége kezdett megszűnni. Kezei lankadtan pihentek lucskos ágyékán, combjai pedig széjjelebb nyíltak. A punci nedvétől fényes gyertya lassan kicsúszott a bárónő hüvelyéből, és halk koppanással a padlóra esett. Betti bárónő pár perc múlva felemelkedett a székből, és vontatott léptekkel indult a tapétaajtó felé. Egyedül maradtam a szeretőm szobájában, s a hallottakból tudtam, hogy hiába várnám vissza, nem valószínű, hogy hamar visszajön.
Kiléptem a függöny mögül, de abban a pillanatban kénytelen voltam visszaugrani, mert megláttam, hogy a kilincs lenyomódik. A szobalány, és egy hotelszolga lépett be.
„Most már biztosan felfedeznek, mert jönnek takarítani!” – gondoltam.
Csakhamar kiderült, hogy egészen más miatt hatoltak be.
– Mondtam Feri, hogy itt nem kell félni semmitől. A saját szemmel láttam, amint a gróf a városba ment. – mondta fiatal fruska.
Körülnézett.
– Kényelmesebben laknak ezek, és ha elmennek szétszórva hagynak mindent. Tudják, hogy majd összeszedi a szobalány. Ezt gyertyát is minek dobták le a földre? – duzzogva kiment, s még egyszer körülnézett.
A lány visszatérve ráfeküdt az ágyra, s a fiú a világ legtermészetesebb módján megbaszta. Lelkesedve néztem végig a pornófilmbe illő kefélést. Befejezve azt, rendbe szedték magukat, és óvatosan kisurrantak a szobából. Utánuk én is elhagytam a szobát, de a folyosón találkoztam a gróffal, aki visszahívott. Egy perc múlva már az ágyban feküdtem, szeretőm pedig rajtam, faszával mélyen bennem. Ott, ahol az előbb még a szolgák „tüsténkedtek”.
Nemsokára „aranykapum” mohón falta a szeretőm bő sugárban ömlő gecijét.
Ismét este lett. Az óra elütötte az éjfélt, s én kibújtam az ágyból, hogy felkeressem a pasát.
– Szívd ki! Remélem, tudod hogy kell? – parancsolta
– Nem, még sosem tettem ilyet.
– No nem baj, majd megtanítalak. Vedd a szádba… úgy!
Furcsa érzés volt a meleg, kemény húst az ajkaim között tartani. Ismét valami furcsa, de egyáltalán nem kellemetlen érzés töltött el.
Valami perverz vágytól hajtva nem vártam meg a török utasításait, hanem cselekedtem. Dicsérete még jobban felvillanyozott. Gyengéden megrágcsáltam a vastag dorongot, majd mint egy csecsemő az anyja mellbimbóját, mohón szopni kezdtem. A török most már olyan sűrűn sóhajtozott, hogy azzal egy szélmalmot is üzembe lehetett volna helyezni. A férfi lágyéka megmozdult, felemelkedett, és ismét visszasüllyedt. Ezután a farka hol tövig nyomódott, hol pedig ismét kihúzódott a számból. A fasz megremegett. Tudtam hogy ezután mi következik, de nem engedtem ki a számból, mert túlságosam kíváncsi voltam. A következő pillanatban már nyeltem is a „meleg tejet”.
Nem tudtam hirtelen mihez hasonlítani az ízét, se nem jó, se nem rossz. Langyos, kissé ragacsos folyadék, mely kicsit kesernyésen lúgos ízű, és sűrű volt.
A törököt nyáltól nedves fasszal, és kéjtől eltorzult arccal hagytam a pamlagon, én pedig visszamentem a szobámba. Benő fel sem ébredt, amikor visszafeküdtem az ágyba.
„Már két éjszakát ledolgoztam” – állapítottam meg elégedetten.
A következő nap eseménytelenül múlott el. Képtelen voltam a férjemet lerázni. Magával cipelt a városba, és egészen estig a szoknyámon ült. Vacsora után a gróf az étteremben az asztalunkhoz lépett, és felkért táncolni.
– Nagyon szomorú leszek, ha nem tudsz átszökni hozzám – mondta, amikor már a táncoló párok forgatagában voltunk.
– Engem ugyanúgy bánt, mint téged – vallottam be őszintén.
– Remélem, az éjjel átjössz hozzám.
– Lehetetlen. A férjem nem tudom miért, de valahogy gyanakvó lett – hazudtam neki. Végtére is nem vallhattam be, Pamír pasával való kényszerviszonyomat mely tulajdonképpen kínos áldozat volt, amit mindkettőnkért hoztam.
Vigaszképpen odasimultam az imádott férfihez. Rövidesen érezten merevedésének kemény nyomását. Visszagondoltam arra a bizonyos napra, amikor a zenére keféltünk. De itt mindenki szemeláttára óvatosnak kellett lenni. Alsó felemet egyre erősebben dörzsöltem oda, ahol a keménységet éreztem. A gróf egyre több hibás lépést ejtett, ez után nem sokkal pedig nedvességet éreztem, s a gróf úgy megtántorodott, hogy majdnem elesett.
Mikor a férjemhez visszavezetett, ügyesen takarta bal nadrágszárát, s rajta a nedves foltot.
Vacsora után felmentünk a szobánkba. Az éjjeliszekrényen egy kis lámpa égett, mellette pedig újság hevert. Odanyúltam, felvettem a lapot, és Benő feje felett olvasni kezdtem. Egy izgalmas válóper volt benne. A férfi az anyósával csalta meg a feleségét.
„Ma van Pamír pasa utolsó éjszakája.” – ábrándoztam, és azon gondolkodtam, hogy miután a férjem elalszik, hogyan osonjak ki a szobából, és hogy vajon mit fog velem csinálni utoljára, búcsúzóul a török pasa.
Amikor az idő elérkezett, elindultam. Sikerült észrevétlenül bejutnom hozzá, a pasa szobájába. Tetszettem neki, dicsérgetett, jó alaposan megnézett, majd azután négykézláb állított, és az ágyon a fenekem mögé térdelt. Most már megértettem, hogy mit akar csinálni.
„Hátulról akarja, mint a kutyák.” – gondoltam és kíváncsian vártam a fejleményeket, mert ez a pozíció már a múltkor is, a gróffal nagyon kéjes volt.
Egy ideig a hátsómat markolászta, szétfeszítette a két félgömböt, és bekukucskált a parányi lyukon.
„Szemérmetlenül kíváncsi!” – gondoltam huncutul magamban.
Csókjai, amikkel elhalmozott, az arcomba kergették a vért. Ekkor még nem is gondoltam, mi fog következni. A következő pillanatban azonban nem maradt semmi kétségem, a szándéka felől. Pamír pasa hosszú rúdját a fenekembe helyezte, illetve taszította. A dolog teljesen váratlanul ért, nem is beszélve arról, hogy teljesen más kapun hatolt be, mint ahol vártam. A seggem lyuka túl szűknek bizonyult, mert első lökésre a török csak egyharmadig hatolt be. A pasa nem volt megelégedve az eredménnyel, és kitartó lökésekkel egyre mélyebbre taszította vörösfejű dárdáját a szűk nyílásba. Ez a művelet nem volt egészen fájdalommentes, de a kín összevegyült egy meghatározott kéjérzéssel. Mikor a pasának már tövig sikerült belém erőszakolni a faszát, a fájdalom megszűnt, a kéj fokozódott, és végül is a pinám olyan szabályosan élvezett, mintha ott basztak volna meg.
Néhány perc múlva már a folyosón voltam, és a kéjtől sajgó hátsómmal igyekeztem a szobám felé. A sok élvezetes kellemetlenséget okozó bugyit a kebleim közé dugva vittem haza.
Legszívesebben meglengettem volna, mint egy győzelmi lobogót, amelyet három elnyúló, élvezetes harcban sikerült visszahódítani. Könnyen átvészelten a három éjszakát, de most már sokkal nyugodtabb vagyok.
Másnap a férjemnek dolga volt a városban, s ezt az időt igyekeztem a gróffal alaposan kihasználni. Alighogy Benő elhagyta a szálloda területét, máris a kedvesem szobája felé igyekeztem. Pár pillanat múlva a szeretőm ágyában feküdtem, hónaljig felgyűrt ruhában, kedvesem pedig rajtam, mélyen pinámban vastag, kiéhezett faszával.
– Várj csak, várj csak – állítottam meg vad lökéseit. Midőn abbahagyta a kefélést megkértem, hogy ne siessen, ne süsse el bennem a magját olyan hamar, hanem nyújtsuk meg az élvezetet olyan hosszúra, amennyire csak lehet.
– Nagyon okos vagy szívecském – mondta, és szenvedélyesen elkezdte csókolni a számat.
– Most pedig lökj 4 – et, 5 – öt, és ismét hagyd abba. – mondtam neki kéjesen.
A gróf engedelmesen lökte belém néhányszor magát, s amikor mozdulatlanul feküdt rajtam, elmeséltem neki menyasszonya gyertyázását. Az izgató téma megkívánta, hogy most egy kicsit tovább szeretkezzünk, de még idejében sikerült abbahagyni. A szenvedélyes csókolózás viszont tovább folyt. Szinte párbajt vívtunk nyelveinkkel. Ezután elmeséltem a hotelszolga és a szobalány esetét, hogy hogyan vették igénybe a grófi ágyat. Ez még inkább csökkentette a gróf türelmét. Mikor befejeztem a mesélést, a szerelmi enyelgést tovább folytattuk, amit már nem bírtunk abbahagyni, felhevült, szinte parázsló ágyékom bőven nyelte szeretőm kiadósan ömlő ondóját.
Az idő rohamosan telt, nemsokára elbúcsúztam kedvesemtől, és visszamentem a szobámba.
Nemsokára lengyel grófom Varsóba utazott a menyasszonyával, hogy összeházasodjanak. Pamír pasa is, utolsó együttlétünk másnapján búcsút mondott Genfnek, és rám köszöntöttek az unalmas hétköznapok. Benő éjszakánként baszogatott az ő egyhangú módszerével. Azt hittem, hogy az élet nem tartogat mást számomra, mint egyhangú szürke napokat, és lassú megöregedést.
Nem így történt!
Férjem az egyik napon izgatottan egy levelet tett elém. Pamír pasa írta:
„Egy alkalommal ön említette, hogy vannak nők, akik képtelenek megcsalni a férjüket, mint például az ön felesége. Én ebben kételkedem! Ön fogadást ajánlott, amit én elfogadtam. A fogadást megnyertem, ezért kérem a 10.000 forintot postafordultával címemre megküldeni.”
– Mit szólsz hozzá? – üvöltötte Benő. Erre hatalmas pofont kaptam, majd sápadtan álltam, és hallgattam. Az ütlegek záporát zúdította rám. – Büdös kurva… rohadt dög! – ordította.
Lerángatta ruháimat, és meztelenül rohantam előle egyik szobából a másikba. Végül is több helyen vérezve, kékre – zöldre verve terültem el a kemény padlón. A férjem belém rúgott, leköpött, majd hirtelen rám vetette magát. Végtelen dühében azt hittem meg akar fojtani, ehelyett azonban szétfeszítette combjaimat, elővette keménnyé duzzadt faszát, és valósággal megerőszakolt. Nem ismertem rá az eddigi férjemre, aki úgy megbaszott, hogy üvöltöttem a kéjtől. Hosszú hetekig úgy bánt velem, mint egy kutyával, de boldog voltam, mert este az ágyban különösnek mutatkozott, jobb volt vele mint a gróffal.
