Már harmadik éve, hogy szinte mindenemet eladtam, felégettem magam mögött minden – szinte minden – hidat és az ország másik végébe költöztem. A Veszprémtől alig hét kilométernyire fekvő Recsek – hegyen vettem egy házhelynyi erdős területet. A telek meredek hegyoldalra fut fel, így ameddig szem ellát nem jár a kutya sem. A völgyből ilyenkor télen is csak a felfele kúszó füstcsík látszik a házból, így szinte sohasem kell attól tartanom, hogy valaki benéz pár szóra. Itt igazán magában lehet az ember fia. A gondos takarítás után kissé ijedten pillantottam az öreg ingaórára, de semmi gond nem vagyok még elkésve, évek óta nem látott kedves barátomat várom Békés megyéből, mivel csak többszöri átszállással lehet eljutni Veszprémig, megígértem neki, hogy elé megyek a vasútállomásra, hogy ne kelljen a buszállomáson fagyoskodnia. A terepjáró kissé köhögve indult a csikorgó hidegben, de a meredek emelkedőtől, majd az állandó motorfékkel gurulástól percek alatt jó meleg lett a tágas fülkében.
Már elhagytuk a várost, amikor egyszerre szólaltunk meg egymásra nézve: – Még mindig nem jársz senkivel?
Gondolatnyi szünet után nagyot nevettünk, majd heves fejcsóválással válaszoltunk, nehogy egymás szavába vágjunk. Ancsa átmelegedve az autó intenzív fűtésétől meglazította combközépig érő bundáját karcsú derekához szorító övét, kigombolta, majd nehézkesen kibújt belőle és a hátsó ülésre rakott utazótáskájára dobta, mély sóhajjal elfészkelődött a hegyi útra kanyarodó autó ülésén és kéjes pillantással nyugtázta formás melleit, feszes hasát, mini bőrszoknyája alól kikandikáló fekete csipke – bugyiját kémlelő tekintetemet. Macska módjára nagyot nyújtózott, majd mintha akaratlanul tenné, elernyedő kezét ölembe ejtve úgy húzta azt vissza, hogy végigsimított a farmer alatt duzzadásnak indult szerszámomon. Lesütött szemében pajzán csillogást véltem felfedezni, így visszahúzott kezéért nyúltam és a sliccemre tettem, úgy hogy érezze duzzanatom apró rándulásait, egyre növekvő nyomását. Közben megérkeztünk a házhoz, melynek tájolása miatt a garázs egy keskeny, sziklába vájt hágó szerű átjárón keresztül közelíthető meg és a hegy meredekségét kihasználva a tetőtérbe került. Innét a lakószintre széles csigalépcsőn keresztül lehet lemenni, onnét tovább a galériás nappaliba meredek egyenes lépcső vezet. A nappalit a völgytől hatalmas üvegfal választja el, ami a teraszra nyíló panoráma ajtóval zárul. A nappali hátsó falát szinte betölti a hatalmas kandalló, melyben most is izzik a távozáskor rárakott tölgyfa derék. Ancsa végigheveredett a kandalló elé terített medvebőrön és felém nyújtotta hosszú, formás karját, maga mellé húzott, nyelvét számba csúsztatva, finoman szétfeszítette fogsoromat és kutatva indult megkeresni nyelvemet. Hosszú idő telt el mióta nem találkoztunk, lassan újra hozzá kell szoknom, hogy hús – vér nőt tartok karjaimban. Barátságunkat, mely már több mint tíz éve töretlen, ezek az együtt töltött szabadságok, nyaralások, síelések és az azokat tarkító erotikával telt együttlétek teszik egyre stabilabbá. Az elmúlt három év rendkívül nehezen telt, de mindkettőnk élete nagy változáson ment keresztül így nem tudtuk összehangolni időnket, és lehetőségeinket.
