Natalie Portman a fekete-fehér hattyú

Öt Oscarra jelölt Darren Aronofsky film. A visszahúzódó, anyja árnyékában élő balerina Nina elnyeri a Hattyúk tava előadás címszerepét. A művészeti vezető Leroy tökéletesnek titulája a lányt a szerepre, azonban kétségei vannak a lány képességeit illetően a fekete hattyú megformálásban. Mindkét szerep más egyéniséget igényel, azonban mindkét szerepet ugyanazon táncosnak kell előadnia. Míg a fehér hattyú az ártatlanságot és a kecsességet, a fekete az érzékiséget és csalfaságot hívatott megtestesíteni. Leroy úgy véli egy másik balett-táncos lány, a könnyed és laza Lily jobban képes megformálni a hattyú fekete énjét.

A filmben: Natalie Portman, Mila Kunis, Winona Ryder, Barbara Hershey, Sebastian Stan, Vincent Cassel, Ksenia Solo.
Kétszer néztem meg A fekete hattyú című, öt Oscarra jelölt Darren Aronofsky-filmet. Elsőre csak a szörnyűségre, a nyomasztó hangulatra és egy csodálatos Natalie Portmanre emlékeztem. El kellett menni még egyszer, hogy újra megnézzem, de ugyanezekkel szembesülök. A nagy dolog: Aronofsky el tudott mondani valamit egy nőről és a művészetről.
Darran Aronofsky két éve A pankrátor című filmmel és Mickey Rourke-kal szinte ugyanezt csinálta meg, mint most A fekete hattyúval és Natalie Portmannel. Fogott egy önmagával viaskodó főhőst, elhelyezte egy szűk kereteket feszegető történetben (pankráció és balett, mindkettő előadóművészet), majd olyan közel ment a szívhez és lélekhez, hogy már belülről mutatta a szereplőit. A pankrátor sötét és érzelmes világával szemben itt egy letisztult, szinte érzelemmentes környezet áll, amit Natalie Potmannek az első pillanattól úgy kell megtöltenie, mint kaviccsal a tengert, örökös küzdelemben. A két film között kis különbségek vannak, de az ember az marhára küzd, és csak magáért. Ez a legfontosabb.
A hattyúk tava izgalmasan kapcsolódik a fő történetszálhoz: Nina élete lehetőségeként megkapja a főszerepet, de ahhoz, hogy képes legyen a lehető legjobban eljátszani, meg kell értenie a fehér és fekete hattyú kettősségét. A látszólagos értelmezési vagy művészi probléma mögött meghúzódik egy ennél sokkal komolyabb, valóságosabb és személyesebb történet is, hogy Nina a naiv, tiszta fehér hattyú életét éli, és az előadáshoz, ahogy saját életéhez, meg kell teremtenie önmagában a fekete hattyút.
Darran Aronofsky filmje bizonyos szempontból énközpontú pszichothriller, amiben tettes és áldozat ugyanaz a személy, a Ninát alakító Natalie Portman. Aronofsky realitást és álomvilágot oly sokszor ütköztetető története Dosztojevszkijből táplálkozik talán a legjobban: az önmagát a művészetért és a szabadságért feláldozó hőse, Nina egyszerre akar mindent a tánccal. A tánc nyelv, a test börtön, szabadulni pedig a széttáncolással lehet, sőt kell. Úgy, ahogy.
Megérteni a fekete hattyút nem más, mint megérteni önmagát, testét, szexualitását, és hogy mit jelent nőnek lenni. Ez az ügyes marketingkampányban leegyszerűsödött arra az állításra, hogy itt van a leszbicsók-jelenet Mila Kunisszal. Tényleg van, de olyan tudatosan építi Aronofsky a történetet, hogy az ún. leszbicsóknál nem az ún. leszbicsókra figyel a néző, hanem arra, ahogy abban az erős, fordulópontszerű jelenetben egy pillanatra fekete hattyúvá válik. Megismer és megért valamit, leginkább magát.
A fekete hattyú nem a gonosz, hanem a megismerés metaforája lesz, de mondjuk így a gonoszé is, ha valaki emlékszik a Bibliára. A művészet küzdelem a saját énünkkel és testünkkel. A véres karmolásnyomok Nina hátán nem a lelkibetegség jelei elsősorban, hanem a bizonytalan testtudaté, illetve a benne lévő hattyúé, amit inkább szerencsétlenül ábrázol a rendező. Vele szemben áll a gyönyörű Mila Kunis, akinek minden mosolyában és mozdulatában megjelenik a saját test feletti uralom, a szexzualitás. Nagyon nő. Portman meg nagyon nem, hiszen ez a dolga, hogy ne legyen nő. Az ő dolga volt megmutatni a változást, a honnant és a hovát. Egyébként Winona Ryder három pindurka jelenetben megmutatja az út végét is, kihagyhatatlan.
Nina anyjával él, és csak a balettnek. A koordinátarendszert ezzel fel is vázoltuk, ebbe láthatóan nem fér bele semmi más. Az anya ráadásul önmagát valósítaná meg, és teljes felügyelettel bír a lánya felett. Persze egy férfinak kell kimozdítania ebből az állapotból, ezt pedig a rendezőt alakító, egyszerre szexuális és érzéki, egyszerre vad és elnyomó Vincent Cassel vállalja magára, aki gyorsan rájön, hogy a tökéletesen táncoló lány hiába a testéből él, annak mechanikáját nem ismeri. Pontosabban tudja, hogy kell jegelni sérülésekkor a lábát, de hogy mi végre a női mell vagy a pina, azt nem. A saját test megismerése így a művészet fontos kérdésévé válik, és majd mint látható, az identitás legfontosabb tapasztalatává. Ameddig nem ismeri azt, addig élhet tudatlanul rácsodálkozva a világra.
Aronofsky filmjének leginkább a didaktikusság a problémája: sokszor sokféleképpen elmagyarázzák a megfeleltetéseket, hogy értse mindenki a moziban, illetve a hattyúvá alakulást is kicsit túlzásba vitte. Natalie Portmannek önmaga és Mila Kunis is az ellentéte, a fekete hattyúja Néhány jelenet, például a megkattanás szinte viccbe fullad, pedig nem kellene.
Egy hét alatt két különböző arcát láthattuk Natalie Portmannek. A múlt héten Ashton Kutcher fejét zavarta össze eléggé a Csak szexre kellesz című könnyed, szexuális poénokra épülő vígjátékban, most pedig élete egyik legösszetettebb, épp ezért legjobb alakításával bizonyítja, hogy balerinaként és megzakkant hattyúként is ügyes, egy pillanatra sem esik ki a szerepéből. Az Aranyglóbusz után remélhetően megkapja az Oscart is. Emlékeznek, milyen kicsi volt a Leon, a profiban?

