Pornófilm forgatás a Pólusnál

Nem messze a Pólus Centertől, kertes házak keverednek panelekkel. Ez a nap utolsó helyszíne. Másutt van dolgom, a továbbiakban rábízom a riporteri szerepet Krisztiánra.
– Álljatok meg! Hé! Álljatok meg! Hívom a rendőrséget! A rohadt, mocskos anyátokat, várjatok!
Alacsony, köpcös férfi üvölt, miközben rohan felénk az út másik oldaláról, jobb kezében baseballütőt lóbálva. Ottó egy fának támasztotta Emíliát, térdei közt átfűzte a kezét, bal lábát felhúzta. Ebben a pozitúrában közösülnek, úgy, ahogy megbeszélték, gumival. Ottó eszmél előbb, kirántja magát a lányból, pillanatok alatt felhúzza a nadrágját, és már szalad is. Emília kicsit toporog, aztán úgy dönt, inkább a helyszínen hagyja a rózsaszín tangát, aztán ő is futásnak ered. Emília gyorsabb Ottónál, utoléri, pár métert kézen fogva futnak. Hamar rájönnek, hogy ez rossz taktika, szét is válnak. Egy ember már nem kaphat el egyszerre hármat. Merthogy szalad Cobra is! Gátfutót megszégyenítő ügyességgel ugorja át a járdát szegélyező sövényt, jobb kezében táncol a kamera, ballal sapkáját szorítja a fejére. Ő a legfürgébb, elsőnek ér a kocsijához. Bedobja a gépet a jobb oldali ülésre, indít, bevárja a lányt, aki a hosszú, fekete csizmától és a magára tekert télikabáttól nehezebben fut. Emília bevágódik a hátsó ülésre, a Mercedes csikorgó gumikkal elhúz. Az üldöző már megelégedne Ottóval is, aki bajban van, a slusszkulccsal babrál; a köpcös befordul az utcasarkon, már csak néhány lépésre van, amikor az ezeréves Wartburg nagyot böffenve végre elindul. Az üldöző megáll, csalódottan ordít a kocsik után, hatalmas nyálbuborékokat köpköd.

– Hát mit képzeltek ti! Mi? Mocskoskodtok fényes nappal az utcán, a kétéves fiam meg végignézi az ablakból?! De felvettem az egészet videóra! Feljelentelek benneteket, mocskosok!
Lóbálja a baseballütőt, majd hangosan próbálja memorizálni a rendszámokat.
Az üldözöttek a közeli a vasúti töltésnél fújják ki magukat, egymás szavába vágva mesélik a részleteket.
– Jaj, hát ez izgi volt… – mondja Emília Bellának. – Az elején még kicsit cikisnek gondoltam ezt az egész utcai forgatást, de mostanra már belejöttem! Na, megigazítom a sminkemet egy kicsit.
Rózsaszín táskájából kis kerek tükröt vesz elő meg egy kontúrceruzát. Cobra a fejét csóválja:
– Hát azért ilyen még nem volt, hogy engem bunkóval kergessenek! Rendőrök már igen, de hogy baseballütővel! Pedig párszor csináltam már ilyet…
Új tervet kovácsol.
– Elhúzunk ebből a kerületből, beljebb megyünk, van ott egy üzletház, mellette pár nagyobb épület, arra forgalom is van. Felveszünk a dugásból még öt percet, aztán kimegyünk a külsőbb részekre megcsinálni a spriccet.
Újpesten vagyunk. Itt lényegesen „rázósabb” a helyzet: nagy kocsi- és gyalogosforgalom, kisbabás szülők, buszra várakozók, a közeli áruház vásárlói. Cobra már óvatosabb, nem Parkol a kocsik közé, a Mercedes a kijárat mellett áll meg, menekülésre készen.
– Sietnünk kell – szól, amikor visszatér a rövid terepszemle után. – Lassan vége a tanításnak a sulikban, ne lássák a srácok, hogy mi van. Meg egyébként is: gyerek nem lehet a felvételen.
Rövid tanácskozás a szereplőkkel, megvan a megfelelő helyszín. Az egyik panelház előtt két nagy szemeteskonténert fordítanak össze L alakban, így a szereplők a járda és a szemközti buszmegálló felől valamennyire takarásban vannak.
Peregnek az események. Ottó a farkát veri, Emília lekapja magáról a télikabátot, a térdig érő hosszú csizmát kivéve meztelen. Mire ráborul az egyik kukára Ottó már mögötte van. Mielőtt a lányba hatolna, elragadtatottan felkiált.
– Úristen, ezek a picsák! De megdugom mindjárt!
Szemvillanásnyi idő telik el, már együtt mozognak, a lány
bal lába felemelve, a fiú hátulról döngöli, a felemelt lábba kapaszkodik. Úgy látszik, Emília részéről már nyoma sincs a kezdeti idegenkedésnek.
Egy középkorú hölgy közeledik, amikor meglátja a jelenetet, elfordul, zavartan elmosolyodik. A távolból két fiú figyel, a legtöbben úgy tesznek, mint ha nem történne semmi, páran azonban tényleg nem veszik észre a jelenetet.

