családanya

Nem akarok gyereket, mert idegesít

Posted on by Zita

Egyre többen nem vállalnak gyereket, a kifogásaik pedig érthetőek. Van, aki a felelősségtől tart, van, aki attól, hogy nem tud visszamenni a munkaerőpiacra, van aki pedig úgy érzi, nem fogja tudni tisztességben felnevelni.

Világszerte egyre terjed a dinky névre keresztelt életstílus, mely az angol double income no kids kifejezés rövidítéséből ered, és tudatosan vállalt gyermektelenséget jelent. A filozófia nem új, a nyolcvanas években jelent meg a yuppie kultúrán belül, ám tömeges méreteket az utóbbi bő egy évtizedben öltött. Jól szemlélteti a helyzetet, hogy a harmincon felüli magyar nők mintegy 40 százaléka gyermektelen, és jó részük nem is tervezi, hogy anya lesz. Tőlünk nyugatabbra is ugyanilyen arányokkal kell számolni, így adódik a kérdés, hogy mi készteti arra tömegesen az embereket, hogy szembe menjenek az egyik legtermészetesebb ösztönnel, a fajfenntartással.
Idegesítenek a gyerekek – Mivel az érintettek zöme kifejezetten jó anyagi körülmények között él, gyanítható, hogy az egyre terjedő hedonista-individualista értékrendnek komoly szerepe van egy ilyen döntésben. A dinky párok többsége ugyanis hozzászokott egy meglehetősen kényelmes fogyasztói életformához, mely nagy szabadsággal jár, és tisztában vannak azzal, ha gyerekkel gyarapodna a család, ezt nem tudnák többé fenntartani.
Ezen a véleményen van Helga (36) is, aki több mint négy éve él boldog párkapcsolatban, és esze ágában sincs családot alapítani. „Nem vagyok önző vagy karrierista. Mindig is idegesítettek a kisgyerekek, soha nem tudtam velük szót érteni, ezért úgy gondolom, hogy nem lennék jó anya. Szerencsére a párom sem szeretne gyereket, ezt már a kapcsolatunk elején tisztáztuk. Szeretjük a nyugalmat, a csendet, élvezzük a kialakult életritmusunkat és persze egymás társaságát, és ezt a rendezett életet nem szívesen adnánk fel egy gyerek kedvéért.”
Van, hogy a karrierépítés miatt mondanak nemet – Vannak olyan párok is, akik a fent említett kényelmi szempontokon túl a karrierépítést is szem előtt tartották, amikor úgy döntöttek, nem vállalnak gyereket. Náluk az önmegvalósítás igénye sokkal erősebb, mint a fajfenntartásé. Így van ezzel Péter (42) is. „Feleségem és én is hírszerkesztőként dolgozunk. Imádjuk a munkánkat, de azt is tudjuk, hogy olyan kiszámíthatatlan az időbeosztásunk, hogy abba egyszerűen nem fér bele a gyereknevelés, ezért nem is gondolkodunk ilyesmiben.”
Így vélekedik Elvira (39) is, aki egyáltalán nem bánta meg, hogy nem született gyereke. „Nemrég olvastam valahol, hogy ha gyereket vállalsz, az olyan, mintha a homlokodra készíttetnél egy tetoválást, és valóban így van: egy gyerek egy életre szóló elköteleződést jelent, abból a kötelékből nem tudsz kilépni, mint egy elrontott házasságból, és az egész életedet mögé kell helyezned a fontossági listán. Én erre képtelen lennék, mert nekem a munkám van az első helyen, és nem hiszem, hogy képes lennék elfogadható egyensúlyt teremteni a munka és a család között.”
Egyeseknek a gyerekkel járó felelősség is sok – Legalább ennyien vannak azok is, akik a gyerekneveléssel járó felelősségtől riadnak meg. Nem feltétlenül éretlen személyiségekről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy a modern világ olyan rémisztő tempóban változik, hogy kevés biztos fogódzót kínál. Épp ezért sokan úgy érzik, hogy képtelenség évtizedekkel előre tervezni, és okosabban teszik, ha a pillanatnak élnek, mert nem tudnának felelősségteljesen családot alapítani. „A gyerekvállalás puszta gondolatától is szorongok. Úgy érzem, felelőtlenség lenne ebbe a bizonytalan világba gyereket hozni, hiszen semmi sem garantálja, hogy tisztességesen fel tudjuk nevelni. Ha pedig azt nézem, hogy milyen irányba fejlődik a világ, bele sem merek gondolni, hogy felnőve milyen élete lenne.” – mondja Dávid (29).