Pár érdekes infó a Trónok harca első és második évadáról

A Winter is Coming blog és az MTV szedett össze pár érdekes/vicces infót az HBO idei sikersorozatáról: az első évadból kulisszatitkaink, a másodikból konkrét infóink vannak.
Abban a jelenetben, amiben a Tywin Lannistert alakító Charley Dance egy szarvast nyúz meg és belez ki, valóban egy szarvastetemet használtak, nem mesterséges beleket. Isznyú büdös volt, de ezt a belekben turkáló Dance arcáról nem lehetett leolvasni.
Amikor Hodor egy szál pöcsben szaladgált az erdőben, a karaktert alakító színész (Christian Nairn) nem a saját hímtagját mutogatta, hanem egy arra ráhúzott, méretes műfaszt.
Sophie Turner (Sansa) örökbe fogadta a farkasát játszó kutyát.
Ros (a bögyös-pinás kurva) eredetileg egy jelenet erejéig lett volna csak benne az első évadban, de Esme Bianco olyan jó volt a pilotban, hogy a producerek kibővítették a szerepét.
A készítők elsősorban Ned halála miatt vállalták el a sorozatot, és egy percig nem kételkedtek abban, hogy a nézőket felzaklatják vele. Az HBO teljes mellszélességben kiállt mellettük, és soha nem merült fel, hogy esetleg életben kellene hagyni a kvázi főszereplőt.
Conan Stevens (második képünkön), aki Gregor Clegane-t alakítja a sorozatban, évekig kampányolt, hogy megkaphassa a szerepet – még Drogo karakterének szereplőválogatására is elment, hogy a producerek emlékezzenek az arcára, amikor már Gregorra olvasott fel.
David Benioff egyre jobban stresszeli magát a második évad miatt, hiszen több karakterrel, több történetszállal, több sárkánnyal és helyszínnel kell megbirkózniuk, ráadásul az elvárások – ha lehet – még nagyobbak, mint az első évad előtt voltak.
Carice Van Houten (Melissandre – képünkön) castingjával nagyon elégedettek a készítők, mert a nő „gyönyörű, karizmatikus, intelligens és anélkül sugároz magából gonoszságot, hogy önmaga karikatúrájává válna.”
A második évadban is pont annyi szex lesz, amennyit a történet megkíván, „Van akinek sok volt, van akinek kevés. Nekünk meg pont elég, és ezen nem változtatunk most sem” – nyilatkozta Benioff.
A már leforgatott jelenetek alapján kiválóan működik a Yara-Theon testvéri kapcsolat. Minden új szereplő teljesítménylével elégedettek a készítők.
A harmadik évaddal kapcsolatban egyelőre nagy a csend. „Hetente 100 órát melózunk, nem érünk rá azzal foglalkozni, mi lesz 2013-ban. A Kardok vihara iszonyú hosszú könyv, és ha sor kerül rá, nem egy évadban valósítjuk meg, de mivel az HBO még a harmadikra sem mondott igent, nem akarjuk elkiabálni a dolgot.”

