Szexmúzeum nyílt Budapesten

A „gyönyör kapuja” új értelmet nyert, mióta a Goldengate Erotika Kiállítás megnyitott a Párizsi utcában. A múzeumban látható tárlaton nem unatkozik az ember, hiszen a vitrinekben a legrégebbi szexuális segédeszközöktől kezdve a legsokkolóbbakon át sok mindent láthatunk, ezen kívül megismerkedhetünk az őskori szexkultúrával is. Megnyílt a budapesti szexmúzeum. Szexshop már 19 éve van a Károly krt. 14-ben, az Intim Center, most a Pornómúzeum és kiállítás is nyílt a Budapest, Párizsi u. 3. sz alatt, a volt Versace üzletben.
A kiállításra érkezve azonnal szembe ötlött, hogy itt nem a sejtetés fog dominálni, hiszen a múzeum ajtaján belépve nem mindennapi látvány fogadott: egy ember nagyságú női nemi szerv, ami kapuként szolgál a szomszédos kiállító teremhez. A különleges átjárót állítólag Ciccolina ihlette, aki maga is részt vett a kiállítás megnyitóján, sőt dedikált is.
A nem szokványos múzeumhoz nem szokványos tárlatvezetés dukált, amit a Mikulásnak öltözött Kovi és az immár 61 éves Ciccolina bonyolítottak le. Ők próbálták elmagyarázni a kedves vendégeknek a kiállított tárgyak funkcióját, bár Ciccolina bevallotta, még neki is tudtak itt újat mutatni, amit azért nehezen hittünk el…

Bár nálunk szerencsésebb városokban a szexmúzeumban a korabeli helyi szokásokkal, pikáns történetekkel is megismertetik a vendégeket, a budapesti szexmúzeumban nem erre helyezték a hangsúlyt.  A kiállítás szervezői a szűkös helyre hivatkozva azt mondják, csak a legérdekesebb momentumokat tudják bemutatni az érdeklődők számára, mindezt 2800 forintért. A szexkultúra helyett így inkább azt ismerhetitek meg, milyen egy peep-show, vagy hogy fest egy domina öltözéke és eszközei.
Azért néhány érdekesség kiderült, legalább a nagyvilágból. Tudtátok, hogy a Pompeiben folytatott ásatások során az első lelet egy kecskével közösülő férfit ábrázolt, amit a nyugati tudósok annyira obszcénnak találtak, hogy a mai napig a nyilvánosságtól elzártan, a Nápolyi Titkos Múzeumban tartják még számos másik, erotikus témájú műtárggyal együtt?
Sőt az is kiderült, hogy az óceániai térség egyik szigetén létezik olyan foglalkozás, hogy „szűzoltó”, mivel ezen a szigeten tilos érintetlenül férjhez menni. Ezek után mindenképp érdekes kérdés szerintem, hogy vajon miért nem jó erre a tevékenységre maga a vőlegény?

Szexbotrányok, focista ribancok pénzre hajtanak

A sportoló Tiger Woods tavalyi szexbotránya olyan lavinát indított el, amire nem sokan számíthattak. Ebben az esztendőben sorra követték egymást a csalfa focistákról szóló hírek. Év eleji összeállításunkban felsorakoztatjuk 2010 öt legnagyobb port kavart botrányhősét.
John Terry
Januárban Terry hírnevét óriási botrány rombolta le. Kiderült ugyanis, hogy az angol válogatott csapatkapitánya viszonyt folytatott egykori Chelsea-s csapattársa, Wayne Bridge ex-barátnőjével, Vanessával. Ráadásul a románc akkor bontakozott ki, amikor a pár még csak szétváló félben volt. Terry tettét súlyosbítja, hogy Bridge akkoriban nemcsak csapattársa, de legjobb barátja is volt egyben, és mikor Vanessa el akarta hagyni a Manchester City jelenlegi játékosát, az elsőként éppen a Chelsea csapatkapitányának öntötte ki a szívét. A teljes cikkért kattints a fotóra, vagy ide.

Szexgarázsok nyílnak Svájcban

Zürich – Szexgarázsokat építenek a svájciak, mert megunták az út szélén álldogáló prostituáltakat.
A leginkább garázshoz hasonlító, paravánokból álló dobozok éppen akkorák, hogy egy autó kényelmesen leparkolhasson bennük. A cél az, hogy a prostituáltak ne az út szélén kószáljanak, hanem ezekben bonyolítsák az ügyletet. A hölgyeknek öt svájci frankot (1100 forintot) kell fizetniük a dobozokért, és betegbiztosításuk is kell, hogy legyen.
A zürichi városvezetés 30 ilyen szexdobozt szeretne felállíttatni jövő nyárig. A svájciak kényes ízlésének is megfelelő, diszkrét találkahelyeken a tervek szerint „érkezési sorrendben” fogják kiszolgálni a vevőket – írja a Huffington Post internetes magazin.
A lépésről azután döntöttek, hogy rengeteg helybéli panaszkodott az „éjszakai pillangók” miatt. A prostitúció legálisnak számít Svájcban, de a zürichi hatóságok az utóbbi időben már nem bírtak a szexkereskedelem kapcsán elburjánzott bűnözéssel és erőszakkal. Ha nem tudjuk kiiktatni, legalább szabjunk keretet neki – mondta Reto Casanova, a rendőrség szóvivője.