Idővel azután megbocsátott, és ettől kezdve boldogan éltünk, mert nappal jó férj volt, éjjel pedig elsőrendű, kemény farkú, ügyes szerető.
szexnovella
Anyám és én – szextörténet
Ott álltam, nadrágommal a bokám körül, rejszolva. Pont elkezdtem elélvezni, mikor anyám kijött a fürdőszobából. Itt voltam faszommal a kezemben, gecit lövellve, próbálva felhúzni nadrágomat. Viccesnek látszott, de hidd el, akkor nem nevettem. Anyám arcán látszott a sokk, bár gyorsan megfordult, és visszament a fürdőszobába. Gyorsan összeszedtem magam, és persze egy nagy geci folt volt a nadrágszáramon. Letöröltem, amennyire tudtam. miután anyám felöltözve kijött a fürdőszobából, ami igen hosszú időnek tűnt, megkérdezte, hogy készen állok – e az evésre, és hogy mehetnénk. Úgy tett, mintha semmi nem történt volna, de volt némi feszültség a levegőben. Lementünk az étkezőbe, és megettük a vacsoránkat, négycsillagos szálló volt, és végigettünk minden fogást. Anyám rendelt egy üveg bort, és mondta, hogy szerezzek poharat, de csak egy poharat, mert a kiképzőm azt mondta, hogy nem fogyaszthatunk semminemű alkoholt. A teljes szextörténet a Tagi szexhírek oldalon itt olvasható
A bébiszitterrel
Egyik kezemben fogtam a bugyit és Bettyre gondolva önkielégítést végeztem. Ekkor nyitott be, pedig kopogás nélkül még soha sem jött be. Mondanom sem kell, hogy meglátott. Észre vette, hogy bugyija a kezemben van. Irtó vörös lettem. Elmosolyodott, majd elém állt. Levette a fürdőköpenyét és egy szál melltartóban és bugyiban az ölembe ült.
Nagyon meglepődtem. Szinte mozdulni se tudtam. Megfogta az arcom, közelebb hajolt és megcsókolt. Még ekkor sem tudtam mozdulni. Kikapcsolta a melltartóját, megfogta a fejem és hegyes mellei közé nyomta.
A teljes történetet jelszóval rendelkező Szexpláza tagok olvashatják itt
Gruppenszex a családnál
Hozzám bujt, és egy csókot lehelt az ajkaimra! Jólesett. Meglepetésemből még fel sem ocsúdtam, forró keze máris a szoknyám alá siklott, s lágyan a pinámba markolt. Felsóhajtottam. Aztán mindezt viszonoztam. Klára mellei csábosan feszesek voltak, éreztem milyen jó kemények, miközben ő az én didkóimat puszilgatta.
Mire Attila visszatért, két teljesen meztelen jó testű nőt láthatott izgalmas tevékenységbe melegedve a szőnyegen. A történet folytatása itt, további történetek itt
Kéjvágy
Fárasztó, átdolgozott munkanap után találkoztunk a bevásárlóközpont előtt fütyülő, még mindig télies szélben. Sietős, gyors puszi, majd hazazötykölődtünk a csúf sárga villamoson. A másik szavába vágva, egymásra licitálva meséltük a másiknak a nap történéseit, tudva, hogy mindenkit a maga élménye foglalkoztat, jóformán oda sem figyeltünk a másikra.
Átfagyva, éhesen érkeztünk a meleg lakásba. A legénylakások szokásos rendetlensége, halmokban álló vasalatlan ruhakupacok, szétdobált nyakkendők, felgyűrt ágytakaró, a héten elfogyasztott pár dobozos sör maradványai szanaszét, a nappaliban a pasik vasárnapi pókerpartijának romjai.
Az előszobában lekerültek rólunk a kabátok, és párom büszkén húzta ki magát új vászonblúzában. A durvának látszó, mégis finom anyag megfeszült erős, gömbölyű mellein, az apró gombok egész sorát tartó kis liffentyűk szorosan erőlködve tudták csak összefűzni a blúz elejét. Megdicsértem, bár a hatalmas keblek még így becsomagolva is nagyobb hatást tettek rám, mint maga a ruhadarab.
Láttam a gyönyörködő pillantást, de igyekeztem nem mutatni, mennyire jól esik, ahogy felfal a tekintetével. Úgy toltam el magamtól, mint akinek egyetlen vágya a forró tea és egy gyors vacsora. Magamban somolyogva osontam utána a fürdőszobába, elégedetten hallgatva a zsörtölődését „mindenféle éhenkórász nőszemélyekről”. Hátulról leptem meg, miközben kilátástalanul kutatott a melegítő nadrágja után.
Ahogy végre megpillantottam a nadrágot két összegyűrt törölköző alatt, kíváncsi, cirógató ujjakat éreztem az ingem szegélyénél. Az ujjak finoman siklottak a derekamra, körmeivel ingerlően karistolva, egyre szűkülő körökben közeledve ágyékomhoz, de el nem érve azt. Testem reagált a gyengéd érintésre, de az agyam nem, csak álltam és élveztem a gyengéd kényeztetést.
Éreztem, ahogy összerezzen, és azonnal láttam, hogy a váratlan akcióm nem volt hatástalan, alsónadrágján a dudor egyre nőtt. Éreztem a benne tomboló feszültséget, sóvárgását, hogy ott is megérintsem, de nem akartam elsietni. Ő azért nem türtőztette magát, szenvedélyesen markolta meg a hátam, a fenekem, szájával viszont óvatosan kereste ajkaimat. Kezeivel türelmetlenül kezdte gombolni a blúz szoros kapcsait, ami a nagy rutin ellenére is kifogni látszott rajta.
Ahogy az első gombok engedtek és megláttam hófehér dekoltázsát, a melltartóban duzzadó dombok közötti mély völgyet, elborított a vágy, hogy érezzem a lágyságukat, a teltségüket. Bár körbefogni így nem tudtam még őket, ujjaim önálló életre kelve simogattak minden előbukkanó négyzetcentimétert. Álmodozóan, engedelmesen csókolt vissza, keze játékán egy pillanatra sem változtatva, lusta mozdulatokkal korbácsolta tovább a vágyam, amely már így is kényelmetlenül feszítette rajtam az utolsó fölösleges ruhadarabot.
Mosolyogva néztem igyekezetét, amivel eligazítani igyekezett egyre növekvő farkát. Kacéran vetettem oda „felőlem akár le is veheted!”, és kihívóan indultam el a homályos hálószoba felé. Odabent szorosan hozzám simult, majd megszabadított a már amúgy is megkínzott blúztól. Bár az én vágyam még váratott magára, szenvedélye rám is átragadt, alig vártam, hogy meztelenül kapaszkodjunk végre össze, így én is igyekeztem. Örömmel konstatáltam, hogy rúdja keményen ágaskodik, csak remélni mertem, hogy nem lesz túl türelmetlen.
Legszívesebben ott és azonnal magamévá tettem volna, állva, a földre vagy az ágyra lökve, de tudtam, ezt mégsem lehet. Gyorsan dobta le magáról a maradék ruhát – ez már nem volt a csábítás része, hiszen így is azt tehetett velem, amit akart. Farkam kőkeményen meredt, szinte lüktetett a vágytól, hogy beléhatolhasson. Ahogy az ágyon térdelve átöleltük egymást, finoman combjai közé engedett és lágy ringatózással dédelgette, nyelvét kereső nyelvemen éreztem bizsergető kuncogását.
Előbb szemből, majd hátulról éreztem meg a combjaim között a forró férfiasságát, minden porcikám kívánta ezt az erőtől duzzadó szerszámot, ölem nedveket könnyezett a puszta gondolatától is. Gyengéden simogatva ingerelt vele, egyre közelebb és közelebb kerülve, miközben kezei egész testemet bejárták. Nagy férfikeze a melleimre zárult, becézgetve méregette formáját, súlyát. Fogaival a tarkómat harapdálta finoman, majd beletemetkezett hosszú, barna hajzuhatagomba.
Ujjaim alig tudták átfogni a rugalmas halmokat, ehelyett inkább végigsimítottam a lapos hason, a nőiesen telt csípőn. Orromban éreztem az illatát, amelybe nemsokára fanyarul vegyült izgalmának illata is. Miközben combjaival még mindig szorosan fogott, térdelve nyúlt el előttem, felkínálva izmos hátát a simogatásnak. Tudtam, hogy ez az egyik legérzékenyebb pontja, és most sem kellett csalódnom. A masszírozó mozdulatok közé vegyített finom karmolások, csókok és harapások nyomán mély, vággyal teli sóhajok törtek elő belőle.
Andalítóan hatott rám, ahogy erős kezével az egyik legérzékenyebb erogén zónámat vette kezelésbe, annyira elzsongultam, hogy váratlan behatolása a meglepetés erejével hatott. Azt hittem több időre lesz szükségem, de hüvelyem lucskosan zárta körbe a betolakodót. Éreztem, hogy vágya cseppet sem hagyott alább, sőt. Lassan, óvatosan mozgott bennem, minden egyes döféssel mélyre hatolva. Hátulról hatolt belém, térdelő pózunk miatt szinte alulról felfelé, a szokatlan póz teljesen megvadított.
Sóhajai szaggatott nyögdécseléssé töredeztek, ahogy újra és újra megmártóztam benne. Akárha eleven tűz ölelt volna minden döfésnél körül, forró ágyékával szorosan préselte magát hozzám. Éreztem, hogy ezt a pózt és ezt a forróságot nem fogom bírni, végem lesz hamar, mielőtt még igazán hozzákezdtünk volna. Megragadtam a széles csípőt és olyan ütemet diktáltam, amivel még tartani tudtam magam valameddig. Gyönyörködve hajoltam elefántcsontszínű vállára, kezeim a hatalmas, lágyan ringó keblekre kulcsolódtak.
Éreztem, ahogy mélyen bennem lüktet. Annyira gyengéd és bensőséges volt az egész pillanat, hogy azt sem bántam volna, ha ebben a percben belém robban. Gyönyörködve, elégedetten élveztem, ahogy küzd magával, lelki szemeimmel szinte láttam a pulzáló ereket a vastag farkán. Ez a gondolat, és hogy közben igyekeztem hüvelyizmaimmal úgy szorítani, hogy segítsek neki, egészen megvadított. Pillanatokon belül én váltam kéjtől vinnyogó, tüzelő nősténnyé, alig bírtam visszatartani magam, hogy ne hajszoljam mindkettőnket egy elkapkodott élvezetbe.
Éreztem, ahogy egyre szenvedélyesebben vonaglik alattam, de nem bírtam tovább. A hátára fordítottam és lassítottam a tempón, tovább odázva a kitörést. Néhány lökés után már biztos voltam benne, hogy jól döntöttem. Mozgásunk összesimult, testünk ütemesen kereste a másik testét, minden egyes mozdulattal apró örömöket okozva. Pár perc múlva már lehiggadtunk annyira, hogy értékelni tudjuk a játék elnyújtását.
