A járókelők szeme láttára maszturbált egy férfi Nagykanizsán! Öt órán belül kétszer állítottak elő a rendőrök egy férfit Nagykanizsán, mert közterületen, a járókelők szeme láttára végzett önkielégítést csütörtökön. Állampolgári bejelentés alapján először a Sétakertből állították elő a rendőrök a nagykanizsai férfit még a délelőtti órákban, majd szeméremsértés vétség megalapozott gyanúja miatt kihallgatták.
Ezt követően szabadon bocsátották, ám két óra múlva újabb bejelentés érkezett a Rendőrkapitányságra egy parkból, amely arról szólt, hogy egy férfi mások szeme láttára a nemi szervével játszik. A rendőrök ezúttal is a délelőtt már előállított személyt találták a helyszínen, akit őrizetbe vettek és kezdeményezték előzetes letartóztatását.
maszturbálás
Férfiak és a maszturbálás
Mivel nagyon sokan, szinte mindannyian csinálták (csinálják?), nem árt, ha életük természetes velejárójaként kezeljük a legféltettebb férfias titkot. Amiről egymás közt sem beszélnek, soha. Ha nő vagy, ne ítélj elhamarkodva, ne omolj össze, ne szakíts, ne válj el, ha véletlenül rájössz, hogy a hozzád közel álló férfi alkalmasint önkielégítést végez.
Kik?
Nem csupán kamaszokról van szó. Ha így lenne, senki nem csodálkozna a titkos tevékenységen. A nőtlen férfiak majdnem fele (48%), az elváltak kétharmada (68%) találja meg saját magát heti rendszerességgel. A nős férfiak sem kivételek. Állítólag minden második, és általában hetenként egyszer el van magával. És ez nincs kapcsolatban házasságának minőségével, vagy a partnerükhöz fűződő érzelmeikkel.
Miért?
Legtöbben azért, mert nincs, vagy éppen nincs mellettük a nő, akit kedvelnek, szeretnek. Gondoljunk hivatalos utakra, kiküldetésekre, katonaságra. Vannak, akik azt vallják, hogy stressz ellen ez a legjobb. Érdekes esetnek számít az a férfi, aki azt mondta, hogy fontosabb döntés előtt, rutinszeruen, mindig elvégzi. Ettől helyesebben dönt. Pszichológusok egyébként kivétel nélkül jó hatású stresszoldónak, relaxációnak tartják az önkielégítést. Olyasminek, mint a sírást vagy dühkitörést, ami után csökken a feszültség.
Mitől jobb?
Sok férfi beszámolt arról, hogy az önkielégítéssel elért orgazmus intenzívebbnek érzi (hiszi), mert erotikus feszültséget abszolút ellenőrzés alatt tudja tartani. Igaz is, mindenki maga ismeri legjobban a testét. A partnerrel való testi kapcsolatban jelentős tényező az érzelem, a megfelelni akarás, a gátlás, ami mind-mind csökkentheti az orgazmus nagyságát. És akkor még nem szóltunk a fantáziáról, ami egyedül szabadabban szárnyalhat.
Hol?
Hihető, hogy legtöbben otthon, a hálószobában, vagy a fürdőszobában, ha egyedül vannak. Hihetetlenebbek azok a vallomások, amelyek szerint a férfiak alkalmasint irodájukban, vagy hivataluk mellékhelyiségében is elvégzik. Ez így nagyon hétköznapi. Egy amerikai szexológus „Az egyszemélyes szex” című könyvében az ilyesmit szentségtörésnek nevezi. Meg kell adni a módját. Azt ajánlja a férfinak: gyújtson gyertyát, hallgasson közben zenét, töltsön egy pohár finom italt, egyáltalán, szánjon rá időt.
Mit szólnak ehhez a nők?
Mindent. Magyarul a legváltozatosabban reagálnak, ha tudomásukra jut. Azok a feleségek, akik fáradtan, kimerülten zuhannak az ágyba, akiknek sem kedvük, sem energiájuk nincs a páros szexhez, titkon örülnek. Végül is jobb, mintha idegen nőkhöz járna. Mások igen nehezen és rosszul veszik tudomásul, hogy férjük más módszert talál(t) szexuális energiájának levezetéséhez. Felháborodnak, betegségről, szégyenről beszélnek. Ismét más nők inkább kíváncsiak lesznek, megnézik, megnéznék az egyszemélyes aktust, és megkérdezik: közben kire, mire gondol a férfi. Megjegyzendő, a férfiak inkább idegen, elérhetetlen nőkre, míg az önkielégítést végző nők inkább állandó partnerükre gondolnak. A férjük tettét leginkább elutasító nők az önkielégítésben valamiféle szellemi házasságtörést látnak. Nem veszik észre benne a monogámia megőrzésének lehetőségét.
Az önkielégítést kísérő lelkifurdalás ellen – ha van – semmit nem ajánlanak az amerikai kutatók.
Szex a nagyvilágban
Libanonban lehet állattal közösülni, de ez csak akkor törvényes, ha nősténnyel tesszük, ha hím állattal kapnak rajta, halálbüntetéssel sújthatnak. – ezt a perverz felfogást. A nők már nem is jók? Mellesleg hol van itt az állatkínzás ténye?! Sehol.
Bahrainben egy orvos csak tükörből vizsgálhatja meg egy nő nemi szervét, közvetlenül soha nem pillanthat rá. – ejj, ezek a szégyenlős arabok.
Indonéziában a maszturbálásért lefejezés jár. – csak az itt a kérdés, ha nem kapják rajta az illetőt inflagranti, akkor hogy bizonyítják rá a büntettet? Vagy ott szinte mindenki az utcán csinálja?
Guamban egyes férfiak fő foglalkozása, hogy szerte az országban elveszik fiatal lányok szüzességét, ráadásul pénzért. A helyi törvények szerint ugyanis szigorúan tilos érintetlenül házasodni, azaz egy szűz lány a legkevésbé sem partiképes. – lusta népség! Gondolom macerás ez a dolog. Mmm, ha ez foglalkozás, akkor gondolom a szakma űzője nem élvezheti annyira. Bár ez nem is az élvezetről szól. El tudom képzelni a metódusát az eseménynek.
