A szexualitás iránti vágy nevezhető pusztán a fajfenntartás ösztönének is, kinek hogy tetszik jobban. Az igazi nagy robbanás azonban az Internet elterjedésével következett be.
A világhálón ma már bárki számára elérhetőek pornográf vagy erotikus tartalmak akár szándékosan keres rá valaki, akár véletlenül téved el az oldalak között. Az erotikával és a pornográfiával kapcsolatban azonban (nem a szokványos értelemben véve is) van néhány érdekes adat.
Az igazi prüdéria – A meztelen emberi testek ábrázolása már a civilizáció kezdetétől jellemző volt, az igazi prüdéria a 19. században jelent meg. Azelőtt is volt ugyan egy-két jogszabály a szexuális viselkedéssel kapcsolatban, de elenyésző. Viktória királynő azonban a 19. században törvényen kívül helyezte a meztelenség ábrázolását bármilyen formában. A pornográfia népszerűségét ez természetesen nem csökkentette, de a prüdéria előre törését nagyban segítette.
Extrém Ausztrália – Ausztrália ugyan egy szabad ország, ahol működik a demokrácia, a pornográfia mégis törvénybe ütköző. Minden formában. Kivételt ez alól csak két állam képez. Ezért nem meglepő, hogy mindennemű pornográfiával kapcsolatos termék ott talál piacot és cserél gazdát. E két állam jelentős bevételi forrását és a postaszolgálatok szárnyalását a pornó élteti.
Első az üzlet – Nem titok, hogy a pornóban rengeteg pénz van. Olyannyira, hogy egyesek szerint a VHS-kazetták győzelmét a Betamax felett, illetve a Blue-ray elterjedését is ennek köszönhetjük. Az éves pornóbevételek meghaladják az összevont foci, baseball és kosárlabda-bevételek mértékét.
Mégsem vezet bűnözéshez? – Ellentétben azzal, amit a legtöbben gondolnak, a legcsekélyebb pornográfiával kapcsolatos bűnözés éppen ott van, ahol a legkönnyebb hozzájutni még a hardcore pornóhoz is. Jó példa erre egy 1995-ös japán felmérés, amelyből kiderült: a szexuális vonatkozású bűntények tárháza igen széles. Annak ellenére, hogy a pornográfia még a legfiatalabbak számára is könnyen elérhetővé vált, az áldozatok száma és a fiatalkorú elkövetők aránya is jelentősen csökkent.
A
függőség – A pornográfiát legjobban két csoport ellenzi és üldözi: a vallás és a feminizmus. Mindkettő állítja, hogy a pornográfia lehet addiktív, vagy visszaélésre ad okot. A feministák szerint a pornográfia lealacsonyító a nők számára, a katolikusok szerint pedig már maga a pornó nézése is kárhozattal jár.
A fizetés – A pornósztárok nem órabért kapnak, hanem jelenetenként fizetik őket. Ez hírnévtől függően 50-1500 dollár között mozog. A leggazdagabb pornósztárok már huszonévesen nyugdíjba mehetnek, annyi pénzt „kerestek össze” maguknak karrierjük során.
A fiúk sikere – Férfiként a pornóiparban érvényesülni nehéz. Hacsak valaki be nem vállalja a melegpornót, amire nagy a kereslet és űr van a piacon. Aki ezt mégsem vállalja, csak egy csinos nő segítségével robbanthat nagyot – szó szerint. Ha a dekoratív női partner csak a választott férfival óhajt filmezni, a fiúnak máris könnyebb az útja a kamerák elé.
Móka a hotelben – A világ vezető szállodaláncai közt végzett felmérés szerint a vendégek több mint fele rendszeresen néz pornót a szállodaszobában. Ráadásul a szobaszervízből származó bevételek jelentős része (70 százaléka) a fizetős pornófilmekből tevődik össze.