Mentőmellény

A mellény formájú mellények, amelyeket a nők azért használnak, mert szex vagy önkielégítés közben ingerlik a felső testet. A másik fajta mellény az, amit a címképünkön is láthatunk, a lópatkó alakú amit neveznek úszógallérnak vagy a második világháborús amerikai konstrukció miatt Mae West mellénynek.. Ezt hölgyek és urak is használják.
Történetünk az egykori kelet Európa mélyén, úgy tudni Bulgáriában kezdődött. Ott az erősportok művelő a megerőltető edzések végén használták lazításként az önkielégítést, ami a sok hormon miatt kissé nehezen ment. Ott jöttek rá a sportorvosok, ha közben egy légkamrát fúj fel, akkor a hasprés miatt valamivel jobban feláll a műszer. Eredetileg egy gumimatrac párnarészét használták erre a célra.
De az kényelmetlen volt. Hamarosan rájöttek arra, hogy az orosz repülőgépekről „organizált” úszómellények, amelyek az oroszokhoz illőn brutálisan erős, mondhatni drabális konstrukciók voltak, sokkal kényelmesebben és kellemesebbek erre a célra.
A HIVATAL is lépett. Természetesen katonai megrendelésnek álcázva Magyarországon és az NDK-ban (képünkön az NDK változat látható) készíttettek olyan „úszómellényt” amely alkalmas arra, hogy segítse a sportolóknál az önkielégítést. Nos lerí róla, hogy ez úszómellénynek tökéletesen alkalmatlan. De mint akkor a gyakorlatban kiderült a rosszul méretezett légkamra miatt még arra is alkalmatlan volt, amire szánták. Így, maradtak az organizált orosz mellények. Ezek előnye is volt, hogy nem voltak a csomagban feltűnőek, kis helyen vihették szállodáról edzőtáborra. És senki sem gondolta, hogy az edzés és a dopping egyik titka ez….
A változást az jelentette, amikor megjelentek a tengeri és folyami hajózásban a SECUMAR BS 10-es mellényei, – amelyek tulajdonságaikat tekintve mellényként is minden idők egyik legjobb konstrukciója volt. Így aki tudott ilyet szerezni a keletnémet vagy román tengeri flottától, vagy a MAHART-tól azt kezdte használni, sőt ilyen célú fekete piaca is kialakult.
Nyugatra az egész egy berlini fétis partin szivárgott, át, amikor néhány keletnémet ex sportoló mint saját felfújható fétisét behozta a mellényt. Utána a jelenséget tanulmányozta egy müncheni szexológus, aki egy egész rendszert is kidolgozott ennek kapcsán, ami mint a mai napig él és virul.
A korábban bemutatott mellénnyel ellentétben, ezt férfiak és nők egyformán használják, bár eredetileg a férfiak számára találták ki. A meghonosodott használat szerint, leeresztett állapotban veszik fel, majd önkielégítés közben többször felfújjak és leeresztik. Van aki szex közben is szívesen használja. Ilyenkor a hálószobák eszköze is, ugyanúgy mint az egyéb szexjátékok. Szokás úgy is használni, hogy a nő a teljes felsőtestet ingerlő mellényt a férfi meg a felfújható úszógallér szerűt használja. Ma már ezt nem gyártják, helyette egy pontosan megfelelő és military boltokban Németországban beszerezhető katonai változatot, vagy átalakított pánttal gyermekeknek szánt mellényt használnak. Általában kiszedik a patront belőle, a véletlen elindítás megakadályozására.
Különben vizben is élvezetes a használata. Lehet úgy is használni, hogy a férfi a mellénnyel felfekszik a vízre és a nő ha karúszóval van, akkor a feje éppen a férfi lába közé kerül…. Ki gondolta volna, hogy egy egész más célra szánt eszköz – már megint – egy érdekes és hasznos szex játékszerré is vált.
Azt kevesen tudjak, hogy ezert csináljak két légkamrával újabban egyes latex szexbabákat. Azoknál ugyanis ha a latex légkamrát tüdővel fújjak fel, az anyaga előbb utóbb tönkremegy. Ezért a baba második légkamrája ami belül van már vinyl, ami közömbös a páratartalom iránt. Ilyenkor a latex légkamrát pumpával kb 2/3-ig szokták felfújni majd a belső légkamrát tüdővel szükség szerint. Ha csövet kapcsolnak a szelephez, ahogy a felhasználók nagy része szokta csinálni, akkor menet közben is lehet benne a légnyomást változtatni. Szükség szerint….

Kémnők

A szexre és a szerelemre is hagyományosan építenek a titkosszolgálatok. Könnyen lehet, hogy sokak után az amerikai hírszerzés főnökének bukását is ez okozta.
„A nők erre a szolgálatra igen kitűnően használhatók, még pedig mind a tisztességes, mind pedig a romlott nők, és pedig azért, mert fellépésük és szereplésük nem kelt gyanút, és olyan alkalmakkor is fel tudnak fedni titkokat, amikor a férfiak tudománya csődöt mond.” A katonai hírszerzés módszertanával kapcsolatos idézet egy, az egyetemi nemzetbiztonsági képzésben máig használatos munkából, Pilch Jenő hadtörténész 1936-os könyvéből való, amely nem hallgatja el az ellenvéleményeket sem: „a kémkedés a lehető legridegebb, legtárgyilagosabb foglalkozás, amelyhez elsősorban férfitapasztalatok és férfiidegek kellenek”.

