Számtalanszor megmutattam Alexnek, ki az „úr” a háznál, és ezzel egyre nagyobb tisztelettel nézett fel rám. Én pedig imádtam ezt, hisz minden kívánságom leste, és minden parancsomat teljesítette. Így történt ez húsvétkor is, mikor nagy boldogan jött fel hozzám egy méretes csokoládényúllal, és hatalmas rózsacsokorral a kezében. Mikor becsöngetett és megláttam az ajtóban, hatalmas pofont lekevertem neki, és nagyon megszidtam, amiért késni merészelt.

Ő elkezdett mentegetőzni, ezért kapott egy még nagyobbat, aminek már a helye is meglátszott az arcán.
– Mit képzelsz te magadról? Örülj neki, hogy egyáltalán fogadlak, te senki!
Ő bekúszott és előttem állt négykézláb. Közben felszisszent, mert a rózsából egy tüske megszúrta.
– Megérdemled te mocsok, mondtam.
– Igen, meg Úrnőm. Hisz én egy senki vagyok, és ezt jelezvén most is fenséges lábaid előtt kúszok, kiszolgáltatva magam kényed-kedvedre. Tégy velem azt, amit szeretnél, büntess meg, hiszen megérdemlem.
– Tedd vízbe a virágom, te mocsok! És ne nyafogj egy kis tüske miatt!
– Igenis Úrnőm!
Mikor megláttam ezt a méretes nyulat, bizarr ötletem támadt. Mivel olyan fehérnemű volt rajtam, amin alul hosszanti vágás volt, ami pont puncikámat hagyta szabadon, megkóstoltam. Előbb a számmal, majd egy határozott mozdulattal felnyomtam a puncimba a csokit. Teljesen kitöltötte, feszítette azt. Olyan jó érzés volt, hisz jó kis fazonú fülei fenséges élményt nyújtottak klitoriszomnak. Elkezdtem föl-le mozogni rajta, és magam elé térdepeltettem szolgámat, hogy jó közelről nézhessen. Nagyokat nyögdécseltem, annyira jól esett, Igyekeztem kiélvezni minden pillanatát e Tiszavirág életű élvezetnek, és kéjjel töltött el Alex szenvedő pillantása,- mert nem érinthet meg,- és ágaskodó farkának látványa..
Rövidesen forró puncimban olvadni kezdett a nyúl, ezért megparancsoltam neki, egyen! Lefegyelje ki belőlem a csokit a nyelvével.
Mivel erre várt sóvárogva, hálás köszönettel azonnal nekem esett. Azért, még egy jókora darab szerencsére kitöltött, és igyekeztem sűrűbben mozogni benne, hogy végső elolvadása előtt elélvezhessek.

Alex néha a popsimat is megtalálta forró nyelvével. Az fenséges érzés volt, mikor a nyúl hangos roppanással ketté törött bennem, de sajnos utána gyorsabban olvadt. Azonban ebben a pillanatban hatalmas sikollyal élveztem el. Ő az utolsó cseppig mindent kitakarított nyelvével, és én levettem a bugyimat és ráparancsoltam, azt is nyalja tisztára. Ettől kezdve szórakozni támadt kényem-kedvem.
Négykézlábra állítottam, ráültem, és körbe vitettem vele magam a lakásban. Mondtam, hogy halljam, hogy csattognak a „talpai”, amikor lép, és ugasson, mint egy kutya.
Megtette, ami ugye természetes számomra, hogy szolgáim engedelmeskednek. Kitaláltam, hogy feküdjön végig hátával mezítelenül a padlón. Elővettem, meggyújtottam egy gyertyát, és az olvadó, forró viaszt a mellbimbóira cseppentettem. Felszisszent az égető fájdalomtól, de ezt megtiltottam neki.
Addig csináltam, ameddig kedvem tartotta, nem érdekelt könyörgése, majd csipeszeket tettem mellbimbójára, és elkezdtem azokat csavargatni velük. Mivel pedig tiltásom ellenére sziszegett, ezért tűsarkúmban megtapostam a hasát, combját, farkát, herezacskóját.
Elvégre tudja meg, ki az úr a háznál! Ebben a pillanatban az én kis szolgám hatalmasat élvezett. Akkora szökőárral, hogy azt hittem, soha nem lesz vége.
Ő pedig hálából tisztára nyalva cipőimet esedezett kegyeimért, és felajánlotta további szolgálatát nekem, az Úrnőjének, parancsolójának.
-Hát, majd meglátom, mondtam, lesz-e hozzá kedven még. Most viszont kap egy házi feladatot. Odadobtam egyik combfix harisnyámat, és megparancsoltam neki, otthon simogassa vele a farkát, és közben gondoljon rám, az Úrnőjére. A gyakorlat teljesítése után jelentést kérek telefonon.

Már nagyon vártam a hétvégét. Az unalmas földrajz óra végét, hogy haza mehessek végre. Ez volt mára az utolsó előadás az egyetemen. Albérletben laktam ugyan, de jól éreztem magam ott, mivel otthonosan volt berendezve. Egyik barátnőmmel béreltük a lakást. Kicsi, de kellemes volt, két szobával, konyhával és fürdőszobával. Nem luxus lakás, de olcsó, otthonos, és nekünk nem volt sok pénzünk. Barátnőmmel: Anitával közösen csináltunk mindent. A bevásárlást, főzést, takarítást megosztottuk egymás között.

Péntek délutánonként tartottuk rendszeresen értékelésünket, ahol mindenki felróhatta a másiknak a héten elkövetett hiányosságait, és a bűnösnek felelnie kellett tettéért. A büntetés nem volt kellemes.
Egy jókora, lakkozott fából készült hajkefe volt a főszereplő ezeken a délutánokon. Mindketten elfogadtuk a ránk kirótt fenekelést; mert – bár aznap sajgó fenékkel jártunk, s keltünk a lakásban- a verés után a hét alatt felgyülemlett sérelmek, mintha semmivé foszlottak volna. Izgatottan nyitottam ki a lakás ajtaját. Beléptem az aprócska előszobába, hátizsákomat ledobtam a cipősszekrény tetejére, és bementem a nappaliba.
Anita már ott várt, úgy tett, mintha elmélyülten olvasna egy újságot. Fekete mini szoknyában, hozzá való blúzban és fekete tűsarkú cipőben ült, mellette a kanapén odakészítve a hajkefe.
– Szia, köszöntem rá.
Ő ledobta az újságot a dohányzóasztalra, és mosolyogva rám nézett.
– Szia Alexa! Mikor kezdjük?
– Nekem nincs semmi dolgom – vontam vállat, és leültem vele szemben a fotelbe.
– Mondod te előbb a bűneimet?
– Oké. Nos, hétfőn nem mosogattál el, kedden pedig nem mostad ki magad után a kádat. Tegnap megittad a teámat a hűtőből, és nem hoztál fel helyette másikat. Összeráncolta szemöldökét, gondolkodott, hogy van-e még valami, ami miatt számot kéne adnom.
Szerencsére semmi más nem jutott eszébe, úgy hogy rám nézett, hogy én is mondjam el az általa elkövetett vétségeket.
– Kedden, mosás után bent hagytad a ruhákat a gépben, úgy hogy alig lehetett kivasalni őket, ráadásul a kedvenc blúzomat összemostad a fekete zokniddal. Szerdán este még fél egykor is a tévét bámultad, olyan hangosan, hogy alig bírtam aludni tőle. Ennyi.
– Bocs a blúzért, mondta bűnbánó arccal.
– Mennyit gondoltál?
– Ötvenet fogsz kapni a blúz miatt. (Nem akartam túl szigorú lenni, de az tényleg a kedvenc blúzom volt.)
– Rendben, bólintott. Én huszonötöt fogok adni neked. Szinte egyszerre álltunk fel. Anita kezébe vette a hajkefét, és leült a sarokba állított székre.

Lehúztam a bugyimat, a szoknyámat pedig feltűrtem a csípőmig, majd az ölébe hasaltam. Rutinosan elhelyezkedtem, hogy a fenekem a legjobb szögben legyen a veréshez, és összeszorítottam a fogaimat. Alig foglaltam el pozíciómat a térdén, már hallottam is, ahogy a kefe a levegőben süvít, majd éles csattanással lesújt a fenekemre. Tüzes fájdalom villant át rajtam, de már kaptam is a következő ütést, ezúttal a másik félgömb volt a szenvedő alany. Felváltva csattogott a kefe hol a jobb, hol a bal felemen, lassacskán egyetlen, tüzes gömbbé változtatva hátsómat. Azt hittem, soha nem lesz vége, de Anita hamarosan leengedte a kefét.
– Megvolt a huszonöt, paskolt rá gyengéden forró, égő fenekemre. Feltápászkodtam öléből, és megigazítottam a ruhámat. Barátnőm időközben felkelt a székről, és felém nyújtotta a kefét.
Elvettem tőle a fenyítőeszközt, és elfoglaltam domináns helyemet. Kicsit fészkelődtem a kemény fán, próbáltam úgy ülni, hogy sajgó hátsóm minél kisebb helyen érintkezzen a székkel.
– Na, gyere, néztem Anitára, mikor úgy éreztem, megtaláltam a legjobb pozíciót. Már lehúzta fehér pamut bugyiját, és hívásomra engedelmesen hasalt a térdemre. Gyönyörködve néztem az ölemben feszülő, hófehér, remegő popsit. Meglendítettem a karomat, és neki álltam a büntetés végrehajtásának.
A hajkefe és Anita fenekének találkozásai hangos csattanásokkal töltötték be az aprócska szobát, és a hófehér félgömbök néhány másodperc múlva már égővörösen pompáztak előttem. A huszadik ütésig némán tűrte a fenyítést, aztán halkan nyöszörögni kezdett és elsírta magát. Nagyon megsajnáltam, és úgy döntöttem, hogy tíz ütést elengedek a verésből. Feneke már teljesen tüzes volt, néhány félre csúszott ütés pedig a combja felső részén hagyta a kefe ovális lenyomatát.
– Negyven, mondtam a földre dobva a hajkefét. Ennyi elég lesz!
Felsegítettem a lányt, aki azonnal izzó hátsóját kezdte simogatni, és hálásan mosolygott rám a könnyein keresztül.
– Akkor minden meg van bocsátva? – kérdezte.
– Persze, minden – álltam fel én is. Két puszival köszöntük meg egymásnak a verést. Épp vissza akartam vinni a kefét a fürdőbe, hogy jövő péntekig egy pillantást se kelljen vetnünk rá, mikor berregett a csengő a bejárati ajtónál.
– Vársz valakit, nézett rám Anita. Megcsóváltam a fejem, a kezébe nyomtam a kefét, és kimentem az ajtóhoz. Csodálkozva néztem az ajtóban álló, szigorú tekintetű nőre.
– Tudod hányadika van, Alexa! – lépett el mellettem a nő, és határozott léptekkel elindult a nappali felé.
A főbérlőnk volt. Harmincöt év körüli, és akár csinos is lehetetne, ha foglalkozna egy kicsit magával. Ám ezek a szörnyű régies ruhák, a keretes szemüveg és a szigorú kontyba tűzött haj, jóval idősebbnek mutatták valódi koránál. Ijedten követtem a szobába. Ötödike volt, és nekünk elsején be kellett volna fizetnünk a lakbért. A nő lecövekelt a szoba közepén, és szigorúan méregetett minket.
– Nos, … kérdezte, miután egyikünk sem szólalt meg.
– Talán nem akartok tovább a lakásban maradni?
– Dehogynem, találtam meg végre a hangomat. Elnézést, megfeledkeztünk a határidőről, de már hozom is a pénzt! Berohantam a hálószobába, és levettem a polcról a vékony borítékot, amelyben a pénzt gyűjtöttük a lakbérre. Itt van, nyomtam a kezébe. Elsüllyesztette a borítékot a retiküljébe, de nem mozdult.
– Ezzel még nincs elintézve a dolog, mondta.
– Már a múlt hónapban is késtetek, és nekem nincs szükségem ilyen megbízhatatlan bérlőkre.
– Ne haragudjon, szólalt meg Anita is. Nem fog többet előfordulni.
– Abban biztos vagyok, mosolyodott el főbérlőnk, de valahogy nem volt megnyugtató ez a mosoly.. Hét végéig költözzetek ki!
– Biztos találunk valami más megoldást, fogtam meg karját. (Sehol nem találtunk volna ilyen lakást ennyi pénzért, nem akartam, hogy néhány nap késés miatt utcára kerüljünk.) Márpedig ő szem rebbenés nélkül kidobott volna minket.
– Talán van egy megoldás, állt meg előttünk. Talán az eszetekbe tudom vésni, hogy mikor kell fizetni a lakbért. Jelentőségteljesen végigmérte Anitát, aki még mindig a kezében szorongatta a hajkefét, és a tekintete megállapodott az eszközön. Egy kiadós verés talán elejét veszi a további incidenseknek!
Nagyot nyeltem, majd Anitára néztem. Sápadtan állt, egyik kezével a szék támlájába kapaszkodva. Nem volt választásunk, alá kellett vetnünk magunkat főbérlőnk, szállásadónk akaratának.
– Rendben, mondtam halkan, lesütött szemmel. Bele egyezem.
– És te – fordult Sarah-hoz.
– Én is.
– Akkor add szépen ide azt a hajkefét! Odalépett Anita mellé, kivéve kezéből az eszközt. Néhányszor bele csapott vele tenyerébe, azután elégedetten elmosolyodott.
– Ez jó is lesz! Letette a fotelbe retiküljét, és leült a székre. Elmondom a szabályokat! Mindketten ötvenet fogtok kapni a meztelen feneketekre. Két részletben kapjátok a verést; amíg az egyikőtöket fenekelem, a másik a sarokban áll, felhúzott szoknyával és letolt bugyival. A verés után mindketten köszönetet mondtok, és a kis incidens el van felejtve. Értve vagyok?
– Igen, mormoltuk egyszerre.
– Nem hallom!
– Igen, ismételtük meg hangosabban.
– Akkor jó. Te kezded, mutatott rám a kefével, te pedig állj a sarokba! Megálltam a nő előtt, aki türelmetlenül rám mordult.
– Mire vársz? Bugyit letolni, szoknyát felhúzni!