Ha Hong Kongban egy férj házasságtörést követ el, a feleségnek joga van őt megölni, de csak puszta kézzel. Ezzel szemben a szerető bármilyen eszközzel a túlvilágra küldhető. – ez tetszetős törvény. Azonban ha itt bevezetnék nem lenne jó. Így is egy férfira több nő jut, ezzel csak még jobban rontanánk az arányt.
Kolumbiában egy nő férjével hálhat életében először, ráadásul az eseményen szemtanúként az anyának is részt kell vennie. – ajjj, anyám előtt elveszíteni a szüzességet, mekkora durva lenne.
Floridában tilos sündisznókkal szexelni. – miért? Ki az az aberrált aki sündisznókkal szexel???
Minnesotában szigorúan tilos élő halakkal közösülni. – döglött halakkal már szabad?! Ehh, idióta amcsik.
Kuwaitban a házas férfi nem nézhet – érzékien – más nőkre, sem nőket ábrázoló szobrokra, sem nőstény állatokra. – nah lőttek a ,,mindent a szemnek, semmit a kéznek” elvnek. Vajon ott hány házasság jut egy évre?
Kingsville-Texasban egy törvény kimondja, hogy a reptér területén disznók nem szaporodhatnak. – el tudom képzelni milyen gyakori jelenség.És ha megtörténik?
Kansasben, akit anális szexen kapnak, hat hónap börtönre számíthat. – ugyanazt kérdezem itt is, mint korábban: hogy bizonyítják, ha nem kapják rajta inflagranti a feleket?
Paramaribóban nem ítélik el azt a férfit, aki nemi erőszakot követ el egy nőn, de az utóbb hajlandó feleségül menni támadójához. – minden vágyam az lenne, hogy hozzámenjek ahhoz a baromhoz, aki megerőszakolt!
Japánok a szex mesterei
Némi infónk már lehet, a japánok kimeríthetetlen szexuális fantáziájából. Lássuk, hogyan elevenedik meg a képzelet, milyen hatással van a japán kultúra a szexualitásra és miért alakulhatott ki a szigetországban ilyen speciális szexuális kultúra! Filozófiák és közösségtudat szerencsés találkozása:
A szigetország lakóinak erotikához való viszonya meglehetősen ambivalens képet mutat. A spirituális életet uraló sintoizmus a keresztény felfogással szemben nem ismeri az eredendő bűn fogalmát, és megkísérli feloldani a jó és a rossz közötti különbséget. Ennek hatására úgy tekintenek a szexualitásra, mint egyfajta anyagcsere-folyamatra, ami az élet természetes velejárója. A családok gyakran egyetlen szobában éltek, így a gyerekek hamar rájöttek, hogy mit is csinálnak a szülők a szomszédos tatamin.
Az sem mellékes, hogy az országot uraló sógunoknak eszük ágában sem volt hatalmat adni spirituális vezetők kezébe, ez ugyanis könnyen olyan véres ámokfutáshoz vezethetett volna, mint a kereszténység vallási fanatizmusa. A társadalom és a szex viszonyának másik aspektusa a konfuciánus értékrendből, valamint a tradicionális szamuráj etikából, a bushidóból (harcosok útja) ered, mely rendkívüli hierarchiatiszteletük és közösségtudatuk alapja. Bár a japán kultúrára nagy hatással vannak a nyugati, főként az Egyesült Államokból érkező kulturális áramlatok, napjainkban sem nézik jó szemmel az individualista megnyilvánulásokat. Ebből a kettősségből következik, hogy a szigetországban nem tulajdonítanak akkora jelentőséget a szüzességnek, mivel a szexualitás megtapasztalása bűntudatmentes élmény. Ugyanakkor a romantikus szerelem nyilvános (utcán csak a kézen fogva sétálás elfogadott) megjelenése individualista vágynak minősül. Egy napvilágra kerülő házasságtörés komolyan veszélyeztetheti az elkövető karrierjét, a társadalmi megbélyegzés miatt sokszor egyenesen az öngyilkosságig vezet az út, ezért a japánok igyekeznek a lehető legdiszkrétebben kezelni liezonjaikat. A normák tiltásai mentén a szex metabolikus felfogásától függetlenül olyan mély elfojtások alakultak ki a japán társadalomban, ami egyenes úton vezetett a legkifinomultabb szexuális perverziók kialakulásához, s mindezek mára természetes létjogosultságot szereztek a társadalomban.
Maszturbálás művészi fokon – A viktoriánus kor vaskalapos erkölcscsőszei minden bizonnyal szívükhöz kaptak volna az Edo-korszak (1603-1868) Ukiyo-mestereinek alkotásai láttán. A művészek ugyanis élethűen ábrázolták a fantáziadús önkielégítés különböző módozatait, nem feledkezve meg az ahhoz használt rekvizitumok széles választékáról, a változatos alakú dildókról sem. A sungák, vagyis az erotikus nyomatok készítésében a kor leghíresebb mestere, Hirosige maga is jeleskedett.
Az önkielégítés ma sem számít bűnnek. A japán nők ma is előszeretettel használják a gésagolyókat, az elmélyült élvezet közben pedig nem illik zavarni őket. A dolog pikantériájához az is hozzátartozik, hogy a szigetország a világ legnagyobb intimjátékszer-gyártója, a japánok pedig jellemzően nem pirulnak el, ha belépnek egy szexboltba. Gyakran előfordul, hogy a házaspárok együtt válogatnak az unaloműzők elképzelhetetlenül széles választékából, és együtt fogasztják a pornófilmeket, magazinokat is.
Csinálta már fogorvosi rendelőben? – A szigorú illemszabályok által teljes egészében a privát szférába száműzött szexuális vágyak kiélésére természetesen kifejlődött a megfelelő infrastruktúra. Az abec hoterukban, más néven love hotelekben, a szeretők, házasságtörők és az iskoláskorúak diszkréten elbújhatnak a világ elől, a házaspároknak pedig lehetőséget adnak ezen intézmények kapcsolatuk megújítására. A love hotelek behálózzák az egész országot, diszkrétek és nagyon tiszták. A legtöbbször futurisztikus csészealjra vagy középkori várra emlékeztető műintézmények lakosztályaiban alapfelszereltségnek számít a vízágy, az óvszer, a masszázsolaj, a videokamera és a pornófilmeket sugárzó tévé.
