Ingyenmenet a gondolatolvasó ribancnál

Sziasztok, Csibéim, látom még mindig zajlik itt az élet és jól megvagytok nélkülem, a blog alapítója nélkül is. Nem is azért kerülök elő, hogy jelezzem: élek és virulok, hanem történt valami olyan, amit mindenképp meg kell osszak veletek. Az az egy baj van csupán, hogy az új kommentelési rend miatt nem tudtok lekamuzni meg köpködni, de majdcsak kibírjuk valahogy mindannyian.
Noszóval az úgy volt, hogy már régen nézegettem egy női hölgyet a masszázsinfón.
Hogy ilyen fejjel vajon hogy tud valaki megélni ebben az iparágban. Nem randa volt a némber, hanem visszataszító.
Képzeljetek el egy olyan plázacicát, amelyik nemrég még nagyon csóró volt, mondjuk varrónő, vagy betanított munkás a csirkegyárban, de felfedezte és kikupálta őt egy milliárdos.
Az ilyenből lesz egy öntelt kirakatbaba, akinek az arcáról ordít hogy hideg, rideg, pénzéhes, számító és hiába szép, annyi érzékiség van benne, mint két frissen elgázolt dolmányos varjúban.
Nézegettem őt és elképzeltem, vajh milyen szolgáltatást nyújthat. Jó vagyok a fantáziálásban is, ráadásul vagy 30 éve ilyenkor már a nadrágomba se nyúlok, ezért az első elképzelés után elég is volt ebből a némberből és elmentem valaki máshoz. Szeretnétek tudni, hogy kihez, de ezt megtartom magamnak, nem vagyunk ugyanis olyan viszonyban.
Sem veletek, sem a kedvenc masszőrhölgyeimmel. Egy szép nyári napon felfedeztem, hogy az én szépséges kirakatbabám már nem van a masszázsinfón. Bizonyára abbahagyta, vagy elment külföldre, vagy mindkettő – gondoltam, ám rá kellett jöjjek, hogy ezt bizony elhamarkodtam, ugyanis az én kedvenc női hölgyem – mit ad Isten – felbukkant egy másik masszázsoldalon, nem is olyan messze a masszázsinfótól, ami ugye köztudottan elég szigorú a közzétehető bájakat illetőleg.
Ez a másik oldal egy kicsit lazább, így a hölgyből is több látszott, meg az arca sem olyan üres volt mint egy barokk védőszent a máriakönyöki körmeneten, ráadásul számomra a lehető legcsábosabb felszerelésben pózolt a képein, hát nagyon kedvem szottyant felkeresni őtet.
Gondoltam, félreteszem az elveimet és a fenntartásaimat, ha olyan sokáig hirdethetett a masszázsinfón, akkor nem lehet olyan veszélyes, felhívtam.
Határozottan kedves volt velem és az sem nagyon zavart, hogy a kezdő 12.000 Ft-ért kilátásba helyezett egy natúr franciát és az sem, hogy azonnal tudott fogadni.
Ez egyébként intő jel, a jó masszőrhölgyeknél ugyanis nem alap a natúr francia, vagy ha mégis az, akkor bizony a masszázs ér egy kalap szart, vagy az orális játék, de inkább mindkettő, továbbá a jó masszőznél van némi átfutási idő, azonnal csak a nagyon kezdőket vagy a nagyon kutyaütőket lehet felkeresni, a többieknél van némi sorbanállás.
Nála nem volt. Mondtam, letusolok és már indulok is. A Marina partra szólt a meghívás. Odamentem frissen, illatosan, ropogósan, tiszta alsónadrágban, igaz egy kicsit borostásan. Felcsöngettem.
Nem jött semmi válasz, de a kapu egyszer csak búgni kezdett, megnyomtam, kinyílt, bementem.
Felcaplattam az első emeletre. Megkerestem a megadott számú ajtót és csöngettem. Egy darabig nem történt semmi, majd hallottam, hogy az ajtó túloldalán egy kutya odacammog és némán szolgálatba helyezi magát. Vártam türelmesen.
Kicsit később hallottam, hogy egy hajszárító beindul. Megvártam ezt is. Miután elhalt a zúgás, megint becsöngettem. A kutya topogni kezdett, nyilván őt zavarta a helyzet. Engem is.
Hirtelen elbizonytalanodtam, hátha rossz ajtó elé álltam, magyar sajátosság, hogy a lakóházakat meg az ajtókat összevissza számozzák, hogy még véletlenül sem lehessen odatalálni senkihez. Hátha van ezen az emeleten egy másik tizenhármas ajtó, a némber nem mondta, hogy A13, csak azt hogy 13, lehet hogy van A13, meg B13, meg C13, meg csak úgy 13 is.
Volt már erre példa az én eseteimben is.
Felhívtam. A folyosón tisztán hallottam, hogy csöng odabenn a telefon, sőt, a kutya is meghallotta, mert elindult befelé. Csak az én szolgáltatóm nem hallotta. Kinyomtam, erre odabenn is megszűnt a csöngés.
Aha, tehát jó helyen járok, de ettől nem megnyugodtam, hanem kezdtem fészkelődni. Kopogtam.
