1. A Nő eredendő felsőbbrendűsége a genetikai alapokban
A Nő valójában már eleve, genetikailag is felsőbbrendű a férfival szemben, hiszen az emberrel mint olyannal voltaképpen a Nő azonos: az alapvető xx kromoszóma ugyanis az emberi Nőstény sajátja, viszont a hímnél megjelenő xy kromoszóma csak egy mellékváltozat. Természetesen egy hasznos mellékváltozat a Nő számára: éppen ettől lehet ugyanis a férfi a Nőnek egy kellemes kiegészitője. A férfi eredendően csak egy önállósult hímivarsejt, mely eszközként hozzájárul a Nő megtermékenyüléséhez, amikor a Nő erre igényt tart – és sok Nő tényleg nem is használ másként egy férfit, mint passzív megtermékenyítő-eszközként. Ugyanis a teherbeesés szabályozásáról valamint a terhesség megtartásáról vagy megszakításáról való döntés is kizárólag a Nő hatáskörébe tartozik, éspedig technikai és morális értelemben egyaránt. Így aztán számos férfi van, aki nem tud róla, hogy a Nő apává tette, s persze még több, akivel a Nő elhiteti, hogy apa. A férfi tehát már eleve sem más, mint egy önjáró pénisz – a Nő szexuális élete szempontjából pedig, amint ezt majd még részletesebben látni fogjuk, végképpen az.
A Nők létezése az emberiség szempontjából sokkal fontosabb, mint a férfiaké: ha ugyanis egy közösségben a Nők nincsenek jelen elegendő számban a gyermekszüléshez, akkor az elpusztul. Viszont akárhány Nő megtermékenyítheti magát néhány, a Nők által e célra kitenyésztett és jószágként tartott „tenyész-bikával”, vagy akár csupán a gyakorlott „Fejő-Nők” által szakértő módon lefejt spermájával – több férfira valójában csakis a Nők szükségleteinek és élvezeteinek kielégítése céljából van szükség. Ezért vigyáznak minden közösségben különleges módokon a Nőkre, kímélik őket minden lehető módon, s kapnak így a Nők (Asszonyok és Lányok egyaránt) különböző, teljes mértékben jogos privilégiumokat.
Ezek közé tartozik elsősorban, hogy a férfiaknak folyamatosan testőri és lovagi szolgálatokat kell a Nőkkel szemben teljesíteniük: nemcsak meg kell védeniük minden veszélytől és bajtól – mégpedig akár az életük feláldozása árán is –, de minden módon óvniuk és kényeztetniük is kell a Nőket. A férfiban pedig oly erős a genetikai késztetés arra, hogy a Nő használja őt fel, mint a megtermékenyítési valamint az ehhez kapcsolódó őrző-védő funkciók eszközét, hogy a szó szoros értelmében bármit hajlandó ezért megtenni. Az erotikus vonzerejét, ún. szexepiljét megfelelő módon alkalmazó Nő így bármit elérhet a férfinál, s használhatja őt nemcsak a megtermékenyülése, de az orgazmusa, és nemcsak a testőri, de a házicselédi szolgálatok eszközéül is. Továbbá ennek révén érhetik el a Nők azt is, hogy a felsőbbrendű mivoltukhoz valóban illő módon, vagyis kellemes jólétben és tökéletes kényelemben, valamint élvezetes szórakozások és kéjes gyönyörök között éljék elegáns Hölgy-életüket.