Az operatőr hol előttük guggol, hol körbejárja a közösülő párt, vagy a környezetet veszi.
Talán három perc telhet el, amikor leveszi a kamerát a szeme elől.
– Gyerünk! – int a párnak, és az átjáró lépcsője felé indul. Ebben a pillanatban a passzázs másik végén rendőrautó fékez. Hárman ugranak ki, egy nő sárga mellényben, és két férfi egyenruhában.
Cobra észreveszi őket, majd rohanni kezd az ellenkező irányba.
– Mi va…? – még be sem fejezi a kérdést Ottó, rájön, és már sprintel ő is, Emíliával együtt.
A korábban bevált taktikának megfelelően szétválnak, hárman háromfelé futnak, be a panelházak közé. Csanáddal a konténerektől olyan 25-30 méterre állunk. A rendőrök elrohannak mellettünk, ügyet sem vetnek ránk. Szemből újabb rendőrjárőr érkezik. Felmérik a helyzetet, csikorognak a gumik, egyértelmű a szándék, be akarják keríteni a menekülőket. Zavarban vagyok, Csanád is tanácstalan. Számomra egyértelmű, hogy semmi közünk ahhoz, ami történt. Én jegyzetelek, magnófelvételt készítek, és tulajdonképpen Csanád – bár néha Cobra kezére dolgozik – csupán egy érdeklődő. Az persze gondot jelenthet, hogy nála van egy fényképezőgép…
Visszaérkeznek az első rendőrök, maguk előtt terelik Emíliát és Ottót. A Wartburgnál igazoltatják őket. Újabb járőrkocsi érkezik, immáron a harmadik, feláll a járdára, pár lépésnyire Cobra Mercedesétől, amellyel az eredeti tervek szerint menekülni kellett volna. A hátsó ülésen Bella ücsörög. A rendőrök heves „rádiózásba” kezdenek. Alig telik el néhány perc, megérkezik Cobra is, öt rendőr társaságában. Őt is igazoltatják, ki kell ürítenie a zsebeit a rendőrautó motorházára. A rendőrök közben már a Mercedest kutatják át, ami azért kellemetlen, mert a táskám ott maradt az első ülésen. Feljegyezésekkel, határidőnaplóval, kulcsokkal… Csanáddal az árkádok alatt próbáljuk megközelíteni az igazoltatás helyszínét, igyekszünk kerülni a feltűnést. Hiába, mert egy civil ruhás – nyilván nyomozó – kiszúr bennünket; három rendőr el is indul felénk lassan, komótosan.
– Jó napot kívánok! Igazolják magukat! – lépnek hozzánk.
Fiatalabb kollégája és egy copfos rendőrlány áll mellette,
ilyesfajta arckifejezéssel: „Ne lacafacázzunk, tépjük szét őket!”
A fiatalabb rendőr észreveszi, hogy Csanád kabátja feltűnően kidudorodik.
– Maga meg mit őrizget a kabátja alatt? Hadd lássam csak! Aha! Mi ez? Egy fényképezőgép?
– Igen. Az.
– Maguk fényképezgettek, mi? Na indulás!
Elveszik a gépet, meg a személyi igazolványokat, és már terelnek minket is a rendőrautóhoz. Pár lépés, de legalább addig is van idő töprengeni. „Fényképezgettek?” Miért a többes szám? Nálam mindössze egy összetekert újság van. Most még a jegyzetfüzetem sincs nálam, bent hagytam a kocsiban.. Csanád győzködi a rendőröket, hogy ő nem is fényképezett, de láthatóan ez senkit sem érdekel. Én csendben vagyok, egyelőre nem időszerű előhozakodni azzal, hogy „kérem szépen, én újságíró vagyok”. Csanád nem adja fel, külön-külön minden rendőrnek elmagyarázza, hogy ő nem is fotózott. Azt mondja, hogy mi csak álldogáltunk, jó messze, azt sem tudtuk, mi történik.
A válasz rövid.
– A kapitányságon majd tisztázhatják magukat.
Visszaadják a táskámat, elveszik viszont a Cobrára szerelt
magnót és a mikrofont. Mázli, hogy éppen az akció előtt cseréltem kazettát, így a legizgalmasabb beszélgetéseket sikerült rögzíteni.
13 óra 30 perc. Csanád társaságában beültetnek az egyik rendőrautóba. Van még útitársunk a hátsó ülésen, egy fiatal zászlós. Éppen az elkobzott fényképezőgépet nézegeti.
– Jó kis gép. Sokat érhet… Van rajta felvétel?
– Van – bólint Csanád.
– És ha kinyílna az ajtó, s kiesne? – somolyog a rendőr.
– Kinek lenne az jó, ha kiesne? – kérdezi Csanád kissé megütközve.
– Magának biztos, hogy nem lenne jó – állapítja meg a rendőr.
Aztán csend, várjuk a sofőrt, alkalmunk van mélyen elgondolkodni az előbb hallottakon, vajh’ mit is akart ez sugallni.
Aztán elindulunk. Bekapcsolják a kék villogót, aminek egész úton olyan a hangja, mintha egy kenetlen darálót tekernének.
Alig teszünk meg néhány métert, amikor az autót vezető rendőr felcsattan:
– Megáll az eszem! Pornót forgatni fényes nappal! Ráadásul egy ilyen forgalmas helyen! Hogy jut eszükbe egyáltalán
ilyesmi?
Csóválja a fejét, nem vár választ.
A IV. Kerületi Rendőrkapitányság udvarán állunk meg. Ebben a pillanatban megszólal Csanád mobilja, a zászlós ennek egyáltalán nem örül.
– Na, azt kapcsolja ki gyorsan! Az eljárás alatt nem lehet telefont használni! Egyébként is elveszik, a SIM-kártyát meg úgyis ki kell belőle venni.
Elég kemény ez a hang, egyre idegesebb vagyok. Egy rendőrnő nyitná az ajtót az én oldalamon, de nem megy. Bentről próbálom felhúzni a biztonsági reteszt, de nem engedi. Az első ajtó felől benyúlva ellöki a kezem.
– Nem maga! Majd én! Itt azt csinálja, amit mondanak!
Beterelnek minket egy pinceszerű folyosóra, a falat undorító zöld színre festették. Nyilván azért, hogy könnyű legyen lemosni. Már ismerős a Lipótról…
A rácsos ajtó hangos csattanással bezárul.
– Tessék akkor szépen a fal felé fordulni! – kurjantja el magát egy rendőr, és azzal a lendülettel már meg is fordítja Cobrát.
– Ezt lehet nézegetni – mutat a falon valamire -, amíg nem szólítják! A beszédet meg befejeztük! Rendben?!
Sajnos az L alakú folyosó végén én vagyok az utolsó, így csak Csanádot és Cobrát látom, pedig érdekes lehet a kanyar utáni helyzet is, amit a hozzám eljutó hangokból próbálok rekonstruálni. A rendőrök Emíliával foglalkoznak.
– Vegye le a kabátját! – szól az utasítás, amit nagy röhögés követ. Persze, mert nincs a kabát alatt semmi – a csizmán kívül.