Sóhajtva engedelmeskedtem. Főbérlőnk az ölébe rántott. Hihetetlenül erős volt, ki sem néztem volna belőle.
– Nocsak, kuncogta el magát, ahogy rápillantott vörösre vert hátsómra. Látom, valaki már előkészítette nekem a terepet!
Nem volt időm válaszolni. A kefe süvített, majd lecsapott pucér fenekemre. Azt hittem, menten felreped a bőröm. Hirtelen egy éles fájdalom villámként cikázott végig rajtam. A második ütés szinte hajszá lpontosan ugyanott csattant, ahol az első, tovább fokozva ezzel a fájdalmamat. Nem bírtam sokáig. Hangosan könyörögtem, hogy hagyja abba. Ő azonban egy pillanatra sem tétovázott. Hatalmas, erős ütései metronóm pontossággal csattantak hátsómon. Ötöt ütött mindig egy helyre, aztán a másik félgömböt verte, majd újra visszatért az elsőhöz. Szinte el sem hittem, amikor a huszonötödik után durván felrántott, és a sarok felé penderített. Anita nem akarta megváratni a nőt, nem akarta még jobban kihozni a sodrából.
Szó nélkül a térdére feküdt, meztelen hátsójával az ég felé meredve. A szoknyámat tartva álltam a sarokban, hallgatva a könyörtelen ütések csattanásait és Anita jajgatását. Úgy tűnt, mintha még csak egy másodperc telt volna el azóta, hogy felálltam szállásadónk öléből, mikor abba maradt a verés, és rám förmedt:
– Akarsz repetázni is? Villám gyorsan elfoglaltam pozíciómat a térdén feküdve, nem akartam egy újabb adagot megkockáztatni. Azt sem tudtam, hogy a rám váró huszonötöt hogy fogom kibírni. Nem volt időm gondolkozni rajta: a nő ugyanott folytatta a leckéztetésemet, mint ahol abba hagyta.
Tűzvörös, lüktető fenekem minden ütésbe bele vonaglott. Ösztönösen kívánta elkerülni az elkerülhetetlen, hatalmas ütéseket. Vágyakozva gondoltam arra, amikor még Anita táncoltatta fenekemen a kefét. Az ő ütései simogatásnak tűntek e mellett a verés mellett.
Aztán ennek is vége lett; meggyötört, izzó hátsómat simogatva visszaálltam a sarokba, ügyelve arra, hogy a szoknyát le ne engedjem. Bár valószínűleg nem vehette volna észre elfenekelőm, mégis féltem megszegni utasítását. Anita is megkapta saját adagját, és szállásadónk utasítására csatlakozott hozzám a sarokban. Fenekelőnk felemelkedett a székből, lesimította szoknyáját, mely összegyűrődött a ficánkolásunktól, és elégedetten szemlélte munkája eredményét. Nem kellett szégyenkeznie, elnézve Anita égővörös, itt-ott lilába hajló, hurkás fenekét, és érezve a tüzes lüktetést a saját hátsómban. Be kellett látnom, alaposan végezte leckéztetésünket.
– Már csak egy kis apróság van hátra, mosolygott, aztán már magatokra is hagylak benneteket. A bocsánat kérés!

Nem elég, hogy így elvert, még köszönjem is meg neki? Nem sok kedvem volt a dologhoz, de túl kellett esni rajta.
– Köszönjük, hogy emlékeztetett minket a határidőre asszonyom! Nem tudom, mennyire voltam meggyőző, de nem szólt semmit. Anita is megköszönte a verést.
– További jó szórakozást, lányok, vette vállára a retikült, és kiment a szobából. Találkozunk elsején!
Megvártuk, míg becsukódik mögötte a bejárati ajtó, és csak akkor mertünk kimozdulni a sarokból.
– A szemét, sziszegte Anita fenekét simogatva.
– Nem gondoltam volna, hogy képes lesz így elverni, mondtam én is, miután egy piperetükör segítségével szemre vételeztem fenekem állapotát. Nem sokban különbözött Anitáétól.
– Hozok borogatást sóhajtott Anita, és eltűnt a fürdőszobában. Hamarosan két bevizezett törölközővel tért vissza.
Lehasaltunk a kanapéra, és rátettük a ruhákat fenekünkre. Megrázkódtam, amint a jéghideg ruha hozzáért hurkás popsimhoz, de jól esően csillapította a lángoló fájdalmat. Összenéztünk, és mindketten elnevettük magunkat. Onnan kezdve mindig időben fizettük a lakbért, bár tudtuk, hogy szállásadónk szívesebben táncoltatta volna a hajkefét hátsónkon.

Egész idő alatt ettől féltem. Tudtam, a külsőségekből fogsz ítélni, és ez egyértelműen ellenem szólt, mindent bevetettél, de nem volt merevedésem. Viszont tudtam, ez nem rajtad múlott és bizonyos értelemben, nem is rajtam. Agyban élveztem a dolgot, de a testem nem akart engedelmeskedni. Hülye helyzet volt és féltem, vége az egésznek. Képtelen lettem volna ezt akkor elmagyarázni. Szerencsére erre nem tartottál igényt, talán, mert tényleg élvezted a játékot és akkor már volt valami más is közöttünk Úrnőm. Attól féltem, elzavarsz, de nem ez történt, folytattad a játékot, felvettél egy tűt. Meg kellett volna nyugodnom, de e helyett a félelem hatalmasodott el rajtam. Egy ideig döbbenten meredtem a kezedben tartott injekcióstűre. És megértettem, nem csak fenyegetés volt, amit előzőleg levélben megbeszéltünk, meg is fogod tenni. A lényeg az volt, hogy át akarod szúrni a mellbimbómat, először merőlegesen, majd vízszintesen. Iszonyatosan féltem ettől a perctől. Irtózom a tűtől, az injekciót is csak nehezen tudják beadni, ha szükség van rá. Nem a fájdalom miatt, hanem hogy megszúrnak, ez vált ki félelmet bennem, és most Te erre készülsz. Néztem, amint kicsomagolod az apró, alig két centi hosszúságú, vékony tűt, és minden reményem oda, hogy kihagyod ezt a részt.
– Bizony- bizony, ez következik! Nem úszod meg! Meg akarom tenni! Engedd el magad, meglátod, nem fog fájni! – mondtad élvezettel és bátorítóan, de elszántan.
Minden porcikámban remegtem alattad, és olyan feszültség volt bennem, mint a játék elején. Ha tudtam volna, biztosan menekülök, de ez lehetetlen volt. A szemeid csillogtak, és akkor már tudtam mit jelent ez…. Meglepetésemre letetted a tűt és kikapcsoltad a melltartódat. Láttam már nagy melleket, de ekkorákat még sosem. A hatalmas halmokhoz illő bimbóudvar tartozott, ami csak néhány árnyalattal volt sötétebb a bőrödnél. A közepén szinte belapulva pihentek a bimbóid. Nem sok időt hagytál a csodálkozásra. Megemelted a jobb melled és kéjesen nyalogatni kezdted a bimbódat. Ilyet eddig csak filmen láttam. A szunnyadó bimbó fokozatosan kelt életre, egyre nagyobb és keményebb lett. Emeltem a fejem, hogy elérhessem, persze nem hagytad, csak mosolyogtál a küszködésemen, és megismételted a másikkal is.
– Tudod, hány tű volt egyszerre a melleimben? Ötvennégy, és mind a bimbóudvarban. Ennyi fért el – mondtad, miután a másik bimbód is életre keltetted. Féltem és nagyon kívántam a hatalmas halmokat, meg a bimbóid. Szép lassan fölém hajoltál és hagytad, hogy elérjem őket. Úgy szoptam a bimbóid, mint egy éhes kisgyerek. Aztán még közelebb hajoltál, és a két melled közé fogtad a fejem, szinte pofoztál velük, aztán felegyenesedtél, és újra felvetted a tűt.
– Nézz ide! – mondtad, lehúzva a védőkupakot és az egyik melled felé tartottad a kis tűt. Mire felfogtam, mit akarsz, már magadba is szúrtad.
– Láttál valami fájdalmat az arcomon, van egy csepp vér is? Hidd el, nem fáj! – mondtad és még meg is piszkáltad.
Valóban nem vettem észre semmit, és vér sem volt, mikor kihúztad, akkor sem, de ez cseppet sem nyugtatott meg. Ledobtad a használt tűt és felvettél egy újat.
– Ez már a tied lesz! – mondtad azzal a jellemző mosollyal, és egy selyemsálért nyúltál, hogy bekösd a szemem.
– Ne! Nem akarom! Szeretném látni az arcod és a szemed, mikor belém szúrod! – tiltakoztam.
– Nekem mindegy! Ha így akarod, hát legyen, csak az elviselést akartam megkönnyíteni! – mondtad letéve a szándékodról és lehúztad a védőkupakot, miközben a mellemet nézted, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy hová is szúrd az elsőt. Szinte megmerevedtem, és bár nem láttam a saját arcomat, de könyörgő és rémült tekintettel nézhettem Rád. A jobb oldali mellemen kinéztél egy helyet.
– Ide szúrom az elsőt! Ne félj már ennyire, meglátod, tényleg nem fog fájni! – mondtad bátorítóan mosolyogva, de elszántan, és nem sok időt hagytál. Szinte semmit sem éreztem.
– Bent van! – mondtad mosolyogva, és fölém hajolva megcsókoltál.
– Fájt?
– Nem, Úrnőm. –válaszoltam remegő hangon.
– Na látod, mondtam, és nézd csak, semmi vér! Ahogy tudtam emeltem a fejem, hogy láthassam, és igazad volt, de azt is tudtam, ez csak a kezdet. Nem is tévedtem, már a kezedben volt a következő tű. Ezúttal a másik oldalt szemelted ki. Semmivel sem voltam nyugodtabb, bár már tudtam, tényleg nem fáj, viszont azzal is tisztában voltam, ez csak előjáték, amolyan bevezető a fő szám előtt és attól rettegtem igazán. Kaptam még néhányat a mellembe, és semmi különöset nem éreztem. Felvetted a következő tűt, és minden eddiginél fényesebben csillogott a szemed.
– Akkor most átszúrom a bimbódat! Először merőlegesen! Ez már fájni fog! – mondtad könyörtelenül, miközben lehúztad a védőkupakot.
Megszólalni sem mertem, csak meredtem Rád esedezve. Becsuktam a szemem, felkészülve valami iszonyatos kínra. Éreztem mikor hozzám ér a tű, és utána a fájdalmat, de cseppet sem ekkorát, mint amilyenre számítottam.
– Benned van, nézd meg! Ugye nem is olyan borzalmas? – mondtad elégedetten.
Kinyitottam a szemem és láttam, amit látnom kellett. Megkönnyebbülést éreztem, aztán ismét félelmet, mert már a kezedben volt a következő.
– Most átszúrom a bimbóudvart.
Hatalmasat sóhajtottam és ezúttal már mertelek nézni. Komoly odafigyeléssel illesztetted a tűt a bőrömhöz és rám nézve nyomtad belém. Kicsit felszisszentem, de talán nem is a fájdalomtól. Kaptam egy biztató puszit és jött a következő. A tű a másik bimbómhoz közeledett.
– Igen, Úrnőm – rebegtem, cseppet sem határozottan.
Ez már valóban fájt. A bimbóm tövébe szúrtál, azt hiszem, akkor nyögtem vagy visítottam kicsit először. Hagytál kis szünetet, gyönyörködve a művedben, és láttam, tényleg tetszik, élvezed, hogy meg tudtad tenni.
– Akkor most átszúrom a bimbód vízszintesen! – mondtad a kiszemelt áldozatot piszkálva az ujjad hegyével.
– Ezt nem fogom kibírni ordítás nélkül, kérlek, némíts el – könyörögtem, és komolyan is gondoltam.
Te is tudtad, és mosolyogva a számba tömted a nedveidtől ázott bugyidat. Aztán jött a fájdalom. Mozdulni sem mertem, és valóban nagyon fájt.
– A fenébe, ennek a tűnek nincs hegye, nem megy bele! – mondtad, és újabbért nyúltál.
Remegtem, és újra belém hasított a fájdalom.
– Ezt nem hiszem el! Nem megy bele!
Próbálkoztál még, miközben vergődtem, de nem sikerült. A bimbóm volt nagyon kemény, vagy a tűk nem elég hegyesek, de úgy a harmadik próbálkozás után feladtad, én pedig nem bántam. A bugyit kivetted a számból és megcsókoltál. Az egész testem csupa lucsok volt. Ott ültél rajtam, kicsit csalódottan, de azért tetszett a látvány. Olykor megpiszkáltad a tűket és az egyetlen apró vércseppet felitattad egy papírzsebkendővel.
– Ennyi! Látod? Egy apró, pici vércsepp, nem több! Kezdtem megnyugodni, és már kedvesen simogattál.
– Ugye nem is volt olyan borzalmas, mint hitted? Na, félsz még a tűktől?
Kicsit megkönnyebbülten hápogtam, és azt hiszem, igent mondtam. Eltelt pár perc, aztán kihúztad az első tűt. Semmit sem éreztem. Kiszedted a többit is, csak három maradt bennem a legérzékenyebb helyeken.
– Csukd be a szemed és nagy levegő, ez megint fájni fog!
Felkészültem, de közel sem fájt annyira, mint mikor befelé nyomtad. Két apró vércsepp árán megszabadultam a tűktől és a legfélelmetesebb tortúrától. Talán még büszke is voltam magamra, hogy kibírtam, bár utólag be kellett látnom, sokkal rosszabbra számítottam, és igazad volt, nem annyira fájdalmas, ha valaki ért hozzá. Kimerülten nyúltam el az ágyon és gondoltam, vége a játéknak, de egyelőre nem engedtél szabadon. Hozzám simultál és öleltél, simogattál, csókoltál.
Aztán elszabadult a pokol. Először megkínzott melleimet csókolgattad, aztán lassan haladtál lefelé. Hamar rájöttél, csiklandós vagyok, és meg is találtad a hasam körül a legérzékenyebb pontokat. Csókoltad, martad, haraptad őket, kiszámíthatatlanul. Őrjöngtem, nevettem, sírtam és könyörögtem egyszerre. A kikötözésem ellenére dobáltam magam, ahogy csak tudtam, és a súlyod sem tudott legyőzni. Életemben nem éreztem még ilyet! Kívántam, féltem, fájt, jól esett, minden egyszerre. Amikor ezt észrevetted, nem volt kegyelem. Úgy éreztem, ott halok meg. Kétségbeesetten könyörögtem, hagyd abba, persze hiába, és nem is akartam, hogy megtedd. Hol haraptál, hol simogattál, csókoltál, én pedig csak vergődtem és könyörögtem, szinte öntudatlanul. Teljesen kimerültem, és már nem volt erőm védekezni, nem is nagyon tudtam. A végsőkig gyötörtél, nem kis élvezettel, aztán csak megkegyelmeztél, mikor láttad, hogy már feladtam a harcot. Valami olyan elernyedés lett rajtam úrrá, amit talán még sohasem éreztem még. Eloldoztál és mellém feküdtél.
– A játéknak vége – közölted, és én úgy simultam hozzád, mint gyermek az anyjához, szinte menedéket keresve.
Valóban vége volt. Megnéztük az órát: fél öt volt. A játékot úgy fél tizenkettőkor kezdtük. Ezen elcsodálkoztunk, hihetetlen volt, hogy így elrepült az idő. Pihenés után lezuhanyoztunk és elhatároztuk, ideje lenne enni valamit. Aztán így is tettünk, és bár a játéknak vége volt, kezdődött valami, ami legalább olyan izgalmas és élvezetes volt, mint a játék, de ez már egy másik történet. Életem egyik legszebb estéje és éjszakája következett.
[Történetek]

Ezt a történetet megparancsoltam szolgámnak, hogy megírja!
Íme: az egész a matematikával kezdődött. Egy ismerősöm megkért, hogy az unokaöccsét korrepetáljam matekból, ugyanis gyengén megy neki. A középiskolás matek az egyetemi után nem jelenthetett gondot. Mivel nem voltak estéim túlon-túl elfoglaltak, a heti két óra belefért. Legalább én is átismétlem, amit tanultam. Habozás nélkül igent mondtam. Egy hét múlva csörgött is a telefonom. A leendő tanítványom anyja hívott, hogy a részleteket megbeszéljük. Abban maradtunk, hogy hétfőn már megyek is, és a fizetésről majd megegyezünk.