A romantikázni vágyók jól használhatják a bőséges zenetárat és a karaokeautomatát is. Ha még ez sem volna elég a vágyak fokozásához, a párok válogathatnak a tematikus szobák változatos kínálatából, amelyekben a szerepjátékot kedvelők fogorvosi szobában, irodában, arab sátorban, tengeralattjáróban, űrhajó fedélzetén és más extrém díszletek közt áldozhatnak az élvezetek oltárán.
Nem árt azonban némileg ismerni a japán kultúrát, mielőtt egy „gaijin” (külföldi) a jól sikerült randi után csészealjba kísérné alkalmi szeretőjét. Mivel a szex sosem volt itt tabu, a nők, hogy a férfiak által elvárt szubmisszív szerepet mégis eljátszhassák az ágyban, úgynevezett álszemérmet gyakorolnak még ma is. Ennek különleges koreográfiájaként eljátsszák, hogy a testi szerelem illetlen, ezért nem akarják teljesíteni a felajzott férfi kívánságát. A szájukkal nemet mondanak, a testükkel viszont igent. Azok, akik egyáltalán nem ismerik a japán szokásokat, ilyenkor könnyen lelankadhatnak. – írja az Origo
Orgazmusra szükség van mert egészséges
A szexuális kielégüléssel kapcsolatos ősi babonáinkat már elkezdtük levetkőzni, de az orgazmusról még mindig nem úgy gondolkodunk, ahogy kellene. A megélése igenis gyógyít, a hiánya pedig rontja a közérzetet – és az sem mindegy, hogyan gondolkodunk róla.
Az évezredes szexuális babonák – „Ne maszturbálj, mert terhes maradsz / combközépig érnek majd a kisajkaid / elfogy belőled az életerő és kiszáradsz!”, illetve a „Ne élvezd a szexet, mert akkor céda vagy / leszalad a vér az agyadból, és megőrülsz / hevesebben menstruálsz majd, és elvérzel!” – ideje lassan lejár. Bár a járványszerűen terjedő betegségek időnként fel-felerősítik a nemiséggel kapcsolatos tévhiteket, azért szerencsére egyre több megalapozott kutatás járul hozzá ahhoz, hogy alaposabban megérthessük az élvezetes együttlét és a testi-lelki egészség kapcsolatát. „Abba még senki sem halt bele, hogy nem szexelt!” – tartja egy álszent és arrogáns mondás. Ráadásul ferdít is: a hetente két vagy több orgazmust átélő középkorú férfiak halálozási aránya csupán a fele azokénak, akik a cölibátushoz hasonlatos életmódot folytatnak. A házastársi kapcsolatban élők jóval egészségesebbek, és ugyancsak hosszabb életűek, mint az özvegyek és a magányosak. Az orgazmus keményebb munkára fogja az immunrendszer kötelékébe tartozó sejteket és antitesteket, így csökken a különböző fertőzéses megbetegedések valószínűsége, de a rák és a szívinfarktus kockázata is. Mindemellett a sebek vihartempóban varasodnak, alábbhagy a menstruációs fájdalom, enyhül a migrén – vagyis úgy tűnik, hogy a reformtáplálkozásra való áttérés mellett a nemi életünket sem árt helyrepofozni, ha még ebben az életben szeretnénk elherdálni a magánnyugdíj-gyűjtésünket.
Lelki jóléthez is vezet: A direkt testi hatások mellett nem elhanyagolható a pszichés profit sem (különösen azért, mert a lelki egyensúly és a stresszmentes életvezetés a testi oldalt is erősítik, ugyebár). Az orgazmust követően ugrásszerűen megnövekvő oxytocin hormon szintje a forróság és a relaxáltság érzetét keltve járul hozzá a feszültség oldódásához, illetve a depresszív hangulat javításához. A legfőbb erény mégis a kapcsolat megerősítése: mivel az oxytocin a kötődés elmélyítéséért, az intimitás átéléséért felelős hormon, amikor sikerül a párunkkal való együttlét során kielégülnünk, akkor az iránta érzett ragaszkodás is növekszik (legalábbis a szerelem érzésének intenzívebbé válásához ad némi biológiai hátszelet az orgazmust követően oxytocinban ázó szervezet). Felmérések alá is támasztották, hogy azok, akik nem élnek át rendszeresen orgazmust a párjukkal, csupán 54 százalékban elégedettek magával a kapcsolattal.
Bármennyire kívánatos volna azonban, hogy a saját test és fantáziavilág jobb megismerését célzó maszturbáció mellett az orgazmus a társas együttlétek során is átélhetővé váljon, a Durex legutóbbi, „Big O” fantázianevet viselő kutatásának eredményei elgondolkodtatóak. Míg a magyar férfiak 90 százaléka jut el minden szeretkezés alkalmával a csúcsra, addig a nőknél ez az arány csupán 53 százalék. A vizsgálat felsorol pár technikát, amire hím honfitársainknak illene több figyelmet fordítaniuk – fújjuk már könyv nélkül is: masszázs, türelem, elnyújtott előjáték, szexuális segédeszközök és így tovább -, de a kérdés voltaképp az, hogy az orgazmus nélkül maradt nő minden esetben hoppon maradt nő-e. Közelebbről: hogy a fenti elmésségek az egészségről vajon konkrétan az orgazmussal, vagy magával a szeretkezéssel függenek-e össze. A hiánya letör
Csalódott vagy, ha nincs orgazmusod?Igen Nem Igen, mert az a csúcspont Dehogy! Majd legközelebb sikerül Nem, a simogatás többet ér Igen, hihetetlenül lelomboz Én nem, de a pasim igen Beverly Whipple, amerikai szexológus szerint nem mindegy, hogyan gondolkozunk az orgazmusról: „A célorientált szexuális együttlétek során minden kis lépés az orgazmushoz, a „nagy O-hoz” vezet. Azok a célorientált emberek tehát, akik nem érik el az orgazmust, egyszerre nagyon csalódottnak érezhetik magukat, az addigi eseményeket pedig kidobott időnek, feleslegesnek tekintik. Velük ellentétben viszont az örömre fókuszáló személyek számára minden mozdulat, minden apró történés önmagában hordozza a jutalmát. Anélkül is élvezetesek, hogy az orgazmushoz járulnának hozzá. Az ilyen személyek azzal is képesek megelégedni, ha csak egyszerűen fogják egymás kezét, vagy simogatják