Az efféle férfipárti vélemények azóta kisebbségbe szorultak. Manapság női ügynökök a ranglétra csúcsára is eljuthatnak, Stella Rimington 1992–1996 között az angol katonai elhárítás, az MI5 főigazgatója volt. „A nők jobban kezelik a konfliktusokat, nem támadnak azonnal, mint a férfiak” – elemezgeti Spy Ladies (Kémhölgyek) című, 2006-os könyvében Wilhelm Dietl, a német titkosszolgálat egykori munkatársa annak hátterét, hogy miért foglalkoztatnak egyre több nőt e szakmában – bár korántsem mindenkit erotikus küldetésben.
Anői vonzerő sokszor hatásosabbnak bizonyul bármilyen szupermodern fegyvernél – véli Bebesi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetbiztonsági intézetének adjunktusa. Nem véletlen, hogy kémgyanú lengi be azt a – lapzártánkkor még tisztázatlan – nőügyet is, amely lemondásra kényszerítette az amerikai hírszerzés, a CIA főnökét, David Petraeust, és amely miatt feszegetik egy másik tábornok, John Allen afganisztáni főparancsnok, továbbá Frederick Humphries FBI-ügynök félreérthető kapcsolatait is.
Petraeus szeretője, Paula Broadwell állítólag újságíróként, és nem titkos kapcsolatként vált jól értesültté katonai ügyekben, de a sokszög egy másik szereplőjéről, Jill Kelleyről egyelőre nem tudni, miért kereste egyenruhások társaságát. Igaz, ha fontos közéleti szereplőkről van szó, a gyanú is elég lehet, illetve a közvéleménynek nem is kötik feltétlenül az orrára, mi történt, illetve történhetett volna, ha nem vizsgálják ki a dolgot. Hazai példa lehet erre a 2005-ös Mucuska-ügy. A sajtóban az a híresztelés terjedt el, hogy egy Romániából áttelepült magyar házaspár kémkedett, a feleség minisztériumi vezetőkkel is intim kapcsolatba keveredett. A közvélemény mindmáig nem tudja, hogy a gyanú beigazolódott-e.