Ahogy úrrá lettünk magunkon, megint felülkerekedett bennem a kisördög, hogy minden cseppet ki akarok facsarni ebből a hímből. Birtokolni akartam a lelkét, a gondolatait, és a testét, a bennem mozgó szerszámát, amely újult erővel, büszkén hatolt belém újra meg újra, azt akartam, hogy hódoljon be nekem, a testemnek, hogy zokogjon a kéjtől és könnyeivel öntözzön belülről.
Csípőjét megemelve, hüvelyizmait erősen megszorítva kezdett alattam egyre erőteljesebb tekergésbe, mélyen magába fogadva. Tekintetünk összekapcsolódott, testünk szorosan tapadt össze. Erős, kemény lökésekkel válaszoltam, nagy nyögéseket csalva elő belőle. Arcán láttam, a feszült koncentrációt, amellyel kordában tartja forró testének minden porcikáját, hogy a legnagyobb gyönyört adja és kapja cserébe, mindkettőnk örömére. Óráknak tűnt, pedig talán percek sem voltak, amíg feszegettük egymás határait, hol gyorsítva, hol lassítva a tánc ütemén, míg meg tudtuk unni.
Keményen küzdött, nem adta könnyen a győzelmemet, aminek nagyon örültem. Nem véletlenül szeretem ezt a férfit, tudja, hogy mi kell nekem – és mindent igyekszik megadni, hogy a lehető legjobb legyen mindkettőnknek. Hálásan gördültem felülre. Elégedetten láttam, hogy farka nem csak érezve és a képzeletemben látva olyan duzzadó, de tényleg, csatakosan, a nedveimtől fénylőn és pattanásig feszülve várta, hogy beleereszkedjek. Ahogy ráborultam széles mellkasára, éreztem, ahogy tökéletesen kitölt, sírni tudtam volna, olyan jól passzoltunk össze.
Éreztem, ahogy sóhajtozva megpihent egy picit rajtam, majd, mint aki álomból ébred kezdett lassú mozgásba. Nem klasszikusan lovagolt meg, hozzám bújt és úgy ringatózott rajtam. Élveztem, ahogy keblei rugalmas labdaként nyomódnak ütemesen nekem, miközben egyre hangosodó sóhajait közvetlen a fülembe lehelte. Minden mást meghagyott nekem, kezeim szabadon simogatták mindenhol ahol csak értem, míg végül szenvedélye ritmusában a fenekét megragadva igyekeztem még szorosabban magamhoz ölelni.
A gyönyör lassan mélyről tört fel bennem, annyira, hogy észre sem vettem először. Ahogy egyre erősebben rántott magára, arra eszméltem, hogy már ott is van, feledtetve mindent amit akartam még. Egyszerre akartam a kielégülést és az ő gyönyörét, de hasztalan próbáltam visszatartani magam, mélyen bennem ütemesen feszített a mozgása, űzve, hajtva engem egyre erősebben, mígnem már nem volt visszaút, képtelen voltam ellenállni és magával ragadott az orgazmus.
Megbabonázva figyeltem, ahogy sóhajai nehéz zihálássá válnak és hasztalan igyekszik visszatartani a feltörő gyönyörsikolyait. Hirtelen annyira messzinek tűnt, hogy utolérjem, hogy csak azt akartam, hogy lássam, elkapjam azt a bizonyos pillanatot. Csípőjének körözése egyre hevesebb lett, majd rendszertelen vonaglásba ment át, testének apró remegései vad hullámzásba csaptak. Élvezettel néztem a kéjtől eltorzuló arcát, a megtörő tekintetet, hallgattam, ahogy elalél.
Annyira váratlanul jött és úgy csapott át rajtam, hogy egy pillanatra azt sem tudtam hol vagyok. Tagjaim ólmosak voltak a hirtelen kielégüléstől, bódultan pihegtem. Hirtelen bánat, bűntudat és szégyen tört rám. Elrontottam mindent, tönkretettem mindkettőnk játékát! Útközben őt elhagytam valahol, csak hogy nekem jó legyen! És úristen, de jó volt, mennyire vágytam már erre. De nem, neki is kell, ő is megérdemli, nem lehet, hogy csak én…
Váratlanul támaszkodott fel rajtam, mint aki mély álomból ébred fel hirtelen. Farkam mereven feszült kéjtől szorosra zárult puncijában, mélyre hatolva. Meg-megremegett, tudtam, hogy ilyenkor a friss gyönyörtől nagyon érzékeny, szinte fájdalmas minden újabb izgatás, kín minden mozdulat, a folytatás kizárt, nem is beszélve újabb kielégülésről. Komoly erőfeszítéssel igyekezett úrrá lenni a testén, döbbentem figyeltem, ahogy újra ringatózni kezd rajtam. Teljesen felegyenesedve nyársalta fel magát rám, tövig magába fogadva a szerszámom. Leírhatatlan kéjt okozott, ahogy éreztem, egész a méhszájig hatolok benne. Láttam az arcán az elszántságot, hogy mindenáron befejezze számomra is a szeretkezésünket, de képtelen voltam visszatartani, pedig tudtam, hogy számára ez most nem lesz gyönyörteli esemény.
Nagyon kellett igyekeznem, hogy fel ne sikoltsak, annyira intenzív volt az érzés, ahogy mélyen magamba fogadtam. Normálisan semmi gondot nem jelentett volna ezt a pompás, erős szerszámot befogadnom, de így kielégülés után lehetetlennek tűnt. Hatalmas volt és tűzforrón lüktetett bennem, azt hittem szétrepedek. Lassan, fokozatosan éreztem, hogy kezdek ismét normálisan működni, és kezdtem ismét élvezni a dolgot. Igyekeztem mosolyogni, pedig tudtam, hogy ez már csak róla szól.
Élvezettel figyeltem, ahogy újból mozogni kezd, megrezdültek súlyos mellei, bimbói felforrósodva és keményen meredtek bele a félhomályba. Arcára kiült a feszült koncentráció, hogy biztos jó legyen nekem, hullámzott a hasa, ahogy hüvelyével kereste a legjobb fogást rajtam. Nem kellett már mire várnom, átadtam magam az élvezetnek, gyönyörködtem a csodálatosan nőies test vonagló játékában. Látszott rajta, hogy ő is kezdi élvezni, kihívóan, biztatóan mosolygott rám, szemeiből sütött a dévajság.
Tudtam, hogy mit akarok. Gyönyört akartam adni neki, kielégülést, mint amit tőle kaptam az imént. Élvezettel szorongattam a bennem lüktető farkát, kezeit a mellemre vontam, had élvezze kedvére. Ámulva vettem észre, hogy érintése újabb tüzet gyújt bennem, és a játék egyre jobban elragad. Hímtagja ütemesen csapódott bennem valahova nagyon mélyre, egyszerre kéjesen és fájdalmasan, hogy azt hittem, minden döfésnél elájulok. Nagyobbnak és vastagabbnak tűnt minden korábbinál, döbbenetes élmény volt. Vad, tomboló vágtába kezdtem, remélve, hogy elragadom őt, amikor ismét rámtört a gyönyör, ezúttal a teljes váratlanságból.
Hirtelen megfeszült, majd vadul megremegett, erősebben, mint az előbb, nyögései elmélyültek. Kéjben és verítékben úszva tombolt felettem, apró kezeivel durván markolt a mellébe, fenekével lehetetlen ütemet diktált. Hullámokban, mélyről indulva borította el a második – eddigi első sorozatos – orgazmusa, hevesen rázta kipirult, görcsösen vonagló testét. Artikulálatlan, fülrepesztő sikolyai kihagytak, zihálása fájdalmas gyönyörrel teli hörgésbe csapott át. Olyan elnyújtott intenzitással tört rá, hogy úgy tűnt, sosem szakad vége – jó percen keresztül csodálhattam a már-már félelmetes crescendót. Könnyben ázó arccal, egyszerre zokogva és nevetve hanyatlott le rám.
Nem tudtam elhinni, hogy ez megtörténhet velem, a testem, amiről azt hittem, hogy ismerem, elárult, megcsalt, olyan gyönyörrel, amelyről nem hittem, hogy képes vagyok. Éreztem, hogy megint megelőztem őt, hogy elrepülök, hogy végem van, a csalódottságtól és a kéjtől szaggatottan tört fel belőlem a zokogás, majd egyszerre felrobbant, megszűnt körülöttem a világ, lehunyt szemem előtt tűzijáték-sziporkák ragyogtak – és ekkor mélyen bennem is feltört az ő öröme, áradón, végigperzselve mindenemet, teljessé téve mindent, ami külön volt eddig. Kimerülten, zsibbadtan, elalélva hanyatlottam vissza rá.
[Történetek]
Az új rabnő
Kedd este csörgött a telefonom. Kicsit mérges voltam, ki a fene zavar ilyenkor, mikor a kedvenc sorozatom megy?
– Halló! – szóltam bele a készülékbe szándékosan élesen.
– Szia, Emese! – ismertem fel egyik barátnőm hangját.
– Szia, Andi! Azt hittem, már elutaztál. Vagy Münchenből hívsz?
– Nem, csak szombaton megyek. És pont ezzel kapcsolatban hívlak.
Nocsak! Miért akar pont velem beszélni négy nappal az egyéves utazása előtt?
– Az új rabnőmről van szó – folytatta barátnőm, aki szintén Domina, csak épp biszex: vannak férfi és női rabjai is.
– Mi van vele? Azt sem tudtam, hogy van egy új rabnőd.
– Igen, már két hónapja. Viszont nem tudom magammal vinni.
– Hát ezt nem csodálom. És akkor mit csinálsz vele?
– Arra gondoltam, átadom neked, ha érdekel. Vagy legalábbis kölcsönadom, amíg kint vagyok. Még nincs igazán betörve, de az alapokkal már tisztában van.
Most már értettem a hívást. És izgatott a kihívás is, végre megint betörhetek egy rabnőt! Ráadásul nem kell az elején kezdenem, hanem rögtön keményen bánhatok vele.
– Tud a szándékodról? Mit szól hozzá? – kérdeztem, igyekezve közömbös csengést adni hangomnak.
– Igen, már mondtam neki. Elvi ellenvetése nincs.
Megállapodtunk, hogy csütörtök délután elhozza a lányt törzspresszómba, ahol megbeszélhetjük a részleteket.
Csütörtökön épp megrendeltem a kávémat, amikor megláttam az ajtón belépő barátnőmet. Ő is felfedezett, elindult felém. Mögötte egy lehajtott fejű, világosbarna hajú lány lépkedett. Üdvözöltük egymást, barátnőm leült, a lány állva maradt, továbbra is lehajtott fejjel.
– Ülj le, Anita, ne csinálj feltűnést! – szólt rá barátnőm.
A lány, anélkül, hogy fejét felemelte volna, leült.
– Köszönöm, Mistress! – mondta halkan. Hangja kellemesnek tűnt.
Jött a pincér. Barátnőm szintén egy kávét kért, a lány egy ásványvizet. Ekkor emelte fel először fejét: ránézett barátnőmre, szótlanul kérve engedélyét arra, hogy megszólalhasson. Amíg a rendelésre vártunk, semmiségekről fecsegtünk barátnőmmel; Anita ismét lehajtott fejjel, szótlanul ült.