egymást. Szerintem sokkal több öröm lenne a világon, ha a végeredmény görcsös hajszolása helyett inkább magára a folyamatra koncentrálnánk!” Whipple szavai az egészséghez visszatérve igencsak elgondolkodtatóak. Vegyünk két nőt, akik az együttléteknek nagyjából a felében érik csak el az orgazmust. Egyikük borzasztóan elkeseredik, bűntudatot érez, és csökkent értékű, „hibás testként” tekint önmagára. A másik viszont feldobott, hiszen élvezte az ölelést, a simogatásokat, a társával töltött, meghitt perceket, és nem zavartatja magát amiatt, hogy éppen nem „elégült ki” – a szó teljesítményorientált értelmében. Mivel az el nem ért csúcsélmény miatti frusztráció a szexuális vágy elapadásához is vezethet, elképzelhető, hogy első számú hölgyünk a gyakori csalódás elkerülése érdekében egy idő után már az előjátékba sem lesz bevonható. Csak a hátát látjuk a baldachinos ágyban. Azt hiszem, így már jóval világosabb a feltett kérdésre adható válasz. Vajon mi járul inkább hozzá a testi-lelki egészséghez: az orgazmus kényszeres hajszolása, vagy a feszültség oldódása, a megbékélés, és annak az élménynek az elfogadása, ami épp adódik? Noha kétségtelen, hogy az intenzív orgazmusnak számos pozitív élettani hatása van, ugyanez bizonyítottan elmondható az intimitás, a valahová tartozás és a szeretettség érzéseiről is. Persze az aktuálisan átélt tapasztalataink szelíd elfogadása nem feltétlenül kell, hogy figyelmetlenségre és nemtörődömségre buzdítsa a férfiakat. A gyönyörhajszolás foggal-körömmel jellegétől való megszabadulás mellett is – ahogy arra az említett vizsgálat rátapintott – akad még az urak számára némi tanulnivaló.
Forrás: Nőilapozo
Átlagos női tabuk és körvonalak
Még mielőtt belevágnék önként vállalt keser[édes] gruppenembe [és még mielőtt bediliznék, a dátum közeledtével], összegezni támadt kedvem az elmúlt 2-3 évben elkövetett azon törekvéseimet, hogy megismerjem a mindenkori párkapcsolat mindkét oldalról való paráját: az igényeimet. Eddigi huszonpár, hosszabb-rövidebb bejegyzésemben érintettem már egy részét, de most a T. olvasóra erőltetek egy konklúziót is.
Nem állok ellen a különböző pózoknak, felőlem mindegyik jöhet, sőt. Első éjszakám alkalmával a misszonárius óta már vagy tizet kipróbáltak velem [rajtam], kedvencem nincs, szeretem, ha váltogatjuk. Volt alkalmam, ezért a valóságra hagyatkozva állítom, hogy az ágyon kívüli, a fekvő helyzeteket elkerülő együttlétek még a fantáziámat is jobban megmozgatták.
Magamnak is meglepő, de sikerült megszeretnem az orál műveleteit. Fel kellett hozzá nőlnöm, és kellett egy olyan férfi, akinek nem taszít a szaga. Szeretnivalónak találom, hogy erotikusan feltölt [engem], amíg játszadozom, és audiovizuálisan megtapasztalom a sikereimet. Jó érzéssel tölt el, ha jól csinálom, és dícséretet kapok érte… felforrósít. Amíg feltétlenül kellemes.
Testékszer, tetoválás, a saját jóízlésemen belül, vagyis túlzások nélkül, „természetesen”. Öltöztet :-) Szexi. Az ujjak szerepének különböző területein értékelhetőnek találtam az anális pluszmunkát, illetve szándékozom meglepni szeretve gyűlölt majmocskámat is hasonlóképpen [amit valahogy úgy neveznek, prosztata-izgatás]. Úgy érzem, illene hozzá, mivel már kért [és kapott] tőlem végbél puszit, ráadásul, mint ez már párszor elhangzott, tőle még így sem undorodom…
A magömlés kérdésében a szaftosabb dolgokat a „nem” címszó alatt helyeztem el, ide az kerül, amit szeretek: ha a dolog utódnemzésre alkalmas. Másszóval belém, hagyományosan, vele együtt érezve a csúcsot [az övét], boldogan tűrni, hogy közben ölelget, csókolgat. Ez a szeretet legintimebb kifejezőeszköze, jó érezni és tudomásul venni.
A zokni [óvszer] elhagyása elég korai balesetem, felelőtlen hozzáállásom csimborasszója, mármint, hogy egy tulajdonképpen nem állandó partnerrel kérés nélkül képes vagyok gumi nélkül lefeküdni, és nem félek. Az igazság az, hogy jobban félek a magamramaradástól, az intimitás hiányától és a másik fél emiatt érzelmileg gyengébb teljesítményétől. Kevés jutott, lehet, hogy még levesebb fog, az legyen nagyon…
Első és talán különös felfedezésem, hogy nem szeretem a sötétet. Nem szeretem, ha nem látom, hogy mi történik. Nem szeretem a meglepetéseket… viszont annál jobban szeretem vizslatni a partnet testét, arcát, szorosan hozzátartozik az élvezethez és nem utolsósorban a kommunikációhoz. Amiben az „állat vagyok, most jól megduglak” szerepet sem kultiválom, velem örüljön, ne rajtam.
Hogy engem kinyal, vagy nem [sosem], eddig még nem okozott fejtörést. Valahogy nem hiányzik. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor akart valaki odaférkőzni, és általában csak az első alkalommal. Köszönöm, nem kell, csak ha önállóan, és igazán szeretné. Arra ritkán volt példa, tehát hagyjuk.
Nem szeretem, ha valaki [leginkább férfi] magához nyúlkál édeskettes közben. Ha kókad, „használjon” engem… az ilyesmi a maszturbáláshoz kell, tehát arra emlékeztet, hát rám ne rejszoljon senki, ha kéznyújtásnyira vagyok. Ha százkilóméterekre, az más. Úgy én is szoktam. Szorosan a témához tartozik, hogy a ejakuláció hol ér véget. Kireszeli a hasamra, netán bele a számba, bónuszként kéri, hogy le is nyeljem. Szexuális felfedező utamnak még jócskán az elején topogok, tehát nem mondhatom halálbiztosra, hogy senkiért nem tennék ilyesmit önként dalolva, de most egyáltalán nem vagyok rá felkészülve, sértőnek, undorítónak találnám, a kapcsolat végének kezdete stb.