Kis statisztika – Napi rendszerességgel több mint 68 millió különböző keresőszóval kutatnak valami pornó után az Interneten. Emellett további 2,5 milliárd kéretlen levélszemét, vagyis spam furakodik be az emberek postaládáiba különféle pornográf tartalmakkal. Végül munkaidő alatt a férfiak 20, a nők 13 százaléka nézeget szexuális tartalmú oldalakat a munkahelyén.
Smink – A pornó ipar kezdetén szinte mindig alkalmaztak olyan statisztákat, akik a sminkesekhez hasonlóan „előkészítették” a színészeket a jelenetre. Csak ez az előkészítés (többnyire a férfiaknál) inkább felkészítést jelentett. Vagy, a jelenet végén „letisztázást”. A kis kék tabletta korában rájuk már nincs szükség, vagy a partnerek egymás között megoldják.
bűnözés
Szex, drog, fegyver: egyre több a női maffiózó
„Gangs, Groups and Guns” címmel hozták nyilvánosságra az ENSZ tanulmányát a szervezett bűnbandák jellegzetességiről. A felmérés leg megdöbbentőbb eredménye, hogy az elmúlt években 132 ezerről 660 ezerre nőtt a bűnös szervezetekben tevékenykedő nők száma.
Női bűnözők: kényszer vagy önálló döntés? A genfi Institute of International Studies ENSZ számára készített felmérése szerint egyre több nő lesz tagja szervezett bűnözői bandáknak. A becslések szerint az elmúlt években megötszöröződött a nők aránya a gengszterszervezetekben, és jelenleg körülbelül 660 ezer a szervezettként bűnöző nők száma.
A kutatás szerint vannak különbségek a szervezett bandákban tevékenykedő nők és férfiak szerepköre között. A nők kevésbe vesznek részt fegyveres, erőszakos akciókban, mint a férfiak. Emellett az is jellemző, hogy a nők többsége nem saját akaratából csatlakozik a bűnszervezetekhez. A bűnözői életmódot legtöbb esetben családi kényszerből vagy egy szexuális bűncselekmény miatti trauma okán választják.
A „maffiózó” nők általában koedukált bandákban működnek, ahol elsősorban „téglaként” és fegyver-, drogcsempészként számítanak rájuk. Elvétve előfordul kifejezetten csak nőkből álló bűnbanda is, ilyen a New Yorki illetőségű „Latin Queens”.
A riport arról is beszámol, hogy a nők gyakran alárendelt helyzetben élik mindennapjaikat a bandákban, és férfi társaik nem egyszer kényszerítik őket szexuális szolgáltatásra is. A jelentésből kiderül, hogy növekszik a horizontális bűncselekmények aránya is. Ezekben az esetekben a bandák nő tagjai követnek el erőszakos bűncselekményt hasonló státuszú nő társaik ellen. A tanulmány arra is rámutat, hogy a nemzetközi bűnbandák egyre több fegyvert birtokolnak. Becslések szerint a világ 875 millió fegyveréből 1,2 és 1,4 millió a szervezett bűnözői körök tulajdonában van.
iWiW szektával a bűnözés ellen
Egy érdekes klubbra bukkantam a minap az iwiwen. A neve Második esély, és ennek alapján először a Prison Break első évadjából megismert halálbüntetés-ellenes jogvédő szervezetre gondoltam, de rövid úton kiderült, hogy nem az. Saját bevallása szerint ez a több, mint 12.000 tagot számláló klub a szabadságvesztés-büntetést töltők rehabilitációjával kíván foglalkozni.
Mivel jómagam hobbi szinten önkéntes pártfogó vagyok, tehát börtönbe járok egy elítélthez, és pátyolgatom a lelkét, ezért felkeltette a figyelmemet ez a szervezet, amelyik azt állítja magáról, hogy a rehabilitáció terén 100%-ig eredményes módszerrel rendelkezik, csak hát nem tudnak vele élni, mert a kormányszervek elgáncsolják törekvéseiket. Így arra gondoltam, hogy megér a dolog annyit, hogy rááldozzak még egy pillantást. A klub tulajdonosa és moderátora többek között tagja a Drogmentes Magyarországért Maraton klubnak illetve a Budai Dianetika Központ klubnak, amelyek a Szcientológus Egyház (fedő)szerveiként vannak nyilvántartva.
