Öngyilkos lett a 17 éves megerőszakolt lány

Megmérgezte magát egy 17 éves indiai lány, aki korábban nemi erőszak áldozata lett. A lány többször a rendőrséghez fordult, a hatóságok viszont arra próbálták rábírni: fogadjon el pénzt, vagy menjen feleségül valamelyik támadójához.

A tizenéves lány holttestét szerda éjjel találták meg a rendőrök, három feltételezett támadóját másnap előállították. Az áldozatnak életében nem sikerült elérnie, hogy eljárás induljon az ügyében, pedig minden lehetséges fórumon próbálkozott – állítja egybehangzóan a lány nővére és az ügyben kirendelt főnyomozó. Manmohan Szingh indiai miniszterelnök részvétét fejezte ki a gyászoló családnak.
Az országot az utóbbi hetekben több tragikus eset is megrázta, ami egyrészt tüntetésekhez vezetett, másrészt a szexuális bűncselekmények elleni stratégiájuk újragondolására késztette a hatóságokat. A rendőrségtől több embert kirúgtak vagy felfüggesztették a munkaviszonyukat, amiért megtagadták az eljárás megindítását szexuális bűncselekmények ügyében.
Egy csütörtöki, a minisztereihez intézett beszédében az indiai miniszterelnök, Manmohan Szingh ígéretet tett, hogy új törvényeket fognak hozni a nők védelme érdekében. Indiában tavaly 256 329 erőszakos bűncselekményt regisztráltak, ezek közül 228 650 nők ellen irányult. Delhiben átlagosan 18 óránként jelentenek be szexuális bűncselekményt. Valószínűleg magas azoknak az aránya is, akik nem jelentik be az ellenük elkövetett erőszakot, habár ez a mutató 2007 és 2011 között csaknem 17 százalékkal javult.
A változatlanul folytatódó tüntetések megfékezésére irányuló újabb gesztusként a kormány azt a javaslatot tette, hogy nyilvánosságra hoznák az elítélt erőszaktevők nevét, fényképét és címét. Az intézkedést először Delhiben vezetnék be, annak konkrét feltételeiről a rendőrség pénteken tárgyal aktivistákkal és szakértőkkel. Egy a nők jogaiért küzdő aktivista úgy fogalmazott, hogy elégedett a tervezettel, de sem az anyagi forrásokat, sem a politikai akaratot nem látja annak megvalósítására.
A másik áldozat meghalt a kórházban. Belehalt sérüléseibe helyi idő szerint szombat hajnalban Szingapúrban a 23 éves orvostanhallgató, akit december 16-án egy buszon erőszakolt meg hat férfi. A diáklányt az indiai fővárosban, egy autóbuszon majdnem egy órán keresztül bántalmazták támadói, köztük a busz vezetője, miután a gyanútlan lány és kísérője felkéredzkedett a járműre. A tettesek kísérőjét, majd őt is brutálisan összeverték egy vasrúddal, és kilökték őket az úttestre.
A lány életveszélyes állapotban került kórházba, agykárosodást szenvedett, szívműködési zavarai jelentkeztek, illetve tüdő- és hasi fertőzése van. Három hasi műtétet hajtottak végre rajta, melyek során a belei jelentős részét el kellett távolítani, mert elüszkösödtek. Mindezek alatt folyamatosan lélegeztetőgépen tartották, az állapota azonban nem volt fenntartható, ezért át kellett szállítani Szingapúrba, ahol különleges kezelést kapott.
A csoportos erőszak óriási felháborodást keltett Indiában: számos nagyvárosban tartottak tiltakozó megmozdulásokat, követelve a nők fokozottabb védelmét és az erőszaktevők felakasztását. A nemi erőszak elkövetőit a rendőrség elfogta, életfogytig tartó börtönnel sújthatják őket. A kormány bejelentette, hogy kampányt indít a nők védelme érdekében, a belügyminiszter pedig közölte: fokozzák a rendőri jelenlétet Újdelhi közterületein, főként az éjszakai órákban.