A hírszerzés és a szex összefonódásával kapcsolatban a holland Mata Harit, a száz évvel ezelőtti táncos- és kémnőt emlegetik a leggyakrabban, aki „mestere volt a saját személye körüli legendagyártásnak és a pucérsággal való hírnévkeltésnek, kémnek ugyanakkor nem volt túl jelentős, de sok magas rangú emberrel volt jóban” – foglalta össze Bebesi. Kivégzését 1917-ben nem annyira nemzetbiztonsági ártalmassága indokolta, hanem inkább az, hogy a franciák példát akartak statuálni a világháborús időkben. Az sem igaz, hogy a női ügynököknek kizárólag lepedőakrobatáknak kell lenniük: a második világháború egyik leghíresebb brit kémnője, Nancy Wake azzal is kitűnt, hogy franciaországi bevetésén állítólag puszta kézzel ölt meg egy német katonát.
Tipikus szexügynöki feladat viszont közéleti személyiségek lejáratása. Napjainkban például az orosz titkosszolgálat nyúl gyakran ahhoz az eszközhöz, hogy kompromittáló fotókkal próbálja ellehetetleníteni a nemkívánatos ellenzékieket, újságírókat. Szovjet utódállamokban is ismert a módszer: a belorusz titkosszolgálat lejárató akcióját sejtették a mögött a máig tisztázatlan eset mögött, amikor tavaly az interneten kellemetlennek szánt videók jelentek meg a minszki magyar nagykövet feleségéről egy állítólagos olasz szerető társaságában. Az efféle megbízatások sajátos, belső ellenőrzésre szánt változata, amikor saját embereinek megbízhatóságát teszteli kémnők bevetésével a titkosszolgálat.
A lejáratás és a gazdasági hírszerzés különféle variációi napjainkban is minduntalan produkálnak hasonló eseteket. Ian Clement, a londoni főpolgármester helyettese például abba bukott bele, hogy a pekingi olimpia napjaiban hagyta magát elcsábítani, és az ágya körül matató kínai kémnő londoni fejlesztési terveket szedett ki a papírjai közül és az okostelefonjából. Mintegy a módszer hatékonyságát igazolva, Clement röstelkedve ismerte el, hogy csak magát hibáztathatja, mert a titkosszolgálat előre figyelmeztette az efféle csapdákra. Idén augusztusban szellőztették meg ausztrál lapok, hogy évekkel ezelőtt a vietnami titkosszolgálat egy ezredese Elizabeth Masamune ausztrál gazdasági diplomata kegyeibe férkőzve szerzett üzletet.
Mint az említett esetek egyike-másika is jelzi, a titkosszolgálati zsargonban pillangókként emlegetett női csalik talán kevésbé ismert párjai a Rómeók, akik szexszel és érzelmekkel hálózzák be a nőket. A műfaj máig legismertebb képviselői az NDK titkosszolgálata, a Stasi emberei. Őket fontos nyugatnémet kormányhivatalok, sőt a titkosszolgálat olyan titkárnőire állították rá, akiket terepszemle nyomán érzelmileg labilisnak, kapcsolatokban szegénynek találtak, vagyis a Rómeóknak elsősorban lelki támaszról kellett gondoskodniuk. Ha a titkárnők lelkében a szerelem túl heves lett, akkor titkon házasságot is köthettek. Ilyenkor semleges skandináv templomban, lelkészként és tanúként megbízható kommunistákat szerepeltetve a Stasi teljesen igazinak tűnő álesküvőt szervezett.
Az NDK titkosszolgálatának iratait kezelő levéltár honlapján olyan oktatási segédlet is látható, amely a legjobban megcsapolható információforrások, a nyugatnémet titkárnők jellemző tulajdonságait vette számba. A felkészítést olyan módszerek is szolgálták, hogy a behálózott nők szerelmes leveleit a kedvesnek mutatkozó pasik nyomban továbbították értékelésre a Stasi pszichológusainak. A titkárnők közül sokan csak a német egyesítés után lepleződtek le. Akkor nemcsak leveleik elárulása forgatta meg a szívükben újból a kést, hanem az is, hogy a bírósági tárgyalásukon a tanúként megidézett szeretők, vőlegények, sőt férjek halvány nyomát sem mutatták egykori, tettetett érzelmeiknek.
A Rómeó-módszer alapozta meg a múlt század egyik leghíresebb politikai merényletét, Lev Trockij meggyilkolását is. A szakadárrá nyilvánított, a szovjet kommunista párt legmagasabb köreiből száműzetésbe kényszerített vetélytársat Sztálinék még külföldön is veszélyesnek tartották. Az NKVD titkosszolgálat Ramón Mercader spanyol kommunistát is felbérelte a merényletre. Ő egy belga diplomata fiának kiadva magát, 1938-ban Párizsban összeismerkedett Sylvia Ageloff-fal, Trockij egy amerikai hívével. Eljegyzés lett a vége, a pár 1939-ben együtt bukkant föl Mexikóban, ahol Ageloff titkárnői teendőket látott el Trockij mellett. Bár 1940 májusában egy merényletkísérlet miatt Trockij már gyanakvó volt, a kapcsolatra való tekintettel Mercader bejuthatott az addigra alaposan őrzött villába. E látogatások egyike alkalmával került elő a legendás jégcsákány, amellyel szétroncsolta Trockij koponyáját. A megtévesztett Ageloffot fölmentették, Mercader húsz évet töltött börtönben – írja a HVG.
Az egyik legismertebb, állítólagos kémnő, Mata Hari ma igazi PR-szakember lenne. Minden volt, csak nem szép, mégis megbabonázta az embereket. Mestere volt a saját személye körüli legendagyártásnak és a pucérsággal való hírnévkeltésnek. A mai napig nem tudni, hogy valóban kémkedett, vagy csak túl sok magas rangú emberrel volt jóban. Rajta kívül viszont léteztek olyan nők a történelemben, akik nemcsak éles eszükkel és bátorságukkal bénították meg a vélt vagy valós ellenséget, hanem elbűvölő szépségükkel is.
Nancy Wake (1912-2011) – A „Fehér Egér” fedőnéven ismert új-zélandi születésű kémnő idén augusztusban, 98 éves korában hunyt el. A második világháború kitörésekor Franciaországban élt a férjével, az ország elfoglalása után a francia ellenállás hírvivője lett. Mivel ügyesen kitért a lebukás elől, a Gestapótól a „Fehér Egér” nevet kapta. A félelmetes erejű, villámló tekintetű „ausztrál bombázó” – ahogy egyik kolléganője nevezte – 1943-ra a Gestapo legkeresettebb embere lett, 5 millió frank vérdíjat tűztek ki a fejére. Hőstetteit hosszan lehetne sorolni, az egyik legismertebb történet róla az, amikor – a legenda szerint – puszta kézzel ölt meg egy SS őrt. A férje mindig mellette állt, akkor sem árulta el, amikor a németek halálra kínozták, hogy információkat csikarjanak ki az asszonyról. A nő erről csak a háború végén szerzett tudomást, és innentől saját magát vádolta a történtek miatt. A háború után rengeteg kitüntetést kapott és másodszor is férjhez ment. Életéről hamarosan film készül.
Margaret Kemble Gage 1734-1824 – Az amerikai születésű nő férje az a Thomas Gage angol tábornok volt, aki a brit seregeket vezette az amerikai függetlenségi háborúban. Nem csoda, ha az asszony nehezen tudott dönteni, kihez legyen lojálisabb: a hazájához vagy a férjéhez. Volt, hogy nem sikerült jól egyensúlyoznia. Korabeli bizonyítékok vannak arra, hogy Mrs. Gage többször kiadta férje haditerveit az amerikai hazafiakból álló szerveződés vezetőjének. Amikor a dolog kiderült, Thomas Gage felparancsolta asszonyát a Charming Nancy fedélzetére, és hazavitette Angliába.
Josephine Baker (1906-1975) – Joggal hihetnénk, hogy a „Fekete Gyöngy”, a „Kreol Istennő” ereje letaglózó előadásaiban vagy lenyűgöző szépségében rejlett. Pedig az esze nélkül ő sem tudta volna támogatni a francia ellenállást. A második világháború alatt már elismert előadóművész-énekes Franciaországból Portugáliába juttatott el titkos hadüzeneteket úgy, hogy ezeket láthatatlan tintával írta fel a kottáira. Még a második világháború idején kitüntették, ezzel ő lett az első amerikai származású nő, aki megkapta a legmagasabb francia katonai elismerést.
Hedy Lamarr (1914-2000) – Aki egy pillanatig is gondolkodik azon, hogyan lehet valaki elképesztően gyönyörű és félelmetesen okos, annak elég csak Hedy Lamarr színésznőre gondolnia. A bécsi születésű, négy nyelven folyékonyan beszélő szépségnek Hollywoodban nem nagyon kellett megszólalnia, így is levett mindenkit a lábáról. A színésznő első férje egy osztrák fegyvergyáros volt, így az asszony eleget tudott a torpedókról és egyéb haditechnikai eszközökről. Valahogy segíteni akart a szövetségeseken, akikről tudta, hogy túl sok torpedót vesztettek a háborúban. Egy avantgárd zongoristával a torpedók rádióvezérlését lehetővé tevő adóberendezést fejlesztettek. Ráadásul azt is kitalálták, hogyan védjék le a jeleket az ellenségtől. Nem volt kém, az ellenség ügynökeinek tett volna keresztbe a találmányával. Bár már 1942-ben megkapták a szabadalmi jogot, a haditengerészet csak 1962-ben alkalmazta először a szerkezetet, amelynek ötletén ma például a bluetooth kapcsolat alapul.
Noor Inayat Khan – 1944. szeptember 13-án egy gyönyörű és fiatal indiai hercegnő holtan zuhant a dachaui koncentrációs tábor földjére, ahol agyonlőtték. Utolsó leheletével azt kiáltotta: „Szabadság!” Churchill kémhercegnőjéből tízhónapos kínzása alatt sem tudtak kiszedni semmit. A németek Nora Baker néven ismerték Noor Inayat Khant, Noor Tipu szultán egyenes ági leszármazottját. A Különleges Hadműveletek Parancsnokságának első női rádiósaként Franciaországba küldték, hogy Londont informálja a francia fővárosból. Miután a Gestapo számtalan kémet tartóztatott le, Noort visszavárták Londonba, ő azonban még hónapokig kitartott és kommunikációs hálózatot működtetett. Bátorsága és hazaszeretete példátlan, mégis csak nagyon kevesen ismerik a nevét. Ha minden a terv szerint alakul, jövőre ő lesz az első muzulmán nő, akinek szobrot állítanak Londonban.
Anna Chapman (1982-) – Oroszország lángvörös hajú szexi kémnője 2010 júniusában vált ismertté, amikor egy kémhálózat tagjaként, több társával együtt letartóztatták az Egyesült Államokban, ahonnan nem sokkal később kitoloncolták. A 162-es IQ-jú gyönyörű nő közgazdaságtant végzett, folyékonyan beszél angolul, így nem volt nehéz beépülnie a legjobb körökbe, és információkat szivárogtatni Oroszországba. Ide visszatérve Annát sztárként fogadták, majd egyből bulvárhőst csináltak belőle, akit még arra is sikerült rávenni, hogy több-kevesebb ruhában pózoljon divatbemutatókon vagy a magazinok címlapján.
Violette Szabo (1921-1945) – A párizsi születésű Violette Bushell sorsa akkor pecsételődött meg, amikor 19 évesen, 42 napos viharos románc után feleségül ment Etienne Szabo francia tiszthez. Szerelmükből egy kislányuk született, akit a fronton elesett Etienne már nem láthatott. Férje halála megerősítette Violette-et abban, hogy csatlakozzon a brit titkosszolgálathoz. A rövid kiképzést követően hathetes küldetést teljesített Franciaországban, ahol ugyan kétszer letartóztatták, végül mégis hazatért. Második küldetése a normandiai partraszállás idején volt. Miután megszöktette a francia ellenállás egyik vezetőjét, elfogta a Gestapo és a revensbrucki koncentrációs táborba zárták, ahol a 23 éves nőt végül kivégezték.
Christine Granville (1915-1952) – Lengyelország 17 éves szépségkirálynőjéből néhány év leforgása alatt igazi kémnő lett. Férjével Afrikában élt, amikor a németek 1939-ben lerohanták a lengyeleket. A pár azonnal Londonba utazott és jelentkezett a brit titkosszolgálatnál, ahova Krystynát (ekkor még így hívták) azonnal besorozták magas intelligenciája és kiváló nyelvismerete miatt. Küldetése egy ideig Budapesthez kötötte, ahol újságírónak álcázta magát. Mivel kitűnően síelt, többször is átsiklott a Tátrán, hogy így jusson be Lengyelországba, és kiszabadítsa a magas rangú foglyokat. A háború után megpróbálta a hétköznapi emberek életét élni. Munkát vállalt egy óceánjárón, ahol az egyik, skizofréniában szenvedő steward üldözni kezdte a szerelmével. Christine felmondott, de a férfi nem hagyta békén, mindenhová követte, végül a reménytelen szerelemtől megkeseredve leszúrta a nőt.