Előzetesen csak annyit tudtam, hogy egyedül neveli a fiát, de amúgy sem kértem volna magas összeget, mert ismerős kért meg rá. A megbeszélt időre kimentem, és megtartottam az órát. Az anyja csak később jött meg, így csak mikor végeztem, az után tudtuk megbeszélni a piszkos anyagiakat. Akkor láttam először Edinát. Szőkésbarna hajú, kifejezetten szép arcú, vékony nő volt. Fiatalos stílusa és jó humora miatt hamar megtaláltuk a közös nevezőt.
Legközelebb úgy mentem, hogy feltétlenül tudjak pár szót vele is beszélni. Egyre többször beszélgettünk. Először csak kötetlen dolgokról, aztán egyre komolyabb dolgok is szóba kerültek. Elmondta, hogyan hagyta el a férje, miért nem talál igazi barátot, hogyan akart kikezdeni vele a főnöke, hogyan szerelte le?
Határozottsága minden szavából sütött. Utólag azt mondanám, hogy olyan nő volt, aki megszerzi magának, amit akar. A hetedik, vagy nyolcadik alkalommal aztán hamarabb kellett befejeztem a korrepetálást, mivel tanítványomnak sürgős programja volt. Ott hagyott bennünket, hogy az anyja ide adja az erre a hóra esedékes összeget. Miközben fizetett, csak úgy poénból megkérdeztem tőle, hogy minden férfinak fizet-e?
– Miért, férfi vagy? – jött a hasonló stílusú válasz.
– Nem úgy néz ki?
– Nem tudom, mély a hangod, de többet nem tudok rólad. Nem látszik más.
– És, baj?
Elmosolyodott.
– Mihez képest?
– A mély hang nem az egyetlen külső jel – adtam a tájékozott embert. Úgy látom, téged is korrepetálni kellene.
Rám nézett és elnevette magát.
– Kisfiú, ne udvarolj. Nem vagyok olyan nő.
– Milyen? – próbáltam folytatni, mert kezdett érdekes lenni a dolog.
– Akit könnyen megkaphatsz. Azért tenni is kell valamit.
– Mit? – újabb együgyű kérdés.
– Szeretnéd tudni? – megállt, és elkomolyodott. Rám nézett. Nézd, most nem alkalmas az idő, és különben sem tudom, hogy helyes volna-e?
Erre nem tudtam okosat mondani. Ha bizonygatom, hogy helyes, akkor tényleg olyan lennék, mint aki le akarja fektetni. Bármennyire is jó lett volna, nem bánhattam így vele.
Hirtelen megint felém fordult: tudod, mi az a szado-mazo?
– Igen – feleltem hirtelen, és csak utána gondolkodtam rajta, mit is mondott?
– És szeretnéd kipróbálni?
– Még sohasem gondolkodtam ezen. Csak olvastam róla.
Aztán megláttam lemondó tekintetét, és felül kerekedett bennem a férfi jellem. Nem hagyhatom ki ezt az alkalmat.
– Igen érdekel!
Azt hiszem rájött, mi jutott eszembe, és elmosolyodott. Nem szólt többet róla. Én meg azt hittem, hogy elvesztettem a menetet. Ebből sem lesz semmi. Beszélgettünk a tegnap esti filmről, a politikáról, aztán vettem a cipőmet és indultam. Kikísért, és mielőtt becsukta az ajtót, nagy komolyan azt mondta:
– A fiam a jövő héten táborban lesz. Én meg szabadságon leszek.
Mivel ezt már jóval előtte tisztáztuk, hogy nem kell jönnöm jövő héten, nem értettem teljesen, miért mondta ezt? Aztán a pillantásából megértettem. Hazamentem, és másra sem tudtam gondolni, mint a jövő hétre. Hétfőn aztán elindultam, fel voltam rá készülve, hogy félre értettem és kirúg, de nem ez történt. Csendben kinyitotta az ajtót, és mondta, hogy vegyem le a kabátomat. Mikor bementünk a szobába, leültetett, aztán sokáig hallgattunk. Ő törte meg a csendet.
– Amit a múltkor kérdeztem, azt komolyan gondoltam. Nézd, nekem szükségem van erre. Már rég óta nem csináltam ilyesmit. A férjem gyakran megtette nekem, de amióta elváltunk, nem találtam megfelelő férfit. A fiam nagy lett, így itthon ilyesmiről szó sem lehetett. Nagyon szeretem irányítani a férfiakat, domina vagyok. Megpróbáltam magamban elfojtani érzéseimet, de egyre kevésbé sikerül. Öt éve nem próbálkoztam senkivel. Nézd, komolyan szeretném csinálni végre. Ha nem vállalod, akkor most még elmehetsz.

– Ez több volt, mint izgalmas. Nem megyek sehová.
– Akkor tudd meg – és sóhajtott egy nagyot – az eszközeim megvannak. Ha most itt maradsz, akkor előfordulhat, hogy fájni fog, amit csinálok. Most megbeszélhetünk egy olyan szót, amit kimondhatsz, ha úgy érzed, hogy nem bírod. Akkor abba hagyom. Egyébként bármit tehetsz, én fogom megmondani, mikor mi történik és mikor fejezem be. Így is vállalod?
A szívem már most a torkomban dobogott, abba már bele se mertem gondolni, hogy mi következhet. Vettem egy nagy levegőt.
– Vállalom.
– Rendben – és lassan bólintott. Akkor egyezzünk meg, hogy azt mondod, hogy … – megállt a mondatban és körbe nézett. Rámutatott egy fényképre.
– Ha kimondod a fiam nevét, akkor abbahagyom, amit csinálok. Oké?
– Rendben.
– Van valami, amit nem szeretnél, ha tennék veled?
Erre megint nem tudtam mit mondani. Mióta megbeszéltük ezt a találkozást, azóta én csak a vele való együttlétre tudtam gondolni, mindenféle pózban. Utána olvastam egy-két könyvben a szado-mazochizmusról, de ilyesmiről nem gondolkodtam el.
– Nincs – ráztam meg a fejem – csak ne sérüljek meg.
– Erre vigyázni fogok. Akkor kezdjük el.
Odament a szekrényhez, és elővett egy törülközőt.
– Itt van, tessék. Most menj el zuhanyozni, addig én elkészülök.
Elvettem a kezéből, és kimentem a fürdőszobába. Nagyon gyorsan végeztem a zuhanyozással. Megnyitottam a vizet, a tus alá álltam, és síetve bedörgöltem magam valamilyen ott talált tusfürdővel. Lemostam és már zártam is el a csapot. Az izgalomtól már most ágaskodott a hímtagom, közben alig álltam meg, hogy ne játsszak vele. Azt nem tudtam, hogy most felöltözzek-e vagy sem, ezért felvettem az alsónadrágomat, magamra tekertem a törülközőt, és vártam.
Kisvártatva megszólalt egy hang.
– Ha készen vagy, gyere be.
Mint az őrült, kitrappoltam a szobába, de két lépés után hátra hőköltem az elém táruló látványtól. Noha kint még világos volt, a függönyt elhúzta, így a szobában félhomály volt. A vörös kendővel letakart éjjeli lámpa sejtelmes fényt sugárzott. Az ágy teli volt pakolva jórészt ismeretlen tárgyakkal. Két köteg kötelet, egy bilincset, meg valamilyen ostort ismertem meg első ránézésre. A két fotel szét volt húzva az asztal mellől, ezáltal elég üres lett a szoba közepe. Az egyik fotel felém volt fordítva, és a lábait keresztbe téve ott ült benne Ő. Öltözete: magas sarkú cipőből, fekete harisnyából, valamilyen apró, tangaszerű bugyiból, és fekete kis ruhából állt, ami szabadon hagyta a melleit. Az egészet fekete kesztyű egészítette ki. Nem láttam tisztán, de szerintem ki volt sminkelve. Kezeiben egy vékony, hosszú ostort tartott.
– Földre te rabszolga! – kiáltotta hirtelen.
Én engedelmesen térdre ereszkedtem, majd a kezeimre támaszkodtam. Megvárta, amíg elhelyezkedem, majd felállt, és odajött hozzám. Lassan körbejárt, megfogta a törülközőt, és lerántotta rólam.
– Vedd le ezt a gatyát is! – utasított. A rabszolga mindig meztelenül mutatkozik ura előtt!
Engedelmesen leráncigáltam a nadrágot, és felé nyújtottam. Ezt valószínűleg nem kellett volna.
– Ne nézz ide! Nem engedtem meg! – harsogta, és az ostorral rávágott a combomra. Kissé váratlanul ért a dolog. Azt hittem, nem fog ennyire fájni. Felszisszentem.
– Látod, ez a jutalmad – megállt mögöttem, és a fenekemre is rávágott kettőt. Megint felszisszentem.
– Csend! – utasított.
Odament az ágyhoz, és felemelt róla valamiket. A hangokból ítélve fém is volt rajtuk, mert megcsendültek. Visszajött, és lehajolt hozzám.
– Most pedig rád fogok tenni egy nyakörvet. Ez jelzi, hogy vagy valakié – kommentálta, amit csinál.
Gyakorlott mozdulatokkal csatolta rám a bőrszíjat. Mikor végzett, ismét a hátam mögé lépett, és letérdelt mögém.
– Tedd szét a lábad!
Mikor engedelmeskedtem, benyúlt a lábaim közé, és megmarkolta a farkamat. Elkezdte hátra felé húzni. Azonban az olyan meredten állt, hogy ismét felszisszentem a kíntól, és megpróbáltam a fenekemet megemelni. Nem igazán tudtam, hogy mit szabad ilyenkor mondani? Kíméletlenül húzta tovább hátra, majd egyik kezében tartva, a másikkal erre is csatolt valamit. Csak azt éreztem, hogy nagyon szoros, de nem láttam pontosan, mi az. A szíjszerűség egyik része a farkamat fogta körbe, míg a másik része a herezacskómat. Mikor ezzel is végzett, felegyenesedett, majd az ostorral ismét rávágott a fenekemre. Ezúttal úgy tűnt, hogy abba sem akarja hagyni. Eleinte kisebbeket vágott, majd egyre erősebbeket. Elhatároztam, hogy tartom magam, amíg tudom, de a hatodik ütés után elhúztam a testem. Még négyet kaptam utána. Leállt vele, majd ismét odament az ágyhoz.
– Tudod, mi az a gyertyázás rabszolga? – kérdezte.
– Sejtem – feleltem. Meggyújtod, és rám csöpögteted a viaszt. Erről olvastam. Közben ismét odaért hozzám, és váratlanul ismét kaptam egyet.
– Ki engedte meg, hogy letegezz? – kérdezte. Egy rabszolgának meg kell adnia a kellő tisztességet. Na, még egyszer szeretném hallani!
Összeszedtem minden udvariasságomat, és óvatosan újra kezdtem:
– Meggyújtod úrnőm a gyertyát, és rám csöpögteted.
– Helyes – válaszolta kis kivárás után, majd folytatta. De először a gyertyát bemutatom neked.
Nem értettem, mit akart ezzel mondani. Ismét mögém lépett, és elkezdte simogatni a fenekemet.
– Szép csíkos. Egy-két napig megfog látszani. közben tovább simogatott, majd hirtelen megállt a keze. Széthúzta a nyílást, és bele dugta a gyertyát.
– Volt már benned valaki hátulról?
– Neeem! – nyögtem, és megpróbáltam mozogni egy kicsit, ahogy a nőktől láttam. Nem tudom miért, de nagyon élvezetesnek találtam.
Kihúzta a gyertyát, majd ismét visszadugta. Ismét kihúzta, majd megállt.
Hirtelen valami forró érte el a fenekemet. Felkiáltottam a váratlan fájdalomtól, és hasra vetettem magam.
– Ugye jó érzés? – kérdezte hízelgő hangsúllyal.
Közben egyre több csepp érte el a hátam. Máskor oltottam már el gyertyát a két ujjammal, de akkor láttam, mit csinálok, és csak egy pillanatig fájt. Most bezzeg a cseppek lassan bevonták fenekem mindkét felét, majd lassan, egyre fentebb éreztem a forróságot. Megpróbáltam a kezembe harapva elfojtani a kiáltozásomat, de nagyon nehezemre esett, hogy ki ne mondjam a fia nevét. Ha igaz, amit ígért, akkor abba marad ez az egész. De leszámítva ezt, az egész szituáció izgalmas volt, és nem akartam abba hagyni.
Lassan megunta a játékot. Megfogta a nyakörvemet, és a szoba közepe felé húzott. Az asztalnál megállt.
– Feküdj ide fel! – utasított. Hanyatt!
Mikor megtettem, felvette a kötelet, és a bal kezemet az asztal lábához nyomva, odakötötte. Aztán folytatta a jobb kezemmel, majd a jobb lábammal, végül a ballal. Ezután megállt fölöttem, és elégedetten végigmért. Szeme hosszan elidőzött ágaskodó farkamon, majd futó mosoly jelent meg a száján. Az ágyhoz lépve egy kendőt vett elő, és bekötötte a szemem. Nem láttam semmit. Az izgalomtól remegve vártam, mi következik? Halk neszeken kívül nem hallottam semmit, de nem tudtam, mit csinál. Aztán valami puha anyagot tekert a hímtagomra, és lassan a hasamon felfelé haladva a mellkasomig emelte. Majd a számhoz. Az illatát magamba szívtam. Szerintem a bugyija volt. Ekkor a számba tömte az egészet. Majdnem megfulladtam tőle. Ki akartam köpni, de rátette az egyik ujját a számra:
– Ne! – suttogta.
Mintha megszűnt volna a szigor. Éreztem, ahogy finoman mozdulatokkal felmászott az asztalra. Kezébe vette a farkamat, és a rajta lévő akármiket kezdte birizgálni. Aztán óvatosan beigazította, és rám ereszkedett. Kis sikolyok közepette, óvatosan egyre lentebb engedte magát. Majd elkezdett óvatosan mozogni. Nagyon lassan csinálta, mint aki minden percét ki akarja élvezni annak, amit csinál. Kezével a mellbimbóimat csavargatva egyre gyorsabb tempóra váltott. A kis sikolyokat egyre nagyobb nyögések váltották fel, majd lihegés.