Most azonban itt van, itt tartom őt karjaimban kedveseket duruzsolva fülébe és élvezni fogai apró tépdeső harapásait fülemen, mellbimbómon, hasamon,… Jajaaajjj Igen ott még…méég, imádom, ha a heréimet szopogatod, héé csiklandozza a hajad a makkomat…ez az szívjad, szívjad, isteni finom vagy. Gyere, helyezkedj négykézlábra, úgy, húzd magad alá a térdeidet, hogy jól kigömbölyödjön a feneked és jó mélyen be tudjak nyalni, így, nagyon jó. Mit szólnál, ha most megkeresném puncid legérzékenyebb pontját? Lassan dugom be a mutató ujjamat miután jól benyálaztam, így, most lassan körbe fordítom és végig masszírozom ezt a feszes, bordás alagutat, minden kis borda mélyén kutatva azt a pontot melyet ha megtalálok tudom, hogy nem tudsz tovább ebben a helyzetben maradni, no ugye mondtam, szétesel mihelyt hozzá érek, hogy gondolod, hogy máris beléd hatoljak, nem, nem még előtte körbe nyalogatom a babszemnyire duzzadt csiklódat. Úgy érzem eljött az ideje, hogy beengedjem a lompost a barlangjába, hogy körülnézzen a rég elhagyott otthonban. Lassan, csak lassan, ne légy mohó, előbb csak a makkomat adom neked, most kiveszem, majd újra visszaadom, most megint elveszem, ne szűkölj már mindjárt fel foglak nyársalni, csak még várj, ó te beste, mi volt ez a hirtelen csípőrándítás, amitől bekaptad tövig. Ez az engedetlenség bosszúért kiállt! Most, hogy már alig pár lökés kellene, hogy elmenj, elveszem a farkamat, ne nézz rám ily szemrehányón, ne merj a csiklódhoz nyúlni! Nem, nem kínozlak, csak még nem jött el a kielégülés ideje, hosszú még az éjszaka. Nyújtsd ki a lábaidat, úgy. A két bokádra egy – egy bőrpántot csatolok, közéjük pedig egy méteres vasrudat kapcsolok kicsiny karabínerekkel, hogy a lábaidat ne tudd összezárni. Most fordulj hasra, a csuklóidra is kapsz egy – egy bőrpántot, nem ezek közé nem teszek rudat, hanem a fejed fölött össze kapcsolom őket és ehhez a galériáról lelógó kötélhez rögzítem, majd lassan megfeszítem a kötelet, hogy ez a csattogó hang, ez drágám egy retesz, hogy a kötél a súlyod alatt ne tudjon visszaereszkedni, amíg én másképp nem döntök, addig csak felfele emelkedhetsz, ha pedig elérkezett a megbocsátás ideje, akkor és csak akkor átváltom a reteszt és leengedlek. Bár itt a hegyek között senki sem hallaná ha a kéjtől, vagy a fájdalom határát súroló gyönyörtől sikítanál, vagy ordítanál, a játék teljessége okán tátsd ki a szádat és szorítsd fogaid közé ezt a golflabda nagyságú gömböt, és hogy ki ne tudd köpni ha mégis kiáltozni lenne kedved, ezzel az azon keresztülfűzött szalaggal a tarkódon megkötöm, így a hatalmas sörényedet is hátra kötöm, hogy végig láthassam a szemeidet, mert csak azokkal tudsz majd kommunikálni és persze könyörögni, hogy bocsássam meg, hogy felnyársaltad magad a farkamra!
Most pedig felemellek annyira, hogy lábujjaid alig érjenek a földre és lüktető puncidat ezzel az elektromos vibrátorral kissé körbejáratom…, tetszik? Meghiszem azt! Most nagyobb fordulatra kapcsolom, majd ki – be húzogatom, míg melleid hullámzásán nem látom, hogy kezded értékelni igyekezetemet. Jó, most nézzük ezt a vékonyka szilikon – brokit, lassan, lassan, úgy, jó mélyen feldugom, szeretném, ha a méhednél éreznéd, ahogy tolakodik befele, látom a szemeden, hogy így van, nagyon jó, bal kezemmel megemelem az egyik lábadat, vigyázz, mert a béklyó összetartja a két bokádat, most szép lassan kihúzom a szilikont, de ne sírj még nem dobjuk el csak egy lyukkal fentebb helyezzük. Most miért kerekedett el úgy a szemed? Hogy itt még szűz vagy? Igen? Csak voltál, ugye milyen finom, csak lassan kell áthatolni a záróizmon, ugye – ugye, csoda jó, ha elengeded magad és átadod az érzésnek. Mit integetsz a fejeddel, a motoros vibrátort kéred ???, ide ???, nos jó, csak lassan, úgy, próbáld elengedni magad, ez az, nagyon jó, kapcsoljam magasabb fokozatra ?, így jó, most pedig hogy lásd nem haragszom a másik lyukba is adok egy kis tölteléket, ezt az őszi Erotika kiállításon vásároltam, most kipróbáljuk, ezen a selyemszálon kilenc darab egymástól tíz centire felerősített kb. 100 Ft – os nagyságú golyó van felfűzve, eddig a kandallón lévő tartóban voltak, így kellemesen melegek ettől a krémtől pedig mégis hűsnek fogod érezni őket, hogy mi ez a krém, ha lehet még jobban elnyújtja a kielégüléshez vezető időt. Ez az bent van a kilencedik golyó is, most pedig kikapcsolom a vibrátort, hogy egyenként tudd élvezni a golyók kiszakadását a hüvelyedből, nem, nem veszem ki a vibrátort, ne félj, eeez az, mind a kilenc golyó kibuggyant a forró katlanból. Most pedig helycsere – no nem mi fogunk helyet cserélni, hanem a vibrit teszem a puncidba, a golyókat pedig a fenekedbe, csak előtte újra bekrémezem…, így ni, csoda ügyes vagy, látom, élvezed ahogy egy – egy golyó átcsúszik a kapun és ott benn a hüvelytől elválasztó hártyán keresztül egyre többet lök rajtuk a teljesen feldugott vibrátor, nem, még ne menj el, inkább kiveszem a vibrátort, és helyette bedugom a már robbanásra kész nyeles – gránátomat! Ohhh. Istenem, de finom! Most, most mindjárt, igeeeeeeen.
Gyönyörűm, Ancsám, Drágám, csodálatos vagy. Mily finom, kellemes érzés, hogy Te is ugyanabban a pillanatban elégülsz ki mindig, ha nem tudnám, hogy ezt nem tudod megjátszani, most kénytelen lennél felhúzva maradni, de így leengedlek, hogy együtt piheghess velem itt a medvebőrön.