Utazás a japán rajzolt erotika világában

Sokat emlegetjük a mangát, a mangapornót, értekezünk a japánok szexuális szokásairól és egyáltalán a szexualitáshoz való hozzáállásukról. Valójában kevesen tudják, milyen tradicionális művészet vezetett a mai formákhoz, hogy hogyan alakult ki és mi is az a hentai.

Előfordult már önökkel, hogy szexuális fantáziájuk átlépte a fizikai törvények határait, más dimenziókba, izgalmas, de a valódi világban megvalósíthatatlannak tűnő kalandokba sodorva önöket? Szeretkeztek már gondolatban fantázialényekkel, szörnyekkel, növényekkel? Vagy inkább csak a begyakorolt pozitúrákról és jelenlegi partnerükről fantáziálnak? A szexualitás kendőzetlen ábrázolása a legtöbb ember számára egyet jelent a perverzióval. Nem véletlen, hogy a Japánban igen népszerű pornografikus tartalmú mangákat (japán képregény) és animéket (japán animációs film), a szigetországon kívül egy japán szóval illetik: „hentai”-nak, vagyis perverznek hívják.

Mielőtt azonban alámerülnénk a szexualitást explicit módon ábrázoló japán képregények és rajzfilmek világába, röviden tekintsünk vissza kialakulásának gyökereihez. Japánban az Edo korszak óta (1603-tól) a kultúra szerves részeként jelennek meg az erotikus témájú alkotások. Gyakori volt az éjszakai pillangók ábrázolása, érzéki történetek megrajzolása, illetve a nemesség buja életvitelének megörökítése. Már akkor is léteztek erotikus képregények, festmények, fametszetek. A későbbi Tokugava dinasztia uralkodása alatt, miután véget értek a nagy hatalmi harcok Japánban, a monumentális városfejlesztések mellett a bábszínházakban virágkorát élte az erotikus-komédia műfaja. Napjainkban is áthatja a japán társadalmat az „egészséges” erotika. Ráadásul az ország tele van fallikus szimbólumokkal, amikhez a mai napig fohászkodnak a Felkelő Nap országának polgárai gyermekáldásért.
Ám az első klasszikus értelemben vett manga és anime története a múlt század közepén kezdődött. 1947-ben született meg az első manga, az Tezuka Oszamu által elindított Sintakaradzsima (Az új kincses sziget). Egy évtized múlva, a Toei Filmstúdió bemutatta első egész estés rajzfilmjét, A fehér kígyó meséjé-t, melynek története egy kínai legendán alapult. Az 1970-es évektől kezdve az anime tovább fejlődik, s innentől kezdve nincs megállás: a műfaji korlátok feloldódnak, a cél már nem gyerekmesék, hanem izgalmas és a kor divatjának megfelelő animált sorozatok készítése.