Próbáltam visszafogni a magömlésemet, hogy neki egyre jobb legyen, de nem tudtam sokáig. Megvárta, amíg teljesen lenyugszom, és csak akkor emelkedett fel rólam. Eloldozta kezeimet, majd a lábaimat. Éppen ideje volt, mert meglehetősen erősen kötözte át, és végtagjaim kezdtek zsibbadni. Engedte, hogy megdörzsöljem a csuklómat és a bokámat. A szememről még mindig nem vette le a kendőt. Én pedig nem akartam. Ekkor hirtelen megszólalt a telefon. Kiment, és felvette. Pár perc volt csupán, de mikor visszajött, éreztem, hogy valami nem oké.
– Most sajnos el kell menned. A fiam beteg lett, és hazaküldték. Már pesten van – közben szememről is levette a kendőt.
Felnéztem, és farkasszemet néztünk. Aztán egy pillanatra látni engedte magát. A hasa nem volt sem beesett, sem kövér. Izgató volt. Alatta a szőre nem volt dús, két oldalt rendesen fel volt szedve. Aztán felvette a köntösét.
– Sajnálom. Pedig folytattam volna. Csak tudod, te vagy az első férfi, több mint egy éve. Nem állhattam meg.
Nem tudtam, mit mondjak.
– Én is sajnálom. De azért máskor ugye folytatjuk?
Csak mosolygott.
Megvárta, amíg felöltözöm, majd kikísért. Az ajtóban búcsúzóul kaptam tőle egy csókot.
– Légy jó kisfiú!
Többet nem hívtak. Állítólag találtak egy közeli ismerőst, aki ingyen elvállalta a korrepetálást.

A lány csendben állt, míg a férfi visszafordult hozzá, karjait a lány köré helyezte, melleit a kezeibe fogta. Nina a férfinek dőlt, s Bob gyúrni és cirógatni kezdte őket. A férfi látta, hogy Nina mellbimbói megduzzadtak, és meggy színűbe borultak, ami az izgalom jele volt. Bob hüvelykujjai és mutatóujjai közé vette a mellbimbókat, görgette és csavargatta őket, kitapogatva alakjukat és a bőr felszínét. Az egész bimbóudvar és a cicik csúcsa kiemelkedett és mozgott a férfi ujjainak mozgása nyomán