Csak akkor tértünk a lényegre, mikor már megittuk a kávét.
– Szóval nem viheted magaddal Anitát, és át akarod adni nekem – fordultam barátnőmhöz.
– Igen, Emese, erről van szó.
– És mit szólsz ehhez, Anita? – kérdeztem most a lánytól.
– Engedelmeskedem Mistress parancsának – válaszolt kitérően.
– Nem ez érdekel! Nézz rám, és válaszolj egyenesen: hajlandó vagy engem szolgálni?
Barátnőm is megszólalt:
– Anita, mondtam már, hogy legalább egy évig külföldön leszek, és nem vihetlek magammal. Emese viszont hajlandó a szolgálatába fogadni, ha beleegyezel.
– Ha ön így látja jónak, Mistress, szívesen szolgálom Emese Úrnőt – válaszolta továbbra sem felnézve a lány.
Sehogy sem tetszett a dolog.
– Kettesben hagynál Anitával pár percre? – néztem barátnőmre, aki bólintott, felállt.
– Elintézek pár telefont a kocsiból.
Amikor kettesben maradtunk, ismét a lányhoz fordultam, gondosan válogatva a szavakat.
– Anita, figyelj ide. Szeretném, ha rám néznél, és végighallgatnál. Amit most beszélünk, az mindenképp kettőnk közt marad, akárhogy is döntesz. Én ugyanis nem akarlak semmire rákényszeríteni. Teljesen a te szabad döntésedtől függ, hogy engem szolgálsz-e a jövőben, vagy valaki mást, sőt, hogy egyáltalán szolgálsz-e valakit. Mint ahogy az is a te szabad döntésed lesz, hogy amikor Andi visszajön, visszamész-e hozzá vagy sem.
Anita immár rám nézve, de még mindig szótlanul ült.
– És hogy könnyebben tudj dönteni – folytattam -, elmondok egy-két lényeges dolgot. Nálam nem fogsz férfival találkozni, sem Master, sem rabszolga minőségben. Vagy ketten leszünk, vagy hármasban egy másik rabnővel. Nem szólok bele, hogy amikor nem vagy szolgálatban, mit csinálsz, hogyan öltözöl, kivel vagy együtt. Csak ahhoz ragaszkodom, hogy ha hívlak, jönnöd kell. Természetesen figyelembe veszem olyan kötelességeidet, mint munka. Tehát ha munkaidőben hívlak, akkor az azt jelenti, hogy amint végzel, jössz. És házon kívül nem tartok igényt a szolgálataidra, bár előfordulhat, hogy az egész hétvégét nálam kell töltened. Gondold ezeket végig, és így dönts. Ha valami nem világos, kérdezz nyugodtan.
Amikor végeztem, ismét lehajtotta a fejét. Láttam, hogy erősen gondolkodik, mérlegel. Nem szóltam, nem zavartam. Alig több mint egy perc múlva ismét felnézett.
– Szolgálni fogom önt minden tőlem telhető módon, Emese Úrnő. Kérem, bánjon majd velem úgy, ahogy egy magamfajta tanulatlan rabnő megérdemli. Mit kell tennem?
Elővettem egy névjegyet, odaadtam neki.
– Itt a címem. Tudod, merre van?
– Igen, Úrnőm, a villanegyedben.
Átadtam neki házam alaprajzát.
– Vasárnap reggel tízkor becsöngetsz egy hosszú-rövid-hosszú jelzést adva. Amikor kinyílik a kapu, bejössz, és ebben a szobában – mutattam az egyik helyiségre – jelentkezel.
– Értettem, Úrnőm. Megtarthatom a rajzot?
– Most igen, de vasárnap hozzad magaddal. Mit szeretnél még tudni?
– Csak annyit, Úrnőm, hogy mit vegyek fel?
– Mindegy – nevettem el magam -, csak gyorsan tudd majd levetni.
– Igen, Úrnőm, és köszönöm.
Kinéztem a presszó ablakán. Barátnőm a kocsija mellett állt, és befelé nézett. Intettem neki, ő pedig visszajött. Anita már ismét lehajtott fejjel az asztalt bámulta.
– Megegyeztetek? – kérdezte barátnőm, amikor leült.
– Igen – válaszoltam -, Anita vasárnap szolgálatba áll nálam.
– Köszönöm, Emese, hogy ezt a gondomat megoldottad.
Kicsit még beszélgettünk (Anita némán, az asztalt nézve ült mellettünk), majd elváltunk.
Vasárnap viszonylag korán keltem, ellenőriztem, hogy minden megvan-e, ami a tervezett szeánszhoz kell, aztán kényelmesen megfürödtem, majd felöltöztem. Persze nem vittem túlzásba, csak annyit vettem magamra, amennyi a terveimhez szükséges volt.
Tíz óra előtt két perccel megszólalt a kapucsengő, előbb egy hosszú, majd egy rövid, végül ismét egy hosszú jelzést adva. Rápillantottam a kis képernyőre: a kapuban Anita állt. Megnyomtam a nyitógombot, láttam, amint bejön. A további kamerákon minden lépését nyomon követhettem. Az előszobában megállt, ránézett a kezében levő papírra, majd körülnézve egyenesen a lépcsőhöz indult. Figyeltem, ahogy lejön, majd végig a folyosón. Amikor az ajtóhoz ért, kikapcsoltam a képernyőt. Az ajtó kinyílt, Anita belépett, becsukta az ajtót, és lehajtott fejjel megállt. Kicsit vártam, majd megszólítottam.
– Igen?
– Úrnőm, parancsa szerint megjelentem szolgálatára – mondta anélkül, hogy felnézett volna.
– Vetkezz! Pucérra!
Tüneményes gyorsasággal vetkőzött, pillanatok alatt meztelen volt.
– Térdre! Hozzám!
Letérdelt, és térden csúszva elindult felém. Láthatólag sokat közlekedett már így. Amikor két lépésre volt tőlem, megállt. Andi jól mondta, az alapokkal már tisztában volt: a lehető legszabályosabb tartásban térdelt, széttett térdekkel, egyenesen, hátratett kézzel és lehajtott fejjel. Alaposan megnéztem. Arányos, szép teste volt, kerek almamellei, világos, kisudvarú bimbói, amik egyelőre alig látszottak. Elétoltam a lábamat.
– Csókold tisztára a csizmám!
Négykézlábra ereszkedett, nekilátott előbb a bal, majd a jobb tisztításának. Amikor ismét térdelt, megnéztem az eredményt. Természetesen elégedetlen voltam.
– Ez neked tiszta? Itt… itt… – mutattam – és itt is!
Talán mondanom sem kell, hogy a mutatott helyek tisztasága semmiben nem különbözött a csizma többé részének állapotától. De kellett valami ürügy. Anita ijedten suttogta:
– Bocsánat, Úrnőm, azonnal pótolom a mulasztásomat – majd odahajolva ismét megnyalta a mutatott helyeket. Viszont ez nem volt mentség.
– Ez a hanyag munka büntetést érdemel! – csattantam fel. – Lekönyökölsz, és jól felmereszted a segged!
Ismét négykézlábra ereszkedett, majd lekönyökölve felemelte fenekét. Természetesen nem eléggé.
– Magasabbra! Jobban pucsíts!
Még jobban homorított. Feneke természetesen nem igazán került magasabbra, de jobban megfeszült, és ez volt az igazi cél.
– Kapsz tízet a lovaglópálcával! Számold! – vettem kézbe a félméteres jószágot.
Nyugodtan, kényelmesen mértem rá a középerős ütéseket, Anita pedig engedelmesen számolta őket. Két-háromszor fel is szisszent, egyszer meg feljajdult, mikor a pálca végén levő kis bőrdarab pont a szétnyílt félgömbök közé, a nyílására csapott. De rezzenéstelenül kiállta a tízet, méghozzá néhány halvány nyomból ítélve nem először.
– Feltérdelsz! – parancsoltam az utolsó szám elhangzása után.
Kicsit lassabban emelkedett fel, mint ahogy elfoglalta a veréshez a pozíciót. Fejét lehajtotta, nem láttam, mennyire voltam kemény. De tudta a dolgát.
– Köszönöm a fenyítést, Úrnőm! – mondta. Hangja ugyanúgy csengett, mint mikor belépett, nyoma sem volt benne sírásnak vagy annak, hogy visszafojtotta volna a jajgatást.
– Szívesen. Na, mutasd a pinád! Mikor volt borotválva?
Kicsit hátradőlt, még jobban széttárta térdeit.
– Mistress Andi hétfőn kegyeskedett szőrteleníteni – közölte nyugodtan.
Tudtam, hogy Andi alapos munkát végez, de azért ezt nem hagytam annyiban.
– Akkor itt az ideje, hogy megismételjem ezt a műveletet. Hozd ide a fürdőből – mutattam az ajtóra – ami kell!
Engedelmesen, térden csúszva elindult. Amikor átment az ajtón, a megint bekapcsolt képernyőn figyeltem, mit csinál. Hamar megtalált mindent, persze nem volt nehéz dolga. Gondosan megnedvesítette a szivacsot, ügyelve, hogy azért ne csöpögjön. Az ajtóban ismét térdre ereszkedett, és csúszva jött vissza elém. Szótlanul nyújtotta, amit hozott.
– Minden megvan? – kérdeztem (nem mintha nem láttam volna). – Borotva, hab, nedves szivacs?
– Igen, Úrnőm, parancsoljon!
– Feküdj az asztalra! Szét a lábakat!
Szó nélkül csúszott a középen álló nagy asztalhoz, majd gyorsan felállt és felfeküdt rá. Jó alaposan széttárta lábait. Hozzáléptem. Közelebbről nézve bizony már látszott pár kis fekete pötty, a kiütköző borosta. Megnedvesítettem a szivaccsal, majd habot nyomtam Anitára, és elkentem.
– Először a Vénusz-dombodat húzom le – közöltem.
Nem válaszolt, nyugodtan feküdt. Megfogtam a borotvát, és óvatosan elkezdtem. Meg se szólalt, csak párszor megrándult a combja. Amikor a kényesebb részekre tértem át, figyelmeztettem is:
– Ne mocorogj, nem akarlak megvágni! Jönnek a nagyajkaid!
Megfogadta az intést, a borotválás további része alatt mozdulatlan maradt.
– Kész vagy! Visszaviszed a holmit, letörlöd a habmaradékot, aztán visszajössz a helyedre! – utasítottam, amikor elkészültem.
Fürgén leszállt az asztalról, letérdelt, összeszedte, amit behozott, majd kicsúszott a fürdőbe. Visszaültem a székembe, és a képernyőn figyeltem, mit is csinál. És érdekes dolgot láttam. Úgyhogy mikor már ismét előttem térdelt, miután megköszönte, hogy megborotváltam, megkérdeztem:
– Ég a bőr a pinádon?
– Igen, Úrnőm, egy kicsit.
– Ezért simogattad meg kint magad?
– Ezért, Úrnőm.
Hangján éreztem a csodálkozást, hogy vajon ezt honnan tudom. Megkérdezni persze nem merte.
– És kaptál rá engedélyt? – ez már csattant. – Vagy esetleg parancsot?
– Nem, Úrnőm, egyiket sem – a válasz annál halkabb volt.