Hazánkban egyre inkább terjed a dinky életforma, de más európai országokkal szemben fontos különbségeket is felfedezhetünk, ha a jelenségek mögé nézünk. A nyugati trendekkel szemben ugyanis nálunk gyakorta külső tényezők késztetik arra a párokat, hogy elodázzák a családalapítást, és ezek a tényezők meglehetősen távol állnak az individualista-hedonista értékrendtől. Általánosnak mondható, hogy az anyagi biztonság megteremtése olyan sok időt vesz igénybe, hogy mire felelősséggel családot alapíthatnának a párok, már kifutnak az időből.
Ugyanilyen gyakori az is, hogy egyáltalán nem sikerül olyan körülményeket teremteni, hogy biztonsággal lehessen vállalni egy gyereket. Bizonytalan munkahely, albérlet vagy épp hatalmas terhet jelentő lakáshitel esetén ugyanis sokan úgy döntenek, hogy nem vágnak bele. És mindenképpen meg kell említeni azt is, hogy hazánkban köztudottan nehéz visszakerülni a munkaerőpiacra szülés után, és még annál is nehezebb versenyképesnek maradni úgy, hogy kisgyereket nevel valaki.
Juli (33) is a fent vázolt okok miatt gondolkodik azon, hogy egyáltalán szüljön-e gyereket. „Lassan öt éve vagyunk együtt a párommal, egy éve volt az esküvőnk. Mindketten dolgozunk, de nagyon bizonytalan a munkahelyünk, bármelyik pillanatban az utcára kerülhetünk. Nehezíti a helyzetet, hogy lakáshitelt törlesztünk, ami elég sokat kivesz a kasszából. Napirenden van a gyerek-kérdés, hiszen 2-3 évem van még, és kifutok az időből, de minél többet beszélgetünk erről a párommal, egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy nem tudjuk bevállalni. A mostani helyzet sem egyszerű, de azt látom az ismerőseim között, hogy kisgyerekkel még nehezebb: sokan eleve nem tudnak visszamenni dolgozni gyes után, de ha mégis, hamar elvesztik a munkájukat, mert a legtöbb helyen nem tolerálják, hogy nem tudnak túlórát vállalni és gyakran vannak táppénzen.”
Inkább kutyát vesznek – A jelenség okai tehát jól láthatók, de legalább ilyen izgalmasak a következményei is. Gazdasági és demográfiai szakértők már most riadót fújnak, hiszen ha folytatódik ez a trend, hamarosan olyan drasztikus népességcsökkenésre számíthatunk, illetve a nyugati társadalmak olyan mértékű elöregedésére, ami komolyan veszélyezteti az érintett államok működését. Ha nem társadalmi méretekben gondolkodunk, hanem a párkapcsolat szintjén, akkor is elgondolkodtató kérdések vetődnek fel. Sok párkapcsolati szakértő véli úgy, hogy a gyerekvállalás olyan érzelmi töltettel és olyan hosszú távú célokkal gazdagítja a párkapcsolatot, amik nélkül egy idő után kiüresedik és felbomlik.
Épp ezért az ilyen kapcsolatok rendszerint úgy érnek véget, hogy a felek elvesztik egymás iránt az érdeklődést, és kapcsolaton kívüli viszonyokba bonyolódnak, vagy egyszerűen csak elválnak útjaik. Sokan kompromisszumos megoldásként valamilyen háziállatot, rendszerint kutyát kezdenek tartani, ugyanis így megélhetik a gondoskodás élményét, de mégsem vállalnak olyan szintű elköteleződést, mintha gyerekük lenne.
Míg tőlünk nyugatabbra teljesen elfogadottnak számít ez a kapcsolati forma, a magyar társadalom kevésbé toleráns a gyermektelen párokkal szemben. Könnyen rájuk sütik az önző és felelőtlen bélyeget. Ez a fajta kettős megítélés arra is rávilágít, hogy távolról sem egyértelmű, hogy mit kell látnunk a dinky párokban. Valóban olyannyira önzők és hedonisták, hogy a génjeiket sem hajlandók továbbörökíteni, vagy inkább egy magasabb szintű felelősségvállalásról van szó; annak belátásáról és felvállalásáról, hogy vannak olyan külső vagy épp belső körülmények, melyek alkalmatlanná tesznek a gyerekvállalásra. Forrás: Dívány