Sokkolta az orvosokat a lelakatolt vagina

Letartóztatták azt az indiai férfit, aki brutális módszerrel akadályozta meg, hogy felesége megcsalja. A férfi egy lakattal zárta le felesége nemi szervét.
Egy indiai asszony vaginája sokkolta a helyi kórház dolgozóit, mikor kiderült, szeméremajkaiba férje lyukakat fúrt és egy lakatot vezetett beléjük, így akarta megakadályozni, hogy felesége más férfival is lefekhessen – adta hírül a Daily News. Az asszony több mint négy éven keresztül élt együtt a lakattal.
A nő elmondása szerint az elmúlt években férje minden reggel „bezárta” nemi szervét, a kulcsot pedig magával vitte. Az asszony végül úgy érezte nem bírja tovább és öngyilkosságot kísérelt meg. Így között ki a kórházban, ahol ápolói megdöbbenéssel vették észre a súlyos fémlakatot a vaginában. Azonnal értesítették a rendőrséget, akik letartóztatták a kegyetlen férfit.

Meztelen valóság

Napjainkban egyre többen szégyenlik a meztelenséget, nem megmagyarázható miért. A legtermészetesebb dolog, hogy mindenki meztelenül jön erre a világra. Eleinte még talán mutogatják is, aztán még egy darabig nem ciki, de egy idő után már egyenesen a sátántól való, ha ruha nélkül látni valakit. Hol van a határ a ízléses, művészi akt és a pornó között? Itt szeretném figyelmeztetni kedves olvasóinkat, hogy a cikkben szereplő egyes képek megzavarhatják munkatársaik, vagy főnökük nyugalmát. Elődeink hatalmas műveiként tiszteljük a kőbe vésett milói Vénuszt és Dávid szobrát, ahogy Botticelli és da Vinci egyes képeit is, melyeknek van egy közös tulajdonságuk. Részben vagy teljesen meztelen alakokat ábrázolnak. Kevés olyan elvakult, mélyen ortodox nézeteket valló, vagy csak egyszerűen agyament ember létezik ezen a bolygón, aki szerint a különböző korok szépségideáljait tükröző, felbecsülhetetlen értékű műveknek nincs helye a művészettörténet-órákon, mert azok bizony pornográfok. Mennyiben más a helyzet, amikor az ecset és a véső helyett celluloid vagy nyomtatótinta őrizte meg az alakot? Mennyiben különbözik egy olyan akt, melyen már félezer éve szárad a tinta, és egy olyan, melyet épp most fejezett be alkotója? Eleve, hol van a határ a művészet és a pornó között, amikor arra kerül a sor, hogy ruhák nélkül ábrázolnak valakit?

Könnyen rávághatná a kedves olvasó, hogy természetesen ott, hogy az utóbbiban látszik maga az aktus. Akkor most pillantsunk lejjebb, és döntsük el, hogy ezt a kiváló, több ezeréves ötvösmunkát, a kissé töredezett, de szerencsére fennmaradt római freskót, vagy egy kevésbé egyértelmű softcore filmet szeretnénk megmutatni a gyereknek. A kortárs művészvilág nagyot szisszent, amikor Jeff Koons bemutatta Made in Heaven című kiállítását, melynek számos darabja nem ábrázol mást, mint ahogy éppen volt feleségével, Staller Ilonával – egyesek Cicciolina néven ismerik – „paráználkodott”. A kiállítás anyagában voltak üvegből, porcelánból és műanyagból készült szobrok, olajfestmények, és persze olyan darabok is, melyek az olasz parlamentben sikeres karriert befutó pornósztár helyett kiskutyát vagy egy virágos vázát ábrázoltak. Koons művészetében ezek az alkotások hatalmas előrelépést jelentettek ahhoz az időszakhoz képest, melyben még Michael Jacksont és majmát, Bubble-t ábrázoló szobrocskákat készített.Azt is mondhatnánk, hogy attól függ a dolog, hogy mire szeretnék használni az adott művet. Nyilvánvaló, hogy elenyésző azon emberek száma, akik azért vásároltak meg egy szobrot, festményt, vagy akár egy művészettörténeti albumot, hogy kissé feltüzeljék párkapcsolatuk szunnyadó parazsát. Az is valószínű, hogy kevesen bújták végig a Káma-szútrát csupán azért, hogy utána mosolyogva annyit mondjanak, „milyen leleményesek voltak ezek az indiaiak…” Persze tudjuk, hogy ez utóbbit sem kell eldugott felnőttboltokban keresnünk, sőt, gond nélkül leemelhetjük szinte bármelyik könyvesbolt polcáról közvetlenül az Ókor hét csodája és a Curry művészete című szakácskönyv mellől.