A sci-fi irodalom hatására egyből megjelennek a Mecha típusú történetek, melyben robotok játsszák a főszerepet, s egészen a 90-es évek elejéig igen meghatározó műfajjá vált. Az „új anime” megszületéséhez nagymértékben hozzájárult Taro Rin Metropolis-a, mely az ember és a gép viszonyát boncolgatja, de érdemes megnézni a kultuszfilmnek számító 1995-ös Ghost in the shell című alkotást is.
Az elmúlt évtizedek során az anime és a manga önálló médiummá vált, mely a rajz és az animáció segítségével próbálja a nézőt elgondolkodtatni, és szórakoztatni. Emlékszünk még az egyik hazai tv-csatornán is vetített Sailor Moon című animéra? Ki gondolná, hogy erősen cenzúrázva jelent meg a képernyőn? A sorozat japán hagyományoknak megfelelően nagy szemű, tompa orrú, keskeny szájú főszereplői Ten’ou Haruka és Kaio Micsiru, Japán leghíresebb és legnépszerűbb rajzasztalon született leszbikus párja. Az is bizonyos, hogy az iskolás lányok finom leszbikus erotikájával átszőtt történetének elkészült már rajongói változata is. Ezt doudzsinsinek hívják, ami általában az alaptörténet rajongók által készített, erotikával vagy pornográfiával fűszerezett változata. Így nem csoda, hogy már a ’60-70-es években felbukkant, és igény lett az erotikus animékre is, melyek egy igen komplex s egyedi műfajjá, a hentaivá nőtték ki magukat.
Bármilyen meglepő is, a nyugati világ pornófilmjeivel ellentétben, a hentai lehet egy izgalmas, érzelmekkel teli történet is, de végső célja, hogy explicit szexuális jelenteket tartalmazzon. Sikerét annak is köszönheti, hogy olyasmiket is bele lehet szőni, ami egy filmben szinte kivitelezhetetlen. A készítők célja sokszor a néző megdöbbentése, vad, fantázia szülte jelenetekkel, eszközök és extrém szituációk teljes arzenáljával.
Megszokott, hogy a főszereplő teljesen átlagos embernek tűnik, sőt sokszor szégyenlős, s egy férfi parancsára vagy saját testét izgatva tesz meg extrém dolgokat. Ebbe bármi belefér, ami kizökkenti a nézőt komfortérzetéből. Az alkotók előszeretettel használják fel a társadalom legkényesebb tabuit. A tabudöntögetés leggyakrabban használt eszközei: BDSM – kikötözés, és szado-mazo szex. Futanari – férfi-nemiszervvel rendelkező nők (ezt még DG-nek – Dick Girl – is szokták nevezni, általában izgatásra a csiklójuk merevedik „pénisszé”). Guro: mutáció és vér. Incest: közeli rokonokkal való közösülés. Lolicon: pubertáskor előtti nők vagy idősebb asszonyok. Shotacon: fiatal fiúk rávétele, hogy közösüljenek más fiúkkal vagy férfiakkal és lányokkal. Tentacle sex: csápos fantázia szörnyek, növényekkel való közösülés vagy erőszak. Gyakori és népszerű a scifi-be, fantasyba vagy horrorba ágyazott pornó is. Az erőszak és szexualitás megjelenítését némiképp tompítja, hogy a hordozó formája rajzfilm.
A hentait hagyományosan két típusra lehet osztani, a heteroszexuális és a homoszexuális tartalmúra. (Ez utóbbiak nem feltétlenül a homoszexuális közönség számára készülnek.) A homoszexuális főhősökkel bíró történetek további két típusra oszthatók: a Jaoira, és a Jurira. A Jaoi a férfiak közötti szexuális viszonyt ábrázolja teljesen kendőzetlen formában. A mozaikszó jelentése: jama nasi, ocsi nasi, imi nasi – nincs beteljesülés, nincs befejezés, nincs értelme -, a szlengben pedig: jamete osiri (ga) itai! – Hagyd abba, fáj a seggem! A Jaoinak nem csupán Japánban, de külföldön is hatalmas sikere van. Általában nők készítik nőknek, ezzel kifejezve a szexualitásuk szabadságát. A Jaoit alkotó művészek sértőnek találják, ha alkotásukat keverik a melegséggel, és élesen elhatárolódnak a sounen-aitól – fiúszerelmet, nem explicit, inkább fiúk közötti ártalmatlan románcként ábrázoló animéktől, mangáktól.
A Juri jelentése liliom, a leszbikus erotikát jelenti. Ez a műfaj elsősorban a férfiaknak készül. Felkapott téma a sailor fukut (iskolai egyenruha) viselő lányok szexuális kapcsolata. A juri fogalma sokszor egybefolyik a soujo-aival a lányok közti szerelemmel, melynek nincs explicit erotikus tartalma. Mivel ebben a műfajban nehéz meghúzni a határokat, van, amikor egyetlen leszbikus csók már jurinak minősül, de ugyanakkor egy szuggesztív jellegű közösülést főműsoridőben is leadhatnak. A Jaoi és a Juri hatalmas népszerűségnek örvend a szigetországban. Talán azért van, mert egész történelmük során jelen volt a homoszexualitás. A sógunoktól a földművesekig bárki büntetlenül megélhette homoszexuális vonzódását, mivel azt természetesnek tartották.
A hentai töretlen népszerűségét a teljes szexuális szabadságnak köszönheti, a műfaj számára nincsenek ledönthetetlen tabuk, az ember kiélheti a képernyő előtt összes vad fantáziáját, legálisan (a szigetországban az ilyen szexuális szabadosság miatt is igen elenyésző a nemi erőszak vagy egyéb szexuális bűntény), s szinte minden társadalmi réteget képes kiszolgálni. Nem csoda hát, hogy a japán kiadók jelentős bevételt, évente mintegy ötszázbillió jent könyvelhetnek el a hentai manga forgalmazásból. Csak mangából 2,3 milliárd példány talál gazdára évente, és a piac évről évre nő. Egyre népszerűbbek a japán rajzfigurák az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában is. Ha valaki azt hiszi, hogy az alkotások túlnyomó része az erőszak vagy a szexualitás nyílt ábrázolására törekszik, téved. Japánban a képregény és rajzfilm nem csupán egy műfaj, hanem művészeti kifejezőeszköz, amivel gyermekfilmektől kezdve tinédzsereknek szóló romantikus történeteken vagy a klasszikus irodalmi művek adaptációin át minden megalkotható. Az igényesebb animék alkotói érzékenyen reagálnak a világban történő eseményekre is.