Szex az érett nővel

Posted on by Tortenet

Az iskola pár napja kezdődött, az utcán már egyetlen gyereket sem lehetett látni. Ezért is tudtak most zavartalanul találkozni. Dóri mindkét gyereke oviban volt, de csak a jövő héten kezdi el újra a munkát. A férfi némi izgalommal, gyomrában enyhe bizsergéssel lépkedett az ajtó felé. Bár mindent megbeszéltek előre, mégis más volt így élőben. Nagy levegőt vett és bekopogott.
A nő is izgatottan tett-vett otthon. Fogalma sem volt, hogy miért is engedte magát rábeszélni erre a találkozóra. Józan esze tiltakozott, de a kisördög néha átvette az irányítást. Felvette hát azt a „csipkecsodát” (Péter nevezte el így, valójában egy csipkés body volt), amit a férfi vett neki, de egyelőre egy sort és egy egyszerű póló takarta el avatatlan szemek elől. A férfi mindent megígért, egy ujjal sem fog hozzáérni, és Dóri már előkészített mindent a „bemutatóra”, de azért ott volt benne a bizsergés. Mi van, ha mégsem tud megállni Péter? És ha ő nem bírja ki, hogy át ne lépje azt a vonalat? Néha már maga sem tudta, mit is akar.
Aztán két koppanás, és Dóri ajtót nyitott. Ott állt Péter, kék ingben, csillogó kék szemével, elegánsan, láthatóan némi zavarban. Beljebb hívta, üdítővel kínálta. Zavartan kerülgették egymást, aztán a konyhában a férfi Dóri mögé került, hátulról átölelte és gyengéden a nyakába csókolt. A nő testén finom bizsergés futott végig, nyaka megfeszült, további finom csókokra várva, és Péter nem is késlekedett. Szinte fájt, ahogy a férfi ellépett mögüle, és elsötétült szemmel annyit kérdezett: Hol mutatod meg magad?
Dóri a hálószoba felé indult, oda nem lehet belátni sehonnan. Egyre jobban elbizonytalanodott, de végig akarta csinálni, amit kitalált. Az ágy a szoba túlsó felén volt, az ágy és az ajtó között keresztben egy krétával húzott csík volt a padlón. Péter elmosolyodott, ahogy ezt meglátta. A nő próbálta összeszedni magát.
– Enyém az ágy, te nem lépheted át ezt a csíkot. Ja és én sem fogom átlépni! – próbált határozott lenni Dóri.
– Ezt betartom, megígérem. – mosolygott Péter, és a falhoz támaszkodva megállt.
Dóri az ágyhoz lépett, először a pólóból bújt ki, majd a sort is a bokájához csúszott. Ott állt az ecrü-színű csipkés bodyban, zavart mosollyal. Péter mohón itta a látványt, itt állt előtte ez a csinos nő, csipkékkel borítva, szégyenlősen, zavarban. Érezte, hogy nadrágja hamarosan szűk lesz, kíváncsian várta a folytatást. Dóri feltérdelt az ágyra, Péterrel szemben, így majdnem egyforma magasak voltak. A szemébe nézett, miközben a két vállpántot lecsúsztatta a válláról. Mély sóhaj szakadt fel Péterből, és keze önkéntelenül dudorodó nadrágjához csúszott. Ez a mozdulat a nőből is sóhajt csalt elő, aztán jobb keze a combjához csúszott, finoman végigsimította a combját, ujjai a csupasz puncijához csúsztak. Egyelőre a ruhán keresztül simogatta magát, bár csiklója így is kellően felizgult. Másik keze a melltartó kosarába csúszott, ágaskodó mellbimbóját kényeztette. Testében kéjes villámok cikáztak, légzése felgyorsult, ágyéka bizseregni kezdett.
Ez már sok volt a férfinak, az önmagát kényeztető nő látványa, az izgalomtól elpirosodó arc, a szétnyíló ajkak látványa szűk börtönné változtatta nadrágját. Kibontotta az övet, a sötét vászonnadrág a térdéig csúszott le. A nő felnyögött a sátorrá változott pamutalsó látványától, és izgalma tovább fokozódott, ahogy a férfi azt is combja közepéig csúsztatta. A háttal a falnak támaszkodó férfi, kezében duzzadt dákójával, ami le-föl jártak ujjai, a szemében feltűnő sötét vágy, mindez újabb cseppeket csalt elő lucskos pinájából.
Kezét gyorsan a csipkés anyag alá csúsztatta, csiklójának duzzadt peckét két ujja közé fogva morzsolta. Érezte ágyéka forróságát, zihálásába a férfi nyögései keveredtek.
