Szinte nem telik nap Olaszországban, hogy ne jönnének elő újabb és újabb pletykák, illetve hölgyek Berlusconi magánéletéből: Putyinnal is kurvázott együtt. Maga a kormányfő már két ízben állt elő televíziós beszéddel a válság orvoslására, a megítélése egyelőre elég rossz: csak minden harmadik választópolgár gondolja, hogy Berlusconi ügyészségi intrikák áldozata. Az olasz miniszterelnök egyre inkább a frontális szembenállás taktikáját alkalmazza és alkotmánysértéssel vádolja az ügyészséget, amelynek milánói szerve hétvégén hallgatná meg Berlusconit. Valószínűleg nem fogadja el a meghívást, illetékesség hiányára hivatkozva.
Reformokra volna szükség, hiszen az adósságválságnak nincs vége – állapította meg az Európai Központi Bank (EKB) január havi elemzése. Az unalomig ismert görög-ír-spanyol hármas mellett az EKB „látható feszültségekről” beszélt az olasz államkötvények piacán is. „Alapvető és hosszútávú strukturális reformokat” javasol a frankfurti intézmény, és az olasz lapok máris országukra vették a figyelmezetést. Azonban jelenleg nemcsak a reformok, de bármilyen hatékony kormányzati intézkedés reménye a ködbe vész. Olaszországot gyakorlatilag a napi ügyvitelen túl nem kormányozzák, ám ez nem is csoda. A miniszterelnök egy hete küzd régi démonaival, a sajtóval és az igazságszolgáltatással, valamint a külfölddel és a baloldali államfővel.
Múlt héten került napvilágra a hír: a milánói ügyészség két bűncselekménnyel kapcsolatban is nyomozásokat folytat Berlusconival szemben. A vádirat egy része már nyilvános, miután az megjelent az Alsóház honlapján is – az ügyészek ugyanis hivatalos formában keresték meg a Képviselőházat annak engedélyezése érdekében, hogy „Berlusconi képviselő” több ingatlanjában (ahol a vádak szerint prostituáltak éltek) házkutatást tarthasson a nyomozás részeként. „Ezúttal túlmentek minden határon, de a sár azokra hull vissza, akik az igazságszolgáltatást politikai fegyverként használják” – mondta dühében a miniszterelnök, aki első televíziós beszédében elutasította a vádakat, arra hivatkozva, hogy az ügyészség által megjelölt időpontban éppen „stabil barátnőjével” töltötte az időt. A hölgy személyét azóta is sikertelenül találgatja az olasz sajtó.
Berlusconi egyelőre még nem mondta el, hogy részt vesz-e az ügyészségi meghallgatáson Milánóban, de célzott a távolmaradásra. Pártja, a Szabadság Népe összes vezetője összezárt Berlusconi mögött, és illegitimitással vádolták meg az ügyészséget. A kormányfő ellen benyújtott házkutatási kérelemről mindenesetre jövő héten fog dönteni az alsóház, ahol 2010 decemberében emlékezetes módon, mindössze három szavazattal nyert bizalmi szavazást a miniszterelnök. Az államfő, Giorgio Napolitano hivatalában fogadta nemrég a kormányfőt, és elég határozott üzenetet fogalmazott meg: „zavarban van az ország” – utalva Berlusconi botrányára. A kormányfő a lemondását firtató kérdésekre adott válasza mindössze ennyi volt:”Megőrültetek?”.
Később megjegyezte: „a prostitúcióellenes törvényt én fogadtattam el. Ha 24 lánnyal szerveznék bulikat, az azt jelentené, hogy jobb vagyok Supermannél”. Berlusconi azonban egyre kényelmetlenebb kritikákat kap a katolikus sajtótól is, a napokban nyilvánosságra került újabb és újabb lehallgatási iratok pedig szintén érzékenyen érintik. A lehallgatási jegyzőkönyvek már 400 oldalt tesznek ki, és bizonyosan pikáns részletekkel szolgálnak majd a külföldi média számára is. Az iratokban nemcsak a bulikon részvevő hölgyek, hanem az őket a vádak szerint „felhajtó” kormányfői bizalmasok telefonbeszélgetéseinek leiratai is szerepelnek.
Az Északi Liga eközben továbbra is kettős játékot játszik. Bossi pártelnök egyrészt folyamatosan a nyilvánosság előtt győzködi Berlusconit egy új választás tartásáról, közben a másik oldalon nagyon is tovább kormányozna: a párt föderalizmus-reformja az olasz politikai piac legkelendőbb áruja. A pénzügyi föderalizmust 2014-től vezetné be a szeparatista-föderalista mozgalom, azonban ahogy a pártelnök-reformügyi miniszter Bossi fogalmazott: „…megtaláltuk annak a lehetőségét, hogy adjunk egy kis pénzt az önkormányzatoknak már a jelen és a 2014-es hatályba lépés közötti interregnum idejére is. Megegyeztem Tremontival”. I
Ez utóbbi valóban jellemző mondat, Giulio Tremonti és az Északi Liga pragmatizmusai ugyanis gyakran találkoznak. Így amikor Berlusconi éppen az újabb botrányból való kilábaláson töri a fejét, a gazdasági miniszter és a kisebbik koalíciós partner dominálja a kormányzás irányvonalát, ami nagyjából így írható le: fiskális szigor, versenyképesség növelése és minél több pénz megtartása az északi kisvállalkozásoknál, a bankok szigorúbb ellenőrzése. Tremonti az eurókötvények bevezetéséről szóló javaslatával mostanában a hazai botrányok elől Európába „menekült”. Jövő héten a föderalizmus-reform megy tovább és szavazni fog róla a parlament illetékes bizottsága, egy felmérés szerint országosan 46 százalék támogatja és 38 százalék ellenzi a reformot.
„A parlamentben mindenki fél. De ahhoz, hogy elkapjuk Berlusconit, kérni kell a lemondását és meg kell szavazni” – mondta a radikális ellenzéki Értékek Olaszországa vezetője, Antonio di Pietro. A baloldali demokraták és a Gianfranco Fini vezette új „harmadik erő” pártjai ennél tovább mennek: Berlusconinak mennie kell, de ha lehet, el kell kerülni az előrehozott választásokat. Tudják ugyanis, hiába kerülnének kormányra, az újabb 3-4 hónap semmittevés után szinte bizonyosan fájdalmas megszorításokkal kellene nyitni. A demokraták vezetése ennek megfelelően megosztott a kérdésben, és ez a bizonytalanság sugárzik is a pártból. Január végén az eszkalálódó botrány mellett a Sandro Bondi kulturális miniszter személyéről szóló bizalmi szavazás határozhatja meg az olasz politikát, utóbbi jó indikátora lehet majd a pártok szándékainak és erejének. Forrás: Kitekintő