– Elnézést! – próbálkozik mellettem Csanád előbb halkan,
majd hangosabban. – Elnézést!
– Mit akar?
– Azt a másik lányt a kocsiból miért engedték el?
– Melyik másikat?
– Hát amelyik a kocsiban hátul ült.
Tényleg! Nem láttam Bellát az igazoltatás óta.
– Kit? Ennek a barátnőjét? – bök a rendőr a fejével Emília felé. – Igazolta magát, aztán elengedtük.
– Akkor minket Krisztiánnal miért nem? Mi sem csináltunk semmit!
– Maradjon csendben, majd tisztázhatják magukat később! És forduljon a fal felé!
Lopva Csanádra nézek, látom, fel van dúlva, egy megértő félmosolyt küldök felé, aztán gyorsan tovább tanulmányozom a fűtőcsöveket a plafonon.
Kis idő múlva fiatal rendőr jelenik meg. Kissé tétovázik, majd rám bök:
– Legyen mondjuk… , maga. Hozza a cuccát is! – mutat a táskámra.
A folyosóról cellák nyílnak, az ügyeletesszoba előtt régi, kopott íróasztal.
Ketten fogadnak: egy köpcös, szürke egyenruhás férfi, meg egy fiatalabb, vékony.
A köpcös megszólal:
– A táskát adja ide, álljon az asztal elé, és pakoljon ki mindent a zsebeiből!
– Rendben – mondom -, de eddig nem nagyon volt alkalmam beszélni, most azért elmondanám, hogy újságíró vagyok. Itt az igazolványom, Havas Henrik riportkönyvéhez gyűjtök anyagot.
Az őr rám néz, gondolkodik kicsit:
– Én meg a fogda vezetője vagyok, és nem én hozom a döntéseket. Ha maga újságíró, később tisztázhatja magát a kihallgatáson. Meg… legalább lesz miről írnia.
– Mégis, meddig kell itt lennem?
– Ó, attól ne féljen! Legfeljebb nyolc órát. Amire még négyet – indokolt esetben – rátehetnek.
Kinyitja a táskámat, majd felhördül:
– Azt az istenit! Hát mik vannak ebben? Mi ez a rengeteg szar?
Füzetek, filofax, elemek, kazetták, térkép és még ezer apróság. Kezdjem el neki magyarázni, hogy ezzel a táskával legalább három hétig kihúzom, ha ledobnak Vietnamban? Inkább hagyom…
– Na, akkor – mondja a köpcös diktálom.
A fiatalabb új lapot nyit az előtte fekvő rózsaszín nyomtatványon, majd írni kezd.
– Kazetták… öt darab. Fekete bőrmappa, egy darab… Három kulcscsomó, aszongya, egy, kettő, három… tíz darab kulccsal.
Elérkezünk a vadonatúj mikrofonomhoz, tegnap vettem. Modern design, egy acélszürke, rácsos henger, az alján két kis acéltalppal.
A fogda főnöke kis ideig forgatja:
– Na, azt mondja meg nekem, hogy ez micsoda!
– Mikrofon.
– Aha… – És diktálja tovább. – Egy mikrofon, három elem…
Aztán elérkezünk a második mikrofonhoz, aminek végén fekete szivacs van, vezeték satöbbi.
– Ne segítsen! Kitalálom! Ez is mikrofon. Ugye?
Bólintok, miközben zsebeimet ürítem ki az asztalra. A pénztárcánál tartok, amikor megszólal a fiatalabb rendőr.
-Abból is mindent!
És már érkezik is a következő utasítás.
– Vegye ki a szíjat a nadrágból, a cipőfűzőket a cipőből!
Jókora halom kerekedik az asztalon, nem tudom követni,
hol van, az adókártyám mellett hever a jogosítványom,
foszlott papír zsebkendők keverednek széthulló feljegyzésekkel, aprópénz potyog a földre.
– Ezek azért meglesznek a végén is, ugye? – kérdezem a köpcöst aggódva.
Nem válaszol. A tárcában lévő papírpénzt számolja.
– Egy darab tízezres, három darab ezerforintos… – veszi sorra a bankókat, a fiatal rendőr szorgalmasan körmöl.
Az idősebb pár másodperc múlva elérkezettnek látja az időt, hogy válaszoljon a kérdésemre. Felém fordul, közelebb hajol, majd nagyon lassan, kimérten a szemembe néz.
– Nem tudom, miért kell azt sugallni, hogy esetleg nem lesz meg valami!
Nem válaszolok. Amikor elkészül a leltár, vissza kell rámolnom mindent a táskába, a táskát bele kell raknom egy zsákba, majd meglepő módon le kell vetkőznöm… Az alsónadrágnál megállok. Aztán azt is le kell tolnom bokáig. Az idősebb rendőr a ruházatomat aprólékosan áttapogatja, nyilván szúró-vágó eszközt keres. Miután nem talál, megengedi, hogy felöltözzem. A fiatal rendőr elém tolja a nyomtatványt.
– Itt írja alá, hogy mindent leltárba vettünk.
– Aztán vidd a kettesbe, Pisti! – szól a főnök, majd eltűnik a zsákkal.
Elkísérnek a kettesbe. Piszkosfehér vasajtó, rajta kisablak, fémlemezzel takarva. Alul-felül reteszek, középen lyukak a lakatnak.
– Maga szerint mikor lesz ebből kihallgatás? – kérdezem a kísérőmet.
– Hááát… nem tudom, mert tele van a fogda, és fent csak két írógép van. Majd szólítják.
Becsapódik a vasajtó, záródik a retesz, kattan a lakat, és már egyedül is vagyok. Sok látnivaló nincs, barnára festett deszkából összeácsolt priccs, tenyérnyi ablak, sűrű lyukú ráccsal, és fekete pókhálókkal.
Leülök a priccs szélére, leveszem a cipőm, hátamat a falnak támasztom, törökülésben felhúzom a lábamat. A cellába szűrődő zajokból arra következtetek, hogy most éppen Cobrát leltározzák. Nem tudom, hány óra lehet, talán kettő felé jár. Nem könnyű elaludni, mindig történik valami. Egyszer erős tájszólással nők veszekednek a fogdásokkal, máskor valaki hangos szóval keresi a pénzét. A Sláger Rádióban Hernádi Judit énekli, hogy, sohase mondd hogy vége…, hogy nem érdekel…, a mindenen túl a minden jön el…”
– Készüljön, Aladár, megyünk a fürdőbe!
Lábdobogás, reteszek hangja. Fürdeni ugyan nincs kedvem, de sürgősen használni kellene a mosdót. Ököllel megdöngetem az ajtót.
– Melyik az? – kurjantja egy rekedtes hang.
– A kettes… Legalábbis azt hiszem – válaszolom.
– Azt hiszi! Oda van írva, nem tud olvasni?!
Retesz, lakat, a köpcös rendőr áll az ajtóban.
– Na mi van?
– Főnök, kimennék a mosdóba.
Döbbenten rám néz, majd bal mutatóujjával megkocogtatja a jobb váll-lapját.
– Főtörzsőrmester! Látja? Ez a hivatalos megszólításom. A folyosó végén balra a harmadik ajtó. És vegye ki a kezét a zsebéből!
