Médiaribancok

Eltelt az első másfél hónap az RTL egyik igáslovának életében, lassan lehet egyfajta mérleget vonni, már ha ez érdekel egyáltalán valakit. Az indulás nem ment könnyen, a nézettség a beszavazó műsorok alatt döcögött, de ebből nem lehet és nem is kell messzemenő következtetéseket levonni, mert az ötödik kiadás, ha ugyan el is marad a negyedik, Alekosszal, Olivérrel és félkegyelmű társaikkal kiegészített, előző kiadás számaitól, de sávját nyeri, és szépen lassan majd el fogja érni az előd nézettségét is.
Első blikkre a casting sem volt az igazi, műcsöcs, műcsöcs, műcsöcs, fiú, műcsöcs sorminta mentén sorakoztak a versenyzők, a villalakókat kevés kivétellel nem is nagyon lehetett megkülönböztetni egymástól. Igazi egyéniségnek elsőre is csak Attila és Cristofel tűnt, az egyik azóta is viszi a hátán a műsort, a másik meg otthon kubázik, bezzeg a középszert, a Jerzy-, korábban Laci- vagy Milo-vonalat képviselő Csaba, aki semmit nem csinál a villában, nem vállal fel konfliktusokat és még csak a farkát sem dörgöli bele az alvó csajokba, még mindig bent van. Az RTL is érezhette, hogy a Cristofel-Veronika románcban még van kraft, ha más nem, egy rendes dugás erejéig, így kvázi visszahozzák a műsor történetének legbutább játékosát, ma este kiderül, pontosan milyen formában és időtartamra.
Amiben markáns különbség tapasztalható az előző kiadáshoz képest, az elsősorban a nők szellemi szintjének látványos romlása. Ennyire ostoba, együgyű nőket, mint a Dya (szigorúan ypsylonnal) – Kinga – Seherezádé trió, még egyetlen kiadás sem vonultatott fel, buta röhögésen, csöcsük-seggük mutogatásán és a többiek elég gyerekes sértegetésén kívül mást nem nagyon csinálnak, egyéniségük nincs, és nagyjából annyira érdekesek, mint Szijjártó Péter önéletrajzi ihletésű, „Küzdelmem az igazsággal” című, kiadatlan beszédeket tartalmazó könyve lenne. Azt azért jegyezzük meg, hogy Seher vagy Sehi, kinek hogy, még ebből a csudahármasból is kilóg lefelé, pedig közvetlenül Dya agya alatt egy csirkéé látható a kifestőkönyvekben.

A többi nőben van valami, Veronika, az ex-Alekosz menyasszony annyira naiv, hogy az valami hihetetlen, de ostobaságát jó szívvel kompenzálja, Verának több esze van, mint az összes műanyagból faragott babának összesen, és a dolgok jelenlegi állása szerint elég sokra is vihetné a VV5-ben, őt viszont a pornós múltjával még egyszer rettenetesen megszopathatja az RTL, ráadásul a modorával sem minden stimmel, és ha nem változtat a viselkedésén, hamarabb kiesik, mint kellene neki. Annamari, a furcsalány, jól elvan odabent, senki nem tartja ellenfélnek, ő meg ezzel a helyzettel ki is van békülve, de benne nem lesz annyi, hogy tényező válhasson belőle. Eszterrel már nem nagyon kell számolni, ő a következő párbaj után megy szépen haza, mert a jónépnek a csöcs (a párbajellenfél Dya) még mindig jobban bejön, mint egy színtelen-szagtalan ügyvédnő.
A fiúk között a töltelékarcok (Csaba, Shadi) mellett az alfahímnek kikiáltott, sittes múltja miatt (is) tiszteletet parancsoló, de végtelenül ostoba Gergő az első hetekben többet, azóta sokkal kevésbé szerepel, ha lehet inkább háttérbe vonul, és csak figyel, ami viszont a nézőknél pont ellentétes hatást válthat ki, hiszen neki, a főkannak fel kellene vállalnia a konfliktust és nemcsak egy kisolló miatt üvöltözni a többiekkel. Fecó az életvidám, őszinte mackót hozza több-kevesebb sikerrel, konfliktusokat ő sem vállal fel, sőt, még a véleményét sem nagyon – ez sem kifizetődő taktika, bár tavaly Jerzynek bejött a dolog.
A két húzóarc, Attila és Péter bizonyos szempontból emlékeztet az Olivér-Alekosz kettősre, az egyik egy szociopata, a másik meg egy rutinos tévés, de közös bennük, hogy olyan mesterien mozgatják a szálakat a háttérben (ellentétben a VV4-párosával), mint eddig nem sokan a magyar valóságshow-történelemben. Attilánál nagyobb genyót még nem láttam magyar tévében, a pali két hét alatt kiismerte az összes társát, pontosan tudja, kit, mi mozgat, mivel lehet egy perc alatt az őrületbe kergetni, és mi az, amivel igazán vérig tudja sérteni őket – ennek ellentételezéseként két perc alatt le tudja nyugtatni azt a Kingát, aki üvöltve féreggecizi le, és csak azért nem köpi le, mert úrinő.
Ez persze nézői szemmel a legjobb, mert nem unalmas, sőt, kifejezetten szórakoztató látni, ahogy egymásnak ugrasztja a droidokat Attila, annak megfelelően, hogy milyen lábbal kelt, vagy mi szolgálja leginkább az érdekeit. A taktika persze nem tökéletes, mert hosszú távon visszacsap, amint elfogy a közös ellenség, vagy semleges arc (Eszter kihullik, felkészül Shadi), Attila hátán nagyobb céltábla lesz, mint az aréna alapterülete. Jó, neki is vannak szövetségesei, de egyikük, Péter, az az ember, akiben ha tényleg megbízik, óriásit fog csalódni, és lehet, hogy akkor, amikor már túl késő lesz.
Péter a Survivor magyar kiadásában már megtapasztalta, milyen a reality világa, már ott is nagyszerűen manipulálta az embereket és legendásan megbízhatatlan volt, viszont úgy tudta eladni magát, hogy mégis minden szavát elhitték a többiek. Ez nagyon veszélyes kombináció, Rob Mariano és Richard Hatch is pont ilyen fazonok, és mindketten nyertek egy-egy milliót az amerikai Survivorban. Péter ráadásul erről a műfajról, a szereplők lelkivilágáról, az őket működtető rugókról többet tud, mint a többiek összesen, hiszen szereposztóként dolgozik jópár éve, az Éden hotel és az Aranypart jól sikerült gárdájának válogatásában is részt vett.
A fickó habozás nélkül elárul bárkit, ha érdekei úgy kívánják, a döntőbe vezető úton bárkin hajlandó lesz átgázolni, ami lehet, hogy nem szimpatikus a nézőknek, de ha úgy vesszük, ő az igazi valóságshow-játékos mintapéldánya, én speciel neki és Attilának drukkolok, és nem a tisztesség élő szobrát magának csorba vakolókanállal építgető Fecónak vagy a hisztispicsa szakkör díszpintyeinek. Forrás: Commnet.blog.hu