A kutya visszajött. Csöngettem. Semmi. Vártam. Erre nyílt egy ajtó, amin bejött egy szőke picha három hónaljkutyával. Utóbbi három végigmért, az előbbi észre sem vett, kulcsot vett elő és bement egy lakásba, két ajtóra az enyémtől.
Az ebek szótlanul követték. Megint csöngettem. Erre már kinyílt az ajtó és megláttam az én szolgáltatómat. A szerelése és a teste gyönyörű volt. A feje meg mint egy paródia.
A nagyképű, öntelt, üresfejű szőke nőé, aki mindjárt meghal, olyan szép és most mielőtt elviszik az ufók a világegyetem királynőjének trónusára, még kegyelemből leáll velem egy kicsit. Ami persze kizárólag nekem jó, ő meg majd valahogy kibírja.
Nastyfiú jutott eszembe hirtelen, aki ilyenkor egy szál rózsát visz magával, talán nekem is kellett volna hoznom, hogy teremtsek valami légkört. A fogadtatásom olyan rideg volt, mint egy törött, mohos sírkő a temető szemétdombján Valentin nap éjszakáján.
Én tudok kedves lenni és voltam is, megdicsértem mindent, még a zsemleszínű uszkár nevét is (Fahéj, vagy Zsemlemorzsa, ha jól emlékszem) – de hiába, az én szépséges szőke jégcsapom a legapróbb mosoly jelét sem volt hajlandó mutatni.
Megkérdezte, hogy a masszázspadon vagy a franciaágyon szeretném-e, én az utóbbit választottam, mire végigmért és vágott egy pofát, hogy elég nehéz lesz úgy, mert jó nagy darab vagyok és komoly fizikai munka engem átdolgozni.
Zenét kezdett bekészíteni, megkérdezte hogy iszom-e valamit (nem kértem) – majd magamra hagyott.
Ott ácsorogtam egy Marina parti lakótelepi szoba nagy csöndjében és hirtelen nem tudtam, mi a fenét keresek én itt. A francnak kellett idejönnöm, inkább mentem volna el valamelyik jól bevált szolgáltatómhoz, öreg vagyok én már a felfedezésekhez meg az új kihívásokhoz.
Nem töprenghettem sokáig, mert nyílt az ajtó, bejött a szőkeség és a kezembe nyomott egy törölközőt, hogy irány a fürdőszoba. Mondtam neki, hogy tusolásból jövök, mire ő közölte, hogy nála muszáj beállni a kádba. Kértem erre Domestost, mert én bizony idegenkedem az ennél kisebb forgalmú kádaktól is, mire a kishölgy felajánlotta, hogy kisikálja a kádat és eltűnt.
Az ajtót rámcsukta és én megint elkezdtem ott ácsorogni egymagam. A helyzet unása következett. Nem kicsit, nagyon. Eljövök masszázsra, utóbb kifizetek érte 12.000 Ft-ot, indokolatlanul váratnak, fürdeni küldenek, amikor tényleg 25 perce léptem ki a zuhanyfülkéből, ráadásul ez a nő olyan barátságtalan, mint palesztin kődobáló.
Amellett megnéztem volna magamnak azt a kádsikálást, ugyanis tényleg bizalmatlan vagyok az idegen vizesblokkokkal és ha nem tudok meggyőződni azoknak a helyeknek a fertőtlenítéséről, ahova a nedves talpammal lépek, akkor szarul érzem magam.
Párperces várakozás után nyílt az ajtó, mehettem a fürdőbe. Benéztem és megtorpantam.
Lehet hogy a kádat kisikálták nekem, de a kő dzsuvás volt. Másodszor merült fel bennem, hogy én nem akarok ittmaradni, ebből elég volt. Nem most, hanem már 10 perce.
– Kérsz papucsot?
– Isten őrizz!
– Akkor ne haragudj, de jobb ha elmész. Ha ilyen nehezen indul, akkor semmi jó nem lesz ebből – találta ki a gondolataimat a szőke picha én meg szinte azonnal egyetértettem vele.
Elindultam kifelé, búcsúzóul összemosolyogtunk, én hogy jelezzem, nem haragszom, hogy idebolondított és váratott, ő meg talán hogy olyat is tud!
Megkönnyebbülve, vidáman jöttem el és az egészért egy kanyit sem kellett fizetnem!
De szép is az élet.
Otthon azért rákerestem a telefonszámára és találtam róla néhány nem túl barátságos sztorit, olyanokat, hogy elblicceli a franciát, dumál helyette és kimagyarázza, hogy fasszal a szájában nem tud beszélni, de mégse veszi a szájába, hanem inkább folytatja a pofázást és közben gyorsan kiveri, meg a masszázs helyett is csak a szája jár.
Szóval egy igazi kis életművésznőnél (büdös, lehúzós kurva) jártam, a sorstársaimmal szemben ingyé’! Utóirat a szerkesztőség kérésére:
a hölgyhöz MASSZÁZSRA mentem, jó esetben hepi endinggel a végén, de nem állt szándékomban leszopatni magam, a szolgáltatót megdugni meg végképp nem, igaz az utóbbi nem is szerepelt az ajánlatban. Állítólag a funkcionális analfabéták már megint valami bérdugásról beszélnek.