– És mi jár azért, ha parancs vagy engedély nélkül teszel valamit?
– Büntetés, Úrnőm – ezt még az előbbinél is halkabban mondta.
– Úgy van! Feküdj hanyatt és tárulkozz ki!
Anita engedelmesen lefeküdt a hideg kőre, széttárta lábait.
– Jobban! Teljesen nyíljon ki a pinád!
Még jobban szétnyitotta combjait, a megfeszülő izmokon látszott, hogy ennél jobban már nem tudja. Nem is kellett, a kisajkak épp eléggé széthúzódtak.
– A csizmasarkamtól kapod a büntetést – közöltem, aztán jobb csizmám tűsarkát óvatosan bevezettem hüvelyébe, és tövig belenyomtam. Előbb néhány felszisszenést hallottam, de amikor kicsit megforgattam benne, már egy halk jajgatást is.
– Nem tetszik? Hátha a másik jobban esik – mondtam, és kihúztam belőle jobb csizmám sarkát, de csak azért, hogy belenyomjam a balét. Amikor ezt is megmozgattam, a jajgatás már hangosabb volt.
– Egyelőre elég. Visszatérdelsz! – mondtam kis idő múlva.
Feltápászkodott, ismét a normális, szabályos módon térdelt. És persze tette, amit kellett.
– Hálásan köszönöm a megérdemelt büntetést, Úrnőm!
– Nyald le magad a csizmámról! – utasítottam.
Kinyújtott nyelvvel, buzgón tisztogatta a bepiszkított részeket. Amikor befejezte, alaposan végigmértem. Mellbimbói, melyek eddig szinte észrevétlenek voltak, most jól láthatóan meredeztek. Ennek pedig két oka lehet.
– Fázol?
– Nem, Úrnőm.
Nem is fázhatott a 26 fokos, légkondicionált teremben.
– Akkor mitől merev a mellbimbód?
– Kicsit felizgatott, Úrnőm, mikor belém nyomta a csizmáját – vallotta be.
– Márpedig ennek ez a jutalma – tettem rá a bimbókra két erős ruhacsipeszt. – Gondolom, a pinád is forró belül.
– Igen, Úrnőm, meglehetősen az – vallotta be.
– Akkor hozzad ide a bárszekrényről a nagy kék termoszt! – utasítottam.
Térden csúszva is gyorsan megjárta a párlépésnyi távolságot.
– Tudod, mi van benne? – kérdeztem, mikor átvettem a szótlanul felém nyújtott tárgyat.
– Csak sejtem, Úrnőm, hogy jég.
– Igen, jég. Pontosabban egy szép nagy jégcsap – kezdtem lecsavarni a termosz tetejét – Mire való?
– Gondolom, azzal kívánja lehűteni a pinámat, Úrnőm.
– Pontosan! Lefekszel, kitárulkozol.
Pillanatok alatt vette fel a kívánt pozíciót.
– Látod, milyen szép vastag? És elég hosszú is – tartottam a szeme elé a hosszú, farokszerű jégdarabot (óvszerbe töltött vizet fagyasztottam meg, mindig van a hűtőmben vagy a termoszban pár belőle). – Most szépen tövig beléd nyomom…
Lassan, fokozatosan nyomtam a jégrudat Anitába. Az első egy-két centit még szótlanul viselte, majd többször is felszisszent, aztán halkan, majd kissé hangosabban jajgatott. Ám azzal, hogy hüvelye elnyelte a rudat (épp ideje volt, már az én kezem is igen fázott), még nem ért véget a dolog.
– És hogyne tudjon kicsúszni, vagy ami elolvad, kicsöpögni… – közöltem, majd a kisajkakat két csipesszel összeszorítottam.
Ez már sok lehetett, mert hangosan sikoltozott a fájdalomtól.
– Hallgass! – szóltam rá, de csak annyit értem el, hogy csendesebben jajgatott. – Ezért a fülsértő üvöltésért a csiklódra is kapsz egyet!
Egy, az eddigieknél is hangosabb sikoly volt a válasz, aztán összeszedte magát, és csendben maradt. Ám miközben parancsomra ismét feltérdelt, láttam, hogy könnyes a szeme, és olykor ajkába harapva tud csak csendben maradni. De csendben maradt, és ezt rosszul tette. Miután már térdelt, és (lehajtott fejjel) csendben várt, jött a „ráadás”.
– Elfelejtettél valamit! Többször is!
– Bocsánatot kérek, Úrnőm! Hálásan köszönöm a csipeszeket és a jeget, amivel megbüntetett – kapott észbe.
– Na és mi a bocsánat feltétele szerinted? – kérdeztem kajánul.
– Egy újabb büntetés, Úrnőm – suttogta Anita.
– Pontosan. Ez az újabb büntetés pedig az, hogy minden csipeszre ráakasztok 15 dekát – vettem elő az apró súlyokat.
Anita persze sziszegett, jajgatott, mikor a súlyok elkezdték húzni. De hamar erőt vett magán, és igyekezett jó rabnőként viselkedni.
– Alázatosan köszönöm, Úrnőm, hogy büntetésével figyelmeztet a kötelességemre.
Látszott rajta, hogy nagyon szenved, nincs hozzászokva ehhez a fajta fájdalomhoz. Amilyen jól tűrte a verést, olyan rosszul viselte a csipeszek és súlyok állandó, és a saját mozgásától folyton megújuló kínját. Az én terveimben azonban még volt egy és más.
– Kapsz egy nyakörvet – csatoltam rá -, méghozzá pórázzal – akasztottam be a vezetőszíjat is.
– Köszönöm, Úrnőm, hogy a kutyája lehetek.
– Négykézlábra! És gyere utánam! De ha meg kell rántsam a pórázt, vagy ha valamelyik súly leér a földre, rávágok a seggedre a szíjjal, megértetted?
– Igenis, Úrnőm!
– Indulás! – álltam fel.
A fürdő felé „természetesen” kétszer is meg kellett Anitát húznom, amiért meg is kapta a pórázzal a verést. És azt sem tudta elkerülni, hogy az egyik súly ne koppanjon hozzá a magas küszöbhöz; ennek jutalma is pórázcsapás volt. A fürdőben a WC előtt álltam meg.
– Térdelj fel!
Anita feltápászkodott. Nem sok időt hagytam neki, jött a következő parancs.
– Hajtsd fel az ülőkét, és ülj a csészére! Kezek hátul!
Pillanatok alatt hajtotta végre az utasítást.
– Tudod, miért a puszta csészén kell ülnöd? – kérdeztem.
– Hogy ezzel is éreztesse velem, Úrnőm, mennyire senki vagyok – jött a válasz.
– Nem egészen. Egyszerűen csak egy magadfajta ócska kis rabkurva nem ülhet arra az ülőkére, amire az Úrnője. Érted?
– Igenis, Úrnőm. Bocsánatot kérek, hogy rosszul fogalmaztam.
– Na jó, ez nem olyan nagy baj. Most egy kicsit leveszem a pinádról a csipeszeket, hogy kifolyhasson belőled az elolvadt jég. És pisilhetsz is – szedtem le a kínzóeszközöket.
Anitát egyáltalán nem zavarta, hogy ezt a meglehetősen intim dolgot most előttem kell végezze. Mikor végzett, ráparancsoltam:
– Térdelj a zuhanytálcába! Jó széles terpeszbe!
Aztán kezébe nyomtam a kézi zuhanyrózsát.
– Öblítsd le alaposan a pinád!
Amit nem mondtam meg, csak akkor vette észre, mikor a vízsugár hozzáért: csak a hidegvizes csapot nyitottam meg, úgyhogy a csőből jéghideg víz jött. Ennek ellenére tényleg alaposan leöblítette magát, csak arcán látszott, milyen kellemetlen dolog történik vele. Amikor úgy véltem, már épp eléggé tiszta, és épp elég hideget kapott, elzártam a vizet, és elélöktem egy elég durva rongyot.
– Töröld szárazra magad! Aztán ülj vissza a WC-re! Kezek hátul, lábak széttéve.
Mire kézbevettem az előbb leszedett csipeszeket, Anita már a kagylón ült.
– Visszateszem rád a csipeszeket – közöltem. – Csak most mindkét kisajkadra külön csipeszt rakok!
A műveletet halk felszisszenések kísérték. Tiltakozni persze nem mert, nem is lett volna értelme, és nem mert hangosan jajgatni sem, csupán így mutatta ki fájdalmát. Amikor végeztem, hátraléptem, majd ráparancsoltam:
– Négykézlábra! Megyünk tovább. De ha megint baj lesz, már kettőt kapsz! Ugye tudod, mire gondolok?
– Igen, Úrnőm. Ha megint meg kell rántsa rossz szukája pórázát, vagy ha megint leér egy súly, már kétszer kegyeskedik majd rávágni a pórázzal a seggemre. És kérem, engedje meg megköszönnöm, hogy méltóztatott engedélyezni, hogy könnyítsek magamon. Azt is köszönöm, hogy ha nem is érdemeltem meg, de rövid időre csökkentette jól megérdemelt fájdalmamat – válaszolta Anita már négykézláb.
– Indulás! – csak ennyi volt a reakcióm.
És mentünk tovább. Talán mondanom sem kell, hogy ezúttal is volt okom fenyítésre. Aztán megérkeztünk a végcélhoz.
– Feltérdelsz! Hátra a kezedet!
Az engedelmesen hátratett csuklókat egy gyors mozdulattal összebilincseltem. Nem túl szorosan, csak épp annyira, hogy ne tudja kihúzni a kezét, tartsa csak hátul. Aztán eléálltam.
– Húzd le a csizmám cipzárját!
Ezt a látszatra egyszerű utasítást persze hátrabilincselt kézzel nem könnyű végrehajtani. Pláne térdelve. Elég sokáig tartott, míg Anitának sikerült úgy szájába venni a húzót, hogy sikerüljön a művelet. De végül sikerült. Persze nem ennyi volt a dolga.
– Bontsd ki a köntösömet! De össze ne nyálazd!
Ez még nehezebb volt. Itt csak az ajkak dolgozhattak, azok is úgy, hogy meg ne nedvesítsék a selymet. Viszont az, hogy selyem, könnyítette kicsit a helyzetet, hiszen könnyebben csúszott. Amikor ez is megvolt, újabb parancsot adtam.
– Hasalj az ágy elé!
Miközben Anita az ágy előtt feküdt, kiléptem a csizmából, ledobtam a köntöst. Aztán ráléptem a fenekére, kicsit rugóztam a puha és mégis kemény félgömbökön, majd végigfeküdtem az ágyon.
– Feltérdelsz, felém fordulsz!
A feltérdelés persze nehezen ment a kezek segítsége nélkül. A felém fordulás már egyszerű volt. Anita szabályos tartásban térdepelt fél lépésre az ágytól. Mellein a csipeszek a súlyokkal a lélegzetvétel ütemében mozogtak, míg az alul levők majdnem mozdulatlanok voltak, csak alig észrevehető himbálózásuk jelezte, hogy a feltérdelésnél bizony komoly táncot jártak.
– Gyere ide! Egész az ágyhoz!
Már ott is volt.
