Szonja, a férfiprosti mindent vállalt – őszinte vallomás

– Igényes, vékony srácként hirdettem magam. Némelyek megkérdezték, fogadnám-e őket transzvesztitaként? – Egy irodavezetői átlagfizetésből akkor is nehéz megélni, ha mellette apró-cseprő másodállások – takarítás, ablaktisztítás – is hoznak valamit a konyhára – állítja Szonja. – Különösen, hogy harminc esztendősen önálló lakáshoz jutva, törleszteni is kellett a részleteket. Egy ismerőse – akinél ez bevált – javasolta: próbáljon meg férfiprostituáltként pénzt keresni.

Szeretek női ruhába bújni. Bár akkori értékrendembe ez sehogy sem illeszkedett, arra gondoltam, adok magamnak egy esélyt. Ismerősömmel közösen adtunk fel hirdetést. Rengetegen érdeklődtek telefonon, s a második héten már csorogtak is a vendégek. Volt, aki csak orális szexre vágyott. Az anális szexnél pedig nem feltétlenül én vállaltam a női szerepet. Igényes, vékony srácként hirdettem magam. Némelyek megkérdezték, fogadnám-e őket transzvesztitaként?
Szeretek női ruhába bújni. Nagy kihívás számomra, miként tudom vendégemet meglepni, vágyait fölkelteni -, de nem esem át a ló túlsó oldalára. Nem szeretnék egész nap női ruhában járkálni. Nem sminkben, tűsarkú cipőben takarítok.
Szőke, fekete és vörös parókáim vannak különböző frizurákkal. Már telefonon tisztázom a vendéggel, milyen hajszínt, ruhát kér. Akad, aki a tangára bukik, más a franciabugyit kedveli. Egyiknek szőke Barbie baba, másiknak lakkcsizmás, dögös nő kell. Törzsvendégeim kifejezetten igénylik, hogy mindig más külsőm legyen.
A lányokhoz hasonlítottam magam – Édesapám lányt várt helyettem. Ha visszanyúlok a gyermekkoromba, emlékszem esküvőkre, ahol én a menyasszonnyal szerettem volna azonosulni: három-négy esztendősen úgy gondoltam, egyszer majd én is uszályos, fehér ruhában megyek férjhez. Babáztam, lányokkal barátkoztam. Tudtam, hogy fiú vagyok, de mindig a lányokhoz hasonlítottam magam. Fogalmam se volt a szexualitásról, mégis az idősebb férfiakhoz vonzódtam. Kiskamasz koromban már tudtam: úgy illenék, hogy a lányok tessenek.
Szerintem azok, akik transzvesztitaként hirdetik magukat, homoszexuális férfiak, nőies külsővel és vonásokkal. De odáig azért nem mennek el, hogy átoperáltassák magukat. Ahogy más homoszexuális férfi, én is sok mindent próbáltam. Volt kapcsolatom nőkkel, de nem esett jól. Úgy vagyok programozva, hogy férfihang, -arc, -test izgat fel. A férfi prostituáltnak azért nehezebb, mert egy nő el tudja játszani az orgazmust, de ha nekem nincs erekcióm, az látványos. Márpedig transzvesztitában a nőies külső mellett férfi nemi szervet keresnek.
Erre a munkára születni kell – Folyamatosan vannak vendégeim, sokszor már reggel nyolckor is. Megválogatom partnereimet: csak rokonszenves embert fogadok. Leültetem, megkínálom, elbeszélgetünk. Nálam nem futószalagon mennek a dolgok. Diszkrét kapcsolatra vágyó vendégeim értékelik a polgári környezetet, a tisztaságot, a hangulatot, és azt, hogy jó közlekedésű helyen lakom. Nem csak a szexért járnak hozzám.
Vendégköröm összetett: fizikai munkástól ügyvezető igazgatóig vannak látogatóim. Diákok is járnak hozzám. Az önálló keresettel még nem rendelkezők árengedményt kapnak. Áraim napszaktól és szolgáltatástól függenek. Erre a munkára születni kell: nem szedek ajzószereket, nem szurkálom magam. Egy korombéli házasember heti három-négy alkalommal elrendezi a feleségét -, én akár napi négy-hat vendéget is fogadok.
Ugyanannyit költök kozmetikusra, szoláriumra, mint a külsejükre igényes nők. Úszni járok, és odafigyelek az étkezésre, mert már van egy kis pocakom. Nem iszom, a napi három-négy cigimet a lépcsőházban vagy a ház előtti kis kertben szívom el. Férfiként nem öltözöm, viselkedem feltűnően. Ha elvegyülök az utcán, a metrón az emberek között, nem feltétlenül veszik észre rajtam, hogy homoszexuális vagyok. Örülök, hogy a szakmát viszonylag későn, érett fejjel kezdtem. Sok egykori fiúprostituáltat látok az aluljáróban szórólapozni, koldulni.