Mezei műfalloszomon kívül nem próbáltam, párban pláne nem, semmilyen úgynevezett szexuális kelléket, játékszert. Nem igénylem, meggyőződésem, hogy orgazmushiányom ellenére szükségtelen, nem emeli a szex élvezeti értékét, inkább lealacsonyítja, nevetségessé teszi. Vannak ujjaink, elképesztő dolgokra képesek. Műdákó helyett ott az igazi, vagina is akad a száj mellé, a meztelen tesnél pedig ebben az esetben nincs izgatóbb… amúgy is szürkébb vagyok az átlagnál, ne akarjon belőlem senki sem fétisbabát csinálni lakkcsizmával, kilyuggalt csipkefehérneművel. Ha pedig a férfi állna elő valami lokális érdekességgel, egy kiadós röhögés után levetkőztetném pucérra.
Ebből majdnem egyenesen következik az S/M [szado-mazo], egész kisgyerekként [6-8 éves] még voltak „szégyenletes” és megmagyarázhatatlan álmaim, de huszas éveimre nyomtalanul kinőttem. Én bántani senkit sem akarok, a gyengédséget többre értékelem. Egy-egy erősebb odaszorítás még jó is tud lenni, de a megalázás-megalázottság engem inkább dühítene, mint gerjesztene. Nem, még egy rózsaszín, prémes bilincs sem. Akkor nem tudnám közben simogatni…
Nem arra akarok kilyukadni, hogy ezek mind beteg perverzitások, csak örülök, hogy nekem a számos lelki problémám mellett nem kell még olyanokkal is foglalkoznom, hogy belevetem magam a Dunába, ha nem bilincsel az ágyhoz egy latexruhás nő, gyertyát csepegtetve rám, gésagolyókat dugdosva a seggembe.. vagy valami ilyesmi.
Gruppen férfival kiegészülve. Ez az én szolíd lelkivilágomban azon hölgyeményeket juttatja eszembe, akik vagy pénzért csinálják [gratulálok], vagy nimfománok [orvost], vagy aggyal nem rendelkező, általános elismerést [megbecsülést] ezen az úton szedegető libák. Vagy… eszembe jutott még az érzelmi zsarolás, majmocskámhoz például az lenne az utolsó szavam, amikor nemet mondok. Szerencsére sosem kért ilyesmire [eddig].
Lelkes tanulója vagyok a mélytoroknak. Még mindig úgy vagyok vele, hogy az öklendezés az egyik legkellemetlenebb közérzeti állapot, de felcsigáz, ha a partner [gyengéden, uraim, csak gyengéden] kéri, érezhetően új domenziókat nyújtanék neki. És ugye nem kell hozzá kellék, csak mi ketten. A kérdés ott lappang, hogy egyáltalán képes vagyok-e rá. Nekem még a manduláim is megvannak.
Egy sajnálatos baleset miatt eddig ellenálltam [és most is] az anális behatolásnak [valakinek sikerült teljes sebességen mellédugnia, orvos rakott össze], de ha megfelelően elő van készítve, még nem tudom, de lehet, hogy belemennék… sokan úgy érezhetik, hogy kettesével szedem a lépcsőfokokat, én fontosnak tartom, hogy minél hamarabb kiderüljön a számomra, hogy valamiből kell, vagy nem.
Gruppen nővel kiegészülve. Nővel más, az nem is közösülés, csak babráljuk egymást, oszt csá. A Férfi meg odavan, és ez a lényeg. Az örömszerzés… egyébként ez egy fájó pont, mivel már megtörtént, ezért nem írhatom, hogy nem. Mert nem mindegy, kivel, kiért és miért… azt, ott, akkor nem bántam meg, őérte tettem, rá figyeltem. De fáj, hogy nincs még vége… Mindazonáltal az érintést nagyon értékelem. Évtizedeket éltem le érzéki simogatások nélkül, ha így fogom fel, több jót kapok, mint rosszat. Testileg… érzelmileg nem biztos.
Összességében nem vagyok túl bevállalós. A természetesen megrendezett, mosolygós [páros…] együttléteket szeretem, amik önmagukért vannak, de nem zárkózom el jópár, sokaknak még mindig tabunak számító huncutságtól, a titok a megfelelő partnerben van. Nem elsősorban, vagyis nem kizárólag majomemberemre gondolok, bár kétségkívül jelenleg – pár „szépséghibával” – ővele érzem ideálisnak a szexuális bujálkodást, inkább erősen remélem, hogy míg ő két dugásunk között [közben] körbebassza a baráti körét, én titokban kijárom az iskoláimat egy következő, értékesebb kapcsolathoz.
Segíts magadon, maszturbálj!
Önkielégítésnek nevezik a saját nemi szerv kézzel vagy szexuális segédeszközzel történő ingerlését, melynek során az egyén közösülés nélkül jut el az orgazmusig.
Célja alapvetően kétféle lehet: vágy levezetése, vagy pedig öncélú. Korábban erkölcstelennek tartották, a XIX-XX. században az orvosi könyvek még önfertőzés néven említették, a katolikus egyház még ma is bűnnek tartja, pedig kimutatták, hogy a rendszeres maszturbáció segít megelőzni a prosztatarák kialakulását.
Ami hátrányt okozhat, hogy a sok maszturbáláshoz könnyen hozzászokik az ember, rögzül a bevált technika, emiatt ha szexre kerül a sor, akkor csak a megszokott művelettel juthat el a csúcsra.
Míg a férfitársadalom tagjainak nem kell megtanulni az orgazmus élményét, addig a lányok tanulással érhetik ezt el: az öningerlés, önkielégítés pettingtapasztalatok mind-mind fejlesztik a nők szexuális érzékenységét és orgazmuskészségét.
Európai kutatások kimutatták, hogy a párkapcsolatban élők is rendszeresen végeznek önkielégítést, de ez nem egyenlő a kapcsolat kihűlésével.