Moziszex: Boardwalk Empire – Gengszterkorzó

Az egyik magasztalt sorozat a Boardwalk Empire-Gengszterkorzó, amely címéből is ítélve a gengsztervilág életét mutatja be. Nem a Maffiózók folytatásáról van szó, hanem az elmúlt század 20-as éveiben játszódó történetről. Az HBO-nak készült nagy költségvetésű sorozatban ugyanakkor számos ismert arc tűnik fel, s nem véletlen a kritika dícsérete.
Mi sem maradunk ki a dícsérők közül, mert Paz de la Huerta jelenetei a sorozatban ugyancsak jó sikerültek. Most egy igazán naturalisztikus ágyjelenetet mutatunk be, amely szerintem a tavalyi év legjobb erotikus jelenetei köző tartozik. Nem is csoda, hiszen a 26 éves spanyol szülőkkel rendelkező, de már az USA-ban született hölgy gyakorta fordul elő hasonló jelenetekben! Mi pedig szívesen nézzük!

A könnyű pénz szagára összegyűlnek Amerika gengsztervilágának nagyágyúi, köztük Arnold Rothstein, Lucky Luciano és Al Capone, akik mind az illegális alkoholterjesztésből akarnak meggazdagodni, az érdekellentétek pedig csakhamar bandaháborúkhoz vezetnek.