A férfit megdöbbentette a lány melleinek látványa, ahogy keményen, kis ereszkedéssel kiálltak a mellkasából. Miközben játszadozott velük, nézte, hogy ringanak és himbálóznak. Elbűvölten tapogatta ujjaival a rugalmas húst. A lány bőre sima és hibátlan volt, mint a selyem, úgy mozgott és olyan képlékeny volt, mintha folyadék töltené ki, s közben meleg és kemény volt a férfi ujjai alatt. Bob rájött, hogy Nina észrevette az erekcióját, és lassan masszírozni kezdte a fenekével. Ettől a kis mozgástól eltekintve a lány csak állt, karjai az oldalánál lógtak, fejét hátra hajtotta a férfi mellkasára, s passzívan fogadta a férfi cselekedeteit..
– Biztos vagy benne, hogy ezt akartad? Fájdalmat okoztam a múltkor, és most is fájdalmat okozok, ha megbüntetlek – suttogta lágyan Bob a lány fülébe..
– Igen, biztos vagyok benne. Nem sértette fel mélyen a bőrömet a múltkor, csak egy kis ideig fájt, és ma egyáltalán nem fog fájni. Szükségem van rá, hogy megbüntessen, gazdám. Szükségem van rá, hogy megint elfenekeljen és megkorbácsoljon, ha úgy akarja -válaszolta a lány, s közben feneke még intenzívebben járt a férfi ágyékán..
Bob megfordította a lányt, és gyengéden az előtér felé tolta. Nina megállt az asztalnál, és mikor Bob a háta mögé ért, megfordult. A férfi látta, hogy két darab zsinór van a lány kezében, s Bobnak nyújtja őket. Mikor a férfi elvette a kötelet a lánytól, látta, hogy az egyik az a horgonykötél volt, mellyel a múltkor csapkodta meg a lány testét, a másik pedig egy rövid pamutzsinór..
– Arra az estre, ha meg akarna kötözni – csak ennyit mondott Nina, s lesütött szemmel és fejjel állt a férfi előtt, kezeit maga elé tartva..
Bobba belehasított a felismerés, hogy a lány a rabszolgatartás művészetének újabb fázisába kalauzolja őt. A férfi arcát és egész testét elöntötte a forróság, mely ágyékából tört fel, és szétáradt benne. Mintha Bob agya elhatárolta volna magát attól, hogy teste reagált a lány kívánatosságára és kiszolgáltatottságára, hideg és számító gondolatok jártak benne Ninával kapcsolatban..
.
Fontolgatni kezdte, milyen lehetőségek és alternatívák tárulnak fel előtte, s szinte vigyorgott a rátörő heves érzéstől. Kezével hurkot kötött a pamutkötélre, majd a lány csuklójára csúsztatta, és néhány gyors tekerő mozdulattal megkötözte..
– Tudod, hogy mit csinálsz? – kérdezte halkan. – Tudod, mit kockáztatsz? Azt hiszed, elég jól ismersz engem ahhoz, hogy ilyesmire bátoríts, és rám bízd az életed? Nem gondolsz arra, hogy halálra kínozhatlak, aztán bedobhatlak a tengerbe, és soha senki nem tudná meg?.
Bob érezte, hogy utolsó szavai alatt a lány testén enyhe remegés futott át, majd borzongva levegőt vett, és azt mondta:.
– Igen, gazdám. Bármit tehet velem. Az öné vagyok. A foglya vagyok..
Mikor a lány a fogoly szót kimondta, a férfi durván a mellbimbójába mart, égő, fehér de forró fájdalmat küldve a lány testébe. Nina feje hátra csapódott, szeme tágra nyílt a fájdalomtól és a rémülettől, s nyitott szájjal kapott levegő után. Térdei megrogytak a kíntól, s csak Bob makacs szorítása tartotta a talpán, s ezért újabb és erősebb fájdalommal jár, hogy mikor lefelé zuhant, testének súlyát csak mellének csúcsa tartotta meg. Lábszárai megfeszültek, hogy felemeljék a lányt, s így valamivel csökkent az égő fájdalma. A levegő, melyet az imént zihálva beszívott, most egyetlen fájdalommal és félelemmel terhes tömbben szakadt ki belőle..
A lány állt, reszketett a félelemtől és fájdalomtól, miközben nézte a kezet, mely simogatásával annyi örömet adott, s mely most oly sok kín forrása lett..
– Látod, mi történik, ha hülyeségeket csinálsz, Nina! Hülyeség volt, hogy ma rám erőltetted ezt a dolgot, anélkül, hogy a következményekre gondoltál volna. Ha büntetést akartál, most meg is kapod. Megkapod a butaságod miatt. Talán tanulsz majd belőle – morogta Bob a fogai között..
Elengedte a lány mellbimbóját, Nina levegőért kapott, és remegve mély lélegzetet vett. Bob körbe forgatta maga előtt a lányt, megfogta a szalagot a lábszármelegítőjén, és egyetlen rántással letépte a lány lábáról. Majd átfogta Ninát, áthúzta a szalagot a lány két lába között, rángatva felhúzta az ágyékáig, s kezét pedig az ölére rángatta. Aztán a könyökénél lekötözte a lány bal karját, majd a jobbat is, majd a kötél alatt még egyszer átvitte a kötelet a másikra. Úgy megfeszítette a köteleket, hogy ezzel, hátraszegezte a lány könyökét és vállát. Megkötözött csuklóját felemelte, mellkasát és mellét előre tolta. Erőteljesen megrántotta a kötélnek azt a végét, mely a lány lábai közül kandikált ki, s így a lány fenekének vágásába kényszerítette. Bob előrecsúsztatta a kezét, és kitapogatva a kötél végét. Előre-hátra húzogatta, hogy a szeméremajkak közé helyezhesse. Aztán megint megrántotta hátul a kötelet, hogy a lány nemi szervébe, s mélyen a fenekébe temesse. Még néhány igazítást tett a lány karján, végül megcsomózta a kötelet, s ott állt a lány gúzsba kötve, csak egy darab zsinór lógott le a fedélzet deszkájára..
– Kigyógyultál már a hülyeségedből, Nina? – kérdezte a férfi halkan..
– Nem, gazdám – válaszolta a lány..
– Sejted már, hogy hibáztál? – faggatta Bob kitartóan..
– Nem tudom, gazdám..
– Hát, akkor talán segíthetünk, hogy rájöjj – morogta a férfi..
Bob a mennyezetre nézett, és megpillantott a fülke keresztboltozatába ágyazva egy gyűrűs csapszeget. Bob megfogta annak a kötélnek a végét, mellyel Ninát megkötözte, átfűzte a végét a gyűrű lukán, és szorosan meghúzta. Feljebb húzta a lány könyökét, így arra kényszerítette Ninát, hogy előre hajoljon, és saját súlyával vaginája ajkai közt és fenékvágatában megfeszítse a kötelet..
-Jahh – sikoltott a lány, amint a kötél lágy húsába mart. Kapálózva próbálta lábait maga alatt tartani, lábujjhegyre emelkedett, hogy inkább ily módon támassza alá a súlyát, mint könyökével a lába között..
.
Bob néhány percig ilyen felfüggesztett helyzetben tartotta a lányt, majd alig észrevehetően lazított a kötélen, hogy a lány a lábaira állhasson. Nina nehezen lélegezve állt, feje lelógott, s kissé lábujjhegyre emelkedett, hogy könnyítsen a kötél kényelmetlen szorításán. Bob a lány egyik mellbimbóját az ujjai közé vette, és gyengéden morzsolgatni kezdte..
– Kényelmes így? – kérdezte a férfi könnyed hangon..
– Nem …gazdám – lihegte Nina, s közben Bob ujjait figyelte.
– Helyes..
Bob elengedte a lányt, és az elülső kabinba ment, majd néhány másodperc múlva visszatért, kezében vászon vitorlázó cipőt tartott. Könyökénél fogva megragadta Ninát, és úgy fordította, hogy a lány feneke merőleges legyen a férfi testére..
– A múltkor saját bőrömön tapasztalhattam, hogy nem a legjobb, ha a kezemmel fenekellek el. Talán ez is megteszi – mondta Bob a lánynak..
A testéhez emelte a cipőt tartó kezét, és lecsapott a cipő talpával Nina fenekére, csak úgy visszhangzott a csattanás..
– Juuu – rikoltott Nina, s hihetetlen erőfeszítéssel előre szökkent, hogy elszökjön az ütés elől. A megfeszülő kötél azonban durván megállította, Nina megrándult, és elveszítette az egyensúlyát. A lába kicsúszott a teste alól, s Nina könyökénél, puha fenekénél és vaginájánál fogva himbálózni kezdett, nagy fájdalmak között..
– Jiiii, jiii – csaholta a lány újra meg újra, amint himbálózva erőlködött, hogy lábai földet érjenek, és ne vájjon a kötél testébe. Bob belemarkolt a lány hajába, hogy megtartsa fejét, nehogy beleüsse valamibe kapálózás közben..
– Na, most azt hiszem, rájöttél, mivel jár, ha ész nélkül csinálsz valamit. Most választhatsz, állsz, és eltűröd a büntetésedet, vagy ugrándozol és összevagdalod magad a kötélen. Ezúttal gondolkodj, mielőtt bármit is tennél – mondta Bob a lánynak, s karját hátralendítette a következő ütéshez..
A cipő megint a lány húsára csapott. Nina felkapta a fejét, nyögött, és kézzel-lábbal próbálta megtartani az egyensúlyát, hogy talpon maradjon. Mikor visszanyerte az egyensúlyát, Bob megint megütötte. A lány nagy nehezen talpra állt, meghajolt a férfi előtt, és várt..
Ez a körforgás újra meg újra megismétlődött, Bob időnként a lány másik oldalát vette kezelésbe, hogy véletlenül se kapjon kevesebbet Nina fenekének egyik fele, mint a másik. A lány többnyire meg tudta tartani az egyensúlyát, fájdalmában jajgatva és sírva. De időnként megcsúszott, vagy egy-egy különösen jól elhelyezett csapás hatására lógva találta magát, s a kötél fájdalmasan testébe vágódott, felsértve és megvágva vaginájának gyenge húsát.
. Nina ereje egyre fogyott. Bobnak talpra kellett segítenie őt, s a lány csak állt , zokogva és hajlongva, mellei lüktettek ziháló mellkasán, feneke remegett a megrázkódtatástól és a verés fájdalmától, miközben a következő csapást várta..
– Eleget kaptál? – kérdezte Bob, s a lány fölé hajolt, hogy szemügyre vegye könny áztatta arcát. .
– Igen… igen, gazdám – zokogta Nina, arca eltorzult a fájdalomtól..
– Hát, lehet, hogy ebből elég is. De sajnos nem elég a büntetésből – mondta Ninának Bob, s leszedte róla a kötelet, hogy biztosan állhasson a padlón. .
.
Abból ítélve, ahogy a lány összekuporodott, s megpróbálta eltávolítani a lágy hártyákra tapadt kötelet, nyilván nagyon fájtak szeméremajkai és a gátja..
– Fáj egy kicsit arrafelé? – kérdezte tettetett ostobasággal Bob..
– Ó, igen, nagyon – lihegte a lány..
– Jól jönne ott egy kis segítség? – kérdezte a férfi enyelegve..
– Igen, gazdám. Mindent megtennék azért, hogy levegye a kötelet. Kérem, gazdám? – könyörgött a lány zokogva..
– Bármit? – kérdezte Bob..
– Ó, igen, gazdám. Csak kérem, vegye le..
– Látod, milyen bajba sodrod magad, ha nem vigyázol? Bármit megtennél, mi? Például mit?.
– Bármit, amit csak akar, kérem – esdekelt Nina, miközben fájdalmában ide-oda forgolódott..
– Lássam csak. Mi lenne, ha lehajolnál, és én a fenéklukadba gyömöszölném magam, szárazon? .Mit szólnál, ha bedugnám négy ujjamat a kis vaginádba, vagy akár az egész öklömet, ha már itt tartunk?.
Bob nevetgélve tekerte le a lány testéről a kötelet, utoljára a lába közül szedte ki, kihúzta a szeméremajkak közül, Nina nagy megkönnyebbülésére. A lány kezeit azonban megkötözve hagyta. Néhány percnyi pihenőt tartott, s közben megvizsgálta Nina fenekének állapotát, majd a lány elé került, és egy oszlophoz húzta Ninát, mely hat hüvelyk átmérőjű, egyenesre faragott tölgyfa volt, mely az árboc súlyát és nyomását viselte a tönkön..
Bob a lány elé hajította a szoknyáját, és azt parancsolta Ninának, hogy térdeljen rá, s mikor a lány engedelmeskedett, a férfi Nina csuklóit az előtte álló oszlophoz kötözte..
Bob a konyhába ment, öntött magának egy csésze kávét, és visszament, megállt a térdelő lány mögött. Nina felkötözött karjaira fektette a fejét. Még mindig mélyen lélegzett. Bob észre vette, hogy a lány összeszorította a fenekét, és megpróbálta egymáshoz nyomva mozgatni a combját, mintha valamit meg akarna dörzsölni..
Kis rázkódás szaladt végig a lány alsótestén, feje kissé megmozdult, mikor alig hallhatóan levegőért kapott..
„Ez a kis szajha úgy próbálja meg kielégíteni magát, hogy összedörzsöli a lábszárát” – döbbent rá Bob meglepetten. A fenekeléstől forróbb lett a vére, mint egy két dolláros pisztoly. Nicsak, nicsak! Remélem, végül is nem sértettem fel a bőrét..
– Nina – mondta gyengéden Bob. A lány azonnal abba hagyta a mocorgást, szinte megmerevedett..
– Rossz kislány vagy, magaddal játszol?.
A lány a karjaira ejtette a fejét, teste zavarában összeroskadt..
– Muszáj, gazdám. Kell. Kérem, engedje – jajgatott..
– Nyisd szét a lábadat, Nina – jött a halk parancs..
– Ó, kérem, gazdám, kérem… – könyörgött a lány, vállán át a férfire nézve..
– Most!.
A lány szemei tágra nyíltak, és az ugatásszerű parancs hallatán teste megrándult, lábai szinte ösztönösen széjjel csúsztak..
– Nem azért végezzük ezt a kis testmozgást, hogy jól érezd magad közben, igaz? – kérdezte a férfi, hideg mosollyal..
– Nem – válaszolta a lány, még mindig a férfit nézve..
– Hanem azért, hogy emlékeztessen arra, hogy nem szabad hülyeségeket csinálni..
– Igen..
– Nem leled örömöd a dologban, amíg meg nem engedem, igaz?.
– Igen, gazdám..
– Helyes – Bob egyetlen korttyal befejezte a kávéját, és a pultra tette a csészét. Aztán letérdelt Nina mellé, anélkül, hogy a lány egy percre is levette volna róla tekintetét. Bal kezét a lány csípőjére csúsztatta, puha hasára és alatta szőke, göndör szőrzetére. Néhány másodpercig ujjai a lány kis bozótjával játszottak, majd alászálltak, hogy a szeméremajkakat fogják meg..
Nina becsukta a szemét, és halkan zihált, miközben a férfi ujjai átsurrantak a lány nagyajkai között. Nina medencéjével a férfi felé körözött, hogy jobban érezhesse a ráhelyezett kezet, s megpróbálta gyengéden a férfi kezébe lökni magát, hogy kielégüléshez jusson..
– Ejnye, ejnye. Hogy tudtál így átnedvesedni? – kérdezte Bob kedvesen..
– Ó,…gazdám…- zihálta a lány..
– Tetszik, amit veled műveltem?.
– Igen… nem… Az jó volt, hogy gazdám csinálta,… de nem… tetszett….
Bob nézte a lány arcát, melyen az érzelem hullámai tükröződtek. Anélkül, hogy megmozdította volna bal kezét, felemelte jobbját, és megpaskolta a lány jobb oldali fenekét..
– Ne mozogj!.
Nina torkából morgás tört fel, amikor az ütés célba ért a lábán, és teljesítette a parancsot, térdelő helyzetében megdermedt, levegőt is alig vett..
– Majd szólok, ha azt akarom, hogy élvezz…emlékszel?.
– Igen, gazdám..
– Azt szeretnéd, ha játszanék egy kicsit veled, igaz? – kérdezte a férfi, s ujjai könnyedén a külső szeméremajkak között mozogtak..
– Igen, ó, igen – suttogta a lány..
– Nina, … állj fel – mondta Bob, s a lány háta mögé lépett. Nézte, ahogy Nina talpra áll, észre vette, milyen vörös Nina fenekének domborulata. Olyan volt, mintha izzott volna, mint a kohóban felhevített fém..
Bob megfordult, a szekrényhez lépett, és kivett belőle egy darab alumíniumcsövet. A cső szétszedhető evezőlapát része volt, és a felfújható csónakhoz tartozott. Körülbelül három lábnyi hosszú volt, és másfél hüvelyknyi az átmérője, és, gondolta Bob, elég vaskos a célhoz..
Eloldozta Ninát az oszloptól, és kikötözte a kezeit is. A lány állt, karját és csuklóját dörzsölgette, és nem nézett férfira. Bob megfordította őt, hogy Nina a dívánnyal szembe kerüljön..
– Hajolj le, és fogd át a bokádat, a lábaidat pedig tartsd egyenesen – utasította Bob. – Homlokodat tedd az ülőkére, és karold át, magad..
Miközben Nina megcsinálta, amire Bob utasította, a férfi kezeivel végigszaladt a lány fenekén. Érezte, hogy tüzel, majd ujjaival a fenékvágatba siklott, s végigtapogatta a horzsolást, amit a kötél okozott. Nina megrándult, mikor Bob a sebeihez ért. Bob a lány térdei mögé helyezte a csövet, és összetolta lábait..
– Karold ezt át, és tartsd kezeiddel a lábszáradhoz..
Kis kezdeti ügyetlenkedés után Bobnak sikerült úgy odaillesztenie a csövet, hogy a lány erősen a térdhajlatába szoríthassa könyökének belső hajlatával. Bob gyorsan letérdelt, a kötélhurkot a lány csuklója köré csúsztatta, rátekerte és megkötötte, erősen összekötözve a lány kezeit. A férfi hátra lépett, és a lányra nézett. Nina előregörnyedt, gerincének kis dudorai kitárt, szembetűnő fenekéig futottak. Az erőltetett póztól a lány popója büszkén felfelé állt, ágyékának kis fügéje a selymes, göndör szőrzettel lábszára mögül kandikált ki..
.
Bob hátranyúlt, és levette az asztalról azt a darab kötelet, melyet odakészített, kettéhajtotta, és megfogta a huroknál..
Nina mikor hátra pillantott, és meglátta, mit csinál a férfi, nyöszörögni kezdett, és megpróbált elmozdulni helyéről. Bob kinyújtotta a kezét, s a lány hátára és csípőjére helyezte..
– Ne mozogj – mondta halkan..
A férfi keze lecsúszott a lány hátán a fenekéig, cirógatta és csipdeste a két gömbölyű testrészt, kicsit lejjebb a lábszárait is, majd újra feljebb, vaginája biggyedő ajkait. Ujjait fel-le mozgatta a kis barázdában, tapogatta, cirógatta, masszírozta a nedves alsó ajkakat, szétnyitotta és széttágította őket, mint valami virágot..
Nina vacogott és mocorgott egy kicsit, lihegett és sóhajtozott a férfi keze ténykedése nyomán. Bob meg volt elégedve a lány reakciójával, s a kezét lecsúsztatta a lány egyik lábszárán, ami szemmel láthatóan csalódást keltett Ninában. A férfi még néhány percig tovább simogatta és tapogatta a lányt, hogy kezének érintésével megnyugtassa Ninát..
Bob feljebb csúsztatta a kezét, majd könnyedén a lány hátsó felére fektette, s közben lassan felemelte másik kezét a kettéhajtott kötéllel. Aztán lecsapott vele a kiálló fenékre, végigvágott a leghúsosabb részén..
– Júúúúj …- sikított Nina, lábaiban és egész testén hullámzott a váratlan ütés okozta tüzes fájdalom. A lány megrogyott, mintha össze akarna esni, de Bob kezeivel megtámasztotta a hátát..
– Állj fel. Gondoltam, ez tetszeni fog – mondta Bob. Nos, ha tetszik, kaphatsz belőle többet is – s hogy szavait tett kövesse, módszeresen csapkodni kezdte a lány fenekét a kötél végével. Mikor egy teljes tucatnyi ütéssel megvolt, átment a lány másik oldalára, és folytatta a büntetést. Nina visított és sikított a fájdalomtól, kiabált, hogy Bob hagyja abba, könyörüljön rajta. Kiáltozásába szavak és artikulálatlan hangok vegyültek, amint az ütések a fenekére záporoztak. .
Mikor már néhány tucat ütést mért a lányra, Bob arra lett figyelmes, hogy a lány kiabálása már nem olyan sürgető és követelődző, egyszerűen csak az ütésekre ad velük választ. A férfi úgy döntött, hogy a jelenlegi célpont érzéketlenné vált, lejjebb helyezte támadása célpontját, és a lány lábszárának felső részét kezdte verni.. Nina azonnal sikoltozva és a fájdalom valódi panaszával díjazta..
– Ó, gazdám… az Ég szerelmére… kérem, gazdám… ott ne… kérem… kérem…- zokogta, de hiába próbálta meggyőzni a férfit, hogy hagyja abba..
– Itt nem akarod? És mit szólsz helyette ehhez? Az utolsó szónál újból lesújtott, ezúttal rövidebben és máshová, a kötél végei a lány formás fenekének árkába csapódtak, s a nagyajkak lágy nedvességébe temetkeztek..
.
Nina megvonaglott, mintha áramütés érte volna. A lélegzet zihálva hagyta el tüdejét, feje a végletekig hátra csapódott, szája kínjában kinyílt. A kötélnek feszítette magát, izmai csomóban rándulva, mereven álltak lábszárain, fenekén, hátán és karjain az erőfeszítéstől, hogy elmenekülhessen. A lány mellkasa felhevült, a levegő bezúdult a tüdejébe, hogy aztán fájdalmas és szégyenteli sikollyal törjön ki..
– Aaarrrrrrr…- sikoltott a lány, és előrezuhant. Feje és mellkasa az ülésen maradt..
– Nem! Állj fel! – hangzott a parancs, a következő ütés társaságában, mely a comb belső oldalát érte. – Uaaaaaaaaaa… – hallatszott az üvöltés a lány ajkairól, aki közben megpróbálta megtartani testhelyzetét..
A kötél vége megint a lány puha erszénykéjébe csapott, tovább fokozva a mély, égő fájdalmat..
– Ooooaaaa…- jajgatott megint Nina az ütés okozta kíntól..
– Most már elég mély fájdalmat okoztam? – morogta Bob a lány fülébe. A lány még előrehajolva remegett a megerőltetéstől, ujjait és lábujjait egyaránt összeszorította a kín..
– Iiii…gen gaz..dám…ké…rem… gaz…dám -zokogta Nina.
.
Bob hosszasan nézte a lányt, figyelte, hogy reagál mozdulataival a fájdalomra, melyet ő okozott neki, nézte, hogy piheg a lány mellkasa a zokogástól, hogy nyeli hatalmas kortyokban a levegőt. A férfi kinyújtotta kezét, megsimogatta a pirosra csíkozott popsit.

Lehet, hogy utána engedélyezek magamnak egy kis pihenőt, de ha azt fogom látni, hogy te még nem vagy elkészülve, habozás nélkül folytatni fogom a szekírozásodat. Kezembe veszek egy másik vibrátort, ráfekszem az ágyra, és elkezdek előtted játszani magammal. Közvetlen közelről nézheted majd, hogy miként élvezkedem a művibrimmel. Hallgathatod nyögéseimet, sóhajaimat – a gyönyöröm hangjait, és láthatod majd a kielégülésemet is. Megláthatsz mindent, a legapróbb részletekig, és aztán a lucskos kezemmel elkezdem a testedet simogatni, s miután szárazra töröltem benned, a magas cipősarkakon lesz a sor. Lassan végig vándorlok velük a testeden, fentről lefelé, mély barázdákat hagyva maguk után, egészen az öledig.