Bár a férfiaknak nem, de a nőknek tanulni kell. Hiszen az erősebb nem képviselői már serdülőkorban szembesülnek a magömléssel, ami egyben az első orgazmusuk is. A lányoknak a serdülés a menstruációval jár együtt, viszont szexuális kielégüléssel nem. Így hát íme egy újabb példa arra, hogy a férfiaknak könnyebb dolguk van.
Ahogy én láttam a pornót
Az első valóban pornónak nevezhető képet úgy 13 éves korom körül láttam. A háromemeletes panelház tetején volt egy kis kalyiba, azt hiszem a fűtési rendszernek helyezték el ott valami kiegyenlítő tartályát vagy mit. Valamelyik környékbeli vagány feltörte a lakatot, attól kezdve a ház körüli fiatalok egyfajta titkos búvóhelyévé vált.
Itt mutatott egyik haver annak idején egy képet, alighanem valami pornómagazinból fényképezték ki, hagyományos fekete-fehér fotó volt. Pontosan nem emlékszem, de az biztos, hogy egy szakállas pasi dugott egy nőt, a nő lábai az égnek emelve, rajtuk harisnya és harisnyakötő.
Ez volt az első. Nem találtam túl izgatónak. Inkább furának. De most jut csak eszembe, volt ám akkoriban pornónak nem nevezhető, de önkielégítéshez nagyon kellemes más anyagok is akkoriban, például szüleim Rakéta regényújságjaiban néha megtalálható meztelen nős képek. Hát igen, ezek voltak a szocialista rendszer kis cinkos vigyorú malackodásai, a merész erotika akkori hivatalos megnyilvánulásai. Ezek a képek többnyire aktnaptárakból, egyéb nem kimondottan pornókból kiemelt fotók voltak, semmi explicit szexualitás nem volt bennük, ellenben mindenféle viccesnek gondolt szöveget biggyesztettek melléjük: „Nincs egy rongyom, amit felvehetnék” és hasonlók. Van pár, amire nagyon emlékszem: egyik Komjáthy Ági (azt hiszem, a Skála modellje volt) meztelenkedik egy virágos réten állva, karját a feje mögött összekulcsolva. Nagyon szép lágy ívű melle volt. A másikon egy nagy, telt mellű lány egy ágyon térdel, a támlának támaszkodva. Úgy rémlik, valami Bunuel filmből volt, talán A vágy titokzatos tárgya. A harmadik hátsó borítókép volt, egyszerűen egy kedves, szép arcú lány meztelenül, abban a pózban, amit azóta is nagyon kedvelek látványnak: ülő póz, jobb láb félig behajlítva egyenesen előre, a másik a földre támasztva, behajlítva keresztben alatta hátra, a lábfej a fenék vonalában nagyjából, a felsőtest enyhén kifordul oldalra, az egyik kar a felhúzott térden támaszkodik, a másik a földön. Ez a testhelyzet egyszerre megmutatja a láb karcsú, formás, hosszú ívét, ugyanakkor a másik lábnál a talp és a lábujjak is látszanak, éppen ellenkező oldalról. Hiába, a lábfétis már akkor megvolt. A negyedik egy copfos, tinikülsejű leányzó, aki a pianínó tetején meztelenül hasal, miközben lábaival „harangozik” a levegőben. A kép címe értelemszerűen „Kislány a zongoránál”.
De volt akkoriban más is: bizony, tán nem is gondolták volna a szerkesztők, hogy az Ez a divat magazin némely képe milyen erotikus hatással lehet egy kiéhezett kamaszra. És az akkori „celebek” közül emlékszem egy szépségre, aki talán Kristyán Judit volt (ma a meggyilkolt Fenyő János médiamogul özvegyeként az ország leggazdagabb asszonya), átlátszó-áttetsző kis blúzban. Vagy éppen a szép, egzotikus arcú Szerencsi Éva színésznő, aki egy mezőn pózolt valami kis népies blúzban, ami szépen kirajzolta a melleit és a mellbimbója jól láthatóan kinyomta a vékonyka anyagot… de szép is volt, istenem…
Azt máig se igazán tudom, miért vették meg szüleim a Tollasbál magazint, mely azt hiszem évente egyszer jelent meg néhány alkalommal… na, abban azért voltak rendesen „merész fotók”, kezdve Sáfár Anikó akkortájt kötelezően megtekintendő kebleitől némi erotikus képregény-szerűségig. És ahogy így haladok az emlékek útjelzői mentén, felrémlik a Tükör újság, benne Dr. Bolya Péter írt Az orvos válaszol című rovatban, ahol néha igen érdekes sztorik voltak, ahogy a KISZ-lap Magyar Ifjúság és Ifjúsági Magazin hasonló rovataiban is, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy valósak, avagy az újság olvasottságát növelő kitalációk lehettek-e… ezek azonban már nem vizuális kategóriák.
A második pornó már komoly történet volt és első gimiben mutatta egy osztálytársam, aki a bátyjától kapta: szintén fekete-fehér fotók, magazinból kifényképezve. Lány az út mellett, szandáljával a kezében stoppol (ugye, a mezítláb megint), megáll egy fiatal pár kocsival és felveszik, majd nem sokkal később egy kellemes virágos réten hármasban hancúrozással pihenik ki az út fáradalmait. Ebből leginkább az maradt meg, hogy az egyik nő négykézláb, a férfi hátulról dugja, míg a másik lány alatta fekszik és a lány punciját nyalja. Hmmm…
A házban lakó egyik havernál, aki nálam vagányabb és 3 évvel idősebb volt, már nyugatról beszerzett szexmagazinokkal volt kitapétázva a szoba. Egy ugrik be határozottan, lány harisnyában és magassarkúban, hozzábilincselve egy radiátorhoz.
Aztán később a pincében lévő, más mopedesekkel közösen használt műhelyben találtam egy német erotikus magazin néhány lapját. A gimis élet alatt már nem sok egyéb ilyen látványban volt részem, egyik havernál láttam szintén persze németektől származó magazint, amiben volt egy nagyon jó kép: kismellű, rövid hajú lány, fehér, majdnem átlátszóan vékony harisnyában, melyen át nagyon szépen árnyalódott a rózsaszín különböző tónusaiban a talpa, amint a fotós felé nyújtja, és a harisnya épp csak térd fölé ér, nagyon érdekes volt, mert ilyet még nem is láttam, és nem is értettem, mire jó, mert zokninak hosszú és vékony, harisnyának meg rövid… de nagyon szexinek találtam.