– Csókold végig a combjaimat! Csak a combjaimat, és csókolod! Nem puszilod, nem nyalod, csókolod! – utasítottam. – Térdtől felfelé előbb a jobbat, aztán a balt!
Fölémhajolt, szája hozzáért a térdemhez. Ügyesen csókolt, tényleg csókok voltak. Kezdtem felizgulni. A melléről lógó súlyok finoman súrolták bőrömet. Amikor jobb combom tövéhez ért, egy pillanatra abbahagyta, majd a balt vette kezelésbe. Illetve, egész pontos kifejezéssel élve „szájalásba”. Szóval azt is végigcsókolta térdtől combtőig. Aztán megállt, várt.
– Még egyszer! De lassabban, alaposabban!
Megint a jobb térdemre hajolt. Most lassabban haladt felfelé, nem hagyott ki egyetlen négyzetcentit sem. Majdnem annyi ideig tartott a jobb combomon végigmennie, mint az előbb a kettőn. A balt ugyanezzel a lassúsággal, alapossággal csókolta végig.
– Mehetsz tovább a hasamra!
Megint azok a lassú csókok, csak most a hasamon. Egyre feljebb és feljebb. Aztán megint egy kis várakozás.
– Csókold körbe a mellem!
Lassan haladt először jobb, majd bal mellem alapja körül. Még be sem fejezte a két kört, már meg is kapta a következő parancsot.
– Tovább, egyre szűkülő körökben!
Éreztem, hogy egyre nedvesebb vagyok, és bimbóim kezdenek keményedni.
– Megnyalod és keményre szopod a bimbóimat! De csak az ajkaidat és a nyelved akarom érezni, a fogadat nem!
Nem kellett sokáig dolgozzon, hogy bimbóim kőkeményen meredjenek fel. Jöhet a folytatás!
– Elindulsz visszafelé!
Most kicsit gyorsabban haladt, mint felfelé, de nem bántam. Egyre jobban vártam, hogy OTT érezhessem a száját. A csókok hamar leértek hasam aljára.
– Csókolgasd a Vénusz-dombom!
Engedelmesen borította el csókjaival szőrtelen ágyékomat.
– Nyalogasd meg a nagyajkakat! – tártam széjjelebb lábaimat.
Ügyesen csinálta, finoman, óvatosan, izgatóan.
– Cirógasd meg a kisajkaimat!
Ugyanolyan finoman nyalta azokat is végig. Egyre nedvesebb voltam. Még jobban széttettem lábaimat.
– Körözz a csiklómon!
Anita fürge nyelve azonnal peckemen termett. Remekül csinálta.
– Szopogathatod is, de óvatosan!
Élt az engedéllyel, ajkai közé vette és megszívta. Majd megint a nyelvével simogatta. Egy szívás, egy nyalás… megint egy szívás, megint egy nyalás. És megint. Hát akkor lássuk, milyen ügyes a nyelve!
– Fúrd be a nyelved a hüvelyembe! Amilyen mélyre csak tudod!
Óvatosan tolta szét a kisajkakat, aztán ott volt a hüvelybejáratnál. Sőt, elég hosszú volt a nyelve, elég mélyre be tudott nyalni. És nagyon ügyesen nyalt. Közeledtem a csúcshoz.
– Ez az, csináld csak! Gyorsabban!
Anita nyelve mint egy motolla pörgött. És én egyre bíztattam: – Gyorsabban! Még!
Éreztem, hogy nedvem megállíthatatlanul megindult. Aztán egyszer csak nem éreztem semmit. Csak élveztem és élveztem és élveztem…
Végül aztán magamhoz tértem. Anita még mindig szorgalmasan mozgatta nyelvét, de már nem volt rá szükség.
– Elég, abbahagyhatod! – szóltam rá.
Kiegyenesedett, ismét szabályos tartásban térdelt. Csak kipirosodott bőre meg a kapkodó lihegéstől a mellén táncoló súlyok árulták el, hogy bizony keményen megdolgozott a gyönyörömért.
– Felizgatott, hogy kielégítettél? – kérdeztem tettetett szigorúsággal.
– Igen, Úrnőm. Kérem, büntessen meg, amiért engedélye nélkül merészeltem izgalomba jönni.
Nocsak. Úgy látszik, Andi keményebben fogta, mint gondoltam. De nem baj.
– Megkapod! Tartsd a segged, felkelek!
Gyorsan hasra vágta magát, engedelmesen tartva ülepét, hogy ráléphessek.
– Térdelj fel! – fogtam meg a pórázt már köntösben, de mezítláb. – Utánam!
Térden csúszva követett. Nem lehetett egyszerű hátrabilincselt kézzel. Szándékosan nem siettem. Már nem akartam komolyan büntetni, sőt, tulajdonképpen egyáltalán nem akartam büntetni. Inkább csak irányítani, hozzászoktatni, hogy minden pillanatban engedelmeskednie kell, hogy mindent alá kell rendeljen a kívánságaimnak, még testi vágyait is.
A rövidebb úton mentünk vissza, a fürdő érintése nélkül. Leültem trónszerű székembe, Anita szépen térdelt előttem. Már nem lihegett, szabályosan vette a levegőt.
– Szóval engedély nélkül felizgultál. Ugye tudod, hogy ez súlyos bűn?
– Igen, Úrnőm, tisztában vagyok vele, hogy komoly büntetést érdemlek.
Nyugodtan, de színtelen hangon beszélt. A presszóban megfigyelt, és még a fürdőben, a hálóba indulás előtt is kellemesen csengő szoprán most fakó mezzóvá mélyült. Félt, de igyekezett nem mutatni.
– Ülj a sarkadra. És teljesen szét a térdeket! – utasítottam. Miután megtette, megkérdeztem: – Szeretnél élvezni, kielégülni?
– Ha Úrnőm megengedi.
– Nem ezt kérdeztem!
– Igen, Úrnőm, nagyon szeretnék – vallotta be.
– És ha nem engedem meg?
– Akkor természetesen nem élvezek, Úrnőm.
– Természetesen… De rossz lenne, igaz? – faggattam tovább.
– Nagyon, Úrnőm.
– Nos, Anita! Mivel végeredményben meg vagyok veled elégedve, a következő lesz a büntetésed: itt, előttem térdelve fogod kielégíteni magad. De – emeltem picit fel a hangomat – csak azokat a mozdulatokat teheted, amiket mondok, csak ott és úgy érhetsz a testedhez, ahol és ahogy engedélyezem. A legkisebb eltérés esetén akár a csúcs előtt abbahagyod, és tényleg komoly büntetést kapsz. Megértetted?
– Igen, Úrnőm – csilingelt ismét a hangja. – Köszönöm, amiért büntetésül megjutalmaz.
Felálltam, és mögélépve levettem a bilincset.
– Megdörzsölheted a csuklódat.
Miközben visszaültem, láttam, hogy előbb jobb, majd bal csuklóján végigdörzsöli a bilincs nem túl mély (hiszen nem volt szorosra húzva az acél karperec) nyomát.
– Az ujjaiddal simogasd meg az arcod! Aztán nyaljad végig az ujjhegyeidet!
Miközben ezt csinálta, előrehajoltam, és levettem a melléről a csipeszeket. Két kis felszisszenés jelezte, hogy a vérkeringés megindulása majdnem akkora fájdalmat okozott, mint az elszorítás.
– Indulj el az ujjaiddal lefelé a nyakadon, aztán oldalra! A melledhez nem érsz!
Lassan húzta lefelé kezét, majd kínosan ügyelt rá, hogy kikerülje a melleket, ahogy oldalra tért. Amikor az ujjak a mellbimbó magasságában voltak, kapta az újabb utasítást.
– Simogasd körbe a melleidet! Aztán egyre szűkülő körökben mész rajtuk beljebb. A bimbókhoz meg az udvarhoz még nem érsz hozzá!
Öt-hat spirálkör után a körözés átment koncentrikus körökbe, pár milliméterre a bimbóudvarok szélétől. Anita légzése mélyült, éreztem, hogy így fegyelmezi magát.
– Simogathatod az udvart is. A bimbókat még mindig nem!
Az ujjak óvatosan beljebb csúsztak. Hiába voltak szépek, vékonyak, egy részük így is az udvaron kívüli bőrt simogatta. A bimbók kezdtek kiemelkedni, megkeményedni.
– Most jöhetnek a bimbók, de csak az oldaluk!
Anita simogató ujjai még beljebb csúsztak. Most már hegyük teljesen a bimbóudvaron siklott, miközben oldaluk cirógatta a bimbók oldalát. Az egyre keményebb bimbókét.
– Lehet a hegyét is – engedélyeztem.
Pár mozdulat után a bimbók elérték teljes nagyságukat. Keményen, hetykén meredtek előre.
– Tenyérrel lassan végigsimítod az oldaladat egész a combodig!
Lassan végigcsúsztatta kezét a törzsén.
– Középen vissza, egész a melled aljáig!
A kezek ugyanilyen lassan most felfelé vándoroltak. Az ujjhegyek közt maradt olyan 5-6 centi. Amikor felért, és megállt a mellek alatt, kicsit pihentettem, majd:
– Egészen középen, összekulcsolt ujjakkal le, egész a pinádig!
A lesikló kezek a Vénusz-domb tetejénél álltak meg. Persze nem sokáig.
– Végig a combod tetejét, térdig! Aztán a külső oldalon vissza!
Hogy elérhesse a térdeit, picit előre kellett dőlnie. Aztán amikor visszafelé haladt, megint kiegyenesítette hátát. Amikor a kezek visszaértek, megismételtettem, egy kis változtatással.
– Ugyanígy le, aztán a belső oldalon fel! Csak sokkal lassabban!
A simogató kezek immár csigalassúsággal kúsztak végig a combokon. Lefelé is, felfelé is. Az időnkénti rándulások jelezték, hogy Anita már legszívesebben puncijára tapasztaná kezét, hogy szeretné dörzsölni a csiklóját, szeretné feldugni legalább egy ujját. Ám a korábban Andi által, az elmúlt mintegy két órában általam belenevelt engedelmesség, a masztizás indítása előtt elmondott figyelmeztetésem visszatartották; továbbra is hűen követte parancsaimat. Most például azt, hogy:
– Ujjheggyel megcirógatod a Vénusz-dombod!
Kicsit hagytam, hogy csinálja, aztán tovább csigáztam.
– Oldalt fel a törzseden! Tenyérrel simogatva!
Lassan kezdte, mint aki sajnálja otthagyni a helyet, aztán picit gyorsabban haladt.
– A hüvelyk- és mutatóujjaddal megfogod a bimbóidat és dörzsölöd! – jött a következő vezényszó.
A bimbók bizony kissé ellazultak, amíg a két kéz máshol járt, de most hamar ismét keménnyé váltak. Úgyhogy megint lehetett máshol simogatni…
– Középen lefelé! Tenyérrel, egymásba érő ujjakkal.
Érdekes (vagy nem érdekes) módon a kezek megint gyorsabban siklottak lefelé, mint először. De a Vénusz-domb tetejénél engedelmesen megálltak… remegve, erővel visszatartva.
– Megint a dombod… finoman, lassan!
Lassan csinálta ugyan, de inkább erősen, mint finoman. Már nagyon nehezen tartotta magát, de még nem volt itt az ideje a lazításnak… Levettem a csipeszeket a kisajkakról.