Másik kezével szétnyitotta a body alját, így már semmi sem akadályozta fel-le csúszkáló ujjait. Látta, hogy a férfi már csak lassan, óvatosan meri simogatni magát, sötétvörös makkja időről időre nedvesen bukkant elő a tenyér szorításából. Dóri hanyatt feküdt az ágyon, térdeit felhúzva, szétnyitott combokkal megmutatta nőiességének duzzadt szirmait a férfinak.
Kicsit ferdén feküdt, hogy ne veszítse szem elől a férfit, aki most az ágaskodó farka helyett a golyók masszírozásába kezdett. Ott feszült merev rúdja, vágyakozón, és Dóri hirtelen semmit sem kívánt jobban, mint ezt a péniszt az ajkai közé. Hogy elterelje figyelmét, a párna alá nyúlt, és az előre odakészített vibrátort vette elő. Forrón áradt ki a levegő a férfiből, ahogy meglátta a vörös segédeszközt, és Dóri nem habozott a pinájába dugni a régen használt szerszámot. Mohón dugdosta magába, aztán bekapcsolta. A halk duruzsolás sem tudta elnyomni sikolyait és sóhajait. Teste vágyott a kéjre, de ő még húzta egy kicsit az élvezetet. Szerette volna látni, ahogy a férfi elélvez, ahogy a fehér folyadék kifröccsen a végletekig kínzott dákóból. Ágyékát kitöltötte a vibrátor, csiklóján két ujja táncolt, és a férfi már alig mert magához nyúlni. Elkábította a látvány, a hangok, a vonagló, kitárulkozó nő tébolyító látványa. Egyszerre akart elélvezni vele, úgy gondolta, hogy a vonalhoz állva spermacseppjei elérik Dórit. Aztán más villant be neki.
– Térdelj fel, nekem háttal, úgy told magadba – kérlelte vágytól rekedt hangon.
Nem esett nehezére a nőnek, feltérdelt, popsiját kinyomta, terpeszbe tett combjai között ujjaival tovább kényeztette magát. Mivel mindkét kezére szüksége volt, ezért vállára támaszkodott, így viszont nem látta a férfit. De már ez sem zavarta, lüktető ágyéka minden józanságot és tervet elsöpört agyából.
Péter nem késlekedett: kilépett nadrágjából és az alsóból, két lépéssel az ágynál termett. Látta, hogy a nő nem látja őt, és végre megvalósulhat titkos vágya is. Jobb kezével megmarkolta Dóri vibrátort tologató kezét, egy mozdulattal kihúzta a vibráló rudat, majd a következő mozdulattal a síkos nyílásba tolta kőkemény dákóját.
Dóri csak annyit érzékelt, hogy a férfi hozzáér, de mire eljutott volna a tiltakozásig, egy forró pénisz csúszott belé. A szólásra nyitott ajkai közül vékony sikoly tört elő, ahogy a belé hatoló férfi duzzadt makkja utat tört ágyékának síkos csatornájába. A férfi megállt egy pillanatra
– Itt vagyok hát megint, benned. Imádom a forró pinádat kefélni.
A nő tiltakozása már a távoli ködben volt, testét a vágy uralta. A férfi megmarkolta az előtte domborodó csípőt, és hosszú, ütemes lökésekkel újra és újfa felnyársalta Dórit. Testük csattogása egybefonódott Dóri hangos sikolyaival, ahogy együtt száguldottak a csúcs felé. Dóri már orgazmusfolyamban vergődött, amikor Péter dákója a végletekig duzzadt és néhány erőteljes lökéssel ő is elélvezett. Tövig tolta rángatózó, spriccelő farkát a nőbe, vágyának forró cseppjeivel csurig töltötte a nő mézesköcsögjét.
Mély sóhajok és simogató mozdulatok hozták vissza őket a jelenbe. Péter ellépett az ágytól és öltözködni kezdett.
– Hé, te nem ezt ígérted! A vonalat nem lett volna szabad átlépned. – Dóri bágyadt hangja nem tűnt igazán felháborodottnak.
– Legközelebb ígérem, tényleg nem fogom átlépni – mosolygott a férfi
– Nem lesz legközelebb – ígérte a nő, formálódó határozottsággal hangjában
– Nem baj, nekem ez is több volt annál, mint amire számítottam.
Dóri érezte a belőle szivárgó meleg folyadékot, teste jóleső zsibbadtsággal volt tele. A kisördög csúfosan nyújtogatta nyelvét, de most ez sem érdekelte. Felkapott egy köntöst és kikísérte a férfit. Az ajtót becsukta, aztán nekitámaszkodott és rádöbbent, mit is csinált.