A következő a gimi vége után az egy év kényszerű munka, mert elsőre nem vettek fel, és a műhelyben, ahol először dolgoztam, a művezető tartott a fiókjában néhány osztrák újságot, amiben voltak erotikus fotók is.
Végül is ezek nem pornók voltak, nem annak készültek, de azért az én izgalmamat könnyen felébresztették. Akkoriban jelentek már meg szexuális felvilágosító kiadványok is, nekem is volt egy ilyen kis füzetecském, nagyon szép, fiatal lány volt benne, napsütésben ült valami erkélyen meztelenül, kinyújtott lábakkal, emlékszem, az ellenfényes fotóban még a finom kis pihék is látszottak a karján, ahogy a súrolófény megvilágította. A ciki csak az volt, hogy mikor időnként magammal vittem a fürdőszobába, mert már régóta a zuhany is hasznos segítség volt az önörömszerzéshez, elfelejtettem visszavinni a szobámba, és szüleim utánam következve a fürdőben megtalálták, nem mintha ebből baj lett volna, csak épp nem tartottam szükségesnek feltétlenül a tudomásukra hozni, mikor végeztem önkielégítést. Ehhez kapcsolódik még egy másik újság, amiben végül is egyáltalán nem szexualitásról volt szó, hanem sportról, konkrétan szertorna és ritmikus sportgimnasztika, a középen kétoldalas képen két csinos, 16 év körüli tornászlány volt kecses pózban, formás meztelen lábukat pont felém nyújtva…
Így érkeztünk el a 80-as évek végére, mikor már a VHS videó terjedni kezd itthon, vele persze a szintén német származású, gyakran borzalmas alámondással átmásolt pornók.
Mi nem álltunk olyan jól, hogy saját videónk legyen, de egyrészt olyan helyen dolgoztam később, ahol éppen én voltam eléggé felkészült ahhoz, hogy a cég egyetlen videóját használjam (mert kamera is volt ám!), illetve egyik barátom egy iskola műszakisként szintén hozzáfért, hiszen a suli videórendszerét ő kezelte.
Mindenképpen említésre méltó az az élelmes, vállalkozó szellemű kollégiumi lakótárs, aki elhozta szülei videomagnóját, majd esténként a kolesz „klubszobájában” vetítéseket szervezett, fejenként 10-20 forintért, már napokkal előre leadta a „műsort”, melyben szerepelt természetesen pornó és akció meg horror is. A már kora délután ráragasztott cetlikkel lefoglalt székeken szorongó diákok megtekinthették az elengedhetetlen Predatort, a kihagyhatatlan Rambót, zombi és karatefilmeket, sőt, a tényleg jó John Carpenter-féle The thing mellett azonban a legtöbb ember mindig az olyan emlékezetes, klasszikus pornókon gyűlt össze, mint a Taxi girls (vagy ilyesmi), az Olimpic Sex fever Ron „Sündisznó” Jeremyvel, és még egy, aminek a címét nem tudom, de egy hölgy bevezetése a kurválkodás rejtelmeibe.
Ron Jeremyről azt kell tudni, aki esetleg nem ismerné – van itt ilyen? -, hogy azon kevés pasik közé tartozik, akik képesek az önfellációra, azaz saját maguk leszopására, ez részben köszönhető a méretes farknak, részben rövid felsőtestének. Az említett filmben a bárgyú történet arról szól, hogy az amerikai úszócsapat felkészülése zajlik az olimpiára egy félreeső erdei sportcentrumban, az amerikaiak új titkos doppingja persze a sperma, amit a fiatal, csinos úszólányoknak közvetlenül a forrásból kell elfogyasztani. A szovjetek persze mindent megtennének, hogy ezt a titkot megtudhassák, és elküldenek egy kis kémcsapatot, melynek egyik tagját játsza Ron Jeremy, és egyszer elő is adja az akrobatikus magánszámát, legalábbis némi bemelegítési célzattal.
A pasi felszedi valahol, és elmondja, milyen arany élete lesz, ha megfogadja a tanácsait. Elviszi valami irodába, ahol behív egy másik, fiatal, alacsony csajt, hogy segítsen bevezetni őt a technikákba. A kiscsajt Ritának hívták, ez biztos, és minden teketória nélkül lesmárolta a kissé konzervatívan öltözött nőcit, majd kibontotta melleit a blúzából, tenyerén méricskélte, kicsit megcibálta a bimbóit, és elismerően azt mondta, hogy milyen szép nagy mellei vannak, majd hogy örülhetnek a férfiak, mikor mellbekúrják, és azzal nekilátott alaposan szopni-nyalni a ciciket. A nő persze élvezte, a férfi meg kommentálta, hogy Rita most megmutatja neked, hogyan kell egy női ügyféllel bánni. Aztán persze Rita azt is megmutatta, hogy kell a főnököt leszopni, a nő jó tanítványként szorgalmasan gyakorolt vele, aztán egyszerre három pasival, egy másik lány segítőkész közreműködésével, később egy idős pasi, akinél japán gésának kell öltöznie, aztán egy fiatal titkárnő, akit a főnöke akart meglesni, miközben leszbikus örömökben részesítik, a nő masszírozni kezdte, javasolván, hogy vetkőzzenek le, mert úgy könnyebb, a titkárnő eleinte furcsállta, de belement, aztán masszírt után smárolás, majd nyalifali, és a főnök persze beszáll a végére, immár szakértő hölgyünket jól megdugja hátulról, miközben titkárnője jó munkaerőként alulról segít be, felváltva nyalva a masszőrnő punciját és a férfi benne dugattyúzó farkát és golyóit. A végén a hölgy elmondja, hogy milyen szívesen áll mindenki rendelkezésére, és neki mindegy, hogy fasz vagy pina, ő szívesen és szakértő módon képes megadni nekik mindent.