– A középső ujjaidat végighúzod a nagyajkaidon! Le, aztán fel!
Óvatosan, hogy tényleg csak a nagyajkakhoz érjen, teljesítette Anita a parancsot.
– A kisajkak külsőoldalán, ugyanígy!
Ez már egyszerűbb volt, nem kellett vigyáznia. Már nem bírta türtőztetni magát, szaporán kapkodta a levegőt.
– Szeretnéd megérinteni a pecked?
– Nagyon, Úrnőm – jött a rövid válasz, eléggé rekedten.
– Kérjed! – szabadítottam meg az utolsó csipesztől is.
– Kérem, Úrnőm, kegyeskedjen megengedni alázatos rabnőjének, hogy hozzáérhessen a peckéhez!
– Nem bánom, körözhetsz rajta! Egy ujjal!
Boldogan élve az engedéllyel, Anita elkezdte csiklója hegyét simogatni. Látszott, milyen jól esik neki. És miért ne essen még jobban? Kegyes kedvemben voltam.
– Lehet oldalt is! – engedtem meg, majd kisvártatva tovább mentem: – Dörzsölheted két ujjal is.
Már az egész teste reszketett. Sokáig már nem tudta tartani magát, de már csak egy próbatétel volt hátra.
– Jó lenne feldugni az ujjadat a pinádba, igaz?
– Óh, Úrnőm, az csodálatos lenne.
– Szeretnéd?
– Nagyon, Úrnőm – lihegte.
– Akkor kérjed! Szépen!
– Alázatosan kérem, kegyes Úrnőm, engedje meg hitvány rabnőjének, hogy ujját pinájába dughassa.
Ez jó volt, úgyhogy megadtam az engedélyt:
– A középsőt feldughatod. De csak bedugod, nem mozgatod!
A hüvelyben villámgyorsan eltűnő ujj mutatta, milyen nedves is belül. És még mindig nem eresztettem szabadjára Anitát.
– Jó lenne mozgatni, ugye? Vagy inkább még egyet-kettőt bedugni?
– Mindkettő jó lenne, Úrnőm, de ahogy ön jónak látja!
– Kérjed! Nagyon szépen!
– Esedezve kérem, legkegyesebb Úrnőm, méltóztasson megengedni, hogy még egy ujjamat bedughassam a pinámba! Vagy legalább hogy mozgathassam, amelyik már bent van!
– Szebben! Könyörögj!
– Könyörögve, alázatosan esedezem Önhöz, kegyelmes Úrnőm, engedje meg ócska kis rabkurvájának, hogy még egy ujját bedughassa pinájába. De ha ez túl merész kérés lenne, legalább azért könyörgöm, hogy mozgathassam a már bent levőt!
Igen, valami ilyesmit szerettem volna hallani. Tud ez a szuka!
– Jól van, dugd fel a mutatót is!
Mielőtt még meggondolhattam volna magam, már a második ujj is bent volt a hüvelyben. Mozdulatlanul, hisz arra nem adtam engedélyt. De meddig tudja magát tartani vajon?
– Húzd ki őket!
Lassan hitetlenkedve kezdte kihúzni az ujjait. Amikor már félig kint voltak, megkönyörültem.
– Visszateheted. És a gyűrűst is feldughatod!
Ezt persze nem kellett még egyszer mondanom, máris három ujj tűnt el a nedves barlangban. Előredőltem, belemarkoltam Anita hajába, felemeltem a fejét. Szemében egy pillanatra megláttam a vágy és a félelem csillogását. Aztán, ahogy egy jó rabnőnek kell, lesütötte a szemét. Elengedtem, hátradőltem. Kicsit még bizonytalanságban tartottam, aztán…
– Eleresztheted magad! Csinálod, ahogy jólesik!
– Hálásan köszönöm, Úrnőm – suttogta, és megmozdult. Keze elkezdett mocorogni, és miközben három ujja a hüvelyében mozgott, a hüvelyk a csiklót cirógatta. Szabad keze pedig felváltva gyűrte, gyömöszölte, simogatta és izgatta a melleit. Három-négy perc múlva pedig egész teste megfeszült, torkából egy elnyújtott, hosszú áááááááááá tört elő. Aztán elernyedt. Keze lehullt melléről, a másik is kicsúszott puncijából. Lihegve kapkodta a levegőt.
Újabb egy-két perc múlva leborult, megcsókolta lábaimat.
– Hálásan köszönöm, kegyes Úrnőm, hogy engedélyezte számomra a kielégülést.
Nem válaszoltam, csak elhúztam a lábam. Felálltam, Anita továbbra is leborulva térdelt. Kimentem a fürdőbe, gyorsan lemosdottam. Aztán visszamentem, de csak az ajtóból szóltam rá a még mindig leborulva levő Anitára.
– Menj, zuhanyozz le. Használhatod a meleg vizet, és a zöld törülköző a tied. Aztán öltözz fel, és gyere fel a nappaliba.
Otthagytam. A nappaliban persze pontosan láttam, hogy mit csinál. Szigorúan csak zuhanyozott, igaz, elég sokáig. A kis műszer pedig megmutatta, hogy csak 22 fokos vízben. Biztos jobban esett neki a langyos víz, mint a meleg. Amikor elzárta a vizet és a törülközőért nyúlt, a gépen elindítottam a reggel betáplált konyhai programot. Hiába, sokat tud a házvezérlő számítógép. Igaz, sokba is került. De megéri. Anita már öltözködött, és kisvártatva megjelent az ajtóban. Lehajtott fejjel, parancsra várva.
– Gyere, ülj le!
Mereven, szögletesen ereszkedett a fotelbe. Csak a szélén ült, továbbra is lehajtott fejjel.
– Anita, idefent te nem rabnő vagy, és én nem Úrnő. Itt két nő ül egymás mellett. Úgyhogy légy szíves, helyezkedj el kényelmesen és lazíts. Ha dohányzol, nyugodtan gyújts rá, ha szomjas vagy, szólj, hogy inni szeretnél, és általában viselkedj természetesen.
– Köszönöm, de nem dohányzom, és most szomjas sem vagyok – helyezkedett el kényelmesebben. – És ilyenkor hogyan szólítsam?
– Hívj nyugodtan Emesének. És ha jobban esik, tegezz vissza.
– Azt inkább nem, esetleg lent is rászaladna a szám, és arra nincs szükségem, hogy tiszteletlenségért is megbüntessen.
Mióta nem feszengett, fejét sem hajtotta le. Nyugodtan, tényleg természetesen viselkedett.
– Ahogy gondolod. És most áruld el: erre számítottál? Jobbra? Rosszabbra?
– Nem is tudom. Mennyiségben körülbelül erre. Csak más formában. És a végét sem egészen így képzeltem.
Hátradőltem, rágyújtottam.
– Akkor mesélj. Mi volt ismerős, mit nem ismertél, mire számítottál, ami nem történt, hogyan képzelted a végét?
– Az alapszituáció ismerős volt. Arra számítottam, hogy meztelen leszek, hogy térdelnem, térden csúsznom kell. A fenekelés sem volt újdonság. A csipeszek meg a súlyok igen. Mistress Andi sosem használta. Hallottam róla, de nem hittem volna, hogy ennyire fájdalmas. Főleg a csiklómon. Azt hittem, hogy leszakad a mellbimbóm, kiszakad a csiklóm. Jég már volt a hüvelyembe dugva, ha nem is egy ekkora darab, de szabadon kicsöpöghetett. A kezem is volt már hátrabilincselve, voltam már kikötözve is, gúzsbakötve is. Kaptam már mindenhová verést, mindenfélével. És Mistress Andi előszeretettel használta a gyertyát. Egyszer rákötözött az asztalra, és nem is tudom, hány gyertyát folyatott rám. Nyaktól térdig vastagon be voltam borítva viasszal. Egy óránál is többet feküdtem így, aztán Mistress Andi korbáccsal és lovaglópálcával verte le rólam. És a darabokat nekem kellett felszednem. Szétrepültek az egész teremben, úgyhogy az egészet be kellett járnom. Persze térden csúszva. És néhány darabot nem vettem észre, úgyhogy azért külön is kaptam.
Nyelt egyet, majd folytatta.
– Most, amikor megláttam a WC-kagylót, egy pillanatig azt hittem, hogy le akar pisilni. És köszönöm, hogy nem tette.
Elnevettem magam.
– Anita, te odalent is ember vagy, nem pedig WC.
– Igen, de Mistress Andi megtette párszor. Igaz, nem a fürdőben, hanem a… a kínzókamrában. Egyenesen a számba engedte.
Ismertem Andi kínzókamráját. Jól fel volt szerelve (bár nem annyira, mint az enyém, főleg műszaki téren maradt el, eszközeink tárháza szinte azonos volt), és sejtettem, hogy ami esetleg mellément vagy kifolyt, azt bizony felnyalatta Anitával.
– És persze tudtam, hogy nem lesz itt férfi, de azt hittem, hogy iderendelt egy másik rabnőt is, és közösen idomít majd minket – fűzte még hozzá Anita.
– Na és a vége? – kérdeztem, amikor elhallgatott, és ezt nem említette.
– Hát az meglepő volt. Nem az, hogy a számmal kellett kielégítenem, ahhoz hozzászoktam. Inkább az, hogy nem használt segédeszközt. És az is meglepett, hogy végül szabad volt masztiznom. Mistress Andi nagyon ritkán engedte meg. Olykor a rabszolgáját kellett leszopnom, aki aztán megdugott, de sokszor maradtam kielégületlen. És a következő szeánszig még magamhoz sem nyúlhattam.
– Na és milyen volt a maszti? – vetettem közbe.
– Szokatlan. Így még sosem csináltam. Ennyire utasításra, ennyire lassan. De csodálatos volt, nem is emlékszem, mikor élveztem ekkorát masztitól. Még egyszer köszönöm.
Ekkor jelzett a számítógép, hogy lefutott a konyhai program. Felálltam.
– Gyere. Éhes vagyok, és gondolom, te is.
– Igen, az vagyok – ugrott fel -, bár csak most vettem észre, hogy említette.
Átmentünk a konyha étkezőrészébe. Amerikai stílusban rendeztem be, a főzési részt magas pult választja el az étkezőasztaltól, amely két személyre terítve várt ránk.
– Ülj le – mutattam az egyik székre-, hozom az ebédet.
Ebéd közben semleges dolgokról beszélgettünk, bár továbbra is főleg én kérdezgettem Anitát a munkájáról, családjáról. Az ebéd utáni kávémat (Anita csak gyümölcslevet kért) már ismét a nappali asztalkájánál ülve ittam meg, egy cigaretta mellett. Csak ekkor tértem vissza a lent történtekre, pontosabban a folytatásra.
– Anita, a mai délelőtt után kell véglegesen eldöntened, hogy a rabnőm akarsz-e lenni. Nem kell azonnal válaszolnod – emeltem fel a kezemet, amikor láttam, hogy szólni szeretne -, kapsz rá több mint két napot. Most menj el, és ha pozitívan döntesz, akkor kedd délután hatkor jelentkezel ugyanígy, mint ma. Azt előre megmondom, hogy kedden, ha jössz, nem egyedül fogsz szolgálni. Viszont ha nem jössz, akkor többet nem is jöhetsz. Csak egy mentség lehet: ha beteg vagy. Akkor viszont telefonálhatsz, még akár hat előtt két perccel is. És még valamivel tisztában kell lenned: ha ketten vagytok, akkor ki-ki nem csak a saját hibáiért bűnhődik, hanem a másik által elkövetettekért is. Szóval hiába hajtasz végre egy parancsot tökéletesen, ha a másik hibázik, akkor te is büntetést kapsz, méghozzá ugyanazt.