A hegyes sarkakat kíméletlenül belevájom duzzadt lőcsödbe és kikényszerítek belőled egy hangos üvöltést, mert pillanatnyilag csak azt tud kielégíteni.
„Most úgy nézel ki, mint egy valódi, igazi kis kurva… mily örömmel nyalogatnám a melledet.”
Ezután, ismét vibrátorral fogom mefdugni saját magam, közvetlenül a szemeid előtt. Ugye tetszeni fog? Vágyni fogsz utánam? Biztosan!
„Mennyire kívánom, hogy legyen velünk egy igazi férfi is!” – sóhajtok fel csalódottan, miközben egyfolytában dugogatni fogom magam a hatalmas műfallosszal.
„Legalább játszhatnék egy igazi lőccsel, amit leszophatnék, nyalhatnék és megkóstolhatnám a belőle kifröccsenő, sűrű, meleg ondójának ízét… élvezném, ha tele lenne a szám spermájával. Érezni kívánom, hogy miként csúszik le a torkomon. Szétkenhetném ajkaimon, a melleimen… de az egyetlen, amim most van: azok ti vagytok – te, a kis kurvám és az én hűséges vibrátorom.”
Figyelmemet azután a kitömött melleidre fordítom. Már bizonyosan jól megdagadhattak a bimbók, és elkezdem őket masszírozni a melltartón keresztül, mintha csak valódiak lennének. Hozzá dörgölöm az enyémet. Te leszel az én leszbikus szerelmem, aki bármit megtesz értem, és most pont erre van szükségem. Semmi másra, de ez még nem minden. Én még sok mást is kínálok neked, sokkal többet is akarok tőled. Ugye élveznéd, ha így történne? Hassal rákényszerítelek az ágyra, ahol aztán fokozatosan megszabadítalak béklyóidtól, és a péniszed szinte koppanni fog a lepedőn. A dugót még a seggedben hagyom, a bugyi is rajtad marad, de annak ellenére, hogy szabad leszel, nem fogsz ellenkezni velem szemben, vagy – ne adj isten – elfutni, mert az izgalom, amit a kezeimmel fogok okozni neked – vissza fog tartani. Síetség nélkül fogom simogatni a combodat és a seggedet. Természetesen nem feledkezem el a bőrszíjról sem – ami még mindig rá lesz erősítve megduzzadt lőcsödre, és most szabadon fog lógni a combod között. Néhányszor csak úgy, próbaként megrántom, és ha nem fogsz úgy reagálni, ahogy én elvárom tőled, akkor azonnal bemutatom neked, hogy mi minden lehetséges egy ilyen bőrszíjjal. Akkor aztán biztosan elmegy majd a kedved az ellenszegüléstől. Azután előtted, hogy láthasd, magamra öltöm a bőrbol készült bugyimat. Igen, az elején egy hatalmas pénisszel van ellátva. Talán mondanom sem kell, hogy mit óhajtok vele csinálni. Azonnal megérted azt, amint meglátod azt a hatalmas, fekete eszközt. Lehet, hogy előszőr egy kicsit megrémülsz majd, de nem fogsz ellenszegülni, mert már régen megértetted, hogy az akaratommal szemben nincs esélyed. Nagy örömmel és készségesen dugom meg a kurváimat, pont így, és közlöm veled, hogy mindeddig élvezték.
Ezután a másik végét beillesztem a feltárt és széthúzott puncimba és utána – a bugyidon keresztül érezni fogod a dákóm sötét makkjának nyomását a segged között, de előszőr még megnyomkodom vele a combod között feszülő péniszedet, amit a borszíj segítségével kellőképpen hátra hajlítok és te, szörnyű kínokat fogsz átélni minden egyes lökésemnél. Miután kellőképpen felingereltem a farkadat, lehúzom rólad a bugyit, kiveszem az előzőleg kellően kitágított lyukadból a dugót, és végre, beléd hatolok a nagy méretű dákómmal.
Mivel nem szokásom krémet használni, érezni fogod az összes mozdulatomat. Széthúzom a seggedet és már nincs is problémám azzal, hogy jó mélyre beléd hatoljak. Végre. Beteljesül a sorsod, amire annyira vágytál az egész idő alatt. Elhiheted, nagy örömmel látok a seggbe dugásodnak, s közben hátulról keményen markolászni fogom kitömött melleidet, és állandóan ismételgetni fogom, hogy te csak egy közönséges kis kurva vagy, aki él-hal a faszért. Te is érzékelni fogod extázisomat. Lehet, hogy a nedvességemet is, talán neked is meg fog felelni, de az már engem egyáltalán nem fog érdekelni. Számomra csak az én orgazmusom számít. Az a mérvadó. Mialatt könyörtelenül kefélni foglak hátulról – egyúttal a péniszedet is jól meghúzogatom, mert a bőrszíjat, ami rá van erősítve, szorosan rácsavarom az enyémre, és minden egyes lökésemnél, kellőképpen hátra fog lendülni a tiéd. Így, mind a két farok azonos ütemben fog mozogni, s lehet, hogy nagyon hamar el is fogsz fáradni és a fájdalmad túl fogja szárnyalni a gyönyörödet, de én nagyon gyorsan meg tudlak győzni, hogy egyedül én döntök arról, mikor elég. Beléd döföm a műpéniszem makkját, majd fokozatosan gyorsítom lökéseim iramát, mert az ilyen olcsó kis kurva, mint amilyen te is vagy, csak ezt érdemli, hogy halálra dugják. Ráadásul mindig is ilyesmiről álmodoznak. A következő percek alatt úgy fogod magad érezni, mintha a műfallosz ketté hasított volna – lehet, hogy ez igaz is lesz, de viszont biztos, hogy nem fogsz tudni ezen változtatni.

„Nos? Tetszik neked, amikor így megbecstelenítenek? Mint egy koszos kis utcai lányt, egy prostit a legutolsó sorból, mi…?” – fogom kérdezni toled lenéző mosollyal, miközben te vonaglani fogsz a fájdalomtól, vagy a kéjtől?
Azután újból megragadom a hamis melleidet és elkezdem masszírozni őket, durván, de ne hidd, hogy elfeledkeztem a bimbókra erősített csipeszekről. Dehogy! Ígérghetem, te is élvezni fogod a dolgot. Lehet, hogy amikor végre elélvezem majd – te azt a pillanatot biztosan nem fogod egykönnyen elfelejteni, miután az orgazmusomat te is ugyanolyan intenzitással fogod átélni, mint én. A gyönyörű orgazmusom hatására elkezdek vonaglani, mint egy kígyó, és a sötét farkamat még jobban, még mélyebbre fogom lökni az átkefélt lyukadba. A gyomrodban fogod érezni, de én akkor is tovább foglak kefélni, mert mást nem érdemelsz, te engedetlen, koszos kurva. A farkad egész idő alatt hátra lesz feszítve, de én még néha bele is fogok segíteni a fájdalmaidba és brutálisan jól megmarkolászom majd a tökeidet, nehogy elfelejtsd – nem vagy számomra semmi más, csak egy eldobható rongy. Ezután, ahogy saját orgazmusomat kelőképp kiélveztem és hagytam elmúlni, lassan kihúzom a seggedből a műkárómat, és ha tényleg, isten igazából kielégítettél, akkor talán a bőrszíjtól is megszabadítalak, ami az egész seggbe dugásod alatt a műpéniszemre volt erősítve, és egész idő alatt fáradhatatlanul húzogatta a te farkadat.
Természetesen állandóan emlékeztetni foglak arra, hogy ki is vagy valójában, és te négykézláb, tehetlenül fogsz előttem remegni, de ezzel még mindig nem lesz vége, mert az igazi prosti le is tisztítja a kuncsaftja szerszámát, és neked is azt kell majd tenned az én szépséges mukárómmal. Ügyesen kiveszem a pöcköt a szádból, de te azt meg sem próbálod becsukni, mert tudod, hogy akkor kegyetlenül meg leszel büntetve, és alázatosan várni fogod, szinte könyörögni fogsz azért, hogy tegyem már be végre a seggedet megjárt farkat a szádba. Nem fogsz semmit sem kérdezni, csak egyszerűen befogadod azt a szaros farkat a lepcses szádba, és elkezded kívánatosan leszopni. Ezután ismét dugni foglak, de ezúttal szájba, és addig nem is fogom abba hagyni, amíg az szép, tiszta nem lesz. Lehet, hogy közben nem tudsz levegőt venni, és talán majd akkor megkönyörülök rajtad, de azt is csak azért, hogy aztán újból, szépen alázatosan könyöröghess más kíngyönyörökért.
„Akarsz még, te kurva? Nem volt elég?”
„Igen Úrnom, még. Csináljon velem, amit csak akar, mert én a maga kurvája vagyok, akivel azt tehet, amit csak akar” – válaszolod azonnal, megfelelő alázattal és tisztelettel a hangodban.
Én természetesen eleget teszek a kérésednek, és ismét bedugom a szádba műfalloszomat, és elkezdelek újból, kegyetlenül szájba dugni, s közben azon fogok gondolkodni, milyen testi kínzások lennének a legmegfelelőbbek a számodra? Lehet, hogy az összes ötletemet azonnal közölni is fogom veled, hogy az arcodon láthassam – melyik is tetszik e legjobban neked. Bármelyiket is választom a végén, te azt szó nélkül elfogadod, mert az én alázatos kis ringyóm vagy, rabszolga kurvám, akinek nincs saját akarata. Rohadt büdös kis kurva leszel, és ha bármikor megkívánlak, te örömmel és készséggel felkínálod a testedet. Soha sem fogsz visszabeszélni, vagy ellenkezni, és egyedül csak az én parancsaimat fogod mérhetetlen alázattal teljesíteni.

Ha le akarok ülni, te leszel a székem. Hozzászorítom kaviáros fenekemet az arcodhoz, és ráülök majd a teljes súlyommal, de hogyha újból meg akarlak dugni, te némán előre hajolsz, és széthúzva felkínálod a seggedet. Utána örömmel leszopod a műfarkamat, és boldogan nyújtod majd azt, amit éppen kívánni fogok tőled. Mindig azt fogod csinálni, amit én akarok, amit én mondok neked, és ne feledd: én vagyok az Úrnőd – te viszont csak egy hímszuka kurva, akit ha úgy tetszik, halálra is korbácsolhatok.
„Sőt, mi több! Lassan úgy hatok rád, hogy nélkülem már nem is vagy képes önállóan élni.” Ugye, az én kurvám akarsz lenni? Már alig várod… ugye?

Brutálisan végighúzok rajta egy vékony, sokágú korbáccsal. Összeszorítom a farkad tövét a vékony szíjjal, néhányszor áttekerem rajta, lehúzom a golyóid felé, amiket szintén áthurkolok, aztán hozzáerősítem a nyakörvedről lelógó pórázhoz úgy, hogy a bőrszíj pattanásig lesz feszülve. Bármikor, ha csak egy millimétert is elmozdulsz, megérzed azt a combod között, mi az, hogy fájdalom. A koszos lőcsöd meg lesz húzva, és te azt úgy fogod érezni, mintha izzó vas lenne az öledben.

A makkodból gennyes váladék fog csöpögni, amit felfogok pazar lábbelimmel, hogy te is megkóstolhasd és élvezhesd saját váladékodat, amikor alázatosan lenyalod azt róla. Közben természetesen térdepelni fogsz úgy, hogy az arcod szinte a sima padlóhoz fog lapulni, és azt a pillanatot, azt a szituációt élvezni fogom. Aztán egyszerűen beléd rúgok, és megparancsolom, hogy:
– „Fényesítsd ki a cipőmet, te koszos kurva!”
Miután teljesítetted a parancsomat, odaerősítelek a falra, a hátad mögé teszek egy óriási műfarkat. Gondosan felcsavarozom arra a kiálló vasrúdra, látod? Ott, arra. Az én pompás és méretes vibrátorom pontosan a te koszos segged nyílásával lesz egy magaságban. Szemeddel kegyelemért fogsz könyörögni, de én csak lenézően fogok rajtad nevetni, majd elkezdelek szépen lassan tolni a fal felé. És te megérzed majd, hogy a műanyag lőcs miként hatol a feneked két félgömbje közé – egyenesen a vágat közepébe, de én tolni foglak tovább és tovább mindaddig, amíg a sorsod be nem teljesül. Nem lesz menekvésed, és ha megpróbálsz elrándulni, azt a combod között fogod a legjobban megérezni, ahol a bőrszíj megszorítja és jól megrántja majd a farkadat, pont úgy, ahogyan mozogni fogsz és a szemeid, az okozott kéjfájdalomtól majd kiugranak a helyükből.
Én természetesen nem leszek sok tekintettel a kínjaidra, és az egész testem súlyával foglak továbbra is az előkészített dákóra tolni. Az izgalomtól érezni fogod mellbimbóim érintését a testeden, azután, ahogy széthúzom a seggedet, azonnal meg fogod érteni, hogy a következő pillanatban mi fog történni? Nem fogsz tudni ellenkezni, vagy ellent mondani akaratomnak és tudod, amikor teljes erőmből foglak nyomni a falnak és fájdalomtól gyűrött arcodat fogom nézni, hogy milyen kínok közt könnyebbülsz meg, amikor a dákó hegye áthatol a segglyukadat záró izmon. Örömmel fog eltölteni a feneked görcsös rángatódzása. Talán meg is simogatom majd, de csak azért, hogy utána újból könyörtelenül rányomjalak a hegyes dákóra. Ezúttal nem fogod tudni kibírni. Elkezdesz a fájdalomtól kegyetlenül rángatódzni, mert az én imádott vibrátorom könyörtelenül feszíti az egyetlen lyukadat. És én teszek arról, hogy végre teljesen beléd hatoljon análisan az a drasztikusan nagy méret. Közben a farkadra erősített börszíj is elvégzi a maga munkáját, pont úgy, ahogy te rángatódzol. Egész tested görcsökben fog remegni és én csak szórakozottan nevetek rajtad – pazar mulatságom közepette.