A megadott irányba fordulok, Csanád ott áll, a rácsnak dőlve.
– Mi van, nem jutott szoba? – kérdezem tőle, de már harsan is mögöttem a figyelmeztetés:
– Nem beszélget! Igyekszik!
– Nem oda! Az a fürdő! – kiabálja a törzsőrmester, amikor befordulnék az egyik ajtón, ahonnan vidám pancsolás hangja szűrődik ki. Biztos Aladárék azok.
Visszafelé tartok megszokott kettes cellámba, Csanádot ugyanolyan pózban látom, mint az imént. Lazán támaszkodik a rácsra. „Mi van?” – kérdem némán, szemöldökömmel, mire megrázza a támaszkodó kezét. Odabilincselték a rácshoz.
Bepróbálkozom a főtörzsnél:
– Telefonálni lehetne valahogy?
Rázza a fejét.
– A sajátjával nem tud, nekem meg nincs kinti vonalam a szobában.
Csanád megcsörgeti a „láncait”.
– Nem lehetne ezt levenni?
– Őrizetes nem lehet kint szabadon! Ott a kamera a folyosó végén, ha én magát elengedem, megbüntetnek. Mit akar, ott az a kisszék, le is ülhet! Egyébként nincs megengedve, de magával kivételt teszünk. Na mit szól?
Úgy látszik, megenyhült a törzsőrmester, még beszélgetni is hajlandó.
– Nekem egyébként semmi bajom Havassal, meg szoktam nézni a Heti Hetesben. Mondja, máskor is olyan, mint a tv-ben?
– Többé-kevésbé.
– Aha. Aztán milyen könyvet írnak maguk?
Elmondom még egyszer, beszélgetünk, megnyugtat, hogy
ez is egy jó sztori lehet, ha megírom. Aztán eljutunk odáig, hogy mennyit keres:
– Nyolcvanötezer nettó! – emeli fel a mutatóujját, aztán megismétli, hogy nyolcvanötezer, de ezt már nem nekünk, hanem a folyosó népének mondja. Kész szembenézni a saját sorsával, ez nyilvánvaló. A cellasor felé mutat.
– És én ennyiért vagyok itt mindennap! Na látják!
Nincs időm megszokni a kettest, mert nyílik az ajtó. Vékony, vörös lány, civilben.
– Jöjjön, felmegyünk kihallgatásra! De ezt most magára kell tennem – mutat egy bilincsre.
Készségesen előrenyújtom a kezem, kíváncsi vagyok az érzésre, még sosem próbáltam. Gyalog megyünk a másodikra. Az irodában Csanádot hallgatja ki egy másik civil ruhás rendőrnő. Leültetnek egy székre, leveszik a bilincset. Megkérdezem, hogy telefonálhatok-e.
– Csak azután, hogy felvettük a jegyzőkönyvet, de akkor már haza is mehet. Úgyhogy…
Látja rajtam az örömöt.
– Sajnos el kell mondanom, hogy önt ez ügyben gyanúsítottként hallgatja ki a rendőrség… Felolvasom a tényállást, a jogait, hallgassa végig, ha kérdése van, a végén tegye fel. Rendben?
Bólintok. Elkezdi olvasni a monitorról a szöveget.
– …Fényes nappal pornófilmet forgattak, amit Ön fényképezőgéppel rögzített…
Tiltakozom.
– Nem volt nálam semmilyen rögzítőeszköz, csak egy összetekert újság.
– Hallgassa végig, kérem – nem sikerült kizökkenteni, folytatja. – …Hivatalból nem rendelünk ki ügyvédet… Ha ellenvetéssel kíván élni…
Nagy nehezen sikerül ellenvetést tennem. Jó háromnegyed órán keresztül tart a kihallgatás, a vége felé már egyre oldottabb a hangulat. Jegyzőkönyvbe veszik az én verziómat is, visszaadják a személyimet, majd megint megbilincselnek.
– Erre mi szükség van?
– Hivatali szabályzat. Nézze, én három fejjel kisebb vagyok magánál, a kísérés közben bármikor nekem ronthat, fellökhet. Hivatalosan liftet sem használhatunk. Így most gyalog felmegyünk a negyedikre, ahol fénykép készül magáról, és ujjlenyomatot vesznek a 2000. évi adatrögzítési törvény értelmében.
A negyediken egy alacsony, fekete férfi – nyilván bűnügyi technikus – már Csanáddal foglalkozik. Kapok egy széket, arra leülhetek, de a bilincs rajtam marad.
Falhoz állítják a pácienst, állványt raknak elé, számsorral. Aztán készülhet a fotó szemből és mindkét oldalról. Ezután következik az ujjlenyomatvétel, nem csak az ujjakról, hanem a kéz éleiről is, sőt az egész tenyérről. Kicsit unom magam, kipróbálom, sikerül-e megfordítanom a csuklómat a bilincsben. Egyrészt nem sikerül, másrészt úgy rászorul a kezemre, hogy borzalmasan fáj. Csanád után én következem. Kedélyes csevegést folytatunk a pornószakmáról. Tíz perc múlva megint kattan a bilincs, visszamegyünk a fogdába a táskámért. A technikus kísér, nem túl lelkesen. Kint már sötét van, a folyosó egyik irodájából fény szűrődik ki, az ajtó nyitva, bent ketten ülnek, civil ruhások: az egyik a számítógépen játszik, a másik karba tett kézzel, becsukott szemmel meditál.
A liftajtónál megemlítem a szabályzatot.
– Tényleg? – néz rám a technikus és megrántja a vállát. – Én a liftet választom. Tőlem maga mehet gyalog, ha akar.
Nem akarok.
Végre leveszik rólam a bilincset, visszakapom a lefoglalt holmimat. Az a fiatal rendőr adja vissza, aki délután a jegyzőkönyvet írta.
– Lehet igyekezni, nézze át, hogy minden meg van-e, de gyorsan, mert nekem még dolgom van!
A nadrágszíjat veszem föl, de úgy látszik, hogy túl lassan,
– Mondja, maga nem érti? Ne itt öltözzön nekem, ellenőrizzen, oszt’ menjen!
– Hol öltözzem?
– A kapunál, vagy mit bánom én!
Mennék, nagyon szívesen, de azért a leltár alapján ellenőrizni próbálom, hogy visszakaptam-e mindent.
– Minden megvan? – kérdezi a köpcös főtörzs.
– Azt hiszem.
– Inkább nézze meg rendesen, mert nem kell a baj egyikünknek sem.
A legfontosabb dolgokat átnézem, megvannak. Vállamra veszem a táskát, kezemben a cipőfűzőkkel elindulok a kapu felé. Rápillantok az órámra. Pár perc múlva hat óra. A bejáratnál Cobra és Csanád álldogál.
– Hát ti?
– Megvárom a csajt, kifizetem a munkáját – mondja Cobra. – Veled minden rendben?
Ácsorgunk egy darabig, aztán Cobra elunja magát.
– Ááá, franc! Nem várok én a csajra, majd odaadom neki a lóvét máskor.
A rendőrség tíz nap múlva visszaszolgáltatta a magnót, a mikrofont és a kazettát. A nyomozást megszüntették.