Ezen a ponton tovább homályosodik az a bizonyos vonal, ha rápillantunk például Jonathan Yeo Porn in the U.S.A. című kiállításának anyagára. A művész komoly felháborodást váltott ki pár évvel ezelőtt, amikor projektjéhez engedélyt kért és nem kapott a Fehér Háztól, ennek ellenére mégis megvalósította tervét. Yeo képei első ránézésre egyszerű montázsoknak tűnhetnek, de ha közelebbről megnézzük őket, akkor kiderül, hogy minden egyes részlet pornóújságok kivágott darabjaiból van összerakva. És hogy miért kellett volna ehhez George W. Bush hozzájárulása? Mert az ő, női altájakból kirakott képe is helyet kapott a repertoárban. Nézze meg a kiállítás többi képét is, de először úgy, hogy kicsit távolabb ül a monitortól. A különbség meghatározására előhozakodhatnánk azzal a gyenge szárnycsapással, hogy a pornó az, ami szexuálisan felizgatja a nézőt. Az internetnek hála számos olyan szexuális szubkultúra került be a köztudatba, melyet a legtöbb ember nemhogy nem izgatónak, de egyenesen visszataszítónak tart. A széles tömeget vizsgálva ez alapján mondhatnánk azt, hogy egy fajokon átívelő szexualitást bemutató képanyag művészet, ellenben egy olyan fotósorozat, melyben vonzó emberek láthatók művészi koncepcióval megfűszerezve – és mellesleg meztelenül –, az már aztán végképp túlzás. Ennek a szélsőségek között vergődő értékítéletnek esett áldozatul a híres és elismert amerikai fotós, Nan Goldin is, aki fotósorozatával bejárta a világ legnevesebb kortárs művészeti galériáit. A biztosítékot akkor sikerült kivernie a művésznőnek, amikor egyik fotóján két keresztlánya játszott, akik közül a fiatalabbik a legkevésbé sem próbálta elrejteni meztelenségét. A párizsi kiállítást reklámozó albumot ledaráltatták, de sokáig támadások sorozata érte a művész munkáját. Az esetről Nan Goldin úgy nyilatkozott, „nem a közönség jár a fejemben, amikor fényképezek, hanem az, amit látok. Volt már olyan, hogy a gyomromban éreztem, nem lenne helyes megörökíteni az adott pillanatot. […] Számomra semmi pornográf nincs ezen a képen. Senkit nem buzdítok arra, hogy gyerekeket zaklasson. Az, hogy egy ilyen pici gyerek láttán mindenkinek csak a rossz jut eszébe, kiválóan mutatja, hogy mennyire gusztustalanná vált ez a világ. Úgy látszik, hogy az emberek elfelejtették, hogy meztelenül jönnek a világra, és hogy nőktől születnek.” De mire is jó ez az egész? Miért nem lehet egyszerűen csendéleteket, portrékat – szóvicc nélkül –, mellszobrokat készíteni, vagy szép épületeket fotózni? Egyrészt azért, mert az embereket érdekli ez a téma – Ön sem lenne itt egyébként. A fenti kiállítások szinte kivétel nélkül erős tiltakozást váltottak ki, de rengeteg embert vonzottak be a múzeumokba, akik kíváncsiak voltak arra, hogyan is lehet az ember életének egyik legintimebb részét feldolgozni a művészet eszközeivel.Mindennek megvan maga a helye a művészeten belül, ahogy szexualitásnak is. Hogy egészen pontosan hol van ez, arra már nagyon régóta, nagyon sokan keresik a választ, de eddig még nem sikerült megállapodni. Nincs jó és rossz válasz: nyugodtan kérdezem meg a kedves olvasókat, hogy Önök szerint hol van az a bizonyos vonal a pornó és a művészet között? Forrás: kulturpart.hu

A szerelem temploma

India féltve őrzött kincse a Tadzs Mahal, amely igen látogatott, és híres szerelmes történetéről. Nálunk kevésbé ismert azonban a szerelem temploma, Khajuraho városban. Pedig ez is megér egy misét.

A templomot számos szexuális tartalmú szobor díszíti, amelyen félreérthetetlen pozitúrában pózolnak az emberek. Az építészet és a szobrászat páratlan kombinációja: India… egy kicsit másképpen. A templomot még Chandela dinasztia építtette, de sokáig rejtve maradt az utókor előtt: elfeledetten állt a dzsungel mélyén, csak 1838-ban bukkant rá egy angol katona. Akkoriban nem verték nagy dobra, mert felháborodást keltettek az erotikus szobrok. Mint kiderült, több ilyen templom is épült, de nem mind marad fenn.