Miközben a nagy európai mozi önmagát keresi, Hollywoodban kiirtották a humanista hősöket és filmeket, az amerikai indie-vonal köszöni szépen, jól van. Legalábbis ez derül ki azokból a friss, a Sundance-en vagy a Telluride Film Festivalon debütált produkciókból, amelyek bekerültek a Berlinale programjába is. Noha alapvetően teljesen más-más témájú és műfajú filmekről van szó, egy dolog mindenképpen összekapcsolja őket: az összes mű az érzelmekre és az emberi kapcsolatokra koncentrál.
A képen: A pornófüggő Don Jon (Joseph Gordon-Levitt) egy napon mégis szerelmes lesz „a tökéletes nőbe” – ki más kapta volna ezt a szerepet, mint Scarlett Johansson?
A legradikálisabbnak a színészként már ismert Joseph Gordon-Levitt első rendezése, a Don Jon’s Addiction tűnik. A szuperellenszenves címszereplő (akit egyébként a rendező maga alakít) tisztes templomba járó ember, mindeközben viszont imád klubokban nőket felszedni. Igazi élvezetet mégis csak abban lel, ha pornóra önkielégít – akár naponta tizenötször. Világnézete szerint ugyanis a pornó sokkal jobb, illetve sokkal kevésbé macerás, mint az hús-vér nőkkel való szex. Egy napon mégis szerelmes lesz „a tökéletes nőbe” – ki más kapta volna ezt a szerepet, mint Scarlett Johansson? Csakhogy ez a huszonegyedik századra jellemző, kiüresedett, szerepjátékokkal teli kapcsolat nem igazán győzi meg Dont a valódi kapcsolatok szexuális és emocionális értékeiről. A tutiba majd egy idősebb asszony vezeti be, a családját egy autóbalesetben elvesztő Esther, akit Julianne Moore hoz, egészen zseniálisan. Gordon-Levitt mozija ritka őszinte mű. Problémafelvetésében, de ami igazán fontos: megvalósításában is vagány. Egyszerre harsány komédia és finom dráma, amely hitelesen definiálja a szerelmet – legalábbis megmutatja a „jelenség” egyik lehetséges interpretációját.
Kedvenceink közé tartozik még a Noah Baumbach rendezte Frances Ha. Az íróként és színészként is jegyzett Baumbach folytatta a Greenberg című mozival kezdődő kooperációt Greta Gerwig színésznővel, olyannyira, hogy mostani filmjük forgatókönyvét is közösen hozták tető alá. Gerwig alakítja a címszereplőt, aki tulajdonképpen egy kedves bolond.Gyakornokként dolgozik egy tánctársulatnál, totálisan csóró, még lakása sincs, albérletről albérletre ugrál. Sophie nevű barátnőjével ugyan bensőséges a kapcsolata, ám az egyensúly felbomlik, mikor az összeköltözik a barátjával. Ettől fogva minden kudarccal végződik, amihez Frances hozzáfog, legyen szó karrierről vagy magánéletről, s közben még az ártalmatlannak tűnő szituációkban is csak úgy záporoznak a hihetetlen életigazságok.
Ha a párkapcsolatokról van szó, nem lehet elmenni a Richard Linklater – Ethan Hawke – Julie Delpy trió mellett, akik a Sundance után nem sokkal már be is mutatták Before-sorozatuk harmadik darabját. Linklater 1995-ben rendezte meg a Mielőtt felkel a nap című romantikus dramedy-t, melyben egy fiatal férfi, Jesse (Ethan Hawke) egy nemzetközi vonaton megismerkedik a fiatal francia lánnyal, Celine-nel (Julie Delpy), s egy hirtelen ötlettől vezérelve leszállnak Bécsben, hogy együtt töltsenek egy éjszakát. A film annak idején a Berlinale versenyében indult, Linklater akkor elnyerte a legjobb rendezésért járó Ezüst Medvét. Kilenc év múlva, 2004-ben jött a folytatás, a Mielőtt lemegy a nap, s ez minden szempontból felülmúlta az első epizódot. Hőseink tíz év elteltével újra találkoznak – mint kiderül, nem is véletlenül.