A Trónok harca – Game of Thrones – szexjelenetei

A Trónok harca című sorozat egyik legérdekesebb karaktere a szótlan nomád vezér, Khal Drogo, aki a klasszkus viccnek megfelelően inkább üt, mint kérdez, és nemcsak azért, mert akkora a karja, mint az én combom, hanem mert a dothraki nép nem az a beszédes fajta, hiába készült nekik egy külön nyelv csak a sorozathoz. Drogót a 31 éves Jason Momoa kelti életre, aki az élő kivétel a „tévében mindenki magasabb” szabály alól.
Amikor belép a puccos londoni szálloda még puccosabb teaszobájába, önkéntelenül tátva marad a szám. A pali vagy két méter magas, kigyúrt, és úgy öltözködik, mint aki 1974-ben beült egy időgépbe, és csak most eresztették ki belőle. Buggyos gatya, széttaposott bakancs, lenvászon ing és kismillió bőr bizbasz van rajta, a karján, a nyakában és az odalán is lóg valami. Szemüveget hord, ún. SZTK-keretest, mint Woody Allen, de a mosolya sokkal barátságosabb. „Nem divatból hordom, rendes, dioptriás cucc. Conan a barbár hülyegyerekszemüvegben, mi?” Ha lett volna feszültség a szobában, biztos oldódott volna mostanra.
A szerepet szereti, mert javarészt egy szó nélkül, csak a testbeszéddel és a mimikával kell elmondania mindent, de megnyugtat, hogy később jóval többet beszél majd. „Egy oldalnyi dialógusom van, több, mint amire számítottam, vagy szerettem volna, na nem azért, mert nem tudok olvasni, vagy valami, csak elég nehéz hosszabb passzusokat megtanulni az anyanyelvemen is, ez meg dothrakiul van.” Külön műnyelvet írtak a sorozathoz, Momoa szerint az arab, a német és az orosz egyvelege, és nagyon illik a nomád törzshöz, aminek vezetőjét alakítja. „Főleg torokhangokból áll, és elég durva hangzású, szerelmet vallani tuti nem lehet rajta.” Mond pár mondatot, a jelentését nem, de az értelmét sejtem – nem egy felest rendelt a kocsmában, hanem a kibelezésemről beszélt villogó szemekkel.
Amikor elolvasta a könyvet, rögtön megértette, mit esznek a nők Drogón. „Itt van ez a nagydarab fickó, akitől az első pillanatban retteg az olvasó, majd megszokja, és mivel Martin könyvében a felesége, Daenerys szemén át látjuk, a végére hótt szerelmesek leszünk belé, pedig annyira azért nem romantikus figura. Klasszikus barbár vezér, de sokkal összetettebb karakter, mint gondolnánk. Ez valahol elég kényelmetlen lehet a nézőnek, hiszen az első két részben azért párszor megerőszakolja a szőkecsajt.” A szexjeleneteket a színészek általában nem szeretik, ezzel Momoa is így van.
„Inkább ülök a lovon hajnalig, míg ki nem kezdi a seggem a háta, és forgatok egy tízkilós kardot, mint leforgassak még egy ágyjelenetet. Emilia egy nagyon aranyos, kedves lány, akit nekem brutálisan meg kell hágnom, és ezt a gyomrom sokáig nem vette be. Eleinte minden jelenet után bocsánatot kértem tőle, és restelltem magam, de nagyon rendes volt, és csak röhögött az egészen. A végére belejöttünk persze, és már nem volt akkora trauma, mint egy jó házasságban. Jó volt vele dolgozni, ha nem lett volna meg az összhang, nem tudom mit csináltam volna.”
A Hawaii-n született, rasztahajú színész a szerepet elég szokatlan meghallgatás után kapta meg: „Úgy voltam vele, hogy ha barbár kell nekik, akkor barbárt kapnak. A maoriknak van egy ősi tánca, a haka, aminek az egyik fajtája, az, amit az új-zélandi rögbisek is előadnak, egyfajta harci tánc, a csatába menő harcosok adták elő annak idején. Na, én ezt jól betanultam, bementem a meghallgatásra és előadtam, csapkodtam a lábamat, a mellemet, üvöltöttem hozzá, ahogy kell, a szegény casting rendező meg ott ült velem szemben és köpni-nyelni nem tudott. Aztán kinyögte, hogy oké, magáé a szerep. Külön szerencsém, hogy ugyanazok válogatták a Conan a barbár új változatának szereplőit is, akik a Trónok harcához cstingoltak, és ott a helyszínen megkaptam azt is.”
Momoa a magyar nézőknek leginkább a Csillagkapu-franchise Atlantis című sorozatából lehet ismerős, amiben szintén egy hallgatag, leginkább a tetteivel kitűnő, jól verekedő figurát alakított, pedig annak idején a Baywatchban is szerepelt. A Trónok harca és a Conan után jogos a kérdés: nem fél attól, hogy ha valakinek egy kigyúrt barbár kell, akkor menten őt hívják? „Nem, mert kibaszott vicces vagyok, és nagyon sokoldalú. Írok, zenét szerzek és rettentő jó vicceket tudok mesélni, ráadásul a színészetet nem veszem annyira komolyan, mint mások, nem igazi hivatásomnak tekintem, hanem valaminek, amivel jelenleg foglalkozom. Ha valami nem tetszik, nem vállalom el, ennyi. Mellesleg nem is olyan egyszerű engem elérni, mert se telefonom, se számítógépem nincs, a feleségemnek van egy laptopja a pincében, de ő sem sűrűn foglalkozik vele.”
Szabadidejében legszívesebben otthon ül a családjával, és a gyerekekkel játszik a kertben, vagy a haverjaival beszélget és sörözik. „Egész jól gitározom, bluesos cuccokat főleg, és van egy zenekarunk a haverjaimmal. Néha fellépünk a helyi kocsmában, és jókat röhögünk. A gyerekek is ott vannak ilyenkor, a zene szerintem nagyon fontos mindenkinek, miért maradnának ki belőle?”
Az interjú Londonban készült, az HBO jóvoltából. A Trónok harcának új epizódjai az HBO műsorán láthatók hétfő esténként. Forrás: Comment.blog.hu