Persze az ilyen magán-pornómozinak megvolt az a hatása, hogy elég kényelmetlennek éreztem a több tucat nehezen lélegző, nyeldeklő pasi társaságában, mert ugye nyilván mindenkinek felállt közben, de azért szerencsére ott helyben senki nem vette elő kiverni…
Mikor hazajártam tanítási szünetekben, elkértem hétvégékre a videót a cégtől vagy a barátomtól, és vadásztam a haveroknál fellelhető agyonmásolt, rángatózó képű, szemcsés pornókazettákra. Sweet paradise, meg ilyesmik, amire emlékszem… te jó ég, néha 2-3 órákon át voltam képes egyfolytában maszturbálni azokra a filmekre, pedig nem voltak olyan jók, de ahhoz képest, hogy nekem meg semmi élményem nem volt, ez is iszonyúan fel tudott izgatni. Alibiből elhoztam persze mindenféle akciófilmet, Mad Max, Terminator és hasonlók, de ügyeltem rá, hogy lehetőleg ne hallatsszon ki, hogy nem Mel Gibson nyög és nem azért, mert épp harcolnak…
Mert azért anyámnak nem akartam tudomására hozni, bár vélhetőleg sejtette.
Önkielégítés – avagy az egyszemélyes játék
A testüket felfedezett emberek 99%-a végez önkielégítést. Ebből 40% bevallja, 59% titkolja.
Miért csináljuk? Mert jól esik a testünknek a gyönyör.
Mert a vége mindig siker. (Jó, oké 95%… a maradék 5%-ban neszt hallunk az ajtón túlról.)
Mert saját testünket élmény felfedezni, továbbá a páros gyönyörben is segítséget nyújt, ha tudjuk mi esik jól.
Mert akár a mindennapi akár a szexuális fesztültséget csodásan tudjuk vele vezetni.
Mert párunknak „fáj a feje”…
Hogyan, mire csináljuk? Megvárva míg az összes fény elalszik otthonunkban és a lenémított pornócsatorna által megadott ritmusra csendben elélvezünk.
Nem titkolt Playboy előfizetésünknek köszönhetően félig nyíltan, ám megvárva míg mindenki elszenderedik kiosonunk a fürdőbe a friss kínálat „megszemlélésére”.
Egy forró, nyugtató fürdő közben az erősen spriccelő tusoló rózsa segítségével elérjük a teljes relaxáltság állapotát.
Minden egyes egyedül töltött pillanatot kihasználva akár éjjel, akár nappal letöltünk egy kellemes videót, ami felpörgeti a pulzusunkat és bárhol átadjuk magunkat az orgazmus szépségének.
Kedvesünk ritmusos szuszogását figyelve egy röpke perc alatt megszabadulunk a feszültségtől és az örömtől elfáradtan zuhanunk mellé vissza.
Milyen segédeszközöket vetünk be? A segédeszközök használata inkább a nőkre jellemző. A nők számára készült kütyük tárháza végtelen. Nap, mint nap kerül a piacra egy-egy újabb játékszer (érdemes körülnézni egy on-line szexboltban, nem harap). Ám a kíváncsi újra éhes férfiak is találhatnak nagyon sok klassz dolgot (nem csak bedughatót…). És persze nem lehet a témáról úgy beszélni, hogy ne említenénk meg a páros maszturbálást. Ez is egy igen üde színfolt lehet a párkapcsolati szexuális életben.
[Szex Dr] További olvasnivalók a témában: Önkielégítés tudománya – Maszturbáció – Első önkielégítés
Női önkielégítés, masztizás, maszturbálás
Szerintem a szex önkielégítés nélkül nem szex -és igen, meg is magyarázom, hogy ne mindig csak magamról írjak. Az jutott eszembe, hogy a férfiak mindig azzal a buta kérdéssel fordulnak hozzám, hogy én „szoktam-e masztizni”, illetve sokuk fantáziájában szerepel, méghozzá előkelő helyen, az önmagát kielégítő nő látványa. Ez a pornófilmek világából is kitűnik, hiszen számos ún. szóló filmet érhetünk el nőkről -férfiakról pedig szinte nem is találni ilyet, de ez nem olyan meglepő, hiszen nem a nőknek szól a pornó, vagy nagyon is meglepő, mert a meleg pasik komoly pornófogyasztó réteget képeznek. Azt akarom ezzel mondani, hogy a női önkielégítés egy túlmisztifikált jelenségnek tűnik, mint valami illúzió, amiről találgatunk, hogy vajon van-e vagy nincs. És főleg női körökben abszolút tabu az ilyen szokások megosztása -tisztelet a körülöttem élő néhány kivételes nőknek.
Ezzel szemben az, hogy a férfi kiveri a farkát, mindennapos, elfogadott jelenség. Olyannyira, hogy pl. szexshopok működtetnek kis fülkéket erre a célra. De a köznapi életben is természetes jelenség, hiszen rengeteg szleng szavunk van rá, a nyelvhasználat és pl. a humor területén is kézenfekvő, aktuális dolog.
Hogy ennek mi az oka, az most nem érdekes, a következménye viszont annál inkább. Merthogy szerintem ez a felállás meghatározza a női-férfi szexualitás közti (egyik) különbséget, pontosabban a szexualitáshoz való hozzáállásunkat. Aki önkielégít, az kénytelen használni a fantáziáját -sajnos vagy szerencsére. A fantázia elég hasznos, ha szexről van szó. A magunk kedvére fantáziálni pedig különösen az: segít megérteni, mi az, amire vágyunk, mi esik jól; nyitottá tesz azáltal, hogy elképzelünk helyzeteket és segít kitalálni, vajon hogy éreznénk magunkat benne stb. A nők egy része (fogalmam sincs milyen arányról lehet szó), egyáltalán nem csak vagy ritkán végez önkielégítést és ezzel éppen ezt a kulcsfontosságú területet hagyja ugaron.
Hiszen a vágyak ott kezdődnek, hogy saját magunk számára megfogalmazzuk őket, a következő lépés pedig a másik felé való közlésük. De ha a fantáziánkat nem engedjük szabadjára, nincs mit közölni a másikkal. És tudom, hogy mindig két emberről van szó és a másiktól mindig lehet tanulni, ha átadjuk neki az irányítást, de kérdés, hogy az tényleg elég lehet?! Magunkévá tehetjük valaki másnak a szexualitását, ez csak a könnyebb út. Sokkal izgalmasabb, ha mi magunk dolgozunk meg érte és vele. Úgyis mindig ott lesz egy másik, aki hatással lesz ránk, de neki is sokkal könnyebb, ha kölcsönösen teremtünk valamit, ami közös. És ebben az értelembenaz önkielégítés megalapozza a szexualitást.