Mennyire fog tetszeni? Combjaimmal körbe ölelem egyik lábadat, és olyan erővel fogom azt közéjük szorítani, hogy a súlyomtól és szorításom erejétől hangosan üvölteni fogsz. A bőrödön érezni fogod a pinám nedvességét, és erre a farkad még jobban fog kínlódni, de a bőrszíj szorításában nem lesz képes rendesen felágaskodni. Érezni fogod a nyakörveden is a lőcsödbe toluló vér nyomását. Nagyon izgató lesz, és mindez csupán a kezdet, mert én többre becsüllek és folytatni fogom tovább kéjgyönyörünk fokozását. Aztán, ha majd nagy kegyesen megtalálnálak szabadítani a vibrátortól, akkor fokozatosan átöltöztetlek. Ott fogsz állni előttem, engedelmesen a speciális szájpöcökkel a torkodban. Az a gyönyörű, formás pénisz, mily izgató látvány lesz látni a szádban, de mint minden kurvának – pont olyanoknak, mint te is vagy – egyszerűen kell, hogy legyen egy méretes fallosz a szájában. Ekkor rákényszerítelek, hogy felvedd az egyik csipkés bugyimat, azt, amelyiket olyan nagy gonddal választottam ki a számodra. Lassan felhúzod, s közben izgatóan riszálni fogod a fenekedet. Úgy, ahogy azt az igazi ringyók is csinálják a Rákóczi-téren. Utána a melltartó kerül sorra, természetesen kitömve hamis mellekkel. Még mielőtt el nem felejtem, előtte kiveszem a szekrénybol azokat a kis fémcsipeszeket, amiket a hegyes fogaikkal azonnal felcsíptetek a sok izgalomtól hegyesre duzzadt mellbimbóidra. Nem kétséges, nagy fájdalmat fogsz érezni, de tudod, nem szoktam kesztyűs kézzel bánni a koszos ringyókkal. Meg-meghúzogatom a csipeszeket jobbra-balra, és te a kitömött szád ellenére is hangosan fogsz ordítani. Hidd el, én nem szoktam egy kis jajgatástól megenyhülni, és amíg a mellbimbóid véresek nem lesznek, addig fogom masszírozni azokat a hideg fémmel. Tudom, hogy fájni fog, de te a lelked mélyén mindig is élvezted a fájdalmat. Piros bugyiban és kitömött melltartóban úgy fogsz kinézni, mint egy kívánatos kis kurva, és mindezek tetejébe, még adok a lábadra szép, piros cipőket is. Természetesen magas sarkút, hogy a lehető legtökéletesebben nézzél ki. Ezek után, pontosan az én utasításaim szerint járkálnod kell a szobában, és testhelyzeteket felvenned. Közben állandóan emlékeztetni foglak arra, hogy te csak egy elkurvult koszos ringyó vagy, aki még ingyen sem kell.

Aztán előveszem a polaroid fényképezőgépemet, és csinálok rólad egy rakás képet, hogy megmutathassam az ismerőseidnek – mert nekik is látniuk kell – hogy a valóságban milyen elvetemült és romlott hímszuka vagy. Úgy kell előttem viselkedned, mint a Rákóczi-téri prostinak, de ne félj, a lyukad is megkapja majd a magáét, mert újból rá foglak kényszeríteni arra a hatalmas műfarokra, amit aztán felcserélek egy méretes dugóra a seggedben. Mikor aztán kellőképpen megdolgoztam az análodat, betömöm azt egy vastag dugóval, utána egy harisnyatartót és egy piros, hálószerű harisnyát vetetek fel veled. A duzzadt lőcsödet a bugyin keresztül is nagyon jól lehet majd látni, mert a börszíj feszítésétől mindaddig nem foglak megszabadítani, amíg el nem érkezik az ideje, és az nem lesz hamar. Csak akkor, de lehet, hogy időközben megpróbálod kifejezésre juttatni a vágyadat, hogy végre megkegyelmezzek neked. De én megint csak ignorálni foglak, mint annyiszor azon az estén. Mert szerintem, te nem érdemelsz semmi mást, csak a legbrutálisabb bánásmódot, amit az ember valaha is elképzelt. Hisz csak egy közönséges kis kurva vagy, akkor meg mit kívánsz tőlem? Talán viselkedjek úgy, mint egy úrinővel?
Síetség nélkül, teljesen elkészítelek a tetszésem szerint. A harisnyakötőt kellőképpen meghúzom, és aztán teljesen váratlanul, mélyen belévájom körmeimet a fenekedbe. Úgy, mint egy vérengző fenevad. Magától a fájdalomtól összeroskadnak térdeid, de én csak szórakozottan és megvetően fogok nevetni rajtad. Ugyanis tetszik nekem, amikor egy kurva alaposan szenved.
„Állj fel, és mutasd magad, hogy miként néz ki egy felizgult, igazi kis szuka!”
A parancsomat azonnal teljesíted, mert tudod -máskülönben még több szenvedésben lesz részed- a szó szoros értelmében. Készítek rólad még egy pár fényképet, majd ismét neki látok a segglyukad gyötrésébe, de ezúttal egy sokkal markosabb vibrátort dugok majd belé, és miután jól megkeféllek vele – a jajgatásod és ordításod közepette egy ugyanolyan dugóval ismét betömöm segged lyukát.

Így nevelek valakiből farokimádó ribancot. Milyen hímkurvának lenni?
– Ugye, te az én kis kurvám akarsz lenni? Az én kis kurvám? Néha tényleg érdekelne, hogy tudod-e, kivel szórakozol? Azt mondhatnám, fogalmad sincs arról, milyen kegyetlenségekre vagyok képes. Kíváncsi lennék arra is, hogy miként reagálnál, ha saját szemeddel látnád játékszereimet, miket hasonló alkalmakra gyűjtöttem össze. Azt hiszem, még nem érted, hogy nekem gyönyört okoz, ha belőled patetikus kurvát csinálhatok – akinek nincs saját akarata. Képzeld csak el – miként fogod érezni magadat, ha egy éles borotvával vetkőztetlek majd le. Levágom rólad a ruháidatat. Szépen, lassan, apró, miniatűr darabkákra, amik egyenként hullanak le, s közben, egész idő alatt mozdulatlanul kellene állnod.

A legkisebb elmozdulás nélkül, mert még meg talállak vágni. Lehet, ha elég alázatos és engedelmes leszel – előzőleg megkötözlek és a szemeidet is bekötöm egy szalaggal, hogy ne kelljen a borotva munkáját végignézned. Csak érezd, tudat alatt reszketve a félelemtől. És lehet, hogy a szádat is betömöm egy speciális, pénisz formájú pöcökkel. Tudod, nem szeretem hallgatni a felesleges siránkozásokat és könyörgéseket. Aztán eléd állok szűk bőrruhámban és megengedem, hogy gyönyörködj szépségemben. Lábamon vörös harisnya, vörös tűsarkú cipő, hatalmas sarkakkal. Talán kapsz annyi kegyelmet, és megengedem neked, hogy közelebbről is megismerkedj velük. Rád parancsolok, hogy feküdj hanyatt a padlón – természetesen mezítelenül és gúzsba kötve, mint egy japán gésa bondage-ban, – aztán a cipőm hegyes tűsarkaival, – de csak akkor, ha megérdemled – elkezdem lassan szántani a bőrödet.
Addig fogom ezt csinálni, amíg gyönyörű, vörös barázdák nem lesznek rajtad. Közben állandóan a golyóidat fogom rugdosni, hogy érezd az én örömömet. És akkor ott vannak még a vibrátoraim. Ha úgy döntök, használni is fogom valamelyiket, akkor lesz igazán minek örülnöd!
Azt hiszem, még nem is sejted, milyen hatásos eszközzé válhat az a megfelelő kezekben. Előszőr szépen bedugom az én nedves pinámba, ahol kellőképp megnedvesítem – talán szépen ráfekszem az ágyra, szétterpesztett lábbal, és hagylak gyönyörködni a kézimunkámban. Tudom, szeretnél majd kiszabadulni béklyóidból, de arra a legkisebb esélyed sincs. Ha nagyon fogsz zavarni, hozzá bilincsellek azokhoz a nehéz láncokhoz, melyek ott lógnak alá a mennyezetről. Nehéz béklyókba teszem kezed-lábad, azután felhúzlak a magasba. Ott fogsz rángatódzni az izgalomtól felingerülve, de semmi több, mint merő látványosság a szemednek, amit megengedek.

Aztán durván hozzá nyomom vibráló műanyag segédeszközömet az ágaskodó locsödhöz, és addig fogom nyomni vele, amíg a fájdalomtól el nem kezdesz ordítani, de olyan hangosan, hogy azt az egész negyedben is meghallják. Ugyanezt, talán a golyóiddal is megcsinálom. Amikor betelek pazar ordításoddal, ismét betömöm a szádat a speciális pöcökkel, de előre figyelmeztetlek, ha nagyon sokat fogsz rakoncátlankodni – akkor leszúrom az egészen a torkodra. Lehet, hogy öklendezni fogsz, de biztosan tetszeni fog neked is a dolog, mert egy olcsó kis kurva csak arról álmodik folyton, hogy egy méretes farok legyen a torkán. Különben is, egy lotyó mást nem is érdemel, mint hogy egy jó nagy farok fojtogassa. Ezek után a testeden megérzed kemény mellbimbóimat.
Érezni fogod az arcodon, kiszabadítom kebleimet a korzett öleléséből, és megmutatom őket teljes szépségükben – aztán simogatni fogom velük szexuális lázban úszó testedet. Állandóan lejjebb és lejjebb haladok, míg nem elérek ágaskodó falloszodhoz. Hosszú percekig ingerelni foglak, mindaddig, amíg tested el nem kezd ellenőrizhetetlenül rángatódzni. Kívánni fogod, hogy gyorsan, hamar elérhesd a csúcsot, de azt én nem engedem meg neked. Egyszerűen kinevetlek majd. Ellöklek magamtól úgy, hogy nagyon sokáig himbálódzni fogsz láncaidon, aztán megadom a farkadnak azt, amit abban a pillanatban a legjobban kíván.

Fáradt vagyok ma este, hogy igénybe vegyem a szolgálatiadat – ásított Dominika kisasszony, a rabszolga öszinte rémületére. Ez vajon azt jelenti, hogy nem kap kegyelmet? De különben, ha már ilyen szépen kéred, – folytatta nagy kegyesen, mintha akkor gondolná meg magát, – megengedem, hogy ez éjszaka még egy próbát kiállj. Tapsolt az örségnek, akik azonnal benn teremtek, és egy intésére felkapták a még mindig halálfélelemtöl reszketö szolgát. Kihurcolták a teremböl. Újabb játék következik tehát. Mosdassátok le és jó erösen láncoljátok az ágyam végébe! – parancsolt az Úrnö, a szolgálókat pedig egy intéssel elküldte aludni.

Miután ö maga is átöltözött az éjszakai köntösébe, bevonult a hálószobába, kezében még mindig a boroskupa. Amikor a katonák végeztek, kiküldte öket. Így teljesen magára maradt a maga tehetetlen, megláncolt, megkínzott rabbal. Lassan itta a kupa bort, közben bele-belenézett a tükörbe, és fésülgette a haját. Dúdolt valamit magában, és lassan úgy tünt, mintha már meg is feledkezett volna az ágya végében egyre kényelmetlenebbül heverö rabszolgáról. Kissé megszédült a bortól, de határozottan jobban érezte magát töle. Hagyta, hogy jól átjárja minden tagját a kellemes ital nyújtotta zsibbadás. A dallamhoz, amit dúdolt, mosolyogva lejtett egy táncot. Egyre vadabbul forgott, közben lerúgta a cipöjét, eldobta a kupát, és lendületből – zsupsz – bevetette magát az ágyba. Ettöl összerezzent a rabszolga ott a lábainál. Nem tudott, és nem is mert volna mozdulni, bár láthatólag kényelmetlen volt a kicsavart, féloldalas helyzet, amiben odaláncolták. Dominika kisasszonyban ezzel mégis újra felébresztette különös hajlamát az uralkodásra.
– Hát, így nem igen tudod végrehajtani a parancsaimat, ugye? – incselkedett vele kacagva. Dehát, be kell látnod, nem várhatom el, hogy a szolgálóim miattad fenn legyenek egész éjjel! Így az ágyon fekve a rabszolga testének feszítette a lábait, és egy nagyot nyújtózkodott.
– Mit tudnál nekem megtenni, amihez nem lenne szükséged a leláncolt tagjaidra? Ráadásul, amit akkor is tudsz folytatni, ha közben elalszom…
A rabszolga kérlelöen nézett rá. Megszólalni nem mert, de a szemei, mintha azt mondták volna:
Bármit kérj, amit csak tudok, megteszek!
– Mondtam már, hogy ne próbálj meghatni ezzel a nézéssel – dorgálta incselkedőn Dominika. Na mindegy, most már úgyis aludni akarok. Talán úgyis hiába hatnál meg. A szolga újra összerezzent. Talán azt találgatta: ez most mit jelenthet ? Miközben Dominika kisasszony ezt tárgyilagosan, álmosan-unottan mondta, játékosan lépegetett végig a férfitesten. Mintegy aprókat nyújtózkodva, neki feszült a lábával a rabszolga hasának, aztán mellkasának, a másik lábával is, majd az arcának. Végül két lába közé fogta a rabszolga fejét, úgy nézett le rá mosolyogva, élvezettel duruzsolva.
– Tudod mit?Csókolgasd egy kicsit! – nyomta a szájára mindkét lábát egyszerre, azt nagyon szeretem egy ilyen fárasztó nap után. A sok járkálástól elfáradtak a lábaim. Majd most egy kicsit megenyhülnek. A rabszolga engedelmeskedett. Elöször bátortalanul, ügyetlenül adott rá puszikat, majd egyre jobban neki bátorodva csókolgatta Úrnöje lábait. Dominika kisaszonynak nagyon tetszett, hogy egy férfi egyetlen szavára azonnal megteszi ezt. Lehunyt szemmel élvezte a bizsergető élményt, ahogy a száj végigmajszolgatja talpait.
– Tudom már, az lesz a próbatételed, – villant eszébe az új ötlet. – hogy addig fogod nyalogatni a lábaimat, amíg el nem alszom. Úgy akarok elaludni, hogy közben folyamatosan érezni akarom a forró, remegö szádat, a nyelvedet a talpaimon. De jól vigyázz, mert ha abba merészeled hagyni, mielött elalszom, akkor véged! Kezdheted is – kacagott aprókat Dominika kisasszony.
A rabszolga tudta a dolgát. És azt is tudta, hogy ez az egyetlen esélye. Tulajdonképpen örülhetett, hogy végül ilyen könnyen megúszta, ha csak ezt kell megtennie. Hevesen nyalogatni kezdte a fejéhez közelebb levö bal talpat. Kellemes érzés járta át Dominika Úrnőt. Most végiggondolta a mai nap izgalmait, gyönyöreit… A vacsorára feltálalt finomságokat; a zenét, amit hallgatott nap közben. A körülötte sürgö-forgó szolgákat és katonákat, akik minden parancsát vakon teljesítették. A játékot ezzel a lázadóval akit, úgy tünik, elég könnyen betört.
„Mintha nem is bánná nagyon, ha én alázom meg” tünödött magában. Mindennel együtt, nagyon szeretek így élni, állapította meg újra. Hagyta, hogy egy kissé átjárja a bor és fáradtság. Lassan leragadtak szemei, félig már álmodott. Talán éppen egy túl élénk álom riasztotta fel újra egy pillanatra. Jól esett neki, hogy a lába ilyen kellemes hűsítést kap közben, bár mintha a rabszolga nyelve némiképp fáradna már. Talán fél óra is eltelt közben. Most azt is észre vette, hogy még mindig csak a bal lába kapott a kényeztetésböl.
– Most már a másikat is! – sóhajtotta oda félálomban. Még érezte, ahogy a kellemes nyelvcsapások egy pillanatra megállnak, amíg jobb lábát is odadugta a megkötözött rabszolga szájához. Aztán azon folytatódott az élvezet. A lábainál heverö férfi tovább engedelmeskedett. Külön izgalmas érzés volt, hogy ennyire alárendeli magát Úrnöjének. A másik talpnak még új volt az érzés. Dominika kisasszony újra átadta magát az élvezetnek, aprókat nyögve, egyre halkabban. Közben lassan csodaszép álomra szenderült. …