Elnyomtam a cigarettát, felálltam. Az addig szótlanul hallgató Anita is felugrott.
– További jó vasárnapi időtöltést. Szervusz – mondtam, és magára hagytam. Persze a szomszédból hallottam, ahogy kinyitja az ajtót és elmegy.
Kedden izgatottan vártam, hogy jelentkezik-e. Másik rabnőmet háromnegyed hatra rendeltem magamhoz. Mikor már előttem térdepelt, neki is gyorsan elmondtam, mi is fog történni. A véleményét persze nem kérdeztem, csak utasítottam, hogy boruljon le, és várakozzon.
Hat előtt három perccel megszólalt a kapucsengő. Anita állt a kapuban. A távnyitóval beengedtem. Egyenesen lejött, és benyitott a kínzókamrába. Az ajtóban egyetlen pillantással felmérte a helyzetet. Azonnal, utasítás nélkül levetkőzött, letérdelt, majd hozzám csúszott, és ő is elém borult.
Élvezet volt egyszerre dolgozni a két rabnővel. Remekül kiegészítették egymást, és tökéletesen működött a „bármelyik hibázik, mindkettő bűnhődik” elv. Aznap főleg a verés volt műsoron, csattogott a paddle és a bőr paskoló, suhogott a lovaglópálca és a korbács. Persze kaptak csipeszeket is (súlyok nélkül), és kivételesen használtam a ritkán alkalmazott gyertyát is. Végül közösen kellett kielégítsenek, csak a szájukat használva, és gondosan ügyelve, nehogy egymáshoz érjenek. Utána pedig jutalmul egymást juttathatták élvezethez, persze az én instrukcióimat követve, és csak a kezükkel dolgozva.
Anita ma is a rabnőm. Használom egyedül is, Gizivel, a másik rabnőmmel együtt is. Csak egyet nem tudok: Andi hamarosan hazajön. Vajon akkor mit fog Anita csinálni?
A szexből nekem sosem elég
Nincs az a férfi aki fent tartaná bennem a vágyat, ha nem foglalkoztatja a fejecskémet a gondolataival. Bármennyire is szeretnék a szex csak szex, nekem elég a szex általában világlátással feszíteni itt, a nagy szart elég. Kell hozzá még legalább egy kanál „érdekelsz mint embert” érzés is. Azt sem hanyagolva el, hogy közben is egekbe szöktet a verbális inger. Na amiről meg nem kell beszélni, azok az általános napi problémák, amin úgy sem tudunk túllépni, „mert te olyan izé vagy…” témakörben. Ezeket jól megtartom egy ideje magamnak, és láss csodát hat.
Kedvenc bloggernőm swingerélményre emlékező csodás írásában említett klub a TikTak csodásan összefoglal olyan dolgokat, amit akár párkapcsolati tanácsadónak is elkelne, a „gyengébbek kedéért” mottóval felszerelve. Még ha nem is ültethető ez így át, körülményeskedés nélkül egy párkapcsolatba..
Elsősorban nekem meggyőződésem, hogy nem a statisztikailag átlagot képiselő férfiakkal hozott össze a jósorom sosem. Legalábbis a párom nem az a vetkőztetéssel bajlódni szerető „fajta” mint ahogy a különben is meglévő természetes illatokon túli mű illatok nagy része is irritálja. Ellenben vannak fura dolgai, pl. jobban izgatja a nem frissen szappanozott punci, mint a szappanos. (bizonyára az előbbiekkel szoros összefüggésben). Mindenesetre én hamarabb „nem bírom” a szagom és rontok tusolni, mint ő, ami összességéban szerencsés felállás. Azzal sincs semmi bajom hogy „hány” a hosszú, festett, sőt mű körmöktől, vagy el kell fordulnia, ha valakinek a tv-ben csillog a szája a nedves hatású szájfénytől. Különben megértem valahol ezt az undorodását, át is érzem, mégis csak természetellenes ez az egész. Ezzel nekem mégis jól megfér, hogy néha szeretném kenni magam, és én látom a felöltözöttségem befejezéseként a sminket. Ebből következik, hogy általában nem vagyok felöltözve :-D El is gondolkodom a nőkön a környezetemben, hogy a csudába jutnak a tükör elé folyton. Nekem többnyire már a család a kocsiban a ház előtt járó motorral topzódik, még be kell pakolnom peust, törlőt, kicsire váltóbodyt, még nincs meg a telefonom, ami valszeg valahol lemerült (hiába hívogatom), és két szoba között sikálom a fogam miközben benyomom a mosogatógépet (mert már megint nem megy, mert még az a hülye gomb is kell hogy induljon :-))), majd a kocsiban jut eszembe hogy meg sem néztem magam…
A felsorolást nézve, érdekes, hogy a nők még ilyen nyitottsággal is így vannak összerakva, kell a látszat, hogy nem csak megdugni akar egy pasi…pedig hát mindenki tudja egy ilyen színhelyen, hogy dehogynem :-D Fő a látszat. Asszem ez is valamiféle sznobizmus egy részről. Talán csak Catherine Millet a kivétel (már publikáltan) ez alól, no meg a BDSM-et valamerről érintők. (bár mindkettőhöz van „filozófia pro és kontra). Azért az is benne van, hogy a nőket valahol pont ez a „körítés” izgatja jobban, maga a verbális gesztus, ahogy és amit a másik közvetít, ahogy átláthatóan meg akar szerezni, az maga a stílus. A férfi maga. Ahogy és ahány férfi annyiféle maga. Így ez maga már érdekes szexuális szempontból, hiszen nem az a cél hogy egy tárgy, ami a férfinek jelen esetben csatolmánya, testrésze behatoljon, hanem egy szexuális élmény. Ami akár hogy is nézzük két (jelen esetben akár több) ember együtt átélt öröme. Ez pedig fokozható azzal, ha nem két testet csapunk össze ütemesen egymáshoz, hanem ennek van valami mélyebben ható sugara is. BIztos vagyok benne majdnem mindenki nagy általánosságban szeret otthoni pályán mozogni, ismerős emberekkel szexszelni, és mégsem enged csak úgy be „idegent”. Pont ilyen az is, ha tudom hogy valaki mindjárt „elkap” és ugymond „magáévá” tesz, de pont azért mert ez az én fantáziám rólunk, és valamilyen kommunikáció alapján/után ő ennek eleget tesz. (pont mert neki is ez a másik oldalról). Én tudom, hogy ez mindkét nemnél egy izgató pont, elkapni egy feltárulkozó testet /fogadni kitárulkozva egy rohamot, és „engedély” nélkül AZT tenni vele. Dehát mindenki tudja, hogy ha eljátszuk is, meg van az az engedély, és valamiféle nyelven a tettes erről értesítve lett. :-)
Van egy másik bloggerina (domina oldalon álló) akinek fő témája a partnerválasztás nagyonrögös útja. Nekem annyira hasonlít az ő hozzáállása az aggszüzekéhez, és én már nem tudom hány karaktert vetett papírra az ügyben neki mi igénytelen, milyen a rossz partner, és milyen ha vki nem „igényes” stb. stb. Innen sejtem, hogy attól még, hogy valaki szexuálisan nyitott lehet, lehet rettenetesen zárt egyébként. Mint ahogy ez minden bizonnyal fordítva is igaz, és nem is kell sokáig kutatnom a környezetemben példa után, hogy találjak nagyon laza életvitelű, rugalmas embert, aki képtelen bármiféle szexuális nyitottságra, lazaságra. Miközben a szocializált ember, a protokoll legnagyobb része nagyon távol áll tőle. Amiben érzem az ő hihetetlen liberalitását, és embertiszteletét. Fene sem érti ezt! Elképzelhető. hogy mindenki így van összerakva? Mindenki laza bizonyos területen, míg zárt a másikon. Most bizonyára eltöprengek zártságaimon, és nem is kell kutatnom, igen rettenetesen zárt vagyok bizonyos dolgokban.. :-D próbáljon csak vki elmozdítani hajszállnyit! :-))) Visszatérve a dominára, elképzelhető, hogy a felvett dominajelmez lenne egyszerre rés a merevsége pajzsán, amit mégis csak körbe akarna szegni szabályosra, hogy ne résnek tűnjön? Értem ez alatt, hogy a BDSM mégis csak szexuális szabadságot feltételez, míg maga az egészhez való hozzáállása, és ahogy egy ilyen vagy más kapcsolatában magára és partnerére tekint nagyon is merev?
Ami még jól átlopható a hétköznapokba a sokirányú szexuális inger. Feletébb nagy bánatom, hogy pillanatnyilag se időnk, se erőnk állapotában nagyon nehéz többet áldozni a szex oltárán, és a mármár sunnyogós, riadtőzike szexet nem lehet hangos sokingeres orgiává alakítani. Lapítunk mint kaki a fűben, mert ha felébrednek persze jöhet a dajka és a köztünk alvás :-) Ebben is van izgi, hiszen rettenetesen hasonlít a szülői házban sunnyogáshoz :-D ó régi szép idők… De azért más még orgiázhat otthon kedvére! Bízom benne meg is teszitek!
[Lolita]
Pályaudvari szex sztori
Szép ez a lány, melle a vastag dzsekin keresztül is formás, ruganyos. A feszes nadrág nyúlánk combokat, tenyérbe simuló feneket rejt. Szorosan szembeállna velem, kezével kitapogatná állapotomat. Fejét lehajtaná, talán hogy ne kelljen a szemembe néznie, talán hogy szemügyre vegye a leendő munkadarabot. Aztán lassan leguggolna, hogy könnyű ujjakkal felsodorja az óvszert. (Ami nincs is nálam, az ember sosincs felkészülve minden meglepetésre.) Tenyerével megemelgetné heréimet, bekúszna egy kicsit combjaim közé. Határozott fejmozdulattal csapná hátra szemébe hullott haját, és – megállapodás szerint – szélesre nyitná ajkait. Keze persze közben nem hagyná abba a farkam masszírozását, könnyebb és eredményesebb, mint kizárólag szájjal ügyködni. Vagy – megállapodás szerint – felemelkedne és könnyű terpeszben, szorosan hozzám nyomná csípőjét. Nadrágja, bugyija térdig tolva, kezemet puncijához vonná. Ennyi jár, s jelezni is kell valahogy: Én készen vagyok, várlak. Érzed milyen nedves? S én kissé megroggyantott térdekkel, fél kézzel a fenekét markolva, a másikkal célozva hatolnék be a forró, síkos hüvelybe. Magamhoz szorítanám, és lassan, óvatosan kezdenék mozogni, valahogy ki ne csússzak belőle. De szorosan összeölelkezett testünk himbálózása gyorsan kényelmetlenné válna, hát nekitámasztanám a mellettünk feketén terpeszkedő kukának… Folytatás az eredeti oldalon