Tizenegy nő állt sorban a hálószobája előtt – kérkedett Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök 2009-ben egy ismerősének frissen kiszivárgott, lehallgatott telefonbeszélgetések szerint. Ezekből kiderül, Berlusconi panaszkodott, hogy a pápával való találkozója miatt nem tud elég nőt fogadni, illetve arról is beszámolt, hogy a tizenegy nő közül végül hányat vitt ágyba.
Nyolc nővel töltötte az éjszakát – kérkedett Silvio Berlusconi egy ismerősének telefonon. Ez azokból a lehallgatott telefonbeszélgetések alapján készült átiratokból derült ki, amelyeket egy a gyanú szerint prostituáltakat futtató olasz üzletember, Gianpaolo Tarantini ellen kerítés folyó nyomozás során gyűjtöttek a rendőrök. Másik beszélgetésben arra panaszkodott, hogy a pápával és Gordon Brown brit miniszterelnökkel tervezett találkozói megzavarják csajozását – írja az origo a brit Guardian nyomán. A kiszivárgott beszélgetések szombaton lepték el az olasz sajtót.
Berlusconi – aki a különböző rezidenciáin tartott, unga-bunga partikként emlegetett összejövetelekről azt állította, hogy azok valójában illedelmes zsúrok, ahol legfeljebb vicceket mesélnek, és énekelnek – a telefonbeszélgetések alapján minden, csak nem épp illedelmes miniszterelnök.
„Múlt éjjel egész kis sor állt a hálószobám előtt… Tizenegyen voltak… De csak nyolcat csináltam meg, mert nem ment több” – mondta Tarantininek 2009-ben. „Figyelj csak, az összes ágy tele van… az a sok (nő) nem fog hazamenni, még ha fegyverrel kényszerítik sem.” Egy 2008-as beszélgetés során viszont arra panaszkodott, hogy vissza kell fogni a nők számát, mert „szörnyű hete lesz”, mivel találkoznia kell a pápával, Nicolas Sarkozy francia elnökkel, Angela Merkel német kancellárral és Gordon Brown brit kormányfővel.
A beszélgetésekből kiderül, hogy Berlsuconi hamar a bizalmába fogadta a 2008-ban megismert, eredetileg művégtagokkal kereskedő Tarantinit. „Idehallgass Gianpaolo, most legfeljebb kettő kell fejenként. Mert azt szeretném, ha neked is meglenne a tiéd, máskülönben adósodnak érezném magam. És akkor cserélhetnénk is.”
Berlusconi: ez magánügy – Tarantinit azzal gyanúsítják, hogy Berlusconin kívül több más magas rangú tisztviselőnek is kerített prostituáltakat, például egy rendőrbírónak, vagy az állami tulajdonú Finmeccanica hadiipari cég igazgatójának. Egy másik ügyben Berlusconi megzsarolásával is gyanúsítják.
A nyomozás eredetileg egy prostituált, Patrizia D’Addario állításai alapján indult. A 42 éves nő 2009-ben indította el a lavinát, amikor egy újságnak azt mondta, hogy 2000 eurót kapott azért, hogy együtt töltse az éjszakát a miniszterelnökkel. Akkor azt mondta, hogy egy olyan partin vett részt, amelyen rajta kívül még húsz másik nő is volt, akik közül többen bizalmas viszonyt ápoltak Berlusconival.
A D’Addario akkori nyilatkozata utáni nyomozás során merült egy fel az a gyanú, hogy Berlusconit egy 17 éves lány szexuális szolgálataiért is fizetett, ami az olasz törvények szerint büntetendő.
„Magánéletem nem bűn, van, akinek igen, van, akinek nem tetszik életstílusom, de ez személyes dolog, magánügy és feddhetetlen” – reagált a frissen kiszivárgott beszélgetésekre Berlusconi egy, az Il Foglio olasz lapnak küldött levélben.
A nyomozás során kiszivárgott telefonbeszélgetések nem először hozzák kellemetlen helyzetbe Berlusconit. Legutóbb egy olyan beszélgetés került nyilvánosságra, amelyben az olasz kormányfő azt mondta: „Pár hónapon belül elmegyek… távozom ebből a szar országból, amely hányingert kelt… ennyi”.
Berlusconi nem tud megbukni? – Az erősen katolikus beállítottságú Olaszországban nem igazán lépi át a nagy többség ingerküszöbét az éltes politikus viselkedése. A korábban lapunknak nyilatkozó olasz történész, Stefano Bottoni szerint ez azonban sokkal inkább a jó kormányzásnak és a példátlanul erőtlen ellenzéknek köszönhető, nem pedig a politikus iránti rajongásnak.
Berlusconit 2008-ban, közvetlenül a gazdasági világválság előtt választották meg újra, Olaszországban előtte negyven éve nem látott, 60 százalékos többséggel.
Közben az ellenzéki demokrata párt szinte törpepárttá zsugorodott. A baloldali tömegek, akik évek óta a Berlusconi- ellenességből élnek, és arra várnak, hogy mikor lesz vége politikusi pályafutásának, követelik politikusaiktól, hogy nagyon markánsan jelenjenek és szólaljanak meg a témában. Azonban jelentős különbség van a vágyak és a lehetőségek között – értékelt a történész