2. A Nő anatómiai felsőbbrendűsége
Az emberi Nőstény: a Nő sajátos anatómiai előnyökkel is rendelkezik a hímmel (a férfival) szemben. Az emberréválás során bekövetkezett kétlábra-állás ugyanis egy anatómiailag kedvező helyzetet teremtett a Nő számára: előszöris az ún. elsődleges nemi jellegzetességek vonatkozásában. A női nemiszerv, mely az állati négykézlábon-járás esetében még eléggé védtelenül ki volt téve a hímek esetleges agresszivitásának, a felegyenesedéssel egy kellemesen védett helyzetbe került a Nő combjai között. A szexuális aktusnak így már az elkezdéséhez is a Nőstény hozzájárulása szükséges: minimum hogy a Nő kegyeskedjen széttárni a combjait. Ezzel szemben a felegyenesedett férfi nemiszerve most szabadon feltárulkozik testének elülső felületén a Nőstény kezdeményezése és játszadozása számára, éppen a Nő kezeügyébe esve – a Nő számára a férfi így az erectio révén lesz igazán „homo erectus”. Az viszont lehetetlen, hogy a vulva illetve vagina a férfi számára olyan kézbevehető szerszám vagy játékszer legyen, mint a Nőnek a pénisz – amivel eljátszadozni a „kézimunkában” jártas Hölgyek kedvelt szórakozása.
A kétlábra-állás és felegyenesedés továbbá különleges módon kiemelte a Nő kedvező anatómiai adottságait. Az ún. másodlagos nemi jellegzetességek, mint amilyenek a Nő fenséges mellei és érzéki csípője, kerekded hasa és buja tompora, pompás combjai és csini lábai így valóban látványosan érvényesülnek, és – a csodás idomok kacér mozgásával és az izgató domborulatok ritmikus hullámzásával – hatásosan kifejtik erotikus vonzerejüket a férfiakra. Jellemző, hogy amikor egy Nő-alak, amint ez gyakran előfordul, valamilyen magasztos eszme (mint például a Haza, a Szabadság, a Bölcsesség stb. stb.) szimbólumaként szerepel, az ábrázolás – amelyen persze a kihívóan szexi Nő-Modell, gyakran valamely közismert és körülrajongott Kurva, rendszerint áttetsző fátylakban, kebleit és combjait kacéran kivillantva jelenik meg – a férfiakra e formában is erotikus hatást gyakorol.
Mindebből azután az is érthető, hogy miért nem kedvelik, sőt tartják állatiasnak az öntudatos szexuálfeminista Nőstények, hogy a szexuális aktus során (négykézlábra-ereszkedve vagy alá-feküdve) átengedjék magukat a hím tevékenységének. És persze az is, hogy miért kedvelik ezzel szemben a kéjvágyó Hölgyek és Úrnők, hogy szexuális tevékenységük során – a női humanitáshoz és méltósághoz valójában egyedül illő módon –, aktívan a maguk alá vetett és maguk alá fektetett férfiúra mászva, ők üljenek rá Hölgy-Úrnőként a szex-tárgyukká tett férfitestre, illetve vaginájukkal a hímtagba. Amint a régi, természetes-matriarchális állapotban volt, napjainkban is az a természetes, hogy a Nő legyen fölül: ahogyan általában a férfit birtokolja (besitzen), úgy a szexben is a férfit megülje (sitzen).
3. A Női Test működésének fiziológiai felsőbbrendűsége
Látszólag ellentmond a Nő felsőbbrendűségének az a tény, hogy a Női Test fizikailag úgymond gyöngébb a férfitestnél. (Ezért szoktak – tévesen – a Nőkről mint „gyöngébb nemről” beszélni.) Ez azonban puszta látszat: valójában a Nők az erősebb nem. A férfi ugyanis csak a pillanatnyi erőkifejtés tekintetében mondható erősebbnek – a huzamosabb megterheléseket a Nők valójában jobban bírják. Ezért is élnek a Nők jóval tovább a férfiaknál, s ezért szükséges és hasznos továbbá annak a természeti törvénynek a megvalósulása, hogy általában is, időnként pedig különösen (például a nagy férfiveszteséggel járó háborúk után), több fiú szülessen, mint Leány. Az Anya-Természet ugyanis így biztosítja, hogy a Nőknek mindig elegendő számú férfi álljon a rendelkezésére, részben és elsősorban az Úrnők védelmére és kiszolgálására, de részben egészen egyszerűen a Hölgyek élvezetére szolgáló szex-tárgyként. Nagyon jellemző továbbá a két nem valóságos erőviszonyaira, hogy az alkoholt, a cigarettát, a drogokat stb. is hosszabb távon a Nők bírják jobban: ezek közül különösen fontos a pajzán szexuális előjátékok során mindig nagy kedvvel alkalmazott alkohol (legyen az pezsgő vagy martini, konyak vagy vodka), aminek nagyobb volumenű fogyasztásához is veszélytelenül és könnyedén hozzászokhatnak tehát – és ma már ténylegesen hozzá is szoknak – a gátlástalanul szexelő és felszabadultan mulatozó Hölgyikék, hogy adandó alkalommal sikeresen „maguk alá igyák” (és aztán maguk alá fektessék) a férfiakat.