Pornóforgatás utcán

Keresni sem kellett, pedig mindenképpen meg akartuk volna találni, hiszen ő az, aki óriási botrányt kavart, amikor a nyílt utcán forgatott pornófilmet, háttérben a Teve utcai rendőrpalotával. Tulajdonképpen egy orális jelenetről volt szó, amelynek nézői között ott voltak a szomszédos József Attila Színház művészei, valamint az ugyancsak szomszédos iskola diákjai. A bulvárlapok olvasói közül a nagy többség először szembesült azzal, hogy új divathullám hódít a pornóiparban. A szereplők kiszabadultak a stúdiókból, az eldugott pajtákból és erdőkből. Megjelentek a közterületen.

Cobra örömmel vállalta, hogy vendégül lát minket egy forgatáson: szerezzünk közvetlen tapasztalatokat arról, mi az ő munkájának a lényege. A lényeg: külső helyszín, nincs előzetes egyeztetés, a felvett anyag akkor igazán értékes, ha a szereplőkön kívül nagy számban jelen van az utca embere is.
A Keleti pályaudvarnál találkozunk, délelőtt tízkor. Cobra nem egyedül jön, magával hozza régi barátját is. Csanád, ha ideje engedi, eljár a forgatásokra. Nemcsak a szemét legelteti, segít is, ha kell: cipeli a kamerát, kazettát cserél, igyekszik magát hasznossá tenni. A mai forgatásra három szereplőt várunk, két lányt: Bellát és Emíliát, meg egy fiút: Ottót. Ő az első helyszínen vár minket. Cobrára felszerelünk egy riportermagnót. Az apró mikrofont a pulóver nyakára csíptetjük, ez segít abban, hogy híven adjuk vissza a rendezői utasításokat, és persze a forgatás légkörét. Percre pontosan megérkeznek a lányok. A magas, vékony, festett hajú Bella és a nála alacsonyabb Emília, aki erős palóc tájszólással beszél.
Két kocsival indulunk az Örs vezér tér irányába. Cobra egy kissé viharvert, de azért még működőképes Mercedest kormányoz, meglepő magabiztossággal. Szódásüveg vastagságú szemüveget hord, ami nem csak a látást, de a biztonságérzetet is javítja. Cobra ugyanis saját bevallása szerint rengeteg atrocitásnak van kitéve, és rizikós helyzetekben jól jön a szemüveg. Egyrészt szemüveges embert nehezebben ütnek meg, másrészt Cobra ezzel a kerettel – ismét csak rá hivatkozom -, némileg gyenge elméjűnek néz ki. Az SZTK-szem- üveg 15 és feles, állítólag sem a kamerakezelésben, sem a vezetésben nem zavarja tulajdonosát. A Mercedes elején és hátulján jókora T betű, pedig Cobra gyakorlott sofőr. A T betű funkciója ugyanaz, mint a szemüvegé: „Tessék velem elnézőnek lenni!” A Mercedes besorol a Kerepesi úton a középső sávba, Cobra a lényegre tér:
– Na, lányok, hogy álltok a pisivel?
A hátsó ülésen a lányok hevesen bólogatnak. Bella azt mondja, hogy ő rendben van, Emília rátesz egy lapáttal, neki ugyanis már nagyon kell pisilni. Cobra szerint be kell osztani azt, ami van.
– Arról van szó, hogy először lesz egy pisilés, aztán egy orál, aztán megint egy pisilés. A második pisiléshez tartalékolni kell!
Emi elmeséli, hogy a napokban Debrecenben forgatott egy alkoholos jelenetet. Sajnos iszonyatosan berúgott. Nem érezte jól magát: a rendezőnek utálatos a stílusa és „olyan beképzelt”! A pénz sem volt túl sok. 15 ezret kapott azért, hogy lehányta a partnerét, a szopásért pedig 5 ezret. Szerinte a 20 rongy nagyon kevés, főleg azért, mert este fél 11-kor végeztek. Cobra felfigyel Emília kritikus megjegyzésére a debreceni rendezőt illetően, meg is kérdezi:
– Emília, neked mindenki beképzelt? Szerinted én is az vagyok?
Emília nevet.
– Igen, te is az vagy – közli, majd kuncogva Cobra vállára teszi a kezét. Kiengesztelés megtörtént.
Cobra borzasztóan sokoldalú: egy személyben operatőr, rendező és fotós. Sokáig közvetítőkön keresztül külföldre dolgozott, de egy idő után rájött, hogy meg kell tőlük szabadulnia. Sikerült is nexust teremtenie két német céggel, most már közvetlenül velük áll kapcsolatban.