Miért terjedtek az utóbbi időben el annyira a szexbabák?

A szakpszichológusok nem tekintik okvetlenül betegesnek a babákkal való erotikus fantáziálást vagy alkalmankénti szexuális kapcsolatot, hozzá szokták tenni, hogy egy babaháremmel rendelkező férfit valószínűsíthetően domináló nők vettek körben gyerekkorában, ami őt nagyon érzékenyen érintette. A babákhoz való túl erős kötődés pedig legalábbis némi szociális beilleszkedési problémára utalhat. Az biztos, hogy gumibabát vagy rendelünk, vagy vásárolunk.

A guminők piaca a következőképpen rétegződik:
1) A felfújhatóPVC babák olcsók, rondák és az egészségre káros anyagokat is tartalmazhatnak. Típustól függően 2 vagy 3 “bemenetet” tartalmaznak. Világpiaci áruk 50 dollár körüli. Elsősorban vicces ajándéktárgynak vásárolják, akárcsak azokat a felfújható birkákat, amelyek urban legendek szerint rendkívül népszerűek az amerikai hadseregben.
2) A latex babák kicsit realisztikusabbak, Franciaországban és Magyarországon -Börcsön gyártották – gyártják nagy tételben. Esetenként latex-allergiát okozhatnak, világpiaci áruk 200-400 dollár körül mozog.
3) A szilikon babák a legrealisztikusabbak. Esetenként valódi hajjal készülnek. PVC- vagy fémvázzal rendelkeznek, különféle pozíciókba állíthatók be. Egyesek különleges anyagokat és különleges, elektronikus vibrátorokat is tartalmaznak, reagálnak, beszélnek. Világpiaci áruk 600-10000 dollár között mozog.
4) Jelentős a különféle torzók, mesterséges vaginák piaca. Egyes torzók ismert pornószínésznők “betűhív átiratai”, ezek tartoznak a luxuskategóriába.
Az internetes boom és guminő-boom összefüggő jelenségek. A szubkultúra, a gyártók és a forgalmazók elsősorban az internet által kerülhettek interakcióba. Minthogy a luxuskategóriában nem tömegcikkről van szó, az iparághoz kötődik a különféle gumibabás – ingyenes vagy fizetős – internetes tartalom.
A vásárlók számára a fétis-játék fontos eleme, hogy a babákat különféle fantáziabeállításokban lefotózzák, a végeredményt pedig közkinccsé teszik. Az egyik szakfórum közel 20 ezer tagot számlál, itt több ezer képet osztanak meg egymással a rajongók. Percek alatt több hasonló fórum hajtható fel. Fizetős site-ok gumibabás pornótartalommal rukkolna elő. A kiaknázási lehetőségeknek csak a fantázia szabhat határt.
Tényként kezelendő, hogy a gumibaba-fetisizmusnak van egy olyan formája, ami nem jelenti azt, hogy van is gumibabád, inkább azt, hogy izgat a gumibabás szex, és követed az ezzel kapcsolatos internetes tartalmakat, adott esetben szaklapokra fizetsz elő.
A jelenség egyébként nem teljesen idegen a mainstream médiától sem. A kortárs divatfotózás egyik ünnepelt irányzata pont a gumibaba-lookra játszik rá.