A Női Testnek – és ez a Nő felsőbbrendű természetének legfőbb bizonyítéka – öntörvényű fiziológiai ciklusai vannak, melyekhez a férfinak alkalmazkodnia kell. Míg az ösztönlény férfi mondhatni egy folyamatos spermatermelő-üzem, a Nő szervezete periódusos és ciklikus saját törvényszerűségek szerint, öntörvényűen és teleologikusan (célját önmagában hordva) működik. A férfi, folyamatosan felhalmozódó sperma-mennyiségének kiürítési kényszere által űzve, állandóan kényszerítve van a szexre, s így bármit képes megtenni azért, hogy a Nő hajlandó legyen a kegyeibe fogadni. A Nő esetében ez nem áll: a Nőnek – természetadta módon – elvileg lehetnek szexuálisan aktív és szexuálisan passzív periódusai is. Pontosabban: a Nő ugyan folyamatosan aktív lehet szexuálisan, azonban a természetadta ciklusai nyomán időnként passzív is lehet, ha akar. Így például az Érett Nőnél a havonta rendszeresen bekövetkező menstruáció azt sugallja a Nőnek, hogy forduljon befelé, pihentesse a testét és természetes módon gyűjtsön erőt a további szexeléseihez; amikor pedig állapotos, akkor koncentráljon magasztos női hivatására az emberiség fönntartásában, s így kívánja meg a neki mindenkor kijáró erotikus hódolatot. Mivel azonban a Nő persze ilyenkor is Nő marad, akinek továbbra is megvannak és működnek a szexuális ösztönei és az igényei az erotikus élvezetekre, így – éppen Felsőbbrendű Lényként és Hölgy-Úrnőként, és mert a Nőnek csakugyan „mindent szabad” –, egyfelől tényleg megteheti, hogy kényelmesen alkalmazkodjon a ciklusaihoz és időnként passzív legyen, de másfelől azt is megteheti, hogy passzív ciklusaitól tetszése szerint aktívan függetlenítse magát. Így a Nő megteheti azt is, hogy akár menstruálva is „meglovagolja” a fiúi péniszét, vagy hogy akár állapotosan is „megpusziltassa” vulváját a pasijai nyelvével – illetve, nagyon dévaj Hölgyek esetében, éppenséggel akár fordítva is. A szexhez nagyon értő Nők beszámolói szerint a menstruációs vagy állapotos szakaszban folytatott Hölgy-szexelés kifejezetten izgalmas és talán még a szokásosnál is élvezetesebb. Pszichológus-Nők sok vitát folytattak már arról, hogy ennek vajon fiziológiai vagy pszichológiai okai vannak-e. Általános vélekedésként az alakult ki, hogy bár valamilyen módon élettani tényezők is közrejátszhatnak ilyenkor a fokozott gyönyörben, de fontosabb a lélektani komponens: a Nő az ilyen szexelések során felfokozott módon szabadnak és gátlásnélkülinek érzi ugyanis magát, s méginkább érzi és élvezi, hogy a férfiakat a saját szexuális élvezete kielégítésének eszközéül használja. Az ilyen célra már felhasznált férfiak gyónásai alapján pedig egyértelműen kimutatható volt, hogy ők ilyenkor még fokozottabb mértékben élik át azt a boldogító alávetettséget a Nőnek, mely minden igazi férfinak a legnagyobb gyönyört tudja okozni. Ezen a linken érheted el a témában korábban közölteket: Female Domination