Itt leszögezném, hogy nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve. A szientológusok viszont már nem az elmélet szintjén mozognak, hiszen nem lehet véletlen, hogy nem csak Oroszországban, de még a vallásilag messze toleráns Németországban is államilag próbálják visszaszorítani ezt a vallási köntösbe bujtatott üzleti vállalkozást.
Tehát visszatérve a Második esélyhez. Mint kiderül az adatlapjukról, ez a szervezet a bűnözők „rehabilitációjával” foglalkozó Criminon nevű nemzetközi szervezetnek a magyarországi vetülete, akik hisznek abban, hogy a bűnözés megszüntethető(!), mert a szcientológusok alapítóatyja, a sci-fi író L. Ron Hubbard rájött, hogy az embereknek vissza kell adni az önbecsülését, és akkor nem fognak bűnözni.
Nem ez az első eset, hogy a Scientológus Egyház a kiszolgáltatott emberek kihasználására tör. Dr. Veér András pszichiáter, az OPNI egykori főigazgatója élete utolsó éveiben hosszú, kemény harcot folytatott, hogy megvédje a pszichiátriai gondozottakat a kullancs módjára ragaszkodó és nyomuló egyházzal szemben. Tudniillik a szcientológusok elvetik a pszichiátriát, mivel szerintük ők jobban tudják, hogy mire van szüksége a beteg léleknek. Amikor pedig egy gondozott kikerül(t) a Lipótról, akkor egy kedves, barátságos közegbe kerülhet be, amelyik pátyolgatja a lelkét, és cserébe csak a teljes vagyonát kell szép lassan odaadnia. De ezt is csak addig, amíg hajléktalan nem lesz.
És igen, megtalálták a másik kiszolgáltatott, javarészt konkrét jövőkép és bárminemű perspektíva nélkül tengődő csoportot, a fogvatartottakat. Mint kiderül a honlapjukról, már 35 országban működik ez a fedőszervezet, amelyik – szerintem – tagtoborzással foglalkozik a szekta részére. Tehát ha börtönbe kerültök, és valaki elkezdene bejárogatni hozzátok, majd pedig valami Hubbardról kezdene el mesélni, esetleg álpszichológiai teszteket csinálna, akkor inkább köszönjétek meg a törődést, és fáradjatok vissza a zárkátokba.
Hál Istennek hazánkban pártfogói munkát még nem végezhet mindenféle szerencsétlen szektatag, de azért eléggé durva dolog belegondolni, hogy milyen egyház lenne az olyan, amelyik tele van agymosott ex börtöntöltelékekkel.
A Criminon Magyarországért alapítvány a börtönben fogva tartott rabokat rehabilitálja, tehát képzi. A föld számos országában működik az „átképző” program sikeresen.
A kiszabadult fogvatartottak, új nézőpontból látják a világot, visszanyert önbecslésükkel és a jó és rossz közötti különbségek felismeréseivel. Nem tudunk olyan emberről, aki a program elvégzése után visszakerült volna a börtönbe, mert nem követtek el semmilyen bűncselekményt a szabadulásuk után. Sajnos Magyarországon a büntetés végrehajtás nem támogatja a program bevezetését és nagyon lassú léptekben sikerül csak változtatnunk a dolgokon. Pedig a változás mindannyiunk érdeke! Ha valaki járt már úgy, hogy elloptak tőle valamit, az megérti. Lehet változtatni a dolgokon, csak akarni kell. A klub célja, az olyan szimpatizánsok összefogása, akik egyetértenek azzal, hogy a bűnözést meglehet szüntetni és előzni azáltal, hogy az elítélt egyéneket oktatják, és segítik az önbecsülésük visszaállításában. Így a társadalom etikus és termelő tagjaivá válnak. A klub, nem vesz rá senkit arra, hogy aktivista legyen a tagból. Annyi segítség elég, hogy itt vagy a klubban. (szajtepo.blog.hu)