Akadozik a forgalom, van idő elmélkedésre. Cobra az életfilozófiájáról vall.
– Nekem a család az első. Imádom a feleségemet meg a kis- fiamat. Még soha nem csaltam meg az asszonyt, pedig már tíz éve dolgozom a pornóban. Ha akartam volna, sokkal többet el tudtam volna érni. Úgy vagyok vele, hogy a kis pénzem így is megvan, akkor meg hova hajtsak! Egy hónapból húsz napot a családommal töltök, így vagyunk boldogok. Járhatnék külföldre üzletelni, de akkor nem tudnék odafigyelni rájuk. A mai világban mindenki rohan, gürizik, aztán amikor elér valameddig, a férj és a feleség rájön, hogy már nem is szeretik egymást. Azon kevesek egyike vagyok ebben a szakmában, aki normális családi életet él.
Ideje feleleveníteni, mi is történt akkor Angyalföldön, háttérben a rendőrpalotával.
– Nem tudtam, hogy van ott egy iskola. Amikor kiderült, szégyelltem is magam… Hogy mi volt a jelenet? Előbb orál, aztán a fiú a lány szájába pisilt. Ez az ügy azért igazságtalan, mert bennem tényleg van szemérem. Még mindig jobb, hogy ezt csinálnom, mintha bankot rabolnék, autót törnék föl, vagy a pénzéért leütnék valakit. Semmi rosszat nem teszek. Nem bűnözöm. Ha adnának havonta egy erős átlagfizetést, egész nap otthon ülnék, és a családommal foglalkoznék. Mivel senki nem ad ennyi pénzt, az a legegyszerűbb, hogy egy-két nap alatt megkeresem a megélhetéshez szükséges összeget pornóval. Én a családomért dolgozom. A feleségem is tudja ezt, és tiszteletben tartja. Miért ne? Muszáj ezt csinálnom, mert a gyenge szemem miatt nem tudok elhelyezkedni.
A monológ után Cobra megint felteszi a kérdést, ami a következő órákban még nagyon sokszor elhangzik:
– Lányok, hogyan álltok a pisivel?
Emília hevesen bólogat, azt mondja, hogy mindketten nagyon jól állnak. Időközben elérjük az Örs vezér teret, a Nagy Lajos király útjáról bekanyarodunk a lakótelepre. A Mercedes egy szervizúton áll meg. Szemben egy bolt, néhány méternyire buszmegálló, nincs túl nagy forgalom. Cobra instruálja a lányokat.
– Kábé öt percet veszek föl. Bella, te átmész az út túlsó oldalára, és megállsz a bolt előtt. Csak nadrág és kabát lesz rajtad, melltartó nem. Kinyitod a kabátot, két-három percig mutogatod a cicidet, de úgy, hogy lássák az emberek. Aztán átjössz az úton, közben még mindig nyitogatod a kabátot, ilyesmi. Ott, a buszmegálló mellett, a járdán lesz a pisi. Az a fontos, hogy a felvételen látszódjon, hogy mennyien vannak körülötted. Tudsz pisilni?
Bella bólint, hogy igen, és nagyot húz az ásványvízből.
– Nem kell kapkodni, nem kell rohanni! Szép lassan követlek a kamerával, az a fontos, hogy lehetőleg nagyon csábo- san nézz bele. Csak akkor indulj el, amikor intek.
Bella átmegy a túlsó oldalra. Most veszem észre, hogy nem csak élelmiszerdiszkont van ott, hanem egy söröző is. Cobra a kamerát igazgatja, amikor középkorú házaspár áll meg mellette. Rögtön kiderül, hogy a férjjel még a Rádióból ismerjük egymást. Kérdezik, hogy mi járatban vagyok. Mondom, hogy itt most perceken belül pornófilmet forgatnak. A feleség egy „Jézus, Máriát” követően elköszön, nagyon sietnek, még hátra sem néznek.
Cobra int Bellának, hogy tessék nyitni a kabátot, és csábo- san nézni a kamerába. Bella mögött egy kismama tűnik fel gyerekkocsival. Cobrától pár lépésre egy taxi áll meg. A sofőr kiszáll, nyitja a csomagtartót, már éppen hajolna, amikor meglátja Bellát. A mozdulat megtörik, a sofőr keze a csomagtartóban, tekintete a lányon. Bella háta mögött három vásárló tűnik fel. Nem vesznek észre semmit, továbbmennek. A kismama a gyerekkocsival éppen Bella mögött van pár méterrel. Cobra ettől kiakad, integet is Bellának, hogy álljon le.
– Most már nem szabad gyereknek látszania a filmen… Megvárjuk, amíg eltolják a gyereket, és elmegy a taxi… Na mindegy, jó kedvvel kell csinálni, mert különben szar lesz az egész.
Egy-két perc, és tiszta a terep, a kismama helyét egy idősebb hölgy foglalta el. Bella széttárja a kabátját, Cobra az utca másik oldalán a járdán térdel, és veszettül kamerázik. Bella simogatja magát, átsétál az úton, megáll Cobra előtt. A mellét simogatja és mosolyog. Bella így, közelről elég sovány, átlagos mellekkel. Cobra pozíciót vált, jöhet a pisilés. Ott, ahol az imént a taxi állt, most egy Volkswagen fékez le, idősebb hölgy vezeti. A forgatásra már a panelház lakói közül is néhányan felfigyeltek. Az egyik ablakban nyugdíjas házaspár áll, a másikban harminc körüli fiatal nő. Gyerekfejet nem látok.
Bella leguggol, felhúzza a kabátját, letolja a nadrágját, és pisilni kezd. Az idős volkswagenes hölgy eddig a táskájában matatott, most felpillant, nyilván nem lát mást, mint egy guggolva pisilő nő szoláriumozott fenekét. Troli érkezik, vezetője először leendő utasai felé fordítja a fejét, majd ő is szembesül Bella fenekével. Meglepetésében nem is fékez, megállás nélkül továbbhajt. A hölgy a Volkswagenben lassan-lassan magához tér, indít, nem nagyon találja a megfelelő sebességet, előbb rükvercbe kapcsol, aztán reccsen a váltó, végre nagy nehezen elindul. Bella pedig csak pisil és pisil…
11 óra 20 perc. A lány jókora tócsa fölött guggol, mosolyog, már állna föl, de Cobra int, hogy még várjon, kell egy fotó is. Most veszem észre, hogy a nadrág alatt még egy tanga sincs. Bella most saját magával foglalkozik, egy hosszú simítás, aztán megnyalja az ujját, megint simít, megint megnyalja az ujját. Aggódva néz az operatőrre, aki most előtte térdel.
– Széthúzzam a kabátot?
– Húzzad! – biztatja Cobra. – Még följebb… Legyen kint a cici is! Csak ennyi volt? Ne állj föl, guggolj vissza a pisid fölé, lássam az arcodon a megkönnyebbülést! A franc! Még csak két és fél percet vettem fel. Állj föl terpeszbe, dugd be az ujjad, mintha bepisiznéd. Jól van, és most nyald le. Csináld még egyszer! Most fordulj meg, mutasd a feneked, hajolj előre… Dugd be az ujjad! Maradj így, csinálunk egy fotót.
– Aztán kész? – kérdi Bella.
– Még nem, menj vissza a pisis pozícióba. Guggolj le úgy, ahogy az előbb pisiltél. Most mögéd megyek, nézz rám hátrafelé… Jó, állj föl, fordulj felém, nagyon jó, simizd magad. Lassan húzd föl a cipzárt, és sétálj egyet a buszmegállóban. Mutasd mégis a cicidet. Oké, elég, gyerünk, indulj!
Négy-öt ember áll a trolimegállóban. Egy fiatal fiú úgy csinál, mintha nem venne észre semmit, látványosan elfordítja a fejét a diszkont irányába. Egy hetven körüli hölgy szemüveget cserélt az imént. Nagy lendülettel érkezik egy Citroen. A sofőr majdnem nekivezeti a kocsit az oszlopnak. Bella a megállóhoz legközelebb eső fának támaszkodik, előrehajol, fenekét mutatja a megálló népének, meg Cobra fényképezőgépének. Szabad kezével hátranyúl, széthúzza a szeméremajkakat. Troli áll be a megállóba, néhány másodperc, az ajtók nem nyílnak, de egyre több kíváncsi arc tűnik föl az ablakok mögött. Az egyik második emeleti lakás ablakából öreg néni figyeli az eseményeket, néha hátrafordul, mintha közvetítene valakinek. Ideges lehet, mert hol kinyitja, hol becsukja az ablakot. A függöny meg- meglibben, jelezve, hogy van mögötte valaki. Végre nyílik a troli ajtaja. Néhányan a leszállók közül meredten nézik Bellát, aki most a gőzölgő pisitócsa fölött áll. Nem mindennapi látvány, 165-170 centiméter magas, szoláriumozott bőrű, melírozott, barna hajú, borotvált lány áll egy tócsában, leengedett nadrággal, amely már majdnem mindenütt sáros, nedves. Cobra hirtelen futni kezd a kocsi felé, Bella is felrántja a nadrágot, ő is fut. Cobra a kocsiban elárulja, hogy csak egy pillanatnyi ötlet hatására rendezte meg a menekülést, „fokozni kell az izgalmakat, a bekapcsolt kamera imbolygása sokkolja a nézőt”. Nagy elégedettségre nincs ok, alig négy perc felvétel jött össze.