Másnap reggel, amikor felébredt, a szolgálók már ott szorgoskodtak a szobában. Rendet tettek. Kivitték a tegnapi bort, a kupát, elrendezgették Dominika kisasszony aznapi ruháit, cipöit. Kitakaritottak. Közben huncut tekintettel méricskélték Dominika kisasszony lábainál még mindig kiláncolt rabszolgát, aki szintén ébren volt már.
„Vajon milyen szolgálatokat kellett tennie tegnap éjjel ?”
Dominika Úrnö, rá se nézve a rabszolgára felült, és hozatott magának reggelit. Aznap délelőtt rengeteg gondja volt, hiszen, mint a tartomány Úrnöjének, el kellett látnia a császári helytartó feladatait. Hívatta a nagyterembe a hivatalnokokat, kihallgatásokat tartott, a szomszédos barbár törzsek küldötteivel tárgyalt. Igen elfoglalt napnak nézett elébe. Hozatta nappali ruháit, cipőjét. Rendbe szedette magát a szolgálókkal. Már készült is megjelenni az alattvalók előtt. Indult kifelé az ajtón, amikor az egyik szolgáló csendesen megkérdezte:
– Na, és mi legyen a lázadóval, Úrnőm?
– Ja, igen, a tegnapi rabszolga… – fordult vissza Dominika kisasszony, – majdnem elfelejtettem… A láncok súlyos nyomait viselő kreol test mozdulatlanul feküdt, és várta a végső ítéletet….

Dominika kisasszony a vacsora után visszavonult az északi kisterembe, ami a legtávolabb volt a nyílvános helyiségektöl, és jó erös, vastag falai voltak. Ezt a termet úgy alakíttatta ki, hogy különös játékaihoz diszkrét magánya lehessen: ablakok sehol, csak a tüzhely fénye. Egyetlen bejárata van erős örizet mellett. Dominika Úrnő engedélye nélkül innen csak holtan lehetett távozni. Katonái, parancsának megfelelően, itt láncolták ki ezt a lázadó, szökött rabszolgát a padlózathoz, középen. Ruhája rongyokban, átvérezve. Egész teste reszketett, most már nem csak a halál félelemtöl, hanem attól is, hogy délután, miután az udvaron megkorbácsolták, estig kinn hagyták a hóviharban.

Hű szolgálói már várták Dominika Úrnőt. Közben kacagva játszadoztak a leláncolt rabszolgával. Hárman ráültek megkorbácsolt, sajgó hátára, lovagoltak rajta.
– Gyí, te! – bíztatták, mintha csak mozdulni tudott volna a súlyos láncoktól.
A többiek fogócskáztak körülötte, és néha „véletlenül” ráléptek. Jókat nevettek rajta, amint megpróbált kitérni de csak fájdalmasan vonaglott alattuk. Amikor meglátták a közelgő Úrnőt, abba hagyták a játszadozást. Távolabb húzódtak, és utat adtak neki. Szép, erős és igazán férfias rabszolga volt, de így, magatehetetlenül, kényére-kedvére kiszolgáltatva, kétségkívűl sokkal izgalmasabb jelenség volt.
„Ime, egy férfi az őt megilletö helyen” – gondolta Dominika kisasszony, amíg gyönyörködött a látványban.
A kínjában nyögdécselö rabszolga izmos, kreol teste miatt a tüzhely lobogó fénye még izgalmasabbá tette vonaglását ott a földön. Az Úrnő nem síette el, hogy közelebb érjen. Ki akarta élvezni a pillanatot.
– Ma mit játsszunk ? – csilingelte hangja pajkosan a szolgálók felé, akik huncutul visszakacsintottak rá.
A rabszolga elfodította a fejét felé, amennyire csak a láncai engedték, és esdeklően nézett fel rá.
– No mi van? – búgta neki oda a szeszélyes Úrnő, mint valami elárvult kiskutyának, amikor ezt észre vette. Hát akarsz még lázadni ellenem?
A korbács ma már jól bele véste a szolga eszébe, hogy nem lehet saját akarata. Ezt a leckét már megtanulta, így nem szólalt meg, csak megpróbált nagyon alázatos szemekkel nézni. Ekkor, hírtelen kapott egy rugást az arcába. Elfogyott Dominika kisasszony türelme.
– Nem is bámulhatsz rám így! – dörgött újra élesen az Úrnő hangja. Azt hitted, hogy ettől majd megesik rajtad a szívem? Hát te ilyen ostobának nézel, mi? Minden kérdésnél egy-egy újabb rúgás tette világossá, hogy ezt nem baráti érdeklödésnek szánta.
– Büntessük meg! – sikították a szolgálók. Rászolgált a büntetésre! Mutassuk meg neki a „süppedő padlót”! – kiáltották, a rabszolga nem kis rémületére. Ez egy titokban elkészittetett különleges kínzóezköz volt. Abból állt, hogy a nagyterem padlózatában kialakított ember-formájú vájatba láncolták a kiszemelt áldozatot, erősen betömték a száját, megkötözték. Maga a talaj vastag, süppedős szőnyegekkel volt fedve, csak éppen, itt közvetlenül az ezekkel egy szintre hozott emberi testre léptek. Aki nem figyelte, hogy mire lép, nem is vette észre nagy különbséget. Miután így biztosították, hogy ne tudjon mozdulni sem, és ráborítottak még egy szönyeget, néha napokig is ott „felejtettek” valakit. Eközben sokszor népes vendégsereggel táncos tivornyákat rendeztek ebben a teremben. Ez tehát egy igen „súlyos” büntetésnek számított.
– Az most nem jó – vonta meg a vállát Dominika kisasszony egykedvüen. Nem akarok várni, hogy a katonák átvigyék a nagyterembe. Érdekesebb lenne ma bevonni a játékba a rabszolgát is. Azt akarom, hogy ő maga engedelmeskedjen.
– No, fogsz-e szolgálni, hüséges leszel-e hozzám? – nézett le a rabra, közvetlenül annak a fejénél állva. Ezt erre még erősebb reszketés fogta el, és csak keservesen nyüszíteni mert. Az Úrnő rájött: ez már nem mer megszólalni, amíg parancsot nem kap rá.
Rárivallt: – ha kérdezlek, azt mondod: „Igenis, Úrnőm”, vagy „nem, Úrnőm”! Beszélj! – és rálépett a nyakára. A lábai előtt heverö test felől bátortalan, remegő hang nyöszörögte ki lábának szorítása alól:
– i…ige…igenis….Úrnőm…
Dominika kisasszony engedett a nyomáson, most már békülékenyebb hangon folytatta:
– Tisztában vagy vele, hogy innen, ahol vagy, úgy sem menekülhetsz? Ha bármit teszel a parancsaim ellenére, vagy akár csak késlekedsz végrehajtani a parancsaimat, az életeddel fizethetsz érte.
Természetesen a földön maradsz! Ha küldelek is valahová, csak kúszva-mászva közlekedhetsz. Egyetlen csettintésemre benn terem az őrség, tehát nem ajánlom, hogy eljátszd a bizalmam! Megértetted? Válaszolj!
– I…igenis, úrnőm…
– Helyes. Akkor leveszem a láncaidat, hogy tudj engedelmeskedni – döntött Dominika kisasszony, szolgálólányai nem kis meglepetésére, hiszen ez a szökött rabszolga, aki az őrét is leütötte, így egyszerre mindannyiuk ellen is veszélyesen erös férfinak tünt. Dehát, most ez az Úrnő újabb szeszélye volt. Különben is, megérezte a „vadállatokon”, hogy mikor támadnak. Ez egy összetört büszkeségű, remény vesztett rabszolga volt, aki megértette, hogy ebben a helyzetben nincs esélye.
– Minden esetre a kezeidet összekötve hagyom, és itt lesz nálam ez a pálca arra az esetre, ha megfeledkeznél magadról – rendelkezett Dominika Úrnő, amint egy nagyobb fajta lovaglópálcát vett ki az egyik sarokból. Kulcsokat vett elö, lekerültek a súlyos láncok. A szolga megkönnyebbülten, de mozdulatlanul tűrte. Dominika kisasszony közben már azon gondolkodott, hogy mi legyen az elsö parancsa, aminek végrehajtásával a szolga odaadásáról, és hűségéről adhat majd tanúbizonyságot.

Valami olyat kell tennie, amit nehéz, de a parancsának így is engedelmeskedve ő maga alázkodik meg. Hamarosan meg is találta a megfelelöt: a tűzhely!
– Nos, akkor halld óhajom! Odakúszol a tüzhöz, parazsat veszel ki a megkötözött kezeiddel, és idehozod nekem! Indíts! – kacagott a kegyetlen úrnö. Látni akarom, hogy legyőzöd fájdalmadat az én kedvemért, és engedelmezkedsz!
A szerencsétlen férfi, aki a kezét mászáshoz sem tudta használni, hernyóként kúszva a padlózaton közelítette meg a tűzhelyet. Ahogy háttal a tűz felé fordult, és a forróság elöntötte kisebzett bőrét, arca eltorzult. Nem mert azonban ellenkezni. Centiméterenként kúszott közelebb a tűzhöz, de minden percben úgy érezte, nem bírja tovább. Mégis kitartóan küzdötte magát a parázs felé, iszonyú kínok között.
– Nagyon helyes! – mosolygott elismeröen Dominika kisasszony, aki végig ott állt mellette, pálcával a kezében – nem is gondoltam volna, hogy ennyire engedelmes is tudsz lenni!
A rabszolga már éppen erőt vett magán és eltökélte, hogy bele nyúl a parázsba, ekkor azonban váratlan dolog történt, ami láthatóan őt is meglepte. Kezei hirtelen kiszabadultak, az addig feszesen a csuklójára szoruló kötél füstölve elengedett. Úgy látszik, annyira közel ért a keze a tűzhöz, hogy nem csak a keze, de a kötél is megégett. Dominika kisasszony, kikelve magából, üvöltötte:
– Mit merészelsz? Fogjátok le! – vezényelt a szolgálóknak, akik már jól tudták a dolgukat.
A rabszolgát öten megragadták és úgy leteperték, hogy csak úgy nyekkent. Az erős férfinek semmi esélye nem volt. Másodpercek alatt újra ott hevert Úrnője lábai elött, hátra csavart karokkal, a fölhöz préselve.
– Ugye, nem szándékosan csináltad? – pattogtak a szigorú szavak, két pálcaütés kíséretében a lapocka alá.
– Őszintén valld be!
-N…nem, Úrnőm… – remegett halál félelmében, szinte sírva a pórul járt.
Csak remélni merte, hogy egy tagadó válasszal nem haragitja magára Úrnőjét. Ezúttal szerencséje volt, mert Dominika kisasszonyt békülékeny hangulatában találta.
– No, mondjuk, hogy elhiszem. Látom, valami egyszerübb feladatot kell, hogy adjak neked. De a továbbiakban rajtad maradnak a láncok! Szóval, akarod bizonyítani az irántam való hűségedet? Szeretnél még egy lehetöséget?
– I…i..igenis…Úrnőm…- nyöszörögte a rabszolga az arca előtt játszadozó lábaknak, bár nem volt biztos benne, hogy ezt „akarhatja-e”?
– Akkor könyörögj egy újabb próbatételért! – kacagott az Úrnő a saját, hírtelen jött legújabb tréfáján – halljuk, hogyan kéred, hogy vezekelhess!
A meglepett rabszolga előszőr, mintha nem értette volna a parancsot. Csak hebegett maga elé…
– Na, mi lesz? – riasztotta vissza a valóságba, ahogy a szigrú Úrnő rárivallt. Dominika kisasszony széket hozatott, kényelmesen elhelyezkedett, lábait könnyedén felvetette a szolga hátára. Bort töltetett kupába, elvette, és várt.
– Halljuk, mit tudsz nekem mondani ? – érdeklödött újra pajkosan, ártatlanul mosolyogva – későre jár, fáradt vagyok. Ha nincs mondandód, megyek aludni, és befejeztem veled. A rabszolga tudta, hogy ez a végét jelenti. Komoly erőfeszítésébe tellett, hogy minden gondolatát összeszedje. Az őt lefogó szolgálók viszont már szinte követelték:
– Igen, vettesd az oroszlánok közé, és most már pihenjünk le! Álmosak vagyunk, Úrnőnk. Végezzünk vele most már. Elég ebből az unalmas cirkuszból. Halál rá!
– Beszélj – vetette oda még egyszer az Úrnő, miközben elnyomott egy ásítást, és bele kóstolt a borba.
A rabszolgán látszott, hogy küzd minen kipréselt szóért. Csak egy valamiért könyöröghetett: hogy szolgálhasson Úrnőjének. Még kegyelmet sem kérhet, csak ennek érdekében. Most nem ronthatja el.
– Úrnőm, kö…..könyörgöm…. ké….kérve kérlek… – görbült sírásra a szája. Megteszek bármit,…. amit csak akarsz… Könyörgöm, Úrnőm….. parancsolj nekem.. – zihált, és remegett. Hangját a szolgálólányok gúnyos kacagásán túl alig lehetett érteni.
– Könyörgöm, Úrnőm…. engedd, hogy szolgáljalak…