A gumibabaszex pszichológiája – A szobortestekre, próbababákra vagy más szintetikus testekre való ráizgulást a szakirodalomban agalmatofíliának nevezik. Az agalmatofíliának gazdag szépirodalmi illusztrációs anyaga van, egy ógörög történetben elég rosszul járt az a szerencsétlen, aki beleszeretett Praxitelész Afrodité-szobrába.
A férfi néhány napig suttogott neki, majd egy együtt töltött templomi éjszaka után levetette magát a szikláról. Jól ismert Pygmalion története is, aki Ovidiusz Metamorfózisai szerint saját, nőt ábrázoló szobrába szerelmesedett bele.
Meghan Laslocky Real Dolls: Love in the Age of Silicone címmel terjedelmes riportot tesz közzé a Realdoll-jelenségről. Ebben több babatulajdonost szólaltat meg. Legtöbbjük kerülte a személyes találkozót. A szerző arról számol be, hogy a babatulajdonosok lehetőség szerint kerülik az emberekkel való személyes érintkezést.
Olyanok is akadtak közöttük, akik szerelmi csalódás után folyamodtak a babakapcsolathoz, és ezáltal boldogabbnak határozzák meg magukat. Valaki úgy fogalmaz: aki allergiás a rózsára, nem allergiás a műrózsára – ugyanígy, ő allergiás a nőkre, de nem a műnőkre.
A tulajdonosok között vannak, akik valóságos háremet gyűjtöttek össze. Laslocky arról számol be, hogy a babatulajdonosok szubkultúrája egyféle ideológiát is működtet, amely megpróbálja rendezni a “civil” világban kialakult, velük kapcsolatos előítéleteket. A közösség számára fontos, hogy aláhúzza: szexuális beállítottságuknak semmi köze a nekrofíliához.
Érvként azt hozzák fel, hogy a műpénisz és a műnő ugyanazt a funkciót tölti be, a nőket mégsem nevezi senki nekrofilnak. Tiltakoznak az ellen is, hogy a műnő használata a nők elleni agresszivitás jelzője lenne, minthogy, érvelnek, az erőszakot elkövető férfit nem a nő passzivitása izgatja fel.
Nagyon sértőnek érzik azt is, hogy olyan személyeknek állítják be őket, akik nem tudnak kapcsolatot létesíteni igazi nőkkel. Sőt az állítják, hogy amennyiben a Realdoll babák nagyon-nagyon olcsók lennének, minden férfinek lenne egy otthon, mert szíve mélyén mindegyik férfi vágyik egy ilyen játékszerre.
Ha a szakpszichológusok nem tekintik okvetlenül betegesnek a babákkal való erotikus fantáziálást vagy alkalmankénti szexuális kapcsolatot, hozzá szokták tenni, hogy egy babaháremmel rendelkező férfit valószínűsíthetően domináló nők vettek körben gyerekkorában, ami őt nagyon érzékenyen érintette. A babákhoz való túl erős kötődés pedig legalábbis némi szociális beilleszkedési problémára utalhat.
A szexológusok szerint az is magyarázatra szorul, hogy valaki a teljes passzivitást és alárendeltséget tekinti az ideális női szerepnek. A szexológusok szerint a guminő-tulajdonosok nagy része valószínűsíthetően egy bizonyos Asperger-szindrómával rendelkezik.
A betegség egyféle autizmus: átlagos vagy átlagosnál magasabb intelligenciával rendelkező emberek rendkívül alacsony szociális intelligenciával vannak felvértezve, nehézségeik vannak mások érzelmeinek azonosításában és értelmezésében, és általában a nonverbális kommunikáció megértésében.
Hogy mikor kapott valaki rá a guminőre?
Nos ez a kérdés igencsak érdekes, mert a jelenség terjed. AZ USA-ban sok esetben a szexualpszichológus rendeli például a nemi érést elért fiuknak, mert igy mégiscsak sikerül megakadályozni, hogy „keresztülmenjenek” az adott közösség leányain, ahol tanulnak.
Ugyancsak rendelni szokták akkor, ha a feleség nem képes a szexre például terhesség miatt. Ugyanakkor szintén ajánlják, ha valami miatt a férfi és a nő között nem teljes a házasságban a szex összhang. Ilyenkor minden esetben azt javasolják, hogy a nő segítse a babával való játékot, és közben önkielégítsen, amihez a felfújható dildót ajánlják. Ez a helyzet általában konzerválódni szokott, és belső békét is szül a házasság alatt. mivel megelőzi a hűtlenséget, és mindkét félnek előnyös..
A gumibabák közül a latex babákat ha megtanulják használni, akkor kicsit mást és kicsit többet tud mint az igazi partner. Mert aki használja előbb utóbb rájön arra, hogy a szex közben érdemes a babában a levegő nyomását változtatni. Ha hármasban vannak ebben női partnere segíthet neki….
Vannak aki egyszerűen utazás közben is állandó partnert akarnak, és ezért viszik magukkal felfújható partnereiket. Mások viszont mint egy kellemes testedzésre vagy éppen önkielégítő eszközkét tekintenek a szexbabákra. Van egy olyan irányzat a szexual welness, ami rendszeres testmozgásként önkielégítést ajánl, és ahogy a nő ehhez szívesen használ felfújható dildós nadrágot vagy csupán egy felfújható dildót és bizonyos tipusu úszómellényeket, a férfiak a gumibabát használják erre a célra.
Látható, hogy az internetes boom csak az ismeretet terjesztette el, a használat terjedésének élettani és pszichológiai okai is vannak.Rendszeresen jelennek meg szex-receptkönyvek is, hogyan használd a gumibabádat.

Szexi lányok egymás karjaiban

Szexi képsorozattal állt elő Romina és Elena Suvar, két lánytestvér, akiknek az élete szervesen összefonódik a sporttal. Nem csoda, hogy meg akarták mutatni magukat a nyilvánosságnak, hiszen tökéletes idomokkal rendelkeznek.

A 23 éves Romina az Oltchim ifjúsági csapatában kézilabdázott, ritmikus gimnasztikázott és atletizált. Ennek is köszönhető, hogy egy-egy centiméter választja el a tökéletes alaktól: 90-61-89-es méretekkel rendelkezik. Jelenleg fiziko-kinetoterapeutaként dolgozik és a Pandurii Tg. Jiu focistájával, Constantin Grecu-val jár, de még nem bólintott rá a házasságra.
Nővére, a 24 éves szőke Elena, nem sportolt profi szinten, de rajong Nadia Comăneci-ért. Őt is remek méretekkel áldotta meg a genetika istene, 1,64 méteres magasságához 89-60-88 centiméteres mell-derék-csípőbősége van. Neki is több focista udvarolt már, de neki nem füllik a foga a románokhoz, inkább Mădălina Ghenea volt szeretője, az olasz Marco Boriello után áhítozik.