Nicole Kidman nem forgatott szexjelenetet

Otthagyta legújabb filmje forgatását Nicole Kidman, ugyanis valódi szexjelenetben kellett volna részt vennie a kamerák előtt.

Csak a férjével hajlandó lefeküdni. Nicole Kidman egy életre megtanulta most, hogy nem szabad barátságból szerepet elvállalni, a forgatókönyv elolvasása nélkül. A színésznő néhány hónapja azonnal igent mondott, amikor a beteges elméjű Lars von Trier megkereste, hogy a Dogville után megint dolgozzanak együtt. Ám a napokban a kettes számú Mrs. Cruise szembesült vele, hogy a Nimfomániás című filmben nemcsak imitálnia kell majd a szexet, hanem valódi szexuális aktust kell előadnia valamelyik férfi kollégájával.
Ez pedig nem fér bele sem a szakmai, sem a magánemberi értékrendjébe. Ezért otthagyta a produkciót. Annak ellenére, hogy a Paperboy című filmjében pár hónapja még gond nélkül levizelte Zac Efront egy közösülés alkalmával. Igaz, annak a szcénának minden kockája imitáció volt.
A dán botrány rendező új alkotása Kidman nélkül sem lesz híján a sztároknak, ugyanis Uma Thurman, Charlotte Gainsbourg, Stellan Skarsgard, Willem Dafoe, Christian Slater és Shia LaBeouf nem tekinti problémának, hogy nemcsak mindenüket meg kell mutatniuk, de élesben szeretkezniük is. Sőt a névsor legutóbbi tagja egyenesen azzal szerezte meg a szerepét, hogy házi szexfilmet küldött a direktor úrnak, amiben a barátnőjét kényezteti a legkülönfélébb pózokban.

Nagy sztárt csinálok belőled, de előbb megkúrlak

Szakmabeliek állítják, a legtöbb ügynök kamuzik, a lányokat gyakran átverik, kihasználják, az első casting anyagokért semmit nem fizetnek. A pornózásra jelentkező csajokat a Szexplázában is megkúrják, szopatják forgatás előtt vagy után, úgynevezett privát castingon. Ezért is kapnak pénzt a lányok. Lehet hogy csak eddig jut el valaki, de ez csak azért van, mert valamit nagyon nem tud.

„Dugig van minden olyan hirdetésekkel, ahol magukat ügynököknek mondó hirdetők fűt-fát, kacsalábon forgó palotákat és tengernyi pénzt ígérnek a lányoknak. Ennek túlnyomó többsége kamu” – mondta el a Velvetnek Walter Anna (Wally) a Club Tutti Fruttitól, és hozzátette, Magyarországon elenyésző számban készül pornófilm, azoknak is a legnagyobb része alacsony költségvetésű amatőr film. „Az emberek fejében a szexipar még mindig úgy él, mint egy olyan hely, ahol zéró munkával és egy-két jó dugással milliókat, de minimum százezreket lehet keresni. A munkanélküliség és pénztelenség egyre több embert visz rá, hogy pornóban próbálkozzon.”

      

 A szexiparban évek óta dolgozó pornószínészek is megerősítették a Velvetnek, hogy alig van forgatás Magyarországon, a produkciók pedig főleg maguk castingolnak, és a már bevált, megbízható felnőttfilmeseket egymásnak ajánlják a stábok. A nagyobb amerikai produkciókhoz, még ha itthon is forgatják, totál kezdőként nem lehet bekerülni, csak valaki ajánlásán keresztül. Az, hogy az utcán leszólítják a lányokat, és pornós állást kínálnak, a pornófilmeseknél egyáltalán nem fordul elő. „A lányokat nagyon gyakran átverik, kihasználják, az első casting anyagokért semmit nem fizetnek, sőt, sokszor saját szexuális céljaikra használják őket. Szokásos duma, hogy nagy pornósztárt csinálok belőled, csak előbb kipróbállak én, ja és még 8-10 haverom is” – tette hozzá Wally, aki szakmabeliként óva int mindenkit attól, hogy egyedül menjen el egy castingra. „A lányok persze elhiszik, és belemennek. Mert abban reménykednek, hogy hamarosan jó pénzes munkalehetőségekhez jutnak. Bennünket is folyamatosan keresnek meg ügynökök, akik azt ígérik, hogy hoznak nekünk lányokat. A legtöbbje azt mondja, hogy nem kér jutalékot, de tudni kell, hogy ilyenkor a lányok pénzéből vesznek le maguknak valamekkora összeget, a lány pedig kap körülbelül ötezer forintot. Mi nem dolgozunk ügynökökkel, mindig magunk keressük a szereplőket, mi magunk castingolunk.”
Azok a magukat ügynöknek mondó hirdetők a gyanúsak, akikről alig találni valamit a neten, ha nem céges e-mail címet adtak meg, hanem freemail, vagy gmail a címük. Továbbá ha ügynökségként hirdetik magukat, és nincs honlapjuk, se referenciaanyaguk. Ha mindez rendben van, még akkor is át kell nézni a szerződést, gyakran elhangzik az a szöveg, hogy külföldre forgatnak, ami igaz is lehet – például Kovi is rengeteget forgatott a Private-nek –, azonban ez Magyarországon ugyanúgy elérhető. Arra is volt már példa, hogy bár a magyar IP címeket letiltották a produkciós cég oldalán, azonban egy külföldön élő akárki letöltötte, és feltette valalemelyik pornómegosztóra.
Sem férfiak, sem a nők nem keresnek totál amatőrként százezreket, a pasik esetében az összeg állítólag még kevesebb. A pornóiparban a már profi pornószínész is csak tízezreket kap egy egész napos forgatásért, a nők többet kereshetnek ezzel, attól függ, mit vállalnak be. Az ügynökökkel még a profi pornósok is gyakran pórul járnak, előfordul, hogy olyan olyan szerződést kötnek egy-egy produkcióra, aminek a feltételeit nem mondják el pontosan, és már csak a forgatáson derül ki, mibe egyezett bele a színész. Ráadásul akárcsak a filmszínészeknél, a pornóforgatásnál is gyakran van csúszás, az időpontokat össze-vissza tolják, pláne, ha valamelyik nagyobb sztárra kell várni, mert az épp máshol forgat, vagy épp beteg. „Nálunk például az oldalon van kint folyamatosan egy hirdetés, hogy amatőr szereplőket keresünk. Aki elküldi nekünk a bemutatkozó fotóit, a paramétereit, és úgy érezzük, megfelel, azzal telefonon felvesszük a kapcsolatot. Egyeztetünk egy időpontot, amikor személyesen is találkozunk vele.” Forrás: Velvet, Szexpláza.

Milf plázamamának is kell a fasz a pornófilm forgatáson

Ha tetszenek a Szexpláza Milf című pornófilm forgatáson készült rendezői képek, vagy a szereplő plázamamák, akkor a teljes tagi tartalom mellett, töltsd le a 25 DVD film összes jelenetét, ahol a lányok is szerepelnek többféle pornóban!

oreg-picsa-faszra-ehesen

További anyag a témában: Öreg picsa baszás után pofán gecizve – Milf plázamama megkapja a gecit – Érett asszony szájba spermázva filmforgatáson – Öregasszony is szereti a faszt, Szexpláza backstage képek – MILF plázamamák pornófilm forgatáson Szexpláza – plázacicák baszás után, arcra szájba ondózva pornófilm forgatáson